AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2012. december 5.(*)
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AD/147/09 versenyvizsga‑kiírás – Román állampolgárságú tanácsosok felvételi tartaléklistájának létrehozása – Románia hivatalos nyelvének alapos ismerete – Romániában élő, magyar nyelvű kisebbség – A szóbeli vizsgára bocsátás megtagadása – Az egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma – Terjedelem”
Az F‑29/11. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján
BA (lakóhelye: Wezembeek‑Oppem [Belgium], képviselik kezdetben: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek, később: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis, É. Marchal és D. Abreu Caldas ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: B. Eggers és P. Pecho, meghatalmazotti minőségben, később B. Eggers, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kreppel elnök, E. Perillo (előadó) és R. Barents bírák,
hivatalvezető: J. Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. július 10‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. március 21‑én érkezett keresetlevéllel BA megindította a jelen, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) igazgatója által 2010. december 10‑én hozott, a felperes panaszát elutasító határozat és az EPSO/AD/147/09 versenyvizsga vizsgabizottsága által hozott, a felperes szóbeli vizsgára bocsátását megtagadó határozat megsemmisítése iránti keresetet.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 1d. cikke értelmében:
„(1) E személyzeti szabályzat alkalmazásában tilos bármilyen, nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy más nézeteken, nemzeti kisebbséghez tartozáson, tulajdonon, születésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés].
[…]
(5) Ha az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyek – akik úgy vélik, hogy velük helytelenül bántak, mivel az egyenlő elbánás [helyesen: bánásmód] fent említett elvét nem alkalmazták rájuk – olyan tényeket állítanak, amelyek alapján feltételezhető, hogy közvetlen vagy közvetett megkülönböztetésnek voltak kitéve, az intézményt terheli annak bizonyítása, hogy az egyenlő elbánás [helyesen: bánásmód] elve nem sérült. Ezt a rendelkezést a fegyelmi eljárásokra nem kell alkalmazni.
(6) Tiszteletben tartva a megkülönböztetésmentesség [helyesen: hátrányos megkülönböztetés tilalmának] elvét és az arányosság elvét, ezek alkalmazásának bármely korlátozását tárgyilagos és ésszerű okokkal kell indokolni, és azoknak a személyzeti politika keretében az általános érdekekbe tartozó jogos célkitűzéseket kell szolgálnia. Az ilyen célkitűzések indokolhatják különösen egy kötelező nyugdíjkorhatár és az öregségi nyugdíjhoz szükséges minimumkorhatár megállapítását.”
3 A személyzeti szabályzat 27. cikke kimondja:
„A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, és akiket az [Unió] tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon toboroztak.
Semmilyen beosztás sem tartható fenn valamely tagállam állampolgárai számára.”
4 A személyzeti szabályzat 28. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Egy tisztviselő kizárólag az alábbi feltételekkel nevezhető ki:
a) a[z Unió] tagállamai egyikének állampolgára – kivéve, ha a kinevezésre jogosult hatóság ez alól kivételt engedélyez – és állampolgári jogai maradéktalanul megilletik;
[…]
f) tanúbizonyságot tesz a[z Unió] egyik hivatalos nyelvének alapos ismeretéről és egy további hivatalos nyelvének a feladatainak ellátásához szükséges szintű ismeretéről.”
5 A személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A versenyvizsgák kiírását a kinevezésre jogosult hatóság a vegyes bizottsággal folytatott konzultációt követően készíti el.
A kiírás tartalmazza:
[…]
f) adott esetben a betöltendő beosztás sajátos jellege miatt megkövetelt nyelvismeretet;
[…]”
6 Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. tanácsi rendelet (HL 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) a jelen ügyben alkalmazandó változatának 1. cikke értelmében:
„A Közösség intézményeinek hivatalos nyelvei és munkanyelvei az angol, a bolgár, a cseh, a dán, az észt, a finn, a francia, a görög, a holland, az ír, a lengyel, a lett, a litván, a magyar, a máltai, az olasz, a német, a portugál, a román, a spanyol, a svéd, a szlovák és a szlovén.”
7 Az 1. tanácsi rendelet 2. cikke kimondja:
„Azok az okmányok, amelyeket egy tagállam, vagy a tagállamok valamelyikének joghatósága alá tartozó személy az Unió intézményeinek küld, a feladó választása szerint a hivatalos nyelvek bármelyikén készülhetnek. A válasz ugyanazon a nyelven készül.”
8 Az 1. tanácsi rendelet 3. cikke szerint:
„Azokat az okmányokat, amelyeket az Unió valamely intézménye küld egy tagállamnak vagy a tagállamok valamelyikének joghatósága alá tartozó személynek, az adott állam nyelvén kell megszövegezni.”
9 Az 1. tanácsi rendelet 6. cikke értelmében:
„Az Unió intézményei eljárási szabályzataikban kiköthetik, hogy meghatározott esetekben melyik nyelvet kell használni.”
10 Az 1. tanácsi rendelet 8. cikke előírja:
„Amennyiben egy tagállamban egynél több hivatalos nyelv létezik, az alkalmazandó nyelvre – az adott állam kérésére – jogának általános szabályai vonatkoznak [helyesen: Amennyiben valamely tagállamban több hivatalos nyelv létezik, az alkalmazandó nyelvet az érintett állam kérésére ezen állam jogának általános szabályai szerint kell meghatározni].
[…]”
11 A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia csatlakozása alkalmából az Európai Közösségek tisztviselőinek felvételére vonatkozó különleges ideiglenes intézkedések bevezetéséről szóló 2004. február 23‑i 401/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 67., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 33. o.) 2, cikke értelmében:
„2010. december 31‑ig általános [helyesen: nyílt] versenyvizsgákat is tartani kell olyan tisztviselők felvétele érdekében, akiknek fő nyelve a meglévő 11 hivatalos nyelv egyike; e versenyvizsgáknak mindezen nyelvekre egyidejűleg ki kell terjedniük.”
12 A Bulgária és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásának alkalmából az Európai Közösségekben alkalmazott tisztviselők toborzásával kapcsolatos különleges és ideiglenes intézkedések bevezetéséről szóló 2006. november 28‑i 1760/2006/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 335., 5. o.) kimondja:
„[…]
(1) Bulgária és Románia Európai Unióhoz történő közelgő csatlakozása alkalmából különleges ideiglenes intézkedéseket kell elfogadni, amelyek eltérnek az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatától […].
(2) Tekintettel a csatlakozó országok relatív méretére és a lehetséges érintett személyek számára, ezeknek a – jóllehet ideiglenes – intézkedéseknek megfelelő időtartamon keresztül hatályban kell maradniuk. Ebben a vonatkozásban a legmegfelelőbb időpontnak a 2011. december 31‑e tűnik.
(3) Mivel a tervbe vett toborzásokat a csatlakozás után a lehető leghamarabb le kell folytatni, ezért e rendeletet helyénvaló a csatlakozás tényleges időpontja előtt elfogadni,
[…]
1. cikk
(1) A személyzeti szabályzat 4. cikke második és harmadik bekezdése, 7. cikke (1) bekezdése, 27. cikke második bekezdése, valamint 29. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja ellenére a betöltendő állásokra – az érintett országok csatlakozásának tényleges időpontját követően és 2011. december 31‑ig – bolgár és román állampolgárok nevezhetők ki az e célra megállapított keretszámon belül és a költségvetési vitákra figyelemmel.
(2) Az állásokra történő kinevezések a következőképpen történnek:
a) valamennyi besorolási osztályt érintik, a csatlakozás tényleges időpontját követően;
b) a magas beosztású tisztviselők (főigazgatók vagy velük egyenrangú AD 16‑os és AD 15‑ös beosztású tisztviselők; igazgatók vagy velük egyenrangú AD 15‑ös és AD 14‑es tisztviselők) kivételével, a személyzeti szabályzat III. mellékletében részletezett módon, a képesítés és a felvételi vizsga figyelembevétele alapján megrendezett versenyvizsgákat követően.
[…]”
13 2009. január 21‑én közzétették az EPSO által szervezett, többek között az európai közigazgatás terén román állampolgárságú tanácsosok (AD 5) felvételi tartaléklistájának létrehozására irányuló EPSO/AD/147/09 nyílt versenyvizsga vizsgakiírását, amelyhez 2009 március 13‑án helyesbítést tettek közzé (a továbbiakban: a versenyvizsga‑kiírás).
14 A versenyvizsga‑kiírás I. címe B. része 2. pontjának „nyelvismeret” című c) alpontja kimondja:
„Fő nyelv (1. nyelv)
A pályázóknak rendelkezniük kell:
[…]
– a román nyelv alapos ismeretével […]
Második nyelv (2. nyelv)
A pályázóknak rendelkezniük kell az angol, a német vagy a francia nyelv megfelelő ismeretével.
[…]”
15 A versenyvizsga‑kiírás III. címének „Írásbeli vizsgák – Értékelés” című 1. pontja a kimondja:
„Az a) és b) írásbeli vizsgákra angol, német vagy francia nyelven kerül sor (2. nyelv).
a) Feleletválasztós kérdésekből álló vizsga, melynek célja a pályázónak a választott szakterületre vonatkozó ismereteinek értékelése.
[…]
b) A választott szakterületre vonatkozó vizsga, választható témában […]
c) A pályázó fő nyelvén (1. nyelv) rövid feljegyzés készítése, amely bemutatja a b) írásbeli vizsga érveit és következtetéseit. E vizsga célja a pályázó fő nyelve ismeretének ellenőrzése, mind a szövegszerkesztés minőségét, mind az előadás módját tekintve.
E vizsgát 0–10 pont között értékelik (minimálisan elérendő pontszám: 8 pont).
[…]”
16 Másfelől a versenyvizsga‑kiírás pontosítja:
„[…]
Felülvizsgálati kérelem
A határozat közléséről szóló levél elektronikus megküldésének időpontjától számított tíz naptári napon belül kell benyújtani, indokolással ellátott levél formájában […]”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
17 A román és magyar állampolgárságú felperes a romániai magyar kisebbséghez tartozik.
18 A felperes román állampolgárként jelentkezett az EPSO által szervezett, többek között az „Európai közigazgatás” terén román állampolgárságú tanácsosok felvételi tartaléklistájának létrehozására irányuló EPSO/AD/147/09 nyílt versenyvizsgára. Az előválogató tesztek sikeres teljesítését követően a felperest behívták írásbeli vizsgára.
19 2010. április 21‑i levelében az EPSO közölte a felperessel az írásbeli vizsgák eredményét. A felperes az a) és b) vizsgákon, amelyek a pályázó által választott 2. nyelven (angol, német vagy francia) zajlottak, melynek tekintetében a vizsgakiírás „megfelelő ismeretet” írt elő, a minimálisan elérendő pontszámnál magasabb pontszámot ért el. Azonban a c) vizsgán, amely az 1. nyelven (román) zajlott, melynek tekintetében a vizsgakiírás „alapos ismeretet” követelt meg, a felperes kizárást eredményező 6/10 pontszámot ért el.
20 A felperes által 2010. április 21‑én előterjesztett felülvizsgálati kérelemre válaszul az EPSO 2010. június 18‑i levelében azt a tájékoztatást adta, hogy a c) írásbeli vizsga felülvizsgálatát követően a vizsgabizottság megerősítette a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozatát.
21 2010. július 7‑i levelében a felperes azt kérte, hogy ismét vizsgálják meg a helyzetét, mivel úgy vélte, hogy hátrányos megkülönböztetés érte amiatt, hogy a c) vizsgát románul és nem magyarul, a saját anyanyelvén kellett teljesítenie.
22 2010. szeptember 20‑i levelében, melyet az EPSO másnap vett nyilvántartásba, a felperes panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján, vitatva egyrészt a vizsgabizottság azon határozatát, amelyben a c) vizsgára 6/10 pontot adott neki, másrészt a vizsgakiírás jogszerűségét.
23 2010. december 10‑i levelében az EPSO igazgatója kinevezésre jogosult hatósági minőségében elutasította a felperes panaszát (a továbbiakban a panaszt elutasító határozat).
A felek kérelmei
24 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot;
– amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a versenyvizsga‑bizottság azon határozatát, amelyben a c) vizsgára 6/10 pontot adott a felperesnek;
– szervezzen újabb c) írásbeli vizsgát;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
25 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A kereset tárgyáról
26 Első kérelmével a felperes a panaszt elutasító határozat megsemmisítését kéri.
27 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a formálisan valamely panasz elutasítása ellen irányuló kérelem magában foglalja azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben ez a kérelem, mint olyan, nem rendelkezik önálló tartalommal (lásd ebben az értelemben a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 8. pontját).
28 A jelen ügyben a 2010. december 10‑én a kinevezésre jogosult hatóság által elutasított 2010. szeptember 20‑i panasz a vizsgabizottság azon határozata ellen irányul, amelyben a c) írásbeli vizsgára 6/10 pontot adott a felperesnek. A panaszt elutasító határozat nem rendelkezik önálló tartalommal annyiban, amennyiben csupán megerősíti a vizsgabizottság által felülvizsgálatot követően 2010. június 18‑án hozott határozatot, lényegében átvéve, de kibővítve előadva az említett határozat indokolását (lásd a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 43. pontját).
29 Másfelől abban az esetben, ha a fél, akinek az uniós intézmények által szervezett versenyvizsgán való részvétel iránti kérelmét elutasították, az adminisztráció számára kötelező, konkrét rendelkezés alapján az elutasító határozat felülvizsgálatát kéri, a felülvizsgálatot követően a vizsgabizottság által hozott határozat minősül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése vagy adott esetben a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett sérelmet okozó aktusnak (a Közszolgálati Törvényszék F‑40/09. sz., Časta kontra Bizottság ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítélet 27. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A jelen ügyben a felperes a versenyvizsga‑kiírásnak megfelelően 2010. április 21‑én kérte a versenyvizsga‑bizottság azon határozatának felülvizsgálatát, amely őt nem bocsátotta szóbeli vizsgára.
31 2010. június 18‑án az EPSO azt a választ adta a felperesnek, hogy a vizsgabizottság 2010. június 11‑én összeült, és megerősítette, hogy 6/10 pontot ad a felperesnek a c) írásbeli vizsgára, valamint megerősítette a felperes szóbeli vizsgára bocsátását megtagadó határozatot.
32 A jelen ügyben a 2010. június 18‑án hozott és a felperessel ugyanazon a napon közölt határozat minősül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti sérelmet okozó aktusnak.
33 A fentiekből következik, hogy a jelen keresetet úgy kell tekinteni, mint amely a felülvizsgálatot követően hozott 2010. június 18‑i határozat megsemmisítésére irányul (a továbbiakban: a megtámadott határozat).
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
34 A Bizottság elsődlegesen azt állítja, hogy a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan. A felperes nem a c) írásbeli vizsga javítása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba miatt támadta meg a versenyvizsga további szakaszába bocsátását megtagadó határozatot, hanem csupán amiatt, hogy e vizsga során nem használhatta a magyar nyelvet, vagyis anyanyelvét. Mivel a versenyvizsga‑kiírás írja elő, hogy a vizsga kizárólag román nyelven teljesíthető, ezért ez a felperesnek ténylegesen sérelmet okozó határozat. Mivel a felperes nem indított keresetet a versenyvizsga‑kiírás közzétételétől számított határidő lejárta előtt, elvesztette perindításhoz való jogát.
35 A felperes úgy véli, hogy főszabály szerint a versenyvizsga‑kiírás nem sérelmet okozó aktus, és úgy véli, hogy a jelen ügyben a versenyvizsga‑kiírás őt nem zárja ki közvetlenül a vizsgán való részvételből. Ezzel szemben állítása szerint valamely neki sérelmet okozó egyedi határozat ellen indított keresetben hivatkozhat a versenyvizsga lebonyolítása során felmerült szabálytalanságokra, ideértve azokat, amelyek a versenyvizsga‑kiíráson alapulnak, így elfogadható, ha közvetve vitatja a versenyvizsga‑kiírást.
36 Másfelől a kinevezésre jogosult hatóság a panaszt elutasító határozatában azzal érvel, hogy a panasz a személyzeti szabályzatban előírt határidők elmulasztása miatt elfogadhatatlan. A felperes a megtámadott határozatról 2010. június 18‑án szerzett tudomást, és legkésőbb 2010. szeptember 18‑ig kellett volna panasszal élnie, nem pedig 2010. szeptember 20‑án.
37 A felperes az eljárási szabályzat 100. cikkének 2. §‑ára hivatkozik, amely szerint „[h]a a határidő utolsó napja szombatra, vasárnapra vagy hivatalos munkaszüneti napra esik, a határidő az azt követő első munkanap végén jár le”. Mivel 2010. szeptember 18‑a szombatra esett, a felperes véleménye szerint a kereset elfogadható, mivel a panaszt 2010. szeptember 20‑án nyújtotta be, vagyis a határidő lejártát követő első munkanapon.
38 Védekezésül a Bizottság nem állítja, hogy a panaszt határidőn túl nyújtották be.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
39 A felvételi eljárás sajátos jellegére tekintettel – amely egymást követő és egymáshoz szorosan kapcsolódó határozatokból álló összetett igazgatási eljárás –, a felperesnek lehetősége van arra, hogy valamely későbbi egyedi határozat – mint amilyen a versenyvizsgák vizsgáira bocsátást megtagadó határozat – ellen indított keresetben a versenyvizsga lefolytatása során történt szabálytalanságokra hivatkozzon, ideértve magának a versenyvizsga‑kiírásnak a szövegére visszavezethető szabálytalanságokat is (a Bíróság C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítéletének 19. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑82/08. sz., Clarke és társai kontra OHIM ügyben 2011. április 14‑én hozott ítéletének 79. pontja).
40 Az ilyen eljárásban ugyanis a felperestől nem követelhető meg, hogy annyi keresetet indítson, amennyi neki esetlegesen sérelmet okozó aktus szerepel az említett eljárásban (a fent hivatkozott Bizottság kontra Noonan ügyben hozott ítélet 17. pontja).
41 A Bíróság azt is kimondta, hogy nem lehet különbséget tenni a versenyvizsga‑kiírás érthetősége és pontossága alapján (a fent hivatkozott Bizottság kontra Noonan ügyben hozott ítélet 19. pontja).
42 Végül megállapítást nyert, hogy kivételesen a versenyvizsga‑kiírás is megtámadható megsemmisítés iránti keresettel, ha a felperes pályázatának elutasítását eredményező feltételek előírásával a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében neki sérelmet okoz (a fent hivatkozott Clarke és társai kontra OHIM ügyben hozott ítélet 79. pontja).
43 Más szóval, még ha az érvelés kedvéért el is fogadjuk, hogy a felperes megsemmisítés iránti keresettel megtámadhatta volna a versenyvizsga‑kiírást, e körülmény önmagában nem eredményezi sem azt, hogy a felperes elveszíti a megtámadott aktussal szembeni perindítási jogát, és főleg azon jogalapok elfogadhatatlanságát nem, amelyek adott esetben a versenyvizsga‑kiírás jogszerűségének vitatására irányulnak.
44 Másfelől a panasz nem késett el.
45 Ugyanis mivel a vizsgabizottság által a felülvizsgálatot követően hozott határozat minősül a sérelmet okozó aktusnak, ugyanezen, felülvizsgálatot követően hozott határozat indítja meg a panasz benyújtására és a keresetindításra nyitva álló határidő telését (a fent hivatkozott Časta kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja).
46 A felek között nem vitatott, hogy a felperes 2010. június 18‑án szerzett tudomást a megtámadott határozatról, és 2010. szeptember 20‑án nyújtott be panaszt e határozattal szemben.
47 Márpedig az eljárási szabályzat 100. cikkének 2. §‑a, amelyre a felperes hivatkozik, nem alkalmazandó a pert megelőző eljárásban.
48 Mivel maga a személyzeti szabályzat nem tartalmaz a 90. cikkben szereplő határidőkre vonatkozó különös rendelkezést, az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3‑i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 51. o.) kell figyelembe venni (a Közszolgálati Törvényszék F‑62/08. sz., Sevenier kontra Bizottság ügyben 2009. július 8‑án hozott végzésének 27. pontja). E rendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében, amennyiben egy időtartam utolsó napja munkaszüneti nap, szombat vagy vasárnap, úgy az időszak a következő munkanap utolsó órájának elteltével fejeződik be.
49 A jelen ügyben, mivel a határidő utolsó napja, 2010. szeptember 18‑a, szombatra esett, a határidő 2010. szeptember 20‑án járt le. A panasz tehát nem késett el.
50 A fentiek alapján a keresetet elfogadhatónak kell tekinteni.
Az ügy érdeméről
51 A felperes pontosítja, hogy keresetének alátámasztására a következők megsértésére hivatkozik:
– az egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma;
– a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1), (5) és (6) bekezdése;
– az EUMSZ 2. cikk;
– az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke;
– az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1‑jén kelt keretegyezményének (a továbbiakban: Keretegyezmény) 3., 4., 5., 10. és 19. cikke.
Az egyenlő bánásmód elvének, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a személyzeti szabályzat 1d. cikke (1), (5) és (6) bekezdésének megsértésére vonatkozó jogalapokról
52 E két jogalapot együtt kell megvizsgálni.
– A felek érvei
53 A felperes azt állítja, hogy az a tény, hogy a c) írásbeli vizsgát nem teljesíthette fő nyelvén, vagyis magyarul, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos különböztetés tilalmának megsértésének minősül.
54 A felperes emlékeztet arra, hogy az anyanyelve és fő nyelve magyar, amely az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Noha Romániának nem hivatalos nyelve, a magyar a kommunikáció nyelve, amelynek magyar kisebbség általi használatát ezen ország elismeri. Románia ezáltal alkalmazkodik az európai intézmények által követett, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó célkitűzéshez. A felperes szerint a romániai magyar kisebbség az idők folyamán egyre több jogosultságot szerzett, így annak tagjai magyarul folytathatják tanulmányaikat. A felperes hangsúlyozza, hogy általános iskolai, középiskolai végzettségét és egyetemi oklevelét magyar nyelven szerezte, és a tanulmányai végeztével megszerzett oklevél ugyanolyan jogokat biztosít számára Romániában, mint a román nyelven megszerzett ugyanilyen oklevél.
55 Következésképpen az a tény, hogy a c) írásbeli vizsgát nem teljesíthette magyar nyelven, objektíve hátrányos helyzetbe hozta azon honfitársaihoz képest, akik román nyelven végezték tanulmányaikat.
56 A felperes szerint a jelen ügy körülményei között lehetőséget kellene biztosítani a pályázóknak, hogy választhassanak a Romániában beszélt nyelvek között, mivel az Unió hivatalos nyelveiről van szó.
57 Ezen érvének alátámasztására a felperes arra hivatkozik, hogy a 401/2004 rendelet 2. cikke értelmében a ciprusi állampolgárok számára fenntartott EPSO/AD/53/06 (HL C 172 A., 3. o.) nyílt versenyvizsga vizsgakiírása fő nyelvként a görög nyelv alapos ismeretét írta elő, annak a lehetőségnek a fenntartásával, hogy kivételesen azon ciprusi állampolgárok, akiknek fő nyelve nem a görög, az Unió valamely más hivatalos nyelvét válasszák, azzal hogy ebben az esetben a második nyelvnek az elsőként választott nyelvtől eltérőnek kellett lennie.
58 A felperes szerint a hátrányos megkülönböztetés abból ered, hogy a jelen ügyben szereplő versenyvizsgán való részvételt a Bizottság egyidejűleg az érintett állam állampolgárságával való rendelkezés és nyelve ismeretének feltételéhez kötötte. A felperes szerint, ha románul tudó állampolgárok felvételére volna szükség, akkor nem kellett volna a felvételt kizárólag a román állampolgárságú személyekre korlátozni. Ha azonban a cél román állampolgárok felvétele volt, akkor kizárólag állampolgárságra vonatkozó feltételt kellett volna előírni.
59 A felperes hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat 5d. cikke alapján mindenképpen a Bizottság feladata volna annak bizonyítása, hogy egyrészt a c) írásbeli vizsga román nyelven történő teljesítéséről szóló határozat nem minősül a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének, másrészt ezen elv esetleges korlátozása objektíven és ésszerűen igazolt.
60 Azon kérdést illetően, hogy az eltérő bánásmód igazolt‑e, különösen a Bizottság által hivatkozott, az ésszerű földrajzi egyensúly elérésére irányuló célkitűzés révén, a felperes úgy véli, hogy nem jogszerű kizárni a magyar kisebbséghez tartozó román pályázókat amiatt, hogy Románia nem jelentette be a magyar nyelvet hivatalos nyelvként, a 1. tanácsi rendeletnek megfelelően.
61 A felperes szerint a Bizottság nem ad magyarázatot arra, hogy a szolgálat igényei miért követelnék meg kizárólag a román nyelv használatát az EPSO/AD/147/09 nyílt versenyvizsga tisztviselővé kinevezett sikeres pályázóitól.
62 Emellett különbséget kell tenni „szolgálati érdek” és „a személyzeti politika általános érdeke” között. Ha a román tisztviselők felvételét a tagállamok gazdasági és társadalmi köreivel való kommunikáció indokolta, akkor szükség van a magyar kisebbséghez tartozó személyek felvételére is, hogy párbeszédet folytassanak az e kisebbséghez kapcsolódó gazdasági és társadalmi szereplőkkel.
63 Végül a felperes pontosítja, hogy megfelel a személyzeti szabályzat 28. cikke követelményeinek, amely véleménye szerint nem írja elő feltételül, hogy azon nyelv ismeretével kell rendelkezni, amilyen állampolgársággal a tisztviselő rendelkezik.
64 A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a felperesnek semmiféle egyenlőtlen bánásmódban nem volt része, egyébként pedig a versenyvizsga nyelvi feltételeit a szolgálati érdek igazolja, azok megfelelnek a személyzeti politika általános érdekű célkitűzéseinek, és arányosak.
65 A Bizottság elsősorban hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni az „Unió nyelvei” vagyis az 1. tanácsi rendelet értelmében vett nyelvek és a „valamely tagállamban beszélt nyelvek” között. A személyzeti szabályzat 27. és 28. cikke, valamint az 1. tanácsi rendelet alapján a versenyvizsga egyetlen pályázója sem követelheti meg az említett versenyvizsga írásbeli vizsgáján az Uniónak az 1. tanácsi rendelet értelmében vett releváns nyelveitől eltérő nyelv használatát.
66 Másfelől az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szerveiknél használt hivatalos nyelvek meghatározása terén, következésképpen azon nyelvek kiválasztása során, amelyek ismeretét a versenyvizsgán a pályázótól megkövetelhetik. E tekintetben egyébként a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja lehetővé teszi, hogy a kinevezésre jogosult hatóság meghatározza a beöltendő beosztás sajátos jellege miatt megkövetelt nyelvismeretet.
67 Másfelől a Bizottság arra hivatkozik, hogy mindeddig Románia nem jelentette be a magyar nyelvet az 1. tanácsi rendelet 8. cikke alapján az Unió további nyelveként.
68 A Bizottság emlékeztet arra, hogy az EPSO/AD/147/09 versenyvizsga „»bővítési« versenyvizsga”, amelyet pontosan az 1760/2006 rendelet alapján szerveztek, amely átmeneti időszakra, román állampolgárok felvétele céljából eltér a személyzeti szabályzat rendelkezéseitől, többek között a 27. cikktől, amely megtiltja, hogy valamely beosztást meghatározott tagállam állampolgárai számára tartsanak fenn. A legrövidebb időn belül szükség volt román állampolgárságú és a román nyelvet jól ismerő személyek felvételére a Románia csatlakozása következtében fellépő szolgálati igények kielégítése céljából, és többek között a Romániával való kapcsolattartás során az Unió nyelvén való kommunikáció érdekében.
69 Ilyen körülmények között a Bizottság azt állítja, hogy a versenyvizsga‑kiírásban a román nyelvismeret előírása megfelel az eltérést engedő 1760/2006 rendelet alkalmazásából eredő általános jellegű célkitűzéseknek, és azt többek között a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja fényében a szolgálati érdek objektíve igazolja.
70 A Bizottság végül pontosítja, hogy az említett versenyvizsga pályázóitól a román nyelv jó ismeretét követelték meg, nem pedig annak tökéletes ismeretét, így valójában lehetőséget adtak a romántól eltérő anyanyelvű pályázók számára a c) írásbeli vizsga sikeres teljesítésére.
– A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
71 Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy válaszában a felperes azt állítja, hogy az 1. tanácsi rendelet, amelyre a Bizottság érvelését nagyrészt alapította, nem állhat ellentmondásban a Szerződések rendelkezéseivel, sem más magasabb szintű jogszabállyal vagy általános jogelvvel.
72 Márpedig, még ha az érvelés kedvéért el is fogadjuk, hogy az ilyen jogellenességi kifogás szorosan kapcsolódik a panaszhoz, és az nem elkésett, akkor is meg kell állapítani, hogy e kifogás nem tartalmaz semmiféle olyan pontosítást, amely alapján a Közszolgálati Törvényszék a kifogás megalapozottságát megvizsgálhatná.
73 Az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint a ténybeli és jogi érveket. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Közszolgálati Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből (a Közszolgálati Törvényszék F‑76/09. sz., AH kontra Bizottság ügyben 2011. február 15‑én hozott ítéletének 29. pontja).
74 Ebből következően arra vonatkozó bármilyen iránymutatás hiányában, hogy az 1. tanácsi rendelet mennyiben mondana ellent a Szerződések rendelkezéseinek, a felperes által felhozott, az 1. tanácsi rendelet jogellenességére vonatkozó kifogást az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontjára tekintettel el kell utasítani.
75 Ami az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód általános elve mint közösségi jogi általános elv megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható (a Bíróság C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének 23. pontja). Akkor sérül az uniós közszolgálatban alkalmazandó egyenlő bánásmód elve, ha személyek két csoportjával, amelyek ténybeli és jogi helyzete között nincs lényeges különbség, felvételük során eltérően bánnak, és e bánásmódbeli eltérés objektíve nem indokolt (a Közszolgálati Törvényszék F‑91/08. sz., Pleijte kontra Bizottság ügyben 2010. február 25‑én hozott ítéletének 36. pontja).
76 Mivel a felperes úgy véli, hogy a jelen ügyben megsértették az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy eltérő helyzeteket azonos módon kezeltek, meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben szereplő helyzetek ténybeli és jogi szempontból eltérőek‑e.
77 A felek között nem vitatott, hogy a román és magyar állampolgárságú felperes anyanyelve és első nyelve a magyar. Mindazonáltal a felperes anyanyelve és első nyelve nem egyezik meg Románia nemzeti nyelvével. Ahogyan azt a felperes maga is elismeri, a román jogrendben a magyar nyelv nem nyert jogi elismerést, mint hivatalos nyelv. E tekintetben a tárgyaláson a Bizottság felhívta a Közszolgálati Törvényszék figyelmét bizonyos jogi aktusokra vonatkozó iratokra, amelyek többek között a Romániában élő különböző és számos kisebbséghez tartozó személyek jogaira és kötelezettségeire vonatkoznak. Ezen aktusok között szerepel a 188/1999. sz. törvény, melynek a köztisztviselők felvételére vonatkozó 54. cikke kimondja, hogy Romániában az lehet köztisztviselő, aki teljesíti az alábbi feltételeket: „a) román állampolgár és Romániában rendelkezik lakóhellyel; b) ismeri a román nyelvet, írásban és szóban”. Másfelől az a tény, hogy a magyar az Unió egyik hivatalos nyelve, a jelen ügyben irreleváns, ugyanis olyan „»bővítési« versenyvizsgáról” van szó, amelyet kivételesen, az 1760/2006 rendelet alapján meghatározott tagállam állampolgárai számára tartottak fenn. Másfelől a felperes pontosan román állampolgári minőségében jelentkezett és vett részt az említett versenyvizsgán. A fentiekből következik, hogy a felperes helyzete nem tér el a szóban forgó versenyvizsga más pályázóinak helyzetétől.
78 Emellett az EPSO/AD/147/09 versenyvizsga egyértelműen különbözik a felperes által érvelésének alátámasztására hivatkozott EPSO/AD/53/06 versenyvizsgától, amelyet kizárólag ciprusi állampolgárok számára szerveztek meg. A 401/2004 rendelet 2. cikke szerint ugyanis általános versenyvizsgákat kellett tartani olyan tisztviselők felvétele érdekében, akiknek fő nyelve a 401/2004 rendelet elfogadásának időpontjában meglévő 11 hivatalos nyelv egyike, és e versenyvizsgáknak mindezen nyelvekre egyidejűleg ki kellett terjedniük. Mivel a Ciprusi Köztársaság egyik hivatalos nyelve a török, amely azonban az Uniónak nem hivatalos nyelve, szükség volt arra – ahogyan azt a Bizottság a tárgyaláson pontosította –. hogy a görög alternatívájaként olyan nyelvet írjanak elő, amely az Unió hivatalos nyelve. A választás az angol nyelvre esett, amely a második írásbeli vizsgán választható három nyelv egyike is volt. Az adott körülmények között a Bizottságnak az uniós jogalkotó által a 401/2004 rendeletben meghatározott feltételek mellett kellett gondoskodnia a nyílt versenyvizsgák megszervezéséről. Márpedig a 401/2004 rendelet 2. cikkéhez hasonló semmilyen rendelkezés nem szerepel az 1760/2006 rendeletben, amely alapján a jelen ügyben szereplő EPSO/AD/147/09 versenyvizsgát megszervezték.
79 Mindenesetre még ha a c) vizsga román nyelven történő teljesítése hátrányt is okozhatott a felperesnek a román anyanyelvű pályázókhoz képest, emlékeztetni kell arra, hogy az objektív, ésszerű és a kitűzött célokkal arányban álló szempontok alapján igazolt eltérő bánásmód nem minősül a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének. E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy a tisztviselők közötti bánásmódot igazoló szempontok között szerepel a szolgálati érdek is (a fent hivatkozott Pleijte kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontja).
80 Márpedig az 1760/2006 rendelet, amelynek jogszerűsége nem kérdőjeleződött meg a jelen eljárásban, olyan jogalapot szolgáltat, amely kivételesen és a személyzeti szabályzat alkalmazandó rendelkezéseitől eltérve lehetővé teszi román állampolgároknak a számukra fenntartott versenyvizsgán való felvételét. Igaz ugyan, hogy a 401/2004 rendelettől eltérően e rendelet nem tartalmaz semmiféle előírást a nyelvválasztást illetően, az azonban egyértelmű, hogy Románia az 1. tanácsi rendelet értelmében csupán a románt választotta hivatalos nyelvéül. Mindent összevetve a román alkotmánybíróság szerint a román ezen állam egyetlen hivatalos nyelve.
81 Az EPSO/AD/147/09 versenyvizsga során valamely vizsga románul való teljesítésének előírását ennélfogva jogszerűnek kell tekinteni, mivel azt pontosan Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásából eredő magasabb szintű követelmények igazolták. A szóban forgó követelmények tehát objektív és ésszerű szempontokon alapulnak, és a „»bővítési« versenyvizsga” megszervezése során alkalmazott, az említett tagállam csatlakozását követő átmeneti időtartamra korlátozott eltérő bánásmód a kitűzött céllal arányosnak tűnik.
82 A fentiekből következik, hogy az Unió igazgatási szervei, mint amilyen az EPSO, melyeknek az 1760/2006 rendelethez hasonló eltérést engedő rendelet alapján kell Románia, mint az Unióhoz csatlakozó állam állampolgárai számára fenntartott versenyvizsgát szervezniük, az egyenlő bánásmód elvének megsértése nélkül nem használhatnak más nyelvet, mint ezen ország egyetlen hivatalos nyelvét, amikor pontosan az említett nyelv alapos ismeretének ellenőrzésére irányuló kiválasztási írásbeli vizsgák lefolytatásáról van szó. Más volna a helyzet, ha e tagállam az Unió intézményeinek tevékenységében való részvétele tekintetében az 1. tanácsi rendelet 1. cikke alapján formálisan elismerné a területén használt valamely kisebbségi nyelvet, amely anélkül, hogy e tagállam hivatalos nyelve volna, az Unió hivatalos nyelve lenne.
83 Emellett a „román nyelv alapos ismeretének” előírása a szóban forgó, a román állampolgárok számára fenntartott versenyvizsga fő nyelveként nem önkényes, és nem ütközik nyilvánvalóan a szolgálati érdekbe.
84 Ugyanis már megállapítást nyert, hogy amennyiben a szolgálat vagy az álláshely érdeke megköveteli, az adminisztráció adott esetben jogosan határozhatja meg azt a nyelvet vagy azokat a nyelveket, amely(ek) alapos vagy megfelelő ismeretét elvárja (az Esőfokú Bíróság T‑376/03. sz., Hendrickx kontra Tanács ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének 26. pontja, a Közszolgálati Törvényszék F‑7/07. sz., Angioi kontra Bizottság ügyben 2011. június 29‑én hozott ítéletének 90. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
85 Márpedig ahogyan azt a Bizottság a jelen eljárásban jelezte, a román nyelv ismerete hasznos, sőt elengedhetetlen amiatt, hogy az így felvett tanácsosok különböző feladatokban vesznek részt „az intézményen belül és adott esetben a tagállamok és [az Unió] többi intézmény[ének] gazdasági és társadalmi köreinek kapcsolataiban”. E pontosítások objektív és ésszerű módon igazolják a Románia Unióhoz való csatlakozása után szervezett „»bővítési« versenyvizsgák” egyikén valamely vizsga román nyelven való teljesítésének előírását.
86 Következésképpen a fentiekből kitűnik, hogy az 1760/2006 rendelet alapján az adminisztráció jogszerűen szervezett részben kizárólag román állampolgárok számára nyitott versenyvizsgát, és írta elő e pályázók számára szolgálati érdekből nemzeti nyelvük, vagyis a román, az 1. tanácsi rendelet értelmében Románia egyedüli hivatalos nyelvének alapos ismeretét.
87 Tehát semmi sem enged arra következtetni, hogy a román nyelv alapos ismeretének előírása a jelen ügyben szereplő versenyvizsgán nyilvánvalóan ellentétes volna a szolgálati érdekkel, vagy önkényes megkülönböztetést jelentene.
88 Az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint a személyzeti szabályzat 1d. cikke (1), (5) és (6) bekezdésének megsértésére vonatkozó jogalapokat tehát el kell utasítani.
Az EUSZ 2. cikk, a Charta 21. cikkének és a Keretegyezmény 3., 4., 5., 10. és 19. cikkének megsértésére vonatkozó jogalapokról
89 Annyiban, amennyiben a keresetlevelet úgy lehet értelmezni, mint amely azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette az EUSZ 2. cikket és a Charta 21. cikkét azáltal, hogy az EPSO/AD/147/09 versenyvizsga során valamely vizsga románul való teljesítését írta elő, e jogalapot bárminemű hátrányos megkülönböztetés hiányában (lásd a fenti 75–88. pontot) mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a tárgyalás során felvetett azon kérdést, hogy az EUSZ 2. cikk közvetlenül alanyi jogot keletkeztet‑e a felperes számára.
90 A keresetlevélben szereplő, a Keretegyezmény 3., 4., 5., 10. és 19. cikkére történő hivatkozást illetően az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján emlékeztetni kell arra, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint a ténybeli és jogi érveket. A jelen ítélet 73. pontjában már említett jogbiztonság és gondos igazságszolgáltatás érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből.
91 Tehát az eljárási szabályzat alapján a keresetlevélben a Keretegyezmény 3., 4., 5., 10. és 19. cikkére történő egyszerű hivatkozás minden egyéb erre vonatkozó utalás hiányában nem tekinthető elegendőnek. Ebből következik, hogy e jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A harmadik kérelemről
92 A felperes lényegében azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy kötelezze a Bizottságot a versenyvizsga c) írásbeli vizsgájának újbóli megszervezésére.
93 Mivel az uniós bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy meghagyást intézzen az intézményekhez (a Közszolgálati Törvényszék F‑46/09. sz., V kontra Parlament ügyben 2011. július 5‑én hozott ítéletének 63. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az erre vonatkozó kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
94 A fentiek alapján a keresetet mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
95 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján – valamint ugyanezen szabályzat II. címe 8. fejezetének rendelkezéseire tekintettel – a pervesztes felek kötelesek a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében, ha az méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
96 A fent kifejtett indokokból az következik, hogy a felperes pervesztes lett. A Bizottság továbbá kifejezetten kérte, hogy a felperest kötelezzék a költségek viselésére. A jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑a rendelkezéseinek alkalmazását, a felperesnek tehát viselnie kell saját költségeit, valamint kötelezni kell őt a Bizottságnál felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) BA maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottságnál felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. december 5‑i nyilvános ülésen.