A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2011. szeptember 28.

F‑23/10. sz. ügy

Finola Allen

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Szociális biztonság – Súlyos betegség – A személyzeti szabályzat 72. cikke – A közös egészségbiztosítási rendszer által nyújtott egészségbiztosítás meghosszabbítása – A valamely más rendszer általi biztosítás hiányára alapított kritérium”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F. Allen a Bizottság azon határozatainak megsemmisítését kéri, amelyekben megtagadta egyrészt annak elismerését, hogy súlyos betegségben szenved, másrészt azt, hogy meghosszabbítsa az Európai Unió intézményeinek közös egészségbiztosítási rendszer által nyújtott egészségbiztosítást.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2009. június 30‑i, 2009. július 17‑i és 2010. január 7‑i határozatokat, melyekben a Bizottság megtagadta annak elismerését, hogy F. Allen súlyos betegségben szenved, és nem hosszabbította meg F. Allen egészségbiztosítását. A Közszolgálati Törvényszék a kereseti kérelmeket az ezt meghaladó részükben elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot az összes költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Súlyos betegség fennállásának elismerése iránti kérelem elutasítása – A közös egészségbiztosítási rendszer által nyújtott egészségbiztosítás meghosszabbításának megtagadása – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 72. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A személyzeti szabályzat 72. cikkében kifejezetten említett betegségekhez „hasonló súlyosságúnak” elismert betegségek

(Személyzeti szabályzat, 72. cikk)

3.      Uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok figyelembevétele

(Személyzeti szabályzat, 72. cikk)

4.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Súlyos betegség – Meghatározás – Szempontok

(Személyzeti szabályzat, 72. cikk)

5.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Elutasító határozat – A vitatott aktus indokolásának megváltoztatása

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

6.      Európai uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A tartózkodáshoz az uniós jog alapján való jog feltételei

(2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk)

1.      A súlyos betegség fennállásának elismerése lehetővé teszi az érintett számára, hogy a Bizottság által elfogadott, az egészségügyi költségek megtérítésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 2. pontja alapján a szóban forgó betegséghez kapcsolódó egészségügyi költségek 100%‑os megtérítésében részesüljön. Erre az elismerésre erre vonatkozó kérelem nyomán kerül sor, ahogyan az az említett rendelkezések III. címe 5. fejezetének 3. pontjában szerepel, amennyiben a szóban forgó betegséget a „súlyos betegségnek” az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezete 1. pontjában szereplő meghatározásának megfelelőnek tekintik.

Egyébiránt a súlyos betegség fennállásának elismerése esetén a tisztviselő elvált házastársa számára az e betegséggel kapcsolatos egészségügyi költségek tekintetében meghosszabbítható az Unió intézményeinek közös egészségbiztosítási rendszere által nyújtott biztosítás a válás hivatalos időpontjától számított egy éven túlra, ha e házastárs teljesíti az általános végrehajtási rendelkezések I. címe 3. fejezetének 2. pontjában felsorolt kumulatív feltételeket.

Ennek következtében, mivel különleges eljárás során fogadták el, és joghatásokat fejt ki az érintett helyzetére, a súlyos betegség fennállásának elismerését megtagadó határozat az erre vonatkozó kérelmet előterjesztő személynek sérelmet okozó aktusnak minősül. Ugyanakkor, ha az e kérelmet előterjesztő személy egy tisztviselő elvált házastársa, az említett határozat egy másik, az Unió intézményeinek közös egészségbiztosítási rendszere által nyújtott egészségbiztosítás meghosszabbítását megtagadó határozat alapjául szolgálhat.

(lásd a 38–40. pontot)

2.      Ami a súlyos betegség fennállásának elismerését illeti, a Bizottság által elfogadott, az egészségügyi költségek megtérítésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 1. pontjában felsorolt kritériumok az elérni kívánt cél – vagyis a személyzeti szabályzat 72. cikkében kifejezetten felsorolt betegségekhez hasonló súlyosságú betegségek meghatározása – alapján nem tekinthetők nyilvánvalóan nem megfelelőnek vagy tévesnek.

Először is ugyanis a személyzeti szabályzat 72. cikkében kifejezetten említett négy betegség bizonyos esetekben különösen súlyos fizikai vagy pszichikai következményekkel járhat, tartós vagy krónikus jellegű, és komoly terápiás intézkedéseket igényel, amelyek megkövetelik, hogy a felállított diagnózis egyértelmű legyen, amihez speciális vizsgálatok szükségesek. E betegségek továbbá az érintett személyt súlyos rokkantság kockázatának is kitehetik.

Ezenfelül magából a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének szövegéből is kiderül, hogy a kifejezetten felsorolt négy betegségbe tartozó esetek is csak akkor minősíthetők súlyos betegségnek, és így csak akkor adhatnak lehetőséget az érintett személynek a súlyos betegségként való elismerés nyomán alkalmazandó kedvezőbb rendszerrel járó előnyökben való részesülésre, ha különösen súlyosak.

Az említett kritériumok nem lépik túl annak korlátait, ami a szóban forgó szabályozással elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas és az ahhoz szükséges, amely szabályozás arra irányul, hogy a súlyos betegség fennállásának elismerésével járó előnyök alkalmazását pontosan és kizárólag a különösen súlyos betegségekre korlátozza. Következésképpen az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 1. pontja nem sérti az arányosság elvét.

(lásd a 49–52. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑65/09. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2010. november 23‑án hozott ítéletének 51–53. és 70. pontja, az ítélettel szemben T‑85/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

3.      Az uniós jog rendelkezései egységes alkalmazásának, következésképpen egységes értelmezésének szükségessége kizárja, hogy valamely jogi norma szövegét elszigetelve, egyetlen nyelvi változat alapján alkalmazzák, és megköveteli, hogy azt mind a szerzője valós akaratának, mind pedig az általa követett célnak a függvényében, és többek között az uniós nyelveken megfogalmazott egyéb változatok fényében értelmezzék.

(lásd az 57. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑83/07. sz., Zangerl‑Posselt kontra Bizottság ügyben 2009. november 30‑án hozott ítélete, az ítélettel szemben T‑62/10. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

4.      Ami az orvosszakértő és az orvosi bizottság értékeléseit illeti, az uniós bíróság felülvizsgálata nem terjed ki a szigorú értelemben vett orvosi értékelésekre, amelyeket véglegesnek kell tekinteni, ha azok elkészítése szabályosan történt.

A súlyos betegség kritériumai (a várható élettartam lerövidülése, krónikus jelleg, a diagnózishoz és/vagy a terápiához súlyos beavatkozások szükségessége, súlyos rokkantság vagy annak veszélye) orvosi értékelést tesznek szükségessé, mivel az arról való döntéshez, hogy ezen kritériumok egyike vagy összessége megvalósul‑e, az orvosszakértőnek és az orvosi bizottságnak nem csupán a tényeket kell megállapítania, hanem azokat ténylegesen értékelniük is kell, amihez orvosi szaktudás szükséges.

Mindazonáltal, bár a felülvizsgálata nem terjed ki a szigorú értelemben vett orvosi értékelésekre, köztük az adott betegség súlyosságára vonatkozó értékelésre, a bíróságnak – annál is inkább, mivel a vonatkozó eljárás a felek egyenlősége szempontjából nem nyújtja azokat a garanciákat, mint a személyzeti szabályzat 73. és 78. cikke szerinti eljárások – meg kell győződnie arról, hogy az orvosszakértő vagy az orvosi bizottság konkrétan és részletesen vizsgálta az elé terjesztett esetet. Egyébiránt az adminisztrációnak kell bizonyítania, hogy ilyen értékelő vizsgálatra sor került.

Ami a Bizottság által elfogadott, az egészségügyi költségek megtérítésére vonatkozó általános végrehajtási intézkedések III. címe 5. fejezetének 1. pontjának alkalmazását illeti, az említett pont szerzőjének – amint az a „különböző mértékben megfelelnek a következő négy kritériumnak” fordulat használatából kitűnik – az volt a szándéka, hogy egyrészt olyan kritériumokat határozzon meg, amelyek egymással kölcsönösen összefüggésben vannak, és amelyeket az orvosszakértőnek vagy az orvosi bizottságnak egymásra tekintettel kell alkalmaznia annak érdekében, hogy a szóban forgó betegség következményeinek súlyosságát átfogó módon értékelje, másrészt ezzel nagy mozgásteret hagyjon a gyakorló szakembereknek az általuk értékelendő egyedi esetek orvosi megítélésében.

Az orvosszakértő és az orvosi bizottság tehát nem korlátozhatja arra a súlyos betegség fennállásának elismerése iránti kérelemmel kapcsolatos vizsgálatot, hogy az általános végrehajtási intézkedések III. címe 5. fejezetének 1. pontjában szereplő feltételek közül bizonyos feltételeket elkülönítetten vizsgál, vagy arra, hogy kizárólag azokat a feltételeket értékeli, amelyek meg nem valósultnak tűnnek a számára. Ugyanis előfordulhat, hogy abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy valamelyik kritérium nem teljesül, amennyiben elkülönítetten vizsgálják, e kritériumnak a többire vonatkozó értékelés alapján történő vizsgálata ellenkező értelmű következtetésre vezet, nevezetesen annak megállapítására, hogy az említett kritérium teljesül, ami miatt az orvosszakértő és az orvosi bizottság nem elégedhet meg egyetlen kritérium vizsgálatával.

Következésképpen az általa a súlyos betegség fennállásának elismerésére irányuló eljárásban közreműködő orvosi szervek által adott véleményekre vonatkozó korlátozott felülvizsgálat gyakorlása során az uniós bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy e véleményeket az érintett egészségi állapotának konkrét és részletes vizsgálata alapján alakították‑e ki, amely vizsgálat során – ahogyan azt az általános végrehajtási intézkedések III. címe 5. fejezetének 1. pontja megköveteli – átfogó módon figyelembe kell venni az említett pontban szereplő, egymással kölcsönös összefüggésben lévő négy kritériumot.

(lásd a 73. és 75–80. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 67. és 68. pontja.

5.      Bár a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti jogorvoslati rendszerben az adminisztráció a panasz kifejezett elutasítása esetén módosíthatja azokat az indokokat, amelyek alapján a vitatott aktust elfogadta, e módosításra nem kerülhet sor a vitatott aktus elleni kereset Közszolgálati Törvényszék előtti megindítását követően. Egyébiránt az adminisztráció nem jogosult arra, hogy az eljárás folyamán teljesen új indokolással váltsa fel az eredeti téves indokolást.

(lásd a 98. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑560/08. P. sz., Bizottság kontra Meierhofer ügyben 2010. május 12‑én hozott ítéletének 59. pontja.

6.      Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv 7. cikke felsorolja azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az Unió bármely polgárát az uniós jog alapján megilleti a más tagállam területén három hónapnál tovább történő tartózkodáshoz való jog, nem tiltja azonban, hogy egy tagállam kevésbé szigorú feltételekkel adjon tartózkodási engedélyt valamely uniós polgárnak.

(lásd a 106. pontot)