A Supremo Tribunal Administrativo (Portugália) által 2020. február 17-én benyújtott (2020. április 16-án kiigazított) előzetes döntéshozatal iránti kérelem – BPC Lux 2 Sàrl és társai kontra Banco de Portugal és társai

(C-83/20. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Supremo Tribunal Administrativo

Az alapeljárás felei

Fellebbezők: BPC Lux 2 Sàrl, BPC UKI LP, Bennett Offshore Restructuring Fund Inc.,Bennett Restructuring Fund LP, Queen Street Limited, BTG Pactual Global Emerging Markets and Macro Master Fund LP, BTG Pactual Absolute Return II Master Fund LP, CSS LLC, Beltway Strategic Opportunities Fund LP, EJF Debt Opportunities Master Fund LP, TP Lux HoldCo Sàrl, VR Global Partners LP, CenturyLink Inc. Defined Benefit Master Trust, City of New York Group Trust, Dignity Health, GoldenTree Asset Management Lux Sàrl, GoldenTree High Yield Value Fund Offshore 110 Two Ltd, San Bernardino County Employees Retirement Association, EJF DO Fund (Cayman) LP, Massa Insolvente da Espírito Santo Financial Group SA

Ellenérdekű felek: Banco de Portugal, Banco Espírito Santo SA, Novo Banco SA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen az [Európai Unió Alapjogi Chartájának] 17. cikkét, valamint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet,¹ különösen annak 36., 73. és 74. cikkét, hogy azokkal ellentétes a fentebb bemutatotthoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek alkalmazására áthidaló intézmény létrehozását és hitelezői feltőkésítést előíró szanálási intézkedés révén került sor, és amely szabályozás, noha az említett irányelvet az átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt részlegesen átültette:

nem írta elő a szanálási intézkedés által érintett hitelintézet eszközeinek és kötelezettségeinek méltányos, prudens és reális értékelését a szanálási intézkedés elfogadása előtt;

nem írta elő a fenti a) pontban meghatározott értékelésen alapuló esetleges kompenzáció fizetését a szanálás alatt álló intézmény vagy adott esetben a részvényesek vagy más tulajdonosi jogcímmel rendelkezők számára, és ehelyett annak előírására szorítkozott, hogy az áthidaló bank értékesítésből származó bevételének esetlegesen fennmaradó összegét vissza kell fizetni az eredeti hitelintézet számára vagy annak felszámolási vagyonába;

nem írta elő, hogy a szanálási intézkedés által érintett intézmény részvényeseinek joguk van akkora összeghez jutni, amely nem lehet kevesebb, mint az a becsült összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha az intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében teljes mértékben felszámolásra kerül, és ezt a védelmi mechanizmust csak azon hitelezők számára írta elő, akiknek a követeléseit nem ruházták át, illetve

nem írt elő az a) pontban foglalttól eltérő, annak meghatározására szolgáló értékelést, hogy kedvezőbb elbánásban részesülnek-e a részvényesek és a hitelezők abban az esetben, ha a szanálás alatt álló hitelintézettel szemben rendes felszámolási eljárást folytattak volna?

A Bíróságnak az 1997. december 18-i Inter-Environnement Wallonie ítéletben foglalt ítélkezési gyakorlatának fényében (C-129/96. sz. ügy,² amely ítélkezési gyakorlatot a Bíróság későbbiekben megerősítette) a jelen ügyben bemutatotthoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a 2014/59/EU irányelvet részlegesen ülteti át, komolyan veszélyeztetheti-e az említett irányelv – különösen 36., 73. és 74. cikke – által meghatározott cél elérését a szanálási intézkedés alkalmazása keretében?

____________

¹ HL 2014. L 173., 190. o.

² EU:C:1997:628