A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (második tanács)
2008. június 26.
F‑5/07. sz. ügy
Bart Nijs
kontra
az Európai Közösségek Számvevőszéke
„Közszolgálat – Tisztviselők – Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 44. cikke 1. §‑ának c) pontja – A jogalapok rövid ismertetése a keresetlevélben – Panasztételi határidő – Új tény – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben B. Nijs a következőket kéri: a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes felettesét a jelenlegi beosztásába kinevező határozatának megsemmisítése, a CC/LA/1/99. sz. versenyvizsga felperesre vonatkozó eredményének és az ehhez kapcsolódó és/vagy ezt követő határozatoknak a megsemmisítése, a Számvevőszék választási bizottságának a felperes által a 2006. május 2‑i, 3‑i és 4‑i szavazás ellen benyújtott kifogást elutasító 2006. május 17‑i határozatának megsemmisítése, a 2006. május 2‑i, 3‑i és 4‑i számvevőszéki személyzeti bizottsági választások eredményének érvénytelenítése, az ehhez kapcsolódó és/vagy ezt követő összes határozat megsemmisítése, a felperes előléptetését mellőző, illetőleg 2006‑ban G.‑t előléptető határozatok megsemmisítése, valamint a felperest állítólag ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet – részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, illetve részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant – elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Eljárás – A keresetek elfogadhatósága – A keresetlevél benyújtásának időpontjában hatályos szabályok alapján történő értékelés
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk)
2. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik bekezdés és I. melléklet, 7. cikk, (1) és (3) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
3. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A felperes hivatalba lépése előtt elfogadott határozatok – A felperes érdekeit érintő, nem bizonyított hátrányos hatás – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés és 91. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Kereset – A személyzeti bizottság megválasztásával kapcsolatos peres eljárások
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
5. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. Jóllehet a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkében megfogalmazott szabály – amely szerint a Törvényszék a nyilvánvalóan elutasítandónak tűnő keresetet végzéssel elutasíthatja – olyan eljárási szabály, amelyet a hatálybalépésének időpontjától alkalmazni kell a Törvényszék előtt folyamatban lévő valamennyi jogvitára, ez nem vonatkozik azokra a szabályokra, amelyek alapján a Törvényszék, e cikket alkalmazva, valamely keresetet nyilvánvalóan elfogadhatatlannak tekinthet, és amelyek kizárólag a kereset előterjesztésének időpontjában már hatályban lévő szabályok lehetnek.
(lásd a 22. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑60/07. sz., Martin Bermejo kontra Bizottság ügyben 2007. december 11‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 25. pontja.
2. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell különösen a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezen elemeknek kellően világosnak és pontosnak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezésének előkészítését, a Közszolgálati Törvényszék számára pedig a jogvita eldöntését, adott esetben bármilyen más információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ahhoz, hogy valamely kereset elfogadható legyen, szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből.
Ez annál inkább így van, mivel a Bíróság alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás írásbeli szakaszában főszabály szerint az előkészítő iratoknak csak egyszeri kicserélésére kerül sor, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék nem határoz eltérően. Ezenfelül, az említett alapokmány 19. cikkének harmadik bekezdése alapján – amely ugyanezen alapokmány I. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazandó – a tisztviselőt ügyvédnek kell képviselnie. Ez utóbbinak mint az igazságszolgáltatás segítőjének a fő szerepe pontosan az, hogy a kereseti kérelmeket megfelelően érthető és összefüggő jogi érveléssel támassza alá, éppen arra tekintettel, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás írásbeli szakaszában az előkészítő iratoknak csak egyszeri kicserélésére kerül sor.
Nem tesz eleget az egyértelműség és pontosság követelményeinek az a kereset, amely a tényállást zavarosan és rendezetlenül fejti ki, ami az olvasó számára nem teszi lehetővé, hogy a tényállást megfelelően összefüggésbe hozza a kereseti kérelemmel, vagy az annak alátámasztására felhozott valamely jogalappal.
Ehhez hasonlóan nyilvánvalóan elfogadhatatlan a tisztviselő azon keresete, amely nem határozza meg pontosan a megtámadott határozatokat, és ezáltal nem tesz eleget az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában előírt követelményeknek.
(lásd a 25–28., 40., 45. és 50. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑72/92. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott végzésének (EBHT 1993., II‑347. o.) 16., 18. és 19. pontja; T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének (EBHT 1993., II‑523. o.) 20. pontja; T‑154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21‑én hozott végzésének (EBHT 1999., II‑1703. o.) 42. pontja; T‑277/97. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 1999. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑1825. o.) 29. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése és 91. cikkének (1) bekezdése értelmében csak azok az intézkedések minősülnek sérelmet okozó aktusoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, és amelyek az intézmény álláspontját véglegesen rögzítik.
Ez nem vonatkozik valamely másik tisztviselő ugyanazon intézményen belüli kinevezésére, ha az a felperes a hivatalba lépése előtt történt, vagy az értékelési időszakban a fellebbviteli bizottság összetételére vonatkozó határozatra, illetve a valamely harmadik tisztviselőt előléptető határozatra, ha a felperes nem képes bizonyítani, hogy ebből a határozatból következik a saját előléptetését mellőző határozat, vagy legalábbis az alkalmas arra, hogy valamilyen módon hátrányos legyen a felperes előmeneteli kilátásaira.
(lásd a 35., 36., 44. és 47. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑329. o. és II‑1465. o.) 26. pontja; T‑171/05. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2006. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑195. o. és II‑A‑2‑999. o.) 86. és 96. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑78/07. sz., Boudova és társai kontra Bizottság ügyben 2008. április 21‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 31. pontja; F‑123/06. sz., Timmer kontra Számvevőszék ügyben 2008. június 5‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 42. pontja.
4. Nem a kinevezésre jogosult hatóság feladata a személyzeti bizottság összetételének meghatározása. Következésképpen, még akkor is, ha minden választónak érdeke fűződik ahhoz, hogy a szervezetének képviselőit olyan feltételek mellett és olyan választási rendszer alapján válasszák meg, amely összhangban áll a személyzeti szabályzat választási eljárásról szóló rendelkezéseivel, a tárgytalansága miatt, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az kinevezésre jogosult hatóság által a személyzeti bizottság összetételének meghatározására vonatkozóan hozott határozat elleni keresetet.
(lásd a 43. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑71/05. sz., Milella és Campanella kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 47. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. A személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő előléptetési határozat meghozatala során – a figyelembe veendő érdemek összehasonlító vizsgálatakor – a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a közösségi bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció – azokra az eljárásokra és eszközökre figyelemmel, amelyek a döntéséhez vezethettek – nem kifogásolható korlátok között maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan. A bíróság nem helyettesítheti a kinevezésre jogosult hatóságnak a jelöltek szaktudásának és érdemeinek megítélésére vonatkozó értékelését a sajátjával.
Az adminisztráció e széles mérlegelési jogkörét azonban annak szükségessége korlátozza, hogy a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
Ennek érdekében a személyzeti szabályzat 45. cikkében előírt összehasonlító vizsgálatot a kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat alapján jogosult az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás vagy módszer alapján elvégezni.
(lásd az 52–54. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 62/75. sz., De Wind kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 17. pontja; 282/81. sz., Ragusa kontra Bizottság ügyben 1983. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1245. o.) 9. és 13. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1281. o.) 21. pontja; T‑557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑195. o. és II‑603. o.) 20. pontja; T‑157/98. sz., Oliveira kontra Parlament ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑163. o. és II‑851. o.) 35. pontja; T‑187/98. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑195. o. és II‑885. o.) 59. pontja; T‑188/01–T‑190/01. sz., Tsarnavas kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑95. o. és II‑495. o.) 97. pontja; T‑241/02. sz., Callebaut kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑215. o. és II‑1061. o.) 22. pontja; T‑330/03. sz., Liakoura kontra Tanács ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑191. o. és II‑859. o.) 45. pontja; T‑216/03. sz., Tenreiro kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑245. o. és II‑1087. o.) 50. pontja.