A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-27/18. RENV. sz., FV kontra Tanács ügyben 2019. szeptember 19-én hozott ítélete ellen FV által 2019. november 28-án benyújtott fellebbezés
(C-875/19. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: FV (képviselő: É. Boigelot ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa
A fellebbező kérelmei
A Bíróság helyezze hatályon a 2019. szeptember 19-i ítéletet (T-27/18 RENV), következésképpen adjon helyt a fellebbező elsőfokú eljárásban előadott kérelmeinek és ebből következően semmisítse meg a fellebbező 2013. évi értékelő jelentését;
a Tanácsot kötelezze mindkét eljárás összes költségének viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A megtámadott ítéletben elutasították a fellebbezőnek a 2013. évi értékelő jelentése megsemmisítése iránti kérelmét. A fellebbező jogalapként egyrészt arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a felülvizsgálati kötelezettségét és az indokolási kötelezettségét, valamint elferdítette az ügy iratait, másrészt arra, hogy megsértették az értékelési útmutatót, az indokolási kötelezettséget és a gondoskodási kötelezettséget, valamint nyilvánvaló értékelési hibát követtek el.
A fellebbező szerint orvosi igazolások létezésének és bemutatásának megkövetelésével, és ebből következően annak megállapításával, hogy a távollétek jogosulatlanok voltak és azokat érvényesen tényezőként lehet figyelembe venni az értékelési eljárás során, a Törvényszék megsértette az értékelési útmutatót. Továbbá jogellenes azon határozat, hogy szükségszerűn, sőt automatikusan a fellebbező negatív értékelésé érdekében veszik figyelembe a távolléteket és /vagy késve érkezéseket. Végül a Tanács sohasem vitatta a távolléteket és /vagy késve érkezések orvosi jellegét és nem kifogásolta a távollétek igazolását közigazgatási intézkedések elfogadása révén, továbbá jóváhagyta a késések utólagos rendezése iránti kérelmeket. A Törvényszék tehát ellentmondásba keveredett és elferdítette az ügy iratait.
Továbbá a munkavégzés helyén való szabályos jelenlét hiánya nem jelenti ipso facto az állandó erőfeszítések hiányát. Ráadásul semmiféle egyedi munkarendet nem vezettek be a fellebbező munkarendjébe. Emellett a „felelősségtudat” kiemelkedőként való általános jellemzése az értékelésben kizárólag „kiváló” minősítésként konkretizálódhat. Ami „a munka minőségének” értékelését illeti, az értékelő jelentés indokolása ki sem tér a fellebbező teljesítményének szintjére. Végül „a csapatmunkához szükséges készségek” és „az emberi kapcsolatok” tekintetében a Törvényszék elmulasztotta számításba venni az iratok számos elemét. A fellebbező szerint tehát a Törvényszék elferdítette az ügy iratait, értelmezési és indokolási hibát követett el, megsértette az értékelési útmutatót és elmulasztotta érvényesen és megfelelően elvégezni a nyilvánvaló értékelési hiba felülvizsgálatát.
Végül a fellebbező azzal érvel, hogy a meghozott ítéletben nem vették figyelembe az őt ért rossz szakmai bánásmódot és lelki zaklatást. A Törvényszék megsértette a gondoskodási kötelezettség tartalmát is azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a fellebbező érdekeit és kizárólag az állítólagos szolgálati érdeket fogadta el.
____________