A Törvényszék (kilencedik tanács) T-41/17. sz., Lotte Co. Ltd kontra Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2018. július 12-én hozott ítélete ellen a Nestlé Unternehmungen Deutschland GmbH által 2018. szeptember 18-án benyújtott fellebbezés
(C-580/18. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Nestlé Unternehmungen Deutschland GmbH (képviselők: Dr. A. Jaeger-Lenz, Rechtsanwältin, C. Elkemann, Rechtsanwältin, Dr. A. Lambrecht, Rechtsanwalt)
A többi fél az eljárásban: Lotte Co. Ltd, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kilencedik tanács) ügyben 2018. július 12-én hozott ítéletét (T-41/17. sz. ügy) és utasítsa el a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2016. október 28-i határozata (R-0250/2016-5. sz. ügy) ellen benyújtott keresetet;
másodlagosan a Törvényszék megtámadott ítéletének hatályon kívül helyezése mellett utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
a felperest (Lotte Co. Ltd) kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a következő fellebbezési jogalapokra hivatkozik:
A Törvényszék jogilag tévesen gyakorolta a 207/2009 rendelet1 65. cikkének (3) bekezdése alapján fennálló megváltoztatási jogkörét, jóllehet a fellebbezési tanács még nem tett ténymegállapításokat a használat gyakoriságára és időbeli állandóságára vonatkozó kérdésben. Ez érinti a fellebbező érdekeit, mivel a Törvényszék által tett megállapítások nem elegendőek és nincsenek tekintettel a releváns bizonyítékokra. Ha már a fellebbezési tanács is hasonló megállapításokat tett volna, akkor azokat a fellebbező keresettel megtámadhatta volna a Törvényszék előtt.
A Törvényszék a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti „tényleges használat” megítélésekor elsősorban abból indult ki, hogy a számlákban szereplő forgalmi adatok a benyújtott, eskü alatt tett nyilatkozatokban szereplő forgalmi adatokhoz képest túl alacsonyak. A Törvényszéknek azonban az ágazatban szokásos objektív termelési és értékesítési kapacitásokat kellett volna figyelembe vennie. Az egyes vállalkozások szubjektív viszonyai a használat mértékének megállapítása szempontjából nem játszhatnak szerepet. Ezenkívül a védjegyhasználatot még akkor is ténylegesnek lehet tekinteni, ha mennyiségileg jelentéktelennek minősül; nem létezik abszolút alsó határ. Az üzleti stratégiát és a kérdéses áruk kereskedelmi sikerét nem kell értékelni. Egyedül annak van jelentősége, hogy kizárólag jelképes használatról van-e szó.
A Törvényszék a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti „tényleges használat” tényállási elemét abban a vonatkozásban is tévesen értelmezte, hogy általánosságban az összpiaci méretet vette alapul, és nem vette figyelembe az ágazatban szokásos objektív termelési és értékesítési kapacitásokat és a vállalkozási diverzifikáció mértékét a releváns piacon.
A Törvényszék meghamisította a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó tényállási adatokat azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta az eskü alatt tett nyilatkozatban foglalt, különösen a használat időbeli állandóságára vonatkozó, döntő adatokat.
Az a tény, hogy a Törvényszék a jogfenntartó használat kérdésének megítélésével kapcsolatban döntően a fellebbező engedélyesének szubjektív viszonyaiból indult ki, és azzal együtt többek között az engedélyes üzleti tevékenységének mértékét, valamint termelési- és értékesítési kapacitását is döntően figyelembe vette, megsértette az egyenlő bánásmód általános elvét.
Az egyenlő bánásmód általános elvének megsértése azzal is megvalósult, hogy a Törvényszék eltért a Törvényszék és a Bíróság korábbi döntéseitől, amelyekben a Törvényszék, illetve a Bíróság hasonló tényállás mellett megállapította a tényleges használat fennállását.
____________
1 A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (egységes szerkezetbe foglalt változat) (HL L 78., 2009. március 24., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.).