A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2009. november 30.
F‑86/08. sz. ügy
Dietrich Voslamber
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Közös egészségbiztosítási rendszer – Volt tisztviselő házastársa – Mérlegelést nem engedő hatáskör – Az egészségbiztosításra vonatkozó szabályzat 13. cikke”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Voslamber többek között a 2008. július 9‑i azon bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amely elutasította a felperes 2008. január 17‑i azon határozat elleni panaszát, amely megtagadta azt, hogy házastársa számára is biztosítsák az Európai Közösségek intézményeire vonatkozó közös egészségbiztosítási rendszer szerinti elsődleges egészségbiztosítást.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság által az eljárási szabályzat 94. cikkének a) pontja szerint előterjesztett kérelmeket elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi saját költségein túl a felperes részéről felmerült költségek kétharmadának viselésére. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi saját költségei egyharmadának viselésére.
Összefoglaló
1. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – A keresetlevélben nem ismertetett jogi alapok – A mellékletek összességére való hivatkozás – Elfogadhatatlanság
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont)
2. Tisztviselők – Az intézmény belső iránymutatása – Joghatások – Korlátok
(Az egészségbiztosításra vonatkozó szabályzat, 13. cikk)
3. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A tisztviselő házastársának a közös egészségbiztosítási rendszer szerinti elsődleges egészségbiztosítása – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk; az egészségbiztosításra vonatkozó szabályzat, 13. cikk)
1. A Bíróság alapokmányának 21. cikke és a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint ténybeli és jogi érveket. E jogalapokat és érveket kellően világosan és pontosan kell megjelölni ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Közszolgálati Törvényszék adott esetben további információ nélkül határozni tudjon a keresetről. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása végett a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, ugyanakkor koherens és érthető módon magából a keresetlevél szövegéből kitűnjenek. A keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alá lehet támasztani és ki lehet egészíteni akár a mellékletként csatolt iratkivonatokra történő hivatkozással is, ám más iratokra, sőt mellékletekre történő általános hivatkozás nem pótolja a jogi érvelés azon lényeges elemeinek hiányát, amelyeket magának a keresetlevélnek a fent említett előírások szerint tartalmaznia kell. Másrészt nem a Közszolgálati Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat és érveket, amelyek a kereset alapját képezhetik, minthogy a mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van.
(lásd a 37. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑91/04. sz., Just kontra Bizottság ügyben 2005. december 8‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑395. o. és II‑1801. o.) 35. pontja.
2. A közösségi intézmények által elfogadott belső iránymutatások jogszerűen semmiképpen sem írhatnak elő olyan szabályokat, amelyek eltérnek a jogszabályi hierarchiában náluk magasabban állóktól, mint amilyen a személyzeti szabályzat és az annak alkalmazására elfogadott szabályzat, vagy az általános jogelvek. Ennek megfelelően a „közigazgatási tájékoztató értelmében vett” szakmai eredetű jövedelmek fogalmának értelmezése nem térhet el a tisztviselők egészségbiztosítására vonatkozó szabályzat 13. cikkében foglalt értelmezéstől.
(lásd az 53. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben, 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑329. o. és II‑1465. o.) 35. és 36. pontja.
3. Az Európai Közösségek tisztviselőinek egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat 13. cikkének alkalmazásáról szóló 2007. évi közigazgatási tájékoztató (3) bekezdése, amely pontosítja az említett 13. cikk alkalmazási feltételeit, a tisztviselő házastársának az Európai Közösségek intézményeire vonatkozó közös egészségbiztosítási rendszer szerinti egészségbiztosításban való részesülését kivételes esetben az ott említett feltételek egyikének teljesülésétől teszi függővé: az első feltétel megköveteli, hogy a házastárs ne tudjon taggá válni valamely törvényes egészségbiztosítási rendszerben, a második feltétel pedig azt követeli meg, hogy az egészségbiztosítás igénybevételéhez szükséges biztosítási díj összege meghaladja az érintett személy szakmai eredetű adóköteles jövedelmeinek 20%‑át.
Tévesen alkalmazza a jogot az az intézmény, amely a tisztviselő arra irányuló kérelme keretében, hogy a házastársa a közös egészségbiztosítási rendszerben elsődleges biztosításban részesüljön, megtagadja azt, hogy a tisztviselő házastársának öregségi nyugdíját szakmai eredetű jövedelemnek tekintse, miközben az Európai Közösségek tisztviselőinek egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat 13. cikke kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az öregségi nyugdíj szakmai eredetű jövedelemnek minősül.
A tisztviselő azonban nem hivatkozhat hasznosan a határozat megsemmisítésére irányuló jogalapra, ha az adminisztráció egyáltalán nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel, és úgy köteles eljárni, ahogyan azt tette. Következésképpen a Bizottság a közös szabályzat 13. cikke értelmében köteles elutasítani a tisztviselő arra irányuló kérelmét, hogy a házastársa a közös egészségbiztosítási rendszerben elsődleges biztosításban részesüljön, ha a tisztviselő házastársa nem felel meg az említett közigazgatási tájékoztató (3) bekezdésében meghatározott két feltétel egyikének sem, függetlenül attól, hogy a második feltétel hogyan értelmezendő.
(lásd az 52., 54., 55., 60., 75. és 76. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 432/85. sz., Souna kontra Bizottság ügyben 1987. május 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1987., 2229. o.) 20. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑97/07. sz., De Fays kontra Bizottság ügyben 2008. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑191. o. és II‑A‑1‑1011. o.) 70. és 71. pontja.