A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2010. november 23.
F‑8/10. sz. ügy
Johan Gheysens
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Kisegítő szerződéses alkalmazott – A szerződés meghosszabbításának elmaradása – Indokolási kötelezettség”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Gheysens többek között a határozott időre szóló szerződésének 2009. szeptember 30‑án túlmenően történő meghosszabbítását elutasító határozat megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes keresetét elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi az összes költség viselésére.
Összefoglaló
1. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (3) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Kisegítő alkalmazott szerződésének meghosszabbítását megtagadó határozat
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk és 90. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 88. cikk)
1. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint a ténybeli és jogi érveket. Ezeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Közszolgálati Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből. Ez annál is inkább érvényes, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás írásbeli szakasza főszabály szerint, a Közszolgálati Törvényszék ellenkező határozata hiányában mindössze egyszeri beadványváltást ír elő. A Közszolgálati Törvényszék eljárásának ezen utóbbi sajátossága a magyarázata annak, hogy – a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdésében a Bíróság, illetve az Európai Unió Törvényszéke eljárására vonatkozó előírásoktól eltérően – a keresetlevélben a felhozott jogalapok és érvek ismertetése nem lehet összefoglaló jellegű.
(lásd a 60. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének (EBHT 1993., II‑523. o.) 20. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑1/08. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2008. június 26‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑229. o. és II‑A‑1‑1231. o.) 24. pontja; F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑149. o. és II‑A‑1‑841. o.), az ítélettel szemben T‑325/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
2. A határozott időre szóló szerződés meghosszabbítását elutasító határozat a személyzeti szabályzat 25. cikke értelmében vett sérelmet okozó aktus, ha önálló a szóban forgó szerződéshez képest; ez az eset áll fenn különösen, ha e határozat új tényeken alapul, vagy az adminisztráció által az érintett alkalmazott kérelmét követően kialakított, a szerződés meghosszabbításának lehetőségére vonatkozó állásfoglalásnak minősül. Az ilyen elutasító határozatot indokolni kell.
(lásd a 64. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑150/03. P. sz., Hectors kontra Parlament ügyben 2004. szeptember 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑8691. o.) 40. pontja; C‑561/08. P. és C‑4/09. P. sz., Bizottság kontra Potamianos egyesített ügyekben 2009. október 23‑án hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 45., 46. és 48. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑2‑75. o. és II‑A‑2‑469. o.) 21. és 23. pontja; T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑2841. o.) 143–170. pontja.
3. A határozott időre szóló szerződés meg nem hosszabbítása az illetékes hatóság széles körű mérlegelési jogkörébe tartozik, ebből következően az uniós bíróság által végzett felülvizsgálatnak a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállására vagy a hatáskörrel való visszaélésre kell korlátozódnia. A határozott időre szóló szerződés meghosszabbítása mindössze a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelésére bízott lehetőség, amely attól a feltételtől függ, hogy megfeleljen a szolgálati érdeknek.
A hatáskörrel rendelkező hatóság valamely alkalmazott helyzetéről való döntés során köteles minden olyan tényt figyelembe venni, amely kihathat határozatára, különös tekintettel az érintett alkalmazott érdekeire. Mindez tulajdonképpen az adminisztráció gondoskodási kötelezettségéből következik, amely a személyzeti szabályzat – és analógia útján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – által az intézmény és alkalmazottai közötti viszonyok tekintetében meghatározott kölcsönös jogok és kötelezettségek egyensúlyát tükrözi.
Ezzel szemben – figyelembe véve azt a szabályt, miszerint valamely intézmény költségvetési beosztásjegyzékében szereplő állandó beosztást főszabály szerint tisztviselő felvételével kell betölteni, valamint az alkalmazó szervezeti egység azon érdekét, hogy tisztviselőt alkalmazzanak az állandó jellegű álláshelyek betöltésére – a szolgálatnak a felperes által hivatkozott folytonossága nem elegendő a nyilvánvaló mérlegelési hiba megállapításához.
(lásd a 75., 76. és 81. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑37. o. és II‑239. o.) 50., 51. és 64. pontja; T‑258/03. sz., Mausolf kontra Europol ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑45. o. és II‑189. o.) 49. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑35/07. sz., Klug kontra EMEA ügyben 2008. november 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑387. o. és II‑A‑1‑2127. o.) 65–67. pontja.