C‑271/08. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Németországi Szövetségi Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – 92/50/EGK irányelv és 2004/18/EK irányelv – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Az önkormányzati közszolgálatban foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatói nyugdíja – Szerződések közvetlen, uniós szintű közbeszerzési eljárás lefolytatása nélküli odaítélése a szociális partnerek által kötött kollektív szerződésben megjelölt nyugdíjszolgáltató intézmények részére”

Az ítélet összefoglalása

1.        Alapvető jogok – Kollektív tárgyalások folytatásához való jog – A Szerződésben biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó követelményekkel való összhang biztosítása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A közbeszerzések tárgyában elfogadott irányelvek

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 28. cikk; 2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 92/50 tanácsi irányelv)

2.        Jogszabályok közelítése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 92/50 és 2004/18 irányelv – Hatály

(2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 92/50 tanácsi irányelv)

3.        Jogszabályok közelítése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 92/50 és 2004/18 irányelv – Hatály – A szerződés értéke

(2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 9. cikk, (8) bekezdés; 92/50 tanácsi irányelv, 7. cikk, (4) és (5) bekezdés)

1.        A kollektív tárgyalások folytatásához való jog alapjogi jellege és a munkabér egy részének nyugdíj‑előtakarékosságra történő konverziójára vonatkozó kollektív szerződés általánosságban véve szociális célkitűzése önmagukban nem vonják magukkal az önkormányzati munkavállalók automatikus kivonását a közbeszerzések terén a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alkalmazásának biztosítására irányuló, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelvből eredő követelmények tiszteletben tartásának kötelezettsége alól.

A kollektív szerződések rendelkezései ugyanis nem esnek kívül a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatályán.

Egyébiránt az olyan alapjog gyakorlása, mint a kollektív tárgyalások folytatásához való jog, bizonyos korlátozások alá eshet. Közelebbről: jóllehet, a kollektív tárgyalások folytatásához való jog valamely tagállamban alkotmányos védelem alatt áll, az Európai Unió Alapjogi Chartája 28. cikkének értelmében ezt a jogot az uniós joggal összhangban kell gyakorolni.

Másfelől nem tekinthető úgy, hogy a szociális partnerek szabadságának és a kollektív tárgyalások folytatásához való jognak a gyakorlásával magától értetődően vele járna a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának a közbeszerzések területén való alkalmazását biztosító irányelvek megsértése.

Végül, a szociális partnerek által meghatározott, az önkormányzati közszolgálatban foglalkoztatott munkavállalók nyugdíjszínvonalának emelésére irányuló céltól eltérően, olyan intézményeknek és vállalkozásoknak a kollektív szerződésben történő kijelölése, amelyek részére a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatásokra irányuló szerződéseket oda kívánják ítélni, nem érinti a kollektív tárgyalások folytatásához való jog lényegét.

(vö. 41–43., 47., 49. pont)

2.        Valamely tagállam a 2006. január 31‑ig terjedő időszakban nem teljesítette a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelv együttesen értelmezett 8. cikkéből és III–VI. címéből eredő kötelezettségeit, és a 2006. február 1‑jétől kezdődő időszakban az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv együttesen értelmezett 20. és 23–55. cikkéből eredő kötelezettségeit, amennyiben a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatásra irányuló szerződéseket európai uniós szintű közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül, közvetlenül ítéltek oda a kollektív szerződésben felsorolt intézmények vagy vállalkozások részére olyan önkormányzati közigazgatási szervek vagy önkormányzati vállalkozások, amelyek munkavállalói létszámban kifejezve elérték azt a kritikus méretet, amelytől kezdve az említett szerződések értéke az említett irányelvek alkalmazására irányadó értékhatárt eléri vagy meghaladja.

A kollektív tárgyalások folytatásához való alapjog gyakorlásának ugyanis összhangban kell lennie az EUSZ‑Szerződés által védelemben részesített szabadságokból eredő követelményekkel, továbbá meg kell felelnie az arányosság elvének. E tekintetben az olyan kollektív szerződéses rendelkezés, amely határozatlan időtartamra teljesen kizárja a 92/50 és a 2004/18 irányelvből eredő szabályok alkalmazását az önkormányzati munkavállalók nyugdíj‑előtakarékossága terén annak ellenére, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó irányelvek tiszteletben tartása nem összeegyeztethetetlen a kollektív szerződést aláíró felek által követett szociális cél megvalósításával, nem alakít ki megfelelő egyensúlyt a jelen ügyben felmerülő érdekek figyelembevétele során, nevezetesen egyfelől az érintett munkavállalók nyugdíjszínvonalának emelése, másfelől a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának, valamint a verseny uniós szinten történő megnyitásának megvalósítása között.

Egyébiránt az említett irányelvek értelmében a „közbeszerzési szerződés” minősítéshez szükséges feltételek teljesülnek, mivel egyfelől az önkormányzati munkáltatók még akkor is ajánlatkérőnek minősülnek, ha a foglalkoztatói nyugdíj területén valamely kollektív szerződésben meghatározott megoldást hajtanak végre, és másfelől a csoportos biztosítási szerződések közvetlen gazdasági érdeket hordoznak magukban az azokat megkötő munkáltatók számára, ami által visszterhes szerződéseknek minősülnek. E tekintetben az a körülmény, hogy a nyugellátások végső kedvezményezettjei az említett intézkedést választó munkavállalók, nem kérdőjelezi meg az említett szerződések visszterhes jellegét.

(vö. 44., 52., 53., 66., 75., 80., 89., 105. pont és a rendelkező rész)

3.        Az önkormányzati közszolgálatban foglalkoztatott munkavállalók javára a munkabér egy részének nyugdíj‑előtakarékosságra történő konverziója útján nyújtott foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződéseknek a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelv 7. cikke (4) bekezdésének első francia bekezdése és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv 9. cikke (8) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett „becsült értéke” a biztosítási díj becsült értékének felel meg, azaz a munkabér‑konverzió címén az érintett önkormányzati közigazgatási szerv vagy önkormányzati vállalkozás érdekelt munkavállalóinak munkabéréből levont és a foglalkoztatói nyugdíj ellátásainak finanszírozására szolgáló hozzájárulások összegének. Az említett biztosítási díj képezi ugyanis a szolgáltató intézmény vagy vállalkozás által az önkormányzati munkáltató részére az ezen ellátások biztosításának keretében nyújtott szolgáltatások fő ellenszolgáltatását. Olyan körülmények fennállása esetére, amikor a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélésekor e biztosítási díj teljes összegének pontos meghatározása nem lehetséges, mivel minden egyes munkavállaló szabadon döntheti el, hogy él‑e a munkabér‑konverzióval, vagy sem, illetve tekintettel az ilyen szerződés hosszú, sőt akár határozatlan időtartamára, mind a 92/50 irányelv 7. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése, mind a 2004/18 irányelv 9. cikke (8) bekezdése b) pontjának ii. alpontja úgy rendelkezik, hogy az ilyen szerződés becsült értékének kiszámításához „a havi érték 48‑szorosát” kell figyelembe venni. Először is tehát a számításokat a munkavállalónként alkalmazott munkabér‑konverzió becsült havi átlagos összegére kell alapozni, ezt az összeget meg kell szorozni 48‑cal, majd e szorzatot figyelembe véve kell meghatározni a munkabér‑konverzióhoz történő egyedi, munkavállalói csatlakozásoknak az ahhoz szükséges számát, hogy a szerződés becsült értéke elérje az uniós közbeszerzési irányelvek alkalmazása tekintetében irányadó értékhatárt, és végül a munkabér‑konverzióhoz csatlakozó önkormányzati közszolgálatban foglalkoztatott munkavállalók részvételi arányának megbecslésével meghatározni azt a – munkavállalói létszámban kifejezett – kritikus méretet, amelytől kezdve az önkormányzati munkáltatók az említett értékhatárt meghaladó értékű szerződést ítéltek oda.

(vö. 86–89. pont)