C–33/17. sz. ügy

Čepelnik d.o.o.

kontra

Michael Vavti

(a Bezirksgericht Bleiburg/Okrajno Sodišče Pliberk [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 56. cikk – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Belső piaci szolgáltatások – 2006/123/EK irányelv – Munkajog – Munkavállalók kiküldése építési munkák elvégzése céljából – A munkavállalók bejelentése – A bérelszámolási dokumentumok megőrzése és fordítása – A fizetések felfüggesztése – A szolgáltatások igénybevevője általi biztosítéknyújtás – A szolgáltatás nyújtóját esetlegesen sújtó bírság biztosítása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. november 13.

1.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Belső piaci szolgáltatások – 2006/123 irányelv – Hatály – A munkajog fogalma – Terjedelem – A munkajog anyagi jogi szabályai tiszteletben tartásának biztosítására irányuló intézkedések – Ezen anyagi jogi szabályok be nem tartása esetén kiszabott szankciók hatékonyságának garantálását célzó szabályok – Bennfoglaltság – Az említett irányelv hatálya alól való kizártság

(EUMSZ 56. cikk; 2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (6) bekezdés)

2.        Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Munkavállalók kiküldetése – A valamely tagállamban letelepedett megrendelő arra való kötelezését lehetővé tevő szabályozás, hogy függessze fel a valamely más tagállamban letelepedett szerződéses partnerének járó kifizetéseket – Az első tagállam munkajogi szabályainak bizonyított megsértése esetén az e szerződéses partnerre esetlegesen kiszabható bírság biztosítása – Megengedhetetlenség – Igazolás – A munkavállalók védelme, a szociális biztonsági csalás elleni küzdelem és a visszaélések megelőzése – Hiány – Az arányosság elvének megsértése

(EUMSZ 56. cikk)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 31–36. pont)

2.      Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely szerint a hatáskörrel rendelkező hatóságok az ebben a tagállamban letelepedett megrendelőt arra kötelezhetik, hogy függessze fel a valamely más tagállamban letelepedett szerződéses partnerének járó kifizetéseket, vagy akár arra is, hogy az első tagállam munkajogi szabályainak bizonyított megsértése esetén az e szerződéses partnerre esetlegesen kiszabható bírság megfizetésének biztosítása céljából a még fizetendő vállalkozói díjnak megfelelő összegű biztosítékot nyújtson.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a munkavállalók szociális védelme, valamint a – különösen szociális biztonsági – csalás elleni küzdelem és a visszaélések megelőzése olyan, közérdeken alapuló nyomós indokok közé sorolható célkitűzés, amely igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását (lásd ebben az értelemben: 2012. december 19‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑577/10, EU:C:2012:814, 45. pont; 2014. december 3‑i De Clercq és társai ítélet, C‑315/13, EU:C:2014:2408, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Az ilyen szabályozásnak az ezen célkitűzésekhez mért arányosságát illetően először is hangsúlyozni kell, hogy e szabályozás előírja annak lehetőségét, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok a megrendelőt arra kötelezzék, hogy felfüggessze a szolgáltatás nyújtója felé a kifizetéseket, valamint nyújtson a még fizetendő vállalkozói díj összegének megfelelő biztosítékot a nemzeti jogszabályok szerinti munkajogi „szabálysértés megalapozott gyanújának” fennállása alapján. E szabályozás tehát lehetővé teszi, hogy ilyen intézkedéseket hozzanak, mielőtt a hatáskörrel rendelkező hatóság olyan szabálysértést állapítana meg, amely – többek között szociális biztonsági – csalásra, visszaélésre vagy a jellegénél fogva a munkavállalók védelmét sértő gyakorlatra utal.

Továbbá ugyanezen szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a szolgáltatás nyújtója, akit ilyen megalapozott gyanú terhel, az említett intézkedések meghozatala előtt észrevételt tehessen a neki felrótt tényekkel kapcsolatban.

Végül ki kell emelni, hogy azon biztosíték összege, amelynek a nyújtására az érintett szolgáltatások igénybevevője kötelezhető, az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás értelmében az ezen intézkedés elfogadása időpontjában még fizetendő vállalkozói díj összegének felel meg. Mivel a hatáskörrel rendelkező hatóságok e biztosíték összegét ilyen módon határozhatják meg, anélkül hogy figyelembe vennék az építkezés során keletkező esetleges hibákat vagy a szolgáltatás nyújtója által a vállalkozási szerződés teljesítése során vétett egyéb kötelezettségszegéseket, ezen összeg – adott esetben jelentősen – meghaladhatja azon összeget, amelyet az érintett megrendelőnek rendszerint a munka elvégzésekor kellene fizetnie.

(lásd: 44., 46–48., 50. pont és a rendelkező rész)