AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. december 12.

F‑22/12. sz. ügy

Mark Hall

kontra

Európai Bizottság

és

Európai Rendőrakadémia (CEPOL)

„Közszolgálat – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – Iskoláztatási támogatás – A felperes házastársának gyermekei, akik nem éltek velük közös háztartásban – A biztosítás feltételei”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Hall kéri egyrészt az Európai Bizottság 2011. március 25‑i hallgatólagos határozatának és a 2011. július 11‑i kifejezett határozatának a megsemmisítését, amely határozatok arra az időszakra vonatkozóan, amikor a felperes házastársának három gyermeke még a Fülöp‑szigeteken élt, elutasították a felperes azon kérelmét, hogy e gyermekek tekintetében biztosítsák számára az eltartott gyermek után járó és az iskoláztatási támogatást, másrészt pedig az említett támogatások kifizetésének mellőzéséből eredő vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja, amennyiben az az Európai Rendőrakadémia ellen irányul. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2011. március 25‑i hallgatólagos határozatát és 2011. július 11‑i kifejezett határozatát, amelyekben arra az időszakra vonatkozóan, amikor a felperes házastársának három gyermeke még a Fülöp‑szigeteken élt, elutasították a felperes azon kérelmét, hogy e gyermekek tekintetében biztosítsák számára az eltartott gyermek után járó és az iskoláztatási támogatást. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottság elleni keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a M. Hall részéről felmerült költségeket. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Rendőrakadémia részéről felmerült költségek viselésére kötelezi M. Hallt.

Összefoglaló

Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – A biztosítás feltételei – Tényleges eltartás – Az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatásköre

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 2. cikk)

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (3) és (5) bekezdése olyan esetekre vonatkozik, amikor a tisztviselő gyermeke után szükségszerűen biztosítják az eltartott gyermek után járó támogatást, mivel e rendelkezések vélelmezik, hogy az abban említett gyermeket – kizárólag amiatt, hogy kiskorú, tanuló, beteg vagy rokkant – ténylegesen a tisztviselő tartja el. Ebből azonban nem következik az, hogy az intézmény mentesül annak vizsgálatára irányuló kötelezettsége alól, hogy teljesül‑e a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (2) bekezdésében támasztott azon feltétel, hogy ténylegesen a tisztviselő tartsa el a gyermeket. Kizárólag akkor állapítható meg, hogy a kinevezésre jogosult hatóság hatásköre nem enged mérlegelést az említett melléklet 2. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint (5) bekezdésében foglalt három esetben, amennyiben e feltétel teljesül. A kiskorú gyermek nem tekinthető ugyanis az érintett tisztviselő által eltartottnak, és esetében nem biztosítható az eltartott gyermek után járó támogatás, ha ténylegesen más személy – akár közintézmény, akár magánszemély – tartja el teljes mértékben.

(lásd a 39–41. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑132/90. P. sz., Schwedler kontra Parlament ügyben 1991. november 28‑án hozott ítéletének 19–24. pontja; a C‑70/91. P. sz., Tanács kontra Brems ügyben 1992. május 7‑én hozott ítéletének 5. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑134/99. sz., Skrzypek kontra Bizottság ügyben 2000. július 11‑én hozott ítéletének 66. pontja.