AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2012. december 13.
F‑2/11. sz. ügy
BW
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Próbaidős tisztviselő – A próbaidő lejártát követően a véglegesítés elmaradása – Próbaidős tisztviselő elbocsátásáról szóló határozat indokolása – Védelemhez való jog”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben BW fő kereseti kérelmében a véglegesítése elmaradásáról szóló, 2010. március 1‑jei bizottsági határozat megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. BW maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottságnál felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Próbaidőt lezáró jelentés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Az értékítéletek konkrét példákkal való alátámasztására vonatkozó kötelezettség – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők keresetei – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Tárgy – Lefolytatási feltételek
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
4. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – A próbaidős tisztviselő véglegesítésének elmaradásáról szóló határozat – A próbaidős tisztviselő elbocsátásáról szóló határozat – Jogi jellegű eltérés – Alkalmazandó értékelési tényezők
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk, (2) bekezdés)
5. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Az eredmények értékelése – A próbaidős tisztviselő képességeinek értékelése – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
6. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – A megfelelő ügyintézés elve – Terjedelem – A próbaidős tisztviselő új beosztásba helyezésére vonatkozó kötelezettség a próbaidő meghosszabbítása esetén – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk, (3) bekezdés)
7. Tisztviselők – Értékelés – A tisztviselő és a felettese közötti nézeteltérések fennállása – A felettes azon képességére való kihatás hiánya, hogy az érdekelt érdemeit értékelje
8. Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Az érintett meghallgatására vonatkozó kötelezettség a számára sérelmet okozó aktus elfogadását megelőzően – Terjedelem – Próbaidőt lezáró jelentés – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
1. Bár minden próbaidős tisztviselő esetén szükség van a próbaidő elején a célok kitűzésére, még erre vonatkozó rendelkezések hiányában is, azért, hogy a próbaidős tisztviselő teljesítményének értékeléséhez az értékelő rendelkezzen egy értékelési alappal, az indokolási kötelezettség alapján az értékelő kizárólag arra köteles, hogy a meghatározó elemek alapján kiemelje többek között a próbaidős tisztviselőnek a munkakörébe tartozó feladatok ellátására való alkalmasságát, a teljesítményét és a feladatai ellátása során tanúsított magatartását, arra viszont nem, hogy megjelölje azokat a kitűzött célokat, amelyeket nem értek el. Ugyanígy, amennyiben eleget tesznek az indokolási kötelezettségnek – annyiban, hogy az értékelés egyértelműen egyéniesített és személyre szabott –, az értékelő nem köteles a próbaidőről szóló jelentésben szereplő valamennyi értékítéletet konkrét példával alátámasztva részletezni értékelésének indokait.
A próbaidőről szóló jelentés főszabály szerint csak azzal az időszakkal kapcsolatos értékelést tartalmazhat, amelyre vonatkozik. Ha azonban a próbaidős tisztviselő próbaidejét meghosszabbították, az értékelő a próbaidő meghosszabbításának időszakára vonatkozó jelentésben feltüntethet olyan megállapításokat, amelyek a próbaidő eredeti időszakára vonatkoznak, és ezzel nem teszi hibássá az említett jelentést, amennyiben ezen információk célja a felperes teljesítménye fejlődésének hangsúlyozása.
Azt, hogy az adminisztráció tiszteletben tartotta‑e az őt terhelő azon kötelezettséget, hogy minden próbaidőről szóló jelentést indokoljon, akkor kell értékelni, amikor az említett jelentés végleges változata elkészült. Ebből következően mindaddig, amíg a próbaidőről szóló jelentés nem végleges, tartalmának megváltoztatása nem minősülhet az indokolási kötelezettség megsértésének.
(lásd a 43–45. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének 86. pontja.
2. Az előzetes igazgatási panasz és a kereset összhangjára vonatkozó szabály csak abban az esetben érvényesülhet, ha a kereset a panasz tárgyát megváltoztatja, vagyis ha az külső jogszerűségre vonatkozó jogalapot tartalmaz, jóllehet a panaszban csak belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokra hivatkoztak, vagy ha belső jogszerűségre vonatkozó jogalapot tartalmaz, jóllehet a panaszban csak külső jogszerűségre vonatkozó jogalapokra hivatkoztak. Nincs kihatása a jogvita tárgyának megváltoztatásával kapcsolatos kérdésre annak a körülménynek, hogy a felperes panasza benyújtásához ügyvéd szolgáltatását vette igénybe.
(lásd a 46., 140. és 141. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 119. pontja.
3. A próbaidő – amelynek célja, hogy az adminisztráció értékelhesse a próbaidős tisztviselőnek a beosztásával járó feladatok teljesítésére való alkalmasságát, valamint teljesítményét és a feladatai ellátása során tanúsított magatartását – ugyan nem tekinthető képzési időszaknak, azonban az érdekeltnek ezen időszak alatt lehetőséget kell biztosítani a képességei bizonyítására. Ez a feltétel gyakorlatilag azt jelenti, hogy a próbaidős tisztviselő számára nemcsak a megfelelő tárgyi körülményeket kell biztosítani, hanem őt az általa végzett feladatok jellegére tekintettel megfelelő utasításokkal és tanácsokkal kell ellátni, hogy lehetősége legyen alkalmazkodni az általa betöltött állás sajátos követelményeihez.
(lásd a 104. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 3/84. sz., Patrinos kontra CES ügyben 1985. május 15‑én hozott ítéletének 20. és 21. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑96/95. sz., Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ügyben 1997. március 5‑én hozott ítéletének 95. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑73/07. sz., Doktor kontra Tanács ügyben 2008. április 16‑án hozott ítéletének 31. pontja.
4. A véglegesítés megtagadásáról szóló határozat jellege szerint különbözik a szűkebb értelemben vett, a korábban véglegesített tisztviselőként kinevezett személy elbocsátásáról szóló határozattól. Míg ez utóbbi esetben részletekbe menően meg kell vizsgálni a korábban már létrejött foglalkoztatási viszony megszüntetését igazoló okokat, a próbaidős tisztviselők véglegesítésére vonatkozó határozatok esetében a vizsgálatnak általánosnak kell lennie, és arra kell irányulnia, hogy fennállnak‑e a próbaidő során felmerült olyan pozitív körülmények, amelyekből az derül ki, hogy szolgálati érdek fűződik a próbaidős tisztviselő véglegesítéséhez.
(lásd a 78. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 290/82. sz., Tréfois kontra Bíróság ügyben 1983. november 17‑én hozott ítéletének 24. és 25. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑112/06. sz., Krcova kontra Bíróság ügyben 2007. október 18‑án hozott ítéletének 61. és 62. pontja.
5. Az uniós bíróság így nem helyettesítheti az intézményeknek az Európai Unió adminisztrációjában való véglegesítésre pályázó személy próbaidejének eredményére és a képességeinek megítélésére vonatkozó értékelését a sajátjával, mivel az általa gyakorolt felülvizsgálat a határozatok belső jogszerűségét illetően a nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy a hatáskörrel való visszaélés hiányának értékelésére korlátozódik.
(lásd a 78. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Tréfois kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 24. és 25. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Krcova kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 61. és 62. pontja.
6. Az adminisztrációnak az alkalmazottaival szembeni gondoskodási kötelezettsége a jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt tükrözi, amelyet a személyzeti szabályzat hozott létre a hatóság és annak alkalmazottai közötti viszonyokban. Ez a kötelezettség, valamint a gondos ügyintézés elve többek között magában foglalja, hogy a hatóság a tisztviselője helyzetéről való döntéshozatal során tekintettel van a döntést befolyásoló összes körülményre, és így nemcsak a szolgálati érdeket, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is figyelembe veszi. A személyzeti szabályzat 34. cikkének (3) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy az adminisztráció jogosult, de nem köteles másik beosztásba helyezni azt a próbaidős tisztviselőt, akinek próbaidejét meghosszabbítja. Márpedig ha a gondoskodási kötelezettség vagy a megfelelő ügyintézés elve ezen jogosultságnak az adminisztráció kötelezettségévé való átalakulását eredményezné, akkor ezek megváltoztatnák a hatóság és annak alkalmazottai közötti viszonyokban a jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt.
(lásd a 112., 122. és 123. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 417/85. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1987. február 4‑én hozott ítéletének 12. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Doktor kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 42. pontja.
7. Még ha nem is zárható ki, hogy a tisztviselő és a felettese közötti nézeteltérések a felettesnél bizonyos ingerültséget keletkeztethetnek, önmagában ez a lehetőség nem foglalja magában, hogy a felettes már nem képes tárgyilagosan értékelni az érintett személy érdemeit.
(lásd a 114. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑155/03., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13‑án hozott ítéletének 150. pontja.
8. A védelemhez való jog az uniós jog alapelve, és tiszteletben tartását minden olyan eljárásban biztosítani kell, amelyet valamely személy ellen indítanak, és amely neki sérelmet okozó aktushoz vezethet. Ez az elv előírja, hogy az érintett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megfelelően kifejthesse az álláspontját azon tényekkel kapcsolatban, amelyeket a meghozandó aktusban e személy terhére lehet elfogadni.
Márpedig a próbaidőről szóló jelentés nem sérelmet okozó aktus, hanem az érintett próbaidős tisztviselő véglegesítéséről vagy elbocsátásáról szóló határozatot előkészítő aktus. Ebből következően különös rendelkezések hiányában az értékelő nem köteles e jelentés elkészítése előtt meghallgatni a felperest. Egyébiránt az értékelő az érdekelt meghallgatását követően megváltoztathatja a próbaidőről szóló jelentést.
(lásd a 136., 137. és 139. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének 27. pontja; C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének 99. pontja; C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének 37. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének 64. pontja;
az Európai Unió Törvényszékének T‑248/08. P. sz., Doktor kontra Tanács ügyben 2010. március 2‑án hozott ítéletének 81. pontja.