Language of document :

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-537/17. sz., De Loecker kontra EKSZ ügyben 2018. december 13-án hozott ítélete ellen az Európai Külügyi Szolgálat által 2019. február 22-én benyújtott fellebbezés

(C-187/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Európai Külügyi Szolgálat (képviselők: S. Marquardt, R. Spac, meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Stéphane De Loecker

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

a Bíróság a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el az EKSZ akkori Chief Operating Officerével szembeni, lelki zaklatás miatt tett panaszt elutasító 2016. október 10-i határozat megsemmisítésére irányuló kérelem tekintetében;

az elsőfokú eljárás felperesét kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés a megtámadott ítélet 57., 58. és 65. pontja ellen irányul. Az EKSZ szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 65. pontjában úgy ítélte meg, hogy az EKSZ nem hajtotta végre megfelelően a 2015. december 16-i De Loecker kontra EKSZ ítéletet (F-34/15), és megsértette a felperes meghallgatáshoz való jogát azáltal, hogy igazgatási vizsgálat megindításakor az előzetes elemzés keretében nem hallgatta meg őt.

Ezzel kapcsolatban az EKSZ szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az ügy tényállásának értékelésekor, elferdítve a követett eljárást és figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az EKSZ meghallgatta a felperest, megadva neki a lehetőséget az eredeti panaszát kiegészítő összes tény bemutatására, méghozzá azelőtt, hogy a Bizottságnak továbbította volna az iratokat előzetes vizsgálat céljából.

Emellett a De Loecker kontra EKSZ ítéletet (F-34/15) a Törvényszék tévesen értelmezte úgy, mint amely azt a kötelezettséget rója az EKSZ-re, hogy már az előzetes eljárás szakaszában meghallgassa a felperest (a megtámadott ítélet 55–57. pontja).

Végül az EKSZ azt állítja, hogy a Törvényszék értelmezési hibát követett el az eljárással kapcsolatban, amikor a jelen ügyre alkalmazta a 2017. február 14-i Kerstens kontra Bizottság ítélet (T-27/16 P., a megtámadott ítélet 58. pontjában hivatkozott ügy) következtetéseit. A Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a jelen ügyben csupán előzetes elemzésről volt szó, nem pedig igazgatási vizsgálatról.

____________