AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(első tanács)

2016. augusztus 1.

F‑133/14. sz. ügy

Jonas Poniskaitis

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése – A más nyugdíjrendszerekben megszerzett nyugdíjjogosultság uniós nyugdíjrendszerbe való átvitele – A nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó, a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. és 12. cikkével kapcsolatos új általános végrehajtási rendelkezéseket alkalmazó határozat – Az eljárási szabályzat 81. cikke – Nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Jonas Poniskaitis azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Bizottság által a felperes Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően másik nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságának átvitele következtében a nyugdíjra jogosító szolgálati időnek az Európai Unió nyugdíjrendszerében való jóváírásának elismerésére vonatkozóan hozott határozatot.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Az új jogszabály azonnali alkalmazása a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeni hatásaira – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új általános végrehajtási rendelkezéseinek elfogadása – A megszerzett nyugdíjjogosultságoknak az új szabály elfogadása előtt kezdeményezett, de annak hatálybalépése után végrehajtott átvitelére való alkalmazás – A szerzett jogok és a bizalomvédelem elvének megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság – Az Unió nyugdíjrendszerébe való átvitel – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új általános végrehajtási rendelkezéseinek elfogadása – A tisztviselőkkel való eltérő bánásmód aszerint, hogy a nyugdíjjogosultságuk tőkeértékének az uniós rendszerbe való átvitelére az említett rendelkezések hatálybalépése előtt, vagy azt követően került sor – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új, általános végrehajtási rendelkezéseinek a más nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság uniós nyugdíjrendszerbe történő, az említett rendelkezések elfogadása előtt kért, de hatálybalépésük után megvalósult átvitelével kapcsolatos alkalmazása nem ellentétes a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésével.

Ezzel kapcsolatban általánosan elfogadott elv, hogy valamely új szabály – a kivételektől eltekintve – azonnal alkalmazandó a később létrejövő helyzetekre, valamint a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött, de nem teljesen kialakult jogi helyzetek jövőbeni hatásaira. Csak abban az esetben van ez másként, ha a korábbi szabályozás alatt létrejött és véglegesen megvalósult helyzet szerzett jogot keletkeztet. Valamely jog akkor tekintendő szerzett jognak, ha az azt keletkeztető tényállás a jogszabály‑módosítás előtt megvalósult. Mindazonáltal nem ez a helyzet, ha a jogot keletkeztető tényállás nem valósult meg a módosítást megelőző jogszabály hatálya alatt.

Márpedig egyrészt a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésével nem ellentétes az új általános végrehajtási rendelkezések ilyen, azonnali alkalmazása.

Másrészt sem a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat azon tisztviselővel, illetve alkalmazottal való közlése, aki a más nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultság uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitele iránti kérelmet nyújtott be, sem pedig főként az ilyen kérelem egyszerű benyújtása nem változtatja meg az érdekelt jogi helyzetét, és nem vált ki kötelező joghatásokat. Következésképpen tisztviselő vagy alkalmazott esetében nincs szó olyan szerzett jogról, amelyet az új rendelkezések alkalmazása sérthetne.

Egyébiránt a tisztviselő vagy alkalmazott ahhoz fűződő joga, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírását elismerjék, csak akkor tekinthető teljesen kialakultnak, ha a más rendszerben szerzett nyugdíjjogosultság uniós nyugdíjrendszerbe való, tőke formájában történő átvitele megtörtént.

Ezenkívül a magánszemélyek nem hivatkozhatnak a bizalomvédelem elvére valamely új rendelkezés alkalmazásával szemben, főleg olyan területen, ahol a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

(lásd a 25–28., 30. és 36. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke: 2015. október 3‑i Bizottság kontra Verile és Gjergji ítélet, T‑104/14 P, EU:T:2015:776, 151–154. és 170. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Egy intézmény azáltal, hogy elfogadja a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikke új általános végrehajtási rendelkezéseit, amelyek eltérő bánásmódot eredményeznek a tisztviselők között aszerint, hogy esetükben az általuk más rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékét az említett rendelkezések hatálybalépése előtt vagy után vitték‑e át az uniós nyugdíjrendszerbe, nem sérti meg az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben az eltérő bánásmód nem ugyanazon csoportba tartozó tisztviselők tekintetében valósul meg.

Ugyanis azok a tisztviselők, akikre nézve a más rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékét nem vitték át az uniós nyugdíjrendszerbe az új rendelkezések hatálybalépésének időpontjáig, nem voltak azonos jogi helyzetben azon tisztviselőkkel, akiknek a szolgálatba lépésük előtt megszerzett nyugdíjjogosultságát ezen időpont előtt már tőkeérték formájában átvitték az uniós nyugdíjrendszerbe, és akikre nézve már határozatot hoztak a nyugdíjra jogosító szolgálati idő e rendszerben való jóváírásának elismerésére vonatkozóan. Az előbbiek még valamely más nyugdíjrendszerben rendelkeztek nyugdíjjogosultsággal, míg az utóbbiak esetében a tőkeérték átvitele eredményeként már megszűnt az ilyen jogosultságuk, és a nyugdíjra jogosító szolgálati idő uniós nyugdíjrendszerben való jóváírásának elismerése már megtörtént.

Az ilyen eltérő bánásmód ezenkívül az intézmény szándékától független objektív körülményen alapszik, vagyis azon, hogy az érintett külső nyugdíjrendszer milyen gyorsan intézi az adott tőkeátvitel iránti kérelmet.

(lásd a 37. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke: 2015. október 13‑i Bizottság kontra Verile és Gjergji ítélet, T‑104/14 P, EU:T:2015:776, 177–179. pont.