A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2019. május 7.(*)
„Európai uniós védjegy – Egy szövegbuborékban látható, autót ábrázoló európai uniós ábrás védjegy bejelentése – A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés elfogadhatósága – Az (EU) 2017/1001 rendelet 49. cikkének (1) bekezdése – A védjegybejelentésben szereplő áru‑ vagy szolgáltatásjegyzék korlátozása – Az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (5) bekezdése – A fellebbezési tanács által elvégzendő vizsgálat terjedelme – Korlátozás iránti kérelemről való határozathozatal kötelezettsége”
A T‑629/18. sz. ügyben,
a mobile.de GmbH (székhelye: Dreilinden [Németország], képviseli: T. Lührig ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: M. Fischer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának egy szövegbuborékban látható, autót ábrázoló ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2018. augusztus 7‑én hozott határozata (R 2653/2017‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, P. Nihoul és J. Svenningsen (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. október 18‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. december 20‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2016. június 30‑án a felperes, a mobile.de GmbH az európai uniós védjegyről szóló, módosított, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 12., 16., 25., 28., 35–38., 41., 42. és 45. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették.
4 2016. július 22‑i levelével az EUIPO elbírálója kifogást emelt az érintett védjegynek a szóban forgó áruk és szolgáltatások egy része tekintetében történő lajstromozásával szemben a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja) alapján azzal az indokkal, hogy e védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
5 Az elbíráló említett levelére válaszul a felperes 2016. november 25‑én az elbíráló összes kifogását vitató észrevételt nyújtott be.
6 2017. március 23‑i levelében az elbíráló részlegesen visszavonta kifogásait a 2016. július 22‑i levelében eredetileg érintett áruk és szolgáltatások egy része tekintetében. Felhívta arra a felperest, hogy adja elő észrevételeit vagy nyújtson be más bizonyítékokat az érintett védjegy által azon áruk és szolgáltatások tekintetében, használat révén megszerzett megkülönböztető képesség igazolására, amelyek tekintetében az elbíráló fenntartotta kifogásait. A felperes 2017. július 24‑én terjesztette elő további észrevételeit.
7 2017. október 3‑i határozatával az elbíráló a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 42. cikkének (2) bekezdése alapján megtagadta az érintett védjegynek a 2017. március 23‑i levelében említett áruk és szolgáltatások tekintetében történő lajstromozását.
8 2017. december 15‑én a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz az elbíráló határozatának megsemmisítése iránt, amennyiben az elutasította az érintett védjegy lajstromozása iránti kérelmet.
9 2018. február 16‑án a felperes két iratot nyújtott be az EUIPO‑hoz, amelyek közül az egyik azon áruk és szolgáltatások jegyzékének korlátozására irányult, amelyek tekintetében a védjegy lajstromozását eredetileg kérte. E korlátozás iránti kérelem az összes olyan árura és szolgáltatásra kiterjedt, amelyek tekintetében az elbíráló megtagadta a lajstromozást.
10 A felperes ugyanaznap egy másik, „A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozat/a védjegybejelentés korlátozásával kapcsolatos közlemény” című iratot is benyújtott, amelynek melléklete tartalmazta az előzőleg benyújtott korlátozás iránti kérelmet.
11 2018. április 6‑án a felperesnek az EUIPO kérelmére más formátumban (PDF) és módosított formában, azonban azonos tartalommal újra be kellett nyújtania azon áruk és szolgáltatások jegyzékének korlátozása iránti kérelmét, amelyek tekintetében az érintett védjegy lajstromozását kérte.
12 2018. május 10‑én a fellebbezési tanácsok irodája elismerte a korlátozás iránt 2018. február 16‑án, illetve 2018. április 6‑án benyújtott két kérelem kézhezvételét.
13 2018. június 6‑i levelében az EUIPO tájékoztatta a felperest, hogy a fellebbezést a 2017/1001 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése értelmében a negyedik fellebbezési tanácshoz továbbította, mivel annak az elbíráló nem adott helyt.
14 A 2018. augusztus 7‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa – a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2018. L 104., 1. o.) 23. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett – 2017/1001 rendelet 68. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata alapján mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy a felperes által 2018. február 16‑án benyújtott, „A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozat/a védjegybejelentés korlátozásával kapcsolatos közlemény” című második irat nem felel meg az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatnak minősüljön.
15 A fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy az említett, 2018. február 16‑i iratban a felperes azon áruk és szolgáltatások jegyzékének korlátozása iránti kérelmet tartalmazó mellékletre való hivatkozásra szorítkozott, amelyek tekintetében az érintett védjegy lajstromozását kérte, annak magyarázata érdekében, hogy e korlátozás iránti kérelem mindazon árura és szolgáltatásra vonatkozik, amelynek a lajstromozását az elbíráló megtagadta, és amely a fellebbezés egyedüli tárgya volt, és hogy ezért döntött az okafogyottság megállapítása iránti kérelem benyújtása mellett. E megfontolások alapján a fellebbezési tanács megállapította, hogy ezen irat nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely az elbíráló határozatának megsemmisítését igazolná, és következésképpen fellebbezést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Mivel az elbíráló határozatának közlésétől számított négy hónapos határidő lejártát megelőzően nem nyújtottak be érvényes, a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot, a fellebbezési tanács megállapította, hogy e határozat jogerőre emelkedett.
A felek kérelmei
16 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
17 Az EUIPO csatlakozik a felperes kérelméhez, ideértve a költségekkel kapcsolatos kérelmét is.
A jogkérdésről
18 Az EUIPO eljárásjogi helyzetét illetően előzetesen meg kell jegyezni, hogy az EUIPO nem köteles módszeresen megvédeni a fellebbezési tanácsok valamennyi megtámadott határozatát, vagy kötelező jelleggel minden esetben kérni az e határozatok ellen benyújtott keresetek elutasítását, és nincs akadálya annak, hogy az EUIPO csatlakozzon a felperes valamelyik kereseti kérelméhez (lásd ebben az értelemben: 2005. október 25‑i Peek & Cloppenburg kontra OHIM [Cloppenburg] ítélet, T‑379/03, EU:T:2005:373, 22. pont).
19 A jelen ügyben az EUIPO kérelmei elfogadhatók, mivel e kérelmet és az azok alátámasztására kifejtett érvek nem nyúlnak túl a felperes által előterjesztett kereseti kérelmek és jogalapok keretén.
20 Annak ellenére, hogy a felek álláspontja a jelen ügy érdemében azonos, a kereset nem vált okafogyottá. Hiszen a felek közötti megegyezés ellenére a megtámadott határozatot a fellebbezési tanács nem változtatta meg, és nem is vonta vissza, miután az EUIPO‑nak nincs hatásköre sem erre, sem arra, hogy a fellebbezési tanácsoknak, amelyek függetlenségét a 2017/1001 rendelet 166. cikkének (7) bekezdése biztosítja, erre vonatkozólag utasítást adjon. Ezért a Törvényszék nem mentesül az alól, hogy a megtámadott határozat jogszerűségét a keresetlevélben szereplő jogalapok tekintetében megvizsgálja, ezért a keresetről továbbra is szükséges határozni (lásd ebben az értelemben: 2005. október 25‑i Peek & Cloppenburg kontra OHIM [Cloppenburg] ítélet, T‑379/03, EU:T:2005:373, 28. és 29. pont).
21 A felperes keresetének alátámasztására négy jogalapra hivatkozik, először is a 2017/1001 rendelet 49. cikke (1) bekezdésének megsértésére, másodszor a ugyanezen rendelet 71. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértésére, harmadszor a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 23. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett 2017/1001 rendelet 68. cikke (1) bekezdése negyedik mondatának megsértésére, negyedszer pedig a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontjával és 22. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 2017/1001 rendelet 68. cikke (1) bekezdése negyedik mondatának megsértésére.
22 A felperes első jogalapjában azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2017/1001 rendelet 49. cikkének (1) bekezdése szerinti, a védjegybejelentésben szereplő áru‑ és szolgáltatásjegyzék korlátozásához fűződő jogát. Márpedig a felperes szerint e korlátozási jog az eljárás bármely szakaszában alkalmazandó, így a fellebbezési tanács előtti eljárásban is. Mivel a kérelmét akkor nyújtotta be, amikor az elbíráló határozata még mindig a fellebbezés halasztó hatálya alatt állt, a fellebbezési tanács köteles lett volna azon fórum hatásköreit gyakorolni, amely az eredeti határozatot meghozta, nevezetesen az elbírálóét, és „tudomásul kellett volna vennie” azon áruk és szolgáltatások korlátozását, amelyek tekintetében az érintett védjegy lajstromozását kérte. Ennek alapján a fellebbezési tanácsnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy e korlátozást követően, amely egybeesett azon árukkal és szolgáltatásokkal, amelyek tekintetében a lajstromozást az elbíráló megtagadta, az eredeti határozat nem vált ki semmilyen joghatást, és már nem lett volna szükséges a fellebbezésről határozni.
23 Az EUIPO – lényegében a felperes érveit támogatva – rámutat arra, hogy a fellebbezési tanácsnak a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (5) bekezdése értelmében legkésőbb a fellebbezésről szóló határozatában kell döntenie az érintett áru‑ és szolgáltatásjegyzék korlátozása iránt a védjegybejelentő által a fellebbezési eljárásban a 2017/1001 rendelet 49. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelemről.
24 E kérdéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a fellebbezés benyújtását követően a fellebbezési tanács válik az arra hatáskörrel rendelkező fórummá, hogy a védjegybejelentésről határozzon. Mivel a felperes mint védjegybejelentő a vitatott védjegybejelentéssel érintett áru‑ és szolgáltatásjegyzék korlátozása iránti kérelmet nyújtott be abban az időpontban, amikor az elbírálónak a védjegy lajstromozást megtagadó határozatát megtámadta a fellebbezési tanács előtt, az említett tanács hatáskört kapott az ilyen korlátozás iránti kérelem elbírálására (lásd ebben az értelemben: 2017. március 16‑i Capella kontra EUIPO – Abus [APUS] ítélet, T‑473/15, nem tették közzé, EU:T:2017:174, 36. pont).
25 A védjegybejelentőnek a védjegybejelentésével érintett áru‑ és szolgáltatásjegyzék korlátozására irányuló jogát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/1001 rendelet 49. cikkének (1) bekezdése értelmében a bejelentő „az európai uniós védjegybejelentést bármikor visszavonhatja, illetve az abban szereplő árujegyzéket bármikor korlátozhatja”.
26 Így a 2017/1001 rendelet 49. cikkének (1) bekezdésével összhangban az európai uniós védjegybejelentéssel érintett áru‑ vagy szolgáltatásjegyzék korlátozására bármikor sor kerülhet, következésképpen a fellebbezési tanács előtti eljárásban is (lásd ebben az értelemben: 2017. március 16‑i APUS ítélet, T‑473/15, nem tették közzé, EU:T:2017:174, 37. pont).
27 A jelen esetben nem vitatott, hogy a felperes által 2018. február 16‑án benyújtott iratokat a fellebbezési tanács előtti fellebbezés benyújtását követően terjesztették elő, és a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli beadvány benyújtására a 2017/1001 rendelet 68. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában előírt határidőn belül. Ezért a korlátozás iránti kérelmet a fellebbezési tanács előtti eljárás során nyújtották be, ugyanezen rendelet 49. cikke (1) bekezdésével összhangban.
28 Márpedig a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikke (5) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanács feladata, hogy legkésőbb a fellebbezésről szóló határozata meghozatalakor döntsön az ilyen, a 2017/1001 rendelet 49. cikkével összhangban benyújtott, korlátozás iránti kérelemről. Az e kérelemről való döntés meghozatalának kötelezettsége a fellebbezési tanácsot attól függetlenül terheli, hogy a 2018/625 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban benyújtottak‑e a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot.
29 Következésképpen, mivel a felperes a 2017/1001 rendelet 49. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett védjegybejelentésében szóban forgó áru‑ és szolgáltatásjegyzék korlátozása iránti kérelmet a fellebbezésének alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozat benyújtására az ugyanezen rendelet 68. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában előírt határidő lejára előtt nyújtotta be, a fellebbezési tanács köteles volt azt megvizsgálni.
30 Márpedig, mivel a fellebbezési tanács mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy a felperes által 2018. február 16‑án benyújtott, „A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozat/a védjegybejelentés korlátozásával kapcsolatos közlemény” című irat nem felel meg az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatnak minősüljön, e tanács elmulasztott döntést hozni a felperes által benyújtott, az áru‑ és szolgáltatásjegyzék korlátozása iránti kérelemről, és megsértette a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2017/1001 rendelet 49. cikkének (1) bekezdését.
31 Ezért az első jogalapnak helyt kell adni, és így egészében hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot anélkül, hogy szükséges lenne a felperes által felhozott három másik jogalapot megvizsgálni.
A költségekről
32 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes és az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2018. augusztus 7‑i határozatát (R 2653/2017‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi a költségek viselésére.
Pelikánová | Nihoul | Svenningsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. május 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások