A Törvényszék (negyedik tanács) T-110/17. sz., Jiangsu Seraphim Solar System kontra Bizottság ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete ellen az Európai Unió Tanácsa által 2020. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés
(C-441/20. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: az Európai Unió Tanácsa (képviselő(k): H. Marcos Fraile meghatalmazott, N. Tuominen ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Jiangsu Seraphim Solar System Co. Ltd, Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
utasítsa el az elsőfokon előterjesztett, a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetet;
a felperest kötelezze a Tanács részéről mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárás során felmerült költségek viselésére.
Másodlagosan:
utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé ismételt vizsgálatra;
ne határozzon az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeiről.
Jogalapok és fontosabb érvek
Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy a kereset elfogadható.
A felperesnek igazolnia kell perképességét az EUMSZ 263. cikk alapján, különösen közvetlen érintettségét és eljáráshoz fűződő érdekét a vitatott rendelet 2. cikke tekintetében.1 A dömpingellenes vámokat, amelyek a számlák érvénytelenítése következtében váltak esedékessé, nem a felperes köteles megfizetni a nemzeti vámhatóságok részére, hanem egy másik társaságnak a Seraphim Solar System GmbH-nak. Következésképpen a Tanács álláspontja szerint a felperes nem igazolta közvetlen érintettségét és eljáráshoz fűződő érdekét, és a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy ezt megtette.
Ezenfelül a TWD Textilwerke Deggendorf and Nachi Europe ügyön alapuló ítélkezési gyakorlat értelmében a felperes határidőn túl emelt jogellenességi kifogást az EUMSZ 277. cikk alapján.
Végül pedig az 1238/20132 és 1239/20133 rendelettel szembeni keresetek elfogadhatóságának kérdése szintén egyértelmű a SolarWorld ügyön alapuló ítélkezési gyakorlat értelmében, amely utóbbi szerint az 1238/2013 rendelet 3. cikke és az 1239/2013 rendelet 2. cikke nem választható el e rendeletek további rendelkezéseitől.
Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 8. és 13. cikke „kimerítően” tartalmazza a vámok beszedésének lehetőségeit a valamely kötelezettségvállalást megszegő behozatalok után, és bármely más megközelítés „visszamenőleges hatályú” vámbeszedésnek minősül.
A Törvényszék megállapítása az alaprendelet téves értelmezésén alapszik. Az alaprendelet 10. cikkének (5) bekezdése és 16. cikkének (5) bekezdése általánosan foglalkozik annak következményeivel, hogy feltárják valamely kötelezettségvállalás megszegését. Ez „az alaprendelet értelmében vett visszamenőleges hatály” megfelelője, azaz annak, hogy a végleges dömping-, illetve szubvencióellenes vámot kivetik az ideiglenes intézkedéseknek az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdése és 24. cikke (5) bekezdése szerint nyilvántartásba veendő behozatalokkal szemben való alkalmazásától számított legfeljebb 90 napon belül.
A jelen ügy tényállása, azaz valamely kötelezettségvállalás megszegése és annak következményei, nyilvánvalóan más természetű. Az alaprendelet 10. cikkének (5) bekezdése és 16. cikkének (5) bekezdése által előírt egyetlen korlátozás, hogy az ilyen visszamenőleges beszedés nem vonatkozhat az olyan behozatalokra, amelyek a kötelezettségvállalás megszegésétől vagy visszavonásától visszamenőlegesen számított 90 napon belül érkeztek.
Továbbá nem lehet szó visszamenőleges jellegről, amikor a vámokat a kezdetektől kivetik, és csak a beszedésük alóli kivételt írnak elő. Az exportáló gyártó ugyanis a kötelezettségvállalás útján elkerüli a kérdéses vámok alkalmazását, hogyha teljesítik annak feltételeit. A vámtartozás azonban létrejön minden esetben, amikor a bejelentő úgy dönt, hogy – a dömpingellenes vámok beszedésének elmaradásával – úgy bocsát árut szabad forgalomba, hogy a szóban forgó kötelezettségvállalás egy vagy több feltételének megszegésére derül fény.
Harmadszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és 24. cikkének (1) bekezdése nem hatalmazta a fel a Tanácsot arra, hogy olyan ellenőrző rendszert hozzon létre a kötelezettségvállalások követésére, amely magában foglalta a számlák érvénytelenítését.
Az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és 24. cikkének (1) bekezdése nagyon széles jogkört biztosít a Tanács számára a vámok kivetéséről szóló rendeletek megalkotása terén, amint azt a Bíróság is megvilágította a Deichmann ügyben. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel a kötelezettségvállalások olyan ellenőrzési rendszerének létrehozatalára, amely magában foglalta a számlák érvénytelenítését.
A Törvényszék megállapítása ellentétes a jogalkotó szándékával. Az uniós jogban nincsen alapja azon gazdasági szereplő ilyen széles oltalmának, aki megszegi önkéntes kötelezettségvállalásait, és – amint a jelen esetben is – nem is vitatja, hogy ilyen jogsértésre sor került. Ez a megállapítás egyúttal szigorúbb is annál, amit a Kereskedelmi Világszervezet (a továbbiakban: WTO) joga követel meg, ami az Uniót az egyéb WTO-tagsággal rendelkező kereskedelmi partnereknél hátrányosabb helyzetbe hozza.
Mindezek felett a megtámadott ítélet aránytalanul kockázatossá teszik a kötelezettségvállalásokat a Bizottság számára. A kötelezettségvállalások elfogadása kockázatot jelent az Unió oldalán, valamint nehézséget képez az ilyen megállapodás ellenőrzése. Valójában a kötelezettségvállalást tevő fél kötelezettsége a Bizottsággal való együttműködés, és ezáltal annak biztosítása, hogy zökkenőmentesen ellenőrizni lehessen a kötelezettségvállalás teljesítését. E garancia nélkül a Bizottságot terhelné az összes kockázat, míg bárki, aki megszegi a kötelezettségvállalást, jogosult lenne megtartani azokat az előnyöket, amelyekhez ezáltal jutott. Ez az értelmezés emellett az uniós iparnak a jogellenes dömpinggel, illetve szubvenciókkal szembeni hatékony védelme ellen hat, amelynek egyik (alternatív) eszköze a kötelezettségvállalás.
____________
1 A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről szóló 2013/707/EU végrehajtási határozattal elfogadott kötelezettségvállalás elfogadásának két exportáló gyártó tekintetében történő visszavonásáról szóló, 2016. december 7-i (EU) 2016/2146 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 333., 4. o.).
2 A++ Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. december 2-i 1238/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 325., 1. o.).
3 A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, 2013. december 2-i 1239/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 325., 66. o.).