AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2014. március 20.

F‑44/13. sz. ügy

Françoise Michel

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselő – Kártérítési kereset – Díjazás – Harmadik országba történő beosztás – Életkörülmények után nyújtott támogatás – A támogatás kiszámítása – A túlélő hozzátartozói nyugellátásra kivetett adó hibás figyelembevétele – A kinevezésre jogosult hatóság hibája – Az okozott kár megtérítése iránti kérelem – Az illetményelszámolás végleges jellege – A tisztviselővel szemben alkalmazható elévülési idő – A személyzeti szabályzat 85. cikke – Alkalmazhatatlanság – Az eljárási szabályzat 76. cikke – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan kereset”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F. Michel lényegében az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatósága által 2013. január 25‑én hozott határozat megsemmisítését kéri, amelyben e hatóság csak részben adott helyt panaszának, és a kérelem elkésettségére hivatkozó indokkal megtagadta a számára az életkörülmények után járó támogatás jogcímén járó összeg közel tíz éven keresztül folytatódó hibás számításából keletkező kárának teljes mértékű megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. F. Michel viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – Jogalapok – A kinevezésre jogosult hatóság által hozott, a rendelkezésre álló határidő alatt meg nem támadott határozat jogellenessége – Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Közrendi jelleg

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselői kereset – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Az illetményére vonatkozó szabályok megértésével kapcsolatos nehézségekre való hivatkozás a kérelem határidőn túli benyújtásának igazolása érdekében – Megengedhetetlenség – A támogatás kérelmező által kért számítási módjának az adminisztráció általi önkéntes alkalmazása – A jogalap nélküli kifizetések visszatérítése iránti kérelemre vonatkozó határidő alkalmazása – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk második bekezdés, és 90. cikk (1) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Díjazás – Késedelmi kamatokra való jogosultság – Feltételek

1.      Az a tisztviselő vagy alkalmazott, aki elmulasztotta megfelelő időben benyújtott panasszal és utólagosan megsemmisítés iránti keresettel megtámadni a neki sérelmet okozó aktust, nem pótolhatja e mulasztást, és nem biztosíthat magának így újabb keresetindítási határidőket kártérítési kérelem utólagos benyújtásával, amely egyértelműen arra irányul, hogy pénzügyileg olyan eredményre jusson, amilyet az ezen aktusokkal szemben megfelelő időben benyújtott megsemmisítés iránti kereset eredményezett volna.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑20/92. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1993. július 13‑án hozott ítéletének 46. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑12/11. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott végzésének 50. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A panaszra és keresetre vonatkozó közrendi jellegű határidők – amelyektől sem a felek, sem a bíróság nem térhet el – célja, hogy az uniós intézményeken belül fenntartsák a megfelelő működésükhöz elengedhetetlen jogbiztonságot annak megakadályozásával, hogy a joghatásokat kiváltó uniós jogi aktusokat határozatlan ideig lehessen vitatni, az igazságszolgáltatásban bárminemű hátrányos megkülönböztetés vagy önkény elkerülése érdekében. Így a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem előterjesztésére vonatkozó lehetőség nem teszi lehetővé a tisztviselő számára, hogy figyelmen kívül hagyja a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében a panasz és a kereset előterjesztésére vonatkozóan szereplő határidőket azzal, hogy kérelmével közvetett módon megkérdőjelez egy korábbi, általa határidőben meg nem támadott határozatot.

E tekintetben az említett határidők közrendi jellege miatt az a tény, hogy az intézmény hajlandó érdemben vizsgálni a részben elkésett és ezáltal elfogadhatatlan panaszt, nem vezethet a jogvesztő határidők rendszerétől való eltérésre.

(lásd a 46. és 68. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 232/85. sz., Becker kontra Bizottság ügyben 1986. november 13‑án hozott ítéletének 8. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑7/94. sz., Adriaenssens és társai kontra Bizottság ügyben 1997. január 29‑én hozott ítéletének 27. és 33. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑181/97. sz., Meyer és társai kontra Bíróság ügyben 1998. március 24‑én hozott végzésének 31. pontja; T‑414/06. P. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2008. március 5‑én hozott ítéletének 43. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A tisztviselő nem igazolhatja az adóalapot képező illetményével kapcsolatos kártérítés iránti kérelmének határidőn túli benyújtását a számítási mód meghatározásával és megértésével kapcsolatos nehézségeire hivatkozva. Ugyanis minden tisztviselőnek az általános gondosság keretében ismernie kell a személyzeti szabályzatot és különösen az illetményére irányadó szabályokat.

Egyebekben az a körülmény, hogy a kinevezésre jogosult hatóság kizárólag önkéntesen úgy döntött, hogy az érintett esetében visszamenőlegesen helyes számítást alkalmazzon arra a támogatásra, amelynek jogosultsági feltételeit teljesítette, és amelyet korábban a vitatott adóalap figyelembevételével számítottak ki, nem jogosítja fel azt érintetett arra, hogy mutatis mutandis a személyzeti szabályzat 85. cikke második bekezdésnek második mondata szerinti ötéves határidőre hivatkozzon. Az intézmény mindenesetre semmilyen közszolgálati kötelességszegést nem követ el azáltal, hogy nem hívja fel a tisztviselő figyelmét az ellátás számítási módjára. Az intézmény helyzete, amelynek a tisztviselői és alkalmazottai részére több ezer illetmény és különféle ellátás kifizetésének biztosítása a feladata, nem hasonlítható a tisztviselő helyzetéhez, akinek személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy ellenőrizze a részére havonta történő kifizetéseket.

(lásd a 52–54. és 69–73. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 44/74., 46/74. és 49/74. sz. Acton és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. március 18‑án hozott ítéletének 29. pontja; 176/86. és 177/86. sz., Houyoux és Guery kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. október 27‑én hozott ítéletének 9. és 14–16. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑107/92. sz., White kontra Bizottság ügyben 1994. február 10‑én hozott ítéletének 47. pontja; T‑205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletének 52. pontja; T‑324/04. sz., F kontra Bizottság ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének 144. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑128/12. sz., CR kontra Parlament ügyben 2014. március 12‑én hozott ítéletének 45. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      Ha a személyzeti szabályzat valamely rendelkezésének végrehajtása során az adminisztráció által elkövetett hiba nem haladja meg a havi illetményszámfejtés során általában az érintett tisztviselő javára, vagy ellenkezőleg, kárára elkövetett hibák és eszközölt javítások mértékét, elfogadott, hogy – ha e hibákat kijavítják, amint észlelik őket – sem a tisztviselő, sem az adminisztráció nem köteles késedelmi kamatot fizetni, tekintve, hogy a panasz vagy kereset következtében elvégzett javítások – a kinevezésre jogosult hatóság súlyos hibájáról tanúskodó kivételes eseteket kivéve – nem különböznek az általában elvégzett javításoktól.

Egyébként azon összegek késedelmi kamattal való megterhelése, amelyeket az intézmény önkéntesen kíván megtéríteni, mindenesetre csak akkor képzelhető el egyrészt, ha a fő követelés összege megállapított, vagy legalábbis bizonyított objektív tények alapján megállapítható, másrészt, ha a szóban forgó kifizetést ezt követően az adminisztráció jogtalanul késleltette.

(lásd a 80. és 82. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 106/76. sz., Gelders‑Deboeck kontra Bizottság ügyben 1977. október 13‑án hozott ítéletének 26–29. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑361/94. sz., Weir kontra Bizottság ügyben 1996. március 12‑én hozott ítéletének 52. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.