Language of document :

A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2019. szeptember 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Sisal SpA kontra Agenzia delle Dogane e dei Monopoli, Ministero dell'Economia e delle Finanze

(C-721/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperes: Sisal SpA

Alperesek: Agenzia delle Dogane e dei Monopoli, Ministero dell'Economia e delle Finanze

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, és különösen a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (az EUMSZ 49. és azt követő cikkek, valamint az EUMSZ 56. és azt követő cikkek), valamint a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az átláthatóság és a pártatlanság, a szabad verseny, az arányosság, a bizalomvédelem és az egységesség [uniós jogi elveit], továbbá – alkalmazhatóságuk esetén – a 2014/23/EU irányelv1 3. és 43. cikkét, hogy azzal ellentétes a Decreto Legge 16.10.2017, n. 148 (2017. október 16-i 148. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet) 20. cikkének 1. bekezdésében és az azt követő végrehajtási aktusokban szereplőhöz hasonló jellegű olyan szabályozás, amely a következőképpen rendelkezik: „1. A legge 3 agosto 2009, n. 102 (2009. augusztus 3-i 102. sz. törvény) által módosításokkal törvénnyé átalakított decreto-legge 1° luglio 2009, n. 78 (2009. július 1-jei 78. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet) 21. cikke 3. és 4. bekezdésének értelmében az Agenzia delle dogane e dei monopoli (vám- és monopóliumügyi hivatal, Olaszország) oly módon intézkedik a nemzeti sorsjegyjátékok tétjeinek – akár távolról történő – gyűjtésére vonatkozóan fennálló koncessziós jogviszonynak a koncessziós szerződés 4. cikke (1) bekezdésében előírt végső határidőig történő meghosszabbítása engedélyezéséről, hogy az állami költségvetés számára új és nagyobb bevételt biztosítson, a 2017. év tekintetében 50 millió euró, a 2018. év tekintetében pedig 750 millió euró mértékben –”, egy olyan helyzetben, amelyben:

–    a 2009. július 3-i 102. sz. törvény által módosításokkal törvénnyé átalakított, 2009. július 1-jei 78. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 21. cikkének 1. bekezdése főszabály szerint a szóban forgó koncesszióknak több személy részére nyílt, megkülönböztetésmentes versenyeztetési eljárások keretében történő odaítéléséről rendelkezett;

–    a fent említett rendelet 21. cikkének 4. bekezdése akként rendelkezett, hogy az 1. bekezdésben meghatározott koncessziók adott esetben legfeljebb egy alkalommal újíthatók meg;

–    a 2010-ben indított eljárásban a felperes társaságok nem vettek részt;

–    a fennálló különös jogviszony eredetileg egyetlen koncessziójogosulttal létesült olyan közbeszerzési eljárás eredményeképpen, amelynek keretében egyetlen ajánlatot nyújtottak be;

–    a szóban forgó koncessziós jogviszony meghosszabbítása konkrétan azt eredményezné, hogy az ilyen jogviszony – annak több személlyel történő megújítása helyett – további versenyeztetési eljárás nélkül, kizárólag az említett egyetlen koncessziójogosulttal folytatódna?

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (az EUMSZ 49. és azt követő cikkek, valamint az EUMSZ 56. és azt követő cikkek), valamint a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az átláthatóság és a pártatlanság, a szabad verseny, az arányosság, a bizalomvédelem és az egységesség [uniós jogi] elvét, valamint – alkalmazhatóságuk esetén – a 2014/23/EU irányelv 3. és 43. cikkét, hogy azzal ellentétes a 2017. október 16-i 148. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 20. cikkének 1. bekezdésében szereplőhöz hasonló olyan szabályozás, amely kifejezetten a 2009. augusztus 3-i 102. sz. törvénnyel módosításokkal törvénnyé átalakított, 2009. július 1-jei 78. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 21. cikke 3. és 4. bekezdésének értelmében akként rendelkezik, hogy „az Agenzia delle dogane e dei monopoli oly módon intézkedik a nemzeti sorsjegyjátékok tétjeinek– akár távolról történő – gyűjtésére vonatkozóan fennálló koncessziós jogviszonynak a koncessziós szerződés 4. cikke (1) bekezdésében előírt végső határidőig történő meghosszabbítása engedélyezéséről, hogy az állami költségvetés számára új és nagyobb bevételt biztosítson, a 2017. év tekintetében 50 millió euró, a 2018. év tekintetében pedig 750 millió euró mértékben –”; mindezt a következőképpen írva elő:

–    a 2009. július 3-i 102. sz. törvény által módosításokkal törvénnyé átalakított, 2009. július 1-jei 78. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 21. cikkének 4. bekezdése szerinti több koncesszió esetleges megújítása helyett az egyetlen meglévő koncessziós jogviszony időbeni meghosszabbítása által, új versenyeztetési eljárás kiírása nélkül;

–    a koncesszió lejáratát megelőző időpontban: a 2017. évi 148. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 2017. október 16-án, vagyis az Gazzetta Ufficialéban (hivatalos lap) történő kihirdetésének napján lépett hatályba, a koncesszió viszont ezt követően, 2019. szeptember 30-án jár majd le;

–    oly módon, hogy az állami költségvetés számára a 2017. évre 50 millió euró, a 2018. évre pedig 750 millió euró mértékben új és nagyobb bevételeket lehessen biztosítani, ennek megfelelően módosítva a koncessziós díj megfizetésének módozataihoz és határidejéhez, valamint – potenciálisan – a fizetendő teljes összeghez kapcsolódó egyes szempontokat, különösen a fizetési határidők megváltoztatásával a fizetés által képviselt teher vonatkozásában, mivel azokat az eredeti koncessziós szerződéshez képest előbbre hozták, tekintettel – a felperesek szerint – az idő pénzügyi értéke tárgyilagos és közismert tényére?

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (az EUMSZ 49. és azt követő cikkek, valamint az EUMSZ 56. és azt követő cikkek), valamint a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az átláthatóság és a pártatlanság, a szabad verseny, az arányosság, a bizalomvédelem és az egységesség [uniós jogi ]elveit, valamint – alkalmazhatóságuk esetén – a 2014/23/EU irányelv 3. és 43. cikkét, hogy azzal ellentétes a fent említett rendelet végrehajtási aktusaiban, különösen pedig az Agenzia delle dogane e dei monopoli 2017. december 1-jei 0133677. [ügyszámú] közleményében szereplőhöz hasonló olyan szabályozás, amely kifejezetten a 2007. október 16-i 148. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 20. cikkének 1. bekezdésében szereplő rendelkezés értelmében a sorsjegyjátékok működtetésére vonatkozó koncessziós megállapodás 4. cikke első albekezdésének a koncessziós szerződés legfeljebb egy alkalommal történő megújításának lehetőségét előíró rendelkezése alapján a koncessziós jogviszony végső határidejét 2028. szeptember 30-ra módosítja; mindenesetre kivételt tesz a 4. cikkben a koncessziós időszak két, egy 5 éves. illetve egy 4 éves időszakra történő megosztására vonatkozóan előírtak tekintetében (ezért a jogviszony 2019. október 1-jétől kezdődő 5 éves időszakának elteltét követően [a jogviszony] további négy évre, a 2028. szeptember 30-i lejáratig történő meghosszabbítása a működtetés alakulásának az Agenzia delle dogane e dei monopoli általi, 2024. március 30-ig közlendő kedvező értékelésétől függ); akként rendelkezik, hogy a társaságnak 2017. december 15-ig 50 millió EUR összeget, 2018. április 30-ig 300 millió EUR összeget és 2018. október 31-ig 450 millió EUR összeget kell befizetnie;

–    ennek előírására a koncesszió eredeti határidejének lejárata előtt került sor (az Agenzia delle dogane e dei monopoli 0133677. [ügyszámú] közleményét 2017. december 1-jén adta ki, míg a koncessziós szerződés ezt követően, 2019. szeptember 30-án jár majd le);

–    ezzel biztosítva […] a 800 millió EUR összegnek az említett határidőhöz (2019. szeptember 30.) képest korábbi határidőkben (50 millió EUR összegnek 2017. december 15-ig, 300 millió EUR összegnek 2018. április 30-ig, 450 millió EUR összegnek pedig 2018. október 31-ig) történő idő előtti megfizetését;

–    ezzel meghatározva […] a teljes fizetendő összeg, tekintettel az általa képviselt teherre, tekintettel – a felperesek szerint – az idő pénzügyi értéke tárgyilagos és közismert tényére?

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (az EUMSZ 49. és azt követő cikkek, valamint az EUMSZ 56. és azt követő cikkek), valamint a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az átláthatóság és a pártatlanság, a szabad verseny, az arányosság, a bizalomvédelem és az egységesség [uniós jogi] elveit, valamint – alkalmazhatóságuk esetén – a 2014/23/EU irányelv 3. és 43. cikkét, hogy azzal abban az esetben is ellentétes az ilyen szabályozás, ha […] a piacra lépésben jelenleg érdekelt ágazati gazdasági szereplők nem vettek részt a lejáró, és a jelenlegi koncessziójogosulttal az ismertetett új szerződési feltételek mellett tovább folytatott koncesszió odaítélése céljából eredetileg indított eljárásban, vagy […] a piachoz való hozzáférés esetleges korlátozása […] kizárólag akkor valósul meg, ha e gazdasági szereplők ténylegesen részt vettek az eredeti eljárásban?

____________

1 A koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 1. o.)