AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2013. június 19.
F‑8/12. sz. ügy
BY
kontra
Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)
„Az EASA személyi állománya – Ideiglenes alkalmazott – Szakmai alkalmatlanság miatti elbocsátás – Gondoskodási kötelezettség – A szakmai nehézségeken kívül eső ok – Lelki zaklatás – Betegség – Kártérítés”
Tárgy: Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben BY azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék rendelje el az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA, vagy a továbbiakban: Ügynökség) ügyvezető igazgatójának 2011. június 10‑én hozott, a felperes december 15‑i hatállyal történő elbocsátására vonatkozó határozata, és az Ügynökségnél fennálló munkaviszonya keretében őt ért lelki zaklatás miatt a felperes által elszenvedett kár megtérítését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget, hogy fizesse meg BY‑nek az elbocsátását megelőző napon neki járó nettó díjazás kilenchavi összegét. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség maga viseli saját költségeit és köteles viselni a BY részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szakmai alkalmatlanság miatti felmentés – Gondoskodási kötelezettség – A tisztviselő által tapasztalt nehézségek egészségügyi eredetének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
2. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozatlan időre szóló szerződés megszüntetése – A felmondási idő számítása – Az érintett betegszabadságának figyelembevétele
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk, c) pont, i. alpont)
3. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Kár – Vizsgálati szempontok
(EUMSZ 340. cikk)
4. Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – A jogellenességtől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem jóvátehető nem vagyoni kár
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. A gondoskodási kötelezettség előírja az adminisztráció számára, hogy a tisztviselőt terhelő feladatok ellátása során a tisztviselő által tapasztalt nehézségek egészségügyi eredetére vonatkozó gyanú felmerülése esetén minden szükséges erőfeszítést megtegyen annak érdekében, hogy eloszlassa ezt a gyanút, mielőtt meghozna egy olyan súlyos határozatot, mint az említett tisztviselő elbocsátására vonatkozó határozat.
Ehhez hasonlóan, a gondoskodási kötelezettség által az adminisztráció számára előírt kötelezettségek lényegesen magasabb szintűek, ha egy olyan tisztviselő sajátos helyzetéről van szó, akivel kapcsolatban kétség merült fel az elmeállapotát és ebből következően azon képességét illetően, hogy hatékonyan megvédje a saját érdekeit.
Ebben a tekintetben, ha az adminisztráció elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy feltételezhesse, hogy a tisztviselőnek felrótt magatartás legalábbis részben valamely külső oknak, így különösen állítólagos lelki zaklatással kapcsolatos tényeknek vagy egészségügyi okoknak tudható be, akkor az elbocsátó határozat elfogadása előtt minden erőfeszítést meg kell tennie annak megállapítása érdekében, hogy nem ez a helyzet. Ez magában foglalja legalább azt, hogy az adminisztrációnak a lelki zaklatással kapcsolatos tények miatti segítségnyújtás iránti kérelemre vonatkozó közigazgatási vizsgálat eredményeit ismernie kell.
(lásd a 34., 35. és 38. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑145/01. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 2003. február 26‑án hozott ítéletének 93. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑92/09. sz., U kontra Parlament ügyben 2010. október 28‑án hozott ítéletének 65. és 67. pontja; F‑119/07. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. február 17‑én hozott ítéletének 85. pontja.
2. Az ideiglenes alkalmazotti szerződésnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontja alapján történő megszüntetése esetén a felmondási idő kiszámítását illetően az adminisztrációnak figyelembe kell vennie az érintett betegszabadságát, ezért a felmondási idő csak az említett szabadság után kezdődik, mindazonáltal ez a halasztás nem lehet több három hónapnál.
(lásd a 40. és 49. pontot)
3. Az elbocsátó határozat jogellenessége miatt a tisztviselőt ért vagyoni kárt illetően ezen kár felmérése során figyelembe kell venni az ügy összes körülményét, így különösen az elkövetett szabálytalanság jellegét, és minden – akár a jogellenes határozatot követő – tényt, amelynek következtében a megtérítendő kár csökkent vagy növekedett.
(lásd a 46. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑1/05. sz., Landgren kontra ETF ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének 95. pontja;
4. A jogellenes aktus visszamenőleges hatállyal való megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint elégséges jóvátételét jelenti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott, feltéve hogy a felperes nem bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem jóvátehető nem vagyoni kár érte. Ugyanennek kell vonatkoznia a közigazgatási aktus jogellenességének uniós bíróság általi megállapítására, ha a felperes formálisan nem kérte az adott aktus megsemmisítését, és a kártérítési kérelemre szorítkozott.
(lásd az 52. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 44/85., 77/85., 294/85. és 295/85. sz., Hochbaum és Rawes kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. július 9‑én hozott ítéletének 22. pontja; C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének 27. és 28. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑116/03. sz., Montalto kontra Tanács ügyben 2004. november 9‑én hozott ítéletének 127. pontja; T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2006. június 6‑án hozott ítéletének 131. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑6/07. sz., Suvikas kontra Tanács ügyben 2008. május 8‑án hozott ítéletének 151. pontja; a fent hivatkozott U kontra Parlament ügyben hozott ítélet 95. pontja.