Language of document : ECLI:EU:T:2018:884

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2018. december 6.(*)

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A V európai uniós ábrás védjegy bejelentése – V korábbi nemzetközi ábrás védjegyek – A korábbi védjegy létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítéka – A 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja (jelenleg az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja)”

A T‑848/16. sz. ügyben,

a Deichmann SE (székhelye: Essen [Németország], képviseli: C. Onken ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Söder és D. Hanf, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Vans, Inc. (székhelye: Cypress, Kalifornia [Egyesült Államok], képviseli: M. Hirsch ügyvéd),

az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Deichmann és a Vans közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. szeptember 20‑án hozott határozata (R 2129/2015‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök (előadó), K. Kowalik‑Bańczyk és C. Mac Eochaidh bírák,

hivatalvezető: R. Ukelyte tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. december 1‑jén benyújtott keresetlevélre,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2017. február 2‑án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2017. február 9‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a T‑848/16. és a T‑817/16. sz. ügynek az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása céljából való egyesítését elrendelő, 2017. május 12‑i határozatra,

tekintettel a 2018. május 16‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2011. október 17‑én a beavatkozó fél, a Vans, Inc. az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) (helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

Image not found

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 18. és 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették.

4        2012. február 21‑én a felperes, a Deichmann SE a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.

5        A felszólalást az alábbi korábbi védjegyekre alapította:

–        az alábbiakban megjelenített, az Európai Uniót megjelölő, 2007. augusztus 10‑i 937 479. sz. nemzetközi lajstromozás a 18., 25. és 28. osztályba tartozó áruk vonatkozásában:

Image not found

–        az alábbiakban megjelenített, az Európai Uniót megjelölő, 2007. augusztus 10‑i 937 526. sz. nemzetközi lajstromozás a 18., 25. és 28. osztályba tartozó áruk vonatkozásában:

Image not found

–        az alábbiakban megjelenített, az Európai Uniót megjelölő, 2007. augusztus 13‑i 937 528. sz. nemzetközi lajstromozás a 18., 25. és 28. osztályba tartozó áruk vonatkozásában:

Image not found

6        A felszólalás alátámasztásaként a felszólaló a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkozott.

7        2015. szeptember 28‑i határozatával az EUIPO felszólalási osztálya elutasította a felszólalást, mivel egyrészt megállapította, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a 937 479. és 937 526. sz. védjegyek vonatkozásában, másrészt pedig azt, hogy az 937 528. sz. bejelentett védjegy oltalmát nem bizonyították jogilag megkövetelt módon.

8        2015. október 21‑én a felperes fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen, mivel úgy ítélte meg, hogy fennáll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetévesztés veszélye.

9        2016. szeptember 20‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a felperes felszólalását anélkül, hogy az összetéveszthetőség utóbbi által állított veszélyét megvizsgálta volna.

10      Először is a fellebbezési tanács helybenhagyta a felszólalási osztály határozatát a tekintetben, hogy nem áll rendelkezésre bizonyíték a 937 528. sz., Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás oltalma vonatkozásában (a megtámadott határozat 11. pontja).

11      Másodszor, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, módosított 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) (jelenleg a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet [HL 2018. L 104., 1. o.] 7. cikkének (1)–(4) bekezdése) 19. szabályának (1)–(3) bekezdése alapján a fellebbezési tanács megállapította, hogy a fellebbezés megalapozatlan a 937 479. és 937 526. sz. nemzetközi lajstromozások oltalma vonatkozásában.

12      A fellebbezési tanács kimondta, hogy hivatalból kell vizsgálnia a korábbi jogok oltalmának a 2868/95 rendelet 19. szabálya által megkövetelt bizonyítékát, anélkül hogy a feleknek kérelmet kellene előerjeszteniük (a megtámadott határozat 12. pontja). Úgy ítélte meg, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabályának követelményei nem a felszólalás elfogadhatósági feltételeinek, hanem a felszólalás érdemi vizsgálatának körébe tartozó feltételeknek minősülnek, és hogy ennek folytán az EUIPO nem volt köteles jelezni a felszólaló részére a benyújtott dokumentumok szabálytalanságait, és őt konkrétan felhívni egyes további bizonyítékok előterjesztésére (a megtámadott határozat 13. pontja).

13      A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy olyan nemzetközi lajstromozás esetében, amelynek oltalma az Európai Unióra is kiterjed, a korábbi védjegy létezését, érvényességét és az oltalom terjedelmét a 2868/95 rendelet 19. szabályának (2) bekezdése (jelenleg a 2018/625 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése) értelmében olyan hivatalos dokumentumokkal kell bizonyítani, amelyek a védjegyet lajstromozó illetékes hatóságtól származnak, és amelyeket az eljárás nyelvén nyújtanak be, vagy amelyekhez a 2868/95 rendelet 19. szabálya (3) bekezdésének megfelelően fordítást mellékelnek (a megtámadott határozat 14. pontja).

14      A fellebbezési tanács megállapította, hogy a 207/2009 rendelet 152. cikkének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 190. cikke) megfelelően valamely Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozást az EUIPO csak oly módon tett közzé, hogy csak bizonyos bibliográfiai adatok, a védjegy ábrája, valamint az áru‑ és szolgáltatási osztályok számai kerüljenek közzétételre (a megtámadott határozat 16. pontja).

15      A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) és (3) bekezdésének alkalmazásával a felperesnek az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások oltalmának bizonyítása céljából a nemzetközi iroda lajstromából származó kivonatot kell benyújtania, az eljárás nyelvére történő fordítást beleértve (a megtámadott határozat 17. pontja). A fellebbezési tanács megállapította, hogy a nem a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), hanem az EUIPO által kezelt TMview adatbázisból származó kivonat, valamint az árujegyzék eljárás nyelvére történő fordításának benyújtásával a felperes nem szolgáltatott bizonyítékot a korábbi jogainak létezésére, érvényességére és az oltalom terjedelmére vonatkozóan (a megtámadott határozat 18. pontja).

16      A fellebbezési tanács hozzátette, hogy a felszólalási osztálynak már korábban el kellett volna utasítania a felszólalást az indokolás hiánya miatt, tekintettel arra, hogy a megadott határidőn belül nem terjesztették elő a 937 479. és 937 526. sz. nemzetközi lajstromozások megfelelő bizonyítékait (a megtámadott határozat 19. pontja).

 Az eljárás és a felek kérelmei

17      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

18      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot.

19      A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

 A jogkérdésről

20      Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

21      Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 151. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 189. cikkének (2) bekezdés) rendelkezéseit, valamint a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának (jelenleg a 2018/625 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja) rendelkezéseit annak megállapításával, hogy bizonyítékot kell benyújtania a 937 479. és 937 526. sz. korábbi, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások oltalma vonatkozásában.

22      A második jogalap keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának rendelkezéseit (jelenleg az (EU) 2018/625 rendelet 7. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja) az említett rendelet 19. szabálya (3) bekezdésének rendelkezéseit, valamint e rendelet 20. szabályának rendelkezéseit (jelenleg a 2018/625 rendelet 8. cikkének (1)–(4) és (7)–(9) bekezdése) annak megállapításával, hogy a felperes nem bizonyította a korábbi 937 479. és 937 526. sz. védjegy oltalmát, és azzal, hogy ezen indok alapján a felszólalást megalapozatlanként elutasította.

23      A harmadik jogalap keretében a felperes harmadlagosan úgy érvel, hogy még ha feltételezzük is, hogy a TMview adatbázisból származó kivonatok nem felelnek meg a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése követelményeinek, a fellebbezési tanács megsértette a bizalomvédelem, a jogbiztonság, a megfelelő ügyintézés, az egyenlő bánásmód és a visszaható hatály tilalmának elvét, különös tekintettel az EUIPO határozathozatali gyakorlatára, valamint az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásainak tartalmára.

 Az első jogalapról

24      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 151. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit, valamint a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjánanak rendelkezéseit annak megállapításával, hogy bizonyítékot kell benyújtania a 937 479. és 937 526. sz. korábbi, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások oltalma vonatkozásában.

25      A felperes arra hivatkozik, hogy a 207/2009 rendelet 151. cikkének (2) bekezdése alapján az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások ugyanolyan joghatással bírnak, mint az európai uniós védjegyek, és hogy ebből következően e két védjegykategóriát egyformán kell kezelni. Mivel az európai uniós védjegyre alapított felszólalás esetében a 2868/95 rendelet 19. szabályának (2) bekezdése szerint nem szükséges bizonyítani a korábbi védjegy oltalmát, ugyanennek kell vonatkoznia az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásokra is. Ez annál is inkább helytálló, mivel 207/2009 rendelet rendelkezései elsőbbséget élveznek a 2868/95 végrehajtási rendelet rendelkezéseivel szemben.

26      A felperes egyébiránt előadja, hogy az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásokat illetően a korábbi jogok bizonyítása szükségtelen, mivel az megkülönböztetné őket a nemzeti védjegyektől és a csak egyes uniós tagállamokat megjelölő nemzetközi lajstromozásoktól. Az EUIPO ugyanis rendelkezik olyan információkkal, amelyek alkalmasak az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének alátámasztására, amely információkat többek között a saját CTM‑Online (jelenleg eSearch plus) adatbázisában teszi közzé a 207/2009 rendelet 152. cikkének alkalmazásával. További dokumentumoknak a felszólalás indokolása érdekében történő benyújtása tehát felesleges, kivéve adott esetben az áru‑ és szolgáltatási jegyzéknek az eljárás nyelvére történő fordítása kapcsán, amely fordítást a jelen ügyben benyújtották.

27      Az EUIPO úgy véli, hogy azon kérdést, miszerint szükséges volt‑e az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítása, a jelen ügyben nem kell eldönteni, mivel a felperes által hivatkozott második jogalap megalapozott.

28      A beavatkozó fél vitatja a felperes érvelését.

29      Elöljáróban emlékeztetni kell a 207/2009 rendeletnek az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásokkal kapcsolatos releváns rendelkezéseire, valamint a 2868/95 rendelet rendelkezéseire.

30      A 207/2009 rendelet XIII. címének 1. szakaszában található, „Nemzetközi bejelentés benyújtása” című 145. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 182. cikke) értelmében:

„Ha e cím eltérően nem rendelkezik, e rendeletet és annak végrehajtási rendeleteit kell alkalmazni a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó, 1989. június 27‑én, Madridban elfogadott Jegyzőkönyv (a továbbiakban: a Madridi Jegyzőkönyv) alapján benyújtott, közösségi védjegybejelentésre vagy közösségi védjegyre alapított nemzetközi bejelentésekre (a továbbiakban: nemzetközi bejelentés), valamint a védjegy Európai Közösségre kiterjedő oltalmának a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája (a továbbiakban: nemzetközi iroda) által vezetett nemzetközi lajstromba (a továbbiakban: nemzetközi lajstrom) történő bejegyzésére.”

31      A 207/2009 rendelet 151. cikke értelmében:

„(1)      Az Európai Közösséget megjelölő nemzetközi lajstromozásnak – a Madridi Jegyzőkönyv 3. cikkének (4) bekezdése, illetve a nemzetközi lajstromozásból eredő oltalom Európai Közösségre történő utólagos kiterjesztésének a Madridi Jegyzőkönyv 3c. cikkének (2) bekezdése alapján meghatározott napjától – ugyanaz a hatálya, mint a közösségi védjegybejelentésnek.

(2)      Ha a Madridi Jegyzőkönyv 5. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően nem közöltek elutasításról szóló értesítést, vagy az ilyen elutasítást visszavonták, az Európai Közösséget megjelölő nemzetközi lajstromozással az (1) bekezdésben említett naptól kezdődően ugyanolyan hatályú oltalom keletkezik, mint a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozásával.

(3)      A 9. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a közösségi védjegybejelentés meghirdetésén az Európai Közösséget megjelölő nemzetközi lajstromozás adatainak a 152. cikk (1) bekezdése szerinti meghirdetését, a közösségi védjegy lajstromozásának meghirdetésén pedig a 152. cikk (2) bekezdése szerinti meghirdetést kell érteni.”

32      A 2018/625 rendelet 20. szabályának (1) bekezdése (jelenleg a 2018/625 rendelet 8. cikkének (1) és (7) bekezdése) értelmében, ha az ugyanezen rendelet 19. szabályának (1) bekezdésében említett határidő lejártáig a felszólaló nem bizonyítja a korábbi védjegye vagy korábbi jogának létezését, érvényességét és az oltalom terjedelmét, valamint a felszólalásra való jogosultságát, a felszólalást mint megalapozatlant elutasítják.

33      A 2868/95 rendelet 19. szabálya a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A Hivatal lehetőséget ad a felszólalónak, hogy benyújtsa a felszólalása alátámasztására szolgáló tényeket, bizonyítékokat és érveket, vagy kiegészítse a 15. szabály (3) bekezdése alapján benyújtott bármely tényt, bizonyítékot vagy érvet az általa megadott határidőn belül, amely legalább 2 hónap attól a naptól kezdve, amelyen a felszólalási eljárást megkezdettnek tekintik a 18. szabály (1) bekezdésével összhangban.

(2)      Az (1) bekezdésben említett határidőn belül a felszólaló benyújtja a korábbi védjegye vagy joga létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát, valamint a felszólalásra való jogosultságát igazoló bizonyítékot. A felszólaló különösen az alábbi bizonyítékokat nyújtja be:

a)      ha a felszólalás alapja olyan védjegy, amely nem közösségi védjegy, a benyújtásának vagy lajstromozásának bizonyítéka az alábbiakkal igazolva:

i.      […];

ii.      ha a védjegyet lajstromba vették, a megfelelő lajstromozási igazolás [helyesen: lajstromozási okirat] és adott esetben a legújabb megújítási igazolás másolata, amely feltünteti, hogy a védjegy oltalmának időtartama meghaladja az (1) bekezdésben említett határidőt és annak bármilyen meghosszabbítását, vagy a védjegyet lajstromba vevő igazgatási szerv által kibocsátott egyenértékű dokumentum másolata;

[…].

(3)      Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás és bizonyítékok nyelve az eljárás nyelve, vagy fordítást mellékelnek. A fordítást az eredeti dokumentum benyújtására rendelkezésre álló határidőn belül nyújtják be.”

34      A 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának rendelkezéseiből, amelyek a 207/2009 rendelet 145. cikke rendelkezéseinek megfelelően az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásokra is alkalmazandók, az következik, hogy a felszólalónak bizonyítékot kell szolgáltatnia a korábbi védjegy benyújtásáról vagy lajstromozásáról abban az esetben, ha a felszólalás európai uniós védjegytől eltérő védjegyen alapul. E bizonyíték szolgáltatásának szükségessége tehát az Európai Uniót megjelölő olyan nemzetközi lajstromozásokra is vonatkozik, amelyek nem minősülnek európai uniós védjegynek.

35      Azon körülmény, miszerint a 207/2009 rendelet 151. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett időponttól ugyanazon joghatásokkal jár, mint valamely védjegy európai uniós védjegyként történő lajstromozása, nincs hatással a felszólaló azon kötelezettségére, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontja rendelkezéseinek alkalmazásával bizonyítékot szolgáltasson az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás vonatkozásában. A korábbi védjegyre vonatkozó bizonyításnak a 2868/95 rendelet 19. szabályában előírt követelménye ugyanis olyan rendelkezés, amely a korábbi védjegy, így többek között az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás jogosultjának azon lehetőségét érinti, hogy felszólalhat valamely európai uniós védjegy lajstromozásával szemben, nem pedig az európai uniós védjegy hatályával kapcsolatos rendelkezés, amelyet a 207/2009 rendelet II. címének „Az európai uniós védjegy hatálya” című 2. szakaszában található 9–14. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 9–17. cikke) határoz meg.

36      Ily módon a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, amennyiben úgy rendelkezik, hogy a felszólalónak bizonyítania kell az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás oltalmát, nem ellentétes a 207/2009 rendelet 151. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel, amelyek a maguk részéről nem vonatkoznak az európai uniós védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás eljárási szabályaira.

37      A felperes, annak megkísérlése érdekében, hogy bizonyítsa, miszerint a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 151. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit, valamint a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának rendelkezéseit, nem hivatkozhat hasznosan arra, hogy a korábbi védjegyek oltalmának bizonyítása nem szükséges az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások esetében, mivel az EUIPO az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásra vonatkozó, a 207/2009 rendelet 152. cikkében meghatározott adatoknak a CTM‑Online (jelenleg eSearch plus) adatbázisban történő közzétételére tekintettel rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek alkalmasak arra, hogy alátámasszák az az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások oltalmának létezését, érvényességét és terjedelmét.

38      Ugyanis, még annak feltételezése esetén is, hogy az EUIPO rendelkezik az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások oltalmára vonatkozó információkkal, a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének – a fent kimondottak szerint a 207/2009 rendelet 151. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel nem ellentétes – egyértelmű szövegéből, amely következik, hogy maga a felszólaló köteles a korábbi jogára vonatkozó oltalom bizonyítására.

39      Következésképpen a fellebbezési tanács nem sértette meg a 207/2009 rendelet 151. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit, valamint a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának rendelkezéseit annak megállapításával, hogy a felperesnek bizonyítékot kell benyújtania a 937 479. és 937 526. sz. korábbi, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások oltalma vonatkozásában.

40      Az első jogalapot tehát el kell utasítani.

 A második jogalapról

41      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának és (3) bekezdésének rendelkezéseit, valamint ugyanezen rendelet 20. szabályát annak megállapításával, hogy nem szolgáltatott bizonyítékot a 937 479. és 937 526. sz. korábbi védjegyek oltalmára vonatkozóan.

42      A felperes arra hivatkozik, hogy a TMview adatbázisból származó kivonat a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése követelményeinek megfelelő bizonyítási eszköznek minősül. Előadja, hogy a TMview adatbázis adatai a részt vevő védjegyhivataloktól, többek között a WIPO‑tól származnak, és hogy az említett adatbázisból származó kivonatok tartalmaznak minden releváns adatot annak érdekében, hogy bizonyítsák valamely korábbi, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás oltalmát. Hozzáteszi, hogy a TMview adatbázisból származó kivonatok érvényességét az EUIPO‑nak a vizsgálatra vonatkozó iránymutatásaiban említett állandó közigazgatási gyakorlata elismeri.

43      A felperes előadja, hogy a jelen ügyben benyújtotta a TMview adatbázisból származó kivonatokat, valamint a 2868/95 rendelet 19. szabályának (3) bekezdésével összhangban az áru‑ és szolgáltatási jegyzéknek az eljárás nyelvén készült fordítását, és hogy ezt követően a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy nem szolgáltatott bizonyítékot a 937 479. és 937 526. nemzetközi védjegyeinek oltalma vonatkozásában.

44      Az EUIPO úgy véli, hogy e jogalap megalapozott.

45      A beavatkozó szerint a jogalapot el kell utasítani, mivel a TMview adatbázist az EUIPO kezeli, nem pedig a WIPO, amely az egyetlen nemzetközi védjegyek lajstromozására hatáskörrel rendelkező hatóság. Az említett adatbázisból származó kivonatoknak valamely korábbi nemzetközi védjegyre vonatkozó bizonyítékként történő benyújtása tehát ellentétes a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának rendelkezéseivel.

46      A beavatkozó fél szerint az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásai, amelyek a korábbi jogok létezése és érvényessége bizonyítékaként elfogadják a TMview adatbázisból származó kivonatokat, a jelen ügyben nem alkalmazandók. Először is az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásait két évvel azon határidő lejártát követően fogadták el, ameddig a felperesnek a korábbi jogaira vonatkozóan indokokat elő kellett terjesztenie. Másodszor ezen iránymutatások nem rendelkeznek kötelező erővel, és nincsenek összhangban a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel. A fenti rendeleteket előnyben kell részesíteni az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásaival szemben, és azokat a fellebbezési tanácsoknak alkalmazniuk kell, amelyek kötött hatáskörben járnak el abban az esetben, ha valamely megjelölés európai uniós védjegyként való lajstromozásával kapcsolatban hoznak határozatokat.

47      Először is meg kell vizsgálni a felperes arra alapított érvét, hogy az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásai megengedik a TMview adatbázisból származó kivonatok benyújtását.

48      A felperes ugyanis második jogalapjának alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásai a 2868/95 rendelet 19. szabályának (2) bekezdése vonatkozásában kimondják, hogy a nem európai uniós védjegyek korábbi lajstromozásai érvényességének bizonyítása céljából a felszólaló az Uniót megjelölő korábbi lajstromozásokat illetően benyújthatja a TMview adatbázis kivonatait.

49      Az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásainak a keresetlevélhez mellékelt, 2016. március 23‑i változatában ezen iránymutatások az „Eljárási kérdések” című 1. szakaszban található „Felszólalás” című C. rész 4.2.3.2. pontban rámutatnak, hogy az EUIPO a nemzetközi lajstromozások kapcsán többek között elfogadja a TMview adatbázisból származó kivonatokat, amennyiben azok hasznos adatokat tartalmaznak.

50      Mindazonáltal, a felperes által felhozott jogalap megalapozottságát kizárólag a 207/2009 és a 2868/95 rendelet releváns rendelkezéseire, nem pedig az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásaira tekintettel kell megvizsgálni.

51      Az említett fellebbezési tanácsoknak a megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a 207/2009 rendelet alapján meghozandó határozatai nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozatok, olyannyira, hogy az említett fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét kizárólag az uniós bíróság által értelmezett e rendelet alapján lehet megítélni (lásd ebben az értelemben: 2005. szeptember 15‑i BioID kontra OHIM ítélet, C‑37/03 P, EU:C:2005:547, 47. pont; 2006. január 12‑i Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM, C‑173/04 P, EU:C:2006:20, 48. pont; 2012. január 19‑i OHIM kontra Nike International ítélet, C‑53/11 P, EU:C:2012:27, 57. pont).

52      Az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásai nem minősülnek az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó, kötelező erejű jogi aktusoknak (2012. december 19‑i Leno Merken ítélet, C‑149/11, EU:C:2012:816, 48. pont). Az EUIPO ezen vizsgálatra vonatkozó iránymutatásainak előírásai önmagukban nem élvezhetnek elsőbbséget a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel szemben, de azok még e rendelkezéseknek az uniós bíróság általi értelmezésére sem lehetnek hatással. Éppen ellenkezőleg, ezeket az előírásokat a 207/2009 rendelet és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni (2012. június 27‑i Interkobo kontra OHIM – XXXLutz Marken [my baby] ítélet, T‑523/10, EU:T:2012:326, 29. pont).

53      Következésképpen az EUIPO iránymutatásainak a felperes által hivatkozott előírásai nem élvezhetnek elsőbbséget a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) és (3) bekezdésének a korábbi védjegyek oltalmának a felszólaló általi bizonyítására vonatkozó rendelkezéseivel szemben, de azok még e rendelkezéseknek a Törvényszék általi értelmezésére sem lehetnek hatással.

54      Azon érvelést tehát, amellyel a felperes a 2868/95 rendelet rendelkezései megsértésének bizonyítása érdekében az EUIPO vizsgálatra vonatkozó iránymutatásainak tartalmára hivatkozik, hatástalanként el kell utasítani.

55      Másodszor a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának rendelkezései nem csupán azt teszik lehetővé a felszólaló számára, hogy a megfelelő lajstromozási okirat és adott esetben a legutóbbi megújítási okirat másolatát nyújtsa be, hanem bármely egyéb azon közigazgatási szervtől származó egyenértékű dokumentumot, amelyhez a védjegy lajstromozása iránti kérelmet benyújtották.

56      Korábban kimondásra került, hogy az ugyanazon információkat tartalmazó dokumentum benyújtása, mint amelyek az illetékes hatóságtól származó lajstromozási igazolásban is szerepelnek, eleget tesz a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek (2016. február 5‑i Kicktipp kontra OHIM – Italiana Calzature [kicktipp] ítélet, T‑135/14, EU:T:2016:69, 63. pont).

57      Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy olyan adatbázisból származó dokumentumokat nyújtsanak be, mint valamely illetékes nemzeti hivatal adatbázisa (lásd ebben az értelemben: 2014. október 24‑i Grau Ferrer kontra OHIM – Rubio Ferrer [Bugui va] ítélet, T‑543/12, nem tették közzé, EU:T:2014:911, 25. és 26. pont).

58      Annak kimondásával, hogy a szóban forgó dokumentumokat „a védjegyet lajstromba vevő igazgatási szerv” bocsátja ki, a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja kizárja annak lehetőségét, hogy olyan adatbázisból származó kivonatokat nyújtsanak be, amely olyan dokumentumokhoz biztosít hozzáférést, amelyek nem attól az igazgatási szervtől származnak, amelyhez a védjegy lajstromozása iránti kérelmet benyújtották. Ily módon, mivel az EUIPO, amelynek a hatásköre nem terjed ki a nemzetközi védjegyek lajstromozására, nem azon igazgatási szerv, amelyhez a védjegybejelentést benyújtották, az EUIPO CTM‑Online adatbázisából származó kivonatok nem minősülnek az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásra vonatkozó bizonyítéknak (lásd ebben az értelemben: 2014. november 26‑i Aldi Einkauf kontra OHIM – Alifoods [Alifoods] ítélet, T‑240/13, EU:T:2014:994, 27. és 28. pont).

59      Ezzel szemben, noha a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának rendelkezései előírják, hogy a dokumentumok az illetékes hatóságtól „származ[za]nak”, nem akadályozzák, hogy az illetékes hatóságtól származó dokumentumokhoz olyan informatikai rendszer útján férjenek hozzá, amelyet ugyan az EUIPO által kezel, de amelyben az illetékes hatóság a releváns információk továbbításával és frissítésével vesz részt.

60      Az ügy irataiból, különösen az EUIPO által a beadványaiban és a tárgyaláson előadott felvilágosításokból kitűnik, hogy a TMview adatbázis az EUIPO által kezelt informatikai eszköz, amelyben harmadik védjegyhivatalok is részt vesznek, a WIPO‑t is beleértve. Ezen eszköz egybegyűjti a részt vevő védjegyhivatalokhoz benyújtott védjegybejelentéseket, és lehetővé teszi az azokhoz való hozzáférést. Az információkat a védjegyhivatalok szolgáltatják, amelyek az eszköz napi frissítésének tartalmát biztosítják, és viselik érte a felelősséget. A TMview adatbázis lehetővé teszi az ezen adatbázisban részt vevő védjegyhivatalok által lajstromozott védjegyekkel kapcsolatos információhoz való hozzáférést, abban a formában, ahogyan ezen információk az egyes hivatalok védjegylajstromában szerepelnek. A TMview adatbázisból származó kivonat megfelel az illetékes hatóság lajstromának az említett adatbázis felhasználó általi lekérdezésének időpontjában fennálló állapotának.

61      A TMview adatbázisnak a fenti 60. pontban említett jellemzőire tekintettel az ezen adatbázisból származó kivonat az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások tekintetében a lajstromozási okirat másolatával, és adott esetben a WIPO‑tól származó legutóbbi megújítási okirat másolatával egyenértékű dokumentumnak minősül a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának rendelkezései értelmében, azzal a feltétellel, hogy a felszólaló által benyújtott kivonat valamennyi hasznos információt tartalmazza. Mivel e feltétel teljesül, a TMview adatbázisból származó kivonat – ahogyan arra a felperes és az EUIPO jogosan hivatkozik – a WIPO Romarin adatbázisából származó kivonathoz vagy az említett szervezettől származó lajstromozási okirat másolatához hasonlónak tekinthető.

62      A beavatkozó fél által hivatkozott azon körülmény, hogy a TMview adatbázist az EUIPO kezeli, nem kérdőjelezi meg e következtetést, mivel a WIPO, amely a nemzetközi védjegyek lajstromozására hatáskörrel rendelkező hatóság, részt vesz ezen adatbázis működésében azzal, hogy a nemzetközi védjegyekkel kapcsolatos adatokat szolgáltatja, és naponta frissíti.

63      Végül a beavatkozó fél nem állítja megalapozottan, hogy a 2014. november 26‑i Alifoods ítélettel (T‑240/13, EU:T:2014:994) ellentétes a TMview adatbázisnak valamely korábbi védjegy oltalmának bizonyítása érdekében történő használata.

64      A 2014. november 26‑i Alifoods ítéletben (T‑240/13, EU:T:2014:994) a Törvényszék kimondta, hogy mivel az EUIPO hatásköre nem terjed ki a nemzetközi lajstromozási ügyek kezelésére, és mivel az EUIPO nem a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett azon igazgatási szerv, amelyhez a védjegybejelentést benyújtották, a felperes által benyújtott irat, azaz az EUIPO CTM online adatbázisából származó kivonat e rendelkezés értelmében nem minősül a nemzetközi védjegy oltalmának fennállására, érvényességére vagy oltalmának terjedelmére vonatkozó bizonyítéknak.

65      A Törvényszék a teljesség kedvéért megjegyezte, hogy ezt az értékelést a releváns szabályozás teleologikus értelmezése is megerősíti. A 207/2009 rendelet 152. cikke értelmében ugyanis az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásnak az EUIPO általi közzététele csak bizonyos adatokat tartalmaz, többek között a védjegy ábráját, valamint azon áru‑ és szolgáltatási osztályok számait, amelyek tekintetében az oltalmat igényelték, ezen áruk és szolgáltatások jegyzékét viszont nem. Az említett jegyzéket az EUIPO nem fordítja le, és így az kizárólag azon a három nyelven érhető el, amelyen a WIPO a nemzetközi lajstromozást közzétettei, azaz angolul, spanyolul és franciául. Ebből következik, hogy ha az EUIPO által közzétett ilyen információkat úgy tekintjük, hogy azok elegendők az érintett védjegy fennállásának, érvényességének és oltalmi hatályának bizonyítására, az azzal jár, hogy jogi szempontból bizonytalanságot és egyenlőtlenséget teremt (lásd ebben az értelemben: 2014. november 26‑i Alifoods ítélet, T‑240/13, EU:T:2014:994, 29–31. pont).

66      Márpedig a Törvényszék által a 2014. november 26‑i Alifoods ítéletben (T‑240/13, EU:T:2014:994) a CTM‑Online adatbázis kivonataival kapcsolatban tett megállapítások nem ültethetők át a TMview adatbázisra.

67      A TMview adatbázis működését ugyanis a védjegyhivatalok, így a WIPO részvételével biztosítják, amelyek napi rendszerességgel végzik az információk frissítését annak érdekében, hogy ezen információk hűen tükrözzék a védjegylajstromaik tartalmát.

68      Egyébiránt a TMview adatbázisban szereplő információk nem korlátozódnak az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás azon adataira, amelyeknek a közzétételét a 207/2009 rendelet 152. cikkének rendelkezései előírják. Ezen adatbázis, amelyből kivonatok készíthetők, magában foglalja a korábbi védjegy oltalmának a 2868/95 rendelet 19. szabálya értelmében történő bizonyítása szempontjából releváns adatok összességét, beleértve a védjegy áru‑ és szolgáltatási jegyzékét is.

69      Abban az esetben, ha azon áru‑ és szolgáltatási jegyzék, amely a TMview adatbázisból származó kivonatban szerepel, a felszólalási eljárás nyelvén nem áll rendelkezésre, a felszólaló köteles az említett jegyzéket az eljárás nyelvén elkészített fordításával együtt a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásával benyújtani. Ha e feltétel teljesül, annak lehetősége, hogy a korábbi, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozást a TMview adatbázisból származó kivonatokkal bizonyítsák, jogi szempontból sem bizonytalanságot, sem egyenlőtlenséget nem teremt.

70      A fentiekből következik, hogy a TMview adatbázisból származó kivonat benyújtása, feltéve hogy e kivonat valamennyi hasznos információt, különösen a védjeggyel érintett áruk és szolgáltatások jegyzékét tartalmazza, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások vonatkozásában a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának rendelkezései értelmében a WIPO‑tól származó lajstromozási okirattal egyenértékű dokumentumnak minősül.

71      Harmadszor az ügy irataiból kitűnik, hogy a jelen ügyben a felperes a 2868/95/EK rendelet 19. szabályának (1) bekezdésében előírt határidőn belül benyújtotta a TMview adatbázisból származó, a 937 479. és 937 526. sz. korábbi, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásokkal kapcsolatos kivonatokat. Nem vitatott, ahogyan azt egyébiránt a beavatkozó fél a tárgyaláson megerősítette, hogy e kivonatok magukban tartalmazták a korábbi védjegy létezésével, érvényességével és oltalmának terjedelmével kapcsolatos valamennyi releváns információt, többek között az e védjegyekkel érintett áruk jegyzékét. Ezen árujegyzékhez a 2868/95/EK rendelet 19. szabályának (3) bekezdésével összhangban mellékelték a felszólalási eljárás nyelvén, azaz német nyelven készült fordítást, amelyet az eredeti dokumentum benyújtására előírt határidőn belül nyújtottak be.

72      A felperes tehát a 2868/95/EK rendelet 20. szabálya (1) bekezdése követelményeinek megfelelően és az EUIPO által elismerten a 2868/95/EK rendelet 19. szabályának (1) bekezdésében előírt határidőn belül bizonyította a 937 479. és 937 526. sz. korábbi nemzetközi védjegyeinek létezését, érvényességét és oltalmának terjedelmét.

73      E feltételek mellett a felperes megalapozottan állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának és (3) bekezdésének, valamint ugyanezen rendelet 20. szabályának rendelkezéseit annak megállapításával, hogy a felperes az említett rendelet 19. szabályának (1) bekezdésében előírt határidő lejártát megelőzően nem szolgáltatott bizonyítékot a 937 479. és 937 526. sz. korábbi védjegyeinek oltalma vonatkozásában, és ezért a felszólalást megalapozatlanként elutasította.

74      A felperes második jogalapjának tehát helyt kell adni.

75      Mivel a második jogalap megalapozott, a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a harmadlagosan előterjesztett, a bizalomvédelem, a jogbiztonság, a megfelelő ügyintézés, az egyenlő bánásmód és a visszaható hatály tilalma elvének megsértésére alapított harmadik jogalapot.

 A költségekről

76      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

77      Mivel az EUIPO pervesztes lett, amennyiben a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, a felperes kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a saját, valamint a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

78      A beavatkozó fél, mivel pervesztes lett, maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék hatályon kívül helyezi Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2016. szeptember 20i határozatát (R 2129/20154. sz. ügy).

2)      A Törvényszék az EUIPOt kötelezi saját költségei, valamint a Deichmann SE részéről felmerült költségek viselésére.

3)      A Vans., Inc. maga viseli saját költségeit.

Gervasoni

Kowalik‑Bańczyk

Mac Eochaidh

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. december 6‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.