A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. december 15.

F‑14/09. sz. ügy

Ana Maria Almeida Campos és társai

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2008. évi előléptetési időszak – Nyelvész beosztású tanácsosok és általános jellegű állásba beosztott tanácsosok érdemeinek összehasonlító vizsgálata”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. M. Almeida Campos és a Tanács másik négy tisztviselője egyrészt azon tanácsi határozatok megsemmisítését kérik, amelyek a felpereseket nem vették fel a 2008. évi előléptetési időszakban AD 12 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listájára, másrészt azon határozatok megsemmisítését, amelyek a nem nyelvi feladatok ellátására beosztott, AD csoportba tartozó tisztviselőket léptették elő.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a Tanács azon határozatait, amelyek a 2008. évi előléptetési időszakban a felpereseket nem léptették elő AD 12 besorolási fokozatba, megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Tanácsot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)

1.      A panasz és a keresetlevél közötti összhang szabálya csak akkor sérül, ha a kereset megváltoztatja a panasz tárgyát vagy jogcímét, ahol a „jogcím” kifejezést tágan kell értelmezni. Ezen értelmezést követve és megsemmisítés iránti keresetről lévén szó, a „jogvita jogcíme” alatt vagy a megtámadott aktus belső jogszerűségének felperes általi vitatását kell érteni, vagy az aktus külső jogszerűségének vitatását.

Márpedig mivel a felperesek panaszukban a keresetükkel megtámadott határozatok belső jogszerűségét kérdőjelezték meg, az említett aktusok belső jogszerűségének vitatására vonatkozó jogalap szintén elfogadható.

(lásd a 28. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 119. és 120. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdéséből kifejezetten kitűnik, hogy az előléptetési eljárásban a kinevezésre jogosult hatóság választását köteles az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatára alapozni.

A kinevezésre jogosult hatóságot a személyzeti szabályzat alapján megilleti az a jogkör, hogy e vizsgálatot az általa legmegfelelőbbnek ítélt eljárás vagy módszer szerint végezze el, e jogkört azonban annak szükségessége korlátozza, hogy a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.

Emellett a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése, amely előírja a kinevezésre jogosult hatóság számára az előléptethető tisztviselők érdemei összehasonlító vizsgálatának elvégzését, feltételezi, hogy az ilyen vizsgálatot az összes előléptethető tisztviselőre kiterjesszék, az általuk ellátott feladatoktól függetlenül. E követelmény ugyanis egyszerre a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elvének és az előmenetelhez való jognak a kifejeződése.

A két, egymást követő szakaszból álló előléptetési eljárásban, ahol az első szakaszban két különböző előléptetési tanácsadó bizottság végzi a nyelvi feladatokra beosztott, illetve az egyéb feladatokra beosztott tanácsosok érdemeinek előzetes vizsgálatát, majd a második szakaszban a kinevezésre jogosult hatóság az egyik, illetve másik csoportba tartozó tanácsosok érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, az előléptetési eljárás első szakasza, vagyis a két csoportba tartozó tanácsosok érdemeinek két különböző előléptetési tanácsadó bizottság általi előzetes vizsgálata, a második csoport feladataihoz képest az első csoportra bízott feladatok sajátosságaira tekintettel az ilyen vizsgálat, amelynek célja kizárólag az, hogy adatokat szolgáltasson a kinevezésre jogosult hatóság számára az előléptetendő tisztviselők nevét illetően, nem képezheti akadályát a pályázók érdemei összehasonlító vizsgálatának, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárul a gondos ügyintézés elvének érvényesüléséhez.

Ezzel szemben az előléptetési eljárás második szakaszát, vagyis az előléptethető tisztviselők érdemeinek a kinevezésre jogosult hatóság általi vizsgálatát illetően, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 tanácsi rendelet megszüntette az A–D besorolási osztályba tartozó, nem nyelvi jellegű munkakörök és az LA besorolási osztályba tartozó, nyelvi jellegű munkakörök közötti korábbi megkülönböztetést, és két csoportból álló új előmeneteli struktúrát hozott létre, melyben az asszisztensi (AST) csoport a korábbi B és C besorolási osztályokat, a tanácsosi (AD) csoport pedig a korábbi A besorolási osztályt, valamint az LA besorolási osztályt hivatott felváltani. Mivel a jogalkotó egyetlen csoportba kívánta összegyűjteni az összes tanácsost, akár nyelvi feladatokat végeznek, akár nem, az előléptetésekről határozó kinevezésre jogosult hatóság feladata, hogy az AD 12 besorolási fokozatba előléptethető összes tanácsosra vonatkozóan elvégezze az érdemek összehasonlító vizsgálatát.

(lásd a 29–31. és 33–35. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 62/75. sz., De Wind kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1167. o.) 17. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1281. o.) 21. pontja; T‑134/02. sz., Tejada Fernández kontra Bizottság ügyben 2003. április 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑125. o. és II‑609. o.) 41. pontja; T‑557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑195. o. és II‑603. o.) 20. és 21. pontja; T‑188/01–T‑190/01. sz., Tsarnavas kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑95. o. és II‑495. o.) 98. és 121. pontja.