2013. december 30-án benyújtott kereset – Lico Leasing és Pequeños y Medianos Astilleros Sociedad de Reconversión kontra Bizottság
(T-719/13. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperesek: Lico Leasing, SA (Madrid, Spanyolország) és Pequeños y Medianos Astilleros Sociedad de Reconversión, SA (Madrid) (képviselők: M. Sánchez és M. Merola ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
állapítsa meg a határozat semmisségét, mivel az hibákat tartalmaz, mert a SEAF-ot olyan állami támogatási rendszernek tekintette, amely az AIE-nek és a befektetőinek kedvez, továbbá a határozat indokolási hibákat is tartalmaz;
másodlagosan állapítsa meg a SEAF alapján nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó meghagyás semmisségét, mivel az sérti az Unió jogrendjének általános elveit;
másodlagosan állapítsa meg a visszatéríttetésre vonatkozó meghagyás semmisségét a közös piaccal összeegyeztethetetlen visszatérítendő támogatás összegének kiszámítását illetően annyiban, amennyiben az nem teszi lehetővé, hogy Spanyolország az említett összeg kiszámításának módját az állami támogatások visszatéríttetésére alkalmazandó általános elveknek megfelelően meghatározza, és
a Bizottságot kötelezze a felperesek e keresettel összefüggésben felmerült összes költségének viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen ügyben megtámadott határozat ugyanaz, mint a T-515/13. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben (EUHL C 336., 29. o.).
Keresete alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.
Az első, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és a 296. cikknek a megsértésére alapított jogalap
A kérdéses intézkedés megfelel a szelektivitás követelményének: egyrészről a határozat hibásan állapítja meg az ágazati szelektivitást, mivel a határozat tárgyát képező intézkedés nyitva állt a gazdaság valamennyi ágazatában tevékenykedő befektetőknek, másrészről pedig a határozat hibásan állapítja meg, hogy az előzetes engedélyezési eljárás az intézkedést szelektívvé teheti, figyelmen kívül hagyva azon tényt, hogy ezen előzetes engedélyezést igazolta a kérdéses intézkedés összetettsége, és mindenesetre az nem vonatkozik az állítólagos kedvezményezettek minőségére;
a kérdéses intézkedés megfelel a versenytorzítás és a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége követelményeinek; különösen a határozat nem fejti ki, hogy az állítólagos állami támogatás milyen formában érinti az említett piacokat, és arra szorítkozik, hogy e tényt annak bizonyítása nélkül megállapítja.
Továbbá e megsemmisítési jogalap második része szerint a határozat sérti az indokolási kötelezettséget, mivel nem fejti ki, hogy az állítólagos kedvezményezettek által szerzett előny miért minősül állami támogatásnak, mivel e kedvezményezettek kizárólag a hajótulajdonosok által kapott előnyből részesültek, amely – amint azt maga a Bizottság is elismeri – nem állami támogatás.
A második, a 659/1999 tanácsi rendelet 14. cikkének megsértésére alapított jogalap
A határozat 4., 5. és 6. cikkében foglalt, visszatéríttetésre vonatkozó meghagyást az uniós jog következő általános elvei alapján meg kell semmisíteni:
A bizalomvédelem elve, különösen mivel a Kroes biztos által 2009-ben küldött levél a SEAF jogszerűségét illetően jogos bizalmat keltett a gazdasági szereplőkben.
Másodlagosan a jogbiztonság elve, amennyiben nem nyer megállapítást, hogy a visszatéríttetésre vonatkozó meghagyás sérti a bizalomvédelem elvét, mivel bizonyos körülmények következtében az eredetileg a Brittany Ferries határozatból eredő, a SEAF jogszerűségére vonatkozó kétértelműség a SEAF hatályának teljes időtartama alatt növekedett és erősödött.
A harmadik, az állami támogatások visszatéríttetésére alkalmazandó általános elvek megsértésére alapított jogalap
A megtámadott határozat nem tartja tiszteletben az állami támogatások visszatéríttetésére alkalmazandó általános elveket, mivel a határozat a kedvezményezettektől nagyobb összeg visszatéríttetését követelheti meg, mint amely állítólagos támogatásban azok ténylegesen részesültek.