A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2010. április 15.
F‑2/07. sz. ügy
José Carlos Matos Martins
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Érdeklődés kifejezése iránti felhívás – Kiválasztási eljárás – Előválogató tesztek – A dokumentumokhoz való hozzáférés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. C. Matos Martins lényegében az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2006. február 27‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben az EPSO megállapította a felperesnek az EPSO által, az intézmények – különösen az Európai Közösségek Bizottsága és az Európai Unió Tanácsa – nevében, az említett intézményeknél különböző feladatok ellátására felvenni kívánt szerződéses alkalmazottak tartaléklistájának létrehozására irányuló, érdeklődés kifejezése iránt közzétett felhívása keretében teljesített matematikai–logikai készséget és szövegértési készséget vizsgáló teszteken elért eredményeit.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli a saját költségeit, kivéve azokat a tartózkodási és utazási költségeket, amelyek az ügyvédje részéről a Közszolgálati Törvényszék Hivatalában 2009. március 30‑án, április 1‑jén és június 21‑én történt iratbetekintés miatt merültek fel. A Bizottság a saját költségein felül viseli a felperes részéről felmerült, fent említett költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A vizsgák tartalma
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A vizsgák módozatai és tartalma – Feleletválasztós kérdések
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
1. A versenyvizsga vizsgabizottsága vagy a kiválasztási bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a versenyvizsga vagy kiválasztási eljárás keretébe tartozó vizsgák módozatait és részletes tartalmát illetően. Az uniós bíróság csak abban az esetben vizsgálhatja felül ezt a tartalmat, ha az túllépi a versenyvizsga‑kiírásban megjelölt kereteket, vagy nincs összhangban a vizsga céljaival.
Ezen elv érvényes a feleletválasztós kérdésekből álló vizsgák esetén is, melyek keretében a bíróság a vizsgák versenyvizsga‑bizottság általi javítását nem helyettesítheti a saját javításával, és különösen nem helyezheti előtérbe a vizsgák nehézségi fokára vonatkozó saját értékelését. Valamely kérdés számottevő nehézsége nem minősíthető a kérdés oda nem illő jellegére utaló jelnek. A versenyvizsga‑bizottság ugyanis a versenyvizsga elsődleges céljának, azaz a legnagyobb szakértelemmel rendelkező tisztviselők felvételének biztosítása érdekében jogosult arra, hogy széles nehézségi skáláról válassza ki a kérdéseket. A versenyvizsga‑bizottság ugyancsak széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra vonatkozóan, vajon a nagyszámú résztvevővel megrendezett nyílt versenyvizsga lefolytatása során szembesült‑e szabálytalanságokkal vagy hibákkal, különösen a feleletválasztós kérdések megfogalmazását illetően. A közösségi bíróság vizsgálatának így a kérdések érthetőségére kell korlátozódnia.
Ezzel szemben az egyenlő bánásmód elvének fontosságára tekintettel a versenyvizsga keretében a vizsgabizottság feladata annak biztosítása, hogy a vizsgák nehézségi szintje valamennyi pályázó számára nagyjából azonos legyen.
A fenti elvek átültethetők az Európai Személyzeti Kiválasztási Hivatal által szerződéses alkalmazottak felvétele céljából szervezett vizsgákra is.
(lásd a 161. és 170–172. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 268/80. sz., Guglielmi kontra Parlament ügyben 1981. október 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1981., 2295. o.) 8. pontja; 64/86., 71/86–73/86. és 78/86. sz., Sergio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1399. o.) 22. pontja; 228/86. sz., Goossens és társai kontra Bizottság ügyben 1988. március 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 1819. o.) 14. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑132/89. sz., Gallone kontra Tanács ügyben 1990. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑549. o.) 27. pontja; T‑156/89. sz., Valverde Mordt kontra Bíróság ügyben 1991. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑407. o.) 121. és 123. pontja; T‑170/95. sz., Carrer kontra Bíróság ügyben 1996. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑363. o. és II‑1071. o.) 37. pontja; T‑217/95. sz., Passera kontra Bizottság ügyben 1997. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑413. o. és II‑1109. o.) 45. pontja; T‑173/99. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 2000. május 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑101. o. és II‑433. o.) 35. pontja; T‑146/99. sz., Teixeira Neves kontra Bíróság ügyben 2000. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑159. o. és II‑731. o.) 37. pontja; T‑167/99. és T‑174/99. sz., Giulietti és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑93. o. és II‑441. o.) 61. pontja; T‑285/02. és T‑395/02. sz., Vega Rodríguez kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑333. o. és II‑1527. o.) 35. és 36. pontja; T‑5/04. sz., Scano kontra Bizottság ügyben 2005. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑205. o. és II‑931. o.) 45. pontja; T‑92/04. sz., Moren Abat kontra Bizottság ügyben 2005. december 8‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑399. o. és II‑1817. o.) 44. és 45. pontja.
2. Az a tény, hogy a versenyvizsgán a pályázóknak feltett feleletválasztós kérdéseket esetleges módon számítógép választja ki, megfelel a pályázók közötti egyenlőség elvének, lehetővé téve a vizsgák több napon történő szervezését, maguk a pályázók érdekében. Igaz, nincs kizárva, hogy adott kérdés adott pályázó számára egyedileg nehezebb lehet, mint valamely azonos szintű másik kérdés valamely más pályázó számára. Mindazonáltal ezen eltérést ellensúlyozza a feltett kérdések jelentős száma, mivel összességükben a feltett kérdéseknek érezhetően azonos nehézségűeknek kell lenniük az összes pályázó számára.
Önmagában az a tény, hogy a pályázó nehéz vagy akár nagyon nehéz kérdéseket kapott, nem elegendő annak megállapításához, hogy a kiválasztási eljárás bizonyos pályázói hozzá képest indokolatlan előnyhöz jutottak. Így az általános és elvont állításokon alapuló érvelés nem bizonyítja az egyenlőtlen bánásmódot vagy legalább az egyenlőtlen bánásmód látszatát. E tekintetben a pályázók által egy‑egy kérdés megválaszolására szánt idő, amely pályázónként eltér, szubjektív elemnek minősül, amely csupán hangsúlyozza a versenyvizsgán részt vevő pályázók közötti különbséget.
(lásd a 178–180. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Goossens és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 15. pontja;
az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Giulietti és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 59. pontja.