Language of document :

A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-836/16. és T-624/17. sz., Lengyel Köztársaság kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2019. május 16-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2019. július 2-án benyújtott fellebbezés

(C-562/19. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: K. Herrmann, P.-J. Loewenthal, meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Lengyel Köztársaság, Magyarország

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-836/16. és T-624/17. sz., Lengyel Köztársaság kontra Bizottság egyesített ügyekben 2019. május 16-án hozott ítéletét EU:T:2019:338, és

utasítsa el a Lengyel Köztársaság Bizottsággal szemben előterjesztett kereseteit, amelyek egyrészt a T-836/16. sz. ügyben az SA.44351. (2016/C) (korábbi 2016/NN) számú állami támogatásra vonatkozó, a kiskereskedelmi ágazatban kivetett lengyel adóról szóló, 2016. szeptember 19-i C(2016) 5596 final bizottsági határozat megsemmisítésére – amely határozat ezen intézkedésre vonatkozóan a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelte –, másrészt a T-624/17. sz. ügyben a Lengyelország által a kiskereskedelmi adó tekintetében nyújtott SA.44351. (2016/C, korábbi 2016/NN) számú állami támogatásról szóló, az eljárást lezáró 2017. június 30-i (EU) 2018/160 bizottsági határozat megsemmisítése irányulnak, és a Lengyel Köztársaságot kötelezze az a jelen eljárás elsőfokú eljárása költségeinek viselésére;

másodlagosan, abban az esetben, ha a Bíróság a két keresetet nem utasítja el teljes egészében, az ügyeket utalja vissza a Törvényszék elé az első fokon el nem bírált jogalapok újbóli megvizsgálása érdekében, továbbá az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeiről az eljárást befejező határozat meghozataláig ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezése alátámasztására a Bizottság két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap keretében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését annak kimondásával, hogy a lengyel kiskereskedelmi adó nem szelektív jellegű. A Törvényszék téves jogalkalmazása az alábbi okokból ered:

– először is a megtámadott ítélet 63–68. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság hibát követett el azzal, hogy a lengyel kiskereskedelmi adó adókulcsait kizárta a referenciakeret meghatározásából. A Törvényszék állításával ellentétben a Bizottságnak a befejező határozatban alkalmazott megközelítése összhangban áll a Bíróság ítélkezési gyakorlatával. A Törvényszék tehát tévesen alkalmazta a jogot a referenciakeret meghatározása során.

– másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 69–78. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság helytelenül határozta meg a kiskereskedelmi adó célját, amely cél fényében a vállalkozások összehasonlíthatóságát értékelni kell. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a vállalkozások összehasonlíthatóságának értékelése szempontjából csak az adott intézkedés adóügyi céljának van jelentősége, amelyet az adó tárgyaként és/vagy adóköteles eseményként határoznak meg. Az egyéb szervesen kapcsolódó célok – így a fizetési képesség – csak a hasonló vállalkozások közötti egyenlőtlen bánásmód objektív igazolásának értékelése szempontjából relevánsak. Ennélfogva a vállalkozások összehasonlíthatósága értékelésének szakaszában a lengyel kiskereskedelmi adó állítólagos újraelosztási céljának Törvényszék általi megállapítása téves jogalkalmazásnak minősül.

– harmadszor, a megtámadott ítélet 79–93. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság hibát követett el annak kimondásával, hogy a kiskereskedelmi adó progresszív adókulcsait az újraelosztási cél nem igazolja. A Törvényszék állítása, miszerint a lengyel kiskereskedelmi adó nem hátrányosan megkülönböztető, és újraelosztási célokat szolgál, azon a téves előfeltevésen alapul, hogy a magas bevétellel (forgalommal) rendelkező vállalkozások nyereségesebbek, mint az alacsonyabb bevétellel (forgalommal) rendelkezők. Ennélfogva a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a vállalkozások közötti egyenlőtlen bánásmódot igazolhatja a kiskereskedelmi adóhoz szervesen nem kapcsolódó újraelosztási cél. Továbbá e helytelen feltevésből kiindulva a Törvényszék tévesen járt el, amikor a progresszív adómértékeknek az állítólagos újraelosztási céllal való igazolása tekintetében a bizonyítási terhet a tagállamról a Bizottságra helyezte át, amelynek éppen azt kellene bizonyítania, hogy ilyen igazolás nem létezik.

A második jogalap keretében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 104–109. pontjában megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését és a 2015/1589 tanácsi rendelet 13. cikkének (1) bekezdését. A Törvényszék e pontokban azt állította, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el a hivatalos vizsgálati eljárás megindításával és a lengyel kiskereskedelmi adó felfüggesztésének elrendelésével. Ezt a megállapítást a Törvényszék a hivatalos vizsgálati eljárást befejező határozat tekintetében elvégzett elemzésre alapozta. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy az eljárást megindító határozattal kapcsolatban ugyanolyan bírósági felülvizsgálati mércét alkalmazott mint a befejező határozat érvényességének értékelésére. Ezen első határozat esetében tehát a Törvényszék szigorúbb felülvizsgálati mércét alkalmazott, ahelyett hogy megvizsgálta volna, hogy a Bizottság számára nyilvánvalóan nem lehetett-e kétséges a vitatott adó szelektív jellege.

____________