A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2009. október 21.
F‑33/08. sz. ügy
V
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Alkalmazás megtagadása a feladatok ellátására való fizikai alkalmatlanság miatt – Az eljárás szabályszerűsége – Az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálat szabályszerűsége – Előkészítő aktusok”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V többek között a Bizottság 2007. május 15‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben őt arról tájékoztatták, hogy nem tesz eleget a munkaköre ellátása tekintetében megkövetelt fizikai alkalmasságra vonatkozó feltételeknek, valamint kéri a Bizottság kötelezését a véleménye szerint neki okozott károk megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit és köteles viselni V költségeinek felét. V maga viseli saját költségeinek felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Jogalapok – Az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálat állítólagos szabálytalanságaira alapított jogalap – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 33. cikk)
2. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Az a kötelezettség, hogy az egyedi határozatokat az alkalmazottaknak valamely általuk alaposan ismert nyelven megszövegezve kell megküldeni
(EK 21. cikk, harmadik bekezdés)
3. Közösségi jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Az alkalmazás fizikai alkalmatlanság miatti megtagadása
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, és 33. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 83. cikk)
5. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Azon lehetőség, hogy az alperes intézményt hivatalból kötelezzék a nem vagyoni károk megtérítésére
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
1. Ha az alkalmazást a feladatok ellátására való fizikai alkalmatlanság miatt megtagadó, vitatott határozat nem csupán az orvosi bizottság véleményén alapul, hanem az említett véleményben kifejezetten megemlített orvosi iratok és aktusok összességén, ideértve az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálatról a vizsgálatot végző orvos által készített véleményt, nem zárható ki, hogy az e véleményekben esetlegesen előforduló hibák hatással lehettek az orvosi bizottság véleményére, és ebből következően a határozat jogszerűségére. Ugyanis szoros kapcsolat van az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálat, a más orvosok által esetleg elkészített szakvélemények, az orvosi bizottság összehívása és az említett határozat között. E kapcsolat indokolja, hogy az ilyen eljárás különböző aktusai közötti összhangra tekintettel a közösségi bíróság megvizsgálja a határozat elfogadásához vezető előkészítő aktusok jogszerűségét.
(lásd a 132. és 133. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 35/67. sz., Van Eick kontra Bizottság ügyben 1968. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1968., 481. o.);
az Elsőfokú Bíróság T‑293/03. sz., Giulietti kontra Bizottság ügyben 2006. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑5. o. és II‑A‑2‑19. o.) 39. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Az Európai Közösségek szolgálatába lépő személyeknek nincs abszolút joguk ahhoz, hogy az állásukra vagy előmenetelükre hatással lévő összes eljárás nyelve a választásuk szerinti nyelv legyen, akár az anyanyelvükről, akár a választásuk szerinti más nyelvről van szó. E jogosultság elismerése nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a közösségi intézmények megfelelő működésének követelményével. Még ha feltételezzük is, hogy e jogosultság elismerése kívánatos volna, az egyenlő bánásmód elvének megfelelően ennek ugyanolyan terjedelműnek kellene lennie a Közösségek minden tisztviselője és alkalmazottja esetében, az érintett nyelvtől és az alkalmazási helyüktől függetlenül. Márpedig a külföldi tartózkodás, amely a közösségi tisztviselőkre és alkalmazottakra leggyakrabban jellemző, valamint a szervezeti egységek szervezési szükségletei nagyon nehezen megvalósíthatóvá teszik e jogosultság biztosítását.
Ezzel szemben a gondoskodási kötelezettség alapján az intézmények feladata, hogy amikor a tisztviselő vagy alkalmazott egyedi helyzetéről van szó, olyan nyelvet használjanak, amelyet a tisztviselő vagy alkalmazott alaposan ismer. E kötelezettség kiemelkedően fontos akkor, amikor nem csupán arról van szó, hogy az adminisztráció ténylegesen tájékoztassa a tisztviselőt a rá vonatkozó határozatról, hanem annak biztosításáról, hogy az elvégzett pszichológiai tesztek és vizsgálatok az érintett számára teljes mértékben érthetőek legyenek, és az így elkészített szakvélemény hűen és objektíven tükrözze az érintett személyiségét. Az érintett által a tesztek és vizsgálatok során használt nyelv ismeretének szintjének tehát különösen magasnak kell lennie.
(lásd a 170., 171. és 173. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑55. o. és II‑241. o.) 46. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑51/05. sz. és F‑18/06. sz., Duyster kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 57. és 58. pontja; F‑122/07. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. október 7‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 60. pontja.
3. Az igazgatási eljárások tekintetében az ésszerű határidő betartásának a kötelezettsége a közösségi jog általános elvének minősül, amelynek a tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják, és amelyet egyébként az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése a gondos ügyintézéshez való jog elemeként szintén előír. Mindazonáltal az ésszerű határidő tiszteletben tartása elvének megsértése főszabály szerint nem igazolja az igazgatási eljárás befejeztével hozott határozat megsemmisítését. Ugyanis az igazgatási eljárás érvényességét az ésszerű határidő elvének megsértése csupán akkor érinti, ha a túlzott időmúlásnak hatása lehet az igazgatási eljárás befejeztével hozott határozat tartalmára. Így a felvétel és az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálat keretében az esetleges túlzott időmúlás – a kivételes helyzetektől eltekintve – nem módosítja azokat a lényegi elemeket, amelyek adott esetben alátámasztják a közösségi intézmény számára való feladatvégzésre való alkalmatlanságot. A közösségi bíróság számára az e megállapításokra tekintettel hozott határozat megsemmisítésének fő gyakorlati következménye az volna, hogy az eljárás éppen a túlságosan hosszú volta miatt, nem kívánt módon tovább húzódna.
(lásd a 209–211. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑39/00. P. sz., SGA kontra Bizottság ügyben, 2000. december 13‑án hozott végzésének (EBHT 2000., I‑11201. o.) 44. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑67/01. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2004. január 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑49. o.) 36. és 40. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben 2006. április 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑95. o. és II‑A‑2‑441. o.) 162. és 163. pontja.
4. Az orvosi bizottság által az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálat keretében hozott, alkalmatlanságot megállapító vélemény indokolásának azon módja, hogy megállapításainak orvosi alapját orvosi titokként továbbítja az érintett közösségi intézmény orvosi szolgálatának vezetőjének, nem megfelelő az érintett számára, akinek nincs közvetlen hozzáférése az orvosi bizottság következtetéseinek alapjául szolgáló megállapításokhoz. Mindazonáltal az indokolás e módja nem teszi szabálytalanná az alkalmatlanságot megállapító véleményt, mivel az indokolási kötelezettséget össze kell egyeztetni az orvosi titokkal. Ezen összeegyeztetést az a lehetőség valósítja meg, hogy az érintett személy kérheti az alkalmatlanság indokainak a választása szerinti orvossal való közlését.
Noha az orvosi bizottság véleményének ilyen indokolása kifogásolható akkor, ha az érintett általi vitatás esetén akadályozza a közösségi bíróság által végzett jogszerűségi felülvizsgálatot, nem kifogásolható, ha az érintett közösségi intézmény több alkalommal jelzi a közösségi bíróságnak, hogy kész továbbítani számára minden olyan iratot, amelyen az orvosi bizottság véleménye alapul, feltéve hogy az érintett személy hozzájárul az említett bizottság tagjainak az orvosi titoktartási kötelezettség alóli felmentéséhez, azonban a felperes határozottan megtagadja az e kérelemre való válaszadást. Ilyen esetben nem az adminisztráció és nem is az orvosi bizottság akadályozza az igazságszolgáltatás rendes működését orvosi titokra hivatkozva.
(lásd a 221–226. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 121/76. sz., Moli kontra Bizottság ügyben 1977. október 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1977., 1971. o.) 15–17. pontja; 75/77. sz., Mollet kontra Bizottság ügyben 1978. április 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1978., 897. o.) 15–17. pontja; 155/78. sz., M. kontra Bizottság ügyben 1980. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 1797. o.) 15–19. pontja.
5. A közösségi bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörben eljárva jogosult arra, hogy akár ilyen irányú kérelem hiányában is hivatalból kötelezze az adminisztrációt az általa közszolgálati kötelességszegéssel okozott nem vagyoni károk megtérítésére. E jogkör azonban csupán akkor gyakorolható, ha a bíróság a megsemmisítés aránytalan következményei miatt, vagy mert a megállapított szabálytalanságnak az nem volna megfelelő szankciója, eltekint a megsemmisítéstől, amelyet egyébként ki kellene mondania; vagy ha a bíróság megállapítja, hogy a kimondott megsemmisítés nem alkalmas az okozott kár megfelelő jóvátételére, és így kívánja biztosítani a megsemmisítést kimondó ítélet hatékony érvényesülését.
(lásd a 266. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 24/79. sz., Oberthür kontra Bizottság ügyben 1980. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1743. o.) 13–15. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2004. március 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑109. o. és II‑483. o.) 84–91. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑46/07. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2008. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 214. és 215. pontja; F‑27/08. sz., Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben 2009. május 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 142–144. pontja.