A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-455/14. sz., Pirelli & C. kontra Bizottság ügyben 2018. július 12-én hozott ítélete ellen a Pirelli & C. SpA által 2018. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés
(C-611/18. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Pirelli & C. SpA (képviselők: M. Siragusa, G. Rizza ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A Pirelli azt kéri, hogy a Bíróság
az eljárási szabályzat 169. cikkének (1) bekezdése értelmében semmisítse meg a Törvényszéknek a T-455/14. sz. Pirelli & C. SpA kontra Bizottság ügyben 2018. július 12-én hozott ítélete rendelkező részében foglalt határozatát, amelyet a felperessel az e-Curia útján ugyanezen időpontban közöltek
és
az eljárási szabályzat 170. cikkének 81) bekezdése értelmében mutatis mutandis adjon helyt a Pirelli első fokon előterjesztett kereseti kérelmének anélkül, hogy az ügyet visszautalná a Törvényszék elé, következésképpen
elsődlegesen
semmisítse meg a határozatot1 a Pirellit érintő részében, pontosabban annak 1. cikke (5) bekezdése d) pontját, 2. cikkének g) pontját és 4. cikkét, a Pirellit az intézkedést címzettjei közé sorolásra szorítkozva;
másodlagosan
rendeljen el sortartási kedvezményt a Pirelli javára az 1/2003/EK rendelet2 31. cikke és az EUMSZ 261. cikk értelmében kiterjesztett hatásköre gyakorlásával;
amennyiben helyt adnak a Prysmian általi fellebbezésnek, amelyet a Bírósághoz a Törvényszék 2018. július 12-i T-475/14. sz. ügyben hozott ítélete ellen nyújtott be
semmisítse meg a határozatot, vagy módosítsa 2. cikkének g) pontját, csökkentve a Prysmian és a Pirellire egyetemlegesen kiszabott bírságot;
a Bizottságot minden esetben kötelezze a költségek viselésére;
amennyiben nem semmisíti meg a Törvényszéknek a T-455/14. sz. Pirelli & C. SpA kontra Bizottság ügyben 2018. július 12-én hozott ítélete rendelkező részében foglalt határozatát, mindenképpen rendeljen el sortartási kedvezményt a Pirelli javára az 1/2003/EK rendelet 31. cikke és az EUMSZ 261. cikk értelmében kiterjesztett hatásköre gyakorlásával.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az első, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék a következők vonatkozásában megsértette indokolási kötelezettségét: annak megállapítása, hogy nem állt fenn az indokolási kötelezettség nyilvánvaló, a Pirelli által hivatkozott megsértése azáltal, hogy a Bizottság elutasította azzal kapcsolatos részletezett érvelését, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható a meghatározó befolyás vélelme, ezenfelül egyenlőtlen bánásmód a Bizottság részéről azáltal, hogy kizárólag a Goldman Sachs tekintetében alkalmazta az ún. „kettős alap” módszerét.
A Törvényszék tévesen határozta meg a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség tárgyát és terjedelmét, azzal, hogy nem ismerte el és nem állapította meg, hogy a határozat nem teljesíti az uniós bíróság által támasztott követelményeket. A Törvényszéknek meg kellett volna semmisítenie a határozatot a fellebbezőt érintő részében, amennyiben az eredeti intézkedés nem tartalmazza a pontos, különös és konkrét indokok kimerítő felsorolását, amelyek igazolhatják a jogsértés Pirellinek való felróhatóságát vélelem alapján annak ellenére, hogy a Pirelli bizonyítékot szolgáltatott azon tény tekintetében, hogy a Prysmiannal fennálló gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatok nem jártak azzal a hatással, hogy kizárták vagy korlátozták volna az ellenőrzött vállalkozása önállóságának fokát. Ezenfelül, a megtámadott ítélet teljes egészében figyelmen kívül hagyta a Pirellinek az általa elszenvedett egyenlőtlen bánásmódra vonatkozó érvelését, tekintettel arra, hogy a Bizottság vele szemben kizárólag a meghatározó befolyás gyakorlatának vélelmét („PLP”) alkalmazta ahelyett, hogy azt a betudási módszert alkalmazta volna, amelyből kettős alap következik, amelyet a Bizottság a Prysmian másik ellenőrző vállalkozásával, a Goldmann Sachsszal szemben alkalmazott.
A második, a Nizzai Charta 48. és 49. cikkének megsértésére, az ítélet indokolásának elégtelenségére és illogikusságára vonatkozó jogalap, tekintettel arra, hogy a Bizottság megsértette a Pirelli jogi személy alapvető jogait és az arányosság elvét
A Törvényszék azon álláspontja, miszerint a Pirelli vélelem alapján megállapított felelőssége nem gondatlan és mások cselekményeiért fennálló büntetőjogi felelősség, hanem a „vállalkozás” személyes jellegű felelőssége, amelyet a Prysmiannal, a jogsértés közvetlen elkövetőjével együtt alkotott, két elemzési sík nem megfelelő egymásra helyezésén alapul, amelyek pedig nem helyezhetők egymásra: a versenyszabályoknak a vállalkozásokra történő alkalmazása és a megvádolt jogi személyek alapvető jogainak védelme. Ezenfelül az ítélet teljesen figyelmen kívül hagyta a Pirellinek a kettős vélelmen alapuló PLP jellegére vonatkozó érvelését. A határozatban ugyanis a Bizottság vélelmezte, hogy a Pirelli nem csak a Prysmian kereskedelmi politikájára gyakorol meghatározó befolyást, hanem – anélkül, hogy a felperes előterjeszthette volna az ellenkező bizonyítékot – az ellenőrzött vállalkozás különös versenyellenes magatartására is. A Pirelli a megtámadott ítélet indokolási hiányosságait azon érv tekintetében is kifogásolja, miszerint a Bizottság nem mérlegelte a szóban forgó érdekeket különös tekintettel a PLP-re, a konkrét eset sajátos körülményeire és a védelemhez való jog tiszteletben tartására figyelemmel, amint azt ellenben az EJEB ítélkezési gyakorlata megköveteli. Végül a Pirelli azon érvét illetően, miszerint a PLP-nek a vele szemben a határozatban történő alkalmazása az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésének értelmében nem volt arányos a szankció tényleges kifizetése erősebb garanciájának biztosítására, valamint az arra irányuló célkitűzéssel, hogy az elrettentés érdekében nagyobb összegű bírság kiszabása váljék lehetővé, a Törvényszék nem releváns ítélkezési gyakorlatra hivatkozva válaszolt.
Harmadik jogalap, amely a következőkre vonatkozik: az egyetemleges felelősség, az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértése, az indokolás illogikussága a Prysmiannal fennálló egyetemleges felelősség elvének a bírság fizetése tekintetében a Pirellire történő alkalmazására vonatkozó téves értékelést illetően, az ítélet hiányos indokolása a sortartás kedvezményének a Pirellire történő alkalmazásának elmulasztása tekintetében
Jóllehet a Pirellit, akárcsak a Prysmiant a határozat által velük szemben kiszabott bírság teljes egészének megfizetésére kötelezték, a felperes álláspontja teljesen eltérő volt, mint a korábbi ellenőrzött vállalkozásáé, amelyet a határozat egyértelműen a jogsértés közvetlen elkövetőjeként jelölt meg. Amint az ítélet helyesen, bár ellentmondásosan elismeri, a Pirellinek a Pirelli tisztán származtatott és másodlagos felelősségét tudták be, amely tehát a Prysmian felelősségétől függ. A Bizottságnak mérsékelnie kellett volna azokat az észszerűtlen és aránytalan hatásokat a szankció szintjén, amelyek a Pirelli mint mindenre kiterjedően ellenőrző vállalkozás mentességeinek torz képéből eredtek, és tartózkodnia kellett volna attól, hogy alkalmazza vele szemben a szankció egyetemlegességének kötelékét, vagy azt csak a Prysmianra kiszabott bírság egy részére kellett volna alkalmaznia, vagy legalább is el kellett volna ismernie a sortartás kedvezményét a Pirelli tekintetében. Túl azon, hogy semmiféle indokolást nem adott a Pirellinek az említett kedvezmény alkalmazása elmulasztásra vonatkozó kifogását illetően, a Törvényszék megsértette az egyetemleges felelősség, az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét.
Negyedik jogalap, amely az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003/EK rendelet 31. cikkének megsértésén alapul, tekintettel a sortartás kedvezménye iránti kérelem elutasítására, amelyet a Pirelli a Törvényszékhez benyújtott keresetében foglalt kérelmek keretében fogalmazott meg
A hivatkozott rendelkezések értelmében a nem csak az tartozik a Törvényszék hatáskörébe, hogy megváltoztathatja a Bizottság által kiszabott bírság összegét, hanem az is, hogy módosíthatja a bírság megfizetésének és behajtásának módozatait. A megtámadott ítéletben hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében a Bizottság szankcionáló hatáskörébe nem tartozik annak lehetősége, hogy meg lehessen határozni az adósok egyetemleges felelősségének kvótáit kölcsönös jogviszonyaikban, nem releváns a Pirelli által felhozott eltérő kérdés értékelése tekintetében, amelyet a Törvényszék tehát lényegében megkerült, és amely a Bizottságnak és a Törvényszéknek az előbbi határozatai bírósági felülvizsgálatát illetően azon hatáskörére vonatkozik, hogy alkalmazhatják a beneficium ordinist vagy escussionist az egyetemlegesen szankcionált teljes ellenőrzést gyakorló vállalkozásra. Az említett kedvezmény ugyanis nem az egyetemleges adósok belső viszonyaira vonatkozik, hanem azon kötelezettségre, amelyek ezeket elkülönülten a Bizottsággal szemben terhelik (ún. külső viszonyok).
____________
1 2014. április 2-i hozott C(2014) 2139 végleges bizottsági határozat (AT.39610 –elektromos kábelek ügy)
2 A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)