AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. december 5.

F‑110/11. sz. ügy

Giorgio Lebedef és társai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – A személyzeti szabályzat 64. cikke – A személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikke (5) bekezdésének első albekezdése – Korrekciós együttható – Sérelmet okozó aktus – Egyenlő bánásmód”

Tárgy: az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Lebedef, T. Jones, J. Gonzales Gonzales és M. Lebedef‑Caponi 2010. decemberi, valamint az ezt követő hónapokra vonatkozó illetményelszámolásaik megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperesek maguk viselik saját költségeiket és kötelesek viselni a Bizottság részéről felmerült költségeket. A beavatkozóként eljáró Tanács maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők keresetei – A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem – Fogalom – Luxemburg tekintetében különleges korrekciós együttható megállapítására irányuló kérelem – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés; XI. melléklet, 3. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés)

2.      Tisztviselők keresetei – Jogalapok – Az indokoltságát elvesztő jogi aktus hatályának jogalkotó általi fenntartására alapított jogalap – Elfogadhatóság

(1239/2010 tanácsi rendelet; Személyzeti szabályzat, XI. melléklet, 3. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés)

3.      Tisztviselők – Díjazás – Korrekciós együtthatók – Megállapítás – A Tanács hatáskörei – Mérlegelési mozgástér – Korlátok – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 64. és 65. cikk)

4.      Tisztviselők – Díjazás – Korrekciós együtthatók – Belgium és Luxemburg tekintetében a korrekciós együttható hiánya – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Bizonyítási teher – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, XI. melléklet, 3. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés)

5.      Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – A személyzeti szabályzat cikkei és mellékletei közötti hierarchia – Hiány – A személyzeti szabályzatban szereplő normák közötti hierarchia – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat)

1.      A Bizottság valamely tisztviselője a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján nem nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz többek között arra irányuló kérelmet, hogy a kinevezésre jogosult hatóság folytasson le a brüsszeli és a luxemburgi vásárlőerő közötti esetleges torzulásra vonatkozóan vizsgálatot, vagy akár tegyen javaslatot arra vonatkozóan, hogy Luxemburg tekintetében fogadjanak el korrekciós együtthatót. Az említett 90. cikk (1) bekezdése ugyanis kizárólag azt engedi meg a tisztviselők számára, hogy a kinevezésre jogosult hatósági minőségben eljáró adminisztrációtól személyükkel kapcsolatos határozat elfogadását kérjék. E tekintetben igaz ugyan, hogy a Bizottság ilyen kérdésekben kezdeményezési jogkörrel rendelkezik, ezzel azonban mindössze az Unión belül a jogalkotási eljárásban részt vevő intézményként, nem pedig munkáltatói minőségében eljárva rendelkezik.

Az a lehetőség egyébként, hogy az illetményelszámolásból arra lehet következtetni, hogy az intézmény nem végzett vizsgálatot, illetve nem tett Luxemburg tekintetében korrekciós együtthatót meghatározó javaslatot, semmi esetre sem jöhet szóba a Luxemburgban, de a Bizottságtól eltérő intézményben dolgozó tisztviselők esetében. Márpedig ellentétes lenne az egyenlő bánásmód elvével az, ha azok a tisztviselők, akikre az azonos alkalmazási hely miatt ugyanazt a korrekciós együtthatót kell alkalmazni, attól függően indíthatnának keresetet, hogy munkáltatójuk részt vesz‑e, vagy sem a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek elfogadására irányuló eljárásban.

(lásd a 28–30. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑29/09. sz., Lebedef és Jones kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 30‑án hozott ítéletének 40. pontja.

2.      Minden jogalkotó hatóság egyrészről köteles ellenőrizni – ha nem is folyamatosan, de legalább időszakos jelleggel –, hogy az általa megállapított szabályok továbbra is megfelelnek‑e azoknak az igényeknek, amelyek miatt azokat alkotta, másrészről pedig módosítania kell vagy akár hatályon kívül kell helyeznie azokat a szabályokat, amelyek elvesztették minden indokoltságukat, és amelyek már nem megfelelőek abban az új kontextusban, amelyben hatásaikat ki kell váltaniuk. Ilyen ellenőrzést kell végezni különösen a korrekciós együtthatók naprakésszé tételekor.

Ennek megfelelően, valamely tisztviselő emelhet jogellenességi kifogást a személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikke (5) bekezdésének első albekezdésével szemben – amely előírja, hogy Belgiumban és Luxemburgban nem kell korrekciós együtthatót alkalmazni –, arra hivatkozva, hogy a gazdasági körülményeknek a személyzeti szabályzat 2004‑ben történt elfogadása óta bekövetkezett változására figyelemmel a jogalkotónak – a tisztviselők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében – az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának 2010. július 1‑jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló 1239/2010 rendelet elfogadása előtt felül kellett volna vizsgálnia vagy hatályon kívül kellett volna helyeznie ezt a rendelkezést, ahelyett hogy e rendelet elfogadása során továbbra is automatikusan alkalmazza az említett rendelkezést.

(lásd a 39–41. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑248/95. és C‑249/95. sz., SAM Schiffahrt és Stapf egyesített ügyekben 1997. július 17‑én hozott ítéletének 38. pontja; a C‑241/01. sz., National Farmers’ Union ügyben 2002. október 22‑én hozott ítéletének 51. pontja.

3.      A tisztviselők díjazását befolyásoló, a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikkében szabályozott korrekciós együtthatók célja a minden tisztviselő számára egyenértékű vásárlóerő fenntartásának biztosítása, függetlenül az alkalmazási helytől, az egyenlő bánásmód elvének megfelelően. A személyzeti szabályzat 65. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy a megélhetési költségek jelentős változásának megállapítása esetén ebből – a korrekciós együtthatók kiigazításával – levonja a következtetéseket. A megélhetési költségeknek a szóban forgó tagállam fővárosától eltérő alkalmazási hely és a szóban forgó tagállam fővárosa között bekövetkező jelentős változásával kapcsolatban a Tanács semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezik valamely alkalmazási helyre vonatkozóan a különleges korrekciós együttható bevezetésének szükségességét illetően. Az egyenlő bánásmód elve ugyanis, amely az említett korrekciós együtthatók létrehozásának biztosítására irányul, a jogalkotót is köti.

E tekintetben a személyzeti szabályzat 65. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a brüsszelihez képest a luxemburgi megélhetési költségek érzékelhető emelkedése igazolhatná kizárólag a Luxemburgban dolgozó tisztviselők és Brüsszelben dolgozó kollegáik között a vásárlóerő egyenértékűségének garantálása céljából kiigazító intézkedések elfogadását. Az egyenlő bánásmód elve ugyanis nem a tisztviselők vásárlóereje közötti, az alkalmazási helytől független tökéletes azonosság, hanem az érintett alkalmazási helyek között a megélhetési költségek alapvető egyenértékűségének kikényszerítésére alkalmas. A jogalkotó e tekintetben, a terület összetettségét figyelembe véve, széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, és a bíróság beavatkozásának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az intézmények ezen ésszerű határok között maradtak‑e azon megfontolásokhoz képest, amelyeket figyelembe vettek, és hogy a hatáskörükkel nem nyilvánvalóan tévesen éltek‑e.

(lásd az 55., 56. és 60. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑301/90. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1992. január 23‑án hozott ítéletének 25. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑544/93. és T‑566/93. sz., Abello és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. december 7‑én hozott ítéletének 76. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Lebedef és Jones kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 62 és 67. pontja.

4.      A Luxemburgban dolgozó és az e tagállam tekintetében a személyzeti szabályzat XI. melléklete 3. cikke (5) bekezdésének első albekezdése értelmében vett különleges korrekciós együttható hiánya miatti állítólagosan hátrányos megkülönböztetésre hivatkozó tisztviselők által benyújtott kereset keretében nem követelhető meg e tisztviselőktől, hogy jogilag kellőképpen bizonyítsák az uniós bíróság előtt a luxemburgi megélhetési költségek brüsszelihez viszonyított, érzékelhető és tartós olyan emelkedésének fennállását, amely alkalmas a tisztviselők közötti, az alkalmazási helyük szerinti eltérő bánásmód fennállásnak bizonyítására. Ők ugyanis – a kellően megbízható statisztikai adatok gyűjtésével és kidolgozásával kapcsolatos technikai nehézségek miatt – különösen nehéz helyzetben vannak a bizonyítást illetően.

E tekintetben a felpereseknek csak az a feladata, hogy a bizonyítékok kellően jelentős olyan csoportját terjesszék elő, amely megmutatja a vásárlóerő lehetséges különbségét, úgy, hogy a bizonyítási teher a Bizottságra szálljon át, és igazolja adott esetben az igazgatási vizsgálatok Eurostat általi megindítását.

(lásd az 57. és 59. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Lebedef és Jones kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 64 és 66. pontja.

5.      A személyzeti szabályzat főbb szabályai és mellékletei között ugyan nem áll fenn szoros értelemben vett formai hierarchia, mivel mindkét szabálycsoportot a Tanács fogadja el, ám esettől függően lehet köztük tartalmi hierarchia, mivel a szűk értelemben vett személyzeti szabályzat által meghatározott mellékleteket az Európai Unió közszolgálata alapjainak és rendszerének figyelembevételével kell értelmezni.

(lásd a 69. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Lebedef és Jones kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 83. pontja.