A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. július 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Szociálpolitika – 96/34/EK irányelv – A szülői szabadságról szóló keretmegállapodás – A 2. szakasz 1. pontja – Gyermek születése esetén fennálló, szülői szabadsághoz való egyéni jog – Azon közszolgálati alkalmazottat az ilyen szabadságtól megfosztó nemzeti szabályozás, akinek a házastársa nem dolgozik – 2006/54/EK irányelv – A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 14. cikk (1) bekezdésének c) pontja – Munkafeltételek – Közvetlen hátrányos megkülönböztetés”
A C‑222/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz 2014. május 7‑én érkezett, 2014. március 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Konstantinos Maïstrellis
és
az Ypourgos Dikaiosynis, Diafaneias kai Anthropinon Dikaiomaton
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, K. Jürimäe, J. Malenovský, M. Safjan (előadó) és A. Prechal bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– K. Maïstrellis személyesen, segítője: K. Daktylidi dikigoros,
– a görög kormány képviseletében V. Karageorgos, I. Bakopoulos és S. Lekkou, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Patakia és D. Roussanov, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2015. április 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 10., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 263. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.; a továbbiakban: 96/34 irányelv), valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 23. o.) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a K. Maïstrellis és az Ypourgos Dikaiosynis, Diafaneias kai Anthropinon Dikaiomaton (igazságügyi, átláthatósági és emberi jogi miniszter) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi azon indokkal tagadta meg a szülői szabadságnak az érintett részére történő engedélyezését, hogy feleségének nincs munkája.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 96/34 irányelv
3 A BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8‑i 2010/18/EU tanácsi irányelv (HL L 68., 13. o.) 4. cikke által 2012. március 8‑tól hatályon kívül helyezett 96/34 irányelv 1. cikke értelmében ezen irányelv célja a az általános iparági szervezetek – nevezetesen az Európai Munkáltatók és Gyáriparosok Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) – által 1995. december 14‑én kötött mellékletében szereplő, szülői szabadságra vonatkozó az említett irányelv mellékletét képező keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) végrehajtása.
4 A keretmegállapodás preambulumának első bekezdése az alábbiakat mondta ki:
„A […] keretmegállapodásban az UNICE, a CEEP és az ESZSZ kötelezettséget vállalt arra, hogy közösen meghatározzák a szülői szabadságra […] vonatkozó minimumkövetelményeket, mely a hivatás és a családi élet összeegyeztetésének fontos eszköze, ezzel is támogatva a férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek és a velük való egyenlő bánásmódnak a biztosítását.”
5 A keretmegállapodás általános szempontjai 4., 7. és 8. pontjának szövege a következő:
„4. mivel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló [az Európai Tanács 1989. december 9‑én Strasbourgban megtartott ülésén elfogadott] közösségi charta 16. pontja az egyenlő bánásmódról olyan intézkedések kidolgozását írja elő, amelyek a férfiak és a nők számára lehetővé teszik a hivatásbeli és a családi kötelezettségeik összeegyeztetését;
[...]
7. mivel a családpolitikát a demográfiai változásoknak, a népesség elöregedése következményeinek, a generációs ellentét megszüntetésének, a női munkavállalás ösztönzésének az összefüggésében kell vizsgálni;
8. mivel a férfiakat arra kell ösztönözni, hogy egyenlő részt vállaljanak a családi kötelezettségekben, például figyelemfelkeltő programok révén bátorítani kell őket a szülői szabadság igénybevételére”.
6 A keretmegállapodás 1. szakasza az alábbiakat írta elő:
„1. Ez a megállapodás a dolgozó szülők szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását elősegítő minimumkövetelményeket rögzíti.
2. Ez a megállapodás minden olyan férfi és női munkavállalóra kiterjed, akik az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkeznek.”
7 A keretmegállapodás 2. szakasza a következőképpen rendelkezett:
„1. Ez a megállapodás a 2. cikk 2) pontjára [helyesen: 2. szakasz 2. pontjára] figyelemmel gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén egyéni jogot biztosít a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket, annak meghatározott életkoráig, de legfeljebb a gyermek 8 éves koráig. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a részletes szabályokat.
2. A férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek és a velük való egyenlő bánásmódnak az előmozdítása érdekében a szerződő felek úgy határoznak, hogy a 2. cikk 1) pontjában [helyesen: 2. szakasz 1. pontjában] meghatározott szülői szabadságot, alapvetően, át nem ruházható módon kell biztosítani.
3. A tagállamokban a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésben kell meghatározni az egyezmény [helyesen: a megállapodás] minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek különösen:
a) meghatározhatják, hogy a szülői szabadságot a teljes munkaidő, illetve részmunkaidő figyelembevételével részletekben, illetve munkaidő‑jóváírásos rendszerben biztosítsák;
b) a szülői szabadsághoz való jogosultságot a munkaviszonyban töltött időhöz és/vagy az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő hosszához köthetik, mely idő azonban nem haladhatja meg az egy évet;
c) a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és részletes szabályait az örökbefogadás különleges körülményeihez igazíthatják;
d) meghatározhatnak bejelentési határidőket, amikor a munkavállalónak a munkáltatót tájékoztatnia kell, ha élni kíván a szülői szabadsághoz való jogával, megadva a szabadság idejének kezdetét és végét;
e) meghatározhatják azokat a körülményeket, amelyek mellett a munkaadó [helyesen: munkáltató] a nemzeti jogszabályoknak, a kollektív szerződéseknek és az alkalmazott gyakorlatnak megfelelő konzultációt követően, elhalaszthatja a szülői szabadság kiadását a vállalkozás működéséhez kapcsolódó, megalapozott indokkal (például ha a munka idényjellegű, ha a bejelentési idő alatt nem lehet helyettest találni, ha a munkaerő‑állomány jelentős százaléka ugyanabban az időben igényel szülői szabadságot, ha az adott beosztás stratégiai jelentőségű). E rendelkezés alkalmazásából fakadó bármely problémát a nemzeti jogszabályokkal, a kollektív szerződésekkel és gyakorlattal összhangban kell kezelni;
f) az e) pontot kiegészítve, különleges megoldások alkalmazását engedélyezhetik a kisvállalkozások működési és szervezeti követelményeinek kielégítése céljából.”
A 2006/54 irányelv
8 A 2006/54 irányelv (2), (11) és (22) preambulumbekezdése értelmében:
„(2) A nők és férfiak közötti egyenlőség az [EK 2. cikk] és [az EK 3. cikk] (2) bekezdése, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint alapelv. A Szerződés e rendelkezései kimondják, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség a Közösség »feladata« és célja, és tevőleges kötelezettséget rónak a Közösségre, hogy ezt minden tevékenysége során előmozdítsa.
[...]
(11) A tagállamoknak a szociális partnerekkel együttesen folytatniuk kell a munkaerőpiacra továbbra is jellemző nemek közötti díjazásbeli különbségek és a nemek közötti erőteljes megkülönböztetés problémájának kezelését olyan eszközök segítségével – mint például a munkaidő hosszának rugalmas szabályozása –, amelyek a férfiak és a nők számára egyaránt lehetővé teszik a munkahelyi és a családi kötelezettségek jobb összehangolását. Ez magában foglalhatná a megfelelő szülői szabadság biztosítását is, amelyet bármelyik szülő igénybe vehetne [helyesen: a bármelyik szülő által igénybe vehető szülői szabadságra vonatkozó megfelelő szabályozásokat is] [...].
[...]
(22) [Az EK 141. cikk] (4) bekezdésével összhangban, a munkafeltételek terén a férfiak és nők közötti teljes egyenlőség tényleges biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy meghatározott előnyöket nyújtó intézkedéseket fenntartsanak vagy elfogadjanak annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenység folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. A jelenlegi helyzet ismeretében és az Amszterdami Szerződés 28. nyilatkozatát szem előtt tartva a tagállamoknak mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy javítsák a nők helyzetét a munka világában.”
9 Ezen irányelv 1. cikke így rendelkezik:
„Ezen irányelv célja, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés területén biztosítsa az esélyegyenlőség, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtását.
E célból az alábbiak vonatkozásában tartalmaz az egyenlő bánásmód elvének megvalósítására irányuló rendelkezéseket:
[...]
b) a díjazást is magában [helyesen: magukban] foglaló munkafeltételek;
[...]”
10 Az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a következő fogalommeghatározás szerepel:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
a) közvetlen megkülönböztetés [helyesen: közvetlen hátrányos megkülönböztetés]: ha egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának.”
11 Ugyanezen irányelv „Pozitív intézkedések” című 3. cikke az alábbiakat írja elő:
„[Az EK 141. cikk] (4) bekezdése értelmében a tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak intézkedéseket annak érdekében, hogy a munka világában biztosítsák a férfiak és nők közötti gyakorlati teljes egyenlőséget.”
12 A 2006/54 irányelv „A megkülönböztetés tilalma” [helyesen: A hátrányos megkülönböztetés tilalma] című 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:
„Tilos minden nemi alapú közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés [helyesen: nemi alapon történő közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés] a köz‑ vagy a magánszektorban, ideértve a közigazgatási intézményeket, a következők vonatkozásában:
[...]
c) foglalkoztatási és munkafeltételek, ideértve az elbocsátásokat, valamint [az EK 141. cikkben] előírt díjazást.”
13 Ezen irányelv „Kapcsolat a közösségi és nemzeti rendelkezésekkel” című 28. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki:
„Ez az irányelv nem érinti a 96/34[…] és a [várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i] 92/85/EGK [tanácsi irányelv (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (HL L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.)] rendelkezéseit.”
A görög jog
14 Az igazságügyi szervezetről és a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvénykönyv alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: a bírák és ügyészek jogállásról szóló törvénykönyv) 44. cikkének (20) és (21) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„(20) A várandós bíró, illetve ügyész a szülés előtt és után az állami közszolgálati alkalmazottakra hatályos rendelkezések szerint jogosult szabadságra.
(21) A bírói, illetve ügyészi szolgálati viszonyban álló anya számára, kérelmére az Ypourgos Dikaiosynis, Diafaneias kai Anthropinon Dikaiomaton határozattal kilenc (9) hónapos fizetett gyermekgondozási szabadságot engedélyezhet [...]”
15 A közszolgálati alkalmazottak törvénykönyvének az alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyve) 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése a következőképpen szól:
„[…] [A]mennyiben a közszolgálati alkalmazott felesége nem dolgozik, illetve nem gyakorol semmilyen hivatást, úgy a férj kizárólag akkor jogosult a (2) bekezdés szerinti kedvezményekre [köztük a gyermeknevelési fizetett szülői szabadságra], ha úgy kell tekinteni, hogy a feleség a közszolgálati alkalmazott tekintetében hatáskörrel rendelkező másodfokú egészségügyi bizottság által megállapított súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt nem alkalmas a gyermek nevelésével kapcsolatos szükségletek kielégítésére.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
16 2010. december 7‑én K. Maïstrellis görög bíró a 2010. október 24‑én született gyermeke nevelése céljából az Ypourgos Dikaiosynis, Diafaneias kai Anthropinon Dikaiomatonhoz kilenc hónapos fizetett szülői szabadság engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be. K. Maïstrellis bírói minőségében az e szakmára vonatkozó különös rendelkezések, nevezetesen a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvénykönyv hatálya alá tartozik.
17 Az Ypourgos Dikaiosynis, Diafaneias kai Anthropinon Dikaiomaton 2011. január 18‑i határozatában azzal az indokkal utasította el K. Maïstrellis kérelmét, hogy e kódex 44. cikkének (21) bekezdése értelmében az igényelt szabadság csak bírói, illetve ügyészi szolgálati viszonyban álló anyák számára jár.
18 K. Maïstrellis e határozattal szemben keresetet nyújtott be a Symvoulio tis Epikrateiashoz (államtanács). E bíróság 2011. július 4‑én hozott ítéletében helyt adott e keresetnek, és rámutatott, hogy az ítélkezési gyakorlata alapján a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvénykönyv 96/34 irányelv fényében értelmezett 44. cikkének (21) bekezdése nem kizárólag csak a bírói, illetve ügyészi szolgálati viszonyban álló anyára, hanem a bírói, illetve ügyészi szolgálati viszonyban álló apára is alkalmazandó. Az ügyet visszautalta a közigazgatási szervhez.
19 Az Ypourgos Dikaiosynis, Diafaneias kai Anthropinon Dikaiomaton 2011. szeptember 26‑i határozatában ismét elutasította K. Maïstrellis kérelmét, arra hivatkozva, hogy a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyve 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése alapján nem jogosult a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvénykönyv 44. cikkének (21) bekezdésében előírt szülői szabadságra. Ugyanis, noha főszabály szerint a bírói, illetve ügyészi szolgálati viszonyban álló apa jogosult szülői szabadságra gyermeke gondozása céljából, az számára nem jár, ha felesége nem dolgozik, vagy nem gyakorol semmilyen hivatást. Márpedig a jelen ügyben K. Maïstrellis feleségének – ahogy arról K. Maïstrellis maga is nyilatkozott – nincs munkája.
20 K. Maïstrellis 2011. október 10‑én ezen újabb határozattal szemben is keresetet nyújtott be a Symvoulio tis Epikrateiashoz. Ez utóbbi hangsúlyozza, hogy ítélkezési gyakorlata értelmében azokon a területeken, ahol nincs külön szabályozás a bírák és ügyészek számára, ott rájuk a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyvét és különösen e törvénykönyv 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdését kell utalás útján és kiegészítő jelleggel alkalmazni.
21 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság felteszi azt a kérdést, hogy a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyvének e rendelkezése összeegyeztethető‑e a 96/34 és a 2006/54 irányelvvel.
22 E körülmények között a Symvoulio tis Epikrateias úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a 96/34 irányelv és a 2006/54 irányelv jelen ügyre alkalmazandó rendelkezéseit, hogy azokkal ellentétes a közszolgálati alkalmazottakról szóló vitatott törvény 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amelynek értelmében, ha a közszolgálati alkalmazott felesége nem dolgozik, illetve nem gyakorol semmilyen hivatást, a férj kizárólag akkor jogosult szülői szabadságra, ha a feleség súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt alkalmatlannak minősül a gyermek gondozására?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
23 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 96/34 és a 2006/54 irányelv rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a közszolgálati alkalmazottat megfosztja a szülői szabadsághoz való jogtól olyan helyzetben, amikor a felesége nem dolgozik, és semmilyen hivatást sem gyakorol, kivéve ha a feleséget súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt alkalmatlannak minősítik a gyermek nevelésével kapcsolatos szükségletek kielégítésére.
Előzetes észrevételek
24 Jelen esetben K. Maïstrellis bírói minőségében főszabály szerint a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvénykönyv hatálya alá tartozik. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlata értelmében, ha a bíróra, illetve ügyészre nem vonatkoznak különös rendelkezések, akkor rájuk utalás útján és kiegészítő jelleggel a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyvét és különösen e törvénykönyv 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni, amely kifejezetten szerepel a feltett kérdés szövegében.
25 E tekintetben K. Maïstrellis úgy érvel, hogy az Ypourgos Dikaiosynis, Diafaneias kai Anthropinon Dikaiomaton anélkül hivatkozott a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyve 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésére, hogy e rendelkezés bírákra, illetve ügyészekre való alkalmazásának feltételei fennálltak volna.
26 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (Melki és Abdeli ítélet, C‑188/10 és C‑189/10, EU:C:2010:363, 27. pont; Stanley International Betting és Stanleybet Malta ítélet, C‑463/13, EU:C:2015:25, 26. pont).
27 Különösen az hangsúlyozandó e tekintetben, hogy a Bíróságnak nem az a feladata, hogy a nemzeti jogszabályok értelmezéséről nyilatkozzon, ugyanis az ilyen értelmezés a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Bíróságnak, amikor valamely nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul hozzá, tartania kell magát a nemzeti jognak az említett bíróság által elé terjesztett értelmezéséhez. (ČEZ‑ítélet, C‑115/08, EU:C:2009:660, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 E feltételek mellett választ kell adni a Symvoulio tis Epikrateias által ilyen módon előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.
A 96/34 irányelvről
29 Rögtön ki kell emelni, hogy a 96/34 irányelv és a keretmegállapodás közszolgálati alkalmazottakra is alkalmazandó (lásd: Chatzi‑ítélet, C‑149/10, EU:C:2010:534, 27–30. pont).
30 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem annak a szabályozásnak a célkitűzéseit, amelynek az részét képezi, valamint szövegkörnyezetét is figyelembe kell venni (lásd: Adidas‑ítélet C‑223/98, EU:C:1999:500, 23. pont; SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 34. pont; Hoštická és társai ítélet, C‑561/13, EU:C:2014:2287, 29. pont).
31 A keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontjának szövege szerint gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén „egyéni jog” illeti meg a férfi és a női munkavállalókat szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket.
32 Egyébként a keretmegállapodás 2. szakaszának 2. pontja értelmében a férfiak és a nők esélyegyenlőségének és a velük való egyenlő bánásmódnak az előmozdítása érdekében e szülői szabadsághoz való jogot „alapvetően, át nem ruházható módon kell biztosítani”.
33 E rendelkezésekből következik, hogy a gyermek mindkét szülőjének egyéni joga van legalább három hónapos időtartamú szülői szabadsághoz (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Luxembourg ítélet, C‑519/03, EU:C:2005:234, 33. pont).
34 A gyermek mindkét szülőjének a szülői szabadsághoz való ezen joga a keretmegállapodás 1. szakaszának 1. pontja értelmében vett, ezen megállapodás által rögzített minimumkövetelmények részét képezi.
35 Így a keretmegállapodás 2. szakaszának 3. pontja kimondja, hogy a tagállamokban a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésben kell meghatározni e megállapodás minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. Ugyanezen rendelkezés rámutat, hogy éppen a tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazásának részletes szabályait.
36 Márpedig, amint azt a főtanácsnok indítványának 42. pontjában hangsúlyozta, e feltételek és részletes szabályok egyáltalán nem írják elő, hogy valamely szülőt – többek között házastársa foglakoztatási helyzete miatt – meg lehet fosztani a szülői szabadsághoz való jogtól.
37 A keretmegállapodás 1. és 2. szakaszának e szó szerinti értelmezését erősítik az említett keretmegállapodás célkitűzései és hátterét képező összefüggései.
38 Ugyanis a keretmegállapodás az 1. szakaszának 1. pontja szerint arra irányul, hogy a dolgozó szülők szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását megkönnyítse, amely célt – amint arra az említett megállapodás általános szempontjainak 4. pontja is emlékeztet – a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta 16. pontja rögzíti (Chatzi‑ítélet, C‑149/10, EU:C:2010:534, 36. pont).
39 Ugyanebből a célból került a szülői szabadsághoz való jog az Európai Unió Alapjogi Chartája 33. cikkének (2) bekezdésébe, az alapvető szociális jogok közé, annak a „Szolidaritás” címet viselő IV. címe alá (Chatzi‑ítélet, C‑149/10, EU:C:2010:534, 37. pont). E rendelkezés kimondja, hogy a család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van többek között szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe.
40 A keretmegállapodás általános szempontjainak 7. és 8. pontja ugyanezen értelemben kimondja, hogy a családpolitikát „a női munkavállalás ösztönzésének” összefüggésében kell vizsgálni és a férfiakat arra kell ösztönözni, hogy – többek között szülői szabadság igénybevételével – „egyenlő részt vállaljanak a családi kötelezettségekben”.
41 Következésképpen egyszerre következik a keretmegállapodás célkitűzéseiből és az annak hátterét képező összefüggésekből, hogy mindkét szülőnek joga van a szülői szabadsághoz, ami azt vonja maga után, hogy a tagállamok nem fogadhatnak el olyan szabályozást, amely az apát megfosztja az ilyen szabadsághoz való jogtól olyan helyzetben, amikor a felesége nem dolgozik, és semmilyen hivatást sem gyakorol.
A 2006/54 irányelvről
42 Elöljáróban hangsúlyozni kell egyrészt, hogy – amint arra a 2006/54 irányelv (2) preambulumbekezdése is emlékeztet – a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmódnak az ezen irányelvben szabályozott elve általános hatályú. Az említett irányelv másrészt – amint az különösen a 14. cikkének (1) bekezdéséből és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik – mind a köz‑, mind a magánszektorban történő foglalkoztatásra alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: Napoli‑ítélet, C‑595/12, EU:C:2014:128, 39. pont).
43 Ezen irányelv (11) preambulumbekezdése szerint annak érdekében, hogy a férfiak és a nők egyaránt jobban össze tudják hangolni a munkahelyi és a családi kötelezettségeket, a tagállamoknak többek között megfelelő szabályozásokat kellene elfogadni a szülői szabadságra vonatkozóan, „amelyet bármelyik szülő igénybe vehe[t]”.
44 Az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az a helyzet minősül „közvetlen megkülönböztetésnek [helyesen: közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek]”, amelyben egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának.
45 A szülői szabadság engedélyezése – amely a szülővé váló személyek számára lehetővé teszi, hogy megszakítsák szakmai tevékenységüket annak érdekében, hogy családi kötelezettségeiknek szentelhessék magukat – következményekkel jár az érintett közszolgálati alkalmazottak szakmai tevékenységére nézve. Ennek következtében a szülői szabadság kiadásának feltételei a 2006/54 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett foglalkoztatási és munkafeltételek közé tartoznak.
46 A jelen ügyben a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyve 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti szülői szabadság szülői minőségükben a közszolgálati alkalmazottakra is vonatkozik.
47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a férfi munkavállaló szülő és a szintén ilyen női munkavállaló helyzete a gyermeknevelés szempontjából összehasonlítható (lásd: Bizottság kontra Franciaország ítélet, 312/86, EU:C:1988:485, 14. pont; Griesmar‑ítélet, C‑366/99, EU:C:2001:648, 56. pont; Bizottság kontra Görögország‑ítélet, C‑559/07, EU:C:2009:198, 69. pont).
48 Márpedig, noha a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyve 53. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének rendelkezése a közszolgálati alkalmazott apát megfoszta a gyermeknevelési célú szülői szabadsághoz való jogtól olyan helyzetben, amikor felesége nem dolgozik, és semmilyen hivatást sem gyakorol, kivéve ha a feleség súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt alkalmatlannak minősül a gyermek nevelésével kapcsolatos szükségletek kielégítésére, e rendelkezés fordítva nem írja elő a közszolgálati alkalmazott anyának a szülői szabadságtól ilyen módon való megfosztását a férje foglalkoztatási helyzete miatt. Egyébként az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem utal semmilyen egyéb olyan nemzeti jogi rendelkezésre sem, amely a közszolgálati alkalmazott anyák esetében ilyen feltételt vezetne be.
49 Ebből az következik, hogy a nemzeti jog alapján a közszolgálati alkalmazotti jogállással rendelkező anyák mindig részesülhetnek szülői szabadságban, míg az ugyanezen jogállású apákat ez kizárólag abban az esetben illeti meg, ha a közös gyermekük anyja munkát végez vagy valamilyen hivatást gyakorol. Így önmagában az, hogy szülő, nem elég ahhoz, hogy a közszolgálatban álló férfiak részesülhessenek e szabadságban, míg az azonos jogállással rendelkező nők esetében az elégnek bizonyul (lásd analógia útján: Roca Álvarez‑ítélet, C‑104/09, EU:C:2010:561, 23. pont).
50 Egyébként a 2006/54 irányelv 3. cikke szempontjából az olyan rendelkezés, amilyen az alapügyben szerepel, korántsem biztosítja a férfiak és nők közötti gyakorlati teljes egyenlőséget a munka világában, hanem jellegénél fogva inkább állandósítja a férfiak és a nők közötti hagyományos szereposztást azáltal, hogy a férfiak számára a nőkéhez képest másodlagos szerepet tart fenn a szülői funkciók gyakorlása tekintetében (lásd ebben az értelemben: Lommers‑ítélet, C‑476/99, EU:C:2002:183, 41. pont; Roca Álvarez‑ítélet, C‑104/09, EU:C:2010:561, 36. pont).
51 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/54 irányelv 28. cikkének (2) bekezdése értelmében az nem érinti a 96/34 és a 92/85 irányelv rendelkezéseit. Ugyanakkor az olyan rendelkezés, mint a közszolgálati alkalmazottak törvénykönyve 53. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése, nem tartozhat a 92/85 irányelv által védeni rendelt körbe. Amint azt ugyanis a főtanácsnok indítványának 50. pontjában hangsúlyozta, a gyermek apjának a felesége foglakoztatási helyzete miatt a szülői szabadságtól való megfosztása egyáltalán nem minősül a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedésnek.
52 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó rendelkezés a közszolgálatban álló apákkal szemben a szülői szabadság engedélyezése terén a 2006/54 irányelv – az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett – 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
53 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 96/34 irányelv és a 2006/54 irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a közszolgálati alkalmazottat megfosztja a szülői szabadsághoz való jogtól olyan helyzetben, amikor a felesége nem dolgozik, és semmilyen hivatást sem gyakorol, kivéve ha a feleséget súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt alkalmatlannak minősítik a gyermek nevelésével kapcsolatos szükségletek kielégítésére.
A költségekről
54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
Az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a közszolgálati alkalmazottat megfosztja a szülői szabadsághoz való jogtól olyan helyzetben, amikor felesége nem dolgozik, és semmilyen hivatást sem gyakorol, kivéve ha a feleséget súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt alkalmatlannak minősítik a gyermek nevelésével kapcsolatos szükségletek kielégítésére.
Aláírások