C‑96/09. P. sz. ügy

Anheuser‑Busch Inc.

kontra

Budějovický Budvar, národní podnik

és

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezés – Közösségi védjegy – 40/94/EK rendelet – A 8. cikk (4) bekezdése – A BUD szó‑ és ábrás védjegy lajstromozása iránti kérelem – Felszólalás – A »bud« földrajzi eredetjelző – A Lisszaboni Megállapodás és két tagállam közötti kétoldalú szerződések alapján fennálló oltalom – A kereskedelmi forgalomban történő használat – Nem csak helyi jelentőségű megjelölés”

Az ítélet összefoglalása

1.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – Feltételek – Olyan korábbi jog fennállása, amelyet nem érvénytelenített jogerőssé vált bírósági határozat

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés)

2.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – A megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használata – Fogalom

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés és 43. cikk, (2) és (3) bekezdés)

3.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – A megjelölés helyi jelentősége

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés)

4.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – A megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használata – Időbeli kritérium

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés, a) pont)

5.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – A jogosultját a későbbi védjegy használatának megtiltására jogosító megjelölés – Bizonyítási teher

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés, b) pont és 74. cikk, (1) bekezdés)

1.        Ahhoz, hogy valamely felszólaló a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján megakadályozhassa a közösségi védjegy lajstromozását, az kell és elegendő, hogy abban az időpontban, amikor a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) megvizsgálja, hogy a felszólalás valamennyi feltétele teljesül‑e, hivatkozni lehessen egy olyan korábbi jog fennállására, amelyet nem érvénytelenített jogerőssé vált bírósági határozat.

Ilyen körülmények között ugyan az OHIM kötelessége, hogy amikor az említett 8. cikk (4) bekezdésére alapított felszólalásról határoz, figyelembe vegye az érintett tagállami bíróságoknak az érvényre juttatott korábbi jogok érvényességére vagy minősítésére vonatkozó határozatait, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a korábbi jogok az e rendelkezés által megkövetelt joghatásokat továbbra is kiváltják, az OHIM‑nak nem feladata az értékelését az illetékes nemzeti bíróságok értékelésével helyettesíteni, amely lehetőséget az említett rendelet egyébként sem biztosítja számára.

(vö. 94–95. pont)

2.        Ami a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében szereplő „kereskedelmi forgalomban használt” kifejezést illeti, e rendelkezés nem érinti a felszólalás alátámasztására hivatkozott megjelölés „tényleges” használatát, és az említett rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének szövegében semmi nem utal arra, hogy a tényleges használat bizonyítékának követelménye egy ilyen megjelölésre alkalmazandó lenne.

Igaz ugyan, hogy a „kereskedelmi forgalomban használt” kifejezést nem feltétlenül kell ugyanúgy értelmezni, mint az e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése vagy a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése vagy 6. cikkének (1) bekezdése keretében elfogadott értelmezés, mivel figyelembe kell venni e rendelkezések célját, azonban e kifejezés olyan értelmezése, miszerint lényegében azt jelenti, hogy a megjelölésnek csak kereskedelmi használat tárgyát kell képeznie, megfelel annak szokásos értelmének.

Ha a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett megjelölésekre a tényleges használat követelménye ugyanolyan feltételek mellett lenne érvényes, mint az e rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdésében kimondott feltételek, az ilyen értelmezés a korábbi védjegyekre alapított felszólalások egyedi feltételeit szabná e megjelölésekre, és e felszólalásokkal ellentétben az említett 8. cikk (4) bekezdése keretében a felszólalónak azt is bizonyítania kell, hogy a szóban forgó megjelölés az érintett tagállam joga alapján biztosítja számára a későbbi védjegy használata megtiltásának a jogát.

Továbbá a korábbi védjegyek esetében előírt tényleges használatra vonatkozó feltételnek az említett rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett korábbi jogokra analógia útján történő alkalmazása sértené a lajstromozás e viszonylagos kizáró okának főszabály szerint önálló jellegét is, amely meghatározott feltételek által jut kifejezésre, és amelyet az e kizáró ok alá tartozó korábbi jogok sokféleségére tekintettel is értelmezni kell.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a „kereskedelmi forgalomban használt” kifejezés magában foglalja‑e azt, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján hivatkozott földrajzi jelzést egy ilyen megjelölés alapvető funkciójának megfelelően kell használni, vagyis biztosítani kell a fogyasztók számára a termékek földrajzi származását és azok egyedi minőségét, elegendő megállapítani, hogy a felszólalás céljából hivatkozott megjelölést a kereskedelmi forgalomban használják, és hogy az a tény, hogy e megjelölés azonos egy védjeggyel, egyáltalán nem jelenti azt, hogy azt a kereskedelmi forgalomban nem használják. Azon funkcióval kapcsolatban, amelyre a megjelölés használata irányul, a megjelölést olyan értelemben kell megkülönböztető elemként használni, hogy annak a jogosultja által gyakorolt gazdasági tevékenység azonosítását kell szolgálnia.

Végül a díjmentes szállításokat figyelembe lehet venni a hivatkozott korábbi jog kereskedelmi forgalomban történő használata feltételének a vizsgálata céljából, mivel azok történhettek gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében, vagyis új piacok megszerzése céljából.

(vö. 142–149., 152. pont)

3.        Valamely megjelölést, amely esetében az oltalom földrajzi kiterjedése csak helyi, valóban úgy kell tekinteni, mint amelynek csak helyi jelentősége van. Azonban ebből nem következik, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt feltétel valamennyi esetben pusztán abból kifolyólag teljesül, hogy a szóban forgó megjelölés oltalma olyan területre terjed ki, amelyet nem lehet pusztán helyinek tekinteni, mivel az oltalom területe túlterjed a származási területen.

Az említett 8. cikk (4) bekezdésében előírt két feltétel közös célja ugyanis a megjelölések közötti összeütközések korlátozása, megakadályozva azt, hogy egy korábbi jog, amely nem eléggé jellegzetes, vagyis fontos és jelentős a kereskedelmi forgalomban, akadályát képezhesse egy új közösségi védjegy lajstromozásának. A felszólalás ilyen lehetőségét azon megjelölések esetében kell fenntartani, amelyek ténylegesen és valóban jelen vannak az érintett piacon.

Következésképpen valamely megjelölés jelentőségét nem lehet csupán az oltalmának a földrajzi kiterjedése alapján meghatározni, mivel, ha így lenne, az olyan megjelölés, amely oltalmának a kiterjedése nem tisztán helyi mértékű, csupán e tényből kifolyólag megakadályozhatja valamely közösségi védjegy lajstromozását, még akkor is, ha a kereskedelmi forgalomban csak elvétve használják.

Ebből következik, hogy abból a célból, hogy a felszólalás alátámasztására hivatkozott megjelölés egy új megjelölés lajstromozásának az akadályát képezhesse, a kereskedelmi forgalomban történő használatának ténylegesen eléggé jelentősnek kell lennie, és olyan földrajzi kiterjedéssel kell rendelkeznie, amely nem lehet csupán helyi jelentőségű, ami magában foglalja azt – amennyiben e megjelölés oltalmának területe a helyi mértékűtől eltérőnek tekinthető –, hogy e használatnak e terület jelentős részén kell történnie.

Végül annak meghatározása céljából, hogy ez‑e a helyzet, figyelembe kell venni e megjelölés mint a címzettjei számára megkülönböztető elem használatának időtartamát és intenzitását, amely címzettek lehetnek mind a vásárlók és fogyasztók, mind a szállítók és versenytársak. E tekintetben különösen releváns a megjelölés reklámokban és üzleti levelezésben történő használata.

Ezenkívül az alkalmazandó jog csak a megjelölés oltalmának területén – legyen szó akár annak egészéről, akár annak csupán egy részéről – biztosít a megjelölésnek olyan kizárólagos jogokat, amelyek ütközhetnek egy közösségi védjeggyel. A kereskedelmi forgalomban történő használatra vonatkozó feltétel értékelését külön‑külön kell elvégezni az egyes olyan területek esetében, amelyeken a felszólalás alátámasztására hivatkozott jog oltalom alatt áll. A megjelölés jelentősége ezért nem vezethető le a megjelölés valamennyi érintett területen történő használatának összesített értékeléséből.

(vö. 156–160., 162–163. pont)

4.        A felszólalás alátámasztására hivatkozott megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használatára vonatkozó feltételre ugyanazt az időbeli kritériumot kell alkalmazni, mint amely az említett megjelölésre vonatkozó jog megszerzésére tekintettel a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) pontjában kifejezetten elő van írva, amely a közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának a napja.

Ugyanis, tekintettel többek között azon hosszú időtartamra, amely a lajstromozás iránti kérelem benyújtása és annak meghirdetése között eltelhet, ugyanezen kritérium alkalmazása képes jobban biztosítani azt, hogy a szóban forgó megjelölés hivatkozott használata valódi és ne csak olyan gyakorlat legyen, amelynek célja csupán egy új védjegy lajstromozásának a megakadályozása.

Ezenkívül általános szabályként a megjelölés kizárólag vagy nagyrészt azon időszak alatt történő használata, amely valamely közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtása és e kérelem meghirdetése között telik el, általában nem elegendő annak megállapításához, hogy e megjelölés a kereskedelmi forgalomban történő olyan használat tárgyát képezte, amely bizonyítja a megjelölés kielégítő jelentőségét.

(vö. 166–168. pont)

5.        A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontja kimondja azt a feltételt, amely mellett a tagállamnak az e rendelkezés címén hivatkozott megjelölésre alkalmazandó joga alapján e megjelölés a jogosultjának biztosítja azt a jogot, hogy megtiltsa a későbbi védjegy használatát. Ezenkívül az említett rendelet 74. cikke (1) bekezdésének megfelelően az e feltétel teljesülésének bizonyítási terhe a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) előtt a felszólalóra hárul.

Ebben az összefüggésben és a korábbi jogokkal kapcsolatban figyelembe kell venni többek között a felszólalás alátámasztására hivatkozott nemzeti szabályozást és az érintett tagállamban hozott bírósági határozatokat. Ennek alapján a felszólalónak kell bizonyítania azt, hogy a szóban forgó megjelölés a hivatkozott tagállam jogának a hatálya alá tartozik, és hogy megtilthatja a későbbi védjegy használatát. Ebből következik, hogy a felszólalónak csak azt kell bizonyítania, hogy rendelkezik a későbbi védjegy használata megtiltásának a jogával, és hogy nem követelhető meg tőle annak bizonyítása, hogy e jogot olyan értelemben gyakorolta, hogy a felszólaló ténylegesen elérhette az ilyen használat megtiltását.

(vö. 188–191. pont)