Language of document : ECLI:EU:C:2011:694

JÁN MAZÁK

FŐTANÁCSOS ÁLLÁSFOGLALÁSA

Az ismertetés napja: 2011. október 26. (1)

C‑329/11. sz. ügy

Alexandre Achughbabian

kontra

Préfet du Val‑de‑Marne

(A cour d’appel de Paris [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2008/115/EK irányelv – A harmadik országok jogellenes tartózkodó állampolgárainak visszatérése – Szabadságvesztés büntetés alkalmazását kizárólag azon az alapon előíró nemzeti szabályozás, hogy az állam területére való beutazás vagy ott‑tartózkodás jogellenes volt – Összeegyeztethetőség”





1.        Az El Dridi ügyben hozott ítélethez(2) hasonlóan a Cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) (Franciaország) által előterjesztett kérdés nemzeti büntetőjogi környezetbe helyezve irányítja a Bíróság figyelmét a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3).

2.        A jelen esetben a Bíróság válasza az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azért lenne hasznos az azt előterjesztő bíróság számára, hogy értékelje Achughbabian, egy harmadik ország állampolgára személyes szabadságától való megfosztásának – amit a franciaországi jogellenes tartózkodása indokolt – szabályszerűségét.

3.        Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban található információk, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak megküldött ügyiratok alapján Achughbabian helyzete a következőképpen foglalható össze:

–        2008. április 9‑én beutazott Franciaországba;

–        2008. november 28‑án az Office français de protection des réfugiés et apatrides (francia menekült‑ és hontalanvédelmi hivatal) elutasította az arra irányuló kérelemét, hogy tartózkodási jogát menedékjog címén ismerjék el;

–        2009. január 27‑én a préfet du Val‑d’Oise (Val‑d’Oise megye prefektusa) a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmének elutasításáról, valamint a kérdéses határozat közlésétől számított egy hónapos határidőn belül a francia felségterület elhagyására való kötelezéséről döntött;

–        2011. június 24‑én igazoltatták és őrizetbe vették a Code de l’entrée et du séjour des étrangers et du droit d’asile (a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a menedékjogról szóló törvénykönyv) (a továbbiakban: Ceseda) L. 621‑1. cikkében meghatározott jogellenes tartózkodás bűncselekményének gyanúja miatt;

–        2011. június 25‑én a préfet du Val de Marne (Val de Marne prefektusa) kitoloncolást és idegenrendészeti őrizetbe vételt elrendelő határozatokat hozott vele szemben, és következésképpen idegenrendészeti őrizetbe helyezték az idegenrendészeti fogdában;

–        2011. június 27‑én a juge des libertés et de la détention du tribunal de grande instance de Créteil (a créteili elsőfokú bíróság előzetes letartóztatásokat elrendelő bírája) engedélyezte az idegenrendészeti őrizet meghosszabbítását, miután elutasította a képviselője által az eljárás érvénytelenségére vonatkozó, in limine litis felhozott kifogásokat, amelyek közül egy az El Dridi ítélet(4) alapján az őrizetbe vétel érvénytelenségére vonatkozott;

–        2011. június 28‑án a képviselője fellebbezést terjesztett elő a Cour d’appel de Paris előtt a tribunal de grande instance de Créteil végzése ellen több indokból, amelyek között újból szerepelt az El Dridi ítélet(5) alapján az őrizetbe vétel érvénytelenségére hivatkozó indok.

4.        E körülmények között 2011. június 29‑én a Cour d’appel de Paris megszüntette Achughbabian őrizetét, miután úgy döntött, hogy a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjeszti a következő kérdést:

„Figyelemmel annak tárgyi hatályára, a […] 2008/115[…] irányelvvel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely, mint a [Ceseda] L. 621‑1. cikke, szabadságvesztés büntetés alkalmazását írja elő harmadik ország állampolgárával szemben, kizárólag azon az alapon, hogy az állam területére való beutazása vagy ott‑tartózkodása jogellenes volt?”

5.        Figyelemmel annak fontosságára, hogy a francia bíróságok a lehető legrövidebb határidő alatt rendelkezzenek a feltett kérdésre adott válasszal, mivel a válasz alkalmas lehet arra, hogy megakadályozza az esetleges jogellenes fogvatartásokat, vagy hogy csökkentse a tartamukat, a Bíróság ügy döntött, hogy helyt ad a kérdést előterjesztő bíróság kérelmének, és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikke és a Bíróság eljárási szabályzata 104a. cikkének alapján az ügyben gyorsított eljárást rendel el.

6.        A Bírósághoz Achughbabian, az észt, a francia és a német kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

7.        A 2011. október 25‑én megtartott tárgyaláson Achughbabian, a dán, az észt, a francia és a német kormány, valamint a Bizottság képviselője jelent meg.

 Jogi háttér

 A 2008/115 irányelv

8.        Amint a (2) és a (20) preambulumbekezdéséből, valamint az 1. cikkéből kitűnik, a 2008/115 irányelv célja, hogy a harmadik országok valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó állampolgárai tekintetében a visszatérésre, a kitoloncolásra, a kényszerítő intézkedések alkalmazására, az őrizetre és a beutazási tilalomra alkalmazandó olyan közös szabályokat állapítson meg, amelyeknek a hatékony visszatérési politika alapját kell képezniük, és amelyeknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat.

9.        Az (5) és (17) preambulumbekezdés kimondja, hogy:

„(5)      Ennek az irányelvnek olyan horizontális szabályokat kell létrehoznia, amelyek alkalmazhatók minden olyan harmadik országbeli állampolgárra, aki valamely tagállamban érvényes beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem, vagy már nem felel meg.

[…]

(17)      Az őrizetben lévő harmadik országbeli állampolgárokkal emberséges és méltó módon, alapvető jogaikat, valamint a nemzetközi és nemzeti jogot betartva kell bánni. A nemzeti jog által szabályozott, a bűnüldöző szervek által alkalmazott előzetes letartóztatás sérelme nélkül az őrizetet általában erre szolgáló különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani.”

10.      Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg az irányelv hatályát:

„Ez az irányelv a valamely tagállam területén illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó.”

11.      Ugyanazon irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a] tagállamok a (2)–(5) bekezdésben említett kivételek sérelme nélkül a területükön illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan kiutasítási határozatot adnak ki”.

12.      A 2008/115 irányelv (10) preambulumbekezdésével összhangban, amelynek értelmében előnyben kell részesíteni a valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok önkéntes visszatérését a kitoloncolásukkal szemben, az említett irányelv „Önkéntes távozás” című 7. cikke a következőképpen szól:

„(1)      A kiutasítási határozat a (2) és (4) bekezdésben említett kivételek sérelme nélkül megfelelő, hét naptól harminc napig terjedő határidőt állapít meg az önkéntes távozásra. […]

[…]

(4)      Amennyiben fennáll a szökés veszélye, vagy ha a jogszerű tartózkodás iránti kérelmet elutasították, mivel az nyilvánvalóan megalapozatlan volt, vagy azt csalárd módon nyújtották be, továbbá amennyiben az érintett személy veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot, a tagállamok eltekinthetnek az önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapításától, vagy hét napnál rövidebb határidőt is megállapíthatnak.”

13.      A 2008/115 irányelv „Kitoloncolás” című 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól: „[a]mennyiben nem került sor a 7. cikk (4) bekezdésének megfelelően önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapítására, vagy a visszatérési kötelezettséget az érintettek nem teljesítették a 7. cikk alapján önkéntes távozásra megadott határidőn belül, a tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak a kiutasítási határozat végrehajtásához”.

14.      A 2008/115 irányelv 20. cikke szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek – a 13. cikke (4) bekezdésének kivételével – legkésőbb 2010. december 24‑ig megfeleljenek.

 Nemzeti szabályozás

15.      A Ceseda L. 621‑1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az a külföldi, aki az L. 211‑1. és L. 311‑1. cikk rendelkezéseit megsértve utazott be vagy tartózkodik Franciaországban, vagy a vízuma által engedélyezett időtartamnál tovább tartózkodott Franciaországban, egy évig terjedő szabadságvesztéssel és 3750 euró pénzbüntetéssel büntetendő.

A bíróság emellett legfeljebb három évre megtilthatja a külföldi elítélt számára, hogy Franciaországba beutazzon, vagy ott tartózkodjon. A kiutasítás a törvény erejénél fogva a külföldi elítélt kitoloncolásával jár, adott esetben a szabadságveszés büntetés kitöltésekor.”

16.      A büntető eljárási törvénykönyv őrizetbe vételre vonatkozó cikkeit a 2011. április 14‑i 2011‑392. sz. törvény módosította, amely 2011. június 1‑jén lépett hatályba. Következésképpen a büntető eljárási törvénykönyv 62. cikkének a tényállás idején hatályos szövege a következő:

„Azon személyt, akik ellen nincs olyan elfogadható ok, amely alapján bűncselekmény elkövetésével vagy annak megkísérlésével gyanúsítható, kizárólag a meghallgatásához feltétlenül szükséges időre tartható fogva, amely időtartam a négy órát nem haladhatja meg.

Ha a személy meghallgatása során úgy látszik, hogy van olyan elfogadható ok, ami alapján azzal gyanúsítható, hogy szabadságvesztéssel büntetendő bűntettet vagy vétséget követett el vagy kísérelt meg, kizárólag az őrizetbe vételre vonatkozó szabályok szerint lehet a nyomozók rendelkezésére kényszerrel fogva tartani. Az őrizetbe vételét ekkor a 63. cikkben előírt feltételekkel közlik vele.”

17.      A büntetőeljárási törvénykönyv 62‑2. cikkének a tényállás idején hatályos szövege a következő: „[a]z őrizetbe vétel olyan kényszerintézkedés, amelyről a bűnügyi rendőrség tisztje határoz bírósági felülvizsgálat mellett, és amely révén egy személyt, aki ellen egy vagy több olyan elfogadható ok van, amely alapján azzal gyanúsítható, hogy szabadságvesztéssel büntetendő bűntettet vagy vétséget követett el, vagy kísérelt meg, a nyomozók rendelkezése alapján fogva tartanak.”

 Értékelés

18.      Az előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra feltett kérdés az El Dridi ítéletet(6) követő franciaországi helyzet következménye, amely ügyben a Bíróság úgy határozott, hogy a 2008/115 irányelvvel ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag azért rendeli szabadságvesztéssel büntetni valamely harmadik ország jogellenesen tartózkodó állampolgárát, mert e személy – megsértve az ezen állam területének meghatározott határidőn belüli elhagyását elrendelő határozatot – jogszerű indok nélkül továbbra is e területen marad. A francia bíróságok gyakorlatában eltérések vannak abban a tekintetben, hogy ez az elv érvényes‑e a Ceseda L. 621‑1. cikke alapján külföldi Franciaországba való jogellenes beutazása vagy ott‑tartózkodása miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésre is. Ha ez lenne a helyzet, a büntető eljárási törvénykönyv 62‑2. cikke szerinti őrizetbe vétel, amely cikk kényszerintézkedés alkalmazási feltételeként szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény gyanúját írja elő, a Ceseda L. 621‑1. cikke alapján kizárt lenne.

19.      Noha ezt a kérdést Achughbabiannak a személyes szabadságtól való megfosztása, különösen az őrizetbe vétele miatti(7), bírósági felülvizsgálata keretében tették fel, pontosítani kell, hogy az őrizet maga, mint személyes szabadságtól való megfosztással járó büntetőjogi intézkedés, és az alkalmazásának feltételei nem képezik a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát. Mégis tudatában vagyunk annak, hogy a Bíróság válasza hatással lehetne a Ceseda L. 621‑1. cikkébe ütköző bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek őrizetbe vételének lehetőségére.

20.      A Ceseda L. 621‑1. cikkének és a 2008/115 irányelvnek van egy közös pontja, tudniillik a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén történő jogellenes tartózkodása. Azonban e szabályozások ehhez a cselekményhez eltérő jogkövetkezményt fűznek. Míg a Ceseda L. 621‑1. cikke ezen cselekményt egy évig terjedő szabadságvesztéssel és 3750 euró pénzbüntetéssel büntetendő bűncselekménynek minősíti, addig a 2008/115 irányelv közigazgatási kiutasítási eljárás megindítását írja elő, amely keretében garantálni kell, hogy az érintett személy személyes szabadságának korlátozása a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából legyen lehetséges, feltéve hogy más megfelelő, de kevésbé kényszerítő intézkedés nem alkalmazható hatékonyan.

21.      Egyébiránt a harmadik országbeli állampolgárok jogellenes tartózkodása esetében a büntetőjogi szankción kívül a francia jog előírja a kiutasításra irányuló közigazgatási eljárás lefolytatását is. Ennek bizonyítéka, hogy jelenleg Achughbabian maga is egy ilyen, a Ceseda által szabályozott eljárás egyik szakaszában van.

22.      Azonban az előzetes döntéshozatalra feltett kérdés nem erről az eljárásról szól, következésképpen nem vizsgáljuk a jelen állásfoglalásban az a kérdést, hogy a francia jog alapján a kiutasításra irányuló közigazgatási eljárás, amely Achughbabian ellen indult, megfelel‑e a 2008/115 irányelv követelményeinek. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az alapeljárás tényállásának idején Franciaország nem teljesítette a 2008/115 irányelv 20. cikkében előírt kötelezettségét, amely szerint hatályba kell léptetni azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljen. Ahogyan a francia kormány írásbeli észrevételeiből kitűnik, csak a 2011. július 19‑én hatályba lépő, a bevándorlásról, az integrációról és az állampolgárságról szóló 2011. június 16‑i 2011‑672. sz. törvény az, amelyik lehetővé tette a 2008/115 irányelv a francia jogba történő teljes átültetését. Azonban az e törvény által végrehajtott változtatásoknak nem volt hatásuk a Ceseda L. 621‑1. cikkének megszövegezésére, amelyről a jelen esetben szó van.

23.      Tekintettel a Bíróság által az El Dridi ügyben hozott ítéletben kialakított elvre, mely szerint „annak a körülménynek az ellenére, hogy sem az EK 63. cikk első bekezdése 3. pontjának b) alpontja – amely rendelkezést az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének c) pontja megismétli –, sem az EK‑Szerződés e rendelkezése alapján elfogadott 2008/115 irányelv nem zárja ki a tagállamok büntetőjogi hatáskörét az illegális bevándorlás és tartózkodás területén, ez utóbbiaknak oly módon kell kiigazítaniuk az e területre vonatkozó jogszabályaikat, hogy biztosítsák az uniós jog tiszteletben tartását, és az említett államok különösen nem alkalmazhatnak olyan – akár büntetőjogi – szabályozást, amely veszélybe sodorhatja a valamely irányelv által követett célok megvalósítását, és ennélfogva megfoszthatja azt hatékony érvényesülésétől”(8), azon a véleményen vagyunk, hogy az előterjesztett kérdésre a jelen ügyben adandó válasz érdekében azt szükséges megvizsgálni, hogy vajon a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén történő jogellenes tartózkodásának szabadságvesztéssel történő büntetése veszélybe sodorhatja‑e a 2008/115 irányelv által követett célok megvalósítását.

24.      Tekintettel a 2008/115 irányelv (2) és (20) preambulumbekezdésének, valamint az 1. cikkének megszövegezésére, annak célja egyszerűen megállapítható. Ez abból áll, hogy a harmadik országok valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó állampolgárai tekintetében a visszatérésre, a kitoloncolásra, a kényszerítő intézkedések alkalmazására, az őrizetre és a beutazási tilalomra alkalmazandó olyan közös szabályokat állapítson meg, amelyeknek a hatékony visszatérési politika alapját kell képezniük, és amelyeknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat.

25.      Annak vizsgálata előtt, hogy egy olyan rendelkezés, mint a Ceseda L. 621‑1. cikke, veszélybe sodorhatja‑e az így meghatározott célok megvalósítását, rögtön szeretnénk az észt és a francia kormánynak azt az érvét elutasítani, amely szerint a 2008/115 irányelv nem alkalmazandó attól az időponttól, hogy egy kiutasítási határozatot meghoztak.

26.      Ha ez az érv érvényesülhetne, az azt jelentené, hogy a 2008/115 irányelv a tagállamok számára meghagyja annak eldöntésének a lehetőségét, hogy szándékoznak‑e elfogadni egy kiutasítási határozatot, és így megkezdjék‑e a kiutasítási eljárást a területükön illegálisan tartózkodó harmadik országok állampolgárai ellen, illetve hogy mindezt mikor tegyék meg.

27.      Márpedig ezen irányelv nem ismer el a tagállamok számára egy ilyen mérlegelési mozgásteret. Ellenkezőleg, a 2008/115 irányelv több rendelkezése is jelzi, hogy azt a kötelezettséget szándékozik létrehozni, hogy a tagállamok megindítsák a területükön jogellenesen tartózkodó valamennyi harmadik országbeli állampolgárok esetében a kiutasítási eljárást. Különösen a 2008/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséről van szó, amely értelmében a tagállamok a területükön jogellenesen tartózkodó „valamennyi harmadik országbeli állampolgárral”(9) szemben kiutasítási határozatot hoznak. E kötelezettség alóli kivételeket a 2008/115 irányelv ugyanazon cikkének (2)–(5) bekezdése kifejezetten felsorolja.

28.      Az említett kötelezettségnek, tudniillik a kiutasítási határozat meghozatalára vonatkozó kötelezettségnek, megfelel a valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár ezzel párhuzamos joga egy ilyen állami intézkedés esetében. Ebből következik, hogy a 2008/115 irányelv elismeri a valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó valamennyi harmadik országbeli állampolgár azon jogát, hogy az érintett tagállam olyan kiutasítási határozatot hozzon, amellyel a jogellenes tartózkodás megszüntetését célzó kiutasítási eljárás megindul, és amely keretében az érdekelt személyes szabadságát kizárólag a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából lehessen korlátozni, feltéve hogy más megfelelő, de kevésbé kényszerítő intézkedés nem alkalmazható hatékonyan.

29.      Visszatérve a lényegi problémára, hogy vajon a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén történő jogellenes tartózkodásának szabadságvesztéssel történő büntetése veszélybe sodorhatja‑e a 2008/115 irányelv által követett célok megvalósítását, fel kell hívni a figyelmet a 2008/115 irányelv által előírt kiutasítási eljárásra.(10)

30.      Az említett irányelv előírja a kényszerítő intézkedések alkalmazását célja megvalósításának biztosítására, ami tudniillik a kiutasítási határozat végrehajtása. Amint már volt alkalmam az El Dridi ügyben hozott ítélet(11) kapcsán az álláspontomat kifejteni, ezen intézkedéseket a 2008/115 irányelv nem sorolja fel kimerítő módon. Az egyes kiutasítási eljárások egyediségére (különlegességére) tekintettel ez nem is volna lehetséges.

31.      Vitathatatlan, hogy a szabadságvesztés büntetés kényszerítő intézkedést jelent. Azonban az is nyilvánvaló, hogy nem olyan intézkedésről van szó, amelyik a kiutasítási határozat végrehajtásához, és így a 2008/115 irányelv céljának megvalósításához járul hozzá. Ellenkezőleg, a harmadik országbeli állampolgárok jogellenes tartózkodás esetében előírt szabadságvesztés büntetés (amint a jelen állásfoglalás 25. pontjában már jeleztem, arról a tényállásról van szó, amelyhez a 2008/115 irányelv a kiutasítási eljárás megindításának kötelezettségét köti) objektíve gátolja a kiutasítási határozat végrehajtását, akkor is, ha csak időlegesen.

32.      E tekintetben a francia kormány felhívja a figyelmet az igazságügy‑miniszter 2006. február 21‑i és 2011. május 12‑i körleveleire, amelyek azt javasolták az államügyészeknek, hogy kizárólag azon külföldiek ellen emeljenek vádat jogellenes beutazás és tartózkodás miatt, akik más súlyos bűntettet vagy más jelentős bűncselekményt is elkövettek, és szüntessék meg a többi eljárást, azért, hogy többek között lehetővé tegyék adott esetben a területről való kitoloncolási közigazgatási eljárás eredményes végrehajtását. Az ugyancsak a francia kormány által szolgáltatott statisztikai adatokból azonban az következik, hogy ezen utasítások ellenére léteznek olyan esetek, ahol csak a Ceseda L. 621‑1. cikke alapján hoznak meg büntető ítéletet.

33.      Mindazonáltal szeretném aláhúzni, hogy ez nem jelenti azt, hogy általánosan kizárt lenne az érintett személy személyes szabadságának bármilyen korlátozása a szigorúan véve szükséges időtartamig, annak megvizsgálása céljából, hogy a 2008/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti kiutasítási határozat meghozatalának feltételei teljesülnek‑e. Ezen a ponton osztom a francia kormány véleményét, amely szerint számos esetben egy ilyen korlátozás szükséges lehet(12), és ez a 2008/115 irányelv (17) preambulumbekezdésének megfelelően a tagállamok nemzeti szabályozásának körébe tartozik. Azonban a személyes szabadság korlátozását nem lehet egy olyan rendelkezésre alapítani, mint a Ceseda L. 621‑1. cikke.

34.      A fentiek alapján úgy ítélem meg, hogy a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kellene adnia, hogy a 2008/115 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely szabadságvesztés büntetés alkalmazását kizárólag azon az alapon írja elő, hogy az érintett állam területére való beutazás vagy ott‑tartózkodás jogellenes volt.

 Végkövetkeztetések

35.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a cour d’appel de Paris által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

„A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely szabadságvesztés büntetés alkalmazását kizárólag azon az alapon írja elő, hogy az érintett állam területére való beutazás vagy ott‑tartózkodás jogellenes volt.”


1 – Eredeti nyelv: francia.


2 – A C‑61/11. PPU. sz. ügyben 2011. április 28‑i ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé).


3 – HL L 348., 98. o.


4 –      Hivatkozás a 2. lábjegyzetben.


5 – Hivatkozás a 2. lábjegyzetben.


6 – Hivatkozás a 2. lábjegyzetben.


7 – A Bíróság felvilágosítás iránti kérelmére válaszában a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy a rendes bíróságok, és így a kérdést előterjesztő bíróság is, a személyes szabadság őrei. Ebből az okból kifolyólag kifogás útján az ő feladatuk ellenőrizni a személyes szabadságtól való megfosztás folyamatát, valamint az előállítás és az őrizetbe vétel intézkedéseknek a szabályszerűségét, amikor ezt közvetlenül idegenrendészeti őrizetbe vétel előzi meg. Ellenben a közigazgatási határozatokkal kapcsolatos eljárás (kitoloncolást vagy őrizetet elrendelő határozat) a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartózik.


8 – Hivatkozás a 2. lábjegyzetben (54. és 55. pont). A Bíróság megismételte ezt az elvet újabban a C‑104/10. sz. Kelly‑ügyben 2011. július 21‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 35. pontjában.


9 – Kiemelés tőlem.


10 – A kiutasítási eljárás különböző szakaszait, valamint a lefolytatásuk rendjét a 2. lábjegyzetben hivatkozott El Dridi ítélet 34–40. pontja igen részletesen leírja.


11 – Az ismertetés napja: 2011. április 1‑je. (32. pont)


12 – Achughbabian esetében bizonyos kételyt érzek egy ilyen szükségességgel kapcsolatban. Ugyanis 2009. január 27‑én ellene már hoztak egy prefektusi határozatot, amelyik szerintem úgy tekinthető, mint egy, a 2008/115 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti kiutasítási határozat.