A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2010. október 21.(*)
Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – Többszörözési jog – Kivételek és korlátozások – A magáncélú másolatokra vonatkozó kivétel – A méltányos díjazás fogalma – Egységes értelmezés – A tagállamok által történő végrehajtás – Szempontok – Korlátok – A digitális többszörözésre szolgáló berendezésekre, készülékekre és adathordozókra a magáncélú másolatok miatt alkalmazott díj”
A C‑467/08. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Audiencia Provincial de Barcelona (Spanyolország) a Bírósághoz 2008. október 31‑én érkezett, 2008. szeptember 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Padawan SL
és
a Sociedad General de Autores y Editores de España (SGAE)
között,
az Entidad de Gestión de Derechos de los Productores Audiovisuales (EGEDA),
az Asociación de Artistas Intérpretes o Ejecutantes – Sociedad de Gestión de España (AIE),
az Asociación de Gestión de Derechos Intelectuales (AGEDI),
a Centro Español de Derechos Reprográficos (CEDRO)
részvételével
folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, D. Šváby, R. Silva de Lapuerta, Juhász E. és J. Malenovský (előadó) bírák,
főtanácsnok: V. Trstenjak,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. március 4‑i tárgyalásra,
– figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Padawan SL képviseletében J. Jover Padró, E. Blanco Aymerich és A. González García abogados,
– a Sociedad General de Autores y Editores (SGAE) képviseletében P. Hernández Arroyo, J. Segovia Murúa, R. Allendesalazar Corchó és R. Vallina Hoset abogados,
– az Entidad de Gestión de Derechos de los Productores Audiovisuales (EGEDA) képviseletében J. A. Suárez Lozano és M. Benzal Medina abogados,
– az Asociación de Artistas Intérpretes o Ejecutantes – Sociedad de Gestión de España (AIE) képviseletében C. López Sánchez abogado,
– az Asociación de Gestión de Derechos Intelectuales (AGEDI) képviseletében R. Ros Fernández procurador, segítője: F. Márquez Martín abogado,
– a Centro Español de Derechos Reprográficos (CEDRO) képviseletében M. Malmierca Lorenzo és J. Díaz de Olarte abogados,
– a spanyol kormány képviseletében J. López‑Medel Bascones és N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében M. Lumma és S. Unzeitig, meghatalmazotti minőségben,
– a görög kormány képviseletében E.‑M. Mamouna és V. Karra, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues és B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és N. Gonçalves, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében A. Guimaraes‑Purokoski, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében H. Walker, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és H. Krämer, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2010. május 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő, a szerzői jogok jogosultjainak a „magáncélú másolatokra vonatkozó kivétel” jogcímén fizetett „méltányos díjazás” fogalmának értelmezésére irányul.
2 A kérelmet a Padawan SL (a továbbiakban: Padawan) és a Sociedad General de Autores y Editores de España (a továbbiakban: SGAE) között, a Padawan által az általa forgalmazott írható CD‑lemezek (CD‑R), újraírható CD‑lemezek (CD‑RW), írható DVD‑lemezek (DVD‑R) és MP3‑lejátszók után a „magáncélú másolatok miatt fizetendő díj” tárgyában folyó peres eljárás során terjesztették elő.
Jogi háttér
A 2001/29 irányelv
3 A 2001/29 irányelv (9), (10), (31), (32), (35), (38) és (39) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(9) A szerzői jog és szomszédos jogok harmonizációjának a magas szintű védelemből kell kiindulnia, tekintve hogy ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz. Az általuk nyújtott védelem hozzájárul az alkotó tevékenység fenntartásához és fejlődéséhez a szerzők, az előadóművészek, az előállítók és a fogyasztók, valamint a kultúra, az ipar és a nagyközönség érdekében. A szellemi tulajdon ennek megfelelően a tulajdon részeként nyert elismerést.
(10) Ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is alkotó és művészi tevékenységet folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell, hogy részesüljenek ugyanúgy, mint a producerek annak érdekében, hogy a művek pénzügyi hátterét biztosítani tudják. […]
[…]
(31) Megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak különböző csoportjainak, valamint a jogosultak és a védelemben részesülő művek és teljesítmények felhasználói csoportjainak jogai és érdekei között. […]
(32) Ez az irányelv a többszörözés joga, valamint a nyilvánossághoz közvetítés joga alóli valamennyi kivételt és korlátozást kimerítően sorolja fel. Egyes kivételek, illetve korlátozások – esettől függően – kizárólag a többszörözés jogára vonatkoznak. Az említett felsorolás kellően figyelembe veszi a tagállamok eltérő jogi hagyományait, ugyanakkor célja egy működőképes belső piac biztosítása. A tagállamoknak e kivételeket és korlátozásokat koherens módon kell alkalmazniuk; e követelmény megvalósulását a végrehajtó rendelkezések jövőbeli felülvizsgálata során értékelni kell.
[…]
(35) A kivételek vagy korlátozások egyes eseteiben a jogosultaknak méltányos díjazás jár, hogy ezáltal a védelemben részesülő műveik és egyéb teljesítményeik felhasználása ellenében megfelelő ellentételezésben részesüljenek. E méltányos díjazás formájának, részletszabályainak és lehetséges mértékének megállapításánál figyelembe kell venni minden egyes eset sajátos körülményeit. A körülmények értékelésénél alkalmazható szempont lehet a jogosultaknál az érintett cselekmény miatt felmerülő esetleges kár mértéke. Amennyiben a jogosultak már valamilyen formában – például egy felhasználási díj részeként – díjazásban részesültek, külön vagy további díjazás őket nem illetheti meg. A méltányos díjazás mértékének megállapításakor teljes egészében figyelembe kell venni az ezen irányelv szerinti műszaki intézkedések alkalmazásának mértékét. Olyan helyzetekben, amikor a jogosultat ért hátrány csak minimális lenne, díjfizetési kötelezettség nem keletkezhet.
[…]
(38) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy méltányos díjazás biztosítása fejében a hang-, kép- és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében a többszörözés joga alól kivételt, illetve korlátozást állapítsanak meg. Ide tartozhat a jogosultakat ért hátrányok ellentételezése érdekében alkalmazott díjazási rendszer bevezetése, illetve fenntartása is. […]
(39) A magáncélú többszörözéssel kapcsolatos kivétel, illetve korlátozás alkalmazása során a tagállamoknak kellőképpen figyelembe kell venniük a műszaki és gazdasági fejleményeket, különösen a digitális magáncélú többszörözés és a díjazási rendszerek tekintetében, amennyiben rendelkezésre állnak hatásos műszaki intézkedések. Ezek a kivételek, illetve korlátozások nem akadályozhatják a műszaki intézkedések alkalmazását, illetve az intézkedések esetleges megkerülése esetén ezek érvényesítését.”
4 A 2001/29 irányelv 2. cikke értelmében:
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
b) az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;
c) a hangfelvétel-előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
d) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és többszörözött példányai tekintetében;
e) a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”
5 A 2001/29 irányelv „Kivételek és korlátozások” című 5. cikke, a (2) bekezdésének b) pontjában, kimondja:
„A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:
[…]
b) bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek, amelynek meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az érintett művel vagy más védelem alatt álló teljesítménnyel kapcsolatban alkalmaztak‑e a 6. cikkben meghatározott műszaki intézkedést.”
6 Az említett irányelv 5. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”
7 Ugyanezen irányelvnek „A műszaki intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségek” című 6. cikke, a (3) és (4) bekezdésében a következőket mondja ki:
„(3) Ezen irányelv alkalmazásában »műszaki intézkedés« minden olyan technológia, eszköz vagy alkatrész, amely rendes működése során alapvetően arra szolgál, hogy a művek és más, jogi védelem alatt álló teljesítmények tekintetében megelőzze, illetve megakadályozza a jogszabályban meghatározott szerzői jog vagy szomszédos jogok, illetve a 96/9/EK irányelv III. fejezetében foglalt sui generis jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket. A műszaki intézkedés akkor minősül »hatásosnak«, ha a jogi védelem alatt álló mű vagy más teljesítmény felhasználását a jogosult valamely hozzáférés-ellenőrzési vagy védelmet nyújtó eljárással – így például kódolással, titkosítással vagy a mű vagy más teljesítmény egyéb átalakításával – vagy olyan másolatkészítést ellenőrző mechanizmus útján ellenőrzi, amely a védelem célját megvalósítja.
(4) Az (1) bekezdésben foglalt jogi védelemre tekintet nélkül, a jogosultak önkéntes intézkedésének – beleértve a jogosultak és más érdekelt felek közötti megállapodásokat is – hiányában a tagállamok megfelelő intézkedésekkel kötelesek gondoskodni arról, hogy a jogosultak a nemzeti jogban az 5. cikk (2) bekezdése a), c), d) és e) pontjának, illetve (3) bekezdése a), b), illetve e) pontjának megfelelően szabályozott kivétel vagy korlátozás kedvezményezettje számára – az adott kivétel, illetve korlátozás érvényesítéséhez szükséges mértékben – az adott kivétel vagy korlátozás kihasználásának eszközeit elérhetővé tegyék, feltéve, hogy a kedvezményezett az érintett jogi védelem alatt álló műhöz vagy más teljesítményhez jogszerűen hozzáférhet.
A tagállamok ilyen intézkedéseket – az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja, valamint (5) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően – az 5. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelő kivétel vagy korlátozás kedvezményezettjei tekintetében is hozhatnak, kivéve, ha a jogosult az adott kivétel, illetve korlátozás kihasználásához szükséges mértékben a magáncélú többszörözést már lehetővé tette, anélkül, hogy ez a jogosultat akadályozná abban, hogy a másolatok számát megfelelő intézkedéssel e rendelkezésekkel összhangban meghatározza.
[…]”
A nemzeti szabályozás
8 Az alkalmazandó szabályozást a szellemi tulajdonról szóló törvény egységes szerkezetű változatának jóváhagyásáról szóló, 1996. április 12‑i 1/1996 királyi törvényerejű rendelet (a továbbiakban: TRLPI) tartalmazza. E királyi törvényerejű rendeletet – a 2001/29 irányelv átültetése során – az 1/1996 királyi törvényerejű rendelettel elfogadott szellemi tulajdonról szóló törvény egységes szerkezetű szövegének módosításáról szóló, 2006. július 7‑i 23/2006 törvény (a BOE 2006. július 8‑i 162. száma, 25561. o.) módosította.
9 A TRLPI „Kizárólagos felhasználási jog és alkalmazási módozatok” című 17. cikkének szövege a következő:
„A szerző kizárólagosan gyakorolja művei felhasználásának jogát, akármilyen módon történik is az, különösen azokat a […] többszörözési jogokat, [többszörözéssel kapcsolatos] cselekményeket, amelyek az engedélye nélkül nem gyakorolhatók, kivéve az e törvényben előírt esetekben.”
10 A TRLPI „Többszörözés” című 18. cikke a következőket mondja ki:
„Többszörözésnek minősül a mű egészének vagy egy részének bármely olyan eszközön és bármely olyan formában történő közvetlen vagy közvetett ideiglenes vagy tartós rögzítése, amely lehetővé teszi annak nyilvánossághoz közvetítését vagy lemásolását.”
11 A TRLPI 31. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„A jelen törvény 25. cikkében […] foglalt méltányos díjazás sérelme nélkül, nincs a szerző engedélyéhez kötve a már nyilvánosságra hozott művek többszörözése, akármilyen típusú adathordozóra történjék is, amennyiben a másolást végző természetes személy magáncélú (saját) használatára, olyan művekből történik, amelyekhez korábban jogszerűen fért hozzá, és a másolat nem képezi sem közös használat, sem jövedelemszerzés tárgyát.”
12 A TRLPI-nek „A magáncélú másolatok után fizetendő méltányos díjazás” című 25. cikke, (1), (2) és (4) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
(1) A kizárólag magáncélú, nem nyomdai eszközökkel vagy műszaki berendezésekkel, könyvek vagy kiadványok formájában, vagy a jogszabályok értelmében ezekkel egyenértékűnek minősülő egyéb formában, például hang- és képfelvételek vagy más hangrögzítő, vizuális és audiovizuális adathordozók formájában terjesztett művek többszörözése után méltányos és mindhárom előbb említett többszörözési mód után egyszeri díjazás jár a (4) bekezdés b) pontjában említett személyek részére, a szellemi tulajdonjogok érvényesíthetőségének az említett többszörözések miatti megszűnésének ellentételezésére. […]
(2) E díjazást az egyes többszörözési módok tekintetében az említett többszörözés elvégzésére alkalmas, spanyol területen gyártott vagy az e területen belüli kereskedelmi forgalmazás vagy használat céljából e területen kívül megvásárolt berendezések, készülékek és adathordozók vonatkozásában kell meghatározni.
[…]
(4) Az (1) bekezdésben említett jogszabályi kötelezettséget illetően
a) adósok: a Spanyolországban letelepedett gyártók, amennyiben kereskedelmi forgalmazóként működnek, valamint azok a személyek, akik spanyol területen belüli kereskedelmi forgalmazás vagy használat céljából e területen kívül vásárolnak a (2) bekezdésben említett berendezést, készüléket vagy adathordozót.
Azok a forgalmazók, nagykereskedők és kiskereskedők, akik az említett berendezéseket, készülékeket vagy adathordozókat rendszeresen vásárolják, a nekik beszállító adósokkal egyetemlegesen kötelesek a díjazást megfizetni, kivéve ha igazolják, hogy – a (14), (15) és (20) bekezdésben szereplő rendelkezések sérelme nélkül – a díjazást a beszállítók részére ők ténylegesen kifizették.
b) hitelezők: az (1) bekezdésben említett formák valamelyike szerinti nyilvános felhasználás tárgyát képező művek szerzői, az esettől és a többszörözési módtól függően, együttesen a szerkesztőkkel, hang- és képfelvétel-előállítókkal, valamint azon előadóművészekkel, akiknek előadását az említett hang- és képfelvételeken rögzítették.
13 A TRLPI 25. cikkének (6) bekezdése részletesen leírja a díjazás azon összegének elfogadására vonatkozó eljárást, amelyet az egyes adósoknak kell megfizetniük a digitális többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók tekintetében, és amely eljárásban részt vesz az ipari, idegenforgalmi és kereskedelmi minisztérium, a szellemi tulajdonjog-kezelő szervezetek, a szakmai egyesületek, amelyek többségükben a hitelezőket képviselik, és a spanyol fogyasztóvédelmi egyesület, valamint a gazdasági és pénzügyi minisztérium.
14 Ugyanezen (6) bekezdés úgy rendelkezik, hogy „a tárgyalási folyamatban részt vevő feleknek, valamint a kulturális és az ipari, idegenforgalmi és kereskedelmi minisztériumnak, az előző bekezdésben említett együttes miniszteri rendelet elfogadása érdekében, többek között az alábbi szempontokat kell figyelembe venniük:
a) az (1) bekezdésben említett többszörözések által a jogosultaknak ténylegesen okozott hátrány; értve ezalatt azt, hogy ha a jogosultnak okozott hátrány minimális, akkor az nem keletkeztethet fizetési kötelezettséget;
b) az (1) bekezdésben említett többszörözéshez használt berendezések, készülékek és adathordozók használatának mértéke;
c) e berendezések, készülékek és adathordozók tárolókapacitása;
d) a másolatok minősége;
e) a 16. cikkben említett műszaki intézkedések rendelkezésre állása, alkalmazásának mértéke és hatékonysága;
f) a másolatok megőrzésének ideje;
g) a különféle berendezésekre és készülékekre alkalmazandó díjazás összegének és a végső fogyasztók irányában érvényesített vételárnak gazdasági szempontból egymással megfelelően arányosnak kell lennie”.
15 A TRLPI 25. cikke tartalmaz egy (12) bekezdést, amely azokra a személyekre vonatkozik, akiket a díjazás megfizetésének kötelezettsége terhel, és amelynek szövege a következő:
„Díjfizetési kötelezettség a következő esetekben keletkezik:
a) A gyártók vonatkozásában akkor, ha forgalmazóként működnek, azon személyek vonatkozásában pedig, akik berendezéseket, készülékeket vagy adathordozókat azok későbbi spanyol területen történő kereskedelmi forgalmazása céljából vásárolnak e területen kívül, abban az időpontban, amikor a hitelező tulajdonjoga átszáll a vevőre, illetve adott esetben, amikor az említett berendezések, készülékek vagy adathordozók használati joga vagy a birtokjoga megszűnik.
b) Azon személyek vonatkozásában, akik berendezéseket, készülékeket vagy adathordozókat spanyol területen belül történő használat céljából vásárolnak e területen kívül, a vásárlás időpontjában.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 Az SGAE egy spanyolországi, szellemi tulajdonjogok közös jogkezelésével foglalkozó szervezet.
17 A Padawan CD‑lemezeket, újraírható CD‑lemezeket, DVD‑lemezeket és MP3‑lejátszókat forgalmaz. Az SGAE felszólította a Padawant a TRLPI 25. cikkében foglalt „magáncélú másolatok utáni díj” 2002 és 2004 közötti időszak tekintetében történő megfizetésére. A Padawan ezt megtagadta azzal az indokkal, hogy az említett díj ezen digitális adathordozókra különbségtétel nélkül és attól függetlenül történő alkalmazása, hogy azokat milyen használatra szánják (magáncélú használatra vagy szakmai, illetve üzleti célú használatra), ellentétes a 2001/29 irányelvvel. 2007. június 14‑i ítéletében a Juzgado de lo Mercantil n° 4 de Barcelona teljes egészében helyt adott az SGAE követelésének, és a Padawant 16 759,25 EUR összeg kamatokkal terhelt megfizetésére kötelezte.
18 A Padawan fellebbezést nyújtott be az említett ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.
19 A felekkel és az ügyészséggel való ez irányú egyeztetést követően az Audiencia Provincial de Barcelona úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„1) A 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő »méltányos díjazás« fogalma harmonizáció tárgyát képezi‑e, vagy sem, függetlenül a tagállamok részére elismert azon hatáskörtől, amellyel az annak érdekében megfelelőnek ítélt díjazási rendszer megválasztása terén rendelkeznek, hogy érvényesítsék a magáncélú többszörözésnek a többszörözési jog alóli kivételének létrehozásával érintett szellemi tulajdonjogi jogosultak »méltányos díjazáshoz« való jogát?
2) Bármilyen legyen is az egyes tagállamok által a méltányos díjazás meghatározásához alkalmazott rendszer, annak tiszteletben kell‑e tartania az érintettek (érdek)egyensúlyát, egyrészről a magáncélú többszörözés kivételével érintett szellemi tulajdonjogi jogosultak, vagyis az említett díjra jogosultak, másrészről a díj megfizetésére közvetetten vagy közvetlenül köteles személyek érdekeinek egyensúlyát; és hogy vajon ezt az egyensúlyt azon méltányos díjazás indokoltsága határozza‑e meg, amelynek célja a magáncélú többszörözésből eredő hátrány enyhítése?
3) Azokban az esetekben, amikor valamely tagállam olyan teher-, illetve díjrendszer mellett dönt, amely a digitális többszörözésre szolgáló berendezéseket, készülékeket és adathordozókat sújtja díjjal, e tehernek (a magáncélú többszörözés után járó méltányos díjazás) feltétlenül e készülékek és adathordozók vélelmezett – vagyis a magáncélú többszörözés kivételének kedvezményében részesülő másolatok készítésére irányuló – használatához kell‑e kötődnie, összhangban a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával, illetve e jogszabály kontextusával, ami azt eredményezi, hogy a díj alkalmazása indokolt olyan esetekben, amikor a digitális többszörözésre szolgáló berendezéseket, készülékeket és adathordozókat vélhetően magáncélú másolatok készítésére fogják használni, azonban nem indokolt az ezzel ellentétes esetekben?
4) Ha valamely tagállam a magáncélú többszörözés után fizetendő »díj« rendszere mellett dönt, akkor összhangban van‑e a »méltányos díjazás« fogalmával az említett díjnak az olyan vállalkozásokra vagy szakmai cégekre különbségtétel nélkül történő alkalmazása, amelyek a digitális többszörözésre szolgáló készülékeket és adathordozókat egyértelműen a magáncélú többszörözéstől eltérő céllal vásárolják meg?
5) Ellentétes‑e a 2001/29/EK irányelvvel a spanyol állam által elfogadott azon rendszer, amely a magáncélú többszörözés utáni díjat különbségtétel nélkül alkalmazza valamennyi digitális többszörözésre alkalmas készülékre és adathordozóra, azáltal, hogy nincs megfelelő (érdek)egyensúly a méltányos díjazás és az azt igazoló magáncélú többszörözés jogának korlátozása között, mivel azt többnyire olyan eltérő esetekben alkalmazzák, amelyekben nincs szó a jogok olyan korlátozásáról, amely anyagi kompenzációt indokolna?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az elfogadhatóságról
20 Elsőként a Centro Español de Derechos Reprográficos és a spanyol kormány lényegében arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az alapeljárás tárgyát képező jogvita szempontjából nem releváns, mivel a 2001/29 irányelvet arra ratione temporis (időbeli hatály miatt) nem lehet alkalmazni. Szerintük ugyanis a jelen ügyre az említett irányelvet átültető nemzeti jogszabályok előtt hatályos korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni. Következésképpen az említett irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő „méltányos díjazás” fogalmának értelmezésére a jogvita elbírálásához nincs szükség.
21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Ennélfogva, ha a feltett kérdés valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozik, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelemről határozni (lásd többek között a C‑379/98. sz. PreussenElektra‑ügyben 2001. március 13‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑2099. o.] 38. pontját; a C‑18/01. sz., Korhonen és társai ügyben 2003. május 22‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5321. o] 19. pontját, valamint a C‑261/07. és C‑299/07. sz., VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben 2009. április 23‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑2949. o.] 32. pontját).
22 Viszont a Bíróságnak nem feladata, hogy valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül nemzeti rendelkezések értelmezése tárgyában foglaljon állást, vagy hogy eldöntse, a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezés helytálló‑e. A Bíróság ugyanis – a közösségi és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül – azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret köteles figyelembe venni, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek (lásd a C‑482/01. és C‑493/01. sz., Orfanopoulos és Oliveri egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑5257. o.] 42. pontját; a C‑330/07. sz. Jobra‑ügyben 2008. december 4‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑9099. o.] 17. pontját, valamint a C‑378/07–C‑380/07. sz., Angelidaki és társai egyesített ügyekben 2009. április 23‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑3071. o.] 48. pontját).
23 Ami a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet illeti, megjegyzendő, hogy az egyrészről az uniós jog egyik rendelkezésének, nevezetesen a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának az értelmezésére irányul, ami a Bíróság e kérelmekkel kapcsolatos hatáskörébe tartozik, másrészről pedig egyáltalán nem kizárt, hogy – azon időszakra figyelemmel, amelynek tekintetében az alapeljárás tárgyát képező díjazást követelik, valamint a 2001/29 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott átültetési határidő 2002. december 22‑i lejártára figyelemmel – a kérdést előterjesztő bíróságnak majd le kell vonnia a kért értelmezés konzekvenciáit, tekintettel többek között azon kötelezettségére, hogy köteles az uniós jognak megfelelően értelmezni a nemzeti jogot (a C‑106/89. sz. Marleasing‑ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1989., I‑4135. o.] 8. pontja).
24 Másfelől, a ratione temporis (időbeli hatály alapján) alkalmazandó nemzeti jogszabályok meghatározása a nemzeti jog értelmezésének kérdése, ami emiatt nem tartozik a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel kapcsolatos hatáskörébe.
25 Ebből következően az említett első elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
26 Második kifogásként az SGAE arra hivatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések elfogadhatatlanok, mivel a belső jog által meghatározott olyan esetekre vonatkoznak, amelyek nem tartoznak a 2001/29 irányelv szerinti jogharmonizáció hatálya alá. Véleménye szerint ugyanis az előterjesztett kérdések alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozó szempontokon alapulnak. Márpedig az SGAE szerint az előzetes döntéshozatal keretében a Bíróságnak nincs hatásköre a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására.
27 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy annak eldöntése, hogy a nemzeti bíróság által feltett kérdések az uniós jogon kívül eső területre vonatkoznak‑e amiatt, hogy a 2001/29 irányelv csupán minimálharmonizációról rendelkezik e területen, az említett bíróság által előterjesztett kérdések érdemi részéhez tartozik, és nem azok elfogadhatóságához (lásd a C‑51/96. és C‑191/97. sz., Deliège egyesített ügyekben 2000. április 11‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑2549. o.] 28. pontját). Ezért az SGAE által felvetett kifogásnak, amely azon alapul, hogy az irányelv nem alkalmazható az alapeljárásbeli jogvitára, nincs köze a kérelem elfogadhatóságához, hanem az említett kérdések érdemi részére vonatkozik (lásd ebben az értelemben a C‑295/04– C‑298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6619. o.] 30. pontját).
28 Mivel e második elfogadhatatlansági kifogást is el kell utasítani, az eddig kifejtettek egészéből következően az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
Az első kérdésről
29 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „méltányos díjazás” fogalma az uniós jog olyan önálló fogalmát képezi‑e, amelyet valamennyi tagállamban egységesen kell értelmezni, attól függetlenül, hogy a tagállamoknak elismert lehetősége van e díjazáshoz való jog végrehajtási módozatainak meghatározására.
30 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében azok a tagállamok, amelyek bevezetik a nemzeti jogukban a magáncélú használatra szánt másolatok kivételét, kötelesek rendelkezni a „méltányos díjazás” jogosultak részére történő megfizetéséről.
31 Bevezetésként hangsúlyozni kell, hogy sem az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja, sem a 2001/29 irányelv más rendelkezése nem tartalmaz utalást a tagállamok nemzeti jogára a „méltányos díjazás” fogalmát illetően.
32 E körülmények alapján, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd különösen a 327/82. sz., Ekro‑ügyben 1984. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 1984.,107. o.] 11. pontját, a C‑287/98. sz. Linster‑ügyben 2000. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑6917. o.] 43. pontját és a C‑523/07. sz. A‑ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑2805. o.] 34. pontját).
33 Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a „méltányos díjazás” fogalmát, amely egy – a nemzeti jogokra semmiféle utalást nem tartalmazó – irányelv részét képező rendelkezésben szerepel, az uniós jog önálló fogalmának kell tekinteni, és azt ez utóbbi területen egységesen kell értelmezni (lásd analógia révén a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK tanácsi irányelv [HL L 346., 61. o.] 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő „méltányos díj” fogalmát illetően a C‑245/00. sz. SENA‑ügyben 2003. február 6‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑1251. o.] 24. pontját).
34 E megállapítást támasztja alá az azon szabályozás által elérni kívánt cél is, amelynek a méltányos díjazás fogalma a részét képezi.
35 A többek között az EK 95. cikken alapuló és az információs társadalom szerzői jogának és szomszédos jogainak harmonizációjára, valamint a tagállamok jogszabályainak eltéréseiből adódó belső piacon belüli verseny torzulásainak megakadályozására irányuló 2001/29 irányelv célja ugyanis (lásd a C‑479/04. sz. Laserdisken‑ügyben 2006. szeptember 12‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑8089. o.] 26. és 31–34. pontját) magában foglalja az uniós jog önálló fogalmainak kidolgozását is. Az uniós jogalkotó azon szándéka, hogy a 2001/29 irányelv értelmezése a lehető legegységesebb legyen, tükröződik többek között az irányelv (32) preambulumbekezdésében is, amely a tagállamokat a többszörözési jog alóli kivételek és korlátozások koherens módon való alkalmazására hívja fel, a belső piac megfelelő működése biztosítása érdekében.
36 Ennélfogva, bár a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok fakultatív jelleggel kivételt vezethetnek be a magáncélú másolatok tekintetében az uniós jog által a szerzőnek biztosított kizárólagos többszörözési jog alól, azonban azoknak a személyeknek, akik e lehetőséggel élnek, gondoskodniuk kell a méltányos díjazásnak az e kivétel alkalmazása miatt hátrányt szenvedett szerzők részére történő megfizetéséről. Márpedig az olyan értelmezés, miszerint azok a tagállamok, amelyek az uniós jog által lehetővé tett és ez említett irányelv (35) és (38) preambulumbekezdései értelmében a méltányos díjazás fogalmát mint alapvető elemet magában foglaló, ugyanilyen kivételt vezettek be, annak paramétereit szabadon, inkoherens és harmonizációt nélkülöző módon határozhatják meg, tagállamonként eltérően, ellentétes lenne az említett irányelv előző pontban hivatkozott céljával.
37 Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „méltányos díjazás” fogalma az uniós jog önálló fogalma, amelyet minden olyan tagállamban, amelyben a magáncélú másolat kivételét bevezették, egységesen kell értelmezni, függetlenül attól a tagállamok részére elismert lehetőségtől, hogy az uniós jog – többek között ezen irányelv – korlátai között ők maguk határozhatják meg e méltányos díjazás formáját, finanszírozásának módozatait, beszedését, valamint mértékét.
A második kérdésről
38 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy vajon az érintett személyek érdekei között megteremtendő „megfelelő egyensúly” azt jelenti‑e, hogy a méltányos díjazást a magáncélú másolat kivételének bevezetésével a szerzőknek okozott hátrány alapján kell kiszámítani. A kérdést előterjesztő bíróság azt is tudni szeretné, hogy a hátrányt szenvedett szerzőkön kívül kik azok az érintett személyek, akiknek az érdekei között az említett „egyensúlyt” meg kell teremteni.
39 Először is, a szerzők által elszenvedett hátránynak a méltányos díjazás kiszámítása szempontjából játszott szerepét illetően, a 2001/29 irányelv (35) és (38) preambulumbekezdéséből az következik, hogy e méltányos díjazásnak az a célja, hogy a szerzők a védelem alatt álló műveik engedélyük nélküli felhasználásáért „megfelelő” ellentételezésben részesüljenek. E díjazás mértékének meghatározásánál „alkalmazható szempontként” célszerű a szerző által a szóban forgó többszörözés miatt elszenvedett „esetleges kárt” figyelembe venni, azzal a megkötéssel, hogy „[…] minimális hátrány” nem keletkeztethet díjfizetési kötelezettséget. Így a magáncélú másolat kivétele állhat „a jogosultakat ért hátrányok ellentételezése érdekében alkalmazott díjazási rendszerből” is.
40 E rendelkezésekből az következik, hogy a méltányos díjazás keletkezése és mértéke a szerző oldalán a védelem alatt álló művének engedély nélküli magáncélra történő többszörözéséből eredő hátrányhoz kötődik. Ebből a szemszögből nézve a méltányos díjazást úgy kell tekinteni, mint a szerző által elszenvedett hátrány ellenértékét.
41 Ezenfelül a 2001/29 irányelv (35) és (38) preambulumbekezdésében szereplő „ellentételezés [rekompenzálás]” és „ellentételezés” fogalmak az uniós jogalkotó azon szándékára utalnak, amellyel olyan sajátos kompenzációs rendszert szeretett volna bevezetni, amelynek végrehajtását a jogosultakat érő azon hátrány hozza működésbe, amely főszabály szerint az ő részükre történő„ellentételezés [rekompenzálás]” vagy „ellentételezés” megfizetésének kötelezettségét keletkezteti.
42 Ebből eredően a méltányos díjazást szükségképpen a védelem alatt művek magáncélú másolatai kivételének bevezetésével a szerzőknek okozott hátrány alapján kell kiszámítani.
43 Másodszor, az (érdek)egyensúllyal érintett személyek kérdését illetően, a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdése azt írja elő, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a méltányos díjazásban részesülő szerzők, valamint a védelem alatt álló művek felhasználóinak jogai és érdekei között.
44 Márpedig a valamely természetes személy által magáncélra történő másolást olyan cselekménynek kell tekinteni, amely hátrányt okozhat az érintett mű szerzőjének.
45 Ebből következően a többszörözési jog kizárólagos jogosultjának hátrányt okozó személy az, aki a védelem alatt álló mű ilyen többszörözését az említett jogosult előzetes engedélye nélkül, magáncélú használatára végzi. Ennélfogva erre a személyre hárul az ilyen többszörözéshez kötődő hátrány megtérítése, így finanszírozva az említett jogosultnak megfizetésre kerülő díjazást.
46 Márpedig, figyelemmel a magáncélú felhasználók beazonosításának, valamint az ő arra való kötelezésüknek gyakorlati nehézségeire, hogy megtérítsék az általuk okozott hátrányt a jogosultaknak, és tekintettel arra a tényre, hogy az egyes magáncélú felhasználásokból esetlegesen eredő hátrány egyedileg nézve minimálisnak tekinthető, és ennélfogva nem keletkeztet díjfizetési kötelezettséget, miként azt a 2001/29 irányelv (35) preambulumbekezdésének utolsó mondata mondja, ezért a tagállamok a méltányos díjazás finanszírozása érdekében bevezethetik a magáncélú másolat után járó díjat az érintett magánszemélyek helyett azon személyek tekintetében, akik a digitális többszörözésre alkalmas berendezésekkel, készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek, és akik e címen érdemben vagy ténylegesen e berendezéseket magánszemélyek rendelkezésére bocsátják, vagy ez utóbbiak számára többszörözésre irányuló szolgáltatást nyújtanak. Ebben a rendszerben azokra a személyekre hárul a magáncélú másolat díjának megfizetése, akik ilyen berendezésekkel rendelkeznek.
47 Nem vitás, hogy ebben a rendszerben a méltányos díjazás finanszírozásának teherviselőiként nem a védelem alatt álló művek felhasználói jelennek meg, ellentétben azzal, amit a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdése előírni látszik.
48 Ugyanakkor hangsúlyozni kell egyrészt, hogy e finanszírozási rendszer teherviselőinek tevékenysége, nevezetesen az, hogy a magánfelhasználók részére többszörözésre alkalmas berendezéseket, készülékeket és adathordozókat bocsátanak rendelkezésre, vagy az, hogy a részükre többszörözésre irányuló szolgáltatást nyújtanak, ez képezi a szükséges ténybeli előfeltételét annak, hogy természetes személyek magáncélú másolatokhoz juthassanak. Másrészt, semmi sem képezi akadályát annak, hogy e teherviselők beépítsék a magáncélú másolatért fizetendő díj összegét az említett berendezések, készülékek és adathordozók rendelkezésre bocsátásának árába vagy a nyújtott többszörözésre irányuló szolgáltatás árába. Így a díj terhét végülis az a magánfelhasználó viseli, aki ezt az árat megfizeti. E körülményekre tekintettel, az a magánfelhasználó, akinek a részére a digitális többszörözésre alkalmas berendezéseket, készülékeket és adathordozókat rendelkezésre bocsátották, vagy akinek a részére a többszörözésre irányuló szolgáltatást nyújtják, valójában úgy tekintendő, mint a méltányos díjazás „közvetett teherviselője”.
49 Következésképpen, mivel az említett rendszer lehetővé teszi a teherviselők számára a díj költségének a magánfelhasználókra történő áthárítását, és így ez utóbbiak viselik a magáncélú másolat után fizetendő díj terhét, azt úgy kell tekinteni, mint a szerzők érdekei és a védelem alatt álló művek felhasználóinak érdekei között „megfelelő egyensúly” megteremtése szempontjából megfelelőt.
50 Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az érintett személyek érdekei közötti „megfelelő egyensúly” megteremtése azt jelenti, hogy a méltányos díjazást szükségképpen a védelem alatt művek magáncélú másolatai kivételének bevezetésével a szerzőknek okozott hátrány alapján kell kiszámítani. E „megfelelő egyensúly” követelményének megfelel az a rendelkezés, hogy azok a személyek a méltányos díjazás finanszírozásának teherviselői, akik digitális többszörözésre alkalmas berendezésekkel, készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek, és akik e címen érdemben vagy ténylegesen e berendezéseket magánszemélyek rendelkezésére bocsátják, vagy ez utóbbiak számára többszörözésre irányuló szolgáltatást nyújtanak, amennyiben e személyek az említett finanszírozás tényleges terhét átháríthatják a magánfelhasználókra.
A harmadik és a negyedik kérdésről
51 Harmadik és negyedik kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében feltétlen kapcsolat van‑e a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj digitális többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók tekintetében történő alkalmazása és ez utóbbiak vélelmezett magáncélú többszörözésre szolgáló használata között. A kérdést előterjesztő bíróság azt is meg szeretné tudni, hogy a magáncélú másolat után fizetendő díjnak különbségtétel nélküli, többek között az olyan digitális többszörözésre szolgáló berendezésekre, készülékekre és adathordozókra történő alkalmazása, amelyek egyértelműen a magáncélú többszörözéstől eltérő célú használatra szolgálnak, összhangban van‑e a 2001/29 irányelvvel.
52 Először is meg kell állapítani, hogy a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló olyan rendszer, mint a jelen ítélet 46. és 48. pontjában bemutatott, csak akkor egyeztethető össze a „megfelelő egyensúly” követelményével, ha a szóban forgó többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók magáncélú többszörözésre alkalmasak, és ennélfogva hátrányt okozhatnak a védelem alatt álló mű szerzőjének. Így tehát feltétlen kapcsolat van e követelmény szempontjából a magáncélú másolat után fizetendő díjnak az említett többszörözésre alkalmas berendezésekre, készülékekre és adathordozókra történő alkalmazása és azok magáncélú többszörözésre történő használata között.
53 Következésképpen, a magáncélú másolat után fizetendő díj valamennyi típusú, digitális többszörözésre alkalmas berendezésre, készülékre és adathordozóra való különbségtétel nélküli alkalmazása, azt a kérdést előterjesztő bíróság által kifejezetten említett esetet is ideértve, amikor azokat nem természetes személyek szerzik be, nyilvánvaló módon a magáncélú másolástól eltérő célra, úgy tűnik, hogy nem felel meg a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének.
54 Ezzel szemben, amikor a szóban forgó berendezéseket természetes személyek részére magáncélú használatra bocsátották rendelkezésre, egyáltalán nem szükséges bizonyítani, hogy azok valójában magáncélú másolást végeztek ez utóbbiak segítségével, és így ténylegesen hátrányt okoztak a védelem alatt álló mű szerzőjének.
55 A jogszabályi vélelem alapján ugyanis teljes mértékben ezek a természetes személyek az említett rendelkezésre bocsátás kedvezményezettjei, vagyis őket kell az említett berendezésekhez köthető valamennyi funkció – ideértve a többszörözési funkciókat is – kiaknázóinak tekinteni.
56 Ebből következik, hogy e berendezések vagy készülékek másolatok készítésére való puszta alkalmassága elegendő a magáncélú másolat után fizetendő díj alkalmazásának igazolására, amennyiben az említett berendezéseket vagy készülékeket magánfelhasználóként eljáró természetes személyek részére bocsátották rendelkezésre.
57 Ezt az értelmezést erősíti meg a 2001/29 irányelv (35) preambulumbekezdésének szövege is. Az ugyanis a méltányos díjazás mértékének meghatározásánál alkalmazható szempontként nem egyszerűen magát a „kárt” említi, hanem az „esetleges kárt”. A védelem alatt álló mű szerzőjének okozott kár esetleges jellege azon szükséges előfeltétel teljesülésén alapul, hogy a másolatok készítésére alkalmas berendezést vagy készüléket valamely természetes személy részére rendelkezésre bocsássák, amit nem feltétlenül kell kövessen a magáncélú másolatok tényleges elkészülte.
58 Egyébként a Bíróság korábban már kimondta, hogy szerzői jogi szempontból annak a puszta lehetőségét is figyelembe kell venni, hogy a végfelhasználók – a hivatkozott ügyben a szálloda vendégei – a televíziókészülékek és az említett intézmény által rendelkezésükre bocsátott televíziós jel vétele segítségével megjeleníthetik a sugárzott műveket, nem csak e vendégek tényleges hozzáférését e művekhez (lásd a C‑306/05. sz. SGAE‑ügyben 2006. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑11519. o.] 43. és 44. pontját).
59 Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel, a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy szükség van a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj digitális többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók tekintetében történő alkalmazása és ez utóbbiak vélelmezett magáncélú többszörözésre szolgáló használata közötti kapcsolat fennállására. Következésképpen, a magáncélú másolat után fizetendő díjnak különösen az olyan digitális többszörözésre alkalmas berendezésekre, készülékekre és adathordozókra való különbségtétel nélküli alkalmazása, amelyeket nem magánfelhasználók részére bocsátanak rendelkezésre, és amelyek nyilvánvalóan kizárólag magáncélú másolatok készítésétől eltérő használatra szolgálnak, nem felel meg a 2001/29 irányelvnek.
Az ötödik kérdésről
60 Ötödik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a Spanyol Királyság által elfogadott azon rendszer, amely a magáncélú többszörözés utáni díjat azok felhasználási célja szerinti különbségtétel nélkül alkalmazza valamennyi digitális többszörözésre alkalmas berendezésre, készülékre és adathordozóra, megfelel‑e a 2001/29 irányelvnek.
61 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés megállapítására irányuló kereseteket leszámítva, nem a Bíróság feladata annak eldöntése, hogy valamely nemzeti rendelkezés összeegyeztethető‑e az uniós joggal. E hatáskör a nemzeti bíróságokat illeti, adott esetben azt követően, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelem útján beszerezték a Bíróságtól a szükséges pontosításokat e jog terjedelmét és értelmezését illetően (lásd a C‑347/87. sz., Triveneta Zuccheri és társai kontra Bizottság ügyben 1990. március 22‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑1083. o.] 16. pontját).
62 Így a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak elbírálása, figyelemmel az első négy kérdésre adott válaszra, hogy a magáncélú másolatok után fizetendő díj spanyol rendszere összeegyeztethető‑e a 2001/29 irányelvvel.
63 Emiatt az említett ötödik kérdést a Bíróságnak nem kell megválaszolnia.
A költségekről
64 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „méltányos díjazás” fogalma az uniós jog önálló fogalma, amelyet minden olyan tagállamban, amelyben a magáncélú másolat kivételét bevezették, egységesen kell értelmezni, függetlenül attól a tagállamok részére elismert lehetőségtől, hogy az uniós jog – többek között ezen irányelv – korlátai között ők maguk határozhatják meg e méltányos díjazás formáját, finanszírozásának módozatait, beszedését, valamint mértékét.
2) A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az érintett személyek érdekei közötti „megfelelő egyensúly” megteremtése azt jelenti, hogy a méltányos díjazást szükségképpen a védelem alatt művek magáncélú másolatai kivételének bevezetésével a szerzőknek okozott hátrány alapján kell kiszámítani. E „megfelelő egyensúly” követelményének megfelel az a rendelkezés, hogy azok a személyek a méltányos díjazás finanszírozásának teherviselői, akik digitális többszörözésre alkalmas berendezésekkel, készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek, és akik e címen érdemben vagy ténylegesen e berendezéseket magánszemélyek rendelkezésére bocsátják vagy ez utóbbiak számára többszörözésre irányuló szolgáltatást nyújtanak, amennyiben e személyek az említett finanszírozás tényleges terhét átháríthatják a magánfelhasználókra.
3) A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy szükség van a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj digitális többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók tekintetében történő alkalmazása és ez utóbbiak vélelmezett magáncélú többszörözésre szolgáló használata közötti kapcsolat fennállására. Következésképpen a magáncélú másolat után fizetendő díjnak különösen az olyan digitális többszörözésre alkalmas berendezésekre, készülékekre és adathordozókra való különbségtétel nélküli alkalmazása, amelyeket nem magánfelhasználók részére bocsátanak rendelkezésre, és amelyek nyilvánvalóan kizárólag magáncélú másolatok készítésétől eltérő használatra szolgálnak, nem felel meg a 2001/29 irányelvnek.
Aláírások