PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2012. február 16.(1)
C‑100/11. P. sz. ügy
Helena Rubinstein SNC
és
L’Oréal SA
kontra
OHIM
„Fellebbezés – Közösségi védjegy – A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmében jóhírnevet élvező védjegy – Az oltalom feltételei – Törlési eljárás – A 2868/95 rendelet 38. szabálya – A törlési kérelmet alátámasztó dokumentumok eljárás nyelvén való benyújtásának kötelezettsége – Az OHIM fellebbezési tanácsainak határozatai – Bírósági felülvizsgálat (a 40/94 rendelet 63. cikke) – Indokolási kötelezettség (a 40/94 rendelet 73. cikke)”
1. A jelen jogvita tárgya a Helena Rubinstein SNC és a L’Oréal SA (a továbbiakban: Helena Rubinstein, L’Oréal és együttesen: a fellebbezők) által a Törvényszék azon ítélete ellen benyújtott fellebbezés, amellyel a Törvényszék elutasította az általuk a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának a tulajdonukat képező BOTOLIST és BOTOCYL közösségi védjegyeket törlő határozatai ellen benyújtott kereseteket.
I – A jogvita előzményei, a Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
2. Az OHIM előtti tényállás és eljárás a megtámadott ítélet alapján a következőképpen foglalható össze.
3. A Helena Rubinstein és a L’Oréal 2002. május 6‑án, illetve 2002. július 9‑én a 40/94 rendelet és módosításai(2) alapján közösségi védjegybejelentést tett az OHIM előtt. Kérelmeikben a BOTOLIST (Helena Rubinstein) és BOTOCYL (L’Oréal) szómegjelölések lajstromozását kérték a Nizzai Megállapodás(3) szerinti 3. osztályba tartozó áruk, köztük olyan kozmetikai szerek tekintetében, mint arc‑, test‑ és kézkrémek, tejek, ápolók, gélek és púderok. A BOTOLIST és BOTOCYL közösségi védjegyeket 2003. november 19‑én, illetve 2003. október 14‑én lajstromozták. 2005. február 2‑án az Allergan, Inc. (a továbbiakban: Allergan) az említett védjegyek mindegyike tekintetében törlési kérelmet nyújtott be, amelyet számos korábbi közösségi és nemzeti ábrás és szóvédjegyre alapított, amelyek tárgya a BOTOX megjelölés, és amelyeket 1991. április 12. és 2003. augusztus 7. között lajstromoztak különösen a Nizzai Megállapodás szerinti 5. osztályba tartozó áruk, köztük a jelen jogvita szempontjából lényeges ránckezelésre szolgáló gyógyszerkészítmények. tekintetében. A kérelmek a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjával és 8. cikke (4) és (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontján alapultak. Az OHIM törlési osztálya 2007. március 28‑i (BOTOLIST) és 2007. április 4‑i (BOTOCYL) határozatával elutasította a törlési kérelmeket. 2007. június 1‑jén az Allergan e határozatok ellen a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be. Az OHIM első fellebbezési tanácsa 2008. május 28‑i (BOTOLIST), illetve 2008. június 5‑i (BOTOCYL) határozatával az Allergan fellebbezéseinek helyt adott azon részükben, amelyek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésén alapultak (a továbbiakban: vitatott határozatok).
4. A Helena Rubinstein és a L’Oréal a fent említett határozatokat megtámadta a Törvényszék előtt, és kérte azok hatályon kívül helyezését. Kereseteik alátámasztásául két jogalapra, elsőként a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére, másodikként ugyanezen rendelet 73. cikkének a megsértésére hivatkoztak. Az OHIM mindkét eljárásban válaszbeadványt terjesztett elő, amelyekben a keresetek elutasítását és a fellebbezők költségekben való marasztalását kérte. Az Allergan nem vett félként részt az eljárásban.
5. A Törvényszék az eljárásokat egyesítette, és 2010. december 16‑i ítéletével (a továbbiakban: megtámadott ítélet) mindkét keresetet elutasította, és a fellebbezőket kötelezte a költségek viselésére.(4) A megtámadott ítéletről a fellebbezőkön és az OHIM‑on kívül tájékoztatták az Allergant is.
II – A Bíróság előtti eljárás
6. A Bíróság Hivatalához 2011. március 2‑án benyújtott fellebbezésével a Helena Rubinstein és a L’Oréal megtámadta a fenti ítéletet. A fellebbezésről tájékoztatták az OHIM‑ot és az Allergant is, amelyek válaszbeadványaikban a fellebbezés elutasítását a fellebbezők költségekben való együttes marasztalását kérték. A fellebbezők és az Allergan képviselőit, valamint az OHIM meghatalmazottját meghallgatták a 2012. január 11‑i tárgyaláson.
III – A fellebbezésről
7. Fellebbezésük alátámasztásául a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak. Az első jogalappal a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének megsértését róják fel. A fellebbezés második jogalapjával a 40/94 rendelet 115. cikkének megsértését és a 2868/95 rendelet 38. szabálya (2) bekezdését róják fel. A harmadik jogalap a 40/94/EGK rendelet 63. cikkének megsértésére vonatkozik. Végül a fellebbezés negyedik jogalapjával a fellebbezők a 40/94 rendelet 73. cikkének megsértésére hivatkoznak.
A – A fellebbezés első, a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett 52. cikkének megsértésére alapított jogalapjáról
8. A 40/94 rendelet „Viszonylagos törlési okok” címet viselő 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjában akként rendelkezik, hogy a közösségi védjegyet a [z OHIM‑hoz] benyújtott kérelem […] alapján törölni kell […] a 8. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi védjegy alapján, ha arra nézve teljesülnek a 8. cikk […] (5) bekezdésében megállapított feltételek”. A 40/94 rendelet „Viszonylagos kizáró okok” címet viselő 8. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy „a […] korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet […] oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve hogy – közösségi védjegy esetén – a korábbi közösségi védjegy a Közösségben […] korábbi nemzeti védjegy esetén – a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét”.
9. A fellebbezés első jogalapjával a fellebbezők a megtámadott ítélet azon részét vitatják, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy a korábbi védjegyek jóhírnévnek örvendnek, és azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbezők védjegyeinek alapos ok nélkül történő használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. E jogalap négy kifogásra tagolható.
1. Az első kifogásról
a) A felek érvei és a megtámadott ítélet
10. A fellebbezők első kifogásuk keretében azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az Egyesült Királyságban lajstromozott azon két korábbi védjegyre alapozta vizsgálatát, amelyeket a fellebbezési tanács nem vett tekintetbe. A fellebbezési tanács, a fellebbezők szerint kizárólag a 2015832. számon 2002. február 12‑én lajstromozott közösségi szó‑ és ábrás védjegyre (a továbbiakban: korábbi közösségi védjegy vagy BOTOX közösségi védjegy) alapozta határozatát. Az OHIM a kifogást a tények elferdítésére történő utalásként értelmezi, amely mindazonáltal nem következik az ügy irataiból. Az OHIM megállapítja továbbá, hogy a fellebbezők nem mutattak rá, hogy a tekintetbe veendő korábbi védjegyek kiválasztása milyen módon lehet hatással a jogvita megoldására. Az Allergan szerint e kifogás megalapozatlan, mivel a vitatott határozatokból kiderül, hogy a fellebbezési tanács a határozatát a törlési kérelmek alátámasztásául hivatkozott valamennyi korábbi jogra alapította.
11. A kifogás a megtámadott ítélet 38–40. pontja ellen irányul. A 38. pontban a Törvényszék elöljáróban megjegyzi, hogy az OHIM előtt benyújtott törlési kérelmek több, a BOTOX megjelölést tartalmazó közösségi és nemzeti ábrás‑ és szóvédjegyen alapulnak, amelyek szinte mindegyikét a BOTOLIST és BOTOCYL védjegyek bejelentésének benyújtását megelőzően lajstromozták. A Törvényszék pontosítja, hogy ezen védjegyek összessége, és nem csupán a korábbi közösségi védjegy alkotja a törlés kérelmezője által hivatkozott korábbi jogokat. A 39. pontban a Törvényszék megjegyzi, hogy a fellebbezési tanács „hallgatólagosan, de szükségképpen” eltávolodott a határozatait csupán a korábbi közösségi védjegyre alapító törlési osztály által követett gondolatmenettől. A Törvényszék szerint a fellebbezési tanács gondolatmenetét mutatja az, hogy a vitatott határozatokban nem utalt a korábbi közösségi védjegy ábrás elemére. A megtámadott ítélet 40. pontjában a Törvényszék rámutatott, hogy a különböző hivatkozott korábbi jogok közül mindössze két, az Egyesült Királyságban lajstromozott védjegyet(5) fog tekintetbe venni, és választását azzal a megállapítással indokolta, hogy az Allergan által benyújtott bizonyítékok legnagyobb része az említett tagállam területére vonatkozott.
b) Elemzés
12. Megjegyzem elöljáróban, hogy a jelen esetben a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében foglalt jóhírnév feltétele fennállásának értékelése céljából tekintetbe veendő korábbi jogok meghatározása kihatással van ugyanezen vizsgálat eredményére. Ugyanis a BOTOX közösségi védjegyet, amelyről a fellebbezők kijelentik, hogy az egyetlen olyan korábbi jog, amelyet a fellebbezési tanács tekintetbe vett, mindössze néhány hónappal a BOTOCYL és BOTOLIST védjegyek lajstromozása iránti kérelmeinek benyújtását megelőzően(6) lajstromozták. Annak bizonyítása, hogy az említett védjegy jóhírnévre tett szert a bejelentés időpontjában, kevésbé tűnik egyszerűnek, mint a Törvényszék által tekintetbe vett nemzeti védjegyek(7) esetében.
13. Miután ezt előrebocsátottam, megjegyzem, hogy a fellebbezők által a vizsgált kifogás keretében előterjesztett érvek megcáfolhatatlan kijelentésekre korlátozódnak, amelyek nem tartalmaznak egyetlen olyan tényezőt sem, amely alátámasztaná az általuk előadott azon elméletet, miszerint a fellebbezési tanács, a törlési osztályhoz hasonlóan, kizárólag a korábbi közösségi védjegyre alapította vizsgálatát. Egyébként ezen elméletnek ellentmondani látszik, vagy legalábbis azt nem erősíti meg, a vitatott határozatok szövege, amelyben az Allergan által hivatkozott jogok összességének megjelölése céljából a fellebbezési tanács általánosságban a „BOTOX védjegyre” utal. Ez álláspontom szerint kellően egyértelmű módon kiderül a vitatott határozatok 3. pontjából, amelyben a fellebbezési tanács, miután felsorolja az Allergan által hivatkozott közösségi és nemzeti védjegyeket, a BOTOX védjegyre mint nemzeti, közösségi és nemzetközi védjegyek összességére utalva(8) adja elő az ezen utóbbi által előterjesztett érveket. A határozatokban később a fellebbezési tanács folymaatosan a „BOTOX védjegyre” utal, úgy az Allergan érveinek bemutatása során, mint amikor saját gondolatmenetét fejti ki (lásd például a Helena Rubinstein ügyben hozott határozat 34. pontját és a L’Oréal-ügyben hozott határozat 35. pontját). Ezenkívül az említett határozatok 23. pontjában a fellebbezési tanács megerősíti, hogy „la marque contestée (…) est à comparer avec la marque BOTOX, enregistrée sous différentes versions (verbale, figurative, accompagnée de la légende »Botulinum Toxin«)”. Márpedig egy ilyen kijelentés ellentétes a fellebbezők állításával – vagyis azzal, hogy a fellebbezési tanács a törlési osztályhoz hasonlóan csak a 2015832. sz. közösségi védjegyet vette tekintetbe – mivel ez utóbbi egy időben szó‑ és ábrás védjegy, és nincs mellette magyarázat. A vitatott határozatok e pontjában a fellebbezési tanács egyértelműen az Allergan által hivatkozott jogok összességére és nem csupán a fellebbezők által megjelölt védjegyre utalt. Végül, amint azt kiemelte úgy az OHIM, mint az Allergan, a fellebbezők érvelésének ellentmond az a körülmény, hogy az ütköző védjegyek hasonlóságának értékelése során a Törvényszék egyáltalában nem vette tekintetbe a közösségi védjegy ábrás elemét.
14. A fenti megállapítások fényében úgy vélem, hogy a fellebbezés első jogalapjának első kifogását el kell utasítani.
2. A második kifogásról: a korábbi védjegyek jóhírneve
15. Második kifogásukkal a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék több szempontból tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a korábbi védjegyek jóhírneve bizonyítást nyert. Ezen kritikák – amelyek elfogadhatóságát vagy megalapozottságát meglehetősen eltérő érvelés által vitatja úgy az OHIM, mint az Allergan, a következőkben külön vizsgálat tárgyát képezik.
a) A releváns közönségről
16. A fellebbezők először is kiemelik, hogy noha a felek nem vitatják, hogy a releváns közönség a BOTOX‑kezelés jelenlegi vagy potenciális használóiból és egészségügyi szakemberekből áll, a Törvényszék a korábbi védjegyek jóhírnevét nem értékelte külön e két kategória tekintetében.
17. E tekintetben mindenekelőtt pontosítani szükséges, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 26. pontjában foglaltak alapján a felek egyetértenek abban, hogy a releváns közönséget jelen esetben a nagyközönség (tehát nem csupán, amint azt a fellebbezők előadták, a BOTOX‑kezelés jelenlegi vagy potenciális használói) és egészségügyi szakemberek alkotják. Miután ezt előrebocsátottam, úgy vélem, a fellebbezők által előadott kritikának nem lehet helyt adni, főként azon nyilvánvaló megállapítás folytán, amelyet oszt az OHIM és az Allergan is, hogy mivel az egészségügyi szakemberek kategóriája a nagyközönség általánosabb kategóriájának részét képezi, nem tűnik szükségszerűnek a korábbi védjegyek jóhírnevének az egyik, illetve másik kategória tekintetében történő külön értékelése. Mindenesetre a Törvényszék, a fellebbezők állításával ellentétben, e különbségtételt fenntartotta, amennyiben az Allergan által törlési kérelme alátámasztásául benyújtott bizonyítékok áttekintése során elkülönülten vizsgálta a korábbi védjegyek nagyközönség körében szerzett jóhírnevét alátámasztó bizonyítékokat (az általános sajtó figyelme), illetve az egészségügyi szakemberek körében való jóhírnév alátámasztását célzó bizonyítékokat (cikkek szakfolyóiratokban való közzététele által megvalósuló promóciós tevékenység).
b) A releváns területről
18. Másodsorban a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a megtámadott ítélet, a vitatott határozatokhoz hasonlóan, nem tartalmaz megállapítást azon területre nézve, amelynek tekintetében a BOTOX védjegyek jóhírnevét értékelték.
19. Ez a kritika ugyancsak nélkülöz bármiféle ténybeli alapot. A Törvényszék, ellentétben a fellebbezők állításával, a megtámadott ítélet 40. és 41. pontjában kifejtette, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételeket az egyesült királysági fogyasztók észlelésének fényében vizsgálták, mivel az Allergan ezen terület vonatkozásában nyújtotta be a legtöbb bizonyítékot.
c) A jóhírnév bizonyításáról
20. Harmadsorban a fellebbezők felróják, hogy a Törvényszék számos tévedést követett el a korábbi védjegyek jóhírnevének megállapítása céljából benyújtott bizonyítékok értékelése során. Mielőtt rátérnék az egyes megállapítások vizsgálatára, ki kell emelni, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék külön vizsgálta az említett bizonyítékokat, hogy feleljen azon különböző érvekre, amelyekkel a fellebbezők vitatták azok elfogadhatóságát, relevanciáját vagy bizonyítóerejét. Mindazonáltal, amint azt az OHIM és az Allergan helytálló módon kiemelte, a megtámadott ítélet indokolásából egyértelműen kiderül, hogy a Törvényszék által a korábbi védjegyek jóhírneve tárgyában tett megállapítások ezen bizonyítékok összességének értékelésén alapulnak, így ha a Bíróság a fellebbezők által ezen bizonyítékok egyikével vagy másikával kapcsolatban előterjesztett néhány érvet megalapozottnak tartana is, ez nem vonná szükségképpen kétségbe az említett megállapításokat, mivel még meg kell határozni, hogy a Törvényszék által végzett átfogó értékelés keretében milyen súlya van az elvetendő bizonyítéknak. Márpedig a fellebbezés keretében erre nem került sor.
21. Ennek előrebocsátását követően azt kell még elöljáróban megjegyezni, hogy a fellebbezők megállapításainak jó része lényegében a bizonyítékok újbóli vizsgálatát szorgalmazza, amely újbóli vizsgálat, a bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve, a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel egy fellebbezési eljárás keretében.(9) Véleményem szerint ezen okoknál fogva elfogadhatatlanok a fellebbezők azon érvei, amelyeket egyrészt a korábbi védjegyekkel érintett áruk Egyesült Királyságban való értékesítésének volumenére vonatkozó adatok (a megtámadott ítélet 46. és 47. pontja), másrészt a tudományos folyóiratokban megjelent cikkek (a megtámadott ítélet 48. és 49. pontja) bizonyítóerejének vitatása céljából előterjesztenek.
22. Ami a Törvényszék által a megtámadott ítélet 50–54. pontjában vizsgált, a Newsweek és a The International Herald Tribune című folyóiratokban megjelent cikkekből álló bizonyítékokat illeti, a fellebbezők azt állítják, hogy azokat, az elferdítés elkerülése céljából, további bizonyítékoknak is kísérnie kellett volna, különösen annak, hogy e folyóiratokat milyen körben terjesztik. A fellebbezők a bizonyíték elferdítésére hivatkoznak továbbá az Egyesült Királyságban 2004 szeptemberében és októberében végzett és az Allergan által az OHIM fellebbezési tanácsa előtti fellebbezésekhez csatolva benyújtott piackutatásra vonatkozóan. Közelebbről a fellebbezők e piackutatás relevanciáját vitatják, mivel nincsenek olyan bizonyítékok – amelyek benyújtása az Allergan feladata lett volna –, amelyek arra vonatkoznának, hogy az abban foglalt adatok jelzéssel szolgálhatnak a vitatott védjegyek lajstromozása iránti kérelme benyújtásának időpontjában fennálló helyzet tekintetében. Végül a fellebbezők a tények eltorzítására hivatkoznak azon bizonyíték relevanciájának vitatása céljából, amelyet az a tény alkot, hogy a BOTOX címszót felvették az Egyesült Királyságban megjelent különböző szótárakba, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 55. és 56. pontjában vizsgált.
23. Az előző pontban bemutatott kifogások összességének fényében emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.(10) A jelen ügyben, távolról sem kielégítve a bizonyítékok vagy a tények Törvényszék általi elferdítése fennállásának megállapításához előírt szigorú bizonyítási normát, a fellebbezők által a fellebbezésben előadott érvelés általános, nem pedig pontosan körülírt megállapításokra korlátozódik, miáltal azok elfogadhatatlansága megkérdőjelezhető, a fellebbezés jogalapjainak bemutatását szükségszerűen kísérő egyértelműség és pontosság hiánya folytán.
24. A fellebbezők végül a United Kingdom Intellectual Property Office 2005. április 26‑i egy, az Allergan által a BOTOMASK védjegynek az Egyesült Királyságban, kozmetikai cikkek tekintetében történő törlése iránt indított eljárásban hozott határozatának relevanciáját vitatják. Úgy vélik, hogy az általuk az Allergannal szemben indított eljárásban nem szolgálhat bizonyítékként egy másik, különböző felek közötti eljárásban elfogadott határozat. A Törvényszék azzal, hogy e bizonyítékra alapította határozatát, tévesen alkalmazta a jogot.
25. Véleményem szerint e kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani. Ugyanis, noha az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék nincs kötve a nemzeti bíróságok vagy hatóságok határozatainak tartalmához, de, amennyiben a felek ilyen határozatokat benyújtanak, az ezekben foglalt megállapítások, amennyiben relevánsak, számításba vehetők a tények Törvényszék által végzett értékelése során mint a Törvényszék szabad értékelésének tárgyát képező bizonyítékok. Az a körülmény, hogy a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljáráshoz képest más felek között és más tárgyban indított jogvita keretében hozott határozatokról van szó, e tekintetben nem releváns. Megjegyzem mindazonáltal, hogy, amint az a megtámadott ítélet 58. pontjából következik, a fellebbezők egyetlen érvet sem terjesztettek elő sem az OHIM előtt, sem a Törvényszék előtt a United Kingdom Intellectual Property Office szóban forgó határozatában foglalt megállapítások helytállóságának vitatása céljából. A fellebbezők a jelen fórum előtt nem vitatják az említett határozat tartalmának a Törvényszék által adott értelmezését sem.
d) A második kifogásra vonatkozó következtetés
26. A fentiek alapján úgy vélem, hogy a fellebbezés első jogalapjának második kifogását teljes egészében el kell utasítani.
3. A harmadik kifogásról: a korábbi védjegyek és a fellebbezők védjegyei közötti kapcsolat fennállása
27. A fellebbezés első jogalapjának harmadik kifogásával a fellebbezők a megtámadott ítéletben foglalt azon megállapítást vitatják, mely szerint a releváns közönség kapcsolatba hozza egymással a korábbi BOTOX‑védjegyeket, valamint a BOTOLIST‑ és BOTOCYL‑védjegyeket, amelyeknek a fellebbezők a jogosultjaik. E kapcsolat nem alapulhat különösen a „BOT” vagy „BOTO” közös elemen, mivel olyan leíró elemről van szó, amely a botulinum toxinra utal. A fellebbezők igényt tartanak arra a jogra, hogy védjegyükbe ezen, a szóban forgó toxin megjelöléseként általánosan használt elemet belefoglalhassák anélkül, hogy ezért azzal vádolnák őket, hogy védjegyeiket az Allergan védjegyeivel kívánják kapcsolatba hozni.
28. A fellebbezők által hivatkozott érvek azon részükben, amelyek arra irányulnak, hogy a Bíróság állapítsa meg a BOTOX védjegy vagy alkotóelemei állítólagos leíró jellegét, mindenképpen elfogadhatatlanok, mivel a tények Bíróság által történő értékelését igénylik. Ezzel szemben jogkérdést vet fel az az érv, mely szerint a fellebbezők jogszerűen használhatják saját védjegyeikben egy másik védjeggyel közös elemet, amennyiben ezen elem leíró jellegű. Mindazonáltal ez az érv azon az állításon nyugszik, miszerint a BOT‑ vagy a BOTO‑elem, amely közös a fellebbezők védjegyeiben és a korábbi védjegyekben, ténylegesen leíró jellegű, amely állítás nemcsak hogy nem lel megerősítésre a megtámadott ítéletben,(11) hanem azt kifejezetten cáfolták is a vitatott határozatok,(12) és arra – amint azt az imént megjegyeztem – a Bíróságnak nem feladata visszatérni.
29. A fentiek alapján a fellebbezés első jogalapjának harmadik kifogását ugyancsak el kell utasítani.
4. A negyedik kifogásról: a korábbi védjegyek sérelme
30. A fellebbezés első jogalapjával a fellebbezők végezetül a megtámadott ítélet 87. és 88. pontjában a vitatott védjegyek „használatának hatásaival” kapcsolatban bemutatott indokokat vitatják. Ezen kritikák tartalmának bemutatását megelőzően célszerű röviden összefoglalni azon elveket, amelyeken a jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint a jóhírnévnek örvendő védjegyek oltalma alapul, különösen az úgynevezett „élősködés” esetén, mivel a jelen ügyben ez az aspektus bír relevanciával.
31. Ezen, a jelen ügy tekintetében releváns elveket a Bíróság az Intel, L’Oréal és Interflora ügyekben,(13) három, előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozó ítéletében mondta ki, amelyek tárgya a 89/104 irányelv 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának és 5. cikke (2) pontjának értelmezése, amelyek – mint az ismert – a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével analóg rendelkezéseket tartalmaznak. Amint azt a következőkben látni fogjuk, a jelen jogvita körülményei nem teszik szükségessé ezen ítéletek részletesebb vizsgálatát, sem a Bíróság választása érdemi elemzését, amely választások kritikát váltottak ki főként az Egyesült Királyság jogtudománya részéről, mivel azt a jóhírnévnek örvendő védjegy jogosultja tekintetében túlságosan kedvezőnek találta.(14) Itt elegendő általános jelleggel arra emlékeztetni, hogy ezen ítéleteiben a Bíróság kifejtette, hogy a 89/104 irányelv fent hivatkozott rendelkezései által a jóhírnévnek örvendő védjegyeknek biztosított oltalom különös feltétele „a vitatott megjelölés olyan alapos ok nélküli használata, amely a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét tisztességtelenül kihasználja vagy kihasználhatja, illetőleg sérti vagy sértheti”.(15) Az ebből eredően a korábbi védjegyet ért sérelmet „[ezen] és a későbbi védjegy bizonyos mértékű hasonlóságának következménye, amely miatt az érintett vásárlóközönség rokonítja egymással a két védjegyet, vagyis kapcsolatba hozza, azonban nem téveszti össze őket egymással”(16). Az érintett vásárlóközönség felfogásában így létrejött kapcsolat fennállása szükséges feltétel, önmagában egy ilyen kapcsolat fennállása alapján azonban nem lehet valamely olyan sérelem fennállására következtetni, amely a jóhírnévnek örvendő védjegyek oltalmának e rendelkezés által előírt sajátos feltételét képezi.(17) Ezenkívül az is szükséges, hogy a korábbi védjegy jogosultja bizonyítsa, hogy a későbbi megjelölés vagy védjegy használata „sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét”. E célból a védjegyjogosultnak nem a tényleges és jelenlegi sérelmet kell bizonyítania, hanem inkább „azon tények fennállását, amelyek alapján az ilyen sérelem jövőbeli bekövetkezésének komoly veszélyére lehet következtetni”(18). Amennyiben ez bizonyítást nyert, a megjelölés vagy védjegy jogosultjának feladata annak bizonyítása, hogy e védjegy használatának kellő oka van.(19)
32. Ami a „védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása” fogalmát illeti (amelyet még az „élősködés” vagy „potyázás” kifejezésekkel is szoktak jelölni), a Bíróság a L’Oréal‑ügyben hozott ítéletben pontosította, hogy e fogalom nem a védjegy által elszenvedett sérelemhez kötődik, hanem „az azzal azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik fél által történő használatából származó előnyhöz”. A Bíróság álláspontja szerint „e fogalom többek között magában foglalja azt az esetet, amikor a védjegy imázsa átvitelének vagy a vele azonos vagy hozzá hasonló megjelöléssel jelölt árukra kivetített tulajdonságoknak köszönhetően a jó hírű védjegy nyomdokában egyértelmű kihasználás folyik”. Ebből következik, hogy „a védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírének harmadik fél általi kihasználása tisztességtelennek minősülhet akkor is, ha az azonos vagy hasonló megjelölés használata nem okoz sérelmet sem a védjegy megkülönböztető képességének, sem jóhírnevének, vagy ennél általánosabban a védjegy jogosultjának sem.”(20) A Bíróság már az Intel‑ügytől fogva világossá tette, hogy annak eldöntésekor, hogy a megjelölés használata tisztességtelenül használja‑e ki a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét, olyan átfogó értékelést kell végezni, amely figyelembe veszi az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét, amelyek sorában többek között szerepel a védjegy jóhírének intenzitása és megkülönböztető képességének foka, az ütköző védjegyek közötti hasonlóság mértéke, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások jellege és egymáshoz közelálló mivoltuk mértéke”(21). A védjegy jóhírnevének erősségét és megkülönböztető képessége mértékét illetően a Bíróság már határozott arról, hogy minél jelentősebb a védjegy megkülönböztető képessége és jóhírneve, annál könnyebb lesz annak elfogadása, hogy számára sérelmet okoztak,(22) valamint hogy minél erőteljesebben és közvetlenebbül idézi fel a megjelölés a védjegyet, annál nagyobb annak a kockázata, hogy a megjelölés aktuális vagy jövőbeli használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét”.(23) Ezen átfogó értékelés keretében adott esetben az is figyelembe vehető, hogy fennáll‑e a védjegy felhígulásának vagy megfakulásának veszélye.(24) A Bíróság végül kifejtette, hogy amikor ezen értékelés összességéből az derül ki, hogy „valamely harmadik fél a jó hírű védjegyhez hasonló megjelölés használatával megpróbál annak nyomdokába lépni, azért hogy előnyt szerezzen annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, valamint azért hogy kihasználja – mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül, illetve anélkül, hogy e tekintetben saját ráfordítást kellene eszközölnie – a védjegyjogosult által e védjegy imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat, akkor az említett használatból származó előnyt az említett védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírének tisztességtelen kihasználásának kell minősíteni”.(25) Az Interflora-ügyben hozott ítéletben a Bíróság megerősítette a fentebb bemutatott elveket.(26) A Bíróság kiemelte különösen, hogy a fent említett kihasználást tisztességtelennek kell tekinteni, amennyiben hiányzik a 89/104 irányelv vonatkozó rendelkezései értelmében vett „alapos ok”.(27) A kérdést előterjesztő bíróság által eléterjesztett tényállásra tekintettel, amelynek tárgya az interneten valamely jóhírnevet élvező védjeggyel megegyező kulcsszó alapján megjelenített hirdetés, a Bíróság kimondta, hogy e hirdetés, ha anélkül kínálja a jóhírnevet élvező védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak alternatíváját, hogy az említett védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak egyszerű utánzatát árulná,(28) felhígulást vagy megfakulást okozna, vagy sértené a jóhírnevet élvező védjegy funkcióit, akkor az ilyen használat főszabály szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ágazatában folyó egészséges és tisztességes verseny körébe tartozik, és ezért az említett rendelkezések értelmében vett „alapos okból” történik.(29)
33. A megtámadott ítélet azon pontjaiban, amelyek a vizsgált kifogás keretében kritika tárgyát képezik, a Törvényszék, miután „tömörnek” ítélte meg a fellebbezési tanács határozatainak a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése értelmében fennálló sérelem fennállására vonatkozó indokolását (87. pont), megállapította, hogy e kérdés „az igazgatási és a Törvényszék előtti eljárás keretében jelentős fejtegetések tárgya volt”. A Törvényszék ezt követően pontosította, hogy az Allergan „bemutatta, hogy a BOTOLIST védjegy, hasonlóan a BOTOCYL védjegyhez, amelyet a L’Oréal‑csoport együttesen lajstromoztatott, ténylegesen a BOTOX védjegy ránckezelés területén megszerzett megkülönböztető képességének és jóhírnevének kihasználását célozza, aminek folytán e védjegy értéke gyengül”. A Törvényszék álláspontja szerint „e kockázatok kellően komolyak és nem hipotetikusak, miáltal indokolják a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazását”. A Törvényszék továbbá emlékeztetett arra, hogy a fellebbezők a tárgyaláson elismerték, hogy noha termékeik nem tartalmaznak botulinum toxint, szándékukban állt az ezen termékhez kapcsolódó, az e tekintetben egyedüli BOTOX védjegyben(30) testet öltő imázs kihasználása (88. pont).
34. A megtámadott ítélet 80. pontja kiegészíti a 87. és 88. pontban foglalt indokolást. Ebben a Törvényszék elöljáróban megjegyzi, hogy a fellebbezők nem terjesztettek elő egyetlen bizonyítékot sem annak alátámasztásául, hogy a BOTOCYL és a BOTOLIST használata „alapos okból” történik, és mivel ez utóbbi védekezési jogalap, a fellebbezők feladata lett volna, hogy tartalmára utaljanak. Még annyit megjegyzek, hogy a fellebbezők részéről semmilyen kritika nem érte sem az „alapos okra” történő hivatkozás elmaradásának megállapítását, sem azon, egyébiránt az ítélkezési gyakorlatnak(31) megfelelő megállapítást, miszerint e jogalap bizonyítása a fellebbezők feladata.(32) Következésképen az a kérdés, hogy a jelen ügyben alapos ok áll‑e fenn a fellebbezők védjegyeinek használata tekintetében, kívül esik a jelen eljárás tárgyán.(33)
35. A fellebbezők szóban forgó kifogás keretében tett kritikáit a fellebbezés igen kivonatosan mutatja be. A fellebbezők lényegében annak kijelentésére szorítkoznak, hogy nincsenek bizonyítékok azon állítólagos szándékuk tekintetében, hogy kihasználnák a BOTOX védjegy megkülönböztető képességét és jóhírnevét. Arra hivatkoznak továbbá, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a jogi képviselőik által a tárgyaláson tett megállapításokat, és hogy, noha védjegyeik esetlegesen tartalmazhatnak utalást a botulinum toxinra, e védjegyeknek a BOTOX védjeggyel való társítása nem állt szándékukban, és ilyen társításra, kizárólag orvosi rendelvény ellenében hozzáférhető gyógyszerkészítmények tekintetében lajstromozott védjegyről lévén szó, nem is számíthattak.
36. A megtámadott ítélet indokolásának összességéből az következik, hogy az élősködő szándék fennállása számos megállapításból levezethető, amelyek egyrészt a fellebbezők azon választására vonatkoznak, hogy védjegyeikben olyan előtagot használnak, amely szinte teljes egészében a korábbi védjegyet jeleníti meg – amely választás a Törvényszék, illetve azt megelőzően a fellebbezési tanács véleménye szerint(34) nem indokolható a botulinum toxinra történő utalással, amely egyébként nem is szerepel a vitatott védjegyekkel érintett áruk összetételében(35) –, másrészt a korábbi védjegy jellemzőire, azaz egyéni jellegének is köszönhető erős megkülönböztető képességére és széleskörű jóhírnevére. Ellentétben a fellebbezők állításával, a Törvényszék tehát, a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatával összhangban, az adott ügy releváns tényezőit átfogó módon értékelte. Ilyen körülmények között a fellebbezők azon érve, mely szerint az élősködő szándék fennállásának megállapítását semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, megalapozatlan. Ami az ezen megállapítás alapját képező megfontolásokat illeti, tényszerű jellegük miatt(36) azokról a Bíróság nem határozhat.
37. Kizárólag a fellebbezési tanács határozataival kapcsolatban a fellebbezők vitatják a BOTOX védjegy „különleges” és „egyedi” jellegére történő utalás relevanciáját, amely álláspontuk szerint a védjegy felhígulásának esetén, nem pedig „élősködés” esetén tekinthető releváns tényezőnek. Amennyiben a kritikát úgy kell tekinteni, hogy az a megtámadott ítéletre is kiterjed, amelyben a Törvényszék ugyancsak ezen tényezőkre és a „védjegy értéke elvesztésének” kockázatára utal (88. pont), azt el kell utasítani. Amint azt fentebb láttuk ugyanis, a Bíróságnak már alkalma nyílt annak kifejtésére, hogy a védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének sérelme, noha nem szükséges feltétele az élősködés megvalósulásának, fennállása esetén olyan tényezőnek tekinthető, amelyet a tisztességtelen kihasználás megvalósulásának megállapítása során tekintetbe kell venni.
38. A fenti megfontolások alapján úgy vélem, hogy a fellebbezés első jogalapjának negyedik kifogását ugyancsak el kell utasítani.
5. A fellebbezés első jogalapjára vonatkozó végkövetkeztetés
39. Az eddigi megfontolások összessége alapján úgy vélem, hogy az első fellebbezési jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
B – A fellebbezésnek a 2868/95 rendelet(37) 38. szabálya (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 40/94 rendelet 115. cikkének megsértésére vonatkozó második jogalapjáról
1. Jogszabályi hivatkozások, a felek érvei és a megtámadott ítélet
40. A 40/94 rendelet 115. cikke (5) bekezdésének értelmében a felszólalást, a megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelmet az OHIM nyelveinek egyikén kell benyújtani.
41. A 2868/95 rendelet 38. szabályának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a megszűnés megállapítására irányuló vagy törlési kérelmet alátámasztó bizonyítékot nem az eljárás nyelvén nyújtják be, a kérelmezőnek a bizonyíték benyújtásától számított két hónapon belül be kell nyújtania e bizonyítéknak az adott nyelven készült fordítását. Az ezen eljárásokra vonatkozó rendelkezések nem pontosítják e kötelezettség be nem tartásának következményeit. Ellenben, ami a felszólalási eljárásokat illeti, az 1041/2005 rendelettel(38) módosított 2868/95 rendelet 19. szabályának (4) bekezdése előírja, hogy „az [OHIM] nem veszi figyelembe az írásbeli beadványokat vagy dokumentumokat, illetve azok azon részét, amelyeket nem nyújtottak be, vagy nem fordítottak le az eljárási nyelvre az [OHIM] által megállapított határidőn belül”.
42. A fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék azzal, hogy megerősítette néhány, a szaksajtóban megjelent angol nyelvű és franciára, az eljárás nyelvére le nem fordított cikk bizonyítékként való elfogadhatóságát, és ezen dokumentumokra támaszkodott is, megsértette a 40/94 rendelet 115. cikkét és a 2868/95 rendelet 38. szabályát. Az OHIM válaszában arra hivatkozik, hogy ellentétben a 2868/95 rendelet 19. szabályában a felszólalási eljárásokra vonatkozóan foglaltakkal, ugyanezen rendelet 38. szabályának (2) bekezdése nem rendelkezik szankcióról olyan esetben, ha a megszűnés megállapításának vagy a törlésnek a kérelmezője nem nyújtja be a bizonyítékok címén előterjesztett dokumentumok eljárás nyelvén készült fordítását. Az OHIM szerint e dokumentumok ennélfogva elfogadhatók, kivéve ha hivatalból vagy a fél kérelmére a kérelmezőt egy megjelölt határidőn belül annak fordítására hívják fel, és e fordítást nem nyújtja be, vagy nem kellő időben nyújtja be. Az OHIM, akit e tekintetben az Allergan is támogat, hangsúlyozza továbbá, hogy a szóban forgó fordítások hiánya semmilyen módon nem akadályozta a felek védelemhez való jogának gyakorlását, sem az igazgatási eljárás, sem pedig a Törvényszék előtti eljárás folyamán.
43. A megtámadott ítélet 54. pontjában a Törvényszék megállapítja, hogy „a szóban forgó újságcikkek léte önmagában is releváns tényezőnek tekinthető a BOTOX védjegy alatt forgalmazott áruk nagyközönség körében való jóhírnevének megállapítása szempontjából, függetlenül ezen cikkek pozitív vagy negatív tartalmától”. A Törvényszék azon megállapítással folytatja, hogy „e dokumentumok bizonyítóereje mint olyan nem függhet attól, hogy le vannak‑e fordítva az eljárás nyelvére, vagy sem (…)”, „és egy ilyen fordítás (…) nem szolgálhat egy bizonyítékként előterjesztett dokumentum elfogadhatóságának feltételéül”.
2. Elemzés
44. Az OHIM elmélete – amely egyébiránt nem illeszkedik a Törvényszék okfejtésébe, amely nem foglal állást a 2868/95 rendelet 38. szabálya szerinti fordítás benyújtása elmulasztása következményeinek tárgyában, hanem lényegében annak megállapítására szorítkozik, hogy jelen esetben a fordítás nem volt szükséges – nem győz meg. Az a vitatott szabály olyan értelmezését javasolja, amely ellentétes az 1041/2005 rendelettel módosított rendelet 19. szabályával. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az 1041/2005 rendelet a 2868/95 rendelet „Fordítások” címet viselő 98. szabályát is módosította. E szabály új szövegének értelmében, a 40/94 rendelet vagy a 2868/95 rendelet eltérő értelmű rendelkezése hiányában „azt az iratot, amely esetében fordítást kell benyújtani, úgy kell tekinteni, hogy a[z OHIM‑hoz] nem nyújtották be, […] ha a[z OHIM] az eredeti irat vagy a fordítás benyújtására rendelkezésre álló határidő lejárta után kapja kézhez a fordítást”. Ennélfogva, még ha feltételezzük is, hogy a jelen tényállás tekintetében a 2868/95 rendelet módosított változata alkalmazandó, álláspontom szerint abból, hogy a 38. szabály nem tartalmaz kifejezett szankciót valamely dokumentum fordítása benyújtásának elmaradására, továbbá az eltérő, a felszólalási eljárások tekintetében a 19. szabály által előírt szabályozásból nem lehet arra következtetni, hogy e dokumentum mindenképpen elfogadható, hacsak az OHIM nem rendelkezik ettől eltérően. Egy ilyen értelmezéssel ellentétes ugyanis az említett 98. szabály, amely a fordítás megkésett benyújtása esetei vonatkozásában háttérszabálynak tekinthető, és a fortiori alkalmazandó e fordítás benyújtásának elmaradása esetén. Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy az 1041/2005 rendelet által történt módosítást megelőzően a 19. szabály szövegezése lényegében azonos volt a 38. szabályéval, és a Törvényszék azt akként értelmezte, hogy az eljárás nyelvére történő fordítás benyújtásának elmulasztása a dokumentum elfogadhatatlanságát vonja maga után.(39)
45. A megtámadott ítélet által követett okfejtést nem tartom teljes egészében oszthatónak, legalábbis ami a jelen ügy körülményeire való alkalmazását illeti. Ugyanis, még ha nem is zárom ki eleve az olyan bizonyítékként benyújtott dokumentumok elfogadhatóságát, amelyek szöveges elemei nem igényelnek fordítást vagy teljes fordítást, amennyiben bizonyítóerejük ténylegesen független ezen elemek tartalmától, vagy azok azonnal érthetők, nem hiszem, hogy ez a helyzet állna fenn az újságcikkek esetében, amelyek egy gyógyszerkészítmény terápiás jellemzőire vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalának, valamint ezen információknak a szakközönség és/vagy a nagyközönség körében való kiterjedt ismertségének már a közzétételének időpontját megelőző fennállásának bizonyítását célozza (lásd a megtámadott ítélet 51. és 52. pontját).
46. Mindazonáltal, ha azt is kellene megállapítani az imént bemutatott okok alapján, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megerősítette a szóban forgó újságcikkek bizonyítékként való elfogadhatóságát, e hiba, mivel a bizonyítékok értékelését érinti,(40) a jelen eljárás keretében nem kifogásolható. Még ha a tévedést „téves jogalkalmazásnak” is kellene minősíteni, önmagában nem lenne elegendő a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésének igazolásához. Az a szabály ugyanis, amely szerint a felszólalás, a megszűnés megállapítása iránti, illetve a törlési kérelmet alátámasztó bizonyítékot az eljárás nyelvén kell benyújtani, vagy azt e nyelvre készült fordítással kell ellátni, igazolható a kontradiktórius eljárás, valamint a felek közötti fegyveregyenlőség elve tiszteletben tartásának igényével az inter partes eljárásokban.(41) Márpedig a jelen ügyben a fellebbezési tanács által elkövetett és a Törvényszék által fel nem tárt szabálytalanság nem akadályozta meg a fellebbezőket abban, hogy mindkét fórum előtt hatékonyan védekezzenek. A szóban forgó újságcikkek tartalmát ugyanis, éppen elfogadásuk folytán, megértették. Ezen túl, a fellebbezők, amint az a Törvényszék és a Bíróság előtt benyújtott írásbeli beadványaikból következik, teljes egészében megértették azt a bizonyítóerőt, amelyet először a fellebbezési tanács, majd a Törvényszék a fent említett cikkeknek tulajdonított.
47. Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy a fellebbezés második jogalapját el kell utasítani.
C – A fellebbezés harmadik, a 40/94 rendelet 63. cikkének megsértésére alapított jogalapjáról
48. A fellebbezés harmadik jogalapjával a fellebbezők lényegében azt róják fel a Törvényszéknek, hogy a saját értékelésével helyettesítette a fellebbezési tanács értékelését, megsértve ezzel a 40/94 rendelet 63. cikkét, amely meghatározza az OHIM határozatai bíróság által történő felülvizsgálata gyakorlásának határait.
49. A Törvényszék mindenekelőtt a fellebbezési tanács helyébe lépett, amikor úgy vélte, hogy az Egyesült Királyságban lajstromozott BOTOX védjegyeket tekinti a releváns korábbi jogoknak. E kifogást el kell utasítani, mivel azon a téves előfeltevésen nyugszik, miszerint a fellebbezési tanács a Törvényszéktől eltérően a vizsgálatát kizárólag az Allergan egyik közösségi védjegyére alapozta.(42)
50. Általános jelleggel a fellebbezők felróják továbbá, hogy a Törvényszék a bizonyítékok önálló értékelését végezte el, amellyel felváltotta a fellebbezési tanács – pontatlan – értékelését. Álláspontom szerint ezt a kifogást is el kell utasítani. Ugyanis, noha a megtámadott ítélet indokolása az Allergan által az OHIM fórumai előtt benyújtott bizonyítékok részletesebb elemzéséről tesz bizonyságot, mint amely a vitatott határozatok indokolásából kiviláglik, ez annak köszönhető, hogy első fokon a fellebbezők ezen bizonyítékok mindegyikének vitatták az elfogadhatóságát és/vagy bizonyítóerejét. A Törvényszék által ezen vizsgálat végén levont következtetések, nevezetesen hogy a vizsgált dokumentumok a sajtó BOTOX termékek iránti kiterjedt figyelmét tanúsítják, nem térnek el a fellebbezési tanács következtetéseitől. Ilyen körülmények között a fellebbezők nem bizonyították állításaik megalapozottságát.
51. Végezetül közelebbről a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy ítéletét olyan dokumentumokra alapította – az Allergan egyik vezetőjének nyilatkozatára és egy 2004‑ben végzett piackutatásra – amelyeket első ízben a fellebbezési tanács előtt nyújtottak be, és amelyeket a fellebbezők szerint a fellebbezési tanács nem vett tekintetbe, annak elkésett volta miatt. A Törvényszék túllépte felülvizsgálati hatáskörét, amikor azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács „hallgatólagosan, de szükségképpen” elfogadhatónak tekintette e bizonyítékokat.
52. Megjegyzem e tekintetben, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. pontjában, miután emlékeztet arra, hogy a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének értelmében az OHIM széles diszkrecionális mozgástérrel rendelkezik, hogy döntsön azon bizonyítékok elfogadhatóságáról, amelyeket nem kellő időben nyújtottak be, kifejti, hogy mivel a fellebbezési tanács nem nyilvánította kifejezetten elfogadhatatlannak az említett dokumentumokból álló bizonyítékokat, azokat szükségképpen, ha hallgatólagosan is, elfogadhatóknak tekintette. A fellebbezők vitatott következtetése tehát a 40/94 rendelet 74. cikke (2) cikkének a jelen ügy tekintetében történő, és a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elismert alkalmazásától függ. Márpedig a fellebbezők érveléséből nem derül ki, hogy a Törvényszék milyen módon léphette túl az OHIM határozatainak a bíróság által történő felülvizsgálat gyakorlásának a 40/94 rendelet 63. cikke által előírt határait pusztán ezen értelmezési és jogalkalmazási művelet elvégzése által. A fellebbezők kifogását tehát el kell utasítani.
53. Kételyek merülnek fel viszont a 74. cikk (2) bekezdése Törvényszék által a megtámadott ítéletben adott értelmezésének helyességét illetően. A Törvényszék e rendelkezésnek olyan olvasatát látszik ugyanis adni, miszerint az csak azt írja elő az OHIM fórumai számára, hogy a nem kellő időben benyújtott bizonyítéknak az elfogadhatatlanságát mondja ki kifejezetten, az elfogadhatóságát nem. Márpedig egy ilyen értelmezés ellentétes az éppen a Bíróság által adott, az OHIM előtti inter partes eljárásokban felmerülő ellentétes érdekeket kétség kívül jobban tiszteletben tartó értelmezéssel. A Bíróság a Kaul‑ügyben nagytanácsban hozott ítéletében egyértelműen rámutatott, hogy az OHIM‑nak indokolnia kell határozatát, amennyiben úgy dönt, hogy egy ilyen bizonyítékot nem vesz tekintetbe, vagy épp ellenkezőleg úgy dönt, hogy azt tekintetbe veszi.(43) Mindazonáltal, mivel a fellebbezők fellebbezésükben, a fent bemutatott okoknál fogva nem hivatkoztak a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének megsértésére, a Törvényszék által elkövetett téves értelmezésre a jelen eljárás keretében nem lehet hivatkozni.
54. A fentiek alapján a fellebbezés harmadik jogalapját álláspontom szerint el kell utasítani.
D – A fellebbezés negyedik, a 40/94 rendelet 73. cikkének megsértésére alapított jogalapjáról
55. A fellebbezés negyedik jogalapjával a fellebbezők a 40/94 rendelet 73. cikkének megsértését róják fel, amelynek értelmében az OHIM határozatait indokolni kell. A Törvényszék tévesen nem bírálta a vitatott határozatok indokolásának elmulasztását két ponton: a BOTOX védjegyek jóhírnevének és az ezen védjegyeket a fellebbezők védjegyeinek használata folytán ért sérelem fennállásának megállapítása tekintetében.
56. A 40/94 rendelet 73. cikkének hatálya az uniós intézmények aktusai indokolási kötelezettségére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra történő hivatkozással határozható meg. Ugyanez mondható el az e kötelezettség teljesítésének vizsgálata tekintetében. Így az e rendelkezés által megkövetelt indokolásnak világosan és kétértelműségtől mentesen kell bemutatnia az aktus kibocsátójának érvelését. Az OHIM eljáró fórumai számára előírt indokolási kötelezettség célja kettős, egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára a jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt az, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.
57. A megtámadott ítélet 93. pontjában a Törvényszék megerősíti, hogy a vitatott határozatok indokolása lehetővé teszi annak megértését, hogy milyen okokból rendelkezik jóhírnévvel a fellebbezési tanács szerint a BOTOX védjegy. A fellebbezők érvei álláspontom szerint nem gyengíthetik e megállapítást. E határozatokból az következik ugyanis, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a BOTOX védjegy jóhírnévnek örvend minden tagállamban, hogy e jóhírnév nemcsak a BOTOX termékek forgalmazásának, de az ezen termékek médián keresztül történő közvetett reklámozásának is következménye, végül pedig hogy e reklám megismertette a nagyközönséggel a botulinum toxint és annak használatát a ránckezelés során (a L’Oréal‑ügyben hozott határozat 35. pontja és a Helena Rubinstein ügyben hozott határozat 34. pontja). Ezen indokolás lehetővé teszi a fellebbezési tanács által követett érvelés rekonstruálását, és azon okok meghatározását, amelyek a korábbi védjegy jóhírnevének megállapításához vezették. A felperesek állításával ellentétben a fellebbezési tanácsnak nem kellett az Allergan által benyújtott minden egyes bizonyíték vizsgálatáról számot adnia, különösen arra tekintettel, hogy a fent említett indokolásból következik, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte, ezen bizonyítékok nagy része összességében hozzájárul ugyanezen ténynek, vagyis a sajtó BOTOX termékek iránti figyelmének a tanúsításához.
58. A megtámadott ítélet 94. pontjában a Törvényszék kijelenti, hogy a megtámadott határozatok fellebbezők védjegyei használatának hatásaira vonatkozó indokolása, annak ellenére, hogy „tömör”, lehetővé tette a fellebbezők számára, hogy szükséges információkkal rendelkezzenek a fellebbezési tanács erre vonatkozó megállapításainak vitatásához. E tekintetben a fellebbezők annak megjegyzésére szorítkoznak, hogy az, amit a Törvényszék indokolásnak hív, összesen két mondatból áll, valamint annak megcáfolhatatlan kijelentésére, hogy ez nem tekinthető „jogi értelemben indokolásnak”. A fellebbezők kijelentésével ellentétben a Helena Rubinstein ügyben hozott határozat 42. és 43. pontja és a L’Oréal ügyben hozott határozat 44. és 45. pontja lehetővé teszi azon okok megértését, amelyek arra vezették a fellebbezési tanácsot, hogy egyrészt megállapítsa a fellebbezők védjegyei használatára vonatkozó alapos ok hiányát, másrészt azt, hogy ezen utóbbiak tisztességtelenül kihasználják a BOTOX védjegy megkülönböztető képességét.
59. A fentiek alapján úgy vélem, hogy a fellebbezés negyedik és utolsó jogalapját ugyancsak el kell utasítani.
IV – Végkövetkeztetések
60. A fenti megfontolások összességére tekintettel javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.