A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)

2012. március 7.(*)

„Állami támogatások – Sóderre vonatkozó környezetvédelmi adó az Egyesült Királyságban – A Bizottság határozata arról, hogy nem emel kifogást – Előny – Szelektív jelleg”

A T‑210/02. RENV. sz. ügyben,

a British Aggregates Association (székhelye: Lanark [Egyesült Királyság], képviselik: C. Pouncey, J. Coombes solicitors és L. Van den Hende avocat)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: M. Afonso, J. Flett és B. Martenczuk, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli kezdetben: T. Harris, később: S. Ossowski, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Hall és G. Facenna barristers)

beavatkozó,

a Bizottságnak az N 863/01. sz. állami támogatás – Egyesült Királyság/Sóderre vonatkozó adó üggyel kapcsolatos, 2002. április 24‑i C (2002) 1478 végleges határozata részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),

tagjai: J. Azizi elnök (előadó), I. Labucka, S. Frimodt Nielsen, J. Schwarcz és D. Gratsias bírák,

hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 16‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A jogvita alapját képező tényállást a Törvényszék a T‑210/02. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑2789. o.; a továbbiakban: hatályon kívül helyezett ítélet vagy a Törvényszék ítélete) 1–25. pontjában az alábbiak szerint foglalja össze:

„1      A British Aggregates Association az Egyesült Királyságban lévő kőbányák kiaknázásával foglalkozó, független kisvállalkozások társulása. 55 tagból áll, és több mint 100 kőbánya kiaknázását végzi.

2      A sóder olyan kémiailag semleges, szemcsés anyag, amelyet az építőiparban, illetve építkezéseknél alkalmaznak. Önmagában használható például feltöltéshez vagy zúzalékként, illetve összekeverhető olyan kötőanyagokkal is, mint a cement (amely beton előállítására szolgál) vagy a bitumen. Egyes természetes szemcsés anyagok, mint például a homok és a kavics, rostálással nyerhetők. Más anyagoknak, mint például a szilárd kőzetnek, zúzásra kell kerülnie a rostálást megelőzően. A különféle célokra felhasznált sódernek meg kell felelnie a vonatkozó előírásoknak, és az annak nyersanyagát képező anyag fizikai tulajdonságai határozzák meg azt, hogy alkalmas‑e a tervezett felhasználásra. Ezért a feltöltésre szolgáló anyagokra vonatkozó előírások például kevésbé szigorúak, mint az azon anyagokéra vonatkozó előírások, amelyek az úttestek legalsó rétegeként használatosak, melyek viszont kevésbé szigorúak, mint az olyan intenzív használatnak kitett felületek alapjául szolgáló anyagokra vonatkozó előírások, mint például az úttestek koptatórétegei vagy a vasúti sínek töltései. Az anyagok nagyobb része olyankor használható fel sóderként, amikor az alkalmazás kisebb jelentőségű vagy az előírások kevésbé szigorúak, míg az anyagoknak csak kisebb része felel meg a szigorúbb előírásoknak.

A 2001‑es Finance Act

3      A 2001‑es Finance Act (a 2001‑es évre szóló adótörvény, a továbbiakban: törvény) második részének 16–49. cikke és 4–10. melléklete az Egyesült Királyságban bevezette az Aggregates Levy elnevezésű adót (a továbbiakban: »AGL«‑t vagy »adó«‑t) a sóderre vonatkozóan.

4      Az AGL végrehajtására vonatkozó rendelkezések – a törvény végrehajtási rendelete értelmében – 2002. április 1‑jén léptek hatályba.

5      A törvényt a 2002‑es Finance Act (a 2002‑es évre vonatkozó adótörvény) 129–133. cikke és 38. melléklete módosította. Az így módosult rendelkezések mentességről rendelkeznek bizonyos ércek – különösen a pala, az agyagpala, az agyag és a kaolin – kitermeléséből származó meddőkőzet (spoils) tekintetében. Ezenfelül átmeneti időszakot határoznak meg az adó Észak-Írországban történő bevezetésére.

6      Az AGL a kereskedelmi kitermelés tárgyát képező sóder tonnájaként 1,60 font sterling (GBP) összegben kerül kivetésre (a törvény 16. cikkének (4) bekezdése).

7      A módosított törvény 16. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az AGL attól az időponttól számítva esedékes – amennyiben a hatálya alá tartozó sódermennyiség az Egyesült Királyságban kereskedelmi célú kitermelés tárgyát képezi –, amikor a törvény hatályba lépett. Az tehát mind az importált sódermennyiségekre, mind az Egyesült Királyságban kitermelt sódermennyiségekre egyformán vonatkozik.

8      A végrehajtási rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi a kitermelő számára, hogy adócsökkentésben részesüljön, amennyiben az adó alá eső sódert további feldolgozás nélkül az Egyesült Királyságon kívülre exportálják vagy szállítják.

9      A módosított törvény 17. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

»A jelen részben ’sóder’ alatt (a fenti 18. cikkre figyelemmel) kő, kavics vagy homok értendő, valamint az összes olyan anyag, amely azoknak átmenetileg részét képezi vagy azoknak természetes keveréke.«

10      A törvény 17. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a sóder négy esetben nem adóköteles: amennyiben az kifejezetten mentességet élvez; amennyiben azt előzőleg építési célra használták; amennyiben már korábban kivetették rá a sóderre vonatkozó adót; vagy amennyiben a törvény hatálybalépésekor nem a lelőhelyén található.

11      A módosított törvény 17. cikkének (3) és (4) bekezdése bizonyos esetekben adómentességről rendelkezik.

12      A módosított törvény 18. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése meghatározza azokat az eljárásokat, amelyek adómentesek, és az e mentesség hatálya alá tartozó anyagokat.

A közigazgatási eljárás és a nemzeti bíróság előtti peres eljárás

13      Egy 2001. szeptember 24‑i levélben a Bizottsághoz [első] panasz […] érkezett két olyan vállalkozástól, amely a felperessel semmilyen kapcsolatban nem áll, és amely azt kérte, hogy kilétét ne hozzák az érintett tagállam tudomására, az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően. A panaszosok állítása szerint egyes anyagok kizárása az AGL alkalmazásának hatálya alól, az Észak-Írországra vonatkozó exportmentesség és az eltérések lényegében állami támogatást képeznek.

14      2001. december 20‑án Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága tájékoztatta a Bizottságot az állami támogatások rendszeréről, amely »A sóderre vonatkozó adó szakaszos bevezetése Észak-Írországban« elnevezést viseli.

15      2002. február 6‑i levelében a Bizottság közölte a tagállammal az első panasz összefoglalását, és felhívta egyrészt az e panaszra vonatkozó észrevételeinek előterjesztésére, másrészt pedig arra, hogy szolgáltasson további információkat az AGL‑re vonatkozóan, amelynek a tagállam 2002. február 19‑i levelével eleget is tett.

16      2002. február 11‑én a felperes keresetet indított az AGL ellen a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division ([Anglia és Wales] Legfelsőbb Bírósága, Queen’s Bench Division […]) előtt. A felperes különösen az állami támogatásokra vonatkozó közösségi jogszabályok megsértésére hivatkozott. 2002. április 19‑i ítéletével a High Court of Justice elutasította a keresetet, meghagyva a felperes számára azt a lehetőséget, hogy a Court of Appealhez (England & Wales) ([Anglia és Wales] fellebbviteli bíróságához) forduljon fellebbezéssel. A felperes fellebbezése eredményes volt, a Court of Appeal elrendelte az eljárás felfüggesztését, tekintettel a Bírósághoz benyújtott jelen keresetre.

17      2002. április 15‑i levelével a felperes időközben panaszt nyújtott be a Bizottsághoz az AGL ellen […]. Ebben lényegében azt állította, hogy egyes anyagok kizárása az AGL alkalmazásának hatálya alól, akárcsak az exportmentesítések, állami támogatást képeznek. Ami az Észak-Írországra vonatkozó eltéréseket illeti, amelyekről az Egyesült Királyság hatóságai értesítést küldtek, azok összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

A megtámadott határozat

18      2002. április 24‑én a Bizottság [elfogadta a megtámadott] határozatot […] arról, hogy nem emel kifogást az AGL‑lel szemben.

19      2002. május 2‑án az Egyesült Királyság hatóságai közölték a megtámadott határozatot a felperessel. A felperest erről a Bizottság 2002. június 27‑i levelében hivatalosan értesítette.

20      Határozata 43. pontjában a Bizottság úgy vélte, hogy az adó nem tartalmaz állami támogatásnak minősülő elemet az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében, mivel annak alkalmazási körét az adórendszer logikája és jellege indokolja. Ezenfelül úgy vélte, hogy az Észak-Írországnak biztosított mentesség, amelyről értesítették a Bizottságot, összeegyeztethető a közös piaccal.

21      Az AGL alkalmazása hatályának leírásakor a 8. és 9. pontban a Bizottság hangsúlyozza, hogy ez az adó a tiszta sóderre kerül kivetésre, amely a meghatározás szerint »az elsődleges kitermelés tárgyát képező természetes érctelepekről származó sóder«, amely »kőzetdarabokból, homokból és kavicsból tevődik össze, és amely felhasználható nyers állapotban vagy olyan mechanikus eljárásokat követően, mint a zúzás, mosás és osztályozás«. A kitűzött célok hatálya alól kizárt anyagokat [helyesen: a kizárt anyagokat és a követett célokat] illetően a Bizottság a megtámadott határozat 11–13. pontjában a következőkre mutat rá:

»Az AGL nem kerül kivetésre azon anyagokra, amelyek más eljárások melléktermékei vagy egyéb hulladékai. [Az Egyesült Királyság hatóságai] szerint ezen anyagok közé tartozik a pala- és kaolinhulladék, a meddőkőzet, a hamu, a kohókból származó (szén)salak, az üveg- és kaucsukhulladék. Az AGL ugyanígy nem vonatkozik az újrahasznosított sóderre, mely kategóriába az olyan kőzetdarabok, homok és kavics tartozik, amely korábban már legalább egyszer első felhasználás tárgyát képezte (általában az építőiparban vagy közmunkáknál).

[Az Egyesült Királyság hatóságai] szerint az ilyen anyagok kizárása az AGL alkalmazásának hatálya alól azok építőanyagként való felhasználását ösztönzi, és csökkenti a tiszta sóder túlzott kitermelését, amely így az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodást is elősegíti.

[Az Egyesült Királyság hatóságainak] eredeti tervei abból a feltevésből indulnak ki, hogy az AGL a tiszta sóder keresleti volumenének évente átlagosan 20 millió tonnával való csökkentését teszi majd lehetővé, ami az Egyesült Királyságban éves kereslet szintjén 230–250 millió tonnás nagyságrendet fog eredményezni.«

22      Az AGL alkalmazási körére vonatkozó értékelést illetően a megtámadott határozat 29. és 31. pontja a következőket mondja ki:

»A Bizottság rámutat arra, hogy az AGL csak a sóderként felhasznált kőzetdarabok, homok és kavics kereskedelmi kitermelése után kerül kivetésre. Ezen anyagokra nem vetik ki az adót, ha azokat más célra használják fel. Az AGL csak a tiszta sóderre kerül kivetésre. Nem terheli adó a melléktermékként vagy más eljárások hulladékaként kitermelt sódert (másodlagos sóder), sem az újrahasznosított sódert. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy az AGL csak bizonyos tevékenységi ágazatokat és vállalkozásokat érint. Ezért megjegyzi, hogy meg kell vizsgálni azt, hogy az AGL alkalmazási köre igazolt‑e az adórendszer logikája és felépítése által.

[…] [A]z Egyesült Királyság nemzeti adórendszere szabad meghatározásának gyakorlása keretében az AGL‑t azzal a szándékkal vezette be, hogy maximalizálja az újrahasznosított sóder és a tiszta sódert kiváltó egyéb alternatív megoldások használatát, és ezzel előmozdítsa a tiszta sóder – amely nem megújuló természeti erőforrás – gazdaságos felhasználását. A sóderkitermelés által képviselt környezeti károk, amelyeket az Egyesült Királyság az AGL révén visszaszorítani szándékozik, magukban foglalják a zajártalmakat, a port, a biológiai sokféleség veszélyeztetését és a vizuális környezetszennyezést.«

23      A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le a 32. pontban, hogy az AGL egy speciális adó, amelynek alkalmazási köre igen korlátozott, és a tagállam által az érintett tevékenységi ágazat sajátos jellemzői alapján került meghatározásra, valamint hogy az adó felépítése és hatálya egyértelmű különbségtételt tükröz a tiszta sóder kitermelése – amely nem kívánatos következményekkel jár a környezetre nézve –, illetve a másodlagos vagy újrahasznosított sóder előállítása között, amely jelentősen hozzájárul a vájászatból, egyéb munkálatokból vagy a más célból szabályosan végzett eljárásokból származó kőzetdarabok, kavics és homok feldolgozásához.

24      Az Egyesült Királyság területén előzetesen feldolgozásra nem került, exportált sóderre vonatkozó mentességet illetően a megtámadott határozat a 33. pontjában a következőket mondja ki:

»[...] e megoldást az a tény indokolja, hogy a sóder mentességet élvezhet az adó alól az Egyesült Királyságban, amennyiben azt mentességet élvező gyártási eljárás ([például] üveg-, műanyag-, papír-, műtrágya- vagy növényvédőszer-gyártás) során használják fel. Mivel [az Egyesült Királyság hatóságai] nem tudnak ellenőrzést gyakorolni a területükön kívül történő sóderfelhasználás felett, a kivitel mentesítése a sódert exportálók jogbiztonsága érdekében, valamint azért szükséges, hogy elkerülhető legyen az egyenlőtlen bánásmód azon sódermennyiségek exportja esetén, amelyek az Egyesült Királyságon belül egyébként mentességet élvezhetnének.«

25      A Bizottság a 34. pontban az alábbi következtetésre jutott:

»Az ilyen adó jellegéből és általános felépítéséből következik, hogy az nem alkalmazható a másodlagos sóderre, sem az újrahasznosított sóderre. Az adó kivetése a tiszta sóder kitermelésére hozzájárul az elsődleges sóderkitermelés, valamint a nem megújuló természeti erőforrások felhasználásának és azoknak a környezetre gyakorolt káros hatásainak csökkentéséhez. A Bizottság ezért azon a véleményen van, hogy azok az előnyök, amelyek egyes vállalkozások tekintetében az AGL alkalmazási körének meghatározása folytán keletkeznek, igazoltak az adórendszer jellege és általános felépítése által.«”

 A vitatott eljárások és a felek kérelmei

2        A Törvényszék Hivatalához 2002. július 12‑én benyújtott keresetlevelével a British Aggregates Association keresetet indított az N 863/01. sz. állami támogatás – Egyesült Királyság/Sóderre vonatkozó adóról üggyel kapcsolatos, 2002. április 24‑i C (2002) 1478 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) részleges megsemmisítése iránt.

3        A Törvényszék második tanácsának elnöke 2002. november 28‑i végzésével megengedte, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága az Európai Közösségek Bizottsága oldalán beavatkozzék.

4        Kereseti kérelmének alátámasztásaként a felperes elsőként az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére, másodikként az EK 253. cikk szerinti indokolás hiányára, harmadikként a Bizottságnak az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó kötelezettségének megsértésére, negyedikként pedig ugyanezen intézmény kötelezettségeinek az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálat során történő elmulasztására hivatkozott.

5        A Bizottság vitatta a kereset elfogadhatóságát arra való hivatkozással, hogy a megtámadott határozat a felperest nem érintette személyében az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében.

6        A fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélettel a Törvényszék, az annak 45–68. pontjában szereplő okok miatt a keresetet elfogadhatónak nyilvánította. Az együttesen vizsgált első és második jogalapot, valamint a harmadik és a negyedik jogalapot – a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 104–156., illetve 163–173., és 177–180. pontjában kifejtett okok miatt – elutasította. A Törvényszék így a keresetet teljes egészében elutasította.

7        2006. november 27‑én benyújtott beadványával a felperes fellebbezést terjesztett elő a Bírósághoz a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének hatályon kívül helyezése, valamint a megtámadott határozatnak az Észak-Írországra vonatkozó mentességet érintő rész kivételével történő megsemmisítése iránt. A Bizottság csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben az említett ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elfogadhatatlanságának megállapítását kérte a Bíróságtól. Az Egyesült Királyság a fellebbezés elutasítását kérte.

8        A Bíróság a C‑487/06. P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletében (EBHT 2008., I‑10505. o., a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet) hatályon kívül helyezte a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletét, és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé.

9        A Bíróság a kereset elfogadhatósága tekintetében a Törvényszék értékelését teljes egészében jóváhagyta (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 24–58. pontja).

10      Az ügy érdemét illetően a Bíróság a Törvényszék részéről két vonatkozásban is téves jogalkalmazást állapított meg.

11      A Bíróság álláspontja szerint egyfelől a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 115., 117., 120., 121. és 128. pontjában a Törvényszék megsértette a támogatás fogalmát, és különösen az előny szelektivitásának kritériumát, amely nem az állami intézkedések okai és céljai alapján tesz különbséget, hanem azokat hatásaiktól függően határozza meg. Ennélfogva a Törvényszék nem vehette volna figyelembe a követett környezetvédelmi célkitűzést ahhoz, hogy igazolja a szelektív előnyt tartalmazó intézkedéseknek az EK 87. cikk (1) bekezdése hatálya alól történő kizárását (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 82–92. pontja).

12      Másfelől a Bíróság úgy ítélte meg, hogy különösen a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 118., 134., 139., 154. és 171. pontjában a Törvényszék annak megállapításával, hogy a Bizottság az EK 88. cikk (3) bekezdésének alkalmazása keretében széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, tévedett az állami támogatás fogalmával kapcsolatban gyakorlandó bírósági felülvizsgálat terjedelmével kapcsolatban, amely fogalom jogi természetű, és azt objektív körülmények alapján kell értelmezni. Emiatt a Bíróság álláspontja szerint a közösségi bíróságnak főszabály szerint teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e. Ezen elv a Bizottság által az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati eljárás eredményeképpen hozott határozatokra is alkalmazandó, mivel a Bizottság mérlegelés nélkül köteles megindítani az e cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, amennyiben az előzetes vizsgálat nem teszi lehetővé számára valamennyi értékelési nehézség leküzdését. A Bíróság álláspontja szerint e téves jogalkalmazás a megtámadott határozat Törvényszék általi érdemi vizsgálatának egészére kihat (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 109–115. pontja).

13      A Bíróság egy, a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 112. pontját érintő kifogásnak is helyt adott. A Törvényszék e pontban lényegében megállapította, hogy a Bizottság a megtámadott határozat egészében és különösen annak indokolásának 29. pontjában azon az állásponton volt, hogy az „elsődleges sóder” kifejezés lényegét tekintve „az AGL hatálya alá vont” sódert jelöli, míg a „másodlagos sóder” kifejezés lényegét tekintve a jogszabályban felsorolt „adómentes” sóderekre utal. A Törvényszék ebből különösen arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság e tekintetben mindössze annak megerősítésére szorítkozott, hogy „az AGL nem kerül kivetésre a származékos termékekre és az elsődleges kitermelés törmelékeire, amennyiben azok a törvény értelmében adómentesek”. A Bíróság álláspontja szerint a Törvényszék ezzel értelmezési hibát követett el, és saját indokolásával helyettesítette azon indokolást, amely a megtámadott határozatból közvetlenül következett, jóllehet ezt semmilyen objektív körülmény nem igazolta (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 140–145. pontja, különösen a 144. és a 151. pont).

14      Emellett a Bíróság helyt adott a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 150. pontját érintő kifogásnak is, amely az EK 253. cikk szerinti indokolási kötelezettség tiszteletben tartására irányult. A Bíróság álláspontja szerint a Törvényszék e pontban foglalt megállapításaival ellentétben, az EK 91. cikken alapuló indokolás nem tekinthető olyannak, mint amely a megtámadott határozatban kifejtett indokokhoz kapcsolódik, amelyek azon alapultak, hogy az Egyesült Királyság hatóságai nem rendelkeznek befolyással a nyersanyagoknak az Egyesült Királyság területén kívüli sóderként történő felhasználásával kapcsolatban, hanem valójában eltérő indokolást képez, amelyet e határozat meghozatalát követően fejtettek ki. Ennélfogva a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az EK 253. cikket, amikor ezen indokolást a megtámadott határozatban szereplő indokként vette figyelembe (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 172–179. pontja, különösen a 178. pont).

15      Végül a Bíróság elutasította a téves jogalkalmazásra alapított fellebbezési jogalapokat, ami egyfelől az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításának elmulasztását (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 185–189. pontja), másfelől a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségét (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 192–194. pontja) illeti.

16      A Bíróság végül úgy határozott, hogy hatályon kívül helyezi a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletét, és az ügyet a két vonatkozásban megállapított, a fenti 11. és 12. pontban említett téves jogalkalmazás miatt visszautalja a Törvényszék elé, és a költségekről nem határoz (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 195., 197. és 198. pontja).

17      A jelen ügy visszautalását követően a Törvényszék felhívta a feleket, hogy terjesszék elő észrevételeiket a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítéletnek az ügy megoldásával kapcsolatos következményeire vonatkozóan. A Törvényszék eljárás szabályzata 119. cikke 1. §‑ának megfelelően a felperes, a Bizottság és az Egyesült Királyság nyújtott be észrevételeket tartalmazó beadványt.

18      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot az Észak-Írországra vonatkozó mentességet érintő rész kivételével;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, beleértve a fellebbezéssel kapcsolatos költségeket is.

19      Az Egyesült Királyság által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

20      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (kibővített első tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.

21      A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2011. május 16‑i tárgyaláson meghallgatták.

22      A tárgyaláson a Törvényszék az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések körében felszólította a Bizottságot és az Egyesült Királyságot, hogy három héten belül nyújtsák be a kereskedelmi felhasználásra szánt „tiszta” sóder kitermelésére kivetett Aggregates Levy (sóderadó, a továbbiakban: AGL vagy adó) bejelentését követően indított közigazgatási eljárás egyes tényállási elemeire vonatkozóan az aktában fellelhető valamennyi iratot és hivatkozást. A Törvényszék így nyitva hagyta a szóbeli szakaszt, amit a tárgyalásról készített jegyzőkönyvben is rögzítettek.

23      A Törvényszék Hivatalához 2011. május 30‑án benyújtott külön beadványában a felperes azt kérte a Törvényszéktől, hogy az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések körében kötelezze a Bizottságot és az Egyesült Királyságot kiegészítő információk benyújtására a tárgyalás során vitatott egyes tényekkel kapcsolatban. A Bizottság és az Egyesült Királyság e kérelemre 2011. július 13‑án és 14‑én nyújtották be észrevételeiket.

24      A Törvényszék Hivatalához 2011. június 14‑én benyújtott külön beadványukban a Bizottság és az Egyesült Királyság eleget tettek a Törvényszék dokumentumok benyújtása iránti kérelmének. A felperes az e dokumentumokra vonatkozó észrevételeit 2011. július 18‑án nyújtotta be, amelyet követően a Törvényszék a szóbeli szakaszt befejezettnek nyilvánította.

 A jogkérdésről

1.     Előzetes észrevételek

25      Mivel a Bíróság véglegesen megerősítette a Törvényszéknek a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítéletében a kereset elfogadhatóságával kapcsolatosan kifejtett értékelését (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 24–58. pontja), amit a felek is elismertek, meg kell állapítani, hogy a jelen kereset elfogadható, és a Törvényszék értékelését a megtámadott határozat érdemi jogszerűségére kell korlátozni.

26      E tekintetben a jelen ügynek a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 82–92. és 109–115. pontjában megállapított, a támogatás fogalmának és a megtámadott határozat bírósági felülvizsgálata terjedelmének a Törvényszék általi megsértését eredményező (lásd a fenti 10–12. és 16. pontot) téves jogalkalmazás miatt történő visszautalása folytán a Törvényszéknek újra meg kell vizsgálnia a jelen jogvita tárgyát képező valamennyi releváns körülményt, és azokat az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom fényében újra kell minősítenie.

27      A Törvényszék ennélfogva úgy véli, hogy meg kell vizsgálni az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapot.

2.     Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról

 A felek visszautalást követően tett észrevételeinek összefoglalása

28      A felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a támogatás fogalmát, és különösen félreértelmezi az AGL‑ből eredő előnyök szelektív jellegét. Sem a Bizottság, sem az Egyesült Királyság nem bizonyította, hogy az AGL által követett környezetvédelmi célra tekintettel az egyes sóderekkel és/vagy anyagokkal szemben alkalmazott eltérő bánásmód igazolható a törvény jellegével, általános felépítésével vagy környezetvédelmi logikájával. Az AGL hatályának inkoherens volta ezért lehetőséget teremt az EK 87. cikk (1) bekezdésében tiltott szelektív előny nyújtására. A felperes álláspontja szerint ezt az inkoherenciát erősíti különösen bizonyos anyagok, mint a pala, az agyag és az agyagpala adómentessége, annak ellenére, hogy ezek a törvény értelmében „sódernek” minősülnek, és az azokkal helyettesíthető anyagok sóderei adókötelesek. Mindazonáltal a „sóderek” fogalmának egyértelmű meghatározása hiányában az ilyen mentesség nem igazolható azon érvvel, miszerint az AGL a „tiszta” sóderek iránti keresletnek a környezetvédelmi szempontból kevésbé káros anyagok felé történő elmozdítását, és különösen az újrahasznosított sóderek és más helyettesítő anyagok használatának, valamint az említett, nem megújuló természeti erőforrásnak minősülő tiszta sóderek hatékony használatának elősegítését célozza (a megtámadott határozat 31. pontja).

29      Az exportok mentesítését illetően a felperes arra kéri a Törvényszéket, hogy vizsgálja felül a megtámadott határozat 33. pontjában szereplő érvelést, amely szerint az Egyesült Királyság hatóságai nem képesek ellenőrizni a sóderek exportját, ami az exportált sóderrel szembeni egyenlőtlen bánásmód kockázatát hordozza magában. Az exportált és mentesített sóder 90%‑a ugyanis egyetlen gránitbányából, a skóciai Glensandából származik, amelynek egyetlen terméke sem használható adómentes eljárásokban az Egyesült Királyságban. Így e mentesség valós indoka a versenyképesség fenntartása, ami a környezetvédelmi adó jellegétől és általános felépítésétől idegen. Az export adómentessége ezért az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előnyt biztosít.

30      A Bizottság válaszában azzal érvel, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazása keretében a Törvényszéknek „mindenekelőtt azt kell megítélnie, hogy olyan intézkedésről (vagy »rendszerről«) van‑e szó, amely nem tartalmaz állami támogatási elemet, és nem veszi figyelembe a környezetvédelmi célt, illetve a rendszer jellegét vagy általános felépítését”.

31      A Bizottság álláspontja szerint ugyanis először is azt kell megállapítani, hogy egy rendkívüli adóteher, amely csak egy korlátozott ágazatot érint, nem minősül állami támogatásnak, és e tekintetben nem szükséges vizsgálni az adó célját, illetve a rendszer jellegét vagy általános felépítését. A jelen esetben a sóder adóköteles, míg a sóderen kívüli egyéb anyagok, illetve amelyeket nem ilyenként használnak, nem adókötelesek. Másodszor meg kell állapítani, hogy a rendszer mentességet biztosít az újrahasznosított termékek és a tiszta sódert helyettesítő anyagok, nevezetesen a törmelékek vonatkozásában, még akkor is, ha azt sóderként használják fel, és ezen eltérések a rendszer jellegéből, illetve általános felépítéséből következnek, és ténylegesen hozzájárulnak a tiszta sóder kitermelésének további csökkentéséhez. Mindazonáltal a felperes kitart azon kezdeti tévedése mellett, miszerint a rendszer jellegéből, illetve általános felépítéséből következő környezetvédelmi célkitűzést ezen eszmefuttatás második szakaszából annak első szakaszába kívánja áthelyezni. A fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítéletben a Törvényszék által tett megállapítással szemben ez az érvelés minden, csak egy korlátozott ágazatot érintő rendkívüli adóteherre alkalmazható, azok céljától függetlenül. A fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet helyesen állapította meg e tévedést, és ezáltal helyesen erősítette meg a megtámadott határozatot és a Bizottság álláspontját.

32      A Bizottság vitatja azon érvet, miszerint az AGL nem koherens logikát követ, mivel a környezetre hasonló hatással járó más ágazatok nem tartoznak ezen adó hatálya alá (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 82., 86. és 87. pontja). A csak egy korlátozott ágazatot – nevezetesen a sóderekét – érintő rendkívüli adóteher nem tartalmaz állami támogatási elemet az adó hatálya alá nem tartozó valamennyi más ágazat javára. Ezen egyéb ágazatok azért nem tartoznak az adó hatálya alá, mert termékeik vagy nem minősülnek sódernek (szén, lignit, agyag, kaolin, fazekasagyag, pala és agyagpala; a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 129. pontja), vagy nem sóderként használták őket (cementgyártáshoz használt mészkő és üveggyártásban alkalmazott homok) (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 90–92. pontja és 128. pontjának első mondata). A fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítéletében a Törvényszék helyesen utasította el a felperes ezen érvét, és mondta ki, hogy főszabály szerint a tagállam feladata azon termékek és szolgáltatások meghatározása, amelyekre adót vet ki, anélkül hogy ez a környezetre hasonló hatást gyakorló más ágazatok javára állami támogatást valósítana meg (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 114–116., 128. és 129. pontja).

33      Mindazonáltal a Törvényszék ehhez hozzáfűzött egy olyan szempontot, amely a megtámadott határozat indokolásából nem tűnik ki, és amelyre a Bizottság az eljárás során nem hivatkozott, mivel az az állandó ítélkezési gyakorlattal összeegyeztethetetlen (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 84., 85. és 87. pontja), nevezetesen a környezetvédelmi cél szempontját (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 115. és 128. pontja). A Törvényszék ugyanis tévesen értelmezte a megtámadott határozat indokolását úgy, hogy az a környezetvédelmi adókra korlátozódik, mivel ez az indokolás minden adóra vonatkozik, függetlenül azok céljától. A Bíróság helyesen állapította meg e tévedést (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 86. és 87. pontja). E tévedés korrigálásához a Törvényszéknek érvelésének ezen részéből mellőznie kell a környezetvédelmi célt, hogy arra a megállapításra juthasson, hogy a csak egy korlátozott ágazatot érintő rendkívüli adóteher nem tartalmaz állami támogatási elemet az adó hatálya nem tartozó valamennyi más ágazat javára, és hogy nem áll fenn állami támogatás a sóderen kívüli anyagok és az AGL hatályán kívül eső célra használt sóder vonatkozásában. E tekintetben a Bizottság kifejti, hogy a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet kifejezetten elutasítja a felperes különböző kifogásait azzal kapcsolatban, hogy egyes sóderek adókötelesek, és a sóderen kívüli egyes más anyagok, illetve a nem ilyenként használt anyagok nem adókötelesek.

34      A Bizottság álláspontja szerint a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 88. pontja is ezt az álláspontot támasztja alá, amikor hangsúlyozza, hogy a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítéletben a környezetvédelmi cél hozzáadása nyilvánvaló ellentmondásban van a környezetre káros más ágazatok, mint például a szén kizárásával, valamint az e más ágazatok adómentességének igazolására irányuló egyéb célokra való hivatkozással, mint amilyen a nemzetközi versenyképesség megőrzésére való törekvés. E tekintetben a Bíróság helyesen állapította meg, hogy az ilyen ellentmondás nem oszlatható el a szabályozás jellegén vagy általános felépítésén alapuló indokokra való hivatkozással, annál is inkább, mivel „nem a cél, hanem a hatás számít” (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 84., 85. és 87. pontja).

35      A fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 120. és 121. pontjában a Törvényszék által kifejtett, a jelen ügynek a C‑143/99. sz., Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ügyben 2001. november 8‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑8365. o.; a továbbiakban: Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítélet) alapjául szolgáló ügytől való elhatárolását illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése az állami támogatásokat hatásaik alapján határozza meg, vagyis az alkalmazott módszerektől függetlenül (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 89. pontja). A hatásokat illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy az AGL egy korlátozott ágazatot, nevezetesen a sódereket érintő rendkívüli adóteher (a megtámadott határozat 32. pontja). Az egy korlátozott ágazatot érintő rendkívüli adóteher jelleg indokolja azt a megállapítást, hogy ez az adó önmagában – bármi legyen is a célja – nem minősül a sóderen kívüli anyagok, illetve a nem ilyenként használt sóderek javára biztosított állami támogatásnak (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 90–92. pontja). A Bizottság álláspontja szerint e jelleg jelenti továbbá azt a „semleges referenciapontot”, „rendszert” vagy „általános szabályozást”, amely „önmagában nem tartalmaz állami támogatási elemet, és nem az adó célját vagy […] a rendszer jellegét, illetve általános felépítését alapul véve került bevezetésre”, és amely lehetővé teszi annak meghatározását, hogy az adó alóli egyéb mentességek a rendszer jellegéből, illetve általános felépítéséből következnek‑e. Márpedig az Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló tényállásban nem szerepelt „referenciapontként” ilyen korlátozott ágazat, mivel a szóban forgó intézkedés az általános felépítés nagy részére hatással volt, ami eltérő megközelítést tett indokolttá.

36      A Bizottság ezért arra kéri a Törvényszéket, hogy a bírósági felülvizsgálat terjedelmének tiszteletben tartásával vizsgálja felül először is a sóderágazat meghatározását (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 75., 90., 91., 110., 138. és 139. pontja, valamint a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 96–101. pontja). A jelen ügyben a Bizottság az elemzését az adó Egyesült Királyság által meghatározott hatályát alapul véve végezte el. A sódereken kívüli anyagok, mint a szén, a lignit, az agyag, a kaolin, a fazekasagyag, a pala és az agyagpala, illetve a nem ilyenként használt sóderek, nevezetesen a cementgyártáshoz használt mészkő és az üveggyártásban alkalmazott homok, nem tartoznak ezen adó hatálya alá, mivel nem tartoznak a sóderágazatba. Ezért nem állítható az, amint a felperes teszi, hogy az érintett anyagok mind sóderek. A fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet (130. pont) is megerősíti, hogy egyes anyagok nem tartoznak az adó hatálya alá, mivel nem minősülnek sódernek. Másodszor e felülvizsgálatnak ki kell terjednie a szigorú műszaki előírásoknak megfelelő sóderek, mint például a kerékpárutak burkolataként alkalmazott vörös kavics, az úttestek burkolataként használt anyagok és a vasúti síneknél alkalmazott zúzalék adóztatására, mivel azok sódereknek minősülnek függetlenül attól, hogy léteznek‑e azokat helyettesítő anyagok, vagy sem (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 85., 90–92., 135. és 136. pontja, valamint a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 125., 126., 130. és 131. pontja). Harmadszor a Törvényszéknek felül kell vizsgálnia a „másodlagos” mészkő és a homok adóztatását, mivel azokat sóderként használják függetlenül attól, hogy egyes bányák azokat „másodlagos” termékeknek minősítik‑e, vagy sem (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 86., 90–92. és 137. pontja, valamint a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 146–151. pontja). Negyedszer e felülvizsgálatnak arra is ki kell terjednie, hogy a sóderen kívüli termékek és a törmelékek, mint a pala, az agyagpala, az agyag, a kaolin, a fazekasagyag, a szén és a lignit még sóderként való felhasználásuk esetén sem tartoznak az adó hatálya alá, mivel a tiszta sódert helyettesítő anyagok alkalmazására való ösztönzés a rendszer jellegéből és általános felépítéséből következik (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 83., 94–98. és 130–132. pontja, valamint a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 152–154. és 160–162. pontja). Végül az export adómentességét illetően a Bizottság arra kéri a Törvényszéket, hogy vizsgálja felül, hogy e mentességet igazolják‑e a megtámadott határozat 22. és 33. pontjában kifejtett indokok.

37      Az Egyesült Királyság vitatja a felperesnek különösen azon érvét, miszerint az AGL alapvető fogalmai sosem kerültek egyértelműen meghatározásra, és amely szerint a körülményektől függően azokat eltérő tartalommal ruházták fel.

38      Így az „elsődleges sóder” kifejezést a bányák üzemeltetői a leggyakrabban az ott kitermelt elsődleges vagy fő sóder megjelölésére használják. Ezen üzemeltetők gyakran több különböző fajta sódert termelnek ki, amelyek fizikai tulajdonságaikban, műszaki jellemzőikben és egyes felhasználási formákra való alkalmasságukban különböznek egymástól. Így a szigorú műszaki előírásoknak megfelelő sóderek kátrány vagy beton előállítására is alkalmazhatók, míg az alacsonyabb szintű műszaki előírásoknak megfelelő sóderek feltöltő anyagként, illetve zúzalékként használhatók. Az elsődleges sóderek általában a legértékesebbek, mivel magas irántuk a kereslet, és magasabb anyagtartalmuk miatt széles körben felhasználhatók. A kitermelés gazdaságossága jelentős mértékben függ a terület geológiai adottságaitól, és bizonyos mértékben attól, hogy milyen könnyen lehet a területre juttatni a nyersanyag finomításához és a kívánt minőség eléréséhez szükséges eszközöket.

39      Ezzel szemben a „másodlagos sóder” kifejezést a bányák üzemeltetői leggyakrabban az olyan sóderek megjelölésére használják, amelyek az elsődleges sóderek kitermelésének származékos termékei, és amelyek gyakran fizikai kezelést tesznek szükségessé, mint például a zúzás, a rostálás, a köszörülés és a morzsolás. E kezelés egyik szakaszában előállított származékos sódernek sincs olyan magas anyagtartalma, mint az elsődleges sódereknek, ezért azoktól különválasztják. A másodlagos sóderek több szakaszban további kezelésen eshetnek át a sóderként elérhető legmagasabb minőségük elérése érdekében. Így különböző anyagtartalmú és minőségű, illetve egyre korlátozottabb értékű termékeket állítanak elő, amíg csak nagyon finom szemcséjű anyagok, nevezetesen „apró szemcsék” maradnak, amelynek felhasználhatósága korlátozott, és amely iránt csekély a kereslet. Mindazonáltal nem feltétlenül származékos termékről vagy hulladékról van szó. Ellenkezőleg, a másodlagos sóderek többsége különösen értékes és jó minőségű, és keresletük is van, így a legtöbb esetben csak az „apró szemcsék” tekinthetők hulladéknak. Ennélfogva a másodlagos sódernek az elsődleges sódernél alacsonyabb anyagtartalma alapvető szempont e két típusú sóder megkülönböztetéséhez. A „másodlagos sóder” kifejezést néha egyes olyan kitermelési és gyártási eljárások származékos termékeinek megjelölésére is használják, amelyeknek nem célja sóder előállítása, hanem amelyek elkerülhetetlenül ilyen anyagok előállításához vezetnek, mint például a bányászati kitermelés maradványai, a kaolinkitermelés, a pala‑előállítás, az erőművek hamuja és a kohók salakja. Ezen eljárásokat meg kell különböztetni a sóderek kitermelésétől.

40      Az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy csökkenteni kívánja az ilyen származékos termékek hulladékként történő megsemmisítését, és ezért azoknak a sóderkitermelés helyettesítésére alkalmas megoldásként történő használatát kívánja ösztönözni. Jóllehet az AGL ezen anyagokat nem „másodlagos sóderként” határozza meg, e megnevezés használata elterjedt az érintett ágazatokban. A bányaüzemeltetés ágazatában használt terminológia ugyanakkor félrevezető lehet, mivel az adóköteles és az adómentes anyagokat tévesen gyakran elsődleges, illetve másodlagos sóderként emlegetik, holott az adóköteles sóderek kategóriájába elsődleges és másodlagos sóderek is tartoznak. Emellett a „tiszta sóder” kifejezés mind elsődleges, mind másodlagos sóderekre is utal, amelyeket korábban nem használtak, mivel csak nemrégen termelték ki azokat. Az újrahasznosított sóderek eszerint nem minősülnek tiszta sódernek.

41      Az Egyesült Királyság vitatja a felperes azon érvét, miszerint sem a Bizottság, sem az Egyesült Királyság nem bizonyította, hogy az AGL koherens környezetvédelmi logikát követ, valamint azt, hogy a jellege és általános felépítése igazolja a hatályát. Nem vitatott, hogy a sóderkitermelés számos káros környezeti hatással jár, ideértve a zajártalmakat, a port, a vizuális környezetszennyezést, a biológiai sokféleség és a területhasználat veszélyeztetését. Az AGL e környezetvédelmi költségeket beépíti a sóder árába, hogy ezzel csökkentse a tiszta sóder kitermelését, ösztönözze annak hatékony felhasználását, az egyéb újrahasznosított anyagok, valamint az egyébként hulladékként ártalmatlanítandó anyagok felhasználását. Jóllehet az AGL‑t közvetlenül a sódertermelőktől szedik be, az adóterhet végül a sóderek végső felhasználói viselik, mivel az említett termelők az adó költségét az árpolitikájukon keresztül átterhelik a vásárlóikra. Ebben az értelemben az AGL a tiszta sóder végső fogyasztóit terhelő közvetlen adónak minősül.

42      Az Egyesült Királyság vitatja az AGL általános felépítését érintő inkoherencia fennállását, amely az adó alól mentes egyes ágazatok, illetve termékek javára biztosított szelektív előny forrása lenne. A Törvényszéknek nem szükséges újból részletesen megvizsgálnia a felperesnek az AGL jellegére, logikájára és hatályára vonatkozó érveit, mivel azok nagy részét a Bíróság – a Törvényszék által a kizárólagos hatáskörében eljárva a tényállást érintően tett megállapításokra tekintettel – elutasította (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 94–101. pontja). Emellett az AGL jellege és logikája, valamint az azt igazoló környezetvédelmi elvek egyszerűek, koherensek és ésszerűek. Így egyes anyagok, mint a kaolin, a fazekasagyag, a pala, és az egyéb ásványi és ipari hulladékok adómentessége az AGL jellegéből és általános felépítéséből következik, aminek a következménye az, hogy e mentesség nem tartozik az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazási körébe.

43      A pala, az agyagpala és a kaolin adómentességét illetően az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a pala és a kaolin előállítási eljárása során a sódernek számos származékos terméke létrejön. Emellett a sóderek piacának egyes ágazatai sikeresen használják az ilyen származékos termékeket az AGL hatálya alá tartozó tiszta sóder helyettesítésére. A kaolin, a pala, a szén és más anyagok kitermelési eljárása ugyanis nem a sódertermelés célját szolgálja, hanem elkerülhetetlenül ilyen felhasználásra alkalmas anyagok előállításához vezetnek. Jóllehet az ilyen kitermelési eljárások bizonyos mértékben hulladékokat termelnek és károsak a környezetre, nem létezik hatékonyabb módszer az olyan anyagok előállítására, mint a pala és a kaolin. Az AGL környezetvédelmi céljára tekintettel, amennyire lehetséges, előnyben kell részesíteni az ilyen eljárások származékos termékeinek sóderként való felhasználását a tiszta sóder használata helyett, különösen amennyiben az egyetlen másik lehetőség e származékos termékek hulladékként történő megsemmisítése lenne. Ezen eljárások származékos termékeinek nagy mennyisége kerül ugyanis értékesítésre jelenleg az AGL alól mentes sóderként, míg az adó bevezetése előtt ezen anyagok legnagyobb része hulladékként került megsemmisítésre. Ami a sódertől eltérő felhasználásra szánt anyagok – mint amilyen az üveggyártáshoz használt szilikátos homok – adómentességét illeti, az akkor alkalmazandó, amikor a két fő kumulatív feltétel teljesül: nevezetesen egyfelől nem létezik más alkalmazható helyettesítő anyag, és másfelől az anyagot nem sóderként használják fel.

44      Az Egyesült Királyság álláspontja szerint a Bíróság lényegében a felperesnek valamennyi, az AGL‑nek a szennyező fizet elvének való megfelelőségére, a különböző anyagok kitermelésének a környezetre gyakorolt hatására, a „sóderágazatnak” a Bizottság általi meghatározására és az egyes anyagok mentességét állítólagosan alátámasztó valódi logikára – nevezetesen a nemzetközi versenyképesség megőrzésére – vonatkozó érvét elutasította (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 99–101., 128–132., 149., 150., 161. és 162. pontja), ezért azokat a Törvényszéknek is el kell utasítania. Ezen érvek mindenesetre nyilvánvalóan tévesek az AGL‑nek a fentiekben kifejtett jellegére és logikájára tekintettel (a Törvényszék fenti 1. pontban hivatkozott ítéletének 129., 133., 134., 138. és 153. pontja). Emellett álláspontja szerint a felperes keveri az „elsődleges sóder”, a „másodlagos sóder” és a „tiszta sóder” kifejezéseket, és azoknak olyan jelentést tulajdonít, amelyet a törvényben előírt jogi meghatározás nem támaszt alá.

 Az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazási feltételeiről

 Az előny szelektív jellegének kritériumairól

45      Első jogalapjával a felperes lényegében azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy megsértette a támogatás fogalmát, és különösen az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett előny és annak szelektív jellegének feltételeit, továbbá e fogalom alkalmazása körében hibásan járt el.

46      Az előny szempontját illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás fogalma általánosabb, mint a szubvencióé, mivel nemcsak az olyan pozitív juttatásokat foglalja magában, mint maguk a szubvenciók, hanem azon állami beavatkozásokat is, amelyek különböző módon könnyítenek a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő terheken, és amelyek ugyanolyan természetűek és azonos hatásúak, de nem minősülnek a szó szoros értelmében vett szubvenciónak (lásd a Bíróság C‑328/99. és C‑399/00. sz., Olaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑4035. o.] 35. pontját, a C‑222/04. sz., Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügyben 2006. január 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑289. o.] 131. pontját, valamint a C‑393/04. és C‑41/05. sz., Air Liquide Industries Belgium egyesített ügyekben 2006. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5293. o.] 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az adózás terén a Bíróság kimondta, hogy az az intézkedés, amellyel a hatóságok adómentességet biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amely pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezetteket, mint a többi befizetőt, az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül. Ugyanígy állami támogatásnak minősülhet az az intézkedés, amely egyes vállalkozásoknak adócsökkentést vagy az egyébként esedékes adófizetés halasztását engedélyezi (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügyben hozott ítélet 132. pontja).

47      Az előny szelektivitásának szempontját illetően azt kell megvizsgálni, hogy az adott jogrendszer keretein belül valamely állami intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében véve előnyben részesíthet‑e „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest (lásd a fenti 35. pontban hivatkozott Adria‑Wien Pipeline ügyben hozott ítélet 41. pontját; lásd továbbá a Bíróság C‑172/03. sz. Heiser‑ügyben 2005. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1627. o.] 40. pontját; a C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 119. pontját; a C‑88/03. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑7115. o.] 54. pontját és a C‑428/06–C‑434/06. sz., UGT-Rioja és társai egyesített ügyekben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6747. o.] 46. pontját).

48      Nem tesz azonban eleget e szelektivitási feltételnek az az intézkedés, amely – bár előnyt jelent a kedvezményezettjének – a vonatkozó adórendszer természetével vagy általános belső felépítésével igazolható (lásd ebben az értelemben a fenti 35. pontban hivatkozott Adria‑Wien Pipeline ügyben hozott ítélet 42. pontját és a fenti 47. pontban hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. pontját). A Bíróság kimondta, hogy az érintett tagállam bizonyíthatja, hogy az intézkedés az adórendszere alapelveinek vagy vezérlő elveinek közvetlen következménye, és hogy e tekintetben különbséget kell tenni egyrészt az adott adórendszer – azon kívülálló – céljai, másrészt a magában az adórendszerben rejlő mechanizmusok között, amelyek szükségesek a fenti célok eléréséhez (a fenti 47. pontban hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 81. pontja). Az olyan adómentességek ugyanis, amelyek a vonatkozó adórendszertől idegen célkitűzés eredményei, nem mentesülhetnek az EK 87. cikk (1) bekezdéséből eredő követelmények alól.

49      Egyébiránt a szóban forgó intézkedés által biztosított előny szelektív jellegének értékelése érdekében a viszonyítási alap meghatározása különösen fontos az adóintézkedések esetében, mivel magának az előnynek a fennállását is csupán egy „általános” adóztatáshoz viszonyítva lehet megállapítani (lásd ebben az értelemben a fenti 47. pontban hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontját és a Törvényszék T‑308/00. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2004. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1933. o.] 81. pontját). Így valamely nemzeti adóintézkedés „szelektívnek” minősítéséhez először is előzőleg meg kell határozni és meg kell vizsgálni az adott tagállamban hatályban lévő adózási rendszer szerinti közös vagy „általános” rendszert. Ehhez a közös vagy „általános” adórendszerhez képest kell ezután értékelni és megállapítani, hogy a szóban forgó adóintézkedéssel biztosított előny szelektív jellegű‑e, ehhez pedig azt kell bizonyítani, hogy ez az intézkedés eltér az említett közös adórendszertől, amennyiben különbséget tesz az érintett tagállam adózási rendszere által kitűzött célra tekintettel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő gazdasági szereplők között.

50      Ennélfogva elsőként azonosítani kell az AGL‑ben foglalt „általános” adóztatást meghatározó szempontokat.

 Az AGL‑ben foglalt „általános” adóztatásról

51      A jelen esetben a felek elismerik, hogy a viszonyítási alap, amelynek fényében meg kell határozni az általános adóztatást és az esetleges szelektív előnyök fennállását, maga az AGL, amely az Egyesült Királyságban a sóderágazatban alkalmazandó különös adórendszert vezetett be.

52      Mindazonáltal a Bizottság érvelésével ellentétben (lásd a fenti 31–33. pontot), még ha feltételezzük is, hogy e rendszer „egy adott gazdasági ágazatra korlátozott rendkívüli adótehernek” tekinthető, önmagában emiatt nem mentesül az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom hatálya alól (lásd ebben az értelemben a fenti 47. pontban hivatkozott Heiser‑ügyben hozott ítélet 42. pontját), mivel e rendszer ezen ágazaton belül olyan különbségeket tehet, amelyek megfelelhetnek a fenti 47. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett előny és szelektivitás kritériumainak. Emellett a támogatás objektív körülmények alapján értelmezendő fogalma jogi jellegének megfelelően (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 111. pontja) egy állami intézkedés célja, mint amilyen a jelen esetben a környezetvédelmi cél, illetve egy különös vagy ágazati adórendszer ökoadó jellege nem elegendő ahhoz, hogy az intézkedés elkerülje az e rendelkezés értelmében vett támogatássá minősítést (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 84. pontja), mivel az ilyen intézkedést a hatásaira tekintettel kell értékelni, és el kell vonatkoztatni annak okaitól, illetve célkitűzéseitől (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 85–88. pontja). Ennélfogva a támogatás EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett fogalma megköveteli annak vizsgálatát, hogy egy különös vagy ágazati adórendszer tartalmaz‑e az e rendszerrel érintett ágazaton belül „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” előnyben részesítő megkülönböztetéseket, ami először is az e rendszer alapjául szolgáló „általános” adóztatás meghatározását szükségelteti (lásd a fenti 49. pontot).

53      Amint többek között az Egyesült Királyság írásbeli észrevételeiből (lásd a fenti 37–43. pontot) és a feleknek a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésekre adott válaszaiból kitűnik, az AGL alapjául szolgáló „általános” adóztatási elv a „sóderként” adóköteles építőanyag kereskedelmi felhasználása az Egyesült Királyságban (a 2001‑es Finance Act [a 2001‑es évre szóló adótörvény, a továbbiakban: törvény] 16. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 17. cikkének (1) bekezdése) anélkül, hogy a törvény pontosan meghatározná a „sóder” fogalmát vagy az e kifejezést pontosító általános adóztatási szempontokat, különösen az érintett anyagok fizikai-kémiai tulajdonságait, összetételét, méretét, illetve kereskedelmi értékét illetően.

54      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a „tiszta”, az „elsődleges” és a „másodlagos” sóder megjelölések, amelyeket mind a megtámadott határozat, mind pedig a felek az eljárás során ismétlődően használtak, nem meghatározóak, mivel az AGL rendelkezéseinek szövege nem tesz ilyen különbséget. Amint ugyanis az Egyesült Királyság a tárgyaláson elismerte, egyfelől az AGL általános adórendszere nem a sóder általános fogalmára tekintettel került meghatározásra, másfelől a törvény az AGL hatálya alól kizárja azokat a sódereket, amelyek bizonyos anyagokból származnak (a törvény 17. cikke) függetlenül azok fizikai adottságaitól, amelyek bizonyos kitermelési vagy előállítási eljárásokból származnak (a törvény 18. cikke szerinti „Mentes eljárások”) vagy amelyeket exportra szánnak (a törvény 16. cikkének (2) bekezdése). Az AGL tehát tartalmazza a bizonyos anyagokból, illetve kitermelési vagy előállítási eljárásokból származó olyan sóderek listáját, amelyek mentesek az adó alól függetlenül attól, hogy a sóderek állítólagos kategóriáinak valamelyikébe tartoznak‑e, vagy sem (a törvény 17. cikkének (2)–(4) bekezdése és 18. cikkének (1)–(3) bekezdése).

55      Ebből következik, hogy az AGL alapját képező általános adóztatási elv csak a „sóderként” adóköteles építőanyagnak az Egyesült Királyságban való kereskedelmi felhasználásának fogalmán alapszik.

56      Márpedig a megtámadott határozatban a Bizottság nyilvánvalóan nem vette figyelembe ezen általános adóztatási elvet az AGL által biztosított esetleges előnyök szelektív jellegének értékelésekor. Így az AGL hatályának a különösen a megtámadott határozat 29. pontjának második és harmadik mondatában szereplő leírása nem felel meg az általános adóztatás e fogalmának. E mondatok értelmében ugyanis lényegében az adót csak a „tiszta” sóderekre vetik ki, nem terheli azonban adó „a melléktermékként vagy más eljárások hulladékaként kitermelt sódert (másodlagos sóder), sem az újrahasznosított sódert”. Az AGL azonban nem ír elő ilyen általános adóztatási szabályt, amely különbséget tesz e sóderek különböző kategóriái között („tiszta”, „másodlagos” és „újrahasznosított”).

57      E megállapítást nem kérdőjelezi meg a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 144. pontja, amely nem az AGL alapját képező általános adóztatási elv meghatározására irányul, továbbá nem is mondja ki, hogy a megtámadott határozat ezen elv helyes meghatározásán alapul. A Bíróság e pontban pusztán annak megállapítására korlátozódott, hogy a Törvényszék nem értelmezhette úgy a megtámadott határozat 29. pontját, hogy az „elsődleges sóder” kifejezés lényegét tekintve az AGL hatálya alá vont sódert jelöli, míg a „másodlagos sóder” kifejezés lényegét tekintve „a jogszabályban felsorolt adómentes sóderekre” utal (a fenti 1. pontban hivatkozott, hatályon kívül helyezett ítélet 112. pontja). Márpedig, ha feltételezzük, hogy ebben az összefüggésben az „elsődleges” és/vagy a „másodlagos” sóderek fogalmának használata releváns, az AGL alapját képező, a fenti 55. pontban hivatkozott általános adóztatási elv egyáltalán nem zárja ki, hogy a „másodlagos” sóder „tiszta” sódernek is minősüljön, vagy hogy főszabály szerint az AGL hatálya alá tartozzon pontosan azért, mert „sóderként” használják. Így ellentétben azzal, amit a megtámadott határozat a 29. pontjában kategorikusan kimond, önmagában az, hogy a „másodlagos sóderek” általában „melléktermékként vagy más eljárások hulladékaként kitermelt sódert” jelentenek, nem jár szükségszerűen azzal a hatással, hogy az említett sóderek adómentesek. Ugyanez vonatkozik az „újrahasznosított” anyagokra is, amennyiben az AGL értelmében vett „sódernek” minősülnek (lásd a fenti 55. pontot).

58      Ezt az értékelést megerősítik az Egyesült Királyság által szolgáltatott, a fenti 37–40. pontban ismertetett, elfogadható magyarázatok, amelyek – amint azt a Bizottság is elismerte a Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésre válaszul – megfelelnek az AGL‑t bejelentő irat 19. pontjában kifejtett magyarázatnak, amelyben a törvény példáját követve az „elsődleges” és/vagy a „másodlagos” sóderek fogalma szintén nem szerepel. E magyarázatokból lényegében kitűnik, hogy egyfelől a megtámadott határozatban a sóderek különböző kategóriáinak megjelölésére használt terminológia nem az AGL‑ben használt terminológiának felel meg, hanem inkább a bányaüzemeltetési ágazatban használt terminológiának, és másfelől hogy jelentős átfedés figyelhető meg a „másodlagos” sóderek – amely az „elsődleges” sóderek ellentéte – és a „tiszta” sóderek fogalma között. Az Egyesült Királyság véleménye szerint ugyanis a „tiszta” sóderek fogalma mind az „elsődleges” sódereket, mind a „másodlagos” sódereket magában foglalja, míg az „újrahasznosított sóderek” nem minősülnek ilyen „tiszta” sódernek. Ezen átfedés oka az, hogy a „másodlagos” sóderek gyakran olyan sódereket jelölnek, amelyek az „elsődleges” sóderek előállításának, azaz egyes anyagoknak az AGL értelmében vett sóderek előállítása céljából történő talajból való első kitermelésének származékos vagy melléktermékei. Az „elsődleges” és a „másodlagos” sóderek közötti fő különbség azok összetételében áll, amely meghatározza azok sajátos ipari felhasználását. Ennélfogva mind az „elsődleges”, mind a „másodlagos” sóderek minősülhetnek „tiszta” sódernek, amennyiben nemrégen kerültek kitermelésre, és amennyiben korábban nem használták azokat (sóderként). A tárgyaláson ezen, az Egyesült Királyság által adott magyarázat helytállóságát a többi fél is elismerte.

59      Ebből az következik, hogy ellentétben a megtámadott határozat 29. pontjában kifejtettekkel, az AGL nem ír elő általános mentességet a „másodlagos” sóderek vonatkozásában, amely valamennyi, a „sóder” fogalma alá tartozó anyagra alkalmazandó, hanem pusztán hozzákapcsolja az adómentes sóder minősítést egyes, közelebbről a törvényben meghatározott anyagokhoz, ezen anyagok valamelyikének adott kitermelési vagy előállítási eljárásához, illetve az exportált sóderekhez.

60      Következésképpen, amint arra a felperes hivatkozik (a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 79. pontja), a Bizottság azzal, hogy a megtámadott határozat 29. pontjában arra szorítkozott, hogy – tévesen – ismerteti az AGL hatályát, a törvény alapjául szolgáló általános adóztatási elv félreértéséből indult ki, ami megkérdőjelezi az adómentességeknek a támogatás fogalmára tekintettel történő, illetve azoknak a fenti 47–49. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett esetleges szelektív jellegére vonatkozó értékelésének jogszerűségét.

61      Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen esetben a Bizottság e tévedése kihatott‑e, és ha igen mennyiben, a megtámadott határozatban az előnynek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektivitására alkalmazandó egyéb feltételek vonatkozásában általa elfogadott értékelésre. E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság jogosan zárta‑e ki az AGL által tett adójogi megkülönböztetésekből származó előnyök fennállását pusztán azzal az indokkal, hogy „az AGL hatályát” annak logikája és általános felépítése igazolja (lásd a megtámadott határozat 29., 34. és 43. pontját).

 Az AGL által tett adójogi megkülönböztetések fennállásáról

–       A szóban forgó helyzetek összehasonlíthatóságának feltételeiről

62      Emlékeztetni kell arra, hogy a valamely adójogi rendszer által biztosított előnyök szelektív jellegének értékelése érdekében azt kell megvizsgálni, hogy az említett rendszer keretén belül elfogadott intézkedések alkalmasak‑e arra, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását” előnyben részesítsék az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest (lásd a fenti 35. pontban hivatkozott Adria‑Wien Pipeline ügyben hozott ítélet 41. pontját).

63      Amint a felek egyhangúlag elismerték többek között a tárgyaláson, az AGL fő célja a környezetvédelem, noha ez nem következik közvetlenül a szövegéből.

64      E cél lényegében az építőiparban a mellékterméknek, vagy egyes eljárások hulladékának minősülő sóderek („másodlagosnak” is nevezett sóderek), illetve az újrahasznosított sóderek használatának ösztönzésére irányul a nem megújuló erőforrásnak minősülő, bányákban kitermelt sóderek („elsődlegesnek” is nevezett sóderek) használatának csökkentése, és ennélfogva az e kitermelési eljárásokhoz kapcsolódó környezeti hatások korlátozása érdekében (a továbbiakban: a kereslet csökkentésére irányuló cél vagy az AGL környezetvédelmi célkitűzése). E tekintetben a felperes lényegében pusztán arra hivatkozik, hogy a törvény alkalmazási körének inkoherenciájára tekintettel e cél nem érhető el szisztematikus módon, és hogy az AGL egyes anyagokból származó sódereket előnyben részesít más anyagokból származó sóderekkel szemben, holott azok ugyanezen célkitűzés szempontjából összehasonlítható helyzetben vannak. Meg kell jegyezni, hogy az AGL alapját képező, a fenti 53–55. pontban leírt általános adóztatási elvhez hasonlóan az AGL környezetvédelmi célkitűzésének – amely magában a törvény szövegében nem került kifejtésre – ezen általános meghatározása nem tesz különbséget az ilyen sóderek alapanyagát képező anyagok különböző kategóriái között.

65      Márpedig meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban szereplő indokolás az AGL környezetvédelmi célkitűzésének e fogalmán alapszik (lásd az említett határozat 5., 29., 31., 32. és 35. pontját, lásd továbbá a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 150. és 161. pontját).

66      Végül a jelen esetben nem kell arról dönteni, hogy az AGL‑t a szennyező fizet elve is vezeti‑e, amely sem az AGL vonatkozó rendelkezéseinek a szövegéből, sem a megtámadott határozat indokolásából nem következik (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 128–131. pontja). Ezen elv azt feltételezi, hogy az adó főszabály szerint minden érc‑kitermelési tevékenységre alkalmazandó a keletkezett környezetvédelmi költségek megosztása érdekében. Márpedig a felperes a tárgyaláson elismerte, hogy ez nem így van. Ugyanakkor, amennyiben az ilyen kiegészítő cél azt feltételezné, hogy az adónak minden, a talajból kitermelt ércet terhelnie kell függetlenül attól, hogy azt sóderként tervezik‑e felhasználni a kereskedelemben, vagy sem, nemcsak a fenti 53–55. pontban ismertetett általános adóztatási elvet kérdőjelezné meg, hanem veszélyeztetné a kereslet csökkentésére irányuló cél koherens és hatékony megvalósítását is.

67      Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az AGL bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelése vonatkozásában kedvezőbb adójogi bánásmódot ír‑e elő, mint olyan más vállalkozások vagy más áruk termelése esetében (a továbbiakban: adójogi megkülönböztetés), amelyek az AGL‑nek a fenti 63. és 64. pontban ismertetett környezetvédelmi célkitűzése szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak.

68      Ellentétben ugyanis azzal, amit a Bizottság állít a jelen ügy Törvényszék elé történő visszautalását követően (lásd a fenti 30–33. pontot), a szóban forgó helyzetek hasonlóságának értékelése keretében sem a Bizottság, sem a Törvényszék nem hagyhatja figyelmen kívül az AGL ezen környezetvédelmi célkitűzését (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 87. pontja, a fenti 35. pontban hivatkozott Adria‑Wien Pipeline ügyben hozott ítélet 41. pontja és a fenti 49. pont), mivel az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó aktus tárgyának és céljának, valamint azon szabályozási terület elveinek és céljainak fényében kell meghatározni és értékelni, amely alá a szóban forgó aktus tartozik (lásd ebben az értelemben analógia útján a Bíróság C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑9895. o.] 26. pontját és a C‑176/09. sz., Luxemburg kontra Parlament és Tanács ügyben 2011. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑3727. o.] 32. pontját).

69      Első jogalapja keretében a felperes különösen arra hivatkozik, hogy tekintettel az AGL környezetvédelmi célkitűzésére, több anyagnak a hatálya alól való kizárása indokolatlan adójogi megkülönböztetést eredményez bizonyos más anyagok hátrányára (a fenti 1. pontban hivatkozott hatályon kívül helyezett ítélet 81–86. pontja).

70      Ezért meg kell vizsgálni, hogy az ügy irataiból megállapítható‑e, hogy ezen adómentes anyagok az AGL környezetvédelmi célkitűzésének szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak‑e, mint más, az adó hatálya alá tartozó anyagok.

–       Az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala sóderei helyzetének az egyéb sóderekéhez való hasonlóságáról

71      Ami nevezetesen az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala sódereit illeti, amelyek az AGL 17. cikkének (3) és (4) bekezdése, valamint 18. cikkének (3) bekezdése értelmében mentesek az adó alól, meg kell állapítani, hogy a felperes helyesen hivatkozik arra, hogy azok a kereskedelmi gyakorlatban használt minősítésüktől – azaz a „tiszta”, az „elsődleges” vagy „másodlagos sóder megjelöléstől – függetlenül főszabály szerint megfelelnek az AGL szerinti általános adóztatási elv feltételének, mivel a törvény értelmében vett „sódernek” minősülnek. Ezt az elvi megállapítást sem a Bizottság, sem az Egyesült Királyság nem vitatta, akik pusztán arra hivatkoztak, hogy ezen anyagokat általában nem sóderként való felhasználás céljából állítják elő.

72      Mindazonáltal, amennyiben e sódereket mint ilyeneket használják és forgalmazzák, például épületek vagy utak építésére, azok az egyéb adóköteles helyettesítő sóderekéhez hasonló, sőt azokéval azonos helyzetben vannak. E tekintetben sem a Bizottság, sem az Egyesült Királyság nem tudta kétségbe vonni a felperes azon érvét, miszerint ilyen esetben e különféle sóderek között felhasználásuk, illetve kereskedelmi forgalomba hozataluk terén legalábbis potenciális versenyhelyzet vagy helyettesíthetőségi kapcsolat létezik. Ezért el kell utasítani a Bizottság és az Egyesült Királyság azon érvét, miszerint az olyan anyagok, mint az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala nem tartoznak az AGL hatálya alá, mivel nem tartoznak a „sóderágazatba”, valamint „általában” és „szokásosan” nem sóderként használják, és nem is ilyen céllal termelik ki azokat, illetve mivel nem állnak „jelentős versenyhelyzetben az adóköteles ágazattal” (lásd a fenti 32. és 36. pontot), hiszen az említett anyagoknak az adó hatálya alá vonása az alkalmazandó általános adóztatási szabály értelmében (lásd a fenti 55. pontot) csak azok tényleges és igazolt, sóderként történő felhasználásától függ. Emellett a Bizottság és az Egyesült Királyság nem vitatta a felperes azon érvét, miszerint e tagállam területén több olyan bánya létezik, ahol (elsődleges) agyagpala‑ és palasódert termelnek.

73      Egyébiránt nem vitatott, hogy az adó alól mentes anyagok, mint a pala és az agyag kitermelése legalább annyira ártalmas a környezetre, ha nem jobban, mint az adóköteles anyagok kitermelése, és szintén vezethet sóderként felhasználható törmelék, hulladék vagy más melléktermék előállításához (lásd a fenti 41. pontot). Így a felek felhívták a figyelmet a pala, a fazekasagyag és a kaolin kitermelésének kevéssé hatékony jellegére, valamint arra, hogy az említett anyagok kitermelése jelentős mennyiségű törmelékkel és hulladékkal jár, ami rontja a tájképet, miáltal az érintett kitermelési eljárás a környezetre különösen káros hatást gyakorol, ami miatt az Egyesült Királyság jogalkotója mentesítette ezen anyagokat az adó alól, hogy ezáltal ösztönözze azok sóderként történő használatát vagy újrahasznosítását (lásd a fenti 43. pontot). Ennélfogva ezen anyagok különböző sóderei legalábbis a priori hasonló helyzetben vannak az AGL környezetvédelmi célkitűzése szempontjából.

74      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság és az Egyesült Királyság nem tudta a jogilag megkövetelt módon bizonyítani, hogy éppen az adó alól mentes anyagok kitermelésének a környezetre gyakorolt különösen káros hatása különböztetné meg ezen anyagok helyzetét az adóköteles anyagok helyzetétől, és e tekintetben sem a megtámadott határozat indokolása, sem az Egyesült Királyságnak a Bizottság 2005. december 2‑i, a Törvényszék írásban feltett kérdéseire adott írásbeli válaszához csatolt 2002. február 19‑i levele, sem e feleknek a Törvényszék által a tárgyaláson szóban feltett kérdéseire adott válaszai nem tartalmaznak kellő magyarázatot.

–       A hasonló helyzetek közötti adójogi megkülönböztetésről

75      A fenti megfontolásokból következik, hogy egyes anyagok – mint a pala, a fazekasagyag, a kaolin és az agyagpala – sódereinek az adó alóli mentesítése, és más anyagok sódereinek az adó hatálya alá vonása annak ellenére, hogy az AGL környezetvédelmi célkitűzésének szempontjából e különböző sóderek „sóderként” történő felhasználásukat tekintve hasonló helyzetben vannak, olyan adójogi megkülönböztetést eredményez, amely a fenti 47. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett szelektív előnyök biztosításához vezethet.

76      Még ha el is ismerjük az „elsődleges” és a „másodlagos” sóderek közötti különbségtétel relevanciáját, amely ugyanakkor a törvény szövegéből nem következik (lásd a fenti 54. pontot), az adómentes anyagok sódereivel helyettesíthető adóköteles sóderek termelői kétszeresen is hátrányt szenvednek. Ugyanis nemcsak hogy az adóköteles sóderek az AGL hatálya alá tartoznak, hanem el kell szenvedniük a keresletnek az adómentes „másodlagos” sóderek felé való, a kizárólag az adóköteles sóderek adóztatásával előidézett terelésének gazdasági következményeit is, legalábbis nagyobb mértékben, mint az adómentes anyagok esetében.

77      A Bizottság és az Egyesült Királyság által előadott érvek nem gyengítik ezt az értékelést.

78      Ellenkezőleg, a Törvényszék által erre vonatkozóan a tárgyaláson feltett kérdésre válaszul a Bizottság és az Egyesült Királyság nem magyarázták meg, hogy az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala mentesítése az építőiparban szükségképpen nagyobb keresletet idéz‑e elő e sóderek iránt, illetve hogy az ezen adómentes anyagok („elsődleges”) sóderei kitermelésének növelésére irányuló gazdasági ösztönzőt képez‑e. Márpedig a keresletnek az adómentes anyagok („elsődleges”) sóderei felé való terelése felerősíti az adójogi megkülönböztetés által már önmagában az adóköteles helyettesíthető sóderek kereskedelmi forgalmazására gyakorolt egyenlőtlen gazdasági hatásokat. Emellett az sérti az AGL környezetvédelmi célkitűzését is, amely éppen egyes anyagok, különösen az adómentes anyagok („elsődleges”) sóderei kitermelésének a csökkentésére, illetve hatékonyabbá tételére irányul, illetve annak biztosítására, hogy az említett anyagok törmelék‑ és hulladékkészlete felszámolásra kerüljön.

79      Meg kell tehát állapítani, hogy az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala általános mentesítése adójogi megkülönböztetést eredményez az egyéb, az AGL hatálya alá tartozó anyagokból származó helyettesíthető sóderek hátrányára. E tekintetben az Egyesült Királyság egyébiránt a tárgyaláson elismerte, hogy az AGL vonatkozásában léteznek bánásmódbeli eltérések, azt állítva ugyanakkor, hogy ezen eltéréseket a bevezetett adórendszer jellege és általános felépítése igazolja.

80      Ezt az értékelést továbbá nem kérdőjelezi meg az a körülmény sem, hogy a Bíróság a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 158–163. pontjában nem kifogásolta a fenti 1. pontban hivatkozott, hatályon kívül helyezett ítélet 130. pontját. A Bíróság ugyanis e pontokban a felperes azon részletesen kifejtett kifogására válaszolt, amelyet különösen arra alapított, hogy a Törvényszék állítólagosan jogszerűtlenül a saját indokolásával váltotta fel a határozat indokolását azzal kapcsolatban, hogy a kitűzött környezetvédelmi célokra tekintettel igazolható‑e az, hogy egyes anyagok – mint az agyagpala és a rossz minőségű pala, az agyag, a kaolin és a fazekasagyag hulladékai – még akkor is mentesek az adó alól, ha kitermelésüket követően azokat sóderként használják. Így a Bíróság pusztán azt állapította meg – és kizárólag ebben az összefüggésben –, hogy a Törvényszék azon megállapítása, miszerint ezen anyagokat „[azok] magas szállítási [költségei] miatt mostanáig nemigen használták sóderként”, nem hibás jogilag, mivel „a mostanáig sóderként nemigen használt elsődleges nyersanyagok felhasználására való buzdítás […] összhangban van azzal a célkitűzéssel, amely a sóder felhasználásának racionalizálására irányul”, és hogy ezért „az említett anyagok felhasználására való buzdítás sem ingatja meg az AGL környezetvédelemmel kapcsolatos jellegét és általános felépítését” (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 161. pontja, lásd továbbá Mengozzi főtanácsnok ezen ügyben ismertetett indítványának [EBHT 2008., I‑10515. o.] 120–122. pontját). A Bíróság ebben az összefüggésben azonban nem határozott arról, hogy a kereslet ezen adómentes anyagok sóderei felé való terelése adójogi megkülönböztetést eredményezhet‑e az adóköteles anyagok sóderei hátrányára.

81      E körülmények között a felperes azon fő érvét, miszerint az AGL adójogi megkülönböztetést eredményez egyfelől az adómentes anyagok, másfelől az adóköteles anyagok helyettesíthető sóderei között, el kell fogadni anélkül, hogy szükséges lenne a felperes által e tekintetben felhozott egyéb kifogásokról és érvekről határozni.

82      Mindazonáltal ez az adójogi megkülönböztetés csak akkor biztosít szelektív előnyt bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelése javára, ha nem igazolható az AGL‑lel bevezetett adórendszer jellegével és felépítésével (lásd a fenti 48. pontot).

 Az AGL jellegével és általános felépítésével való igazolásról

83      Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság megalapozottan ítélte‑e úgy, hogy az egyes termelők vagy egyes anyagok javára megállapított adójogi előnyöket az AGL jellege és általános felépítése igazolja, amely az egyetlen viszonyítási alap a jelen esetben (lásd a megtámadott határozat 5., 29., 31. és 32. pontját, lásd továbbá a fenti 51. pontot).

84      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen értékelés érdekében különbséget kell tenni egyrészt az adott adórendszer – azon kívülálló – céljai, másrészt a magában az adórendszerben rejlő mechanizmusok között, amelyek szükségesek a fenti célok eléréséhez, mivel ezen célok és mechanizmusok, mint a szóban forgó adórendszer alapelvei vagy vezérlő elvei, alátámaszthatják az ilyen igazolást, amit a tagállamnak kell bizonyítania (lásd ebben az értelemben a fenti 47. pontban hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 80. és 81. pontját).

85      Amint a fenti 63. és 64. pontban kifejtésre került, az AGL környezetvédelmi célkitűzése elsősorban az építőiparban az úgynevezett „elsődleges” sóderek iránti keresletnek a más eljárások melléktermékeit vagy hulladékát képező úgynevezett „másodlagos” sóderek, valamint az „újrahasznosított” sóderek felé való terelése anélkül, hogy ezen általános meghatározás különbséget tenne az ilyen sóderek alapját képező anyagok között. Az AGL szerinti adóztatás „általános” jellegét meghatározó szempontok (lásd a fenti 53. és 54. pontot) és e cél képezik tehát a törvény azon alapelveit vagy vezérlő elveit, amelyek fényében az esetleges adójogi megkülönböztetés igazolását értékelni kell.

86      Márpedig a felperes által szolgáltatott információkra tekintettel a Bizottság és az Egyesült Királyság nem tudta bizonyítani, hogy az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala sódereinek adómentességéből eredő adójogi megkülönböztetést igazolja az AGL alapját képező „általános” adóztatási elv vagy az AGL környezetvédelmi célkitűzése.

87      Egyfelől ezen adójogi megkülönböztetés egyértelműen eltér az AGL általános adóztatási logikájától, mivel az adómentes anyagok sódereinek mindegyike – legalábbis potenciálisan – a törvény értelmében vett kereskedelmi célú kitermelés tárgyát képező „sódernek” minősül.

88      Másfelől ezen adójogi megkülönböztetés két szempontból is sérti az AGL környezetvédelmi célkitűzését.

89      Először is az ellenkező bizonyításáig, amelyre a mai napig sem a Bizottság sem az Egyesült Királyság által nem került sor, az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala sódereinek mentessége az építőiparban növelheti a keresletet az ilyen típusú „elsődleges” sóderek iránt a „másodlagos” sóderek – nevezetesen bizonyos eljárások melléktermékei vagy hulladékai, ideértve a más helyettesíthető, ám adóköteles anyagokból származó sódereket is – kárára, és ezáltal növelheti az említett „elsődleges” sóderek kitermelésének volumenét, ami ellentétes az AGL környezetvédelmi célkitűzésével, amely pusztán ezen „másodlagos” sóderek használatának ösztönzésére, és azok hulladékként vagy készletként történő tárolásának elkerülésére irányul (lásd a fenti 78. pontot). E tekintetben azon általános állításon kívül, miszerint ezen anyagok „szokásosan” vagy „általában” nem sóderek, a Bizottság és az Egyesült Királyság nem tudta kétségbe vonni a felperes azon érvét, miszerint e tagállam területén több olyan bánya is létezik, ahol (elsődleges) agyagpala‑ és palasódert termelnek, amelyek így a fent leírt módon kihasználhatják e mentességet.

90      Másodszor ennyiben már nem biztosított e keresletnek a valamennyi kategóriába tartozó anyagok „másodlagos” sódereinek – nevezetesen a bizonyos eljárások melléktermékét vagy hulladékát képező anyagok, vagy az „újrahasznosított” sóderek – használata felé történő hatékony és koherens terelése annak érdekében, hogy elkerülhető legyen e „másodlagos” sóderek hulladékként történő elhelyezése, és elősegítsék az „elsődleges” sóderek összességének – és nem csak az egyes adómentes anyagokból származó sóderek – hatékonyabb kitermelését. Márpedig az ilyen eredmény nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az AGL‑nek az Egyesült Királyság által hivatkozott környezetvédelmi célkitűzésével. Emellett e körülmények között ugyanezen cél szempontjából az elsőként az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala „másodlagos” sóderei meglévő készleteinek kimerítéséből álló, a környezetre gyakorolt potenciálisan jótékony hatás nem elegendő a megállapított adójogi megkülönböztetés igazolására, mivel e hatás, amely időben nem korlátozott, az ellenkező bizonyításáig, amit a jelen esetben az Egyesült Királyság nem tett meg, az egyéb adóköteles anyagokból származó sóderek hulladékainak tárolásával kapcsolatban, amelyek keresletét ezáltal elterelték, hasonló problémákat okozhat, ami szintén ellentétes az AGL környezetvédelmi célkitűzésével.

91      Ennélfogva a fenti megfontolások összességére tekintettel, amelyek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előnyök fennállására utalnak, a Bizottság a megtámadott határozat 34. és 43. pontjában nem állapíthatta meg joggal azt, hogy „azok az előnyök, amelyek egyes vállalkozások tekintetében az AGL alkalmazási körének meghatározása folytán keletkeznek, igazoltak [a szóban forgó] adórendszer jellege és általános felépítése által”.

92      A Bizottság ezzel a jelen ügyben megsértette a támogatásnak az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti fogalmát, így az első jogalapnak helyt kell adni, amennyiben az az AGL által létrehozott adójogi megkülönböztetés fennállására és e tekintetben a szóban forgó adórendszer jellegével és általános felépítésével való igazolhatóság hiányára vonatkozik.

93      Végül a Törvényszék úgy véli, hogy meg kell vizsgálni a támogatás fogalmának a Bizottság által a sóderek kivitelének adómentességével kapcsolatban elfogadott értékelésével való megsértésére alapított kifogást, amely a megtámadott határozat olyan aspektusát érinti, amelyre az előző pontban elfogadott kifogás nem terjed ki.

 A sóderek exportjának adómentességéről

94      Amint a törvény 16. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, az AGL területi hatálya az Egyesült Királyság területére korlátozódik, aminek a következménye az, hogy a sóderek e területen kívül történő bármely forgalmazása, azaz a kivitelükhöz kötött minden gazdasági ügylet mentes az adó alól (lásd továbbá a törvény végrehajtási rendelete 13. cikke (2) bekezdésének a) pontját). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes arra kéri a Törvényszéket, hogy vizsgálja felül a megtámadott határozat 33. pontjában szereplő érvelést, amely szerint az Egyesült Királyság hatóságai nem képesek ellenőrizni a sóderek exportját, ami az exportált sóderrel szembeni egyenlőtlen bánásmód kockázatát hordozza magában (lásd a fenti 29. pontot).

95      Annak meghatározása érdekében, hogy az export adó alóli mentesítése szelektív előnyt jelent‑e bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelése javára, a fenti 47. pontban kifejtett elvnek megfelelően elsőként azt kell értékelni, hogy az exportált sóderek és az Egyesült Királyság területén forgalomba hozott sóderek hasonló, esetleg azonos helyzetben vannak‑e.

96      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítéletének 174–178. pontjában végzett vizsgálata keretében megállapította, hogy a Törvényszék az EK 253. cikk alkalmazása során jogi hibát vétett a megtámadott határozat 33. pontjában kifejtett indokolás terjedelmének értelmezésével kapcsolatban (a fenti 1. pontban hivatkozott, hatályon kívül helyezett ítélet 150. pontja). A Bíróság kifejtette különösen, hogy ezen indokolás „[í]gy […] arra a bánásmódbeli egyenlőtlenségre utal, amely abból eredne, hogy az exportált sóder adó alóli mentesítésének hiányában az Egyesült Királyságban értékesített sóder bizonyos célú felhasználás esetén adómentes, miközben az ugyanezen célra felhasznált sóder az importáló országban [helyesen: az ugyanezen célra az importáló országban felhasznált sóder] az AGL hatálya alá tartozik, mivel [az Egyesült Királyság hatóságai] nem rendelkeznek eszközökkel annak ellenőrzésére, hogy az Egyesült Királyság területén kívül miként használják fel a sódert” (a fenti 8. pontban hivatkozott, fellebbezés tárgyában hozott ítélet 176. pontja).

97      Amint a Bizottság a megtámadott határozat 33. pontjában kifejtette, az AGL céljára tekintettel, amely csak a sóderként felhasznált anyagok adóztatására irányul, meg kell állapítani, hogy az Egyesült Királyságban értékesített és a külföldre exportált anyagok valóban különböző helyzetben vannak abból adódóan, hogy az exportálás következtében a meghatározó adóztatási szempont – nevezetesen a sóderként való kereskedelmi értékesítés – főszabály szerint nem ellenőrizhető az (Egyesült Királyság) hatóságai által. E hatóságok ugyanis nem vagy csak nehezen tudnák meghatározni, hogy az exportált anyag felhasználható‑e vagy értékesíthető‑e sóderként, azt ténylegesen ilyen célra fogják‑e használni vagy esetleg más célra, ami a célországban alkalmazandó műszaki jogszabályok előírásaitól is függ. E tekintetben nem fogadható el a felperes azon érve, miszerint az Egyesült Királyság hatóságai számára különösen könnyű lenne azonosítani az exportra szánt anyagok fizikai‑kémiai tulajdonságait annak meghatározása érdekében, hogy azok alkalmasak‑e az olyan eljárásokban való felhasználásra, amelyek lehetővé teszik az AGL szerinti mentesség igénybevételét, vagy sem. Még ha feltételezzük is, hogy ez így van, amint az a fenti 53. és 54. pontban kifejtésre került, a „sóderként” vagy adómentes anyagként való minősítés éppen nem e tulajdonságoktól függ, hanem egyes név szerint azonosított, vagy egyes eljárásokból származó anyagoknak az AGL hatálya alól egyedileg történő kizárásával. Emellett az, hogy az exportált anyagok és az Egyesült Királyságban értékesített anyagok nem hasonló helyzetben vannak, az AGL környezetvédelmi célkitűzésének (lásd a fenti 63. pontot) vonatkozásában is megerősítést nyer, mivel az exportálás esetén az Egyesült Királyság jogalkotója és hatóságai eltérő adóztatással nem képesek befolyásolni a sóderek iránti keresletet e célnak megfelelően.

98      Végül a felperes azon érve, miszerint az exportált és ezért adómentes sóderek 90%‑a egyetlen gránitbányából, a skóciai Glensandából származik, amelynek egyetlen terméke sem használható adómentes eljárásokban az Egyesült Királyságban, nem bizonyított. Ugyanakkor, még ha ezen érvet bizonyítottnak is tekintjük, az nem elegendő a fenti 97. pontban kifejtett megfontolások megkérdőjelezéséhez. Ugyanis, még ha az Egyesült Királyságban sóderként való kereskedelmi értékesítésük esetén ezen anyagok az adó hatálya alá tartoznának is, ez az érv nem bizonyítja azt, hogy az Egyesült Királyság hatóságai képesek ellenőrizni, hogy a célországban az exportált anyagok olyan ténybeli és jogi helyzetben vannak, amelyben az AGL hatálya alá tartoztak volna, ha az Egyesült Királyságban ugyanígy használták volna őket.

99      Ennélfogva a szóban forgó helyzetek hasonlóságának hiányában a felperes nem bizonyította, hogy az export mentesítése az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előnynek minősülő adójogi megkülönböztetést eredményez. Nem szükséges tehát megvizsgálni, hogy ezen adómentesség előmozdítja‑e az „elsődleges” sóderek használatát, és ezzel az AGL környezetvédelmi célkitűzésével ellentétes következményeket idéz‑e elő, amelyek azonban annak jellegével és általános felépítésével igazolhatók.

100    Ennélfogva a fenti megfontolásokra tekintettel a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat 33. pontja hibás, amennyiben megállapítja egyfelől, hogy az Egyesült Királyság hatóságainak nincs lehetőségük „a sódereknek a területükön kívül történő használatának” ellenőrzésére, és másfelől annak szükségességét, hogy „elkerülhető legyen az egyenlőtlen bánásmód” a sóderek exportjával szemben.

101    Következésképpen e kifogást el kell utasítani. Ez azonban nem vonja kétségbe a megtámadott határozat rendelkező részének jogellenességét, amint az annak 43. pontjából következik, amelynek értelmében a Bizottság nem emel kifogást az AGL egészével szemben amiatt, hogy annak „hatályát [a szóban forgó] adórendszer jellege és általános felépítése igazolja”.

102    A Bizottság által a támogatás fogalmának alkalmazása keretében elkövetett, a fenti 51–92. pontban megállapított hibákra tekintettel a megtámadott határozatot az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértése miatt meg kell semmisíteni, kivéve annak a jelen jogvita tárgyát nem képező, Észak-Írországra vonatkozó eltéréseket illető részét, anélkül hogy a második, a harmadik és a negyedik jogalapról határozni kellene.

 A költségekről

103    A fellebbezés tárgyában hozott ítéletében a Bíróság a költségekről nem határozott. Ezért az eljárási szabályzat 121. cikkének megfelelően a Törvényszéknek kell a jelen ítéletben határoznia az egyes eljárásokkal kapcsolatos valamennyi költségről.

104    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a Bíróság és a Törvényszék előtt felmerült költségek viselésére.

105    Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Az Egyesült Királyság tehát maga viseli a Bíróság és a Törvényszék előtt felmerült költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az N 863/01. sz. állami támogatás – Egyesült Királyság/Sóderre vonatkozó adó üggyel kapcsolatos, 2002. április 24‑i C (2002) 1478 végleges bizottsági határozatot, kivéve annak az Észak-Írországra vonatkozó eltéréseket illető részét.

2)      A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a British Aggregates Associationnek a Bíróság és a Törvényszék előtt felmerült költségeit.

3)      Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maga viseli a Bíróság és a Törvényszék előtt felmerült saját költségeit.

Azizi Labucka Frimodt Nielsen

Schwarcz       Gratsias

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. március 7‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményeiII – 2

A vitatott eljárások és a felek kérelmeiII – 7

A jogkérdésrőlII – 11

1.  Előzetes észrevételekII – 11

2.  Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított első jogalaprólII – 11

A felek visszautalást követően tett észrevételeinek összefoglalásaII – 11

Az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazási feltételeirőlII – 18

Az előny szelektív jellegének kritériumairólII – 18

Az AGL‑ben foglalt „általános” adóztatásrólII – 19

Az AGL által tett adójogi megkülönböztetések fennállásárólII – 23

–  A szóban forgó helyzetek összehasonlíthatóságának feltételeirőlII – 23

–  Az agyag, a pala, a kaolin, a fazekasagyag és az agyagpala sóderei helyzetének az egyéb sóderekéhez való hasonlóságárólII – 24

–  A hasonló helyzetek közötti adójogi megkülönböztetésrőlII – 26

Az AGL jellegével és általános felépítésével való igazolásrólII – 27

A sóderek exportjának adómentességérőlII – 29

A költségekrőlII – 32

* Az eljárás nyelve: angol.