Language of document :

A Törvényszék (ötödik tanács) T-295/12. sz., Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2014. július 16-án hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2014. szeptember 25-én benyújtott fellebbezés

(C-446/14. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és J. Möller meghatalmazottak, Prof. Dr. T. Lübbig és Dr. M. Klasse ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (ötödik tanács) által a T-295/12. sz. ügyben 2014. július 16-án hozott ítéletét;

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Ezen túlmenően a Németországi Szövetségi Köztársaság teljes egészében fenntartja az általa első fokon előterjesztett kérelmeket.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés tárgya a Törvényszék T-295/12. sz., Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2014. július 16-án hozott azon ítélete, amellyel a Törvényszék elutasította a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a Zweckverband Tierkörperbeseitigung in Rheinland-Pfalz, im Saarland, im Rheingau-Taunus-Kreis und im Landkreis Limburg-Weilburg javára nyújtott SA.25051. (C 19/10.) (korábbi NN 23/10.) számú állami támogatásról szóló, 2012. április 25-i bizottsági határozat (C (2012) 2557 végleges) ellen benyújtott keresetét.

A Németországi Szövetségi Köztársaság fellebbezése a „nyilvánvaló mérlegelési hiba” megállapítására vonatkozóan a Törvényszék által felállított bizonyítási kritériumok hibás meghatározása ellen irányul, arra az esetre vonatkozóan, amikor valamely tagállam egy uniós jogilag nem harmonizált ágazatban határoz meg általános gazdasági érdekű szolgáltatást. A támogatás (állítólagos) kedvezményezettje az alapul szolgáló közigazgatási eljárásban a Zweckverband Tierkörperbeseitigung in Rheinland-Pfalz, amely állami ellentételezésben részesült az arra irányuló állategészségügyi feladat elvégzéséért, hogy járvány esetén biztosítja az elhullott állatok eltakarítását. A megtámadott ítéletben annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az ellentételezés nyújtása támogatásnak minősül-e, lényegében annak van meghatározó szerepe, hogy a Törvényszék a Zweckverbandra bízott állategészségügyi feladatokat nem minősítette általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak.

A Németországi Szövetségi Köztársaság a fellebbezését három fellebbezési jogalapra alapítja.

Először is fennáll az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértése, amennyiben ezeket a rendelkezéseket a megtámadott ítélet tévesen értelmezte azzal, hogy a német hatóságok az állatjárványcélú tartalékok általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak való minősítésekor olyan súlyos hibát követtek el, hogy azt a Törvényszék álláspontja szerint „nyilvánvalónak” kell minősíteni. A Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalom-meghatározásánál semmi esetre sem áll fenn „nyilvánvaló mérlegelési hiba”. A Németországi Szövetségi Köztársaság utal arra, hogy nem vitatott, hogy a Bizottság az alapul szolgáló határozatban egy szóval sem említette ezt a vizsgálati mércét, hogy a Bizottság a Törvényszék előtti eljárásban is úgy nyilatkozott, hogy nem volt köteles bizonyítani „nyilvánvaló mérlegelési hiba” fennállását, és hogy sem a Bizottság által a határozatban kifejtett megfontolásokban, sem pedig a Törvényszék által a megtámadott ítéletben kifejtett szempontok között tartalmilag nem szerepel a „nyilvánvaló mérlegelési hiba” állítólagos fennállása.

Másodszor a gazdasági előny fennállásának az Altmark-kritériumok1 téves vizsgálata alapján történő téves megállapítása miatt fennáll az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése. A Németországi Szövetségi Köztársaság többek között a Törvényszék által a harmadik Altmark-kritérium vizsgálata (ellentételezés szükségessége) során elkövetett hibára hivatkozik. A Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta annak megvizsgálását, hogy a járványcélú tartalékokra kifizetett ellentételezés meghaladja-e a tartalék biztosításából eredő nettó többletköltséget. A Bizottság és a Bizottságot követve a Törvényszék eleve elutasította az ilyen költségek szükségességét arra hivatkozva, hogy nincsen szükség külön járványcélú tartalékra.

Harmadszor a megtámadott ítélet indokolása hiányos, elsősorban abból a szempontból, hogy miért kell a német hatóságok által állítólagosan elkövetett hibát különösen súlyosnak, azaz „nyilvánvalónak” minősíteni. Ugyancsak nem indokolta a Törvényszék azt, miért minősül a német hatóságok álláspontja minden lehetséges szempontból elfogadhatatlannak.

____________

1 Altmark-ítélet, C-280/00, EU:C:2003:415.