A Törvényszék (ötödik tanács) T-191/14. sz., Lubrizol France SAS kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2017. február 16-án hozott ítélete ellen a Lubrizol France SAS által 2017. április 26-án benyújtott fellebbezés

(C-223/17. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Lubrizol France SAS (képviselők: R. MacLean solicitor, A. Bocson avocat)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

a fellebbező által a Törvényszékhez benyújtott keresetben szereplő két jogalapot elutasító részében helyezze hatályon kívül a T-191/14. sz., Lubrizol France kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben a Törvényszék által hozott ítéletét;

e két jogalapnak mint megalapozottnak adjon helyt;

gyakorolja a szóban forgó két jogalappal kapcsolatos határozathozatalra irányuló jogköreit és hozzon végleges ítéletet;

másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozatot hozhasson a fellebbezőnek a jogsértésre és az eljárási szabályok megsértésére alapított két jogalapjára vonatkozóan; és

a Tanácsot és bármely beavatkozó felet kötelezze a fellebbező eljárási költségeinek és kiadásainak, valamint az elsőfokú eljárással összefüggésben felmerült költségeinek és kiadásainak viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása céljából a fellebbező három jogalapra hivatkozik.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem vizsgálta, hogy a Tanács az alkalmazandó jogi normáknak megfelelő módon alkalmazta a értékelte a releváns tesztet.

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék – amennyiben nem alkalmazta az autonóm vámtételek felfüggesztéséről és az autonóm vámkontingensekről szóló bizottsági közleményében (2011/C 363/02. sz. értesítés¹ ) szereplő releváns kritériumokat annak értékelésekor, hogy a BPA tekintetében megállapított autonóm vám felfüggesztését meg kell szüntetni – nem a releváns jogi tesznek megfelelően és az ilyen helyzetben alkalmazandó helyes jogi normákkal összhangban értékelte a Tanács és a Bizottság állításait.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék megengedhetetlen módon a saját indokolásával váltotta fel a Tanácsét, és nyilvánvalóan elferdítette a bizonyítékokat.

A fellebbező állítása szerint a Törvényszék először is megengedhetetlen módon a saját indokolásával próbálta felváltani a Tanácsét és a Bizottságét, ezzel pedig megengedhetetlen indokot szolgáltatott azon elgondolás alátámasztására, hogy a kifogást emelő személy által kínált áru a BPA-val azonos, egyenértékű, illetve azt helyettesítő anyagnak tekinthető.

A fellebbező másodszor azt állítja, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan helytelenül értékelte a kifogást emelő fél azon képességével kapcsolatos bizonyítékot, hogy elegendő mennyiségű, a BPA-hoz állítólagosan hasonló árut tud szolgáltatni, ezzel pedig elferdítette a bizonyíték nyilvánvaló értelmét, amikor azt az ügy első fokon történő értékelésére alkalmazta.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nyilvánvaló hibákat követett el a releváns eljárások alkalmazása és az ellentmondásos indokolás elfogadása során.

A fellebbező állítása szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a Bizottság valamely kifogásnak a bizottsági közleményben előírt tizenöt munkanapnál jelentősen hosszabb válaszadási időszak miatti elutasítására irányuló jogköre csak a kifogást emelő fél és a felperes társaságok közötti első kapcsolatfelvételre vonatkozik, a későbbi kommunikációkra azonban nem, ami miatt lehetővé vált, hogy a Törvényszék ezt a késedelmet irrelevánsnak tekintse. A Törvényszék ily módon ellentmondásos indokolást fogadott el a bizottsági közleményben megállapított eljárás jellegével, működésével és az eljárás különféle feleinek szerepével kapcsolatban.

____________

¹ HL 2011. C 363., 6. o.