C‑285/12. sz. ügy

Aboubacar Diakité

kontra

Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides

(a Conseil d’État [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2004/83/EK irányelv – A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok – Kiegészítő védelemre jogosult személy – A 15. cikk c) pontja – Polgári személy életének vagy sértetlenségének súlyos és egyedi fenyegetettsége fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében – A »belső fegyveres konfliktushelyzet« fogalma – A nemzetközi humanitárius joghoz képest önálló értelmezés – Értékelési szempontok”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. január 30.

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei – 2. cikk, e) pont, és 15. cikk, c) pont – Súlyos és egyedi fenyegetettség – A belső fegyveres konfliktushelyzet fogalma – A nemzetközi humanitárius joghoz képest önálló értelmezés – Értékelési szempontok

(2004/83 tanácsi irányelv, 2. cikk, e) pont és 15. cikk, c) pont)

A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83/EK tanácsi irányelv 15. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés alkalmazása szempontjából a belső fegyveres konfliktushelyzet fennállását el kell ismerni, ha egy állam reguláris hadereje és egy vagy több fegyveres csoport közötti összecsapásról, illetve két vagy több fegyveres csoport közötti összecsapásról van szó, és nem szükséges, hogy az ilyen konfliktushelyzet a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközésnek minősüljön, továbbá nem kell az érintett területen megvalósuló erőszak mértékén kívül külön vizsgálni a fegyveres összecsapások hevességét, az abban részt vevő fegyveres erők szervezettségét vagy a konfliktushelyzet időtartamát.

A nemzetközi humanitárius jognak, illetve a kiegészítő védelemnek a 2004/83 irányelv szerinti rendszerének ugyanis más a célja, és egymástól világosan elkülönülő védelmi intézményeket hoztak létre. Ebből következően e két szabályozás, vagyis a nemzetközi humanitárius jog, illetve az irányelvnek a 15. cikk c) pontjával együttesen értelmezett 2. cikke e) pontjának tárgyi hatályát sértené, ha az utóbbi szabályozás szerinti védelemre való jogosultságot az előbbi szabályozás alkalmazási feltételei teljesülésének megállapításától tennék függővé.

Az irányelv értelmében vett fegyveres konfliktushelyzet fennállásának megállapítása nem függ az abban részt vevő fegyveres erők szervezettségének meghatározott szintjétől vagy a konfliktushelyzet időtartamának különös hosszúságától, amint ezek elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy az ilyen fegyveres erők közötti összecsapások olyan fokú megkülönböztetés nélküli erőszakhoz vezetnek, hogy megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy az érintett országba vagy régióba visszaküldött polgári személy pusztán az annak területén való tartózkodása miatt élete vagy sértetlensége súlyos és egyedi fenyegetettsége elszenvedése tényleges veszélyének van kitéve, és ezért a kérelmező ténylegesen rászorul a nemzetközi védelemre.

(vö. 24., 26., 30., 34., 35. pont és a rendelkező rész)