A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2013. október 17.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Mezőgazdaság – 21/2004/EK rendelet – A juh‑ és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszere – Egyedi, elektronikus azonosításra irányuló kötelezettség – Állomány‑nyilvántartás vezetésére irányuló kötelezettség – Érvényesség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A vállalkozás szabadsága – Arányosság – Egyenlő bánásmód”
A C‑101/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Stuttgart (Németország) a Bírósághoz 2012. február 27‑én érkezett, 2012. február 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Herbert Schaible
és
a Land Baden‑Württemberg
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács)
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, Juhász E. (előadó), A. Rosas, D. Šváby és C. Vajda bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 7‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– H. Schaible képviseletében M. Winkelmüller Rechtsanwalt,
– a Land Baden‑Württemberg képviseletében C. Taubald Rechtsanwältin,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues és C. Candat, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében B. Koopman és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Unió Tanácsa képviseletében P. Mahnič Bruni, Z. Kupčová és R. Wiemann, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében G. von Rintelen és B. Burggraaf, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2013. május 29‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. szeptember 23‑i 933/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 256., 5. o.) módosított, a juh‑ és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet, továbbá a 92/102/EGK és a 64/432/EGK irányelv módosításáról szóló, 2003. december 17‑i 21/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 5., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 56. o.; a továbbiakban: 21/2004 rendelet), 3. cikke (1) bekezdésének, 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének, valamint 9. cikke (3) bekezdése első albekezdésének érvényességére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet H. Schaible és a Land Baden‑Württemberg között az említett rendelkezéseknek az Unió elsődleges jogával való összeegyeztethetősége tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat‑egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26‑i 90/425/EGK tanácsi irányelv (HL L 224., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 138. o.) 1. cikke és 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a tagállamok közötti határokon lebonyolított ellenőrzések eltörlése szükségessé teszi, hogy az állatok rendelkezzenek az uniós szabályok követelményeinek megfelelő azonosító jellel, és olyan nyilvántartásban szerepeljenek, amely egyértelműen utal az eredeti vagy tranzitgazdaságra, szervezetre vagy központra.
4 A 21/2004 rendelet (1), (3), (7) és (11) preambulumbekezdése kimondja:
„(1) A [...] 90/425/EGK […] irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a Közösségen belüli kereskedelemre szánt állatokat a közösségi szabályok követelményeivel összhangban azonosítani kell, és azokat oly módon kell nyilvántartani, hogy az eredeti vagy tranzitgazdaság, központ vagy szervezet megállapítható legyen. [...]
[...]
(3) A juh‑ és kecskefélék azonosítására és nyilvántartására vonatkozó szabályokat különösen [az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról szóló, 1992. november 27‑i] 92/102/EGK [tanácsi] irányelv [HL L 355., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 232. o.] állapította meg. A juh‑ és kecskefélék esetében a tapasztalat, és különösen a ragadós száj‑ és körömfájás válság azt mutatta, hogy a 92/102/EGK irányelv alkalmazása nem kielégítő, és azt javítani kell. Ezért szigorúbb és specifikus szabályokat kell megállapítani, ahogy a szarvasmarhafélék esetében ez a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról [továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről] szóló, 2000. július 17‑i 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel [HL L 204., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet, 248. o.] már megtörtént.
[...]
(7) A Bizottság 1998‑ban nagyszabású projektet indított az állatok elektronikus azonosítására (IDEA), amelynek záróbeszámolója 2002. április 30‑án készült el. A projekt azt mutatta, hogy a juh‑ és kecskefélék azonosítási rendszereiben jelentős fejlődés érhető el az állatok elektronikus azonosítóinak alkalmazásával, feltéve, hogy a kísérő intézkedésekre vonatkozó bizonyos feltételek teljesülnek.
[...]
(11) A juh‑ és kecskefélék viszonylag kis állományával rendelkező tagállamokban nem feltétlenül indokolt elektronikus azonosítási rendszer bevezetése, ezért tanácsos engedélyezni e tagállamok számára a rendszer szabadon választhatóvá tételét. Rendelkezni kell egy gyors eljárásról is az állományküszöb kiigazítására, amely alatt az elektronikus azonosítási rendszer szabadon választható lehet.”
5 A 21/2004 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„E rendelet rendelkezéseivel összhangban minden tagállam létrehozza a juh‑ és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerét.”
6 Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Az állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere az alábbi elemekből áll:
a) az egyes állatok azonosítására szolgáló azonosító eszköz;
b) az egyes gazdaságokban vezetett, naprakész nyilvántartások;
c) szállítási okmányok;
d) központi nyilvántartás vagy számítógépes adatbázis.”
7 Ugyanezen rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A (2) bekezdéssel összhangban az adott gazdaságban 2005. július 9. […] után született valamennyi állatot azonosítani kell a tagállam által meghatározandó, az állat születésétől számított időtartamon belül, de minden esetben azt megelőzően, hogy elhagyná azt a gazdaságot, ahol született. [...]
Ettől eltérve a tagállamok ezt az időtartamot a külterjes, vagy szabadtartású körülmények között tartott állatok esetében meghosszabbíthatják, azonban így sem haladhatja meg a kilenc hónapot. Az érintett tagállamok tájékozatják a Bizottságot a biztosított eltérésről. Amennyiben szükséges, végrehajtási szabályokat lehet megállapítani a 13. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban.
(2) a) Az állatok azonosítása egy első azonosító eszközzel történik, amely megfelel a melléklet A.1–A.3. szakasza követelményeinek, és
b) egy második, a hatáskörrel rendelkező hatóság által jóváhagyott azonosító eszközzel, amely megfelel a melléklet A.4 szakaszában felsorolt technikai jellemzőknek.
c) A 9. cikk (3) bekezdésében említett időpontig azonban a második azonosító eszköz helyettesíthető a melléklet A.5 szakaszában előírt rendszerrel, a Közösségen belüli kereskedelemben részt vevő állatok esetét kivéve.
[…]
(3) Mindazonáltal a 12 hónapos kor elérése előtt levágásra, de sem Közösségen belüli kereskedelemre, sem pedig harmadik országokba irányuló kivitelre nem szánt állatok esetében a hatáskörrel rendelkező hatóság a (2) bekezdésben említett azonosító eszköz alternatívájaként engedélyezheti a melléklet A.7 szakaszában leírt azonosítási módszert.
[…]”
8 A 21/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a szállítók kivételével valamennyi állattartó naprakész nyilvántartást vezet, amely tartalmazza legalább az e rendelet mellékletének B. szakaszában felsorolt információkat.
9 Az említett rendelet 9. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:
„2009. december 31‑től az (1) bekezdésben említett iránymutatásoknak megfelelően és a melléklet A. szakaszának vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az elektronikus azonosítás minden állat esetében kötelezővé válik.
Azok a tagállamok azonban, amelyekben a juh‑ és kecskefélék összesített száma 600 000 vagy ennél kevesebb, az elektronikus azonosítást a Közösségen belüli kereskedelemben részt nem vevő állatokra vonatkozóan szabadon választhatóvá tehetik.
Azok a tagállamok, amelyekben a kecskefélék összesített száma 160 000 vagy ennél kevesebb, az elektronikus azonosítást a Közösségen belüli kereskedelemben részt nem vevő kecskefélékre vonatkozóan szintén szabadon választhatóvá tehetik.”
10 A 21/2004 rendelet mellékletének A. szakasza, amelyre a rendelet 4. cikke az egyedi azonosítást illetően utal, meghatározza az azonosító eszközöket, és többek között kimondja, hogy ezeket az eszközöket úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsanak legalább egy látható és egy elektronikusan olvasható jelölést, valamint meghatározza azok jellemzőit, az ezen azonosító eszközök által feltüntetett kód útján nyújtott információkat, valamint azon kritériumokat, amelyeknek az első számú és a második számú azonosító eszköznek meg kell felelnie, és az elektronikus azonosítók műszaki jellemzőit.
11 A 21/2004 rendelet mellékletének B. szakasza, amelyre a rendelet 5. cikke az állomány‑nyilvántartás kapcsán utal, felsorolja hogy e nyilvántartásnak legalább mely információkat kell tartalmaznia.
A német jog
12 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a 21/2004 rendelettel összhangban elfogadott nemzeti szabályozás úgy rendelkezik, hogy az állatokat egyesével kell azonosítani két azonosító eszközzel, egy 12‑jegyű kód segítségével. Ezek közül az egyik azonosító egy sárga alapon fekete írással ellátott füljelző, a másik pedig egy elektronikus, a füljelzőben vagy egy bendőkapszulában elhelyezett válaszjeladó.
13 Az állatok egyedi azonosítóit ezen túlmenően be kell vezetni az állomány‑nyilvántartásba, amelynek többek között tartalmaznia kell a gazdaság azonosító kódját, a gazdaságot elhagyó állatok esetén a rendeltetési gazdaság azonosító kódját, a gazdaságba érkező állatok esetén annak a gazdaságnak az azonosító kódját, amelyből az állatot átszállították, az állat azonosító kódját, a születés évét és az azonosítás időpontját, a gazdaságban tartott állat elpusztulásának évét és hónapját, a fajtát, és amennyiben ismert, a genotípust.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 H. Schaible, egy 450 anyajuhhal rendelkező juhtartó, keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amelyben annak megállapítását kérte, hogy ő nem tartozik a 21/2004 rendelet szerinti, az állatok egyedi azonosítására, az állatok egyedi, elektronikus azonosítására, valamint az állomány‑nyilvántartás vezetésére irányuló kötelezettség hatálya alá.
15 A Land Baden‑Württemberg a kereset elutasítását kérte.
16 A 21/2004 rendelet több rendelkezésének érvényességével kapcsolatban felmerült aggályai miatt a Verwaltungsgericht Stuttgart úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatalra az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„Összeegyeztethető‑e az elsőbbséget élvező uniós joggal, és következésképpen érvényes‑e
1) [a 21/2004] rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (2) bekezdése értelmében […] az állatok egyedi azonosítására irányuló kötelezettség,
2) a [21/2004] rendelet [...] 9. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében […] az állatok egyedi, elektronikus azonosítására irányuló kötelezettség,
3) a [21/2004] rendelet melléklete B. szakaszának 2. pontjával összhangban értelmezett 5. cikkének (1) bekezdése értelmében az […] állomány‑nyilvántartás vezetésére irányuló kötelezettség?”
A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről
17 A Bíróság Hivatalához 2013. július 8‑án benyújtott beadványában H. Schaible a szóbeli szakasz újbóli megnyitását kérte, arra hivatkozva, hogy feltehetően a Bíróság az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság érvelésének két olyan pontját illetően nem rendelkezik elegendő információval, amelyek az ítélet meghozatala szempontjából lényeges elemeket tartalmazhatnak.
18 H. Schaible egyrészt azzal érvel, hogy ellentétben azzal, amit ezen intézmények a tárgyalás során állítottak, és amint az az állategészségügyről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatból (COM(2013) 260 végleges) kitűnik, semmiféle jogalkotási reform nem szerepel a tervek között arra nézve, hogy az egyedi elektronikus azonosítást a sertésekre is kiterjesszék. Másrészt azt állítja, hogy az említett rendeletjavaslatból arra lehet következtetni, hogy a Bizottság a járványos állatbetegségek elleni hatékony fellépés szempontjából már nem tartja szükségesnek az egyedi és elektronikus azonosítást, és hogy tisztában lévén az állatok elektronikus azonosításával összefüggő – és megoldásra váró – technikai nehézségekkel, az állatok nyomonkövethetőségét megkönnyítő integrált elektronikus rendszer kifejlesztése előtt megvalósíthatósági tanulmányt és kockázatfelmérést tervez.
19 A Bíróság az eljárási szabályzat 83. cikke értelmében a főtanácsnok meghallgatását követően elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg.
20 A jelen ügyben a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy rendelkezik a határozathozatalhoz szükséges valamennyi információval, és hogy H. Schaible kérelmében nem szerepel sem a meghozandó ítéletre nézve döntő jelentőségű új tény, sem pedig olyan érv, amelyet a felek még nem vitattak meg, de amely az ügy eldöntése szempontjából alapvető lenne.
21 E körülmények között el kell utasítani H. Schaiblénak a szóbeli szakasz újbóli megnyitására vonatkozó kérelmét.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
22 A kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kéri a Bíróságot, hogy a vállalkozás szabadsága és az egyenlő bánásmód elve szempontjából értékelje a 21/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének, 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének és 9. cikke (3) bekezdése első albekezdésének, valamint B. melléklete 2. pontjának érvényességét.
23 Az említett bíróság szerint a juh‑ és kecsketartók számára a 21/2004 rendelet szóban forgó rendelkezései értelmében előírt kötelezettségek, vagyis az állatok egyedi azonosítása, egyedi elektronikus azonosítása és a naprakész állomány‑nyilvántartás vezetése (a továbbiakban: a vitatott kötelezettségek) egyrészt az állattartók jogaiba való aránytalan beavatkozás révén sérthetik az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) a vállalkozás szabadságát rögzítő 16. cikkét, másrészt pedig hátrányos megkülönböztetést tartalmazhatnak.
A vállalkozás szabadságáról
24 A Charta 16. cikke értelmében a vállalkozás szabadságát az uniós joggal összhangban el kell ismerni.
25 Az említett 16. cikk által nyújtott védelem magában foglalja a gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlásának szabadságát, a szerződési szabadságot és a szabad versenyt, amint ez az ugyanezen cikkre vonatkozó magyarázatokból következik, amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének és a Charta 52. cikke (7) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a Charta értelmezésénél (lásd a C‑283/11. sz. Sky Österreich ügyben 2013. január 22‑én hozott ítélet 42. pontját).
26 A 21/2004 rendeletnek az alapügyben szóban forgó rendelkezései a juh‑ és kecsketartók számára az állatok egyedi, elektronikus azonosítására és a naprakész állomány‑nyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettséget írnak elő. Így a kereskedelmi forgalmazásra szánt állatokat tartókat illetően az említett rendelkezések korlátozhatják a vállalkozás szabadságának gyakorlását.
27 Mindazonáltal a Charta 52. cikkének (1) bekezdése elismeri, hogy a jogok és szabadságok – mint a vállalkozás szabadságának – gyakorlása csak a törvény által, e jogok és szabadságok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával, és az arányosság elvére figyelemmel csak annyiban korlátozhatók, amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Európai Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja (lásd ebben az értelemben a C‑92/09. és C‑93/09. sz., Volker und Markus Schecke és Eifert egyesített ügyekben 2010. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑11063. o.] 65. pontját, valamint a fent hivatkozott Sky Österreich ügyben hozott ítélet 48. pontját).
28 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a vállalkozás szabadsága nem jelent korlátlan jogosultságot. Széles körű közhatalmi beavatkozásoknak vethető alá, amelyek a gazdasági tevékenység gyakorlásának közérdekből való korlátozásait jelenthetik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Sky Österreich ügyben hozott ítélet 45. és 46. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 Ami az arányosság elvét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ez az elv – a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében – megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket; így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (a C‑343/09. sz. Afton Chemical ügyben 2010. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑7027. o.] 45. pontja; a C‑581/10. és C‑629/10. sz., Nelson és társai egyesített ügyekben 2012. október 23‑án hozott ítélet 71. pontja, valamint a fent hivatkozott Sky Österreich ügyben hozott ítélet 50. pontja).
30 Ami először is a 21/2004 rendelet céljait és azt a kérdést illeti, hogy az e rendelet által bevezetett eszközök alkalmasak‑e azok megvalósítására, elsősorban e rendelet (1) és (3) preambulumbekezdésére kell emlékeztetni, amelyekből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó a fertőző betegségek, többek között a 2001‑ben a juh‑ és kecskefélék állományában válságot okozó ragadós száj‑ és körömfájás elterjedésének megakadályozását tűzi célul, ezen állatok és állati termékek kereskedelme belső piacának megteremtésével összefüggésben.
31 A 21/2004 rendelet elfogadásának pillanatában a juh‑ és kecskeféléket veszélyeztető járványos állatbetegségek kockázatának elhárítása, valamint ebben az ágazatban a belső piac kialakítása még nem valósult meg.
32 Az állatok és állati eredetű termékek piaca harmonikus működésének biztosítása érdekében a 90/425 irányelv megszüntette a Közösségen belüli kereskedelem fejlődését gátló állattenyésztési és állat‑egészségügyi korlátokat. Ezen irányelv 1. cikke és 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a tagállamok közötti határokon lebonyolított ellenőrzések eltörlése szükségessé teszi, hogy az állatok rendelkezzenek az uniós szabályok követelményeinek megfelelő azonosító jellel, és olyan nyilvántartásban szerepeljenek, amely egyértelműen utal az eredeti vagy tranzitgazdaságra, szervezetre vagy központra.
33 Korábban a juh‑ és kecskefélék azonosítását és nyilvántartását a 92/102 irányelv szabályozta. Ez a rendszer az állatok állományszintű azonosításán alapult. Ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezett, hogy minden állattartónak nyilvántartást kell vezetnie a gazdaságban az adott évben tartott juhok és kecskék teljes számáról, az irányelv 5. cikkének (3) bekezdése pedig megkövetelte, hogy a juh‑ és kecskeféléket olyan füljelzővel vagy tetoválással jelöljék meg, amely lehetővé teszi ezeknek az állatoknak az azokhoz a gazdaságokhoz való kapcsolását, amelyből származnak.
34 Mindazonáltal a 2001‑ben bekövetkezett számottevő ragadós száj‑ és körömfájás járványt követően világossá vált, hogy a juh‑ és kecskeféléket sújtó járványok megelőzésének, valamint ezen állatok tekintetében az akadálymentesen működő belső piac létrehozásának kettős célja csakis akkor valósítható meg, ha a 92/102 irányelv által felállított rendszert megerősítik. Ezt a szempontot szem előtt tartva vezette be az uniós jogalkotó – a 21/2004 rendelet útján – a juh‑ és kecskefélék azonosításának és nyilvántartásának új rendszerét.
35 Az egészségügyi védelem, a járványos állatbetegségek elleni küzdelem és az állatok jólléte az uniós jogalkotás – egymást átfedő – jogszerű közérdekű céljait képezik, akárcsak az érintett ágazaton belül a belső agrárpiac megvalósítása (lásd ebben az értelemben, az egészségügyi védelmet illetően a C‑269/97. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2000. április 4‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑2257. o.] 48. pontját, valamint a C‑20/00. és C‑64/00. sz., Booker Aquaculture és Hydro Seafood egyesített ügyekben 2003. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑7411. o.] 78. pontját, és az állatok jóllétét illetően a C‑37/06. és C‑58/06. sz., Viamex Agrar Handel és ZVK egyesített ügyekben 2008. január 17‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑69. o.] 22. pontját, valamint a C‑219/07. sz., Nationale Raad van Dierenkwekers en Liefhebbers és Andibel ügyben 2008. június 19‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4475. o.] 27. pontját).
36 E megállapítást követően másodsorban meg kell vizsgálni, hogy a 21/2004 rendelet által bevezetett eszközök alkalmasak‑e ezen célkitűzések megvalósítására.
37 Az említett rendelettel bevezetett rendszer az állatok kétféle azonosító eszközzel történő egyedi azonosítását írja elő. Néhány kivételtől eltekintve, ez a két azonosító eszköz egy hagyományos füljelző és egy elektronikus eszköz, amely lehet speciális olvasókkal leolvasható elektronikus füljelző, bendőkapszula, beültethető jeladó vagy csüdön lévő elektronikus jelölés. Az állatok azonosító adatait fel kell venni az állomány‑nyilvántartásba. Emellett, amennyiben az állatok elhagyják a gazdaságot, azt az állatok szállítását kísérő okmányban kell rögzíteni. Ezenkívül minden tagállamnak létre kell hoznia egy központi nyilvántartást vagy számítógépes adatbázist, amely nyilvántartja a területén működő összes gazdaságot, és rendszeres időközönként leltárt kell készítenie a gazdaságokban tartott állatokról.
38 H. Schaible szerint az ilyen rendszer nem alkalmas a járványos állatbetegségek megelőzésében álló cél elérésére. Ezenkívül azzal érvel, hogy e rendszer nem hatékony, mivel az állatokba beültetett elektronikus azonosító eszközök 5%‑a időközben elvész vagy nem működik megfelelően.
39 Az állatok egyedi azonosítását illetően meg kell állapítani, hogy ez lehetővé teszi minden egyes állat ellenőrzésének és nyomonkövethetőségének rendszerét, ami a tömeges járványok esetén nagy jelentőséggel bír. Egy elektronikus azonosító eszköz hatékonyabbá teszi a járványos betegségek elleni küzdelmet, mivel biztosítja a megbízhatóbb és gyorsabb adatközlést.
40 Az állomány‑nyilvántartás gazdaságonként történő vezetésére irányuló kötelezettséget illetően a francia kormányhoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy az azonosítók által rögzített adatokat olyan dokumentumban kell nyilvántartani, amely gyorsan naprakészen tartható, és kérésre a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére az azokhoz való hozzáférés könnyen biztosítható. Így ez a rendszer lehetővé teszi minden egyes állat származási helyének, és azon helyek megállapítását, ahol az állat megfordult. Járványos állatbetegség esetén ezek az információk alapvető jelentőségűek a pontos epidemológiai kutatások elvégzése, illetve a betegség terjesztésére alkalmas veszélyes érintkezések azonosítása szempontjából, és következésképpen annak érdekében, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára lehetővé tegye az ilyen fertőző betegségek elterjedésének megelőzéséhez szükséges intézkedések meghozatalát. A járványos állatbetegségeket illetően hozzá kell tenni, hogy a juh‑ és kecskefélék mozgására vonatkozó ellenőrzések megerősítése céljából a 91/68/EGK irányelv módosításáról szóló, 2003. június 11‑i 2003/50/EK tanácsi irányelv (HL L 169., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 39. kötet, 236. o.) (4) preambulumbekezdése szerint a 2001. évi ragadós száj‑ és körömfájás járvány során a juhfélék mozgása nagyban hozzájárult az Unió egyes részein a ragadós száj‑ és körömfájás terjedéséhez.
41 Ami az azonosítási rendszer technikai hibáira vonatkozó állításokat illeti, még ha az állatokba beültetett, de időközben elveszett vagy meghibásodott elektronikus azonosító eszközök hányada el is érheti a H. Schaible által állított mértéket, e hibák önmagukban nem azt jelzik, hogy a szóban forgó rendszer egészében alkalmatlan.
42 Ebből tehát arra kell következtetni, hogy a 21/2004 rendelet által felállított rendszerből eredő kötelezettségek alkalmasak a járványos állatbetegségek megelőzésében álló cél elérésére, és hogy egyetlen elem sem képes a rendszer egészének hatékonyságát kétségbe vonni.
43 Továbbá azt a kérdést illetően, hogy a 21/2004 rendelet által bevezetett eszközök szükségesek‑e az e rendelet által kitűzött célok eléréséhez, valamint hogy a vitatott kötelezettségek esetlegesen aránytalanok‑e, a H. Schaible által felhozott három kifogást kell megvizsgálni.
44 Elsőként azt állítja, hogy az állomány korábbi azonosítási rendszere, amely lehetővé tette az állatok mozgásának hatékony nyomon követését és a járványos állatbetegségek elleni hatékony küzdelmet, a gyakorlatban megfelelőnek bizonyult. H. Schaible szerint a 2001. évi ragadós száj‑ és körömfájás járvány nem vonja kétségbe ezt a rendszert, mivel e járvány nem a rendszer miatt tört ki, hanem azért, mert a hatóságok az ellenőrzést nem megfelelően végezték el. Következésképpen – véleménye szerint – az uniós jogalkotónak nem kellett volna az egész korábbi rendszert átalakítania, a 92/102 irányelvben megállapított, kevésbé szigorú szabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása elegendő lett volna a kitűzött célok eléréséhez.
45 Másodsorban H. Schaible azzal érvel, hogy a vitatott kötelezettségek túlságosan költségesek az állattartók számára, a megvásárolandó kiegészítő eszközök, többek között jeladók, elektronikus leolvasók miatt, és az ezen eszközök használatához maguk az állattartók és szakemberek részéről szükséges jelentős munkaerő‑ráfordítás, vagyis a jeladók beültetése, a kódoknak az állomány‑nyilvántartásba történő másolása, a nyilvántartás vezetése, a leolvasók karbantartása, valamint az informatikai és állatorvosi beavatkozások költségei miatt.
46 Harmadsorban H. Schaible azt állítja, hogy a vitatott kötelezettségek nem egyeztethetők össze az állatjólléti alapelvekkel, mivel a jeladók alkalmazása sok állatnál sérülést okoz. Emlékeztet arra, hogy a korábbi rendszerben minden egyes állatnál egyetlen azonosító jelet alkalmaztak, 50%‑ra csökkentve a sérülések kockázatát, és hogy a nem elektronikus füljelzők sokkal kevésbé gyulladáskeltők. Hozzáteszi, hogy a bendőkapszulákat a szervezet a kérődzés vagy az emésztés során kivetheti magából, és hogy egy műanyag szalaggal az állatok csüdére erősíthető elektronikus azonosító jelölés jelentős sebesülési kockázatot rejt magában.
47 Valamely rendelet rendelkezései érvényességének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az e rendelkezések által megvalósított intézkedések arányosságának értékelése során elismerte, hogy az uniós jogalkotó széles körű mérlegelési jogkörrel bír a ráruházott hatáskörök gyakorlása során azokon a területeken, amelyek részéről politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényelnek, illetve amely területeken összetett mérlegelést kell végeznie (lásd ebben az értelemben a C‑58/08. sz., Vodafone és társai ügyben 2010. június 8‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑4999. o.] 51. és 52. pontját).
48 Többek között a mezőgazdaság területén az uniós jogalkotó ilyen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EUMSZ 40–EUMSZ 43. cikk által számára biztosított politikai hatásköröknek. Következésképpen a Bíróság felülvizsgálatának arra kell korlátozódnia, hogy e jogalkotó nem lépte‑e túl nyilvánvalóan a számára biztosított mérlegelési jogkört (lásd ebben az értelemben a C‑221/09. sz. AJD Tuna ügyben 2011. március 17‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑1655. o.] 80. pontját és a C‑545/11. sz. Agrargenossenschaft Neuzelle ügyben 2013. március 14‑én hozott ítélet 43. pontját).
49 Kétségtelen, hogy az uniós jogalkotónak a választását még ilyen mérlegelési jogkör birtokában is objektív megfontolásokra kell alapoznia, és a különböző lehetséges intézkedésekhez kapcsolódó korlátok értékelése során meg kell vizsgálnia, hogy az elfogadott intézkedéssel elérni kívánt célok igazolhatnak‑e az egyes gazdasági szereplőket érő, akár jelentős mértékű, kedvezőtlen következményeket (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Vodafone és társai ügyben hozott ítélet 53. pontját).
50 Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy valamely uniós jogi aktus érvényességét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni, és az különösen nem függhet a hatékonyságára vonatkozó visszatekintő értékelésektől. Ha az uniós jogalkotó valamely kialakítandó szabályozás jövőbeni hatásait értékeli, és e hatásokat pontosan nem lehet előre látni, az értékelést csak akkor lehet helyteleníteni, ha az a szóban forgó szabályozás elfogadásának időpontjában rendelkezésére álló tényekre tekintettel nyilvánvalóan hibásnak tűnik (lásd ebben az értelemben a C‑504/04. sz. Agrarproduktion Staebelow ügyben 2006. január 12‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑679. o.] 38. pontját és a C‑309/10. sz. Agrana Zucker ügyben 2011. július 28‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑7333. o.] 45. pontját).
51 Következésképpen a Bíróságnak a 21/2004 rendelet szóban forgó rendelkezései arányosságára vonatkozó vizsgálatot ebben a megközelítésben kell elvégeznie.
52 A korábbi rendszer állítólagos megfelelőségét illetően meg kell állapítani, hogy a 21/2004 rendelet előkészítésének időszakát és elfogadásának időpontját jellemző állat‑egészségügyi, járványügyi, gazdasági és szociális háttérre tekintettel az uniós jogalkotó helyesen vélte úgy, hogy – még ha a 92/102 irányelv által felállított rendszer szabályait pontosabban is végre lehetett volna hajtani – ezeket a szabályokat és ezt a rendszert át kell dolgozni.
53 A 2001. évi járvány során, amint arra a Tanács emlékeztetett, több millió állatot kellett levágni az azonosítatlan juhok vagy a nyomonkövethetőség hiánya miatt, még mielőtt kiderült, hogy közülük számos állat nem volt fertőzött. Az Unión belül különböző megszorításokat kellett bevezetni, és az Egyesült Királyságból származó valamennyi élőállat, hús és állati termék nemzetközi kiviteli tilalmát. Ezen intézkedések jelentős veszteséggel jártak az agrár‑élelmiszeripari ágazat, valamint a tagállamok és az Unió költségvetése számára.
54 A ragadós száj‑ és körömfájás elleni védekezéssel és annak megelőzésével kapcsolatos intézkedéseknek és kiadásoknak a Bizottság általi kezeléséről és felügyeletéről szóló 8/2004 számvevőszéki különjelentés a Bizottság válaszaival együtt (HL 2005. C 54., 1. o.) 9. pontjából az derül ki, hogy ami kizárólag a 2001. évi válságot illeti, a tagállamok által a vágási kártalanítások, az állatok megsemmisítése, a gazdaságok és az eszközök fertőtlenítése után elszámolt költségek összessége elérte a 2693,4 millió eurót. Ez a jelentés a 36. pontjában arra is rámutat, hogy az uniós szabályozás nem követelte meg a juhok egyedi azonosítását, valamint hogy az állományszintű azonosítás rendszerében is voltak hiányosságok, ami akadályozta a fertőzésgyanús állatok nyomon követését, és késleltette levágásukat.
55 Ezen túlmenően a Bizottság már 1998‑ban, a 2001. évi járványt megelőzőn útjára indította az Unió Közös Kutatóközpontja által koordinált IDEA projektet, amelynek záróbeszámolója 2002. április 30‑án készült el. Az IDEA záróbeszámoló egyik megállapítása az volt, hogy az Unióban a különböző állatbetegségek kitörése rávilágított arra, hogy az akkor alkalmazott azonosítási rendszer nem volt elég hatékony és megbízható az állatfajták megfelelő nyomon követésére és állat‑egészségügyi ellenőrzésére. Az egyes állatok és szállításuk szorosabb ellenőrzését kritikus elemnek tekintették az egészségügyi ellenőrzés és a betegségek nyomon követése szempontjából, ami szükségessé teszi, hogy minden egyes állat bármikor nyomon követhető legyen. Az egyes állatok nyomon követésének hatékonyabbá tétele érdekében ezért javaslatot tettek az állatok teljes élettartamán keresztüli, egyedi elektronikus azonosítóval történő azonosítására.
56 A 21/2004 rendelet (7) preambulumbekezdése kimondja, hogy az IDEA projekt azt mutatta, hogy a juh‑ és kecskefélék azonosítási rendszereiben jelentős fejlődés érhető el az állatok elektronikus azonosítóinak alkalmazásával, feltéve, hogy a kísérő intézkedésekre vonatkozó bizonyos feltételek teljesülnek. Hozzá kell tenni, hogy – amint a Tanács azt helyesen megjegyezte – az egyedi azonosítás egyelőre nem biztosítja a teljes nyomonkövethetőséget, hiszen csupán a későbbi felhasználás érdekében való adatgyűjtést teszi lehetővé, és hogy a nyilvántartás az, ami a nyomonkövethetőség rendszerének központi elemét képezi.
57 Amint a főtanácsnok az indítványának 72–74. pontjában a 2001. évi járvány miatti válságot követően elvégzett különböző tanulmányokat illetően kifejtette, egyáltalán nem a Számvevőszék 8/2004 különjelentése és az IDEA záróbeszámoló voltak az egyetlen dokumentumok, amelyek az állatok azonosítására vonatkozó jogszabályi keret alapos felülvizsgálatát javasolták.
58 A 21/2004 rendelet és az említett jelentések elfogadásának állat‑egészségügyi, járványügyi, gazdasági és szociális hátterére figyelemmel az uniós jogalkotó jogosan tekinthette úgy, hogy egyrészt a vitatott kötelezettségek értelmében az állatokat egyenként kell azonosítani, és hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak biztosítani kell az adatokhoz való hozzáférést, akik az elektronikus azonosítóknak és az állomány‑nyilvántartásnak köszönhetően lehetővé teszik a szükséges intézkedések elfogadását a juh‑ és kecskeféléknél fellépő járványos betegségek elterjedésének megelőzése és megakadályozása érdekében, másrészt pedig, hogy az állományazonosítás korábbi rendszere nem bizonyul olyan hatékonynak, hogy biztosítani tudná a 21/2004 rendelet által kitűzött célok megvalósítását.
59 Meg kell tehát állapítani, hogy a vitatott kötelezettségek a szóban forgó rendelet által kitűzött célok eléréséhez szükségesek.
60 A vitatott kötelezettségek esetlegesen aránytalan jellegét illetően meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotónak egyensúlyt kell teremtenie a szóban forgó érdekek között (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Volker und Markus Schecke és Eifert ügyben hozott ítélet 77. pontját, valamint a fent hivatkozott Sky Österreich ügyben hozott ítélet 59. pontját), vagyis egyrészről a juh‑ és kecsketartók vállalkozási szabadsága, másrészről pedig a juh‑ és kecskefélék járványos betegségei elleni küzdelemhez fűződő közérdek között.
61 Ami a vitatott kötelezettségekből eredő pénzügyi terhek állítólagosan túlzott jellegét illeti, amelyet a német juhtartók egyesületének (Vereinigung deutscher Landesschafzuchtverbände eV) H. Schaible által hivatkozott tanulmánya évente és juhonként 20 euróra becsül, meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint ez a tanulmány nem veszi figyelembe azokat a költségeket, amelyek mindenképpen felmerülnének az állományi szintű azonosítás kapcsán. Hasonlóképpen, amint a Bizottság azt megjegyzi, az elektronikus füljelzők költségei idővel és megnövelt használattal csökkenhetnek. Ezenkívül, amint azt a holland kormány állítja, a jelenlegi költségek kevésbé jelentősek lehetnek, mint a nem szelektív intézkedések költségei, úgy mint az exporttilalom vagy betegség megjelenése esetén az állomány megelőző jellegű levágása.
62 Továbbá meg kell állapítani, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratok egyike sem vonja kétségbe a Tanács és a Bizottság azon állítását, amely szerint a 21/2004 rendelet által felállított új rendszer pénzügyi vonatkozásai a jogalkotási folyamatban széles körű vita tárgyát képezték, valamint hogy e rendszer költségeit és előnyeit egyensúlyba hozták.
63 Ráadásul meg kell jegyezni, hogy a 21/2004 rendelet a vitatott kötelezettségek előnyeire és az ezekből eredő költségekre vonatkozó mérlegelési folyamat eredményeinek figyelembevétele érdekében több, az elektronikus azonosítás kötelezettségétől való eltérést is tartalmaz.
64 Így az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a tagállamok kimondhatják, hogy a külterjes, vagy szabadtartású körülmények között tartott állatok esetében az állatokat csak bizonyos időtartam elteltével kell azonosítani, amely időtartam hat hónap helyett kilenc hónapig terjedhet. Ezen cikk (3) bekezdése értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságok az elektronikus azonosítástól eltérő megoldást is engedélyezhetnek a 12 hónapos kor elérése előtt levágandó állatok esetében, amennyiben ezeket nem Közösségen belüli kereskedelemre, vagy pedig harmadik országokba irányuló kivitelre szánják. A 21/2004 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második és harmadik albekezdése úgy rendelkezik, hogy az elektronikus azonosítás csakis azon tagállamokra nézve kötelező, amelyekben az állatok összesített száma egy bizonyos küszöbértéket meghalad.
65 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság az elektronikus azonosítók, a leolvasók és az adatfeldolgozó készülékek költségeit, valamint számos tagállam és az Unió Közös Kutatóközpontja által elvégzett számításokat figyelembe véve az elektronikus azonosítókra vonatkozó kötelezettség fokozatos bevezetését javasolta, első lépésben az állatok elektronikus azonosítókkal való ellátását, második lépésben pedig az állatok egyedi azonosító kódjainak a szállítási okmánnyal való összekapcsolását, a rendszer bevezető szakaszában a költségek megtakarítását szem előtt tartva, amint az a Bizottságnak a juh‑ és kecskefélék elektronikus azonosításának megvalósításáról a Tanácsnak szóló, 2007. november 16‑i jelentése (COM (2007) 711 végleges) 2.3 pontjából, valamint a 21/2004 rendeletnek a 933/2008 rendelettel bevezetett módosításaiból kiderül.
66 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az Uniós jogalkotó enyhítette az állattartók járulékos költségeit azáltal, hogy a tagállamok és a régiók számára engedélyezte, hogy adott esetben az uniós alapokból támogatást nyújtsanak. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendeletet (HL L 160., 80. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.) kevéssel a 21/2004 rendelet elfogadása előtt módosították. Így a 2003. szeptember 29‑i 1783/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 270., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 338. o.) módosított 1257/1999 rendelet 21b. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a felmerült költségeket és az elmaradt bevételt részben fedező átmeneti támogatás nyújtható azon gazdálkodóknak, akiknek uniós jogszabályokon alapuló és a nemzeti jogszabályokba újonnan bevezetett kötelező előírásokat kell alkalmazniuk. Ez a rendelkezés többek között a vitatott kötelezettségek hatálya alá tartozó állattartókra is vonatkozik.
67 Ebben a tekintetben a Tanács megjegyzi, hogy annak lehetősége, hogy a gazdálkodók pénzügyi támogatást szerezzenek, a határozathozatali folyamatban figyelembe vett jelentős tényező volt. Megjegyzi továbbá, hogy az 1257/99 rendeletet hatályon kívül helyező és jelenleg hatályban lévő, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 277., 1. o.) 31. cikke megőrizte az említett rendelkezés lényegét.
68 E körülmények között nem állapítható meg, hogy az uniós jogalkotó nem vizsgálta meg kellően a vitatott kötelezettségek teljesítése miatt a juh‑ és kecsketartóknál felmerülő járulékos költségekből eredő pénzügyi terhet, és e kötelezettségek révén megvalósítható előnyöket, sem pedig az, hogy értékelési hibát követett el a különböző érdekek mérlegelése és a közöttük lévő megfelelő egyensúly megteremtése során.
69 Ami azt az érvelést illeti, amely szerint az elektronikus azonosító eszközök alkalmazása a sérülések számának növekedését és a sérülések súlyosbodását eredményezi az állatoknál, meg kell jegyezni, hogy a 21/2004 rendelet elfogadását megelőző tanulmányok keretében megvizsgálták és figyelembe vették a juh‑ és kecskefélék egészségét és jóllétét befolyásoló bizonyos negatív hatásokat.
70 Többek között az IDEA záróbeszámoló tanulmányozta az elektronikus azonosítók alkalmazását követően bekövetkezett sérülések és pusztulások fő okait, és hasznos tájékoztatást nyújtott az uniós jogalkotónak arról, hogy a különböző eszközök milyen hatással lehetnek az állatok egészségére.
71 A H. Schaible által előadott körülmények nem vonják kétségbe az uniós jogalkotónak a 21/2004 rendelet elfogadása során az említett tanulmányok alapján megalkotott értékelését és meghozott döntését.
72 Az, hogy az állatokra egy helyett kettő azonosító eszközt kell felhelyezni, és az a körülmény, hogy az új azonosító eszközök – tekintettel a beavatkozásra és ezen új eszközök elhelyezésére, valamint súlyára – statisztikailag több sérülést és komplikációt okoznak, mint a hagyományos eszközök, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az uniós jogalkotónak a juh‑ és kecskefélék elektronikus azonosítására vonatkozó kötelezettség bevezetésének előnyeire vonatkozó értékelése amiatt volt téves, hogy nem vette figyelembe az állatok jóllétét.
73 Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a 21/2004 rendelet által felállított új rendszer, amely lehetővé teszi a járványok idején érintkezésbe került állatok pontosabb azonosítását, alkalmas arra, hogy megakadályozza a fertőző betegség terjedését, és ezért elkerülhetővé teszi a fertőzött állatok szenvedését. Ennélfogva ebből a szempontból nézve a vitatott kötelezettségek kedvezően hatnak az állatok jóllétének védelmére.
74 Következésképpen a 21/2004 rendelet amiatti érvénytelenségének alátámasztására felhozott állításokat, hogy a juh‑ és kecskefélék elektronikus azonosításának e rendelet által előírt kötelezettsége nagymértékben negatív hatással jár az állatok jóllétére, el kell utasítani.
75 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó jogosan írhatta elő a vitatott kötelezettségeket, és tekinthette úgy, hogy az e kötelezettségekből eredő hátrányok a 21/2004 rendelet által kitűzött célokhoz képest nem túlzottak, és hogy ezen kötelezettségek előnyeinek és hátrányainak az érintett összes érdekre tekintettel végzett mérlegelése során nem követett el hibát, és ennélfogva nem is sértette meg a juh‑ és kecsketartók vállalkozási szabadságát.
Az egyenlő bánásmódról
76 A Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség az uniós jog általános elve, amely megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a különbségtétel objektív módon nem igazolható (lásd ebben az értelemben a C‑313/04. Franz Egenberger‑ügyben 2006. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6331. o.] 33. pontját).
77 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha objektív és ésszerű megfontolásokon alapul, azaz kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által jogszerűen elérni kívánt céllal, illetve arányos az ezen bánásmód által elérni kívánt céllal (a C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑9895. o.] 47. pontja).
78 Tekintettel arra, hogy uniós jogi aktusról van szó, az uniós jogalkotót terheli annak bizonyítása, hogy az igazolás címén előterjesztett objektív megfontolások fennállnak, valamint az e megfontolások fennálltának bírósági vizsgálatához szükséges bizonyítékoknak a Bíróság előtti bemutatása (lásd a fent hivatkozott Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben hozott ítélet 48. pontja).
79 Az alapügyben a 21/2004 rendelet bizonyos rendelkezéseinek érvényességét a hátrányosan megkülönböztető jellegük miatt több szempontból is vitatják. Egyrészről azt állítják, hogy a 21/2004 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt eltérés (a továbbiakban: vitatott eltérés) indokolatlanul eltérő bánásmódot tartalmaz. Másrészt az e rendelet által előírt vitatott kötelezettségek hátrányosan megkülönböztetik a juh‑ és kecsketartókat a szarvasmarha‑ és sertéstartókhoz képest.
Ami a vitatott eltérést illeti
80 H. Schaible azzal érvel, hogy a vitatott eltérés, amely a juh‑ és kecskefélék viszonylag kis állományával rendelkező tagállamokban engedi az elektronikus azonosító rendszer szabadon választható alkalmazását, hátrányos megkülönböztetésnek minősül, és azon tagállamok állattartói számára, akik ezt a rendszert nem vezették be, versenyelőnyt teremt az Unióban letelepedett többi állattartóval szemben. Úgy véli, hogy az állattartókra nehezedő terhek megegyeznek a tagállamok két kategóriájában, csakúgy mint a járványveszély.
81 Ami H. Schaible állításait illeti, meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben nem vitatott, hogy a vitatott eltérés következtében az állattartók a letelepedés helye szerinti tagállamtól függően jogilag eltérő bánásmódban részesülnek.
82 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a vitatott eltérés alapját képező kritériumok objektívek és ésszerűek.
83 Először is a 21/2004 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt küszöbértékek teljes mértékben objektív kritériumokat tartalmaznak. Így azok a tagállamok, amelyek az abszolút földrajzi kiterjedésüktől függetlenül megfelelnek e kritériumoknak, és amelyek úgy határoznak, hogy élnek a vitatott eltérés lehetőségével, a jövőben a releváns körülmények megváltozása esetén bevezethetik az elektronikus azonosítást, sőt, ha az állatállomány meghaladja a vonatkozó küszöbértéket, kötelesek is azt bevezetni.
84 Továbbá a vitatott eltérésben meghatározott küszöbértékek a 21/2004 rendelet által kitűzött célokhoz képest ésszerűnek és arányosnak tűnnek, mivel – amint a Bizottság azt hangsúlyozza – viszonylag kisméretű és nem a Közösségen belüli kereskedelemre szánt állomány esetén az elektronikus rendszer költséghatékonyságát biztosító nemzeti szintű méretgazdaságosság megvalósítása nem lehetséges.
85 A költségeket illetően a Tanács helyesen emlékeztet arra, hogy a viszonylag kis állománnyal rendelkező tagállamokban a jelentős járványok kitörése esetén annak felszámolása vagy megszüntetése miatti pénzügyi teher adott esetben kisebb lehet, mint az elektronikus azonosító rendszer felállítására fordított költségek mértéke. Ily módon, még ha fenn is áll a fertőzés nagyobb kockázata, ez a kockázat főszabály szerint a szóban forgó eltérés alkalmazásáról döntő tagállamok határain belül merül fel, amely tagállamok elfogadják, hogy járvány kitörése esetén ilyen pénzügyi terheket kell viselniük.
86 Mivel a vitatott eltérés csakis a Közösségen belüli kereskedelemben részt nem vevő állatok vonatkozásában engedélyezi a tagállamok számára az egyedi, elektronikus azonosítás szabadon választható alkalmazását, a francia kormányhoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az olyan tagállami illetőségű állattartó, ahol a szóban forgó azonosítás kötelező, nem szenved semmiféle gazdasági hátrányt e kötelezettség és a vitatott eltérés közös hatásaiból eredően. Ugyanis az e tagállamba szállítandó minden állatot szükségszerűen elektronikusan kell azonosítani, még akkor is, ha ez az állat olyan tagállamból származik, ahol az említett eltérés révén az egyedi, elektronikus azonosítás a Közösségen belüli kereskedelemben részt nem vevő állatok esetében nem kötelező.
87 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma nem vonatkozik az esetleges eltérő bánásmódra, amely az egyes tagállamok jogszabályai között fennálló különbségekből adódhat, ha ezek a jogszabályok a hatályuk alá tartozó valamennyi személyt egyformán érintik (a C‑428/07. sz. Horvath‑ügyben 2009. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑6355. o.] 55. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy – bár ezt az elvet kétségtelenül az uniós jogi rendelkezések értelmezése keretében dolgozták ki a nemzeti szabályozásnak a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvére tekintettel való összeegyeztethetőségének értékelése érdekében – nem lehet ez másképp az olyan uniós jogi rendelkezés érvényességének értékelését illetően, amely bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak, amely alapján e különböző jogszabályokat elfogadhatják (lásd analógia útján a C‑373/11. sz. Panellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou ügyben 2013. szeptember 19‑én hozott ítélet 35. és 36. pontját).
88 E körülmények között meg kell állapítani, hogy egyetlen tényező sem bizonyult alkalmasnak arra, hogy hátrányosan megkülönböztető jellege miatt kétségbe vonja a vitatott eltérés érvényességét.
Ami a szarvasmarha‑ és sertéstartókhoz képest a juh‑ és kecsketartók állítólagos hátrányos megkülönböztetését illeti
89 H. Schaible arra hivatkozik, hogy minden egyes állat elektronikus úton történő azonosításának kötelezettsége nem terheli a szarvasmarha‑ és sertéstartókat annak ellenére, hogy ezek az állatok ugyanúgy ki vannak téve a járványos állatbetegségek veszélyének, mint a juh‑ és kecskefélék. Úgy véli, hogy az állományi szintű azonosítás lehetővé teszi a sertésjárványok elleni hatékony fellépést. H. Schaible azzal érvel, hogy a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása kötelező rendszerének bevezetése nem szerepel a tervek között, és hogy az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahús‑címkézésre vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról szóló 2011. augusztus 30‑i európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatból (COM (2011) 525 végleges) az derül ki, hogy a Bizottság a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása szabadon választható jellegének fenntartását javasolja, többek között a juh‑ és kecskefélék kötelező egyedi azonosítása keretében felmerült problémák alapján. Véleménye szerint az uniós politika ezen a téren nem koherens, és szerinte az Unió olyan technológiával kísérletezik, amely nem áll készen arra, hogy olyan ágazatban alkalmazzák, amelyben a mezőgazdasági termelők kevés befolyással rendelkeznek.
90 A francia és a holland kormány egyrészt a juh‑ és kecskefélék ágazatát, másrészt pedig a szarvasmarhafélék és sertések ágazatát jellemző különbségeket emeli ki. Hangsúlyozzák e különböző állatfajok tartásával, szállításával, kereskedelmével kapcsolatos sajátosságokat, valamint a betegségeket és az őket fenyegető veszélyek jellegét. Így különösen a juh‑ és kecskeféléket például a szarvasmarhafélékhez és sertésekhez képest átlagosan többször szállítják, és azokat a szarvasmarhaféléktől és sertésektől eltérően gyakran árveréseken igen nagy csoportokban értékesítik. Ezenkívül az értékesítésre kerülő juhok és kecskék csoportjainak összetétele gyakrabban változik, mint a szarvasmarhaféléké és sertéseké. A ragadós száj‑ és körömfájást illetően a juh‑ és kecskefélék között a sertésekhez képest nagyobb a fertőzés veszélye. Ezek a körülmények nehezebbé teszik az egyes juh‑ és kecskefélék azonosítását és nyomon követését.
91 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy amikor az uniós jogalkotónak összetett rendszert kell átszerveznie vagy megalkotnia, dönthet úgy is, hogy szakaszos megközelítést alkalmaz és a megszerzett tapasztalat fényében jár el, amennyiben a jogalkotó választása objektív és a szóban forgó szabályozás által követett célnak megfelelő megfontolásokon alapul (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben hozott ítélet 57. és 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
92 A jelen ítélet 89. és 90. pontjában egyrészt a juh‑ és kecskefélékre, másrészről pedig a szarvasmarhafélékre és sertésekre jellemző hasonlóságokra és különbségekre vonatkozóan kifejtett állításokat illetően meg kell állapítani, hogy e különböző emlősfajták bizonyos hasonlóságai ellenére olyan különbségek állnak fenn közöttük, amelyek indokolják minden egyes állatfaj tekintetében a külön szabályozást. A 2001. évi ragadós száj‑ és körömfájás válság történeti hátterére tekintettel az uniós jogalkotó jogosan vezethetett be a 21/2004 rendelettel az e válsággal különösen érintett fajok elektronikus azonosítását előíró egyedi jogi szabályozást.
93 Következésképpen a Tanács, a Bizottságnak a juh‑ és kecskefélék elektronikus azonosításának bevezetésére vonatkozó javaslatát követően, a 21/2004 rendelet elfogadását nem volt köteles elutasítani azon az alapon, hogy annak hatálya túl szűk.
94 Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy noha a jogalkotó jogosan alkalmazhatott ilyen fokozatos megközelítést az elektronikus azonosítás bevezetésére, a 21/2004 rendelet céljaira tekintettel meg kell fontolnia a bevezetett intézkedések felülvizsgálatának szükségességét, különös tekintettel az elektronikus azonosítás szabadon választható vagy kötelező jellegére (lásd analógia útján a fent hivatkozott Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben hozott ítélet 62. pontját).
95 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy e rendelet semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem tartalmaz a juh‑ és kecsketartókra nézve a szarvasmarha‑ és sertéstartókhoz képest.
96 E körülmények között az, hogy a 21/2004 rendeletben foglalt eltérés és a vitatott kötelezettségek sértik az egyenlő bánásmód elvét, megalapozatlan.
97 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a feltett kérdések vizsgálata nem világított rá egyetlen olyan elemre sem, amely befolyásolhatná a 21/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének, 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének és 9. cikke (3) bekezdése első albekezdésének, valamint B. melléklete 2. pontjának érvényességét.
A költségekről
98 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
A feltett kérdések vizsgálata nem világított rá egyetlen olyan elemre sem, amely befolyásolhatná a 2008. szeptember 23‑i 933/2008/EK bizottsági rendelettel módosított, a juh‑ és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet, továbbá a 92/102/EGK és a 64/432/EGK irányelv módosításáról szóló, 2003. december 17‑i 21/2004/EK tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének, 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének és 9. cikke (3) bekezdése első albekezdésének, valamint B. melléklete 2. pontjának érvényességét.
Aláírások