A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2013. január 22.(*)
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – A rézből és rézötvözetből készült szerelvények európai piaca – Az anyavállalatnak kizárólag a leányvállalata jogsértő magatartásából eredő felelőssége – A ne ultra petita elve – A leányvállalatra vonatkozó ítéletben kimondott megsemmisítés hatása az anyavállalat jogi helyzetére”
A C‑286/11. P. sz. ügyben,
az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre, Bottka V. és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. június 6‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
a Tomkins plc (székhelye: London [Egyesült Királyság], S. Jordan solicitor megbízásából képviseli: K. Bacon barrister)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, M. Ilešič, G. Arestis, M. Berger és E. Jarašiūnas tanácselnökök, Juhász E. (előadó), A. Borg Barthet, J.‑C. Bonichot, M. Safjan, D. Šváby és A. Prechal bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. május 2‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2012. július 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszékének T‑382/06. sz., Tomkins kontra Bizottság ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., II‑1157. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék egyrészt részben megsemmisítette az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárásban (COMP/F‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügy) 2006. szeptember 20‑án hozott C(2006) 4180 bizottsági határozatot (összefoglaló: HL 2007. L 283., 63. o., a továbbiakban: vitatott határozat), másrészt pedig csökkentette a Tomkins plc‑re (a továbbiakban: Tomkins) kiszabott bírság összegét.
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
2 A Törvényszék a megtámadott ítélet 1–3., valamint 12. és 13. pontjában az alábbi megállapításokat tette:
„1 A […] [vitatott] határozatban […] [a] […] [Bizottság] megállapította, hogy több vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkét azzal, hogy az 1988. december 31. és 2004. április 1‑je közötti különböző időszakokban részt vettek a közösségi versenyszabályok egységes, összetett és folyamatos megsértésében, amely a rézből és rézötvözetből készült szerelvényeknek az EGT területét lefedő piacán versenyellenes megállapodások és összehangolt magatartások összességében nyilvánult meg. A jogsértés az árak rögzítésében, az árakra, engedményekre és visszatérítésekre vonatkozó listákban és az áremelések alkalmazási mechanizmusaiban való megállapodásban, a nemzeti piacok és az ügyfelek felosztásában és egyéb kereskedelmi információk cseréjében, valamint rendszeres találkozókon való részvételben és egyéb, a jogsértés megkönnyítését célzó kapcsolatok fenntartásában állt.
2 A felperes, a Tomkins, valamint a Pegler […] (korábban The Steel Nut & Joseph Hampton Ltd), amely a tényállás időpontjában a leányvállalata volt, a [vitatott] határozat címzettjei között szerepel.
3 A felperes 1986. június 17. és 2004. január 31. között 100%‑ban rendelkezett a rézszerelvényeket gyártó Pegler tőkéjével. A Peglert 2004. február 1‑jén értékesítették az irányító csoportjának. A Pegler Holdings Ltd‑t és a Peglert 2005. augusztus 26‑án felvásárolta az Aalberts Industries NV, a [vitatott] határozat egy másik címzettje.
[…]
12 A [vitatott] határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a felperes és leányvállalata, a Pegler 1988. december 31. és 2001. március 22. között megsértette az EK 81. cikkben és az EGT‑Megállapodás 53. cikkében foglalt rendelkezéseket.
13 A Bizottság e jogsértés miatt a [vitatott] határozat 2. cikkének h) pontjában 5,25 millió euró bírságot szabott ki egyetemlegesen a felperesre és a Peglerre.”
A megtámadott ítélet
3 A Törvényszék Hivatalához 2006. december 15‑én benyújtott keresetlevelében a Tomkins többek között azt kérte, hogy a Törvényszék:
– a Pegler jogsértésben való részvételének időtartamát illetően a megtámadott határozatot semmisítse meg, valamint
– csökkentse a rá és a Peglerre egyetemlegesen kiszabott bírság összegét.
4 A keresetétől való részleges elállást követően a felperes csak egyetlen, arra alapított jogalapot hozott fel, hogy a Bizottság hibát követett el a Pegler jogsértésben való részvétele időtartamának meghatározása során.
5 A vitatott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság az 1986. június 17. és 2004. január 31. között a Pegler tőkéjének 100%‑ával rendelkező felperesnek tudta be a Pegler jogsértő magatartását, és a felperest egyetemlegesen kötelezte a leányvállalatára kiszabott bírság megfizetésére. E betudás azon alapult, hogy a Tomkins a jogsértés időszakában meghatározó befolyást gyakorolt a Peglerre.
6 A Törvényszék a megtámadott ítélet 38. pontjában hangsúlyozta, hogy a Tomkinst kizárólag a Pegler anyavállalataként és a Pegler kartellben való részvétele címén vonták felelősségre a jogsértésért, ennélfogva pedig a felelőssége nem haladhatja meg a Pegler felelősségét. Márpedig a Törvényszék a T‑386/06. sz., Pegler kontra Bizottság ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletében (EBHT 2011., II‑1267. o.) megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben a Bizottság abban megállapította, hogy a Pegler az 1988. december 31. és 1993. október 29. közötti időszakban részt vett a szóban forgó kartellben. Mivel a felperes az elsőfokú eljárásban vitatta, hogy a Pegler az említett időszak vonatkozásában részt vett volna a kartellben, a Törvényszék megvizsgálta, hogy e megsemmisítés a Tomkins tekintetében milyen következményekkel jár.
7 A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 40. pontjában emlékeztetett a Bíróság azzal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, hogy az uniós bíróság nem határozhat a kereseten túlterjedően, különösen pedig arra, hogy az uniós bíróság nem határozhat olyan kérdésekről, amelyek a felperes által előterjesztett kérelmekkel érintett címzetteken kívüli egyéb címzettekre vonatkoznak (a C‑310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítélete [EBHT 1999., I‑5363. o.]), a megtámadott ítélet 42. pontjában ugyanakkor megállapította, hogy versenyjogi szempontból a felperes a leányvállalatával egyetlen jogalanyt képezett, amely a fent hivatkozott Pegler kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kereset folytán részben pernyertes lett. Következésképpen a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által a felperesnek való felelősségbetudás azzal jár, hogy a felperes részesül az említett ügyben vitatott határozat részleges megsemmisítésének előnyeiből.
8 A Törvényszék ennek alapján a megtámadott ítélet 44. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy nem határoz a kereseten túlterjedően, ha – amennyiben az anyavállalat és leányvállalata külön‑külön megsemmisítés iránti keresetet nyújt be hozzá – figyelembe veszi a leányvállalat által benyújtott kereset eredményét, amennyiben az e keresetben előterjesztett kérelmeknek ugyanaz a tárgya, mint az anyavállalat által benyújtott keresetben előterjesztett kérelmeknek.
9 Olyan helyzetben, amelyben az anyavállalat felelőssége szigorúan a leányvállalatának felelősségéhez kötődik, mivel a bírság Tomkins általi egyetemleges megfizetésére nem kerülhetett volna sor, ha a Bizottság a Pegler jogsértő magatartását nem neki tudja be, a Törvényszék a felperes jogsértésben való részvételének kezdetét, vagyis az 1988. december 31‑től 1993. október 29‑ig terjedő időszakot illetően megsemmisítette a vitatott határozatot, következésképpen pedig a Tomkinsre kiszabott bírság összegét 5,25 millió euróról 4,25 millió euróra csökkentette, amelyből 3,4 millió eurót a Peglerrel egyetemlegesen köteles megfizetni.
10 A jogsértés megszüntetésével kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 53. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a Pegler nem bizonyította, hogy elzárkózott a 2000. június 10‑én megkötött azon megállapodástól, amelynek célja az árak 2000. augusztus 14‑étől történő növelése volt, ennélfogva pedig a Pegler folyamatosan részt vett a kartellben addig az időpontig, amikor a Bizottság szerint a kartell véget ért, vagyis az általa 2001. március folyamán elvégzett, be nem jelentett vizsgálatok időpontjáig.
A felek kérelmei
11 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és
– teljes egészében utasítsa el a Tomkins által a Törvényszékhez benyújtott keresetet.
12 A Tomkins azt kéri, hogy a Bíróság:
– a fellebbezést, mint nyilvánvalóan megalapozatlant, teljes egészében utasítsa el, és
– a Bizottságot kötelezze mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.
A fellebbezésről
A felek érvei
13 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság öt jogalapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapít: a kereseten túlterjedő határozathozatallal kapcsolatos szabály megsértése; azon téves megállapítás, mely szerint az anyavállalat és a leányvállalata által benyújtott keresetleveleknek ugyanaz volt a tárgya; a Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a Tomkins olyan vállalkozás része volt, amely elismerte, hogy jogsértést követett el; a megtámadott ítélet indokolásának hiánya és ellentmondásos indokolása, végül pedig a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése.
Az első jogalapról
14 Első jogalapjában a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az az e határozatban megállapított jogsértésben való részvétel időtartamának egy részére vonatkozott, olyan indokok alapján semmisítette meg, amelyeket a Tomkins soha nem hozott fel, megsértette azt a szabályt, amely megtiltja, hogy a bíróság a kereseten túlterjedően hozzon határozatot. A Bíróság ítélkezési gyakorlata, különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben hozott ítélet, valamint a C‑201/09. P. sz., ArcelorMittal Luxembourg SA kontra Bizottság és a C‑216/09. P. sz., Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg SA és társai egyesített ügyekben 2011. március 29‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑2239. o.) nem ismer el kivételt e szabály alól annak alapján, hogy két felperes ugyanazon vállalkozáshoz tartozik, és egyetemleges felelősségüket állapították meg. Az a megsemmisítés, amelyet a határozat címzettjeként eljáró egyes felperesek el akarnak érni, szükségképpen azokra a jogalapokra korlátozódik, amelyeket a felperesek mindegyike a saját ügyében felhozott, és semmilyen kivétel nem tehető az egyetlen vállalkozáshoz tartozó címzettek vonatkozásában.
15 A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék összekeverte a vállalkozás mint az EUMSZ 101. cikk, valamint [az EK 81. cikkben] és [az EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) értelmében vett versenyjogi gazdasági egység fogalmát, és azon jogi személy eljárásjogi értelemben vett fogalmát, amely az EUMSZ 263. cikk és az 1/2003 rendelet alapján kérelmet nyújt be az uniós bíróságokhoz. A Bizottság a fent hivatkozott ArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság és a fent hivatkozott Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai egyesített ügyekben hozott ítéletből kiindulva úgy véli, hogy a valamely csoport részét képező jogalany által előterjesztett kereset nem érinti a csoporthoz tartozó többi jogalany jogi helyzetét. A határozat címzettjének feladata, hogy meghatározza az uniós bíróságokhoz benyújtott keresetének és az általa felhozni kívánt jogalapoknak a terjedelmét. Még ha fel is tételezzük, hogy a leányvállalatra vonatkozó határozat részleges megsemmisítése a Bizottság által elkövetett olyan érdemi hiba fennállását feltételezi, amely potenciálisan az anyavállalat előnyére is szolgálhat, ez utóbbinak magának kell e hibára hivatkoznia a Törvényszék előtt.
16 A Bizottság azt állítja, hogy az egyetlen vállalkozás részét képező jogalanyokkal szemben kiszabott bírságok változhatnak, még akkor is, ha e bírságok meghatározott részét illetően egyetemleges felelősséget állapítottak meg. Következésképpen az ugyanazon vállalkozást alkotó két jogalany egyetemleges felelősségének nincs jelentősége a fent hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben hozott ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat azon szabály vonatkozásában történő alkalmazását illetően, hogy a bíróság nem határozhat a kereseten túlterjedően. A jelen esetben nem áll fenn szoros kapcsolat a Tomkins és a Pegler felelőssége között.
17 A Bizottság szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jogsértés időtartamára vonatkozó jogalapról anélkül határozott, hogy megvizsgálta volna maga a Tomkins által a jogsértés kezdő időpontjára vonatkozóan előadott jogi érveket, és e tekintetben arra szorítkozott, hogy a fent hivatkozott Pegler kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kimenetelére utaljon. A Törvényszék így átértelmezte és átminősítette a kereset tárgyát.
18 Ezenkívül a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a Tomkinsre kiszabott bírságot egy másik ítélet alapján csökkentette, jogtalanul beavatkozott a Bizottság hatásköreibe. A Bizottság szerint az ő, és nem a Törvényszék feladata, hogy az említett megsemmisítési ítéletnek való megfelelés érdekében levonja az ezen ítéletből eredő következményeket, adott esetben csökkentve vagy eltörölve e bírságot.
19 A Tomkins szerint a felhozott első jogalap elfogadhatatlan, amennyiben a Bizottság a Törvényszék által már megvizsgált tényállás, különösen pedig a Tomkinsnak betudott jogsértés időtartamára vonatkozó megállapítások újbóli vizsgálatát próbálja elérni, ami ellentétes a fellebbezés természetével.
20 A Tomkins másodlagosan előadja, hogy a Törvényszék nem határozott a kereseten túlterjedően, és nem hagyta figyelmen kívül a kérdéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot. A Tomkins hangsúlyozza, hogy a Pegler jogsértésben való részvétele időtartamának és a bírság összegének azzal az indokkal történő csökkentése, hogy a Bizottság ezen időtartam meghatározása során hibát követett el, a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében kifejezetten említett kérelmének egyik fő eleme volt. Ezenkívül a fent hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben hozott ítélet, valamint a fent hivatkozott ArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság, és Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai egyesített ügyekben hozott ítélet nem releváns.
21 A Tomkins azt állítja, hogy a Törvényszék nem hozott létre kivételt azon eljárási szabály alól, mely szerint a bíróság nem határozhat a kereseten túlterjedően, hanem helyesen mérlegelte a jelen ügy tényállását, különösen az ugyanazon csoporthoz tartozó két szóban forgó társaság egyetemleges felelősségét illetően. A Tomkins szerint a Bizottság a tényállás mérlegelése során a fellebbezésében összekeverte a Tomkins által hivatkozott azon jogalapot, amely a Pegler által elkövetett jogsértés időtartamának és a fizetendő bírságnak a csökkentésére irányul, valamint a Tomkins kérelmeinek alátámasztása érdekében a jogsértés kezdetének és végének pontos időpontjával kapcsolatban előadott ténybeli adatokat. A Bizottság nem állíthatja, hogy a Tomkinsnak viselnie kell a rá háruló felelősség terhét, viszont nem részesülhet a szóban forgó leányvállalat elsődleges és közvetlen felelőssége Törvényszék általi csökkentésének előnyeiben, ami olyan felelősség kiváltását eredményezné, amely nem lehet egyetemleges.
22 A vállalkozás fogalmán alapuló anyagi jogi versenyszabályok, valamint a jogi személy fogalmából kiinduló eljárásjogi szabályok összekeverésével kapcsolatban a Tomkins hangsúlyozza, hogy a Bizottság az uniós jog téves minősítését alkalmazta. A Tomkins szerint a Törvényszék helyesen fogadta el, hogy szoros és „elválaszthatatlan” összefüggés áll fenn a fent hivatkozott Pegler kontra Bizottság és a fent hivatkozott Tomkins kontra Bizottság ügyben hozott ítélet között, amely összefüggés a gondos igazságszolgáltatás mellett igazolja a két ügy közötti kereszthivatkozásokat.
A második jogalapról
23 A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Tomkins és leányvállalata, a Pegler megsemmisítés iránti keresetének alátámasztására irányuló kérelmeknek „ugyanaz volt a tárgya”. A Bizottság szerint e két jogi személy eltérő időszakokat vitat a jogsértésben való részvétel kapcsán, vagyis a Tomkins az 1988. december 31‑től 1989. február 7‑ig terjedő időszakot, azaz 38 napot, a Pegler pedig az 1988. december 31‑től 1993. október 29‑ig terjedő időszakot, azaz 4 év, 9 hónap és 29 nap időtartamot. Ezen, valamint az abból a tényből eredő eltérések, hogy e két jogalany eltérő jogalapokra és érvekre hivatkozott, a Bizottság szerint olyan kérelmeknek minősülnek, amelyeknek eltérő a tárgya.
24 Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 42. pontjában a Bizottság szerint olyan téves ténybeli feltevésből indult ki, amely a tényállás elferdítésének minősülhet, mely szerint a Tomkins azt állította volna, hogy „amennyiben a [vitatott] határozatot a Peglert illetően meg kellene semmisíteni, az említett határozatot az őt érintő részében is meg kellene semmisíteni”. Márpedig a Tomkins e jogalapot sem a megsemmisítés iránti keresetében, sem pedig a válaszában nem hozta fel, ezért pedig a Törvényszék elferdítette a felperes által felhozott jogalapot.
25 A Tomkins szerint a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a Tomkins és a Pegler kereseti kérelmeinek „ugyanaz a tárgya”, mivel mindkét fél kifejezetten azt kérte a saját keresetlevelében, hogy a Törvényszék csökkentse a Pegler jogsértésben való részvételének a Bizottság által tett megállapításokból következő időtartamát.
A harmadik jogalapról
26 A Bizottság szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azzal az indokkal csökkentette a „Tomkins vállalkozás” egyik jogalanyának felelősségét, hogy a jogsértésben való részvétel időtartamát e vállalkozás másik jogalanya, vagyis a Pegler leányvállalat vonatkozásában korábban csökkentette. A Pegler jogsértésért való felelősségének csökkentése a Pegler „alvó vállalkozás” jogállásán alapult, nem pedig azon a tényen, hogy a kérdéses csoport nem vett részt a jogsértésben. Az, hogy ez utóbbi társaság meghatározott ideig esetleg nem volt a megfelelő címzett a csoporton belül, csak e leányvállalatot érinti, és nem mentesíti az egész vállalkozást a versenyszabályok megsértéséért fennálló felelőssége alól. Így a Törvényszék az 1989. január 20. és 1993. október 29. közötti időszak vonatkozásában jogszerűen nem semmisíthette meg a Tomkinsra kiszabott bírságot azzal az indokkal, hogy „a Tomkins felelőssége szigorúan a Pegler felelősségéhez kapcsolódik”, úgy alapozva e kapcsolatra, hogy az közben nem is létezik.
27 A Tomkins azt állítja, hogy a harmadik jogalap elfogadhatatlan azon az alapon, hogy az a Törvényszék által már elbírált tények újbóli vizsgálatát próbálja elérni, ezenkívül pedig a Bizottság az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott e jogalapra.
A negyedik jogalapról
28 A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget, mivel nem fejti ki elég pontosan, hogy eltérést jelent a fent hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben hozott ítélettől. Ezenkívül a megtámadott ítélet 56. és 57. pontjában, amelyek az elrettentés címén alkalmazott szorzótényezőre vonatkoznak, a Törvényszék következetlen és pontatlan volt, amikor felhívta a Bizottságot arra, hogy a Tomkins tekintetében vonja le a bírság megfizetéséért való egyetemleges felelősségből eredő következtetéseket, mielőtt az ítélet 59. pontjában saját maga meghatározta volna a bírság összegét.
29 A Tomkins úgy véli, hogy e negyedik jogalap nem megalapozott, hangsúlyozva, hogy a Törvényszék elég világosan levezeti az okfejtését, lehetővé téve ezáltal a felek számára, hogy megismerjék a határozatának indokait, a Bíróság számára pedig, hogy gyakorolja a felülvizsgálati jogkörét.
Az ötödik jogalapról
30 A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a kontradiktórius eljárás elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot, amikor nem adott neki lehetőséget arra, hogy állást foglaljon a Törvényszék azon szándékával kapcsolatban, hogy a Pegler által egy másik ügyben felhozott jogalapokra támaszkodva csökkentse a Tomkinsszal szemben kiszabott bírságot. A Törvényszék megsértette a Bizottság védelemhez való jogát azáltal, hogy valamely ítéletnek egy részére hivatkozott, miközben a Pegler által a keresetének alátámasztása érdekében felhozott jogalapot a Tomkins az eljárás írásbeli szakasza során nem hozta fel.
31 A Tomkins úgy véli, hogy e jogalap megalapozatlan, mivel a Bizottság félként vett részt a fent hivatkozott Pegler kontra Bizottság ügyben hozott ítélet meghozatalához vezető eljárásban, ezáltal pedig tökéletesen tájékozott volt a jogsértés időtartamára vonatkozó érveket illetően. A Tomkins szerint a Bizottság e jogalapot a megtámadott ítélet meghozatalához vezető eljárásban kizárólag taktikai okokból nem hozta fel.
A Bíróság álláspontja
Az első, második és harmadik jogalapról
32 Mivel az első, második és harmadik fellebbezési jogalap nagy részben átfedi egymást, azokat együtt kell megvizsgálni.
33 A megtámadott ítélet 38. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „a felperes kartellért való felelősségét nem a kartell tevékenységeiben való közvetlen részvétele miatt állapították meg. A felperest kizárólag a Pegler kartellben való részvétele címén anyavállalatként vonták felelősségre a jogsértésért. Ennélfogva a felelőssége nem lépheti túl a Pegler felelősségét”.
34 A felek között ugyanis nem vitatott, hogy a Tomkins felelőssége kizárólag a leányvállalatának, a Peglernek a kartellben való, a megtámadott határozatban megállapított részvételéből ered.
35 E három fellebbezési jogalapban ugyanakkor a Bizottság lényegében azt állítja, hogy bármi is legyen az ugyanazon csoporthoz tartozó e két társaság által alkotott vállalkozásnak a megtámadott határozatban megállapított jogsértés tekintetében fennálló felelőssége, a Tomkins társaság a Törvényszékhez általa benyújtott keresettel megindított eljárás keretében nem részesülhet a jogsértés időtartamának olyan csökkentéséből eredő előnyökben, amelyről a Törvényszék azon eljárás keretében döntött, amely a Pegler társaság által a Törvényszékhez olyan érvelésekre támaszkodva benyújtott külön kereset alapján indult, amelyeket a Tomkins a saját keresete keretében nem adott elő.
36 Harmadik jogalapjában a Bizottság a vállalatcsoporton belül jogilag elkülönülő jogalanyok felelőssége közötti különbségtételre támaszkodik, és különösen azt állítja, hogy a jelen esetben a vitatott határozatnak mind a Tomkins, mind pedig a Pegler címzettje volt, továbbá hogy az 1988. december 31‑től 1993. október 29‑ig terjedő időszakra vonatkozó megállapítást a Törvényszék azzal az indokkal semmisítette meg, hogy a Pegler kezdetben „az angol társasági jog értelmében vett […] »alvó« társaság”, később pedig „megbízottként eljáró alvó társaság” volt.
37 E megfontolások azonban nem elegendők ahhoz, hogy kétségbe vonják a Törvényszék által a megtámadott ítélet 38. pontjában tett megállapítást, mivel ahhoz, hogy a felelősség valamely csoporton belül bármely jogalanynak betudható legyen, bizonyítékkal kell szolgálni arra, hogy legalább egy jogalany elkövette az uniós versenyszabályok megsértését, e körülményt pedig olyan határozatban kell megállapítani, amely jogerőssé vált.
38 Márpedig a jelen esetben az 1988. december 31‑től 1993. október 29‑ig terjedő időszakot illetően végeredményben nem szolgáltak ilyen bizonyítékkal, mivel a Törvényszék a fent hivatkozott Pegler kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében ezen időszak vonatkozásában részben megsemmisítette a vitatott határozatot. E tekintetben nem releváns, hogy a Pegler jogsértő magatartásának hiányát milyen okból állapította meg.
39 Következésképpen a Törvényszék helyesen indult ki abból a feltevésből, mely szerint a Tomkins mint anyavállalat felelőssége a jelen esetben tisztán származékos és járulékos, így a leányvállalata, a Pegler felelősségétől függ, ezenkívül pedig e két társaságot egyetemlegesen kötelezték azon bírság megfizetésére, amelynek csökkentését kérik.
40 Másfelől hozzá kell tenni, hogy a Tomkins által az elsőfokú eljárásban felhozott jogalap és érvek nem a saját részvételére – mint az a megtámadott ítélet 25. és 28–30. pontjából kitűnik –, hanem kizárólag a Pegler jogsértésben való részvételére vonatkoztak.
41 Első jogalapjában a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék, azáltal hogy a jogsértés időtartamát a Tomkins vonatkozásában is csökkentette, anélkül hogy e társaság erre irányuló kifejezett kérelmet terjesztett volna elő, a kereseten túlterjedően határozott, megsértve a Bíróság által különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben, valamint a fent hivatkozott ArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság és a fent hivatkozott Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai egyesített ügyekben hozott ítéletekben kialakított ítélkezési gyakorlatot.
42 A Bizottság a második jogalapja keretében elismeri, hogy a Peglerhez hasonlóan a Tomkins is vitatta a Törvényszék előtt a jogsértés megtámadott határozatban megállapított időtartamát. Hangsúlyozza azonban, hogy ezen anyavállalat nem ugyanazt az időszakot vonta kétségbe, mint amelyre a leányvállalata utalt, hanem ezen időszaknak csupán egy kis részét, továbbá a Pegler által előadottaktól eltérő érvek alapján. A Bizottság ebből arra következtet, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 44. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Pegler és a Tomkins által külön‑külön előterjesztett kereseteknek ugyanaz volt a tárgya.
43 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy olyan helyzetben, amikor a leányvállalat felelőssége teljes egészében a leányvállalata felelősségéből származik, és amikor e két társaság többek között az iránt indított keresetet, hogy a Törvényszék a leányvállalat által elkövetett jogsértés időtartamának csökkentése címén csökkentse a bírságot, az „ugyanazon tárgy” fogalma nem követeli meg, hogy azonos legyen e társaságok keresetleveleinek, valamint az általuk annak érdekében hivatkozott érveknek a tartalmi köre, hogy vitassák a jogsértés Bizottság által megállapított időtartamát.
44 Következésképpen, mivel nem vitatott, hogy a jogsértés időtartamát mind a Tomkins, mind pedig a Pegler vitatta, ezen egy része pedig azonos volt, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 44. pontjában szereplő megállapításokra jutott.
45 Ami a Bizottság azon érvét illeti, mely szerint a Törvényszék elferdítette a Tomkins által hivatkozott jogalapot, azt hatástalanként el kell utasítani. A jelen ítélet előző pontjaiból következik ugyanis, hogy a Törvényszék attól függetlenül következtethetett az anyavállalat és annak leányvállalata által benyújtott keresetlevél tárgyának azonosságára, hogy a Tomkins a keresetében előadta‑e, vagy sem a megtámadott ítélet 42. pontjának harmadik mondatában említett és a jelen ítélet 24. pontjában idézett kérelmet.
46 A jelen ítélet 41. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Bizottság véleményével ellentétben ez az ítélkezési gyakorlat nem ültethető át a jelen jogvita elbírálására.
47 A fent hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben hozott ítélet meghozatalához vezető eljárásban ugyanis – a jelen ügy tényállásától eltérően – az AssiDomän Kraft Products AB és hat további svéd társaság nem terjesztett elő keresetet a Bizottság azon határozata ellen, amelyet a Bíróság más vállalkozások által benyújtott keresetek eredményeként részben megsemmisített.
48 A fent hivatkozott ArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság és a fent hivatkozott Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai egyesített ügyekben hozott ítéletekhez vezető jogvitában – amely más jellegű jogi kérdésre, nevezetesen a szankciók végrehajtása esetén az elévülés nyugvására vonatkozott – ugyanazon csoporthoz tartozó három társaságról volt szó. Mint azt a Bíróság ezen ítélet 149. pontjában megállapította, a Bizottság határozata e társaságok közül csak az egyiket érintette, a Törvényszék pedig e határozatát csupán ezen egyetlen társaság vonatkozásában semmisítette meg. Ezért e megsemmisítésből a másik két társaság vonatkozásában semmilyen következményt nem lehetett levezetni.
49 Így a jelenlegihez hasonló esetben, amikor az anyavállalat felelőssége kizárólag a leányvállalatának felelősségéből származik, továbbá amikor az anyavállalat és leányvállalata egyidejűleg terjesztett elő olyan kereseteket, amelyeknek ugyanaz volt a tárgya, a Törvényszék, anélkül hogy a kereseten túlterjedően határozott volna, figyelembe vehette a Pegler által benyújtott kereset eredményét, és az 1993. október 29‑ét megelőző időszakot illetően a Tomkins vonatkozásában is megsemmisíthette a vitatott határozatot.
50 E tekintetben a Bizottság által hivatkozott azon lehetőség, hogy az anyavállalat vonatkozásában hozott határozatát ő maga módosítsa vagy vonja vissza annak érdekében, hogy levonja a Törvényszék ítéletéből eredő következményeket, nem nyújt kellő biztosítékot a vállalkozások jogainak védelmére az uniós versenyjog alkalmazása területén.
51 Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a Bizottság által felhozott első, második és harmadik jogalap nem megalapozott.
A negyedik jogalapról
52 A negyedik fellebbezési jogalap két részből áll.
53 Az első részben a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a vitatott határozat részleges megsemmisítésének alátámasztására nem vezetett le kielégítő és világos okfejtést. A Bizottság nagyrészt az első, második és harmadik jogalap keretében már előadott érveket ismétli meg.
54 E tekintetben elegendő utalni a Bíróság e jogalapok kapcsán tett megállapításaira, amelyekből kitűnik, hogy a Bizottság kifogásai nem megalapozottak.
55 A második részben a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet indokolása következetlen, illetve pontatlan, mivel egyrészt a Törvényszék felhívja a Bizottságot, hogy az elrettentési tényező kapcsán vegye figyelembe a Törvényszék fent hivatkozott Pegler kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét, másrészt viszont a megtámadott ítélet 59. pontjában ő maga határozza meg a Tomkinre kivetett bírság összegét.
56 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítéletben nem fedezhető fel semmilyen ellentmondás vagy pontatlanság. A Törvényszék ugyanis kizárólag annyiban csökkentette a bírság összegét, amennyiben a vitatott határozatot az 1993. október 29. előtti időszak tekintetében a Tomkins vonatkozásában is megsemmisítette. Ezzel szemben a Törvényszék ugyanezen ítélet 56–58. pontjában az abból eredő következményeket vonta le, hogy a Tomkins keresete nem irányult a Bizottság által az elrettentési tényező alkalmazása során elkövetett hibára.
57 Ebből következik, hogy a negyedik jogalap nem megalapozott.
Az ötödik jogalapról
58 E jogalapban a Bizottság a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére hivatkozik. Különösen azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem biztosított neki lehetőséget arra, hogy kifejtse a Törvényszék azon szándékával kapcsolatos álláspontját, hogy a Pegler által felhozott jogalapokra támaszkodjék.
59 Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság ebben az ügyben nem kérte tárgyalás tartását. Mint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 23. pontjában kifejti, a Bizottság levélben jelezte, hogy „a Törvényszék belátására bízza annak megítélését, hogy a jelen ügy körülményei között célszerű‑e tárgyalást tartani”.
60 A kontradiktórius eljárás elve és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben nem tartására vonatkozóan a Bizottság által megfogalmazott kifogások az intézmény azon szilárd meggyőződésén alapulnak, hogy egymással teljesen megegyező keresetek hiányában teljes mértékben kizárt, hogy a Tomkins anyavállalat a leányvállalata, a Pegler vonatkozásában megállapított jogsértés időtartamának csökkentéséből eredő előnyökben részesülhessen.
61 Márpedig, mint az a Bíróság első, második és harmadik jogalappal kapcsolatos megfontolásaiból és megállapításaiból következik, bizonyos körülmények között fennáll e lehetőség. E lehetőség alkalmazása a Törvényszék azon jogi mérlegelésének eredménye, amelyet a Törvényszék anélkül lefolytathat, hogy arról az ítélet meghozatala előtt a feleket tájékoztatnia kellene. Az ilyen eljárás nem minősül a védelemhez való jog vagy a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének.
62 Ebből következik, hogy az ötödik jogalap nem megalapozott.
63 Mivel a Bizottság által hivatkozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, a fellebbezést el kell utasítani.
A költségekről
64 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Tomkins kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások