A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2013. július 4.(*)
„Fellebbezés – Kartellek – Európai piac – Rézből és rézötvözetből készült szerelvények ágazata – Bizottsági határozat – Az EUMSZ 101. cikk megsértésének megállapítása – Bírságok – Egységes, összetett és folyamatos jogsértés – A jogsértés megszüntetése – A jogsértés egyes résztvevők általi folytatása – Visszaesés”
A C‑287/11. P. sz. ügyben,
az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre, Bottka V. és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. június 6‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Aalberts Industries NV (székhelye: Utrecht [Hollandia]),
a Comap SA, korábban Aquatis Franciország SAS (székhelye: Lyon [Franciaország]),
a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG (székhelye: Argenbühl‑Eisenharz [Németország])
(képviselik őket: R. Wesseling advocaat)
felperesek az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Lenaerts, a harmadik tanács elnökeként eljáró bíró, Juhász E. (előadó), G. Arestis, T. von Danwitz és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. szeptember 27‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2013. február 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke T‑385/06. sz., Aalberts Industries és társai kontra Bizottság ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., II‑1223. o.) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F 1/38.121 – „szerelvények”‑ügy) 2006. szeptember 20‑án hozott C(2006) 4180 bizottsági határozat (HL 2007. L 283., 63. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikkét, valamint 2. cikkének a) pontját és b) pontjának 2. alpontját annyiban, amennyiben e határozat azt állapította meg, hogy az Aalberts Industries NV (a továbbiakban: Aalberts), a Comap SA (a továbbiakban: Comap) – korábban Aquatis France SAS (a továbbiakban: Aquatis) – és a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Simplex) kartellben vettek részt a 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig terjedő időszakban, továbbá az Aalbertsszel szemben 100,8 millió euró összegű bírságot szabott ki – amelyből 55,15 milliót a leányvállalataival, az Aquatisszal és a Simplexszel egyetemlegesen kellett megfizetnie –, illetve mindkét leányvállalattal szemben egyetemlegesen 2,04 millió euró kiegészítő bírságot is kiszabott.
2 Csatlakozó fellebbezésével az Aalberts, az Aquatis és a Simplex – arra az esetre, ha a Bíróság helyt adna a Bizottság fellebbezésének – a vitatott határozat 1. cikkének, valamint 2. cikke a) pontjának és b) pontja 2. alpontjának, valamint 3. cikkének megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben azok az Aalbertsre, a Comapra (Aquatis), valamint a Simplexre vonatkoznak.
3 Másodlagosan a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek a megtámadott ítélet megsemmisítését kérik annyiban, amennyiben az utóbbi olyan egységes, összetett és folyamatos jogsértés létezését állapítja meg, amely a Bizottság által 2001 márciusában tartott helyszíni vizsgálatát követően is folytatódott, valamint a vitatott határozat 1. cikkének, 2. cikke a) pontjának és b) pontja 2. alpontjának, valamint 3. cikkének megsemmisítését kérik a szóban forgó társaságokra vonatkozó részükben, illetve harmadlagosan a velük szemben kiszabott bírság összegének eltörlését vagy jelentős csökkentését kérik.
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
4 A Törvényszék az alábbiakat állapította meg:
„1 […] A jogsértés az árak rögzítésében, az árakra, engedményekre és visszatérítésekre vonatkozó listákban és az áremelések alkalmazási mechanizmusaiban való megállapodásban, a nemzeti piacok és az ügyfelek felosztásában és egyéb kereskedelmi információk cseréjében, valamint rendszeres találkozókon való részvételben és egyéb, a jogsértés megkönnyítését célzó kapcsolatok fenntartásában állt.
2 A[z…] [Aalberts, az Aquatis és a Simplex] a [vitatott] határozat címzettjei között szerepelnek.
3 Az Aalberts az amszterdami (Hollandia) Euronext tőzsdén jegyzett nemzetközi ipari cégcsoport anyavállalata. Közvetlenül vagy közvetetten felügyeli több, a szerelvénygyártási vagy ‑forgalmazási ágazatban tevékenykedő társaság tőkéjét. Az Aalberts 2002. augusztus 30‑án átvette az IMI plc [a továbbiakban: IMI] valamennyi szerelvénygyártási és ‑forgalmazási tevékenységét, amelyek akkoriban a »Yorkshire Fittings Grouphoz« tartoztak. Ezen ügylet többek között a Raccord Orléanais SA [a továbbiakban: Raccord Orléanais] (később Aquatis) és az R Woeste & Co Yorkshire GmbH [a továbbiakban: Woeste & Co] (később Simplex) összes részvényének megszerzésében állt. E két társaságot az Aalberts cégcsoport két fő tevékenysége közül az egyikbe, nevezetesen az átfolyásszabályozáshoz [helyesen: átfolyásszabályozási ágazatba] integrálták.
4 A Comapot, amely a [vitatott] határozat címzettje – amely a Legris Industries SA‑nak az irányítása alatt részt vett a jogsértésben, valamint a T‑377/06. sz. ügy felperese volt – 2006 márciusában az Aalberts cégcsoportra ruházták át. A 2007. április 16‑i levélben arról tájékoztatták a Törvényszéket, hogy az Aquatis összes aktív és passzív eszközét [helyesen: összes eszközét és kötelezettségét] a Comapra ruházták, és az Aquatis mint jogalany megszűnt létezni. […]
5 A Mueller Industries Inc. – egy másik rézszerelvény‑gyártó – 2001. január 9‑én tájékoztatta a Bizottságot a szerelvények ágazatában és más, a rézcsövek piacával összefüggő iparágakban fennálló kartellről, és arról, hogy a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o., a továbbiakban: 1996. évi engedékenységi közlemény) alapján együtt kíván működni (a [vitatott] határozat (114) preambulumbekezdése).
6 A Bizottság 2001. március [22‑én és 23‑án] a rézből készült csövekkel és szerelvényekkel kapcsolatos vizsgálat keretében az [EK 81.] és az [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 17‑i 3. tanácsi rendelet (HL 1962. 82., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 14. o.) [14. cikkének] (3) bekezdése alapján több vállalkozás – köztük az IMI, akkoriban a Raccords Orléanais és a [Woeste & Co.] anyavállalata – helyiségeiben be nem jelentett vizsgálatokat végzett (a [vitatott] határozat (119) preambulumbekezdése).
7 Az első vizsgálatokat követően a Bizottság 2001 áprilisában a rézcsövekkel kapcsolatos vizsgálatát három külön eljárásra különítette el, azaz a COMP/E‑1/38.069 – »rézből készült vízvezetékcsövek«‑ügyre, a COMP/F‑1/38.121 – »szerelvények«‑ügyre és a COMP/E‑1/38.240 – »ipari csövek«‑ügyre vonatkozó eljárásra (a [vitatott] határozat (120) preambulumbekezdése).
8 […]
9 A Bizottság 2002 februárjától/márciusától kezdve a 17. rendelet 11. cikke, majd az [EK] 81. és az [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján több tájékoztatáskérést [helyesen: információkérést] is intézett az érintett felekhez (a [vitatott] határozat (122) preambulumbekezdése).
10 Az [IMI] 2003 szeptemberében kérte az 1996. évi engedékenységi közlemény kedvezményeiben való részesülést [helyesen: vele szembeni alkalmazását]. E kérelmet követte a Delta cégcsoport (2004. márciusi) és a FRA.BO SpA [a továbbiakban: FRA.BO] (2004. júliusi) kérelme. Az utolsó engedékenység iránti kérelmet az Advanced Fluid Connections plc (a továbbiakban: AFC) nyújtotta be 2005 májusában. A FRA.BO többek között olyan információkkal szolgált, amelyek felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy a jogsértés a 2001–től 2004‑ig tartó időszakban, azaz a Bizottság vizsgálatait követően is folytatódott (a [vitatott] határozat (115)–(118) preambulumbekezdése).
11 A Bizottság 2005. szeptember 22‑én a COMP/F‑1/38.121 – »szerelvények«‑ügy keretében jogsértési [helyesen: jogsértés megállapítása iránti] eljárást indított, és kifogásközlést fogadott el, amelyet többek között a [fellebbezési eljárásban ellenérdekű felekkel] is közölt (a vitatott határozat (123) és (124) preambulumbekezdése).
12 2006. szeptember 20‑én a Bizottság elfogadta a [vitatott] határozatot.
13 A [vitatott] határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a [fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek] a következő időszakokban vettek részt a jogsértésben:
– az Aalbertset illetően 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig;
– az Aquatist és a Simplexet illetően 1991. január 31‑től 2001. március 22‑ig az IMI csoport tagjaiként, 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig pedig az Aalberts csoport tagjaiként.
14 E jogsértés miatt a Bizottság a [vitatott] határozat 2. cikkének a) és b) pontjában a következő bírságokat szabta ki a [fellebbezési eljárásban ellenérdekű felekre:
»a) [az Aalbertsszel szemben]: 100,80 millió euró.
amelyből egyetemlegesen:
[az Aquatisszal]: 55,15 millió euró;
[a Simplexszel]: 55,15 millió euró.
b) 1. [az IMI‑vel szemben] egyetemlegesen az IMI Kynoch Ltd‑vel: 48,30 millió euró
amelyből egyetemlegesen:
[…]
[az Aquatisszal]: 48,30 millió euró; valamint
[a Simplexszel]: 48,30 millió euró.
2. [Az Aquatis] és [a Simplex] egyetemlegesen felelősek a következő kiegészítő összeg megfizetéséért is: 2,04 millió euró.«
15 A [vitatott] határozat 3. cikke értelmében az 1. cikkben említett vállalkozásokat arra kötelezték, hogy – amennyiben ezt még nem tették meg – haladéktalanul vessenek véget a jogsértésnek, és a jövőben tartózkodjanak az 1. cikkben leírt valamennyi cselekménytől vagy magatartástól, valamint minden, ugyanilyen vagy hasonló célú vagy hatású cselekménytől vagy magatartástól.
16 Az egyes vállalkozásokra kiszabott bírság összegének megállapítása érdekében a Bizottság a vitatott határozatban a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikk (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o., a továbbiakban: 1998. évi iránymutatás) meghatározott módszert alkalmazta.
17 Először is a bírság kiindulási összegének a jogsértés súlya alapján való megállapítását illetően a Bizottság a jogsértést annak jellege és földrajzi kiterjedése miatt különösen súlyosnak minősítette (a [vitatott] határozat (755) preambulumbekezdése).
18 Ezt követően a Bizottság, mivel úgy vélte, hogy az érintett vállalkozások között jelentős különbség van, azokat eltérő bánásmódban részesítette, és e célból az érintett piacon a piaci részesedéseik által meghatározott viszonylagos jelentőségükre támaszkodott. Ez alapján az érintett vállalkozásokat hat kategóriába sorolta, amelynek során az egyes vállalkozások által az EGT‑ben [Európai Gazdasági Térség] 2000‑ben a jelen eljárásban érintett termékkel elért forgalom adott részeire támaszkodott, kivéve az Aalbertset és az AFC‑t illetően, amelyek esetében a 2003‑as évet vette figyelembe (a [vitatott] határozat (758) preambulumbekezdése).
19 Az Aalbertset az első kategóriába sorolták, amely kategória vonatkozásában a kiindulási összeget 60 millió euróban állapították meg, míg az IMI‑t a második kategóriába sorolták, amely vonatkozásában a kiindulási összeget 46 millió euróban állapították meg (a [vitatott] határozat (765) preambulumbekezdése).
20 Ezt követően a Bizottság az egyes kérdéses vállalkozásokkal szemben kiszabott bírság kiindulási összegét a kartellben való részvétel minden egyes évét illetően 10%‑kal, adott esetben pedig valamennyi, hat hónap és egy év közötti időszakot illetően 5%‑kal növelte. Az 1988. december 31. és 1991. január 31. közötti időszakot illetően a Bizottság a kartell ezen időszakban korlátozott földrajzi kiterjedése miatt indokoltnak tekintette a bírság évente 5%‑kal való növelését (a [vitatott] határozat (775) preambulumbekezdése).
21 Végül a jogsértésben való részvételnek a Bizottság vizsgálatait követő – azaz a 2003. június 25. és 2004. [április 1‑je] közötti időszakban való – folytatását a Bizottság súlyosító körülménynek tekintette, amely [a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felekkel szemben] kiszabott bírság alapösszegének 60%‑os növelését igazolta (a [vitatott] határozat (779) és (782) preambulumbekezdése).”
A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott ítélet
5 A Törvényszék Hivatalához 2006. december 14‑én benyújtott keresetlevelükkel a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek azt kérték, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a vitatott határozat 1. cikkét, 2. cikkének a) pontját és b) pontjának 2. alpontját, valamint 3. cikkét annyiban, amennyiben e rendelkezések őket érintik;
– másodlagosan jelentősen csökkentse a velük szemben kiszabott bírság összegét.
6 A Törvényszék előtti keresetük alátámasztására a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek öt, az alábbiakra alapított jogalapra hivatkoztak: annak jogellenessége, hogy a Bizottság a jogsértésért való felelősséget az Aalbertsnek mint anyavállalatnak tudta be, az EK 81. cikk megsértésének hiánya, a vitatott határozat 1. cikkében említett egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvétel hiánya, az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének, valamint az 1998. évi iránymutatás megsértése, végül az 1/2003 rendelet 2. cikkének, valamint az 1/2003 rendelet 2. cikkének és az [EK] 81. és [EK] 82. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 11. cikke (2) bekezdésének megsértése.
7 A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy először is a második és a harmadik jogalapot célszerű megvizsgálni.
8 A Törvényszék a megtámadott ítélet 48. pontjában kiemelte, hogy nem vitatott a Bizottság által a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felekkel szemben kifogásolt magatartások fennállása, azaz a Fédération française des négociants en appareils sanitaires, chauffage, climatisation et canalisations (FNAS) 2003. június 25. és 2004. január 20. közötti találkozóin való részvétel, továbbá az ugyancsak az FNAS keretében történt 2004. február 16‑i telefonkonferencián való részvétel, a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek egyikének alkalmazottja és a FRA.BO képviselője közötti kapcsolatok, valamint a 2004. március 18‑i esseni (Németország) vásáron felvett kapcsolatok. A fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek azonban vitatják e magatartások versenyellenes jellegét, amely az EK 81. cikkbe ütköző jogsértés megállapításának sine qua non feltétele.
9 A Törvényszék megvizsgálta a bizonyítékokat, és a megtámadott ítélet 68. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy a Simplex a vitatott időszakban részt vett az EK 81. cikk megsértésében. Ebből a megtámadott ítélet 69. pontjában a következtetést vonta le, hogy a vitatott határozat 1. cikkét meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben a Bizottság abban azt állapította meg, hogy a Simplex a vitatott időszakban egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vett részt.
10 A Törvényszék az Aquatis jogsértésben való részvételét illetően a megtámadott ítélet 119. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem volt bizonyított, hogy az Aquatisnak tudomása volt azon tényről, hogy magatartásával közös célra irányuló különböző ágakból álló kartellhez csatlakozott, és még csak arról sem, hogy ahhoz a kartellhez csatlakozott, amelyben 2001 márciusát megelőzően részt vett, és amely azóta is folytatódott.
11 A Törvényszék ennélfogva a vitatott határozat 1. cikkét nem csupán az Aquatis és a Simplex tekintetében semmisítette meg, hanem az Aalberts tekintetében is, mivel a vitatott határozat neki tudta be a leányvállalatai magatartása miatti felelősségét, amikor a Bizottság azt állapította meg, hogy a leányvállalatok a vitatott időszakban egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vettek részt azáltal, hogy az említett rendelkezésben leírtak szerint a rézből és rézötvözetből készült szerelvények piacán megállapodások és összehangolt magatartások összességében vettek részt.
12 A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem szükséges határozni a többi jogalapról, és törölte az Aalbertsszel szemben kiszabott 100,8 millió euró összegű bírságot – amelyből a Bizottság 55,15 millió euró megfizetésére az Aquatisszal és a Simplexszel egyetemlegesen kötelezte – valamint a 2,04 millió euró összeget, amelynek megfizetésére a Bizottság az Aquatist és a Simplexet egyetemlegesen kötelezte.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
13 A Bizottság három jogalapot hoz fel a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelmének alátámasztására.
14 Első jogalapjában a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértett számos, a bizonyítási teherre vonatkozó szabályt, illetve különféle eljárási szabályokat, elferdített bizonyos bizonyítékokat, és nem indokolta megfelelően ténybeli értékelését. A másodlagosan felhozott második jogalapjában a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen semmisítette meg a vitatott határozat egészét. A harmadik, harmadlagosan, és arra az esetre felhozott harmadik jogalapjában, ha a Bíróság elutasítaná a két másik jogalapot, a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék nem indokolta megfelelően a vitatott határozat 2. cikke b) pontja 2. alpontjának megsemmisítését, a kereseten túlterjeszkedően hozott határozatot és megsértette a kontradiktórius eljárás elvét.
Az első jogalapról
A felek érvei
15 Az első jogalap három részre osztható.
– A Simplex és az Aquatis egységes jogsértésben való részvételének elszigetelt értékeléséről
16 A Bizottság szerint a Törvényszék nem értékelte az Aalberts jogsértésben való folyamatos részvételét, hanem a két leányvállalatát – vagyis egyrészt a Simplexet, másrészt az Aquatist – elkülönítve és egyedileg vizsgálta. A megtámadott ítélet tehát figyelmen kívül hagyja magát a bizonyítékok vitatott határozatbeli értékelésének kiindulópontját, vagyis azt, hogy a Simplex és az Aquatis egyetlen gazdasági egységet képezett, és ennélfogva az EUMSZ 101. cikk, valamint az 1/2003 rendelet 7. és 23. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanazon vállalkozás részét alkották. Ennek alapján a Törvényszéknek először az arra a tényre alapozott jogalapra kellett volna választ adnia, hogy az Aalberts és leányvállalatai egy vállalkozást képeznek‑e, amit a Törvényszék nem vizsgált meg a megtámadott ítéletben.
A bizonyítékok átfogó csoportja és különösen az egyes bizonyítékok között fennálló különböző összefüggések figyelembevételének hiányáról
17 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a vitatott határozatban bemutatott és az elsőfokú eljárás során elé terjesztett bizonyítékok átfogó csoportját azáltal egyrészt, hogy megfelelő indokolás nélkül figyelmen kívül hagyott bizonyos bizonyítékokat, másrészt nem vizsgálta meg e bizonyítékok összességét, és ezáltal nem vett tudomást a közöttük fennálló összefüggésekről.
18 Azáltal, hogy a Törvényszék így járt el, nem vett tudomást a jogellenes magatartások megfelelő értékeléséhez szükséges különböző bizonyítékok közötti kapcsolatokról. A Bizottság szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy elemzésében szelektív és széttördelt megközelítést alkalmazott, figyelmen kívül hagyva egyrészt a kartell (a Bizottság által végzett helyszíni vizsgálatok előtti) első időszaka alatti jogsértő tevékenységek és a későbbi, az Aalbertsnek betudható kapcsolattartások közötti hasonlóságot, másrészt pedig a 2003 és 2004 közötti időszak alatti különböző jogsértő kapcsolattartások közötti nyilvánvaló összefüggéseket.
– A bizonyítékok elferdítéséről és az indokolás hiányáról
19 A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék nem indokolta meg megfelelően P. (FRA.BO) 2004. február 25‑i kézzel írott bejegyzéseinek és az ezzel kapcsolatosan nyújtott magyarázatoknak az elutasítását. Igaz ugyan, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 60. pontjában kijelenti, hogy „[n]em kizárt, hogy a Simplex független importőre (D.) döntött úgy, hogy […] emeli árait”, mindazonáltal egyáltalán nem ad magyarázatot arra, hogy ez az állítás mennyiben releváns, és nem nyújt semmiféle magyarázatot arra sem, hogy ebből milyen következtetést lehet levonni.
20 Továbbá a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette mind a határidőnaplóban foglalt kézzel írott bejegyzés tartalmát, mind a FRA.BO nyilatkozatait. A Bizottság szerint a FRA.BO második nyilatkozatának elemzése és maga a határidőnaplóban foglalt kézzel írott bejegyzés alapján a Törvényszék csupán arra a következtetésre juthatott, hogy a FRA.BO‑t a Simplex tájékoztatta a görögországi 5%‑os áremelésről, amely megjegyzés logikusan a forgalmazóként eljáró D.‑re vonatkozott.
21 Továbbá a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a Simplex képviselőinek (Be‑nek és H.‑nak) az IBP Ltd. képviselőjével (Ha‑val) a 2004. március 18‑i esseni vásár során tartott jogellenes találkozón való részvételét. A Törvényszék elferdítette a szóban forgó kartell különböző szereplőinek ezen vásár – amely jogellenes találkozóknak adott helyet –alkalmával tett nyilatkozatait.
22 Végül a Bizottság megjegyzi, hogy a Törvényszék az Aalberts (Aquatis) FNAS‑találkozókon való részvételének értékelésekor újfent nem vesz tudomást a bizonyítékok átfogó csoportjáról és elferdíti a tényeket. Egyébiránt a Törvényszék nem magyarázza meg a megtámadott ítélet 60. pontjában tett azon megállapítása relevanciáját, amely szerint nem kizárt, hogy a Simplex független importőre (D.) döntött úgy, hogy 2004. március 1‑jétől 5%‑kal emeli árait. Ráadásul a Törvényszék indokolása ellentmondásos annyiban, amennyiben a jelen ügyben arra a következtetésre jut, hogy az Aalbertsnek az FNAS találkozóin való részvétele nem mutat „egyértelmű” összefüggést az átfogó kartellel, miközben egy párhuzamos ügyben úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó találkozókon való részvételt az IBP Ltd tekintetében az átfogó jogsértésben való részvétel bizonyítására elegendő összefüggésnek minősül (a Törvényszék T‑384/06. sz., IBP és International Building Products France kontra Bizottság ügyben 2011. március 24‑én hozott ítélete [EBHT 2011., II‑1177. o.]).
23 A fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek megjegyzik, hogy az Aquatisszal és a Simplexszel szemben kifogásolt jogsértések négy ténybeli eseményen alapulnak, amelyből kettő az Aquatisszal, azaz az utóbbi vállalkozás képviselőinek az FNAS logisztikai bizottsága öt találkozóján való részvételével, valamint ugyancsak az FNAS keretében tartott telefonkonferencián való részvételére vonatkozik, két esemény pedig a Simplexszel, azaz a FRA.BO képviselője és a Simplex között 2004 első felében felvett telefonos kapcsolatra és az esseni vásáron 2004. március 18‑án történt találkozóra vonatkozik. A fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek szerint ezek az események nem támasztják alá egymást, és a Törvényszék mindenféle szempontból értékelte e két társaság állítólagos részvételét, majd a bizonyítékok összességét saját összefüggésükben vizsgálta.
A Bíróság álláspontja
24 A megtámadott ítélet 3. pontjából kitűnik, hogy a Raccord Orléanais és a Woeste & Co az Aalberts leányvállalatai voltak. E leányvállalatok részvényeinek összességét az Aalberts 2002. augusztus 30‑án vásárolta meg. A két leányvállalatot az Aalberts csoport egyik tevékenységi körébe, vagyis az átfolyásszabályozási tevékenységbe integrálták.
25 Továbbá arra is emlékeztetni kell, hogy a Bizottság a vitatott határozat (649)–(656) preambulumbekezdésében a fellebbezési eljárásban ellenérdekű feleket az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozásnak minősítette. A Bizottság a vitatott határozat 1. cikkében ezen indokból tudta be az Aquatis és a Simplex állítólagos jogsértő magatartásait anyavállalatuknak, az Aalbertsnek.
26 Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az anyavállalatnak lehet betudni a leányvállalat magatartását különösen akkor, ha e leányvállalat – jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik – nem önállóan határozza meg piaci magatartását, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az e két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra (lásd a Bíróság C‑97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8237.o.] 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
27 A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek a Törvényszék előtti keresetük első jogalapjában vitatták az Aalbertsnek és leányvállalatainak, az Aquatisnak és a Simplexnek az EK 81. cikk értelmében vett egyetlen vállalkozásnak való minősítését.
28 Mindazonáltal a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem vizsgálta meg ezt a jogalapot. A kereset második és harmadik jogalapjának, és különösen annak a kérdésnek a vizsgálatára szorítkozott, hogy az egyes leányvállalatok egyikére vagy másikára vonatkozó bizonyítékok vizsgálata alapján megállapítható‑e, hogy az Aquatis és a Simplex külön‑külön vett részt a vitatott határozat 1. cikkében meghatározott jogsértésben.
29 A Törvényszék ezzel a megközelítéssel tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta magát a vitatott határozat kiindulópontját, vagyis azt, hogy az Aalberts, a Simplex és az Aquatis egyetlen gazdasági egységet képezett, és ennélfogva az EK 81. cikk értelmében ugyanazon vállalkozás részét alkották.
30 Az első kifogásnak ez a része ennélfogva megalapozott.
31 E körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy e hiba miatt a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell‑e helyezni.
32 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazása nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, ha az ítélet rendelkező része a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul (lásd ebben az értelemben a C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1719. o.] 47. pontját és a C‑352/09. P. sz., ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben 2011. március 29‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑2359. o.] 136. pontját).
33 A Törvényszék előtti eljárásban a kereset első jogalapjának vizsgálata két eredménnyel járhatott volna.
34 Amennyiben a Törvényszék arra a következtetésre jutott volna, hogy a három érintett vállalkozás az uniós versenyjog értelmében nem képezett egyetlen vállalkozást, a Bizottság által a jelen jogalap keretében a Törvényszék vizsgálatával kapcsolatosan felhozott kifogások megalapozatlanoknak minősülnének.
35 Amennyiben viszont a Törvényszék az uniós versenyjog értelmében a fenti társaságokat egyetlen vállalkozásként határozta volna meg, ez a megállapítás főszabály szerint ahhoz vezethetett volna, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben foglalttól eltérő rendelkező részt fogadjon el.
36 A Bíróságnak a második felvetést kell megvizsgálnia.
37 Nyilvánvaló, hogy a Bizottság a vitatott határozatban két szakaszban vizsgálta és értékelte a létrejött kartellt, és e két szakaszt a Bizottság által a 2001 márciusában több vállalkozás helyiségeiben tartott, be nem jelentett helyszíni vizsgálatok választották el egymástól. A Bizottság az Aalbertsre vonatkozó vizsgálatot a második szakasz során, pontosabban a 2003. június 15. és 2004. április 1‑je közötti időszakban folytatta le. E tekintetben a Bizottság fellebbezésében maga használja a „második időszak” kifejezést.
38 A vitatott határozat 570. pontjában a Bizottság elismeri, hogy az IMI ‑ az Aalberts elődje, valamint az Aquatis és a Simplex anyavállalata – 2001 márciusában, a Bizottság által nála tartott be nem jelentett helyszíni vizsgálatokat követően haladéktalanul végett vetett a kartellben való részvételének. Ráadásul a megtámadott ítélet 80. pontja tartalmazza az elsőfokú eljárás felpereseinek azon nyilatkozatát, miszerint amikor az [Aalberts] átvette az IMI valamennyi szerelvénygyártási és –forgalmazási tevékenységét, a Bizottság megbizonyosodott arról, hogy az IMI és leányvállalatai, köztük a Raccord Orléanais és az R Woeste & Co Yorkshire ténylegesen abbahagyták a jogsértésben való részvételt. Ezt a kijelentést a Bizottság nem vitatja. Különösen az Aquatist illetően a Törvényszék az, aki a megtámadott ítélet 114. pontjában megjegyzi, hogy az Aquatis a Bizottság 2001 márciusában lefolytatott vizsgálatait követően haladéktalanul véget vetett a jogsértésben való részvételének miközben a tőkéje még korábbi leányvállalata, az IMI irányítása alatt állt.
39 Mindenesetre a 2001 márciusától 2003. június 25‑ig tartó időszakban a Bizottság egyetlen olyan eseményre sem utalt, amely az Aalberts és leányvállalatai által elkövetett jogsértésnek minősülne. Következésképpen meg kell állapítani, hogy bizonyított, miszerint e hivatkozott időszak során az Aalberts csoport egyetlen tagja sem vett részt a jogvita tárgyát képező kartellben.
40 E körülmények között, még ha úgy is kellene tekinteni, hogy az Aalberts, az Aquatis és a Simplex az uniós versenyjog értelmében egyetlen vállalkozást alkotott, legalább e csoport egyik tagjának újból csatlakoznia kellett volna a kartellhez annak érdekében, hogy a jogvita tárgyát képező kartellért fennálló felelősség betudható legyen ennek az egyetlen vállalkozásnak (lásd ebben az értelemben a C‑286/11. P. sz., Bizottság kontra Tomkins ügyben 2013. január 22‑én hozott ítélet 37. pontját).
41 A Törvényszék tehát jogszerűen járt el, amikor megvizsgálta a vitatott határozatban említett összes olyan bizonyítékot, amelyek azt bizonyíthatták volna, hogy az Aalberts valamelyik leányvállalata újra csatlakozott a kartellhez.
42 Ennek érdekében a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában megállapította egyrészt, hogy a Bizottság „nem bizonyított[a] jogilag megkövetelt módon, hogy a Simplex a vitatott időszakban részt vett az EK 81. cikk megsértésében”, másrészt ezen ítélet 119. pontjában kijelentette, hogy „nem bizonyított, hogy az Aquatisnak tudomása volt azon tényről, hogy magatartásával közös célra irányuló, különböző ágakból álló kartellhez csatlakozott [volna], és még csak arról sem, hogy ahhoz a kartellhez csatlakozott [volna], amelyben 2001 márciusát megelőzően részt vett, és amely folytatódott”.
43 Márpedig semmi nem utal arra, hogy amennyiben a Törvényszék előzőleg arra a következtetésre jutott volna, hogy az uniós versenyjog értelmében e társaságok együttesen egyetlen vállalkozást alkotnak, azt állapította volna meg, hogy a szóban forgó társaságok egyike vagy azok közül több megsértette az uniós versenyjogi szabályokat.
44 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Törvényszék az elé terjesztett iratokban szereplő elemek és különösen az Aalberts, az Aquatis és a Simplex között fennálló összefüggések tükrében értékelte a tényeket.
45 E körülmények között a téves jogalkalmazás jelen ítélet 29. pontjában történő megállapítása nem vezethet a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez.
46 Ezt követően az első jogalap második részében a Bizottság lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék külön‑külön vizsgálta meg az egyes leányvállalatok elleni terhelő bizonyítékokat, anélkül hogy az egyes leányvállalatok magatartása jogsértő jellegének értékelésekor figyelembe vette volna a bizonyítékok összessége között fennálló összefüggéseket.
47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. Amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az EUMSZ 256. cikk értelmében a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára (a C‑445/11. P. sz., Bavaria kontra Bizottság ügyben 2012. december 19‑én hozott ítélet 23. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Meg kell állapítani, hogy a jogalap e részében a Bizottság arra hívja fel a Bíróságot, hogy értékelje újra a ténybeli körülményeket. A Bizottság által kétségbe vont bizonyítékok értékelése tehát a tények olyan értékelésére vonatkozik, amely kérdés felülvizsgálata – a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetén kívül – nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd a fent hivatkozott Bavaria kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
49 Mindebből az következik, hogy az első jogalap második része elfogadhatatlan.
50 Az első jogalap harmadik részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket, az EUMSZ 256. cikke (1) bekezdése második albekezdésének és a Bíróság alapokmánya 51. cikke első albekezdésének, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke 1. §‑ának d) pontjából következően a fellebbezőnek pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által állítólagosan elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az értékelési hibákat, amelyek megítélése szerint ehhez az elferdítéshez vezettek (lásd ebben az értelemben a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑123. o.] 50. pontját).
51 A bizonyítékok elferdítése akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek tűnik (lásd a C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑439. o.] 37. pontját és a C‑413/08. P. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2010. június 17‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑5361. o.] 17. pontját).
52 Mindazonáltal az első jogalap harmadik részében a Bizottság arra szorítkozik, hogy azt javasolja a Bíróságnak, hogy értelmezze a Törvényszéktől eltérően a Simplex a jogvita tárgyát képező kartellben való állítólagos részvételére vonatkozó különböző elemeket, így különösen P.‑nek a W.‑vel felvett telefonos kapcsolatra vonatkozó 2004. február 25‑i kézzel írott feljegyzéseit és a Be, H. és Ha közötti állítólagosan jogsértő kapcsolatfelvételre vonatkozó nyilatkozatait, amelyre a 2004. március 18‑i esseni vásáron került sor. A jelen ügyben a Bizottság által felhozott érvek mindazonáltal nem engednek arra következtetni, hogy Törvényszék nyilvánvalóan túllépett volna a bizonyítékok ésszerű értékelésének keretein (lásd analógia útján a C‑260/09. P. sz., Activision Blizzard Germany kontra Bizottság ügyben 2011. február 10‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑419. o.] 57. pontját).
53 Végül az indokolás állítólagos hiányát illetően a Bizottság érvelése lényegében a fent hivatkozott 2004. február 25‑i kézzel írott bejegyzések értékelésére vonatkozik. Ugyan a Törvényszék nem ad magyarázatot a megtámadott ítélet 60. pontjában tett megállapításának relevanciájára, ám az ítélet 61. pontjában kijelenti, hogy a kézzel írott bejegyzések e csoportja „önmagában nem volt elegendő annak bizonyításához, hogy a Simplex részt vett a jelen ügyben kifogásolt jogsértésben [, mivel] [n]em zárható ki […], hogy e kapcsolatfelvétel egyedi esetnek tekinthető[, és egyébként] a kézzel írott bejegyzések ezen egyetlen csoportja nem bizonyítja azt sem, hogy a Simplex 2003‑ban részt vett a kartellben”. Az állítólagosan ellentmondásos indokolásra vonatkozó kifogás sem elfogadható. Miközben ugyanis a Törvényszék a fent hivatkozott IBP és International Building Products France kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben azt állapította meg, hogy a bizonyítékok jogilag megkövetelt módon bizonyították az érintett felpereseknek a vitatott határozat 1. cikkében meghatározott jogsértésben való részvételét, az Aalbertsre, az Aquatisra és a Simplexre vonatkozó bizonyítékoknak a megtámadott ítéletbeli értékelése nem tette lehetővé, hogy a Törvényszék a hivatkozott társaságok által alkotott állítólagos vállalkozással szemben ilyen jogsértést állapítson meg.
54 Ilyen körülmények között az első jogalap harmadik része megalapozatlan.
55 Következésképpen a Bizottság által a fellebbezése alátámasztására felhozott első jogalapot el kell utasítani.
A második jogalapról
A felek érvei
56 A Bizottság a téves jogalkalmazásra alapított második jogalapjában úgy véli, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy az Aquatis leányvállalatra és az Aalberts anyavállalatra nézve teljes egészében megsemmisítette a vitatott határozatot, miközben a Törvényszék megállapította, hogy az Aquatis a francia piacon részt vett a kartell tevékenységeiben A Törvényszék a megtámadott ítélet meghozatala során legalább két tekintetben tévesen alkalmazta a jogot.
57 Az első esetben a Törvényszék azáltal alkalmazta tévesen a jogot, mert azzal az indokkal semmisítette meg a vitatott határozatot, hogy az Aquatis az FNAS franciaországi találkozóinak többi résztvevőjéhez képest eltérő mértékben rendelkezett tudomással a kartellről.
58 Másodszor a Törvényszék azáltal alkalmazta tévesen a jogot, hogy túllépte a hatáskörét, amikor a határozatot az Aalberts és leányvállalatai vonatkozásában teljes egészében megsemmisítette, miközben az ítélkezési gyakorlat szerint a részleges megsemmisítés lett volna a legmegfelelőbb megoldás. A Bizottság ugyanis úgy véli, hogy ugyan az Aquatis két elkülönülő jogsértést is elkövetett a kartell két hivatkozott időszaka során, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a bírság összegét teljes egészében eltörölte, ahelyett hogy az FNAS találkozóin a kartell második időszaka alatt történő részvételével megvalósított jogsértést tükrözően csökkentette volna azt.
59 A fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek úgy vélik, hogy a második jogalapot azon indoknál fogva kell elutasítani mint részben elfogadhatatlant, hogy valójában az elsőfokú eljárás során már felhozott ténybeli elemek újravizsgálására vonatkozik. Másodlagosan a második jogalapot azért kell elutasítani, mert a megtámadott ítélet téves értelmezésén, valamint az egységes, összetett és folyamatos jogsértés fogalmának téves alkalmazásán alapul.
A Bíróság álláspontja
60 Rá kell mutatni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 108. pontjában emlékeztet arra, hogy a Bizottság a [vitatott] határozatban az Aquatis terhére rótta, hogy a vitatott időszakban részt vett az említett határozat 1. cikkében leírt, az ún. páneurópai piac egészét lefedő egységes, összetett és folyamatos jogsértésben.
61 Miután a Törvényszék a megtámadott ítélet 109. pontjában emlékeztetett arra, hogy 2001 márciusa után az egységes, összetett és folyamatos jogsértés alkotóelemei az árak összehangolását célzó kétoldalú kapcsolatokban, a kereskedelmi vásáron felvett kapcsolatokban és az FNAS találkozói keretében felvett kapcsolatokban álltak, ezen ítélet 110. pontjában azt állapította meg, hogy az Aquatis a vitatott időszakban kizárólag az FNAS találkozóin vett részt, a jogsértés másik két ágában nem. Mindazonáltal, mivel a Törvényszék a hivatkozott ítélet 119. pontjában megállapította, hogy nem volt bizonyított, hogy az Aquatisnak tudomása volt azon tényről, hogy magatartásával közös célra irányuló különböző ágakból álló kartellhez csatlakozott, és még csak arról sem, hogy ahhoz a kartellhez csatlakozott, amelyben 2001 márciusát megelőzően részt vett, és amely folytatódott, megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkét a fellebbezési eljárás ellenérdekű felei tekintetében.
62 A jelen ítélet 57. pontjában hivatkozott állítólagos téves jogalkalmazást illetően meg kell jegyezni, hogy még ha feltételezzük is, hogy az Aquatisnak az FNAS találkozóin tanúsított magatartása önmagában versenyellenesnek tekinthető, bizonyos, hogy nem állnak fenn a Bíróság ítélkezési gyakorlata által annak érdekében megállapított kritériumok, hogy egy ilyen magatartás valamely egységes, összetett és folyamatos jogsértés részét képezhesse.
63 Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy az említett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásról, illetve azt, hogy e magatartást ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni (lásd ebben az értelemben a C‑441/11. P. sz., Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben 2012. december 6‑án hozott ítélet 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Márpedig a Törvényszék által a megtámadott ítélet 112. és 119. pontjában tett megállapítások ezt a lehetőséget kizárják.
64 Azon kérdés kapcsán, hogy a Törvényszéknek – amint azt a Bizottság állítja – a vitatott határozat 1. cikkét mindenesetre csak részben kellett volna‑e megsemmisítenie a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felekre nézve, mivel az érintett vállalkozás részt vett az egységes és folyamatos jogsértés egyik alkotórészében, vagyis az FNAS találkozóin, a Bíróság már kimondta, hogy egy uniós jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatóak az aktus többi részétől (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben hozott ítélet 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
65 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a vitatott határozat a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felekkel szemben csupán az egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvételüket kifogásolja. A hivatkozott határozat tehát az Aquatisnak az FNAS találkozóin való részvételét önmagában nem minősíti az EK 81. cikk megsértésének. Éppen ellenkezőleg, a vitatott határozat (546) preambulumbekezdése – amely a szóban forgó határozat tárgyát képező versenyellenes tevékenységeket felsorolja – egyáltalán nem utal az FNAS találkozóira. Egyébiránt a vitatott határozat (590) preambulumbekezdése kifejezetten megerősíti, hogy a Bizottság szerint „mesterséges lenne [az érintett vállalkozások] […] egyetlen cél által jellemzett folyamatos magatartás[á]t szétbontani, és azt több különálló jogsértésnek tekinteni, miközben éppen ellenkezőleg, egységes jogsértésről van szó […]”.
66 E körülmények között, még ha feltételezzük is, hogy az FNAS találkozói versenyellenes tárgyúak vagy célúak voltak, az egységes, összetett és folyamatos jogsértés szóban forgó alkotóelemét a jelen ítélet 64. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében lehetetlen lett volna elválasztani a jogi aktus többi részétől.
67 A Törvényszék tehát – miután kijelentette, hogy nem állapítható meg, hogy a hivatkozott vállalkozás egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vett volna részt – jogszerűen semmisítette meg a vitatott határozat 1. cikkének egészét a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felekre nézve.
68 Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
69 A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék nem megfelelően indokolta meg a vitatott határozat 2. cikke b) pontja 2. alpontjának megsemmisítését. Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti 10%‑os felső határt illetően – amelyet a Bizottság csupán az Aquatis és a Simplex összevont forgalma alapján számított ki – a Törvényszék a kereseten túlterjeszkedően hozott határozatot, ugyanis a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek nem hivatkoztak ilyen jogalapra.
70 Ráadásul a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek sem írásbeli észrevételeikben, sem a Törvényszék előtti tárgyaláson nem hivatkoztak a 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének megsértésére. A Bizottság úgy véli tehát, hogy a Törvényszék megsértette a kontradiktórius eljárás elvét, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog elvét. A megtámadott ítélet ezért nem állapíthatja meg jogszerűen, hogy a Bizottság a vitatott határozat 2. cikke b) pontjának 2. alpontjában kiszabott bírság egy részét tévesen számította ki, és az ítéletet ebben a tekintetben is hatályon kívül kell helyezni.
71 A fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek vitatják a Bizottság érvelését és ennek a jogalapnak az elutasítását kérik.
A Bíróság álláspontja
72 A Törvényszék a megtámadott ítélet 123. és 124. pontjában elmagyarázta az Aquatisszal és a Simplexszel szemben kiszabott 2,04 millió euró összegű bírság tekintetében alkalmazott és a vitatott határozat 2. cikke b) pontjának 2. alpontjában említett számítási módszert.
73 A megtámadott ítélet 123. pontjából az tűnik ki, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban az Aalbertsszel szemben kiszabott 100,8 millió euró összegű bírság fontos tényezőjét képezte ennek a számításnak. Ennek az összegnek az Aalbertsszel szemben kiszabott bírság törlése révén való kiesésével a vitatott határozat 2. cikke b) pontjának 2. alpontjában meghatározott összeg szükségszerűen helytelenné vált, ami igazolja a megsemmisítését.
74 A Törvényszéknek a megtámadott ítélet 125. pontjában arra való utalása, hogy az IMI vállalkozás a vitatott határozat elfogadását megelőzően szétvált, és két külön jogalanyt alkotott, felesleges, és nem befolyásolja az előző pontban levont következtetést.
75 Következésképpen a harmadik kifogást el kell utasítani.
76 Tekintettel arra, hogy a Bíróság az összes fellebbezési jogalapot elutasította, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A csatlakozó fellebbezésről
77 Rá kell mutatni, hogy a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek arra az esetre nézve terjesztettek elő csatlakozó fellebbezést, ha a Bíróság helyt adna a fellebbezési kérelemnek. Márpedig, amint a jelen ítélet 76. pontjából kitűnik, a Bíróság elutasította a Bizottság fellebbezését.
78 Ilyen körülmények között a csatlakozó fellebbezés vizsgálata nem szükséges.
A költségekről
79 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.
80 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Aalberts, az Aquatis és a Simplex ezt kérte, és a Bizottság pervesztes lett, kérelmüknek megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A csatlakozó fellebbezés vizsgálata okafogyottá vált.
3) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások