A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2013. július 11.(*)
„Dömping – Kínából, Vietnamból, Pakisztánból és a Fülöp‑szigetekről származó integrált elektronikus kompakt fénycsövek (CFL‑i) behozatala – A dömpingellenes intézkedések lejárta – Felülvizsgálat – A 384/96/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, 5. cikkének (4) bekezdése és 9. cikkének (1) bekezdése (jelenleg 1225/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, 5. cikkének (4) bekezdése és 9. cikkének (1) bekezdése) – A közösségi gazdasági ágazat fogalma – A kár meghatározása – Indokolási kötelezettség”
A T‑469/07. sz. ügyben,
a Philips Lighting Poland S. A. (székhelye: Piła [Lengyelország]),
a Philips Lighting BV (székhelye: Eindhoven [Hollandia])
(képviselik őket: L. Catrain González ügyvéd és E. Wright barrister)
felpereseknek,
támogatják őket:
a Hangzhou Duralamp Electronics Co., Ltd (székhelye: Hangzhou [Kína], képviselik: M. Gambardella és V. Villante ügyvédek)
és
a GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Zrt. (GE Hungary Zrt.) (székhelye: Budapest [Magyarország], képviseli: P. De Baere ügyvéd)
beavatkozók,
az Európai Unió Tanácsa (képviseli kezdetben: J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Berrisch és G. Wolf ügyvédek, később képviselik: J.‑P. Hix és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: G. Berrisch)
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Bizottság (képviselik: H. van Vliet és Talabér‑Ritz K., meghatalmazotti minőségben)
és
az Osram GmbH (székhelye: München [Németország], képviseli: R. Bierwagen ügyvéd),
beavatkozók,
a Kínai Népköztársaságból származó integrált elektronikus kompakt fénycsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámoknak a 384/96/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatát követő kivetéséről és a Vietnami Szocialista Köztársaságban, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban és a Fülöp‑szigeteki Köztársaságban feladott ugyanilyen termékre történő kiterjesztéséről szóló, 2007. október 15‑i 1205/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 272., 1. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, K. O’Higgins (előadó) és D. Gratsias bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. szeptember 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 A jelen ügy tényállására alkalmazandó dömpingellenes alapszabályozást a 2005. december 21‑i 2117/2005/EK tanácsi rendelettel (HL L 340., 17. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazza. Később az alaprendelet helyébe lépett az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.; helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.).
2 Az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése) ekként rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában a »kár«, amennyiben másként nincs meghatározva, a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve a közösségi gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását jelenti, és e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni.”
3 Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése) többek között kimondja:
„E rendelet alkalmazásában a »közösségi gazdasági ágazat« kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek közösségi termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes közösségi termelésének az 5. cikk (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki, kivéve:
a) ha a gyártók kapcsolatban állnak az állítólagosan dömpingelt termék exportőreivel vagy importőreivel, illetve ha ők maguk ezen termékek importőrei, a »közösségi gazdasági ágazat« kifejezés a többi termelőre vonatkozó kifejezésként értelmezhető […]”
4 Az alaprendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése) így szól:
„A (6) bekezdésben szabályozottak kivételével, az állítólagos dömping fennállásának, mértékének és hatásának megállapítására irányuló vizsgálatot bármely természetes vagy jogi személy vagy a közösségi gazdasági ágazat nevében eljáró jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet írásbeli panaszára kell megindítani.”
5 Az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének (jelenleg az 1225/2009 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének) szövege szerint:
„Az (1) bekezdés alapján vizsgálat csak akkor indítható, ha panasznak a hasonló termékek közösségi gyártói részéről való támogatása vagy ellenzése mértékének megvizsgálása alapján megállapítást nyer, hogy a panaszt a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében nyújtották be. A panasz akkor tekinthető a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok a közösségi gyártók támogatják, akiknek együttes termelése a közösségi gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50%‑át meghaladja. Nem lehet azonban vizsgálatot indítani, ha a panaszt kifejezetten támogató közösségi gyártók részesedése a közösségi gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb mint 25%.”
6 Az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése) előírja, hogy „[a] panasz visszavonása esetén az eljárás megszüntethető, kivéve ha ez a megszüntetés a Közösség érdekeit sértené”.
7 Az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése) többek között ekként rendelkezik:
„Ha a végül megállapított tények dömpingre és az ezzel okozott kárra utalnak, és ha a Közösség érdekei a 21. cikknek megfelelően beavatkozást kívánnak meg, a Tanács, a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, a Bizottság által előterjesztett javaslat alapján […] határozatával végleges dömpingellenes vámot vet ki.”
8 Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése) többek között előírja:
„A végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a kárra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után megszűnik, kivéve ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. A megszűnés felülvizsgálatát a Bizottság kezdeményezésére vagy a közösségi termelők, illetve a nevükben eljáró személyek kérésére kell megindítani, és az intézkedések a felülvizsgálat ideje alatt hatályban maradnak.”
9 Az alaprendelet 11. cikkének (5) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (5) bekezdése) többek között ekként rendelkezik:
„E rendeletnek az eljárásra és a vizsgálatok lefolytatására vonatkozó rendelkezéseit – a határidőkkel kapcsolatos rendelkezések kivételével – minden, a [jelen cikk (2), (3) és (4) bekezdésében] foglaltaknak megfelelően lefolytatott felülvizsgálatra alkalmazni kell.”
A jogvita előzményei
10 A felperesek, egyrészről a lengyel jog alá tartozó társaság, a Philips Lighting Poland S. A. (a továbbiakban: Philips Poland), amely Piłában (Lengyelország) található telephelyén integrált elektronikus kompakt fénycsöveket (a továbbiakban: CFL‑i) gyárt, és amely a tényállás megvalósulása idején az Európai Unióban történő viszonteladás céljából jelentős mennyiségű CFL‑i‑t importált Kínából, másrészről pedig a holland jog alá tartozó társaság, a Philips Lighting BV (a továbbiakban: Philips), amely CFL‑i alkatrészeket gyárt Roosendaalban (Hollandia), valamint CFL‑i‑vel kapcsolatos kutatási és fejlesztési tevékenységet végez, amely társaságokban meglévő részesedések kizárólagos tulajdonosa a holland jog alá tartozó Koninklijke Philips Electronics NV.
11 A Tanács 2001. július 16‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó integrált elektronikus kompakt fénycső (CFL‑i) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1470/2001/EK rendeletet (HL L 195., 8. o.). E rendelet 0%–tól 66,1%‑ig terjedő végleges dömpingellenes vámot vetett ki az említett behozatalokra.
12 A Tanács 2005. június 6‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó integrált elektronikus kompakt fénycső (CFL‑i) behozataláról szóló 1470/2001/EK tanácsi rendelet által kivetett végleges dömpingellenes intézkedések a Vietnami Szocialista Köztársaságban, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban és a Fülöp‑szigeteki Köztársaságban feladott CFL‑i behozatalára történő kiterjesztéséről szóló 866/2005/EK rendeletet (HL L 145., 1. o.).
13 Az 1470/2001 és a 866/2005 rendeletet módosította a 2006. szeptember 1‑jei 1322/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 244., 1. o.).
14 Az Európai Közösségek Bizottsága 2005. október 14‑én értesítést tett közzé a fenti dömpingellenes intézkedések küszöbön álló megszűnéséről (HL C 254., 2. o.).
15 2006. április 18‑án az Osram GmbH nevében eljáró Community Federation of Lighting Industry of Compact Fluorescent Lamps Integrated (a továbbiakban: 2CFL‑i) az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján az említett intézkedések felülvizsgálata iránt kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.
16 2006. június 12‑én a Bizottság kérdőívet küldött négy közösségi CFL‑i gyártó, mégpedig a GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Zrt. (GE Hungary Zrt.), az Osram, a Philips Poland és az SLI Sylvania Lighting International (a továbbiakban: Sylvania) részére, annak megállapítása céljából, hogy a felülvizsgálati kérelmet támogató gyártók kellően reprezentatívak‑e.
17 2006. június 28‑án a felperesek közös választ adtak a fenti pontban említett kérdőívre, amelyben különösen azt jelezték, hogy ellenzik a felülvizsgálati eljárás megindítását. Ezzel szemben a GE Hungary és az Osram válaszukban azt jelezték, hogy támogatják az ilyen eljárás megindítását. A Sylvania nem válaszolt a kérdőívre.
18 A Bizottság, miután az alaprendelet 15. cikke (jelenleg az 1225/2009 rendelet 15. cikke) alapján létrehozott tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az e rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálat megindításához, értesítést tett közzé 2006. július 19‑én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 167., 13. o.) ezen eljárás megindításáról, és vizsgálatot indított a 2005. július 1‑je és 2006. június 30‑a közötti időszak vonatkozásában.
19 Ezt követően a Bizottság kérdőívet küldött minden érintett félnek, közöttük a négy közösségi CFL‑i gyártónak és a közösségi CFL‑i importőröknek.
20 2006. szeptember 8‑án a Philips Poland megválaszolta azt a kérdőívet, amelyet közösségi gyártói minőségében küldtek részére, 2006. szeptember 18‑án pedig választ adott arra a kérdőívre, amelyet közösségi importőrként kapott.
21 2006 novemberében a Bizottság helyszíni ellenőrző látogatást tett különösen a felpereseknél és másik három közösségi CFL‑i gyártónál.
22 2006. november 26‑i levelében a GE Hungary közölte a Bizottsággal, hogy ettől fogva már nem támogatja a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartását.
23 2006. november 30‑i levelükben a felperesek kérték, hogy a Bizottság foglaljon állást arról, hogy a GE Hungary által így elfogadott álláspontra tekintettel még mindig fenntartható‑e, hogy a felülvizsgálati kérelmet támogatja az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése szerinti közösségi gazdasági ágazat. Hangsúlyozták, hogy a 2CFL‑i csak az Osram nevében járt el, hogy ez utóbbi az egyetlen közösségi CFL‑i gyártó, amely a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartását kívánja, és hogy a Philips Poland és a GE Hungary együttes CFL‑i termelése a teljes közösségi CFL‑i termelés több mint 50%‑át teszi ki.
24 A Sylvania két 2006. december 19‑i levelében tudatta a Bizottsággal, hogy úgy ítéli meg, hogy nem áll a Közösség érdekében a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartása.
25 2007. január 10‑én a Philips Poland a kár és a közösségi érdek tárgyában írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bizottsághoz. Ezekben az észrevételekben ismét arra hivatkozott, hogy az Osram nem képviseli a közösségi gazdasági ágazatot.
26 A következő napon a felperesek tárgyaláson vettek részt a Bizottság székhelyén, amelynek során ismertették a Közösség CFL‑i‑vel való ellátására vonatkozó üzletpolitikájukat, és ismét kétségbe vonták, hogy az Osram képviselheti‑e a közösségi gazdasági ágazatot, valamint a vizsgálat megszüntetése mellett foglaltak állást.
27 2007. február 6‑án a felperesek további információkat közöltek a Bizottsággal.
28 2007. február 14‑én a felperesek írásbeli észrevételeket tettek a 2CFL‑i azon megjegyzései kapcsán, amelyeket 2007. február 5‑én fogalmazott meg a Bizottság 2007. január 19‑i levelére adott válaszában. A felperesek különösen azt ismételték meg, hogy az Osram nem képviseli a közösségi gazdasági ágazatot, és újból azt kérték, hogy a vizsgálatot szüntessék meg.
29 2007. március 20‑án a Bizottság kiegészítő kérdőívet küldött a közösségi gyártóknak, amelyre a Philips Poland 2007. április 10‑én válaszolt.
30 2007. április 23‑án a Bizottság másodszor is helyszíni ellenőrző látogatást tett a Philips Polandnál. Utóbbi 2007. április 27‑én adott választ azokra a kérdésekre, amelyeket a Bizottság tett fel e látogatás során.
31 2007. július 10‑én a Bizottság tájékoztatót adott ki, amelyben kifejtette azokat a lényeges körülményeket és megfontolásokat, amelyek alapján javaslatot kíván tenni a szóban forgó dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatának megszüntetésére (a továbbiakban: 2007. júliusi tájékoztató). E dokumentumban többek között megállapította, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a teljes közösségi termelést négy közösségi gyártó teszi ki. A Bizottság azt is jelezte, hogy a felülvizsgálati kérelem támogatására vonatkozó, az e rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelményeknek teljesülnie kell mind e kérelem benyújtásakor, mind pedig annak vizsgálatakor. Egyebekben megállapította, hogy a jelen esetben a felülvizsgálat megindításakor a kérelmet a közösségi termelés nagyobb része támogatta, azonban a vizsgálat folyamán a helyzet megváltozott. Miután pedig kiderült, hogy azon gyártók összesített termelése, amelyek nem támogatták a kérelmet, ettől kezdve kissé meghaladta a teljes közösségi termelés 50%‑át, a Bizottság úgy döntött, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni és a felülvizsgálati eljárást meg kell szüntetni.
32 2007. július 24‑én a Philips Poland észrevételeket tett a 2007. júliusi tájékoztatóval kapcsolatban, amelyben helyeselte a Bizottság döntését. 2007. július 25‑én a 2CFL‑i is benyújtotta észrevételeit ugyanezen dokumentum kapcsán.
33 2007. augusztus 31‑én a Bizottság általános tájékoztatót (a továbbiakban: általános tájékoztató) adott ki, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy egy évvel meg kell hosszabbítani a szóban forgó dömpingellenes intézkedések időbeli hatályát. Különösen azt hangsúlyozta, hogy „[a]z alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelemszerű alkalmazása útján, amely kimondja, hogy a Közösség intézkedéseket hozhat abban az esetben is, ha a panaszt visszavonják, de az intézkedés a Közösség érdekében áll, a közösségi intézmények úgy ítélik meg, hogy a jelen ügyben nem szükséges határozatot hozni az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése vonatkozásában, mivel […] a Közösség érdekében áll az intézkedések [egy évvel történő] meghosszabbítása”. A Bizottság hozzátette, hogy a kár megállapítása során figyelembe vette a felülvizsgálati kérelmet benyújtó társaság helyzetét.
34 2007. szeptember 11‑én a Philips Poland észrevételeket nyújtott be az általános tájékoztatóval kapcsolatban, amelyekben ellenezte a Bizottság döntését, és különösen az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének analógia útján történő alkalmazását kifogásolta.
35 2007. szeptember 14‑én a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtotta a Kínai Népköztársaságból származó CFL‑i behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámoknak [az alaprendelet] 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatát követő kivetéséről és a Vietnami Szocialista Köztársaságban, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban és a Fülöp‑szigeteki Köztársaságban feladott ugyanilyen termékre történő kiterjesztéséről szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatát (COM(2007) 550).
36 2007. október 15‑én a Tanács meghozta a Kínai Népköztársaságból származó integrált elektronikus kompakt fénycsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámoknak a 384/96/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatát követő kivetéséről és a Vietnami Szocialista Köztársaságban, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban és a Fülöp‑szigeteki Köztársaságban feladott ugyanilyen termékre történő kiterjesztéséről szóló 1205/2007/EK rendeletet (HL L 272., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet). A kivetett dömpingellenes vámokat 0%‑tól 66,1%‑ig terjedő mértékben egy évre fenntartották.
37 A megtámadott rendelet (20)–(46) preambulumbekezdésében a Tanács megvizsgálta, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén folytatódhatna vagy megismétlődhetne‑e a dömping. A (46) preamblumbekezdésben a Tanács igenlő választ adott erre a kérdésre.
38 A megtámadott rendelet (47)–(93) preambulumbekezdésében a Tanács elemezte a kár folytatódásának vagy ismétlődésének valószínűségét.
39 Ezen elemzés során a Tanács a „kérelmet támogató társaság”, azaz az Osram helyzetét vette figyelembe ((51) preambulumbekezdés). E tekintetben a megtámadott rendelet (49) preambulumbekezdésében a Tanács arra emlékeztetett, hogy a vizsgálat során a vele együttműködő négy közösségi gyártót az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése alapján megvizsgálta, és kifejtette, hogy „a részletes eredmények […] bonyolult képet adtak, az ágazat szemlátomást állandó változásban [volt], és a vélemények is változók [voltak]: az előállított mennyiség szempontjából legnagyobb gyártó az intézkedések folytatódása mellett [állt], a többiek pedig ellene [voltak]”. A megtámadott rendelet (50) preambulumbekezdésében a Tanács hangsúlyozta, hogy az említett legnagyobb közösségi gyártó, a jelen esetben az Osram termelése a közösségi termelésnek körülbelül 48%‑át jelentette, „tehát egész biztosan a közösségi termelés jelentős hányadának [volt] tekinthető”. Hozzátette, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabály, amely szerint „amennyiben érdekei megkívánják[,] a Közösség még akkor is hozhat intézkedéseket, ha a panaszt visszavonták”, „értelemszerűen egy olyan hatályvesztési felülvizsgálatra is alkalmazandó [volt], amelyben nem a panaszt vonták vissza teljes egészében, hanem egy jelentős közösségi gyártó [állt] továbbra is az intézkedések mellett.” A Tanács azt is jelezte, hogy „amennyiben egy gyártó a közösségi gazdasági ágazat jelentős hányadát teszi ki – és itt ez [volt] a helyzet –, akkor az ő adatai a lehető legjobb károkozási adatok”.
40 Az elemzése végén a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy „[megvolt] az esélye a kárt okozó dömping folytatódásának és ismétlődésének, ha a [szóban forgó] dömpingellenes intézkedések hatályukat [vesztették volna]”. ((93) preambulumbekezdés).
41 A megtámadott rendelet (94)–(116) preambulumbekezdésében a Tanács az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésére és 21. cikkére hivatkozva megvizsgálta, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések a Közösség érdekében állnak‑e, és ha igen, akkor mennyi ideig. Úgy vélte, hogy ezen intézkedések megszüntetése „az érintett felek általános érdekének” felel meg, miután többek között megállapította, hogy „a gyorsan növekvő kereslet fenntartásában a Közösség nagymértékben [függött] a kínai importtól, egyes közösségi gyártók maguk sem [támogatták] az intézkedések folytatódását, és a tapasztalatok szerint az intézkedések [jelentős] mértékben [hatottak] a fogyasztói árakra, és ennek révén a fogyasztók azzal kapcsolatos döntésére, hogy kompakt fénycsöveket vásároljanak‑e, vagy kevésbé gazdaságos izzólámpákat” ((115) és (116) preambulumbekezdés). Ugyanakkor a Tanács ütköztette az Osram érdekeit „a szóban forgó érdekekkel, […] különösen a többi közösségi [gyártó érdekeivel]”, és arra a következtetésre jutott, hogy a Közösség érdekeit rövid távon az intézkedések újabb kiigazítási időszakra való fenntartása szolgálja ((116) preambulumbekezdés). Pontosabban a Tanács úgy ítélte meg, hogy az intézkedéseket további egy évre fenn kell tartani azzal, hogy e határidőt követően „a fogyasztókra és a többi gazdasági szereplőre gyakorolt [esetleges] negatív hatások már nem egyeztethetők össze azokkal az előnyökkel, amelyek az intézkedésekből a közösségi gyártókra nézve származnának” ((116) preambulumbekezdés).
42 A 2. cikke alapján a megtámadott rendelet 2008. október 18‑án hatályát vesztette.
Az eljárás és a felek kérelmei
43 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2007. december 21‑én benyújtott keresetlevéllel előterjesztették a jelen keresetet.
44 A Törvényszék Hivatalához 2008. március 27‑én, illetve április 3‑án benyújtott beadványában a Bizottság és az Osram kérelmezte, hogy beavatkozóként részt vehessen a jelen eljárásban a Tanács kérelmeinek támogatása céljából.
45 A Törvényszék Hivatalához 2008. március 27‑én, illetve április 15‑én benyújtott beadványában a Hangzhou Duralamp Electronics Co., Ltd (a továbbiakban: Hangzhou) és a GE Hungary kérelmezte, hogy beavatkozóként részt vehessen a jelen eljárásban a felperesek kérelmeinek támogatása céljából.
46 A beavatkozási kérelmekről értesítették a feleket, akik az előírt határidőben megtették észrevételeiket.
47 A Törvényszék Hivatalához 2008. április 27‑én, május 16‑án, illetve június 11‑én érkezett leveleikben a felperesek kérelmezték, hogy a Törvényszék kezelje bizalmasan a kereseti kérelemhez mellékelt egyes dokumentumok bizonyos részeit a Hangzhou, az Osram és a GE Hungary vonatkozásában. E célból benyújtották az érintett dokumentumok nem bizalmas változatát.
48 2008. június 9‑én hozott két végzésében a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke helyt adott a Bizottság és az Osram által benyújtott beavatkozási kérelmeknek. E tanács elnöke az Osram tekintetében úgy határozott, hogy minden eljárási irat nem bizalmas változatát meg kell küldeni részére, és kérte, hogy ezzel kapcsolatban tegye meg észrevételeit. Az Osram a számára e célból előírt határidőn belül nem tett észrevételt.
49 2008. október 9‑i végzésében a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke helyt adott a Hangzhou és a GE Hungary által benyújtott beavatkozási kérelmeknek. E tanács elnöke úgy határozott, hogy minden eljárási irat nem bizalmas változatát meg kell küldeni részükre, és kérte őket, hogy ezzel kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket. A Hangzhou és a GE Hungary a számukra e célból előírt határidőn belül nem tettek észrevételt.
50 Az Osram, a Hanghzou és a GE Hungary beavatkozási beadványt nyújtott be. A felperesek az előírt határidőn belül észrevételt nyújtottak be az Osram beavatkozási beadványával kapcsolatban. A Tanács az előírt határidőn belül észrevételt nyújtott be a Hangzhou és a GE Hungary beavatkozási beadványával kapcsolatban. A Bizottság nem nyújtott be beavatkozás beadványt.
51 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót az ötödik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
52 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (ötödik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében egyes dokumentumok benyújtására kérte a felpereseket, valamint kérdéseket tett fel a Tanácsnak. A felek és a Tanács e kéréseknek az előírt határidőn belül eleget tettek.
53 Mivel a tanács egyik tagja akadályoztatva volt, a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 32. cikkének 3 §‑a alapján egy másik bírót jelölt ki a tanács létszámának kiegészítése érdekében.
54 A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszait a 2012. szeptember 5‑i tárgyaláson hallgatták meg.
55 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– teljes egészében vagy az őket érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére;
– az Osramot kötelezze a beavatkozásával kapcsolatos költségek viselésére.
56 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére;
– a Hangzhout és a GE Hungaryt kötelezze a beavatkozásukkal kapcsolatos költségek viselésére.
57 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.
58 A Hangzhou és a GE Hungary azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
59 Az Osram azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
60 Előzetesen meg kell említeni, hogy a viszonválaszában a Tanács kétségbe vonta a kereset elfogadhatóságát, tekintettel arra a kérdésre, hogy a felpereseket személyükben érinti‑e a megtámadott rendelet, és arra hivatkozott, hogy azok a körülmények, amelyekre a felperesek az írásbeli beadványaikban e célból hivatkoztak, nem elegendők ahhoz, hogy őket e rendelet tekintetében minden más gazdasági szereplőtől megkülönböztessék.
61 E tekintetben arra kell emlékeztetni, hogy az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset érdemi elutasítását, anélkül hogy ezt megelőzően határozna annak elfogadhatóságáról (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 51. és 52. pontját, valamint a C‑233/02. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2004. március 23‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑2759. o.] 26. pontját).
62 A jelen ügy körülményei között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy pergazdaságossági okokból mindjárt a felperesek által felhozott jogalapokat kell vizsgálni, anélkül hogy ezt megelőzően határozni kellene a jelen megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságáról, mivel ez utóbbi az alábbiakban kifejtett indokok alapján mindenképpen megalapozatlan.
63 Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első jogalap az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének, 9. cikke (4) bekezdésének és 11. cikke (2) bekezdésének megsértésén, a második jogalap ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének megsértésén, a harmadik jogalap pedig az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.
64 Az első két jogalapot együttesen kell vizsgálni, mivel átfedik egymást.
Az első és a második jogalapról, amely egyrészt az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének, 9. cikke (4) bekezdésének és 11. cikke (2) bekezdésének megsértésén, másrészt pedig ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul
65 Az első jogalap keretében a felperesek azt állítják, hogy a Tanács megsértette az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését, 9. cikkének (4) bekezdését és 11. cikkének (2) bekezdését, mivel nem igazolta, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések hatályvesztése miatt folytatódna vagy megismétlődne a kár a közösségi gazdasági ágazat tekintetében, amint azt ugyanezen rendelet 5. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (1) bekezdése meghatározza. Azt kifogásolják, hogy a Tanács a megtámadott rendelet (50) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy az Osram termelése a teljes közösségi termelés „jelentős hányadát” teszi ki, noha az megközelítőleg csak 48%‑ot jelent. Azt állítják, hogy emiatt az Osramot nem lehetett volna úgy tekinteni, mint amely közösségi gazdasági ágazatot képez, és a Tanács nem vehette volna alapul e társaság adatait az említett gazdasági ágazat tekintetében felmerülő kár megítéléséhez.
66 A második jogalap keretében a felperesek előadják, hogy a Tanács nem volt jogosult arra, hogy a jelen ügyben az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésére hivatkozzon.
67 A felperesek elsősorban azt vitatják, hogy az e rendelkezésben foglalt szabály a dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatakor értelemszerűen alkalmazható abban az esetben, ha nem vonták vissza teljesen a felülvizsgálati kérelmet, csak csökken a kérelem támogatottsága. Sem az említett rendelkezés szövege, amely egyébként egyértelmű, és értelmezést sem igényel, sem pedig a rendszere nem teszi lehetővé, hogy e rendelkezést ilyen helyzetre is kiterjesszék. Ha az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének tanácsi értelmezését el kellene fogadni, ez végeredményben a Tanácsra egy új, akár nagyon széles hatáskört ruházna. Ezenkívül ez értelmetlenné tenné az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdésében, 9. cikkének (4) bekezdésében és 11. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményt, amely szerint az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott „közösségi gazdasági ágazat” tekintetében kár fennállását kell kimutatni ahhoz, hogy dömpingellenes vámokat lehessen kivetni. A Tanács ugyanis azt is állíthatná, hogy a hatáskörébe tartozik, hogy eljárjon abban, amit ő tekint a Közösség érdekének, anélkül hogy bizonyítania kellene az említett gazdasági ágazat tekintetében a kár fennállását.
68 Másodsorban a felperesek vitatják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése a Tanácsra mérlegelési jogkört ruház abban a tekintetben, hogy a kár megállapítása során meghatározza a közösségi gazdasági ágazatot. E rendelkezés szerintük egyedül azt teszi lehetővé, hogy folytassák a vizsgálatot a felülvizsgálati kérelem visszavonását követően, és nem függeszti fel az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének az alkalmazhatóságát.
69 A Hangzhou és a GE Hungary lényegében ugyanazokat az érveket hozza fel, mint a felperesek.
70 A Tanács és az Osram közösen foglal állást az első és a második jogalapról.
71 A Tanács elsősorban azt állítja, hogy ő és a Bizottság (a továbbiakban: intézmények) helyesen alkalmazták értelemszerűen az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdését. Az a maiore ad minus (többről a kevesebbre való) következtetés alapján úgy érvel, hogy amennyiben e rendelkezés megengedi az intézmények számára, hogy folytassák az eljárást, ha a panaszt teljes egészében visszavonják, szükségképpen megengedi számukra ugyanezt, ha a felülvizsgálati kérelem támogatását csak részben vonják vissza. Kifejti, hogy az említett rendelkezés nem teszi lehetővé az intézmények számára, hogy továbbra is dömpingellenes intézkedéseket alkalmazzanak, de a vizsgálatot folytathatják, ha ezt a Közösség érdeke megköveteli.
72 A Tanács másodsorban úgy érvel, hogy amennyiben az intézmények az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének alkalmazása mellett döntenek, akkor meg kell állapítaniuk, hogy melyek azok a közösségi gyártók, amelyek a kár megállapítása során a közösségi gazdasági ágazat részét képezik, és figyelembe kell venniük az ügy sajátos körülményeit. Hangsúlyozza, hogy amennyiben visszavonják a felülvizsgálati kérelmet, vagy nem elegendő a vizsgálat támogatottsága, az intézmények olyan helyzettel szembesülnek, amelyben a kár megállapítása során már nem áll fenn az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése szerinti „közösségi gazdasági ágazat”. Kifejti, hogy a jelen esetben az intézmények széles mérlegelési jogkörük keretében úgy döntöttek, hogy az Osramot fogadják el abból az okból, hogy ő volt az egyetlen gyártó, amely támogatta a kérelmet, az ő termelése tette ki a hasonló termék teljes közösségi termelésének közel 50%‑át, és eljárási joga lett volna, „ha nem következett volna be az az esemény (a GE [Hungary] álláspontjának megváltozása), amely az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének alkalmazásához vezetett”.
73 A Bizottság és az Osram vitatja a felperesi érveket.
74 Elsősorban a felek azon érveit kell megvizsgálni, amelyek arra vonatkoznak, hogy az intézmények a jelen esetben az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésére hivatkoztak.
75 Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó felülvizsgálati eljárás megindításakor – amint egyébként nem vitatott a felek között – a felülvizsgálati kérelmet „közösségi gyártók, [illetve az ő nevükben]” nyújtották be, amint azt az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése megköveteli abban az értelemben, hogy e rendelet 5. cikkének (4) bekezdése alapján, amely a felülvizsgálati eljárásokra is alkalmazandó ugyanezen rendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerint, a kérelmet kifejezetten olyan közösségi gyártók támogatták, amelyek a közösségi gazdasági ágazat által gyártott hasonló termék teljes termelésének több mint 25%‑át tették ki, és amelyek együttes termelése a közösségi gazdasági ágazat azon része által gyártott hasonló termék teljes termelésének több mint 50%‑át tették ki, amely e kérelem mellett, illetve ellenében nyilatkozott. Ugyanis az említett kérelmet az Osram nevében eljáró 2CFL‑i nyújtotta be, amelyet kifejezetten támogatott az Osram és a GE Hungary, amelyek együttesen képviselték a teljes közösségi CFL‑i termelés több mint 50%‑át. Ami a két másik közösségi gyártót, azaz a Philips Polandot és a Sylvaniát illeti, az említett időpontban az előbbi ellenvéleményt nyilvánított a felülvizsgálati kérelem kapcsán, míg az utóbbi nem foglalt állást.
76 Ekkor a Bizottság annál is inkább meglapozottan jutott arra a következtetrésre, hogy a felülvizsgálati kérelem elegendő támogatottságot élvez az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése alapján, amint az ügyiratokból következik, és amint a felek sem vitatják, hogy az Osram önmagában képviselte a közösségi termelés több mint 25%‑át, a termelése meghaladta az egyetlen olyan közösségi gyártó, a jelen esetben a Philips Poland termelését, amely ellenezte az említett kérelmet. Hozzá kell tenni, hogy ebben a szakaszban a Bizottságnak nem kellett meghatároznia az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, hogy a Philips Poland, amely két kínai exportőr gyártóval állt kapcsolatban, és a CFL‑i mennyiségének 70–80%‑át ebből az országból hozta be, amelyet a közösségi piacon értékesített, kizárható‑e a közösségi termelésből. Ha ugyanis erre sor került volna, az csak megerősítette volna a fent hivatkozott következtetést.
77 Megváltozott azonban a helyzet néhány hónappal később, amikor a felülvizsgálat már folyamatban volt, és először a GE Hungary, majd a Sylvania tudatta a Bizottsággal, hogy ettől fogva ellenzi a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartását, aminek az lett a következménye, hogy a felülvizsgálati kérelem támogatottsági szintje jelentősen az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett 25%‑os küszöb fölött maradt, ugyanakkor valamivel az ugyanezen rendelkezésben említett 50%‑os küszöb alá esett. Ugyanis az egyetlen közösségi gyártó, amely továbbra is támogatta e kérelmet, azaz az Osram, a teljes közösségi CFL‑i termelés 48%‑át tette ki, miközben a kérelmet ellenző másik három gyártó együttesen a maradék 52%‑ot.
78 A tényállás megvalósulása idején az intézmények úgy vélték, hogy ebben a helyzetben, amikor a felülvizsgálat során a kérelem támogatottsága az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett két küszöb közül az egyik alá esett, meg kell szüntetni a felülvizsgálati eljárást, kivéve ha analógia útján alkalmazni kell ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdését. Úgy ítélték meg ugyanis, hogy az eredeti panasz, illetve a felülvizsgálati kérelem támogatottsági szintjére vonatkozó követelményeknek, amelyeket az említett rendelet 5. cikkének (4) bekezdése ír elő, teljesülniük kell mind az említett panasz, illetve kérelem benyújtásakor, mind pedig a vizsgálat teljes időtartam alatt.
79 Ezért tekintettel arra, hogy nagyon csekély eltérés volt a felülvizsgálati kérelmet támogató és ellenző közösségi termelés között, a Bizottság szükségesnek tartotta, hogy részletesebben megvizsgálja, alkalmazható‑e az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja a jelen esetre. A Bizottság szerint ugyanis az a kérdés, hogy az Osram mint egyetlen olyan közösségi gyártó, amely továbbra is támogatja a felülvizsgálati kérelmet, eljárhat‑e az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése alapján, attól függött, hogy a négy közösségi gyártó valamelyikét ki kell‑e zárni a közösségi termelésből ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján. Ez utóbbi kérdés kiélezetten merült fel a Philips Poland esetében, különös tekintettel a Kínából származó CFL‑i behozatalai nagyon magas szintjére.
80 Így a Bizottság e vizsgálat elvégzése után először a 2007. júliusi tájékoztatóban ítélte úgy, hogy négy közösségi gyártót kell a közösségi termelés alatt érteni. A fenti 78. pontban ismertetett gyakorlata alapján tehát arra a következtetésre jutott, hogy le kell zárni a felülvizsgálati eljárást és hatályon kívül kell helyezni a szóban forgó dömpingellenes intézkedéseket.
81 Később, egész pontosan azután, hogy a 2CFL‑i észrevételeket tett a 2007. júliusi tájékoztatóval kapcsolatban, amelyekben részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt szerinte a Philips Polandot és a GE Hungaryt az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ki kell zárni a közösségi termelésből, a Bizottság megvizsgálta ez utóbbi kérdést, és újból átgondolta az álláspontját. Így az általános tájékoztató 49. pontjában megállapította, hogy a vizsgálatának eredményei „összetett ágazat képét [mutatták], amelynek szerkezete, úgy [tűnt], állandóan fejlődik”. Ezt a megállapítást, amelyet a felperesek nem vitatnak a jelen jogvita keretében, ténylegesen alátámasztják az általános tájékoztató mellékletében foglalt adatok. Ezekből többek között kitűnik, hogy a Philips Poland Kínából hozta be a CFL‑i nagyon jelentős részét (a mennyiség 70–80%‑át), amelyet a közösségi piacon értékesített, és ugyanez vonatkozik a Sylvaniára (a mennyiség 50–60%‑a), és kisebb részben a GE Hungaryre (a mennyiség 30–40%‑a), valamint az Osramra (a mennyiség 20–30%‑a). E melléklet azt is jelzi, hogy az Osram és a GE Hungary egy‑egy, a Philips Poland pedig két kínai exportőr gyártóval állt kapcsolatban. Hangsúlyozza továbbá, hogy a Philips Poland, a GE Hungary és a Sylvania a Közösségen kívülről szerezte be a közösségi CFL‑i gyártás során felhasznált alkatrészek több mint felét. Az említett mellékletből következik az is, hogy a négy közösségi gyártó multinacionális csoportokhoz tartozott, és társasági székhelyük vagy a Közösségen belül volt, vagy valamely harmadik országban székhellyel rendelkező csoport leányvállalatai voltak, de minden, a CFL‑i gyártási, behozatali és értékesítési stratégiára vonatkozó kereskedelmi döntést a Közösségen belül hozhattak meg. Végül kiemelik, hogy mind a négy közösségi gyártó jelentős kutatási és fejlesztési központtal rendelkezett a Közösségben.
82 A különböző fenti körülményekre tekintettel el kell ismerni, hogy nehézséget jelentett a Bizottság számára, hogy bizonyossággal meghatározza, hogy mely közösségi gyártót kell kizárni az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a közösségi termelésből, már ha szükséges volt egyáltalán az ilyen kizárás. Így különösen, amennyiben a Philips Poland által Kínából teljesített CFL‑i behozatalok nagyon magas százalékos aránya komolyan kétségbe vonta azt a lehetőséget, hogy bevonják ez utóbbit a közösségi termelésbe, ugyanezen kétség felmerülhetett a Sylvania tekintetében is, amelynek behozatali aránya szintén nagyon magas volt. Ilyen körülmények között, amint az általános tájékoztató 50. pontjából következik, a Bizottság úgy határozott, hogy nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mind a négy közösségi gyártó részt vett‑e az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti közösségi termelésben, ebből fakadóan pedig, hogy a felülvizsgálati kérelemnek megvolt‑e mindig az e rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében megkövetelt támogatottsági szintje. A Bizottság ugyanis úgy vélte, hogy azt követően, hogy a GE Hungary visszavonta a felülvizsgálati kérelem támogatását, a Sylvania pedig kinyilvánította, hogy ellenzi azt, a jelen ügybeli helyzet hasonlóvá vált az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésében foglalt panasz‑visszavonási esethez, és – analógia útján alkalmazva ez utóbbi rendelkezést – úgy ítélte, hogy a Közösség érdekében áll a felülvizsgálati eljárás folytatása.
83 A fenti 81. és 82. pontban ismertetett bizottsági elemzést a megtámadott rendeletbe foglalta a Tanács, amint e rendelet (50) és (94) preambulumbekezdéséből, valamint mellékletéből következik.
84 Meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék már kimondta, hogy az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése nem ír elő a Bizottság számára olyan kötelezettséget, hogy szüntesse meg a folyamatban lévő dömpingellenes eljárást, ha a panasz támogatottsága a közösségi termelés 25%‑os minimális határértéke alá esik. Ugyanis e rendelkezés csak a panasz támogatottságának a bizottsági eljárás megindításához szükséges mértékére vonatkozik (a Törvényszék T‑249/06. sz., Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács ügyben 2009. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑383. o.] 139. pontja).
85 Azt is jelezni kell, hogy a Törvényszék a fent hivatkozott véleményének alátámasztására kifejezetten hivatkozott az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének szövegére, és tette ezt annak ellenére, hogy a fenti 84. pontban hivatkozott Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben az érintett panaszt egyáltalán nem vonták vissza, amint ezt ez utóbbi rendelkezés előírta, hanem az állítások szerint csak az eljárás folyamán csökkent a támogatottsági szint. E megoldás teljesen logikus, mivel abban az esetben, ha az említett rendelkezés szerint a Bizottság nem köteles megszüntetni az eljárást a panasz visszavonása esetén, annál kevésbé kell azt megszüntetnie a panasz támogatottsági szintjének puszta csökkenése miatt.
86 Mivel az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése és 9. cikkének (1) bekezdése e rendelet 11. cikkének (5) bekezdése alapján alkalmazandó a felülvizsgálati eljárásokra, amit egyébként a felek is elfogadnak, a fenti 84. és 85. pontban ismertetett elvek érvényesülnek a jelen esetben is. Ebből következik, hogy az intézmények teljes joggal folytathatták a felülvizsgálati eljárást annak ellenére, hogy felmerült az a lehetőség, hogy az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett 50%‑os küszöböt már nem érik el.
87 Meg kell jegyezni, hogy szigorú értelemben véve az intézmények nem voltak kötelesek hivatkozni arra, hogy a felülvizsgálati eljárás folytatása a Közösség érdekében állt, amint azt tették a jelen ügyben, és amint az kitűnik az általános tájékoztató 50. pontjából, valamint a megtámadott rendelet (50) és (94) preambulumbekezdéséből. Ugyanis az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése csak abban az esetben kötelezi kifejezetten arra az intézményeket, hogy vegyék figyelembe a Közösség érdekét, ha a panasz visszavonását követően felmerül az eljárás megszüntetése. Így e rendelkezésből az következik, hogy amennyiben ilyen visszavonásra kerül sor, az intézményeknek lehetőségük van – de nem kötelesek – megszüntetni az eljárást azzal, hogy ezt viszont nem tehetik meg, ha ez sérti a Közösség érdekét.
88 Hozzá kell tenni, hogy a felperesek állításával szemben a Tanács az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelmezésével nem vindikált magának új hatáskört. Ugyanis csak úgy vélte, és ezt joggal tette, amint a fenti 84–87. pontban megállapítást nyert, hogy e rendelkezés megengedi az intézmények számára, hogy folytassák a felülvizsgálati eljárást annak ellenére, hogy valószínű, hogy a felülvizsgálati kérelem támogatottsági szintje az 50%‑os küszöb alá esett. Ezen túlmenően, amint a megtámadott rendeletből világosan következik, a Tanács csak azt követően döntött úgy, hogy további egyéves időszakra fenntartja a szóban forgó dömpingellenes intézkedéseket, hogy megállapította – amint ez a feladata is volt –, hogy még mindig fennáll a dömping, és hogy ezen intézkedések hatályvesztése előidézheti a dömping és a kár folytatását, valamint hogy az intézkedések fenntartása közösségi érdek. A Tanács által elfogadott értelmezés végeredményben nem tette értelmetlenné azt a követelményt, amely szerint az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott „közösségi gazdasági ágazatnak” okozott kár fennállását kell igazolni ahhoz, hogy dömpingellenes vámokat lehessen kivetni. Amint ugyanis a lenti 90–96. pontokban megállapítást nyer, a Tanács a jelen esetben a kár megállapítása céljából helyesen határozta meg a közösségi gazdasági ágazatot.
89 Ebből következik, hogy a jelen ügyben nem lehet megállapítani az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének megsértését.
90 Másodsorban azokat a felperesi érveket kell megvizsgálni, amelyek a közösségi gazdasági ágazatnak a kár megállapítása céljából történő meghatározására vonatkoznak.
91 Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján a dömpingellenes intézkedést csak abban az esetben lehet az e rendeletben említett öt éven túl fenntartani, ha a megszűnése valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával járna, azzal hogy a „kár” szó alatt az ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve a közösségi gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását kell érteni.
92 Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg a közösségi gazdasági ágazatot, mint a „hasonló termékek közösségi termelőinek összesség[e]” vagy „közülük [azok], akiknek együttes termelése az érintett [hasonló] termék teljes közösségi termelésének az [e rendelet] 5. cikk[e] (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki”, azzal hogy mindkét esetben kizárhatók a közösségi termelésből azok a gyártók, amelyek az ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában leírt esetkörökbe tartoznak. Az intézményeknek széles mérlegelési jogköre van az ezen alternatíva két lehetősége közötti választást illetően.
93 Meg kell említeni, hogy annak a közösségi gazdasági ágazatnak, amelyet a kár megállapítása céljából határoznak meg, nem kell szükségesképpen ugyanazon közösségi gyártókból állnia, mint amelyek azt a közösségi gazdasági ágazatot képezik, amelyet annak megállapítása érdekében vesznek figyelembe, hogy az eredeti panasz vagy felülvizsgálati kérelem elegendő támogatottsággal rendelkezett‑e az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerint. Egyrészt ugyanis a második esetben a közösségi gazdasági ágazat ez utóbbi rendelkezés szövegét tekintve csak azokat a közösségi gyártókat foglalhatja magában, amelyek támogatják a panaszt, illetve a kérelmet, míg az első esetben a közösségi gyártók összességére kiterjedhet, függetlenül attól, hogy azt támogatták‑e, vagy sem. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak a kár megállapítása céljából történő meghatározása olyan művelet, amelyet az intézmények az eljárás megindítása után végeznek el. Ugyanakkor lehetséges például az is, hogy az eljárás folyamán az a közösségi gyártó, aki eredetileg támogatta a panaszt vagy a felülvizsgálati kérelmet, visszavonja e támogatást, vagy nem működik együtt a Bizottsággal. Az ilyen gyártót nem vonják be a közösségi gazdasági ágazatba a kár megállapítása céljából abban az esetben, ha az intézmények úgy döntenek, hogy e gazdasági ágazatot az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt alternatíva második lehetősége alapján határozzák meg, annak ellenére, hogy e gyártó szerepelt a közösségi gazdasági ágazatban az eredeti panasz, illetve felülvizsgálati kérelem támogatottsági szintjének kimutatásakor.
94 Meg kell állapítani azt is, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten vagy hallgatólagosan szabályozott esetek per definitionem azt feltételezik, hogy az e rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében előírt 50%‑os küszöböt már nem érik el. Ezért, amint arra a Tanács is joggal hivatkozott a Törvényszék egyik írásbeli kérdésére adott válaszában és a tárgyaláson, amikor széles mérlegelési jogkörük gyakorlása során az intézmények az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt alternatíva második lehetőségét választják abból a célból, hogy meghatározzák a közösségi gazdasági ágazatot, azt, hogy e rendelkezés e rendelet 5. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik általában a „teljes közösségi [termelés] jelentős [hányada]” kifejezés tekintetében, csak úgy lehet érteni, hogy a 25%‑os minimális küszöbre, nem pedig az 50%‑os küszöbre utal. E megoldás annál is inkább indokolt, mivel az a követelmény, amely szerint a közösségi gazdasági ágazatnak ki kell tennie a teljes közösségi termelés jelentős hányadát, annak biztosítására irányul, hogy az e gazdasági ágazathoz tartozó gyártók együttes termelése kellően reprezentatív legyen. Márpedig ez utóbbi sajátosság inkább attól függ, hogy milyen része van e gyártóknak a teljes közösségi termelésben, mintsem attól, hogy az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerinti közösségi gazdasági ágazatba be nem vont gyártók milyen álláspontra helyezkedtek a panasz vagy a felülvizsgálati kérelem kapcsán. Így a jelen esetben, amint a Tanács is nagyon helyesen megemlítette a tárgyaláson, lényegtelen, hogy azon kérdés kapcsán, hogy az Osram termelése kellően reprezentatív‑e a közösségi termelés tekintetében, a Sylvania semleges álláspontot képvisel‑e a dömpingellenes intézkedések fenntartása kapcsán, vagy ellenzi azt. Márpedig ezen esetek közül az elsőben, a másodikkal szemben, nem vették volna figyelembe a Sylvania termelését annak megállapítása során, hogy elérték‑e a fent hivatkozott rendelkezésben foglalt 50%‑os küszöböt, és az Osram termelése önmagában teljesítette volna e feltételt. Ugyanezen lenne érvényes a GE Hungary esetében is, ha úgy dönt, hogy inkább semleges marad, mintsem ellenzi a felülvizsgálati kérelmet.
95 Egyébként annak ellenére, hogy a felperesek az írásbeli beadványaikban nem vetették fel, nyomatékosítani kell, hogy nem követelhető meg az intézményektől, hogy a fenti 94. pontban említett esetben a közösségi gazdasági ágazatot kizárólag az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt alternatíva első lehetősége alapján határozzák meg, azaz beleértsék valamennyi közösségi gyártót. Amint ugyanis már szóba került a fenti 92. pontban, az intézményeknek széles mérlegelési jogköre van az e rendelkezésben foglalt alternatíva két lehetősége közötti választást illetően. Például előnyben részesíthetik az alternatíva második lehetőségét azért, mert már ezt választották abban az eljárásban, amely a szóban forgó dömpingellenes intézkedések eredeti bevezetését eredményezte, vagy mert nem tudták elérni egyes közösségi gyártók együttműködését, illetve mert nehézséget jelent bizonyossággal megállapítani, hogy valamennyi közösségi gyártót be kell‑e vonni a közösségi termelésbe, vagy közülük néhányat ki kell‑e zárni az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján.
96 A jelen esetben, amint a megtámadott rendelet (50) és (51) preambulumbekezdéséből következik, a Tanács úgy döntött, hogy csak az Osramot vonja be a közösségi gazdasági ágazatnak a kár megállapítása céljából történő meghatározásába, és erre azután került sor, hogy megállapította: e társaság volt az egyetlen, amely továbbra is támogatta a felülvizsgálati kérelmet, e kérelem támogatását csak részben vonták vissza, e gyártó termelése a teljes közösségi termelés megközelítőleg 48%‑át teszi ki, tehát „biztosan a közösségi termelés jelentős hányadának” tekinthető, és az ő károkozási adatai a rendelkezésre álló legjobb adatok. A fenti 92–95. pontban tett megállapítások alapján tehát úgy kell tekinteni, hogy a Tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor meghatározta e fogalmat. Következésképpen a jelen esetben nem lehet megállapítani az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének, 9. cikke (4) bekezdésének, illetve 11. cikke (2) bekezdésének a megsértését.
97 Meg kell jegyezni, hogy amennyiben az intézmények az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kizárták volna a Philips Polandot a közösségi termelésből, e körülmény semmit sem változtatott volna a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó elemzésükön. Ebben az esetben az Osram termelése önmagában kitette volna a közösségi gazdasági ágazatnak a felülvizsgálati kérelmet támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék teljes termelésének több mint 50%‑át. Következésképpen az intézmények, ha a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt alternatíva második lehetősége alapján határozták volna meg, ugyancsak ez utóbbi társaságot vonták volna e fogalom alá.
98 Végül meg kell említeni, hogy a megtámadott rendelet azon részében, amely a Közösség érdekének vizsgálatára vonatkozik, a Tanács megfelelően figyelembe vette, hogy milyen következménnyel jár más közösségi gyártók érdekeire a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartása.
99 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló harmadik jogalapról
100 A felperesek úgy érvelnek, hogy a megtámadott rendelet indokolása két helyen hiányos.
101 A felperesek elsősorban azt állítják, hogy a Tanács nem indokolta meg kellőképpen, miért véli úgy, hogy a közösségi gyártók támogatják a szóban forgó dömpingellenes intézkedéseket. Azt kifogásolják, hogy nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt a megtámadott rendeletben olyan következtetésre jutott, amely szöges ellentétben áll azzal, amit a Bizottság a 2007. júliusi tájékoztatóban megfogalmazott, pedig nem hozott fel sem új ténybeli elemet, sem új bizonyítékot. Azt is kifogásolják, hogy a Tanács nem fejtette ki, hogy miért jutott arra a következtetésre, hogy az Osram termelése a közösségi termelés jelentős hányadát kitette, és ezért az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt 50%‑os küszöböt továbbra is elérték, noha valójában csak 48%‑át tette ki.
102 Másodsorban a felperesek előadják, hogy hiányos az indokolása annak a tanácsi következtetésnek, amely szerint a Közösség érdeke azt kívánja, hogy további egyéves időszakra fenntartsák a szóban forgó dömpingellenes intézkedéseket. Pontosabban a felperesek azt kifogásolják, hogy a Tanács nem indokolta meg világosan és egyértelműen az Osram ezen intézkedések fenntartásához fűződő érdekét. E tekintetben azt állítják, hogy a megtámadott rendelet nem ad magyarázatot arra, hogy mennyiben származna előnye az Osramnak az említett intézkedések további egyéves időszakra történő meghosszabbításából, tekintettel az általa elkönyvelt veszteségekre, a gyártóüzemeiben való foglalkoztatásra, vagy minden más egyébre.
103 A GE Hungary és a Hangzhou lényegében ugyanazokat az érveket hozzák fel, mint a felperesek, illetve támogatják őket.
104 A Tanács a Bizottság és az Osram támogatása mellett a harmadik jogalap elutasítását kéri.
105 Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és félreérthetetlenül be kell mutatnia a kifogásolt jogi aktust elfogadó uniós hatóság érvelését, oly módon, hogy az érdekeltek a jogaik védelmében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy az uniós bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (a Bíróság C‑76/01. P. sz., Eurocoton és társai kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑10091. o.] 88. pontja, valamint a Törvényszék T‑48/96. sz., Acme kontra Tanács ügyben 1999. október 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3089. o.] 141. pontja).
106 Nem követelmény, hogy az indokolás a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel az indokolási kötelezettséget nemcsak a jogi aktus szövege, hanem a kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (a Törvényszék T‑164/94. sz., Ferchimex kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑2681. o.] 118. pontja). Elegendő, ha a Tanács azokat a tényeket és jogi megfontolásokat ismerteti, amelyeknek a rendelet főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentősége van (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑387/94. sz., Asia Motor Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑961. o.] 103. és 104. pontját).
107 A felperesek először is nem állíthatják, hogy a Tanács nem indokolta meg kellőképpen, hogy a közösségi gyártók támogatják a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartását. Ugyanis egyrészt a megtámadott rendelet, másrészt pedig az említett rendelet elfogadásáról magyarázatot adó 2007. júliusi tájékoztató és általános tájékoztató együttes értelmezéséből világosan következik, hogy:
– a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor a Philips Poland volt az egyetlen közösségi gyártó, amely e kérelmet ellenezte, az Osram és a GE Hungary kifejezetten támogatta, a Sylvania pedig nem foglalt állást;
– következésképpen nem fért kétség ahhoz, hogy a felülvizsgálati kérelem támogatottsági szintje meghaladta mind az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett 25%‑os, mind pedig az ott említett 50%‑os küszöböt, amint különösen a 2007. júliusi tájékoztató 71. pontjából következik;
– a vizsgálat folyamán a GE Hungary és a Sylvania tudatta a Bizottsággal, hogy ettől fogva ellenzik a felülvizsgálati kérelmet, aminek az lett a következménye, hogy e kérelmet már csak az Osram támogatta, amelynek termelése valamivel alacsonyabb volt, mint a teljes közösségi termelés 50%‑a, amint különösen a 2007. júliusi tájékoztató 71. és 72. pontjából következik;
– tekintve a felülvizsgálati kérelmet támogató és ellenző közösségi termelés százalékos aránya közötti csekély eltérést, és figyelemmel arra, hogy a fent hivatkozott két küszöböt el kell érni mind a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor, mind pedig a vizsgálat ideje alatt, a Bizottság részletesebben megvizsgálta, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ki kell‑e zárni egyes közösségi gyártókat, különösen a Philips Polandot a közösségi termelésből, amint különösen a 2007. júliusi tájékoztató 28–68. és 70. pontjából következik;
– e vizsgálat lefolytatása után a Bizottság először úgy vélte, hogy négy közösségi gyártót kell a közösségi termelés körébe vonni, így arra a következtetésre jutott, hogy le kell zárni a felülvizsgálati eljárást és hatályon kívül kell helyezni a szóban forgó dömpingellenes intézkedéseket, amint különösen a 2007. júliusi tájékoztató 69–73. pontjából következik;
– később a Bizottság, miután újból átgondolta az ügyet, és észlelte, hogy nehézséget jelent számára, hogy bizonyossággal meghatározza, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ki kell‑e zárni közösségi gyártókat a közösségi termelésből, úgy határozott, hogy nyitva hagyja ezt a kérdést, és ebből fakadóan azt is, hogy a felülvizsgálati kérelemnek megvolt‑e mindig az e rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében megkövetelt támogatottsági szintje, amint az általános tájékoztató 49. és 50. pontjából, valamint a megtámadott rendelet (49) és (50) preambulumbekezdéséből következik;
– a Bizottság ugyanis úgy vélte, hogy azt követően, hogy az eljárás folyamán a GE Hungary és a Sylvania kinyilvánította, hogy ellenzi a felülvizsgálati kérelmet, a jelen ügybeli helyzet hasonlóvá vált az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésében foglalt esethez, és analógia útján alkalmazva ez utóbbi rendelkezést úgy ítélte, hogy a Közösség érdekében áll a felülvizsgálati eljárás folytatása, amint az általános tájékoztató 50. pontjából, valamint a megtámadott rendelet (50) és (94) preambulumbekezdéséből következik;
– a Tanács a megtámadott rendeletbe foglalta a Bizottság álláspontját.
108 Egyébként meg kell állapítani, hogy a felperesek – amint világosan kitűnik mind az általuk a felülvizsgálat során benyújtott észrevételekből, mind pedig a jelen eljárásban az első két jogalap alátámasztása céljából kifejtett érvelésükből is – tökéletesen megértették az események fenti 107. pontban leírt sorrendjét.
109 A jelen jogalap keretében nincs jelentősége azon felperesi kifogásnak, amely szerint a Tanács a megtámadott rendeletben olyan következtetésre jutott, amely szöges ellentétben áll azzal, amely a 2007. júliusi tájékoztatóban szerepel, noha azt sem új ténybeli elem, sem új bizonyíték nem támasztja alá. Ugyanis az indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (a Bíróság C‑17/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2001. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑2481. o.] 35. pontja).
110 E kifogás nélkülöz minden ténybeli alapot. Amint ugyanis a fenti 81. pontban már kifejtettük, a 2CFL‑i részletes észrevételeket tett a 2007. júliusi tájékoztatóval kapcsolatban, amelyekben részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt szerinte a Philips Polandot és a GE Hungaryt az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ki kell zárni a közösségi termelésből. Ezek az észrevételek annál is inkább jogszerűen alátámaszthatták a bizottsági vélemény módosulását, mivel a közösségi termelés pontos összetétele a jelen esetben – amint arról tudtak a felperesek is, és a felülvizsgálati eljárásban benyújtott észrevételeikből is következik – összetett és erősen vitatott kérdést képezett.
111 Továbbá a felperesek véleményével szemben az, hogy a Tanács a megtámadott rendeletben nem fejtette ki, hogy miért is döntött úgy, hogy eltér a 2007. júliusi tájékoztatóban megfogalmazott bizottsági következtetéstől, önmagában nem támasztja alá az indokolás hiányosságát, mivel az ilyen típusú irat csak közbenső aktusnak minősül, amelyben a Bizottság csak az ideiglenes álláspontját fejti ki (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑206/07. sz., Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ügyben 2008. január 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1. o.] 52. pontját).
112 Végül a felperesek állításával szemben a megtámadott rendelet (50) preambulumbekezdésében a Tanács nem kívánta azt sugallni, hogy elérték az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt 50%‑os küszöböt, amikor kijelentette, hogy az Osram termelése a közösségi termelés jelentős hányadát teszi ki. E kijelentéssel valójában az ugyanezen rendelkezésben előírt 25%‑os küszöbre utalt. Egyébként sem lett volna értelme hangoztatni, hogy mindig elérték az 50%‑os küszöböt, hiszen ha így lett volna, nem kellett volna hivatkozni ugyanezen premabulumbekezdésben az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésére, amely vagy azt valószínűsíti, hogy a felülvizsgálati kérelmet visszavonták, vagy azt, hogy a támogatottsági szint az említett küszöb alá esett. Azt a megállapítást, hogy a Tanács a 25%‑os küszöbre kívánt hivatkozni, az is megerősíti, hogy 2007. júliusi tájékoztató 4. és 71. pontjában, az általános tájékoztató 4. pontjában és a megtámadott rendelet (4) preambulumbekezdésében – legalábbis az angol nyelvi változatban – a „jelentős hányad” kifejezés kifejezetten a „teljes közösségi termelés több mint 25%‑a” kifejezéshez kapcsolódik.
113 Másodsorban meg kell állapítani, hogy a felperesek állításával szemben a megtámadott rendeletben kellőképpen megindokolta a Tanács azt a következtetését, amely szerint a Közösség érdeke igényelte a szóban forgó dömpingellenes intézkedések további egy éven keresztül történő fenntartását.
114 Így a megtámadott rendelet (94)–(114) preambulumbekezdésében a Tanács világosan ismertette értékelését valamennyi szóban forgó érdekkel, azaz az Osram, a többi közösségi gyártó, az értékesítők, az importőrök/nagykereskedők, a kiskereskedők és a fogyasztók érdekeivel kapcsolatban. Az említett rendelet (115) és (116) preambulumbekezdésében ütköztette e különböző érdekeket annak megállapítása előtt, hogy „a Közösség érdekeit rövid távon az intézkedések újabb kiigazítási időszakra való fenntartása [szolgálta]”.
115 A felperesek nem kifogásolhatják, hogy a Tanács nem magyarázta meg kellőképpen, hogy mennyiben állt az Osram érdekében a szóban forgó dömpingellenes intézkedések fenntartása. Ugyanis a megtámadott rendelet (65)–(93) preambulumbekezdésében a Tanács megfelelően alátámasztotta és megmagyarázta, hogy ezen intézkedések hatályvesztése esetén folytatódna vagy megismétlődne az e társaságnak okozott kár. Különösen azt állapította meg e rendelet (90) preambulumbekezdésében, hogy e hatályvesztés valószínűleg e társaság pénzügyi helyzetének romlásához vezetne, mivel arra kényszerülne, hogy visszafogja az értékesítéseit (így a termelését), illetve csökkentse az árait, vagy megtegye mindkettőt. Teljesen logikus, hogy a dömpingellenes intézkedések fenntartása mindenképpen érdekében állhatott az Osramnak. Ezen túlmenően meg kell említeni, hogy a Tanács egyáltalán nem azt kívánta állítani, hogy az intézkedések fenntartása lehetővé tenné az Osram számára, hogy leküzdje valamennyi nehézségét, hanem csak azt, hogy segíthet számára abban, hogy megtegye a szükséges kiigazításokat. Azon tanácsi döntés kapcsán, hogy az intézkedések meghosszabbítását egyéves időszakra korlátozták, a megtámadott rendelet (115) és (116) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ez a fennálló különböző érdekek mérlegelésének az eredménye, amely mérlegelés különösen nyilvánvalóvá tette, hogy e határidőt követően a fogyasztókra és a többi gazdasági szereplőre gyakorolt esetleges negatív hatások már nem egyeztethetők össze azokkal az előnyökkel, amelyek az intézkedésekből a közösségi gyártókra nézve származnának.
116 A fentiekre tekintettel a harmadik jogalapot, és így a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
117 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, kötelezni kell őket a saját költségeiken túl – a Hangzhou és a GE Hungary beavatkozásával kapcsolatban felmerült költségei kivételével – a Tanács részéről felmerült költségek, valamint az Osram részéről felmerült költségek viselésére is.
118 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a első bekezdésének megfelelően a Bizottság maga viseli saját költségeit.
119 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a harmadik bekezdésének megfelelően a Hangzhou és a GE Hungary maguk viselik a saját költségeiket.
120 Az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának megfelelően a Hangzhou és a GE Hungary viseli a beavatkozásukkal kapcsolatban a Tanács részéről felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Philips Lighting Poland S. A. és a Philips Lighting BV maguk viselik a saját költségeiket, valamint kötelesek viselni – a Hangzhou Duralamp Electronics Co. Ltd és a GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Zrt. (GE Hungary Zrt.) beavatkozásával kapcsolatban felmerült költségei kivételével – az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket, valamint az Osram GmbH részéről felmerült költségeket.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
4) A Hangzhou Duralamp Electronics és a GE Hungary maguk viselik a saját költségeiket, valamint kötelesek viselni a beavatkozásukkal kapcsolatban a Tanács részéről felmerült költségeket.
Papasavvas | O’Higgins | Gratsias |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. július 11‑i nyilvános ülésen.
Aláírások