A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2016. június 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 44/2001/EK rendelet – Különös joghatóságok – Az 5. cikk 3. pontja – Jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek – Káresemény – Az ügyvédnek a szerződés megszövegezése során tanúsított hanyagsága – A káresemény bekövetkezésének helye”
A C‑12/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (holland legfelsőbb bíróság) a Bírósághoz 2015. január 14‑én érkezett, 2015. január 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Universal Music International Holding BV
és
Michael Tétreault Schilling,
Irwin Schwartz,
Josef Brož
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. Toader (előadó), A. Rosas, A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. november 25‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Universal Music International Holding BV képviseletében C. Kroes és S. Janssen advocaten,
– Michael Tétreault Schilling képviseletében A. Knigge, P. A. Fruytier és L. Parret advocaten,
– Josef Brož képviseletében F. Vermeulen és B. Schim advocaten,
– a görög kormány képviseletében A. Dimitrakopoulou, S. Lekkou és S. Papaïoannou, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. március 10‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke 3. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az egyrészről a Hollandiában székhellyel rendelkező Universal Music International Holding BV (a továbbiakban: Universal Music), másrészről pedig Michael Schilling, Irwin Schwartz és Josef Brož – akik mindhárman ügyvédek, és Romániában, Kanadában, illetve a Cseh Köztársaságban rendelkeznek lakóhellyel – között a J. Brož által a Cseh Köztársaságban egy részvényvásárlási szerződés megszövegezése során tanúsított hanyagsággal kapcsolatban folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
A Brüsszeli Egyezmény
3 Az új tagállamok csatlakozásáról szóló, egymást követő egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 5. cikkének szövege a következő:
„A valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy más szerződő államban is perelhető:
[...]
3. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett;
[...]”
A 44/2001 rendelet
4 A 44/2001 rendelet (11), (12), (15) és (19) preambulumbekezdése kimondja:
„(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.
(12) Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
[...]
(15) A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni [helyesen: a minimumra kell csökkenteni], és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban.
[...]
(19) Biztosítani kell a Brüsszeli Egyezmény és e rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik a Brüsszeli Egyezménynek az [Európai Unió] Bírósága általi értelmezésére is, és az e rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is [a Brüsszeli Egyezmény Bíróság általi értelmezésére vonatkozó 1971. június 3‑i] Jegyzőkönyvet kell alkalmazni.”
5 E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amely szerint az alperes lakóhelye szerinti állam bírósága általános joghatósággal rendelkezik, kimondja:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
6 Ugyanezen rendelet 5. cikke előírja:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
[...]
3. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;
[...]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 A Universal Music egy hanglemez‑forgalmazó társaság, amely a Universal Music Group részét képezi. A Universal Music International Ltd a Universal Music ugyanezen vállalatcsoporthoz tartozó testvérvállalata.
8 1998‑ban a Universal Music International Ltd megegyezett cseh partnereivel – különösen a B&M spol. s. r. o. hanglemez‑forgalmazó társasággal (a továbbiakban: B&M) és annak részvényeseivel – abban, hogy a Universal Music Group keretében még kijelölendő egy vagy több társaság megvásárolja a B&M részvényeinek 70%‑át. A felek megegyeztek továbbá abban, hogy a vevő 2003‑ban felvásárolja a maradék részvényeket, és az árat ez utóbbi adásvétel során állapítják meg. A vételárra már előleget fizettek. A megállapodást és e tervezett ügylet főbb pontjait szándéknyilatkozatba foglalták, amely a B&M átlagos éves nyereségének ötszörösét jelölte meg elérendő vételárként.
9 A felek ezt követően egy, a B&M részvényei 70%‑ának megvásárlásáról és átadásáról szóló szerződésben, valamint a részvények fennmaradó 30%‑ára vonatkozó vételi opciót (a továbbiakban: részvényvételi opció) tartalmazó szerződésben állapodtak meg.
10 A Universal Music Group jogi részlegének megbízásából a cseh Burns Schwartz International ügyvédi iroda készítette el a fennmaradó részvényekre vonatkozó vételi opciót tartalmazó szerződést. Ezen iroda, a Universal Music Group jogi részlege és a B&M részvényesei több szerződéstervezetet is megvitattak.
11 E tárgyalások során a Universal Musicot jelölték meg a részvényvételi opciót tartalmazó szerződés szerinti vevőként. E szerződést 1998. november 5‑én aláírta a Universal Music, a B&M és annak részvényesei.
12 A kérdést előterjesztő bíróság szerint e szerződésből kitűnik, hogy a Universal Music Group jogi részlege által javasolt egyik módosítást nem vezette át teljes egészében J. Brož, a Burns Schwartz International ügyvédi iroda munkatársa, ami ötszörös vételárat eredményezett az eredetileg tervezett árhoz képest, amely vételárat ezt követően a részvényesek számával kellett megszorozni.
13 2003 augusztusában a Universal Music, hogy eleget tegyen a maradék részvények felvásárlására vonatkozó szerződéses kötelezettségének, az általa korábban figyelembe venni tervezett képlet alapján számította ki e részvények árát, ami 10 180 281 cseh koronát (CZK) (hozzávetőlegesen 313 770 eurót) kitevő összeget eredményezett. A B&M részvényesei a szerződésben előírt számítási módszerre hivatkozva 1 003 605 620 CZK‑t (hozzávetőleg 30 932 520 eurót) kitevő összeget követeltek.
14 A felek a vitát a Cseh Köztársaságban döntőbizottság elé terjesztették, és 2005. január 31‑én egyezségre jutottak. Ezen egyezség végrehajtása keretében a Universal Music a hollandiai bankszámlájáról való átutalással 2 654 280,03 euró összeget fizetett a részvények fennmaradó 30%‑áért (a továbbiakban: egyezség szerinti összeg). Az átutalás a B&M részvényeseinek cseh köztársaságbeli bankszámlájára történt.
15 A Universal Music a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján keresetet indított a rechtbank Utrecht (utrechti elsőfokú bíróság, Hollandia) előtt, amely arra irányult, hogy M. Schillinget és I. Schwartzot mint a Burns Schwartz International ügyvédi iroda korábbi partnereit, valamint J. Brožt egyetemlegesen kötelezzék 2 767 861,25 euró kamatokkal és költségekkel növelt megfizetésére azon kár miatt, amelyet a Universal Music – állítása szerint – J. Brožnak a részvényvételi opciót tartalmazó szerződés megszövegezése során tanúsított hanyagsága miatt szenvedett el. A kárt az eredetileg tervezett eladási ár, valamint az egyezség szerinti összeg és a Universal Music részéről a döntőbizottsági eljárással összefüggésben felmerült költségek e hanyagságból adódó különbözete teszi ki.
16 Keresetének alátámasztására a Universal Music azzal érvelt, hogy Baarnban (Hollandia) keletkezett a kára, ahol a székhelye van.
17 A rechtbank Utrecht (utrechti elsőfokú bíróság) 2009. május 27‑i ítéletében megállapította, hogy az elé terjesztett jogvita elbírálására nem rendelkezik joghatósággal, mivel a Universal Music által hivatkozott kár bekövetkezésének helye, amely kárt e bíróság Baarnban bekövetkezett, „tisztán közvetlen vagyoni kárnak” minősített, nem tekinthető a „káresemény” 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében vett helyének, mivel nem áll fenn elegendő kapcsolat, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a holland bíróság joghatósággal rendelkezik.
18 A Gerechtshof Arnhem‑Leeuwarden (arnhem‑leeuwardeni fellebbviteli bíróság, Hollandia), amelyhez a Universal Music fellebbezéssel fordult, 2013. január 15‑i ítéletében helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet. E bíróság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben hiányzik a kérelem és az eljáró bíróság közötti különösen szoros kapcsolat, amely a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontja alkalmazásának feltételét képezi. Ennélfogva egyedül az a tény, hogy az egyezség szerinti összeget hollandiai székhelyű társaságnak kell viselnie, nem alapozza meg kellően a holland bíróság joghatóságát.
19 A Universal Music a Gerechtshof Arnhem‑Leeuwarden (arnhem‑leeuwardeni fellebbviteli bíróság) ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. M. Schilling és J. Brož egymástól függetlenül feltételes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
20 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (holland legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001[…] rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy az a »hely[…], ahol a káresemény bekövetkezett«, azon tagállambeli helynek tekinthető, ahol a kár bekövetkezett, ha ez a kár kizárólag olyan vagyoni kárból áll, amely olyan jogellenes magatartás közvetlen következménye, amely valamely másik tagállamban valósult meg?
2) Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz igenlő:
a) A nemzeti bíróságoknak a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti joghatóságuk vizsgálata során milyen mérce vagy milyen szempontok szerint kell megállapítaniuk, hogy a jelen ügyben valamely jogellenes magatartás közvetlen következményeként bekövetkezett vagyoni kárról (»eredeti vagyoni kárról« vagy »közvetlen vagyoni kárról«) van‑e szó, vagy olyan vagyoni kárról, amely valamely másik helyen bekövetkezett első kár következtében következett be, illetve olyan kárról, amely valamely máshol bekövetkezett kárból ered (»származtatott vagyoni kárról« vagy »közvetett kárról«)?
b) A nemzeti bíróságoknak a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti joghatóságuk vizsgálata során milyen mérce vagy milyen szempontok szerint kell megállapítaniuk, hogy a jelen ügyben hol következett be vagy tekinthető bekövetkezettnek a vagyoni kár, legyen szó akár közvetlen, akár származtatott vagyoni kárról?
3) Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz igenlő: úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendeletet, hogy a nemzeti bíróságok, amelyeknek mérlegelniük kell, hogy az említett rendelet alapján rendelkeznek‑e joghatósággal a jelen ügyben, kötelesek a felperes, illetve a kérelmező által ezzel összefüggésben előadottakból kiindulni értékelésük során, vagy úgy, hogy e bíróságoknak azt is értékelniük kell, amit az alperes kifejtett ezen előadottak megkérdőjelezése érdekében?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
21 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra kérdez rá, hogy úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy egy, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló helyzetben az a „hely[…], ahol a káresemény bekövetkezett”, azon valamely tagállambeli helynek tekinthető, ahol a kár bekövetkezett, ha ez a kár kizárólag olyan pénzügyi veszteségből áll, amely olyan jogellenes cselekmény közvetlen következménye, amelyet valamely másik tagállamban követtek el.
22 E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy mivel a 44/2001 rendelet a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett, a Bíróság által az ezen egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés e rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben e közösségi jogszabályok rendelkezései egyenértékűnek tekinthetők (2009. július 16‑i Zuid‑Chemie‑ítélet, C‑189/08, EU:C:2009:475, 18. pont; 2015. szeptember 10‑i Holterman Ferho Exploitatie és társai ítélet, C‑47/14, EU:C:2015:574, 38. pont).
23 Rá kell mutatni arra, hogy a 44/2001 rendelet jelen ügyben releváns rendelkezéseinek szövege gyakorlatilag megegyezik a Brüsszeli Egyezmény szövegével. Erre az egyenértékűségre tekintettel a 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdésének megfelelően biztosítani kell e két jogszabály értelmezésének folytonosságát (2009. július 16‑i Zuid‑Chemie‑ítélet, C‑189/08, EU:C:2009:475, 19. pont).
24 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében vett, a „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek” fogalma magában foglalja az összes olyan kérelmet, amely az alperes felelősségének megállapítására irányul, és amely nem kapcsolódik az e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti „szerződés[hez] vagy […] szerződéses igény[hez]” (2015. január 28‑i Kolassa‑ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 44. pont). E tekintetben, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz olyan elemet, amely az alapeljárásban részt vevő felek közötti szerződéses jogviszony fennállására utalna – amit mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia –, a Bíróságnak a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára kell korlátoznia elemzését, amely pontra vonatkoznak a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések is.
25 Amint arra a főtanácsnok az indítványának 27. pontjában emlékeztetett, a 44/2001 rendelet II. fejezetének 2. szakasza csak az alperes lakóhelye szerinti tagállam bírósága joghatóságának az ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános szabályától eltérést engedve rendelkezik a különös joghatóság bizonyos eseteiről, amelyek közé az említett rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő eset is tartozik. Mivel azon hely bíróságának joghatósága, ahol a káresemény bekövetkezett, különös joghatósági szabálynak minősül, azt önállóan és szigorúan kell értelmezni, ami nem teszi lehetővé az említett rendeletben kifejezetten szereplő eseteken túlterjeszkedő értelmezést (lásd ebben az értelemben: 2014. június 5‑i Coty Germany ítélet, C‑360/12, EU:C:2014:1318, 43–45. pont; 2015. szeptember 10‑i Holterman Ferho Exploitatie és társai ítélet, C‑47/14, EU:C:2015:574, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az említett rendelet 5. cikkének 3. pontjában előírt különös joghatósági szabály alapja a jogvita és a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság közötti különösen szoros kapcsolat fennállása, amely a megfelelő igazságszolgáltatásra és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróság számára való biztosítását (2014. június 5‑i Coty Germany ítélet, C‑360/12, EU:C:2014:1318, 47. pont; 2015. szeptember 10‑i Holterman Ferho Exploitatie és társai ítélet, C‑47/14, EU:C:2015:574, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt rendszerint a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a határozathozatalra (2015. május 21‑i CDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 40. pont; 2015. szeptember 10‑i Holterman Ferho Exploitatie és társai ítélet, C‑47/14, EU:C:2015:574, 74. pont).
28 Ami a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő, a „hely[…], ahol a káresemény bekövetkezett” fogalmat illeti, amint a Bíróság már kimondta, e kifejezés magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár bekövetkezett, másrészt azt a helyet, ahol az e kárt okozó esemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt (lásd szennyezéssel kapcsolatban: 1976. november 30‑i Bier‑ítélet, 21/76, EU:C:1976:166, 24. és 25. pont; védjegybitorlással kapcsolatban: 2014. június 5‑i Coty Germany ítélet, C‑360/12, EU:C:2014:1318, 46. pont; társaság ügyvezetőjének szerződésével kapcsolatban: 2015. szeptember 10‑i Holterman Ferho Exploitatie és társai ítélet, C‑47/14, EU:C:2015:574, 72. pont).
29 Noha az alapügyben részt vevő felek nem vitatják, hogy a Cseh Köztársaság a kárt okozó esemény helye, a felek véleménye eltér a kár bekövetkezése helyének meghatározása vonatkozásában.
30 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből ugyanis kitűnik, hogy az 1998. november 5‑én az egyrészt a B&M és részvényesei, másrészt pedig a Universal Music között kötött szerződést a Cseh Köztársaságban tárgyalták meg és írták alá. A felek jogait és kötelezettségeit – köztük a Universal Music azon kötelezettségét, hogy a részvények fennmaradó 30%‑áért az eredetileg tervezettnél nagyobb összeget fizessen – e tagállamban rögzítették. E szerződéses kötelezettség, amelynek keletkeztetése nem állt a szerződő felek szándékában, a Cseh Köztársaságban jött létre.
31 A tervezett vételár és az e szerződésben említett ár közötti különbségből eredően a Universal Musicot ért kár akkor vált biztossá, amikor a felek 2005. január 31‑én a Cseh Köztársaságban a döntőbizottság előtt egyezségre jutottak, amely napon a tényleges vételár meghatározásra került. Ettől kezdődően a fizetési kötelezettség visszafordíthatatlanul terhelte a Universal Music vagyonát.
32 Ennélfogva a vagyon egy részének elvesztése a Cseh Köztársaságban következett be, mivel a kár ott következett be. Kizárólag azon körülmény, hogy a Universal Music a Cseh Köztársaságban a döntőbizottság előtt kötött egyezség végrehajtása során az egyezség szerinti összeget a hollandiai bankszámlájáról való átutalással fizette ki, nem kérdőjelezi meg e következtetést.
33 A jelen ítélet 30–32. pontjában szereplő megállapításokból így következő megoldás megfelel a 44/2001 rendeletben felállított előreláthatósági és bizonyossági követelményeknek, mivel a cseh bíróságok joghatóságának megállapítását a megfelelő igazságszolgáltatással és a hatékony eljárásszervezéssel kapcsolatos okok indokolják.
34 Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a „hely[…], ahol a káresemény bekövetkezett” kifejezést nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy az magába foglaljon minden olyan helyet, ahol érzékelhetőek egy ténylegesen máshol bekövetkezett kárt okozó cselekmény hátrányos következményei (1995. szeptember 19‑i Marinari‑ítélet, C‑364/93, EU:C:1995:289, 14. pont).
35 Ezen ítélkezési gyakorlatot követve a Bíróság kifejtette továbbá, hogy az említett kifejezés nem jelenti a kérelmező lakóhelyét, ahol vagyonának központja található, kizárólag azon az alapon, hogy pénzügyi kára vagyona egy részének valamely másik tagállamban történő elvesztéséből ered (2004. június 10‑i Kronhofer‑ítélet, C‑168/02, EU:C:2004:364, 21. pont).
36 Kétségtelen, hogy a 2015. január 28‑i Kolassa‑ítélet (C‑375/13, EU:C:2015:37) alapjául szolgáló ügyben a Bíróság az indokolásának 55. pontjában megállapította, hogy a kérelmező lakóhelye szerinti bíróság a kár bekövetkezése címén joghatósággal rendelkezik akkor, ha a kár közvetlenül e kérelmezőnek az e bíróságok illetékességi területén székhellyel rendelkező banknál vezetett bankszámláján következik be.
37 Azonban, amint arra a főtanácsnok a jelen ügyre vonatkozó indítványának 44. és 45. pontjában lényegében rámutatott, e megállapítás az említett ítélet alapjául szolgáló ügy sajátos összefüggéseibe illeszkedik, amely ügyet több, az említett bíróságok joghatóságának elismerése mellett szóló körülmény fennállása is jellemezte.
38 Következésképpen egy tisztán pénzügyi kár, amely közvetlenül a kérelmező bankszámláján következik be, önmagában nem minősíthető a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti „releváns kapcsolótényezőnek”. E tekintetben rá kell mutatni arra is, hogy nem kizárt, hogy egy olyan társaság, mint a Universal Music, választhatott, mivel több olyan bankszámlája is van, amelyekről kifizethette volna az egyezség szerinti összeget, így az a hely, ahol e számla található, nem minősül szükségképpen megbízható kapcsolóelvnek.
39 A tisztán pénzügyi kár indokoltan csak abban az esetben teszi lehetővé azt, hogy a kérelmező az ilyen kár bekövetkezésének helye szerinti bírósághoz nyújtson be keresetet, ha az ügy többi sajátos körülménye is e bírság joghatósága mellett szól.
40 A fentiekre tekintettel az előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben egyéb kapcsolótényezők hiányában az a valamely tagállambeli hely, ahol a kár bekövetkezett, nem tekinthető annak a „helynek […], ahol a káresemény bekövetkezett”, ha ez a kár kizárólag olyan pénzügyi veszteségből áll, amely közvetlenül a kérelmező bankszámláján következik be, és amely valamely másik tagállamban elkövetett jogellenes cselekmény közvetlen következménye.
41 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel nem kell megválaszolni az előterjesztett második kérdést.
A harmadik kérdésről
42 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a joghatóságnak a 44/2001 rendelet alapján történő vizsgálatakor a jogvitában eljáró bíróságnak a rendelkezésére álló összes elemet értékelnie kell‑e, ideértve adott esetben az alperes által felhozott kifogásokat is.
43 Amint a főtanácsnok az indítványának 52. pontjában hangsúlyozta, tekintet nélkül arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság e kérdést csak arra az esetre nézve tette fel, ha az első kérdésre adandó válasz igenlő, szükséges erre is választ adni, tekintve, hogy e kérdés a joghatóság általános vizsgálatára vonatkozik, és nem csupán arra a kérdésre, hogy a vagyoni kár elegendő‑e a joghatóság megállapításához.
44 Konkrétan a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját illetően a Bíróság kifejtette, hogy a joghatóság vizsgálatának szakaszában az eljáró bíróság nem értékeli a nemzeti jog szabályai szerint sem a kérelem elfogadhatóságát, sem annak megalapozottságát, hanem kizárólag a bíróság államával fennálló kapcsolótényezőket azonosítja, amelyek e rendelkezés értelmében igazolhatják joghatóságát. Így e bíróság megállapítottnak tekintheti – kizárólag az e rendelkezés értelmében vett joghatóságának ellenőrzése érdekében – a kérelmezőnek a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos felelősség feltételei vonatkozásában tett állításait (lásd ebben az értelemben: 2012. október 25‑i Folien Fischer és Fofitec ítélet, C‑133/11, EU:C:2012:664, 50. pont; 2015. január 28‑i Kolassa‑ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Bár az eljáró nemzeti bíróság – abban az esetben, ha az alperes vitatja a kérelmező állításait – nem köteles bizonyításfelvételt lefolytatni a joghatóság meghatározása szakaszában, a Bíróság megállapította, hogy mind a megfelelő igazságszolgáltatás célkitűzése, amely a 44/2001 rendelet alkalmazásának alapjául szolgál, mind pedig a bíróságnak a feladatai ellátásával kapcsolatos autonómiájának tiszteletben tartása megköveteli, hogy az eljáró bíróság a rendelkezésére álló összes információra figyelemmel – adott esetben az alperes által felhozott kifogásokat is beleértve – vizsgálhassa meg joghatóságát (2015. január 28‑i Kolassa‑ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 64. pont).
46 A fentiekre tekintettel az előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a joghatóságnak a 44/2001 rendelet alapján történő vizsgálatakor a jogvitában eljáró bíróságnak a rendelkezésére álló összes elemet értékelnie kell, ideértve adott esetben az alperes által felhozott kifogásokat is.
A költségekről
47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben egyéb kapcsolótényezők hiányában az a valamely tagállambeli hely, ahol a kár bekövetkezett, nem tekinthető annak a „helynek […], ahol a káresemény bekövetkezett”, ha ez a kár kizárólag olyan pénzügyi veszteségből áll, amely közvetlenül a kérelmező bankszámláján következik be, és amely valamely másik tagállamban elkövetett jogellenes cselekmény közvetlen következménye.
2) A joghatóságnak a 44/2001 rendelet alapján történő vizsgálatakor a jogvitában eljáró bíróságnak a rendelkezésére álló összes elemet értékelnie kell, ideértve adott esetben az alperes által felhozott kifogásokat is.
Aláírások