VERICA TRSTENJAK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2008. október 21.1(1)
C‑261/07. és C‑299/07. sz. egyesített ügyek
VTB‑VAB NV
kontra
Total Belgium NV
és
Galatea BVBA
kontra
Sanoma Magazines Belgium NV
(A Rechtbank van koophandel te Antwerpen [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága – Megengedett értelmezési tárgy – Relevancia a döntéshozatal szempontjából – Kapcsolt ajánlatok – 2005/29/EK irányelv – Az irányelvvel összeegyeztethető értelmezés – A közösségi jog értelmezése az átültetési határidő lejárta előtt – Harmonizáció – Fogyasztóvédelem – Vállalkozások tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata – EK 28. cikk – Áruk szabad mozgása – Értékesítési feltételek – EK 49. cikk – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Az alapszabadságok versengése”
Tartalomjegyzék
I – Bevezetés
II – Jogi háttér
A – A közösségi jog
B – A nemzeti jog
III – A tényállás, az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
IV – A Bíróság előtti eljárás
V – A felek alapvető érvei
A – Az EK 49. cikkről
VI – Jogi értékelés
A – Bevezető megjegyzések
B – A kérelem elfogadhatósága
1. Megengedett értelmezési tárgy
2. Az előterjesztett kérdések relevanciája
C – A belga törvény 54. cikkének összeegyeztethetősége a 2005/29 irányelvvel
1. A „kereskedelmi gyakorlat” fogalma a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontjában
2. A 2005/29 irányelv személyi hatálya
3. A két szabályozás struktúrájának vizsgálata
a) A 2005/29 irányelv szabályai
i) A nemzeti szabályok teljes és maximális harmonizációja, mint szabályozási cél
ii) A 2005/29 irányelv szabályozási struktúrája
b) A belga törvény szabályai
4. A belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat visszavonásáról
5. Következtetés
D – A belga törvény 54. cikkének összeegyeztethetősége az alapszabadságokkal
1. Az alapszabadságok mint vizsgálati kritérium
2. Az alapszabadságok hatálya
a) Szolgáltatásnyújtás szabadsága
b) Áruk szabad mozgása
c) A szolgáltatásnyújtás szabadságának és az áruk szabad mozgásának viszonya
3. Az alapszabadságok korlátozása
a) Áruk szabad mozgása
i) Azonos hatású intézkedés
– Dassonville‑formula
– Értékesítési feltétel
ii) Következtetés
b) Szolgáltatásnyújtás szabadsága
4. Igazolás
a) A fogyasztóvédelem mint közérdeken alapuló nyomós indok
b) A kapcsolt ajánlatok általános tilalmának alkalmassága
c) Szükségesség/arányosság
5. Következtetés
VII – Végkövetkeztetések
I – Bevezetés
1. A jelen ügyek tárgyát a Rechtbank van koophandel te Antwerpen által az EK 234. cikk szerint előterjesztett két kérelem képezi, amelyekkel annak megválaszolását kéri a Bíróságtól, hogy a belső piacon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv (a továbbiakban: 2005/29 irányelv)(2) és az EK 49. cikk úgy értelmezendők‑e, hogy azokkal ellentétes az kapcsolt ajánlatokat általában megtiltó nemzeti rendelkezés.
2. A következőkben megvizsgálandó ügyek középpontjában a fogyasztóvédelem, valamint a belső piaci, határon átnyúló árumozgás és szolgáltatásnyújtás szabadsága területén harmonizált közösségi jog lényeges aspektusai állnak.
II – Jogi háttér
A – A közösségi jog
3. A 2005/29 irányelv (11) és (17) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(11) Az ezen irányelv révén a nemzeti rendelkezések közelítésében elért nagymértékű konvergencia megteremti a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét. Ez az irányelv létrehozza a fogyasztók gazdasági magatartását torzító tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egységes, általános tilalmát. Egyúttal szabályokat határoz meg a közösségi szinten jelenleg nem szabályozott agresszív kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan is.
[…]
(17) A fokozottabb jogbiztonság érdekében kívánatos meghatározni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmény között tisztességtelenek. Ezért az I. melléklet minden ilyen gyakorlatot tartalmaz. Kizárólag ezek azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni. A felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”
4. Az irányelv 2. cikke a következőket határozza meg:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
d) „az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai” (a továbbiakban: kereskedelmi gyakorlatok): a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;
[…]”
5. Az irányelv 3. cikkének (1) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.
[…]
(5) A 2007. június 12‑ét követő hat év folyamán az ezen irányelv által közelített területen a tagállamok továbbra is alkalmazhatják azon nemzeti jogszabályaikat, amelyek megszorítóbbak és szigorúbbak ezen irányelvnél, és amelyek minimális harmonizációs kikötéseket tartalmazó irányelveket hajtanak végre. Ezeknek a rendelkezéseknek jelentőseknek kell lenniük ahhoz, hogy biztosítsák a fogyasztóknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni megfelelő védelmét, és arányban kell állniuk ezzel az elérendő céllal. A 18. cikkben említett felülvizsgálat adott esetben magában foglalhat egy olyan javaslatot is, hogy ezt az eltérést további, korlátozott időtartamra meghosszabbítsák.”
6. Az irányelv 4. cikke szerint a tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.
7. Az irányelv 5. cikke, amely a „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma” címet viseli, a következőket írja elő:
„(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,
és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut, vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
(3) Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínűsíthetően csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentősen – és oly módon, hogy azt a kereskedőnek ésszerűen előre kellene látnia –, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerű reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket alkalmaznak.
(4) Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely:
a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő,
vagy
b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”
8. Az irányelv 6. cikke a „megtévesztő kereskedelmi gyakorlat” fogalmát a következőképpen definiálja:
(1) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg […] .
(2) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következőket: […] .”
9. Az irányelv 8. cikke az „agresszív kereskedelmi gyakorlatok” fogalmát határozza meg:
„Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében – figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét – zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is –, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.”
10. Az irányelv 19. cikke a következőket írja elő:
„A tagállamok elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2007. június 12‑ig megfeleljenek. […]
A tagállamok 2007. december 12‑től alkalmazzák ezeket az intézkedéseket. […]”
B – A nemzeti jog
11. A kereskedelemi gyakorlatokról, valamint a fogyasztók tájékoztatásáról és védelméről szóló belga törvény (a továbbiakban: belga törvény)(3) 54. cikke a következőket mondja ki:
„A jelen cikk értelmében kapcsolt ajánlatról van szó akkor, ha a termék, a szolgáltatás vagy egyéb előny vagy az ezekhez való hozzájutás jogának ingyenes vagy ellenérték fejében történő megszerzése, amely más, akár azonos áruk vagy szolgáltatások megszerzéséhez kötődik.
Az alábbiakban meghatározott kivételektől eltekintve tilos minden, az eladó által a fogyasztónak tett kapcsolt ajánlat. Szintén tilos a több, szándékegységben eljáró eladók által a fogyasztónak tett mindenfajta kapcsolt ajánlat.”
12. A belga törvény 55–57. cikke e tilalom alóli kivételeket ír elő.
13. A belga törvény 55. cikke a következőket írja elő:
„Megengedett egyetlen ár megadása mellett a kapcsolt ajánlat az alábbi esetekben:
(1) A termékek vagy szolgáltatások egységet alkotnak;
[…]
(2) a termékek vagy szolgáltatások azonosak, feltéve hogy:
a) az egyes termékek és szolgáltatások ugyanannál a létesítménynél külön‑külön is beszerezhetők a szokásos áron;
b) a vásárló e lehetőségről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások külön eladási áráról világos tájékoztatást kapott;
c) a termékek vagy szolgáltatások együttes vásárlása esetén a vásárlónak kínált esetleges árcsökkentés nem haladja meg az árak összegének a harmadát”.
14. A belga törvény 56. cikke a következőképpen szól:
„Megengedett a valamely fő termékhez vagy szolgáltatáshoz való kapcsolást magában foglaló ingyenes ajánlat az alábbiak esetében:
(1) a fő termék olyan tartozékai, amelyeket a termék gyártója kifejezetten e termékhez alakított ki, és amelyek a termékkel egyidejűleg kerülnek leszállításra a termék használati lehetőségeinek bővítése vagy használatának megkönnyítése érdekében;
(2) a termékek védelmére és karbantartására használt csomagolás vagy tárolóeszköz, tekintettel a termékek jellegére és értékére;
(3) a kereskedelmi szokások keretében elfogadott járulékos termékek és szolgáltatások, valamint az eladott termékek szállítása, üzembe helyezése, ellenőrzése és karbantartása;
(4) a fő termék gyártójának vagy értékesítőjének az áruválasztékából származó minták, amennyiben a termék minőségének értékeléséhez szigorúan szükséges mennyiségben vagy mértékben szerepelnek az ajánlatban;
(5) jelentéktelen kereskedelmi értékű színes képek, címkék vagy más ábrák;
(6) a jogszabályok által engedélyezett lottó részvételi szelvényei;
(7) letörölhetetlen vagy jól látható reklámfeliratot tartalmazó, olyan tárgyak, amelyeket önállóan nem forgalmaznak, azzal a feltétellel, hogy a kínáló által az e tárgyakért fizetett vételár nem haladja meg azon fő termék vagy szolgáltatás eladási árának az 5%‑át, amellyel eladásra kínálják”.
III – A tényállás, az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15. A C‑261/07. sz. ügy alapeljárásának tárgya a VTB‑VAB (a továbbiakban: VTB), egy, a baleseti segítségnyújtás terén szolgáltatást nyújtó társaság keresete a Total Belgium NV (a továbbiakban: Total), a Total csoport egy leányvállalata ellen, amely az elsősorban üzemanyag töltőállomásokon való értékesítésével foglalkozik.
16. A Total 2007. január 15. óta a TOTAL‑CLUB kártyával rendelkező vásárlók részére saját tulajdonú gépjárművük legalább 25 liternyi vagy saját tulajdonú robogójuk legalább 10 liternyi üzemanyaggal való feltankolása esetén háromheti ingyenes segítségnyújtási szolgáltatást (TOTAL ASSISTANCE) kínál.
17. 2007. február 5‑én a VTB keresetet nyújtott be a Rechtbank van koophandel te Antwerpenhez, azt kérve, hogy a Total Belgium NV‑t tiltsa el e kereskedelmi gyakorlattól, mivel az a belga törvény 54. cikke által tiltott kapcsolt ajánlatoknak minősül.
18. A C‑299/07. sz. ügy alapeljárásának tárgya a BVBA Galatea, egy, a belgiumi Schotenben fehérneműüzletet üzemeltető cég keresete a Sanoma Magazines Belgium NV, a finn Sanoma csoport egy leányvállalata ellen (a továbbiakban: Sanoma), amely többek közt női magazinok – többek között a „Flair” című hetilap – kiadója.
19. Az újság 2007. március 13‑i száma tartalmazott egy hozzátűzött 47 oldalas mellékletet egy kuponnal együtt, amellyel 2007. március 13. és május 15. között 15–25%‑os árengedményre jogosított különböző termékekre vonatkozóan, amelyeket különböző fehérneműüzletekben árusítottak.
20. 2007. március 22‑én a Galatea keresetet nyújtott be a Rechtbank van koophandel te Antwerpenhez, kérve az ezen kereskedelmi gyakorlattól való eltiltást azzal az indokkal, hogy ez a gyakorlat sérti többek között a belga törvény 54. cikkét.
21. A Rechtbank van koophandel te Antwerpen az előzetes döntéshozatalra utaló határozataiban utal arra, hogy a 2005/29/EK irányelv átültetési határideje a határozatok időpontjában még nem járt le. Mégis kétségének ad hangot a belga törvény 54. cikkében foglalt, a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalomnak a 2005/29/EK irányelvvel, valamint – legalábbis ami a C‑299/07. sz. ügyet illeti – az EK 49. cikkével való összeegyeztethetőségét illetően. Ezen okból kifolyólag úgy határozott, hogy az eljárásokat felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
A C‑261/07. sz. ügyben
„A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ellentétes‑e az olyan nemzeti jogi rendelkezés, mint a kereskedelemi gyakorlatokról, valamint a fogyasztók tájékoztatásáról és védelméről szóló 1991. július 14‑i belga törvény 54. cikke, amely – a törvényben kimerítően felsorolt esetek kivételével – az eladó által a fogyasztó részére kínált valamennyi kapcsolt ajánlatot megtiltja, ideértve az olyan kapcsolt ajánlatot is, amely a fogyasztó részéről megvásárolandó termékhez kapcsolódó olyan ingyenes szolgáltatásra vonatkozik, amely az áru megvételéhez kötődik, tekintet nélkül az eset körülményeire, különösen tekintet nélkül a konkrét ajánlatnak az átlagfogyasztóra esetlegesen gyakorolt hatására, valamint tekintet nélkül arra, hogy a konkrét körülmények között ez az ajánlat a szakmai gondosság kötelezettségével és a kereskedelmi szokásokkal ellentétesnek tekinthető‑e?”
A C‑299/07. sz. ügyben
„A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó EK 49. cikkel, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ellentétes‑e az olyan nemzeti jogi rendelkezés, mint a kereskedelemi gyakorlatokról, valamint a fogyasztók tájékoztatásáról és védelméről szóló 1991. július 14‑i belga törvény 54. cikke, amely – a törvényben kimerítően felsorolt esetek kivételével – az eladó által a fogyasztó részére kínált valamennyi olyan kapcsolt ajánlatot megtiltja, amely szerint a termékek, szolgáltatások, egyéb előnyök vagy az ezek megszerzésére jogosító kuponok visszterhes vagy ingyenes megszerzése egyéb, akár azonos termékek vagy szolgáltatások megszerzéséhez kötött, tekintet nélkül az eset körülményeire, különösen tekintet nélkül a konkrét ajánlatnak az átlagfogyasztóra esetlegesen gyakorolt hatására, valamint tekintet nélkül arra, hogy a konkrét körülmények között ez az ajánlat a szakmai gondosság kötelezettségével és a kereskedelmi szokásokkal ellentétesnek tekinthető‑e?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
22. A 2007. május 24‑i (C‑261/07. sz. ügy) és 2007. június 21‑i (C‑299/07. sz. ügy) előzetes döntéshozatalra utaló határozatok 2007. június 1‑jén, illetve 2007. június 27‑én érkeztek meg a Bíróság Hivatalához.
23. A Bíróság elnöke 2007. augusztus 29‑én elrendelte a két ügy egyesítését.
24. A VTB, a Total és a Sanoma, a Belga Királyság kormánya, a Francia Köztársaság, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság, valamint a Bizottság a Bíróság alapokmányának 23. cikke szerint írásbeli észrevételeket nyújtott be.
25. A Bíróság pervezető intézkedések keretében kérdést intézett az eljárás résztvevőihez, amelyet azok megválaszoltak.
26. A 2008. június 18‑án tartott szóbeli tárgyaláson a VTB, a Total és a Sanoma meghatalmazottjai, a Belga Királyság kormányának, a Francia Köztársaságnak és a Spanyol Királyságnak a meghatalmazottjai, valamint a Bizottság meghatalmazottja adták elő érveiket.
V – A felek alapvető érvei
A 2005/29 irányelvről
27. A kérdést előterjesztő bíróság mindkét ügyben lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a belga törvény 54. cikkében előírt, kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom összhangban van‑e a 2005/29 irányelvvel.
28. A VTB először is az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát kérdőjelezi meg, mivel az olyan irányelv értelmezésére vonatkozik, amelynek átültetési határideje a vitatott események idején még nem járt le.
29. Ugyanezen okból, és az elfogadhatatlanságra való kifejezett hivatkozás nélkül a spanyol és a belga kormány azon a véleményen van, hogy az irányelv a jelen ügyhöz hasonló esetre nem alkalmazható. Különösen nem nyilváníthat a bíró valamely nemzeti rendelkezést alkalmazhatatlannak az irányelv megsértése miatt mindaddig, amíg az irányelv átültetési határideje le nem járt.
30. A Total, a Sanoma, a portugál kormány és a Bizottság azon a véleményen van, a belga törvény 54. cikkében előírt, kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom ellentétes az irányelvvel.
31. A Sanoma, a Total és a Bizottság szerint a kapcsolt ajánlat az irányelv szerinti „kereskedelmi gyakorlat” fogalmába tartozik. Mivel az irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok terén teljes harmonizációt valósít meg, a tagállamok kizárólag olyan gyakorlatokat tilthatnak meg „minden körülmény között”, amelyek – az irányelv 5. cikkének (5) bekezdésével összhangban – az irányelv I. mellékletében nevesítésre kerülnek. Mivel azonban a kapcsolt ajánlat önmagában nem került nevesítésre a mellékletben, per se nem tiltható meg, hanem csupán akkor, ha a nemzeti bíró az adott ügy konkrét körülményeire tekintettel az irányelv 5. cikkének feltételeit teljesültnek látja. Ennek következtében a belga törvény 54. cikkében előírt általános tilalom sérti az irányelvet. E tekintetben a Bizottság még hozzáteszi, hogy ez a tilalom mindenesetre nem szükséges a fogyasztóknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni megfelelő védelméhez, és nem is arányos a céljára tekintettel.
32. A portugál kormány álláspontja arra korlátozódik, hogy a belga törvény 54. cikke annyiban sérti az irányelvet, amennyiben a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó általános tilalmat állapít meg, jóllehet a belga törvény az 55. és 56. cikkben bizonyos kivételeket ír elő.
33. A VTB, valamint a belga és a francia kormány ezzel ellentétes álláspontot képvisel.
34. A VTB szerint a kapcsolt ajánlatok nem tartoznak az irányelv szerinti „kereskedelmi gyakorlat” fogalmába, és ennek megfelelően az irányelv hatálya alá sem. Mindenesetre az irányelv 5. cikke nem zárja ki, hogy a tagállamok más tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat is megállapítsanak, mint amelyeket az I. melléklet felsorol.
35. A belga kormány szerint sem tartoznak a kapcsolt ajánlatok az irányelv értelmében vett „kereskedelmi gyakorlat” fogalma alá. Úgy pontosít, hogy az kapcsolt ajánlatok sokkal inkább belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló rendeletre vonatkozó javaslat(4) alá lennének besorolhatók, amely a kapcsolt ajánlatokat másképp kezeli, mint az irányelv hatálya alá tartozó kereskedelmi gyakorlatokat. Mivel azonban ezt a javaslatot 2006‑ban visszavonták, a belga hatóságok joggal indultak ki abból, hogy a kapcsolt ajánlatok nem minősülnek „kereskedelmi gyakorlatnak”. Ennek következtében a belga jogalkotó az irányelv átültetése során nem abból indult ki, hogy a belga törvény 54. cikkét módosítania kellene, vagy az irányelv 5. cikkének fényében kellene értelmeznie.
36. A francia kormány lényegében hasonló érveket ad elő, mint a belga kormány, és hozzáfűzi, hogy amennyiben az irányelv a tagállamokat arra kötelezi, hogy tiltsák meg a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, ez mindenesetre nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a fogyasztóvédelem céljából más kereskedelmi gyakorlatokat is megtiltsanak, függetlenül az irányelv értelmében vett tisztességtelen jellegüktől. Idetartoznak azok a kapcsolt ajánlatok, amelyek az irányelv hatályán kívül esnek.
A – Az EK 49. cikkről
37. A C‑299/07. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül azt is megkérdezi, hogy a belga törvény 54. cikkében előírt, kapcsolt ajánlatra vonatkozó tilalom sérti‑e az EK 49. cikket.
38. A VTB, csakúgy mint a spanyol, a belga és a francia kormány, a kérdés nemleges megválaszolását javasolja.
39. A VTB szerint a kérdéses tilalom, amely különségtétel nélkül alkalmazandó mind a belga kereskedőkre, mind a más tagállambeli kereskedőkre, nem jár az utóbbiak számára gazdasági többletköltségekkel vagy további eljárási díjakkal, amelyek alkalmasak lennének a szolgáltatásnyújtás szabadságának a korlátozására. Mindenesetre az ilyen tilalmat a közérdek, így különösen a fogyasztóvédelem is igazolja.
40. A belga és a francia kormány szerint az EK 49. cikk nem releváns a kérdés megválaszolása szempontjából. E tekintetben a francia hatóságok arra hivatkoznak, hogy a kérdéses ajánlatok áruk (a C‑261/07. sz. ügyben üzemanyag, a C‑299/07. sz. ügyben fehérnemű) értékesítésére vonatkoznak, és nem szolgáltatásokéra. Abban az esetben, ha az irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a belga törvény, a kapcsolt ajánlatok tilalmát sokkal inkább az áruk szabad mozgását szabályozó EK 28. Cikkre tekintettel kellene értelmezni, amire egyébként a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában utal is.
41. Így a belga törvényben előírt, a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom a Keck és Mithouard ügyben hozott ítélet (a C‑267/91. sz. és C‑268/91. sz. egyesített ügyekben 1993. november 24‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑6097. o.]) értelmében értékesítési módozatnak minősül, és következésképpen nem alkalmas az áruk szabad mozgásának a korlátozására, mivel az ezen ítéletben kimondott két feltétel teljesült. A tilalom valóban minden gazdasági szereplőre alkalmazandó, aki tevékenységét belga területen gyakorolja, és jogilag és ténylegesen is vonatkozik mind a hazai termékek, mind a más tagállambeli termékek értékesítésére. Végül a francia kormány szerint a kérdéses tilalmat mindenesetre egyrészt közérdeken alapuló kényszerítő indok, különösen a fogyasztóvédelem és a kereskedelmi ügyletek tisztességességének biztosítása is igazolja, másrészt arányos is céljára tekintettel, mivel az előírások szerint a tilalom alóli több kivétel is fennáll.
42. A spanyol kormány másfelől kizárja az EK 49. cikk alkalmazását olyan tisztán belföldi helyzetekre, mint a jelen ügyben, ahol minden elem egy tagállamra korlátozódik. A jelen ügy ténylegesen Belgiumban honos vállalkozásokat érint, amelyek Belgium területén nyújtanak szolgáltatásokat.
43. Ezzel szemben a Sanoma, a portugál kormány és bizonyos mértékig a Bizottság is abból indul ki, hogy a belga törvény 54. cikkében előírt, kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom sérti az EK 49. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtási szabadságot.
44. A Sanoma különösen azzal érvel, hogy a szabad szolgáltatásnyújtásra vonatkozó joga annyiban sérül, hogy az értékesítését Belgiumban nem reklámozhatja olyan mértékben, ahogyan azt más, a kapcsolt ajánlatokat megengedő tagállamokban (különösen Hollandiában és Luxemburgban) teszi. A Sanoma megállapítja továbbá, hogy a belga ügyfelei a tilalom miatt nem használhatják a kedvezményre jogosító kuponokat, amelyeket Flandriában és Hollandiában megjelenő – de egész Belgiumban terjesztett – holland újságokban jelentettek meg. Végül a Sanoma azon a véleményen van, hogy az irányelv által megvalósított teljes harmonizáció alapján a kérdéses tilalom nem is igazolható. Mindenesetre egy ilyen tilalom nem szükséges, és nem is arányos a fogyasztók védelme és a tisztességes verseny biztosítása tekintetében.
45. A Bizottság ismételten többértelmű választ javasol.
46. Még ha a francia kormányéhoz hasonló érveket is hoz fel, abból indul ki, hogy a jelen esetben az EK 28. cikk az alkalmazandó előírás, és hogy a Keck és Mithouard ügyben hozott ítéletet alkalmazva a vitatott kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom nem tartozik ezen előírás hatálya alá. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy nem szükséges a szolgáltatásnyújtás szabadságának szempontjából elvégezni a vizsgálatot, mivel olyan körülmények között, mint a jelen ügyben, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében ez a szabadság teljesen másodlagos az áruk szabad mozgásához képest, és ahhoz hozzárendelhető (lásd különösen a Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑607. o.] 31. pontját). Ezenfelül a Bizottság utal arra is, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban elvégzett vizsgálat nem terjed ki a szolgáltatásnyújtás szabadságának esetleges korlátozására.
47. A Bizottság tisztán óvatosságból mégis megvizsgálja ezt a kérdést, aminek során arra a következtetésre jut, hogy a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom egyértelműen a szolgáltatásnyújtás szabadságának olyan sérelmét képezi, amely túllép a fogyasztóvédelem és a tisztességes kereskedelem céljának eléréséhez szükséges mértéken.
VI – Jogi értékelés
A – Bevezető megjegyzések
48. A 2005. május 11‑én az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott 2005/29 irányelv célja, hogy egységes jogi keretet teremtsen a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozására. Ezt a célt az (5) preambulumbekezdés szerint a Közösség tagállamaiban a tisztességes joggyakorlás harmonizálásával lehet elérni a belső piacon fellépő akadályok leküzdése érdekében(5). Szabályozási célja tehát ezen életviszonyok teljes harmonizációja közösségi szinten(6).
49. A 2005/29 irányelv 20. cikke szerint már az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba lépett, azaz 2005. június 12‑én. A 19. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak az irányelvet a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések elfogadása útján 2007. június 12‑ig kellett átültetniük a nemzeti jogba, bizonyos szigorúbb nemzeti szabályok tekintetében ugyanakkor egy további hatéves átmeneti időszak állt rendelkezésükre. E törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket mindazonáltal csak 2007. december 12‑től kellett alkalmazni.
50. A Belga Királyság ezt az átültetési kötelezettséget formálisan a kereskedelemi gyakorlatokról, valamint a fogyasztók tájékoztatásáról és védelméről szóló 1991. július 14‑i törvény módosításáról szóló, 2007. június 5‑i törvény(7) elfogadásával teljesítette, amely 2007.december 1‑jén lépett hatályba. A kérdést előterjesztő bíróság azonban az előzetes döntéshozatalra utaló határozataiban egy korábbi nemzeti rendelkezésre, nevezetesen a belga törvény 54. cikkére hivatkozik, amely már a 2005/29 irányelv hatálybalépésekor is létezett, és kételyeinek ad hangot ezen rendelkezésnek a közösségi joggal való összeegyeztethetősége tekintetében.
B – A kérelem elfogadhatósága
1. Megengedett értelmezési tárgy
51. Az EK 234. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárásban a megengedett értelmezési tárgy kizárólag közösségi jogi norma lehet. Ide tartoznak az elsődleges és másodlagos jog szabályai. A Rechtbank van koophandel előzetes döntéshozatali kérdései annyiban megengedett értelmezési tárgyra vonatkoznak, hogy a Bíróságtól az EK 49. cikknek és a 2005/29 irányelvnek az értelmezését kérik.
52. A kérelem elfogadhatósága szempontjából álláspontom szerint jelentéktelen az a körülmény, hogy a 2005/29 irányelv átültetési határideje a nemzeti bíróság arra irányuló döntésének időpontjában, hogy a Bíróságtól ezen jogi norma értelmezését kéri, még nem telt le, mivel a 2005/29 irányelv 2005. június 12. óta mindenképpen hatályban volt, és ezzel a tagállamokra nézve jogilag kötelező jogszabályként létezett(8).
53. A Bíróság az EK 234. cikke szerinti előzetes döntéshozatal keretében a közösségi intézmények jogi aktusainak érvényességéről és értelmezéséről dönt, anélkül hogy lényeges lenne, hogy ezek a jogi aktusok közvetlenül alkalmazandók‑e, vagy sem(9). Egy irányelv, amelynek átültetési határideje még nem járt le, ilyen jogi aktus, és ezért a Bíróságtól lehet kérni az ezzel kapcsolatos előzetes döntéshozatalt, ha a kérelem egyébként megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított elfogadhatósági feltételeknek(10).
2. Az előterjesztett kérdések relevanciája
54. Az előterjesztett kérdések relevanciája kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy az EK 234. cikkben meghatározott eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek keretében az előbbi az utóbbiak számára a közösségi jog értelmezését nyújtja, amelyre a nemzeti bíróságoknak az előttük folyamatban lévő ügyek eldöntéséhez van szüksége(11).
55. Ezen együttműködés keretében kizárólag a jogvitában eljáró, a meghozandó bírósági határozatért felelősséget viselő nemzeti bíróságra tartozik, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje az előzetes döntéshozatalnak az ítélethozatalhoz való szükségességét, valamint a Bíróság elé terjesztett kérdéseinek a relevanciáját. Tehát ha az előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság alapvetően köteles határozni róluk(12).
56. A Bíróság mindazonáltal azt is kimondta, hogy a Bíróság feladata áttekinteni azokat a feltételeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult, annak érdekében, hogy megvizsgálja hatáskörének fennállását. Csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az eléje terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson(13).
57. Mindazonáltal a VTB, a spanyol és a belga kormány nem tudtak elfogadható érveket felhozni azon állítás mellett, hogy a 2005/29 irányelv értelmezése nem releváns az alapeljárás eldöntéséhez. Sokkal inkább szólnak érvek az előterjesztett kérdések relevanciája mellett.
58. Így meg kell állapítani, hogy az alapeljáráshoz vezető események csak néhány hónappal az átültetési határidő 2007. június 12‑i lejárta előtt történtek. Ezen időpontban a nemzeti jogot még nem igazították az irányelvhez, és nem tűnt úgy, hogy a Belga Királyság fontolóra veszi a kapcsolt ajánlatok általános tilalmának feloldását, amit a nemzeti bíróság is tudott, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokből egyértelműen kitűnik(14).
59. Abban az esetben, ha nem kizárható, hogy a belga törvény a 2005/29 irányelvvel ellentétes, a nemzeti bíróság funkcionális közösségi bíróságként szükség esetén köteles lenne eltekinteni a megfelelő nemzeti rendelkezés alkalmazásától. Ez a közösségi jognak a nemzeti joggal szembeni elsőbbségéből következik(15), mindenekelőtt azonban a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismert azon tagállami kötelezettségből, hogy az EK 10. cikk (2) bekezdése és az EK 249. cikk (3) bekezdése alapján minden intézkedést meg kell tenni, amely az érintett irányelvben előírt cél eléréséhez szükséges.
60. Ehhez kapcsolódik az a kötelezettség, hogy a tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, ami az irányelv céljának elérését meghiúsítaná. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Szerződésnek a fent említett rendelkezéseiből a kérdéses irányelvvel összefüggésben értelmezve az következik, hogy a tagállamoknak az átültetésre előírt határidőn belül tartózkodniuk kell az olyan jellegű intézkedések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék a szóban forgó irányelv által meghatározott célt(16). Ez a tartózkodási kötelezettség kiterjed a tagállamok valamennyi hatóságára, beleértve hatáskörük keretében a bíróságokat is(17). E hatóságok és bíróságok adott esetben kötelesek annak vizsgálatára, hogy az átültetési határidő lejárta előtt elfogadott nemzeti jogi aktusok sértik‑e az irányelv céljának elérését(18).
61. Ennek megfelelően a Bíróság az Adeneler és társai ügyben hozott ítéletében(19) úgy döntött, hogy az irányelv hatálybalépésének napjától kezdve a tagállami bíróságok a lehető legteljesebb mértékben kötelesek tartózkodni a belső jog olyan értelmezésétől, amely az irányelv átültetésére előírt határidő leteltét követően jelentősen veszélyeztetheti az említett irányelv által elérni kívánt eredmény megvalósítását. Emellett figyelembe kell venni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nemcsak azokat a nemzeti rendelkezéseket kell az irányelv hatálya alá tartozónak tekinteni, amelyeknek kifejezett célja az irányelv átültetése, hanem az irányelv hatálybalépését követően azokat a már meglévő nemzeti rendelkezéseket is, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy biztosítsák a nemzeti jog összhangját az irányelvvel(20).
62. Amennyiben tehát egy nemzeti bíróban a jelen ügyhöz hasonlóan feltámad a gyanú, hogy a nemzeti jogszabály alkalmas az átültetendő irányelv céljának az átültetési határidő utáni meghiúsítására(21), köteles már az átültetési idő alatt megtenni a szükséges intézkedéseket. Alapvetően ide tartozik az a lehetőség is, hogy az ellentétes nemzeti jogot ne alkalmazza, amennyiben a hatályos jog irányelvvel összeegyeztethető értelmezése nem jön szóba(22).
63. A belga törvény 54. cikkének nem alkalmazása így azzal járt volna, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak a VTB és a Galatea a Total, illetve a Sanoma ellen benyújtott eltiltás iránti keresetét minden valószínűség szerint el kellett volna utasítania.
64. Mindezek alapján nem vonható kétségbe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések relevanciája.
65. Következésképpen a kérdések elfogadhatók.
C – A belga törvény 54. cikkének összeegyeztethetősége a 2005/29 irányelvvel
66. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az EK 234. cikke alapján megindult eljárásban nem jogosult egy nemzeti intézkedésnek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről dönteni. Mindazonáltal minden tanácsot megadhat a kérdést előterjesztő bíróság számára a közösségi jog értelmezéséhez, ami lehetővé teszi számára, hogy az összeegyeztethetőség kérdését az előtte folyamatban lévő eljárás eldöntésénél megítélje(23).
67. Mindkét kérelem annak megállapítására irányul, hogy a 2005/29 irányelvvel ellentétes‑e az olyan nemzeti rendelkezés, mint a belga törvény 54. cikke. E célból először is azt kell megvizsgálni, hogy egy ilyen rendelkezés szabályozási tárgyát tekintve a 2005/29 irányelv tárgyi hatálya alá tartozik‑e.
1. A „kereskedelmi gyakorlat” fogalma a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontjában
68. Ez azon kérdés megválaszolásától függ, hogy a kapcsolt ajánlatokat egyáltalán „kereskedelmi gyakorlatnak” lehet‑e tekinteni a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében. Ez a rendelkezés „az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai” tág meghatározását adja, ami meglátásom szerint probléma nélkül megengedi a kapcsolt ajánlatok e fogalomba való besorolását.
69. A kapcsolt ajánlatok legalább két különböző, árura vagy szolgáltatásra vonatkozó ajánlatnak az egy eladási egységként való összekapcsolásán alapulnak. Kapcsolt ajánlatokról tehát csak akkor lehet szó, ha a kapcsolás két vagy több különálló terméket érint. Az ilyen kapcsolások különböző formái közötti megkülönböztetési jegyek a kapcsolás fajtája és módja, azaz a mindenkori feltételek, amelyek mellett az ajánlattevő kialakítja az egyesített ajánlatot, és azt piacra viszi(24). Üzemgazdasági szempontból a kapcsolt ajánlatok ár- és kommunikációpolitikai intézkedést jelentenek, amely a két legfontosabb politika a marketingben. Mivel a verseny nélküli piacok ritkák, a versenyzőknek szinte mindig más ajánlattevőkkel szemben kell fellépniük, ezért a piaci szereplők – hogy elkülönüljenek a versenytársaiktól – kénytelenek olyan ajánlatokat kialakítani, amelyek nemcsak érdekesek, hanem erős vonzerőt is gyakorolnak a mindenkori fogyasztókra. A kapcsolt ajánlatok, különböző áruk és szolgáltatások egy ajánlatba való egyedi összefoglalása miatt és az ezen kombinációs formából eredő tényleges vagy látszólagos árkedvezmény miatt ösztönzőleg hatnak a vevőkre. Más szóval arra szolgálnak, hogy odacsalogassák a vevőket, és megnöveljék a vállalkozások szerzési potenciálját(25).
70. A kapcsolt ajánlatok fent leírt funkcióinak, valamint azon módjainak az alapulvétele mellett, amelyekkel a fogyasztó a mindennapokban találkozik, logikus azoknak a kereskedő által kifejtett olyan tevékenységként, illetve kereskedelmi kommunikációként – beleértve a reklámot és a marketinget is – való meghatározása, amely közvetlen kapcsolatban áll az eladásösztönzéssel vagy az értékesítéssel. Így a kapcsolt ajánlatok a 2005/29 irányelv 2. cikk d) pontja értelmében teljes mértékben megfelelnek a kereskedelmi gyakorlat fogalmának. Következésképpen a belga törvény 54. cikkében szabályozott kapcsolt ajánlatok a 2005/29 irányelv tárgyi hatálya alá tartoznak.
2. A 2005/29 irányelv személyi hatálya
71. Ugyanez vonatkozik a 2005/29 irányelv személyi hatályára is, mivel az ugyan közvetlenül a fogyasztók védelmét célozza, a jogszerűen kereskedő versenytársak gazdasági érdekei nem tartandók kevésbé védendőnek.
72. Ez először is a (6), de mindenekelőtt a (8) preambulumbekezdéséből következik, amely szerint a 2005/29 irányelv közvetetten védi a vállalkozásokat is az ezen irányelvet be nem tartó versenytársaiktól, így biztosítva a tisztességes versenyt az általa összehangolt területeken(26).
3. A két szabályozás struktúrájának vizsgálata
73. Annak megállapításához, hogy a 2005/29 irányelvvel ellentétes‑e egy olyan nemzeti rendelkezés, mint a belga törvény 54. cikke, szükséges a két szabályozás normatív céljára és szabályozási struktúrájára tekintettel való vizsgálata és összehasonlítása.
a) A 2005/29 irányelv szabályai
i) A nemzeti szabályok teljes és maximális harmonizációja, mint szabályozási cél
74. Amint a bevezetőben kifejtésre került(27), a 2005/29 irányelv célja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó tagállami jogszabályi előírások teljes harmonizációja. Ezenfelül nemcsak minimumharmonizációra törekszik, amint azt a fogyasztóvédelmi jog harmonizálására irányuló, ágazatokra vonatkozó jogi aktusok tették, hanem a nemzeti jogszabályi előírások maximális közelítésére, ami – bizonyos kivételektől eltekintve – megengedi a tagállamoknak szigorúbb szabályok fenntartását vagy bevezetését(28). Ezek mind a preambulum, mind az irányelv rendelkezéseinek értelmezéséből következnek.
75. Ez egyrészt a (11) preambulumbekezdésből következik, miszerint a nemzeti rendelkezések közelítése megteremti a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét. Másrészt a (12) preambulumbekezdés azt is kijelenti, hogy mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások világosan meghatározott jogi koncepción alapuló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat az Európai Unió egész területén szabályozó egységes szabályozási keretre támaszkodhatnak. A jogközelítés módszereire ismét utal a 2005/29 irányelv 1. cikke, amelyből kiderül, hogy a fogyasztóvédelem javításának és a belső piac tökéletesítésének célját szolgálja.
76. Az irányelv hatálya alá tartozó életviszonyokban az átfogó és maximális közösségi szintű szabályozás a (14) és (15) preambulumbekezdés kijelentéseiben is világos, ahol kifejezetten teljes közelítésről van szó. Ezen túlmenően ez következik a 2005/29 irányelv 4. cikkének belső piaci klauzulájából is, amely szerint a tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.
77. Kivételként a 2005/29 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a 2007. június 12‑ét követő hat év folyamán az ezen irányelv által közelített területen a tagállamok továbbra is alkalmazhatják azon nemzeti jogszabályaikat, amelyek megszorítóbbak és szigorúbbak ezen irányelvnél. Ez a kivétel ugyanakkor olyan nemzeti szabályokra korlátozott, amelyek minimális harmonizációs kikötéseket tartalmazó irányelveket hajtanak végre(29). A teljes harmonizáció alóli további kivételt tartalmaz végül a 3. cikk (9) bekezdése a 2002/65/EK irányelvben meghatározott „pénzügyi szolgáltatásokra” és az ingatlanokra vonatkozóan.
ii) A 2005/29 irányelv szabályozási struktúrája
78. A 2005/29 irányelv központi része az 5. cikk (1) bekezdésének generálklauzulája, amely előírja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát. Az 5. cikk (2) bekezdése meghatározza, hogy az egyes esetekben mi értendő „tisztességtelen” alatt. Eszerint a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, ha egyrészt ellentétes a „szakmai gondosság” követelményeivel, és másrészt „jelentősen torzíthatja” az átlagfogyasztó gazdasági magatartását. A (4) bekezdés szerint különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. és 7. cikk) vagy agresszív (8. és 9. cikk). Az (5) bekezdés utal az I. mellékletre, és az ott említett kereskedelmi gyakorlatokra, „amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek”. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.
79. A nemzeti bíróságok és hatóságok jogalkalmazása számára ebből az következik, hogy először is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok 31 esetét felsoroló I. mellékletbeli listával kell kezdeni. Ha a kereskedelmi gyakorlat az egyik tényállás alá sorolható, meg kell tiltani; további vizsgálatra – például a hatások tekintetében – nem kerül sor. Ha a konkrét tényállás nem tartozik a lista által tiltott gyakorlatok közé, azt kell megvizsgálni, hogy a generálklauzula által szabályozott esetek egyike – megtévesztő vagy agresszív – áll‑e fenn. Csak ha nem ez a helyzet, akkor alkalmazandó közvetlenül a 2005/29 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének generálklauzulája(30).
b) A belga törvény szabályai
80. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében minden tagállam, amely valamely irányelv címzettje, köteles a nemzeti jogrendjében valamennyi szükséges intézkedést meghozni az irányelv teljes érvényesülésének biztosítása céljából, az irányelv által követett célnak megfelelően(31). Ehhez kapcsolódik a nemzeti jogalkotó kötelezettsége, hogy az érintett irányelvet szabályszerűen átültesse a nemzeti jogba(32).
81. Először is meg kell állapítani, hogy a belga törvény a 2005/29 irányelvtől eltérő szabályozási struktúrát mutat, mivel az 54. cikkben az irányelvben magában elő nem írt tilalmat rendel el a kapcsolt ajánlatokra vonatkozóan. A belga törvénytől eltérően az irányelv a kereskedelmi gyakorlatok tisztességességéből indul ki, amíg a tilalom közelebbről körülírt jogi feltételei nem adottak(33). Így a belga törvénnyel ellentétes, a vállalkozások vállalkozói szabadságát előnyben részesítő szempontot követ, ami az in dubio pro libertate jogelvének felel meg(34).
82. Mivel a kapcsolt ajánlatok nem tartoznak az I. mellékletben említett azon kereskedelmi gyakorlatokhoz, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek, elvileg csak akkor tilthatók meg, ha tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot jelentenek, mert például az irányelv értelmében megtévesztőek vagy agresszívek. Ettől eltekintve a 2005/29 irányelv szerint tilalom csak akkor jön szóba, ha egy kereskedelmi gyakorlatot azért kell tisztességtelennek értékelni, mert ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, vagy jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását.
83. Nem állapítható meg azonban általános érvénnyel, hogy a kapcsolt ajánlatok tekintetében ez‑e a helyzet, hanem – ahogy a belga törvény maga is megállapítja(35) – sokkal inkább a konkrét kereskedelmi gyakorlat megítélésére van szükség az egyedi esetben. A (17) preambulumbekezdés szerint a közösségi jogalkotó is a 2005/29 irányelv 5–9. cikkének rendelkezésein alapuló eseti megítélés szükségességéből indul ki arra az esetre, ha egy kereskedelmi gyakorlat nem tartozik az I. mellékletben felsorolt kereskedelmi gyakorlatok közé(36).
84. A belga kormány eközben előadja, hogy a nemzeti jogalkotó ezt az értékelést maga végezte el a belga törvény 55–57. cikkében található kivételi tényállások megalkotásával. Ezzel szemben azonban felhozható, hogy – még ha az említett, kivételt képező tényállások a belga törvény 54. cikkének általános tilalmát valóban korlátozzák is – ez semmit nem változtat azon a körülményen, hogy a megengedett kereskedelmi gyakorlatok kimerítő felsorolásáról van szó, amely nem bővíthető a vállalkozói szabadság javára. A belga szabály koncepcióját tekintve statikus, és csak törvénymódosítás útján változtatható meg, hogy eleget tegyen az irányelv követelményeinek.
85. Ez az általános tilalom végeredményben arra vezet, hogy a tisztességtelen verseny jogának a 2005/29 irányelv által célzott liberális irányultságát az ellentétébe fordítja azáltal, hogy a tilalmat alapelvvé emeli, és a vállalkozói szabadságból kivételt csinál. Jogi szempontból a belga törvény 54. cikkének tilalma – függetlenül a kivételt képező tényállásoktól – a tiltott kereskedelmi gyakorlatok I. mellékletbeli felsorolásának nem figyelmen kívül hagyható kiterjesztését vonja maga után, ami a 2005/29 irányelvvel együtt járó teljes és maximális harmonizációra tekintettel azonban éppen hogy tiltott a tagállamok számára(37).
86. A belga törvény 54. cikke így az 55–57. cikk kivételt képező tényállásai ellenére szabályozási struktúráját tekintve láthatóan korlátozóbb, és kevésbé rugalmasan van kialakítva, mint a 2005/29 irányelv, amely a tisztességtelenség tényállási elemei meglétének megítélését követeli meg minden esetben(38).
87. A kereskedelmi gyakorlat tisztességességének konkrét körülményeken alapuló – különösen az átlagfogyasztó gazdasági magatartására gyakorolt hatására tekintettel való – megítélésének feladatát a közösségi jogalkotó a nemzeti bíróságokra és hatóságokra ruházza, amint azt a Bizottság helytállóan megállapította. Egyértelműen erre utal az irányelv (18) preambulumbekezdésének szövege(39). E hatóságok feladata a 11. és 12. cikk szerint a nemzeti szinten létrehozandó szankciórendszer keretében az irányelv betartásának végrehajtása(40). Ha azonban a belga jogalkotó a kizárólagosan megengedett kereskedelmi gyakorlatokat törvényileg állapítja meg, és az állami jogértelmező és –végrehajtó szerveknek, amelyek ennyiben ugyanilyen mértékig a 2005/29 irányelv címzettjei, nem hagy mérlegelési jogkört, az irányelv hatékony átültetésének célja tagállami szinten meghiúsul(41).
88. Összefoglalva megállapítható, hogy a belga törvény 54. cikkéhez hasonló nemzeti szabály, amely a kapcsolt ajánlatok általános tilalmát rendeli el, anélkül hogy előírná a konkrét eset körülményei figyelembevételének lehetőségét, természeténél fogva megszorítóbb és szigorúbb, mint a 2005/29 irányelv szabályai(42).
89. Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a belga törvény 54. cikke olyan területet érint, amely teljes harmonizáció alá tartozik, és amelyre nem vonatkoznak a 2005/29 irányelv 3. cikke (5) bekezdésének átmeneti rendelkezései. Mindenesetre nem állapítható meg, hogy a belga törvény 54. cikke mennyiben ülteti át az abban említett irányelvet(43) Ezt a belga kormány sem állította. Éppily kevéssé alkalmazható a 2005/29 irányelv 3. cikke (9) bekezdésének kivételi szabálya.
4. A belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat visszavonásáról
90. Kérdés, hogy milyen következményekkel jár a belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat visszavonása a jelen értelmezésre. A belga kormány ugyanis a francia kormány támogatásával lényegében arra hivatkozik, hogy abból indult ki, hogy ezen rendelet szabályozási tárgya többek között a kapcsolt ajánlatokat is felöleli. Véleménye szerint a bizottsági javaslat visszavonása nem engedi meg azt a következtetést, hogy a 2005/29 irányelv tárgyi hatálya most már ezt a területet is lefedheti.
91. Meglátásom szerint a belga kormány nem hivatkozhat eredményesen a bizalomvédelemre, főképp mivel az általa hivatkozott bizalom csupán egy közösségi jogi normára vonatkozó javaslatra vonatkozik, amely sosem lépett hatályba. Amint maga is előadja, a rendelet és az irányelv jogalkotási eljárásai részben egy időben zajlottak. Egy, a Tanácsban részt vevő tagállam alkotmányos képviselőjeként a belga kormány mindkét jogalkotási eljárásban megfelelően részt vett, és ezért mindig informálva volt azok előrehaladásáról. Ezért jogerősen nem hivatkozhat arra, hogy nem volt tudomása a két jogalkotási eljárás eseményeiről(44).
92. A Bíróság hangsúlyozta a tagállamok Tanácsban képviselt kormányainak különleges felelősségét az irányelvek átültetése terén. Így abból a körülményből, hogy az irányelvek előkészítő munkáiban részt vesznek, arra következtetett, hogy olyan helyzetben kell lenniük, hogy a megállapított határidőn belül a végrehajtásukhoz szükséges jogszabályi szövegeket kidolgozzák(45).
93. Ezért a belga kormánynak adott esetben legkésőbb a bizottsági javaslat visszavonásának időpontjában(46) meg kellett volna vizsgálnia, mennyiben terjed ki a 2005/29 irányelv tárgyi hatálya az eddig a tervezett rendelet által lefedett területekre. Az ilyen eljárás szükségessége nyilvánvaló volt, főképp mivel a 2005/29 irányelv eredeti változata szerint azért készült, hogy egyrészt általános, szubszidiárius szabályokat vezessen be a közösségi fogyasztóvédelmi jog területén, és másrészt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tagállami szabályainak teljes harmonizációját érje el(47). Mivel a visszavonásra olyan időpontban került sor, amikor a 2005/29 irányelv átültetésének határideje még nem telt le, a belga jogalkotó feladata volt, hogy ezt a felismerést a nemzeti jog közelítése során figyelembe vegye.
94. Így ezt az érvet el kell utasítani.
5. Következtetés
95. A fenti megfontolások alapján az az álláspontotm, hogy a 2005/29 irányelvvel ellentétes a belga törvény 54. cikkéhez hasonló nemzeti szabály.
D – A belga törvény 54. cikkének összeegyeztethetősége az alapszabadságokkal
96. A C‑299/07. sz. ügyben előterjesztett kérdés továbbá annak megállapítására is irányul, hogy ellentétes‑e az EK 49. cikkével a belga törvény 54. cikkéhez hasonló nemzeti szabály.
97. Bár a C‑261/07. sz. ügyet érintő előzetes döntéshozatali kérdésben nem ismerhető fel kifejezetten az EK 49. cikkének értelmezésére irányuló megfelelő kérelem, a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásában kifejezetten megemlíti ezt a problémát. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak kötelessége a nemzeti bíróság részére a közösségi jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához esetleg szükséges összes értelmezési szempontját megadni, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság – kérdései megfogalmazásában – utalt‑e azokra, vagy sem(48). Tekintettel a hatásokra, amelyeket az előzetes döntéshozatalnak a Belga Királyság jogrendszerére gyakorolni fog, nélkülözhetetlennek tűnik számomra, hogy a C‑261/07. sz. ügy vizsgálata keretében is kitérjek az EK 49. cikkre.
98. Előzetesen mindenesetre azt kell vizsgálni, hogy az EK‑Szerződés rendelkezései egyáltalán szóba jönnek‑e vizsgálati mérceként, és a konkrét ügyben mely alapszabadságok lennének alkalmazandók adott esetben.
1. Az alapszabadságok mint vizsgálati kritérium
99. Bár a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelel az, hogy ha valamely területet közösségi szinten harmonizáltan szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést e harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig a Szerződés alapján kell megítélni(49), ugyanakkor – amint arra a Bizottság joggal utal – emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok legkésőbb 2007. december 12‑ig voltak kötelesek átültetni a 2005/29 irányelvet(50). Amint a fentiekben kifejtésre került, a nemzeti bíróság feladata volt annak vizsgálata, hogy a nemzeti jognak az irányelvvel összhangban álló értelmezése még az átültetési határidő lejárta előtt szükséges volt‑e az irányelv célja elérésének biztosításához. Ez a probléma mindazonáltal nem érintette az EK‑Szerződés alapszabadságokat szabályozó, átültetést nem igénylő, közvetlenül alkalmazandó rendelkezéseit, így azok alapvető alkalmazhatósága vitán felül állt. Ezen okból azon a véleményen vagyok, hogy a 2005/29 irányelv mellett az EK‑Szerződés rendelkezései is felmerülnek vizsgálati kritériumként, legalábbis ami a jelen alapeljárást illeti.
2. Az alapszabadságok hatálya
100. A Rechtbank van koophandel te Antwerpen a C‑299/07. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatalra utaló határozatában megvizsgálja a vitatott nemzeti szabályok közösségi joggal való összeegyeztethetőségét a szolgáltatásnyújtás szabadsága és az áruk szabad mozgása elsődleges jogi rendelkezéseinek fényében. Ennek során a vizsgálat súlypontját az EK 28. cikkre helyezi. A belga és a francia kormány, valamint a Bizottság álláspontjuk alátámasztásaként arra hivatkoznak, hogy az áruk szabad mozgása, és nem a szolgáltatásnyújtás szabadsága áll a két ügy középpontjában.
a) Szolgáltatásnyújtás szabadsága
101. A szolgáltatások az EK 50. cikk szerint a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások. A Sanoma saját elmondása szerint számos újság – köztük a „Flair” hetilap – értékesítése során díj ellenében marketing és reklámszolgáltatásokat nyújt az Európai Unió több tagállamában, így például Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban. Ezen szolgáltatásokhoz tartozik az alapügy hátterében álló árkedvezmény közzététele a nevezett hetilapban. Így ez az EK 50. cikke szerinti szolgáltatásnak tekinthető.
102. A C‑261/07. sz. ügy előzetes döntéshozatalra utaló határozatáből szintén kitűnik, hogy a Total ingyenes segítségnyújtási szolgáltatást kínál ügyfeleinek, amelyet egy harmadik vállalkozás, a Touring nyújt. Jóllehet a két vállalkozás közötti szerződéses viszony részletei nem ismertek, ki lehet indulni abból, hogy a Touring díj ellenében nyújt szolgáltatást a Total részére.
b) Áruk szabad mozgása
103. A fogyasztó szemszögéből azonban – ami meglátásom szerint a leglényegesebb – az újság megvásárlása egy árkedvezményre vonatkozó ajánlattal összekapcsolva, ahogy az a C‑299/07. sz. ügyben történt, végül is egy áru, és nem egy szolgáltatás igénybe vételét jelenti, aminek az a következménye, hogy az áruk szabad mozgásának tárgyi hatálya megnyíltnak tekinthető.
104. Ugyanez vonatkozik a C‑261/07. sz. ügy alapjául szolgáló tényállásra, amelyben elsősorban üzemanyag, azaz áru megszerzéséről van szó. Bár a fogyasztónak hasznára válik a Totallal kapcsolatban lévő vállalkozás, a Touring ingyenes segítségnyújtási szolgáltatása, a fogyasztó az árut nem egyedül az ahhoz kapcsolt szolgáltatás miatt veszi meg. Ezek – a kapcsolt ajánlatok funkciójának megfelelően – sokkal inkább a vásárlásra való ösztönzést szolgálják(51).
105. Következésképpen mindkét alapszabadság hatálya megnyílt.
c) A szolgáltatásnyújtás szabadságának és az áruk szabad mozgásának viszonya
106. Kérdéses, hogy ezek az alapvető szabadságok milyen viszonyban állnak. A belga és a francia kormány érvei úgy értelmezendők, hogy véleményük szerint az áruk szabad mozgása elsőbbséggel bír a szolgáltatásnyújtás szabadságával szemben.
107. Ha egy nemzeti intézkedés mind az áruk, mind a szolgáltatások szabad mozgását korlátozza, a Bíróság azt valójában főszabály szerint csak ezen alapszabadságok egyikére tekintettel vizsgálja, ha kiderül, hogy a konkrét esetben az egyik szabadság a másikhoz képest teljesen másodlagos, és ahhoz hozzárendelhető(52). Ezentúl figyelembe kell venni, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága az EK 50. cikk szerint az áruk szabad mozgásához képest szubszidiárius.
108. A jelen ügyekben azonban a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem tekinthető egyszerűen szubszidiáriusnak az áruk szabad mozgásához képest. Az áruk szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága közötti elhatárolás, ahogy azt a belga és a francia kormány javasolja, csak az ugyanazon teljesítési kapcsolaton belüli úgynevezett „vegyes teljesítés” esetén merül fel(53).
109. Ahogy a Bizottság helyesen felismerte(54), a két alapszabadság eltérő jogviszonyokat érint – az egyik oldalon a vállalkozások közötti kapcsolatot, a másik oldalon a vállalkozás és a fogyasztó közötti kapcsolatot –, így tehát egyik sem tekinthető a másikhoz képest másodlagosnak. Következésképpen a belga törvény 54. cikkének a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét a két alapszabadság fényében kell vizsgálni.
3. Az alapszabadságok korlátozása
a) Áruk szabad mozgása
i) Azonos hatású intézkedés
– Dassonville‑formula
110. Az áruk szabad mozgását különösen az Európai Közösség tagállamai közötti mennyiségi korlátozásokra és az azzal azonos hatású intézkedésekre vonatkozó, az EK 28. cikkben előírt tilalom biztosítja.
111. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések EK 28. cikk szerinti tilalma minden olyan tagállami szabályra kiterjed, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet(55). Még ha egy intézkedés nem is a tagállamok közötti kereskedelem szabályozását célozza, a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatása a lényeges, legyen az akár tényleges, akár potenciális(56). Egyébként az ítélkezési gyakorlat szerint a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt potenciális hatás is elég a konkrét esetben a határon átnyúló tényállás feltételezéséhez(57).
112. Az Oosthoek’s Uitgeversmaatschappij ügyben hozott ítéletében(58) a Bíróság megengedhetőnek tartotta az áruk szabad mozgásának a korlátozását az ajándékok holland tilalmával összefüggésben. Akkoriban azon az állásponton volt, hogy egy szabály, amely a reklám bizonyos formáit és az eladásösztönzés meghatározott módjait korlátozza vagy megtiltja – jóllehet a behozatalt közvetlenül nem szabályozza –, alkalmas lehet a behozatali mennyiség korlátozására, mivel akadályozza a behozott termékek eladási lehetőségeit. Nem zárható ki, hogy az érintett vállalkozásra nehezedő kényszer, amely abban áll, hogy vagy eltérő reklám- és eladásösztönzési rendszereket használ az egyes tagállamokban, vagy feladja a különösen hatékonynak tartott meglévő rendszerét, akkor is behozatali akadályt jelenthet, ha egy ilyen szabály megkülönböztetés nélkül érvényes mind a hazai, mind a behozott termékekre.
113. Ebben bizonyos párhuzamot látok a C‑299/07. sz. ügy alapjául szolgáló tényállással. A kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom ugyanis, amint azt a belga törvény előírja, jóllehet a behozatalt közvetlenül nem szabályozza, a vállalkozások számára bizonyos javak Belgiumban való eladását potenciálisan nehezebbé teheti, mint más tagállamokban, ahol a kapcsolt ajánlatok megengedettek. Ez érvényes például a finnországi székhelyű Sanoma vállalkozásra, amely saját elmondása szerint folyóirataiban több ajánlattevő kapcsolt ajánlatát is közvetíti, többek között Finnországban, Hollandiában és Luxemburgban, ahol nincs erre vonatkozó tilalom. Egy ilyen tilalom mindesetre azzal a következménnyel jár, hogy a Sanoma ilyen folyóiratokat Belgiumban csak akkor adhat el, ha megbizonyosodott róla, hogy a belga törvény előírásait betartják.
114. Ezzel legalábbis az EK 28. cikke értelmében vett azonos hatású intézkedés tág meghatározása szerint az áruk szabad mozgásának korlátozása állna fenn.
– Értékesítési feltétel
115. A Bíróság a Keck és Mithouard egyesített ügyekben hozott ítéletében(59) már kifejtette, hogy az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megtiltó nemzeti jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem alkalmas a Közösségen belüli kereskedelem akadályozására, amennyiben ezek minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és amennyiben mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a nemzeti termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.
116. A kapcsolt ajánlatok tagállami tilalma nem termékre vonatkozó szabály, mivel nem egy termék megnevezése, formája, méretei, tömege, összetétele, kialakítása, címkézése vagy csomagolása a tárgya(60). Sokkal inkább egy – meghatározott, az eladásösztönzést szolgáló marketingmódszereket(61) megtiltó – forgalmazási szabályról van szó, azaz végül is az ítélkezési gyakorlat értelmében vett értékesítési feltételről.
117. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatből(62) végül az is kitűnik, hogy a kapcsolt ajánlatok Belgiumban való felkínálásának tilalma egyformán érvényes a belföldi és külföldi gazdasági szereplőkre.
ii) Következtetés
118. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a belga törvény 54. cikkének a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalma minősül az EK 28. cikk értelmében vett azonos hatású intézkedésnek.
119. Ennek megfelelően egy ilyen tagállami szabály nem ellentétes az EK 28. cikkel.
b) Szolgáltatásnyújtás szabadsága
120. Az EK 49. cikk nemcsak a más tagállamban letelepedett szolgáltatóval szemben az annak honossága alapján alkalmazott bármiféle hátrányos megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem valamennyi korlátozás megszüntetését, akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben azok akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá teszik a valamely olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat(63).
121. A belga törvény 54. cikkének vitatott tilalma megnehezíti a Sanomához hasonló vállalkozás számára, hogy más vállalkozásnak reklámszolgáltatást nyújtson, amit az ezen törvényi rendelkezésben található meghatározás szerint árukapcsolásként kell besorolni. Amint bemutatásra került(64), a Sanoma gyakorlatilag arra kényszerülne, hogy minden reklámot megvizsgáljon, az összhangban van‑e a belga szabállyal, míg ilyen követelmény nem állna fenn olyan értékesítési országok tekintetében, ahol nincs ilyen tilalom. Ez a követelmény alkalmas arra, hogy a Sanoma és üzleti partnerei meghatározott – többek között a belgiumi olvasókat is megcélzó – közös ajánlataira vonatkozó hirdetést kevésbé vonzóvá tegye. Eszerint a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása áll fenn.
122. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 49. cikk nem alkalmazandó olyan tevékenységekre, amelyek elemeinek összessége nem minősül határokon átnyúló jellegűnek(65). Meg kell állapítani, hogy a C‑299/07. sz. ügytől eltérően a C‑261/07. sz. ügyben nem minden további nélkül kézenfekvő a határon átnyúló tényállás, annál is inkább, mivel mind a Total, mind a Touring székhelye Belgiumban van. Véleményem szerint mégsem zárja ki ez a körülmény az EK 49. cikk alkalmazását, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, hogy az EK 49. cikk mindig akkor alkalmazandó, ha egy szolgáltató egy, a székhelyétől eltérő tagállamban nyújt szolgáltatást, mégpedig függetlenül a szolgáltatás megrendelőjének székhelyétől(66). Amint a Total a beadványában kifejtette, a Total Assistance ajánlata több mint 35 európai országban érvényes. Azzal, hogy a Touring a Total ügyfeleinek Belgiumon kívül is segítséget nyújt, szerződéses partnereként az EK 49. cikk értelmében határon átnyúlóként jellemzendő szolgáltatást nyújt.
123. Egy általános, kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom, amely az üzemanyag megszerzéséhez között segélynyújtást az eset körülményei vizsgálatának lehetősége nélkül megtiltja, kétségtelenül alkalmas a leírt szolgáltatások tartós akadályozására. Következésképpen ez a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának tekintendő(67).
4. Igazolás
124. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy mivel a szolgáltatásnyújtás szabadsága a Közösség egyik alapvető elvét képezi(68), e szabadság korlátozása csak akkor fogadható el, ha az a Szerződéssel összeegyeztethető legitim célt szolgál, és közérdeken alapuló kényszerítő indokok igazolják, amennyiben – ha fennáll ez az eset – a korlátozás az elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas, és nem lépi túl az ahhoz szükséges mértéket(69).
a) A fogyasztóvédelem mint közérdeken alapuló nyomós indok
125. A vitatott nemzeti szabály szabályozási célja a fogyasztóvédelem, amint az már a törvény címéből is kiderül. A fogyasztóvédelmet az ítélkezési gyakorlat elismerte közérdeken alapuló nyomós indoknak, ami igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását(70).
b) A kapcsolt ajánlatok általános tilalmának alkalmassága
126. A már említett Oosthoek’s Uitgeversmaatschappij ügyben hozott ítéletben(71) a Bíróság megállapította, hogy az ajándékok felajánlása mint az eladásösztönzés eszköze a fogyasztókat tévedésbe ejtheti a termékek tényleges árát illetően, és torzíthatja a teljesítésen alapuló verseny feltételeit. Ennek megfelelően az ilyen kereskedelmi gyakorlatot ezen okból korlátozó vagy akár megtiltó szabályt alkalmasnak találta a fogyasztóvédelem és a kereskedelem tisztességességének előmozdítására.
127. Ugyan a kapcsolt ajánlatok fogalmilag nem azonosíthatók az ajándékokkal(72), mégis a nem átlátható kapcsolt ajánlatok is a fogyasztók megtévesztéséhez vezethetnek a meghirdetett áru-, illetve szolgáltatáskombináció valós tartalmát és tényleges tulajdonságait illetően. Megnövekedett megtévesztési lehetőség áll fenn különösen akkor, ha a vállalkozó lényeges információkat eltitkol, nem világos, nem érthető vagy kétértelmű módon közöl. Ha ezáltal a fogyasztóban téves elképzelés alakul ki a kapcsolt ajánlatok tárgyát képező ár-vagy szolgáltatáskombinációk kedvező árát, tulajdonságait vagy akár értékét illetően, úgy egyidejűleg elveszti lehetőségét ezen ajánlatnak más ajánlattevők megfelelő szolgáltatásaival való árbeli és minőségi összehasonlítására(73). Ennyiben a kapcsolt ajánlatok általános tilalma alkalmas a fogyasztókat fenyegető ezen veszély megelőzésére.
c) Szükségesség/arányosság
128. Véleményem szerint azonban a kapcsolt ajánlatok általános tilalma túlmegy azon, ami a fogyasztóvédelem céljának eléréséhez szükséges.
129. Egyetértek a Bizottsággal, hogy ez a védelem rugalmasabb és differenciáltabb előírásokkal is biztosítható, azáltal hogy csak azokat a kapcsolt ajánlatokat tiltja meg, amelyek az eset konkrét körülményeitől függően vagy megtévesztőnek, vagy agresszívnek ítélhetők, jelentősen torzítják vagy torzíthatják azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását. A 2005/29 irányelv megfelelő mintát jelent egy ilyen előíráshoz.
130. Egy differenciáltabb szabály azért is szükséges, mert – mint már bemutatásra került – nem minden kapcsolt ajánlat tekinthető tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak(74). Az arányosság alapelvének ezért csak olyan szabály felel meg, amely a szolgáltatásnyújtás szabadságát a legmesszebbmenően hagyja érvényesülni, és csak a fogyasztóvédelem szempontjából tiltja a káros kereskedelmi gyakorlatokat. Egy ilyen liberális előírásnak mindazonáltal ellentmond a belga törvény 54. cikkében előírthoz hasonló szabály, ha a kapcsolt ajánlatok általános tilalmát állítja fel, és az ilyen ajánlatoknak csak kimerítő jelleggel felsorolt típusait engedi meg(75).
131. Következésképpen a szolgáltatásnyújtás szabadságának aránytalan korlátozása fennáll.
5. Következtetés
132. Ennélfogva az EK 49. cikkel ellentétes a belga törvény 54. cikkéhez hasonló tagállami szabály.
VII – Végkövetkeztetések
133. A fenti megfontolások alapján javaslom, hogy a Bíróság a Rechtbank van koophandel te Antwerpen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire a következőképpen válaszoljon:
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, valamint a szolgáltatások szabad mozgását előíró EK 49. cikkel ellentétes a kereskedelemi gyakorlatokról, valamint a fogyasztók tájékoztatásáról és védelméről szóló 1991. július 14‑i törvény 54. cikkéhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely – a törvényben kimerítően felsorolt kivételekkel – megtiltja az eladó által a fogyasztó részére tett mindenfajta kapcsolt ajánlatot, amelynek keretében az áruk, szolgáltatások, egyéb javak, vagy a megszerzésükre feljogosító utalványok visszterhes vagy ingyenes megszerzése egyéb, akár ugyanolyan áruk vagy szolgáltatások megszerzéséhez van kötve – mégpedig az eset körülményeitől függetlenül, különösen függetlenül a konkrét ajánlatnak az átlagfogyasztóra gyakorolt esetleges hatásaitól, és függetlenül attól, hogy ezt az ajánlatot az adott körülmények között a szakmai gondossággal vagy a tisztességes kereskedelmi szokásokkal ellentétesnek kell‑e tekinteni.