A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2014. szeptember 18.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – EUMSZ 56. cikk – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – 96/71/EK irányelv – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – Nemzeti szabályozás, amely előírja az ajánlattevők és alvállalkozóik számára, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, hogy a közbeszerzési szerződés tárgyát képező szolgáltatásokat teljesítő alkalmazottaik számára minimálbért fizetnek – Másik tagállamban székhellyel rendelkező alvállalkozó”
A C‑549/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberg (Németország) a Bírósághoz ugyanazon a napon érkezett, 2013. október 22‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Bundesdruckerei GmbH
és
a Stadt Dortmund
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: M. Safjan tanácselnök, A. Prechal (előadó) és K. Jürimäe bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Bundesdruckerei GmbH képviseletében W. Krohn Rechtsanwalt,
– a Stadt Dortmund képviseletében M. Arndts, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és T. Müller, meghatalmazotti minőségben,
– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Pálfy M., meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében S. Grünheid, J. Enegren és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 56. cikk és a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16‑i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997. L 18., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 431. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Bundesdruckerei GmbH (a továbbiakban: Bundesdruckerei) és a Stadt Dortmund (Dortmund város, Németország) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya a Stadt Dortmund szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési eljárásával kapcsolatos ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő azon kötelezettség, hogy az ajánlattevők alvállalkozói által alkalmazott munkavállalók számára akkor is biztosítani kell az ajánlatkérőre vonatkozó tartományi szabályozásban előírt minimálbért, ha az érintett alvállalkozó székhelye másik tagállamban van, és az érintett közbeszerzési szerződés teljesítésével kapcsolatos valamennyi szolgáltatást ott fogják teljesíteni.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 96/71 irányelv „Hatály” című 1. cikke értelmében:
„(1) Ezt az irányelvet arra, a tagállamban letelepedett vállalkozásra kell alkalmazni, amely a szolgáltatások transznacionális nyújtása keretében munkavállalókat küld egy másik tagállam területére a (3) bekezdéssel összhangban.
[...]
(3) Ezt az irányelvet akkor kell alkalmazni, ha az (1) bekezdésben említett vállalkozás az alábbi transznacionális intézkedések valamelyikét megteszi:
a) munkavállalókat küld ki egy tagállam területére saját nevében és saját irányítása alatt, a kiküldő vállalkozás és a szolgáltatásnak az adott tagállamban működő címzettje között létrejött szerződés alapján, feltéve hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással;
vagy
b) munkavállalókat küld ki a tagállam területén a csoport tulajdonában lévő telephelyre vagy vállalkozáshoz, feltéve hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással;
vagy
c) munkaerő‑kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásként vagy munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozásként munkavállalót küld ki egy tagállam területén letelepedett vagy ott működő vállalkozáshoz, feltéve hogy a munkaerő‑kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás vagy a munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással.
[...]”
4 Ezen irányelvnek „A munkaviszonyra vonatkozó szabályok” [helyesen: munka‑ és foglalkoztatási feltételek] című 3. cikk (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy bármelyik állam jogát is kell alkalmazni a munkaviszonyra, az 1. cikk (1) bekezdésében említett vállalkozások biztosítják a területükön kiküldetésben lévő munkavállalóknak az alábbi kérdésekkel kapcsolatos, munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, amelyeket a munkavégzés helye szerinti tagállamban: [helyesen: A tagállamok gondoskodnak arról, hogy bármelyik állam jogát is kell alkalmazni a munkaviszonyra, az 1. cikk (1) bekezdésében említett vállalkozások a tagállamok területén kiküldetésben lévő munkavállalók részére az alábbi kérdésekkel kapcsolatosan a munkaviszonyra vonatkozó azon feltételeket biztosítsák, amelyeket a munkavégzés helye szerinti tagállamban:]
– törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés, illetve
illetve
– olyan kollektív megállapodás vagy választott bírósági határozat állapít meg, amelyet a (8) bekezdés értelmében általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak, amennyiben azok a mellékletben említett tevékenységekre vonatkoznak:
[...]
c) minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat; ez a pont nem vonatkozik a kiegészítő foglalkozási nyugdíjrendszerekre;
[...]
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az 1. cikk c) pontjában említett minimális bérszint fogalmát annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai, illetve gyakorlata határozzák meg, amelynek a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik.”
5 Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) „Szerződéskötési feltételek” című 26. cikke – a közbeszerzésről és a 2004/18 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 94., 65. o.) által történt hatályon kívül helyezéséig – az alábbiak szerint rendelkezett:
„Az ajánlatkérő szerv különleges feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve, hogy e feltételek összeegyeztethetők a közösségi joggal és szerepelnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban. A szerződés teljesítésére irányadó feltételek különösen szociális és környezetvédelmi tárgyúak lehetnek.”
A német jog
6 A legutóbb a 2013. augusztus 7‑i törvény (BGB1. 2013 I., 3154. o.) 2. §‑ának (78) bekezdésével módosított, a versenykorlátozás tilalmáról szóló, 2013. június 26‑án kihirdetett törvény (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen) (BGB1. 2013 I., 1750. és 3245. o., a továbbiakban: GWB) 102. és 104. §‑ában rendelkezik a közbeszerzési eljárások odaítélési eljárásával kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozó szabályokról, köztük a tartományi ajánlatkérők által odaítélt közbeszerzési szerződések felülvizsgálata tekintetében a Vergabekammern der Länder előtti jogorvoslatra vonatkozó szabályokról is.
7 A kollektív szerződések betartásának és a szociális színvonalnak, valamint a tisztességes versenynek a közbeszerzési szerződések odaítélése keretében történő biztosításáról szóló, 2012. január 10‑i Észak‑Rajna‑Vesztfália tartományi törvény (Gesetz über die Sicherung von Tariftreue und Sozialstandards sowie fairen Wettbewerb bei der Vergabe öffentlicher Aufträge) a következőképpen rendelkezik:
„(1) Azok a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzések, amelyek teljesítése a munkavállalók kiküldetéséről szóló törvény hatálya alá tartozik, […]
(2) A közúti és vasúti közösségi közlekedés tárgyában […] közbeszerzések […]
(3) A szolgáltatásnyújtásra irányuló, az (1) és (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó közbeszerzések csak olyan vállalkozások számára ítélhetők oda, amelyek az ajánlattételkor az ajánlatkérőnek címzett nyilatkozatban írásban kötelezettséget vállalnak arra, hogy alkalmazottaik részére […] a szolgáltatásnyújtásért 8,62 eurós minimálórabért fizetnek. A vállalkozásoknak a kötelezettségvállalásról szóló nyilatkozatukban meg kell jelölniük, hogy vállalkozásuk kollektív szerződés keretében milyen jellegű kötelezettséget vállal, valamint fel kell tüntetniük a szolgáltatások teljesítése érdekében igénybe vett alkalmazottaknak fizetendő minimálórabér összegét. A minimálórabér összegét a munkaügyért felelős miniszter rendeletében a 21. §‑ban foglaltaknak megfelelően módosíthatja.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8 2013 májusában a Stadt Dortmund az Európai Unió egészére kiterjedő közbeszerzési eljárást indított, amelynek tárgya e város településrendezési és építésügyi hivatala részére végzett iratdigitalizálás és adatkonvertálás volt. A közbeszerzés értéke körülbelül 300 000 euró volt.
9 Az ajánlati felhívás dokumentációjában szereplő különleges feltételek 2. pontja, amelynek célja a TVgG – NRW rendelkezéseinek betartása volt, tartalmazott egy ajánlattevő által aláírandó iratmintát, amelyben az kijelentette, hogy kötelezettséget vállal arra, hogy munkavállalói számára 8,62 eurós minimálórabért fizet, és hogy e minimálbér biztosítására vonatkozóan alvállalkozóitól is megköveteli a kötelezettségvállalást.
10 A Bundesdruckerei 2013. június 24‑i levelével tájékoztatta a Stadt Dortmundot, hogy amennyiben a közbeszerzési szerződést neki ítélnék oda, az annak tárgyát képező szolgáltatásokat kizárólag egy másik tagállamban, a jelen esetben Lengyelországban teljesítené, egy e tagállamban székhellyel rendelkező alvállalkozó útján. A Bundesdruckerei levelében jelezte, hogy ennek az alvállalkozónak nem áll módjában, hogy kötelezettséget vállaljon a TVgG – NRW rendelkezéseiben előírt minimálbér biztosítására, mivel e tagállamban sem a kollektív szerződések, sem törvény nem rendelkezik ilyen mértékű minimálbérről, továbbá az említett államban az ottani életkörülményekre tekintettel nem is szokványos az ilyen mértékű minimálbér fizetése.
11 A Bundesdruckerei ilyen feltételek mellett azt kérte a Stadt Dortmundtól, hogy erősítse meg, hogy az ajánlati felhívás dokumentációjában szereplő különleges feltételeknek – a TVgG – NRW rendelkezéseinek betartásával kapcsolatos – 2. pontjában foglalt kötelezettségeket az általa igénybe venni szándékozott alvállalkozóra nem kell alkalmazni. A Bundesdruckerei hozzátette, hogy álláspontja szerint e kötelezettségek ellentétesek a közbeszerzési joggal.
12 A Stadt Dortmund 2013. augusztus 5‑i levelében azt a választ adta, hogy a Bundesdruckerei kérelmének nem tud eleget tenni, mivel Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány ajánlatkérőjeként köteles a TVgG – NRW rendelkezéseit alkalmazni, és azokat álláspontja szerint nem lehet a Bundesdruckerei szerint javasolt módon értelmezni.
13 A Bundesdruckerei a Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberghez (Arnsberg kerület kormányzati közbeszerzési tanácsa) fordult többek között abból a célból, hogy az kötelezze a Stadt Dortmundot az ajánlati felhívás dokumentációjának olyan módosítására, hogy a különleges feltételek 2. pontjában foglalt kötelezettségeket ne kelljen alkalmazni a másik tagállamban székhellyel rendelkező olyan alvállalkozókra, akiknek a munkavállalói a közbeszerzési szerződés teljesítését kizárólag ebben az egy államban hajtják végre. Jogorvoslati kérelme alátámasztása érdekében a Bundesdruckerei arra hivatkozik, hogy e kötelezettségek az EUMSZ 56. cikkben biztosított szabad szolgáltatásnyújtással kapcsolatos igazolatlan korlátozásnak minősülnek, mivel e korlátozás olyan gazdasági többletteherrel jár, amely jellegénél fogva megakadályozza, vagy kevésbé vonzóvá teszi, hogy az érintett vállalkozás határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtson.
14 A Stadt Dortmund azt állítja, hogy az alvállalkozókat terhelő, minimálbér megfizetésére vonatkozó TVgG – NRW 4. §‑ának (3) bekezdése szerinti kötelezettség összhangban van az uniós joggal. A jelen esetben ugyanis teljesülnek a Rüffert‑ítéletből (C‑346/06, EU:C:2008:189) eredő követelmények, mivel e kötelezettségnek jogszabályi alapja van, mégpedig a TVgG – NRW. Így a 2004/18 irányelv 26. cikkének megfelelően az említett kötelezettséget elő lehet írni a közbeszerzési szerződés teljesítésével kapcsolatos különleges feltételként. Ezen túlmenően e jogi kötelezettség igazolt, mivel – amint arra a TVgG – NRW indokolásában a nemzeti jogalkotó hivatkozott – ez garantálja, hogy ésszerű díjazást fizessenek a közmunkák kivitelezésében részt vevő munkavállalóknak, ami a szociális biztonsági rendszereket is tehermentesíti.
15 A Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberg először is úgy véli, hogy az EUMSZ 267 cikk értelmében vett „bíróságnak” minősül, ily módon hatáskörrel rendelkezik arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz. E tekintetben a Forposta (korábban Praxis) és ABC Direct Contact ítéletre (C‑465/11, EU:C:2012:801) hivatkozik.
16 Úgy véli továbbá, hogy a TVgG – NRW 4. §‑a (3) bekezdésének szövegéből nem következik, hogy az e rendelkezésben foglalt kötelezettséget alkalmazni kell az olyan közbeszerzési ajánlattevőkre, akik a közbeszerzési szerződés tárgyát képező szolgáltatásokat kizárólag az unió másik tagállamában székhellyel rendelkező alvállalkozók útján kívánják teljesíteni, mivel az említett rendelkezés területi hatályára nézve nem ad iránymutatást. Legfeljebb a TVgG – NRW céljából levezetni, hogy annak 4. § (3) bekezdését Németország egész területén alkalmazni kell, amennyiben e cél arra irányul, hogy megfelelő fizetést biztosítsanak az Észak‑Rajna‑Vesztfália tartományban odaítélt közbeszerzési szerződés teljesítésében részt vevő munkavállalóknak.
17 Végül a Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberg úgy véli, hogy ha ezt a minimálbért kiterjesztenék a közbeszerzési szerződéseket Németország területén kívül teljesítő munkavállalókra is, az a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos korlátozást, valamint az olyan ajánlattevőkkel szembeni közvetett hátrányos megkülönböztetést jelentene, amelyek nagyon eltérő árstruktúrával rendelkező tagállamokban nyújtják szolgáltatásaikat.
18 Úgy véli, hogy ezt a korlátozást nem igazolja az a nyomós közérdek, amely a munkavállalók védelméhez fűződik. Tekintettel ugyanis a különböző uniós tagállamokban tapasztalható nagy egyenlőtlenségre a létfenntartással kapcsolatos költségeket illetően, az említett munkavállalók számára fizetett ilyen mértékű minimálbér kötelezővé tétele nem alkalmas arra, hogy lehetővé tegye azon legitim cél elérését, hogy megfelelő díjazást garantáljon Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány ajánlatkérőinek közbeszerzési szerződései teljesítése keretében, és ebből a célból nem is szükséges. Az e minimálbérhez kapcsolódó órabér számos tagállam számára egyértelműen magasabb annál, mint ami a létfenntartással összefüggésben e tagállamokban érvényesülő költségek szempontjából a megfelelő díjazás biztosításához szükséges. Emellett a teljes egészében Németország területén kívül teljesített közbeszerzéseket illetően nem lehet kizárni, hogy a munkavállalók védelmével kapcsolatos közérdeket a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam jogszabályaiban már figyelembe vették.
19 Ilyen feltételek mellett a Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberg úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e az EUMSZ 56. cikkel és a 96/71 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti jogszabály és/vagy egy ajánlatkérő szerv olyan odaítélési feltétele, amely szerint egy közbeszerzési szerződést, illetve a közbeszerzésre meghirdetett szerződést elnyerni kívánó ajánlattevőnek 1) kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a szerződés teljesítéséhez igénybe vett alkalmazottaknak jogszabályban meghatározott, kollektív szerződéses vagy minimálbért fizet, és 2) az igénybe vett vagy igénybe venni tervezett alvállalkozó számára ugyanilyen kötelezettséget ír elő, és az ajánlatkérőnek bemutatja az alvállalkozó megfelelő kötelezettségvállaló nyilatkozatát, ha a) a jogszabály e kötelezettséget csak a közbeszerzési szerződések odaítélése tekintetében írja elő, a magánszerződések tekintetében azonban nem, és b) az alvállalkozó valamely másik európai uniós tagállamban rendelkezik székhellyel, és az alvállalkozó munkavállalói tevékenységüket a szerződés tárgyát képező szolgáltatások nyújtása során kizárólag az alvállalkozó székhelye szerinti országban végzik?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Az elfogadhatóságról
20 Előzetesen azt kell megvizsgálni, hogy a Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberg az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság”‑e, és következésképpen, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható‑e.
21 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e – ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés –, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy a szervezet független‑e (HI‑ítélet, C‑92/00, EU:C:2002:379, 25. pont, valamint Forposta [korábban Praxis] és ABC Direct Contact ítélet, EU:C:2012:801, 17. pont).
22 E tekintetben a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásával kapcsolatos Vergabekammern előtti jogorvoslatokat szabályozó rendelkezésekből, azaz a GWB 104. és 105. §‑ából egyértelműen kitűnik, hogy ezek a szervek, amelyek kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a gazdasági szereplők és az ajánlatkérők között keletkezett jogviták elsőfokú elbírálására, megfelelnek a jelen ítélet 21. pontjában ismertetett szempontoknak, amikor az említett hatáskörük gyakorlására kérik fel őket (lásd analógia útján a közbeszerzéseket felügyelő szerveket illetően: HI‑ítélet, EU:C:2002:379, 26. és 27. pont, valamint Forposta [korábban: Praxis] és ABC Direct Contact ítélet, EU:C:2012:801, 18. pont).
23 A fentiekből következően a Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberget az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” kell minősíteni, ily módon előzetes döntéshozatal iránti kérelme elfogadható.
Az ügy érdeméről
24 Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tartalmát illeti, meg kell állapítani, hogy más ügyekben, például a Rüffert‑ítélet (EU:C:2008:189) alapjául szolgáló ügyben szereplő helyzettel ellentétben a 96/71 irányelv az alapügyben nem alkalmazható.
25 Nem vitatott ugyanis, hogy az alapügyben jogorvoslati kérelmet benyújtó ajánlattevő nem az alvállalkozója – egy 100%‑os tulajdonában álló, lengyelországi székhellyel rendelkező leányvállalat – munkavállalóinak németországi kiküldetése útján kívánja teljesíteni a közbeszerzési szerződést.
26 Ellenkezőleg, az alapügy magának az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek a megfogalmazása szerint is egy olyan helyzetre vonatkozik, amelyben „az alvállalkozó [Németországtól eltérő,] másik [uniós] tagállamban rendelkezik székhellyel, és az alvállalkozó munkavállalói tevékenységüket a szerződés tárgyát képező szolgáltatások nyújtása során kizárólag az alvállalkozó székhelye szerinti országban végzik”.
27 Az ilyen helyzet nem tartozik a 96/71 irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében foglalt transznacionális intézkedések egyikének hatálya alá sem, ily módon ez az irányelv az alapügyben nem alkalmazható.
28 Egyébiránt még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az alapügyben szereplő közbeszerzés – tárgyára vagy értékére tekintettel – a 2004/18 irányelv hatálya alá tartozik, miként azt az Európai Bizottság állítja, és feltéve, hogy a minimálbérrel kapcsolatban a TVgG – NRW 4. §‑ának (3) bekezdésében előírt követelményeket – ezen irányelv 26. cikkének megfelelően – „valamely szerződés teljesítésére [vonatkozó]” olyan „különleges feltételeknek”, különösen „szociális” tárgyúaknak lehet minősíteni, amelyek „szerepelnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban”, ez utóbbi rendelkezés alapján csak annyiban lehet ilyen követelményeket előírni, amennyiben azok „összeegyeztethetők a közösségi joggal”.
29 Ebből következően a Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberg kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amikor az ajánlattevő valamely közbeszerzési szerződést kizárólag az ajánlatkérő tagállamától eltérő tagállamban székhellyel rendelkező alvállalkozó által foglalkoztatott munkavállalók igénybevételével kíván teljesíteni, ellentétes‑e az EUMSZ 56. cikkel ezen ajánlatkérő tagállamában érvényes azon szabályozás alkalmazása, amely alapján ez az alvállalkozó köteles az említett munkavállalók számára az e szabályozásban rögzített minimálbér megfizetésére.
30 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a nemzeti szabályozás alapján az ajánlattevőnek az ajánlatkérő tagállamától eltérő tagállamban székhellyel rendelkező alvállalkozói számára kötelezővé tett minimálbér, ha e tagállam alacsonyabb minimálbért alkalmaz, olyan gazdasági többletterhet jelenthet, amely alkalmas arra, hogy szolgáltatásaikat a fogadó tagállamban megakadályozza, gátolja vagy kevésbé vonzóvá tegye. Ennélfogva az alapügyben szóban forgóhoz hasonló intézkedés az EUMSZ 56. cikk szerinti korlátozásnak minősülhet (lásd ebben az értelemben: Rüffert‑ítélet, EU:C:2008:189, 37. pont).
31 Az ehhez hasonló nemzeti intézkedést főszabály szerint igazolhatja a munkavállalók védelmének célja, amelyre Észak‑Rajna‑Vesztfália tartomány kifejezetten hivatkozik a TVgG – NRW elfogadását megalapozó törvényjavaslatban, vagyis az a cél, amely szerint biztosítani kell, hogy a munkavállalóknak megfelelő bért fizessenek a „szociális dömping” megelőzése, valamint annak elkerülése érdekében, hogy azon versenytárs vállalkozásokat büntessék, akik alkalmazottaik számára megfelelő bért biztosítanak.
32 Erre tekintettel a Bíróság már megállapította, hogy annyiban, amennyiben az ilyen nemzeti intézkedést kizárólag a közbeszerzésekre alkalmazzák, az nem alkalmas az említett cél elérésére, ha nincsenek arra utaló jelek, hogy a magánszférában tevékenykedő munkavállalóknak nincs szükségük a bérszint ugyanolyan védelmére, mint a közbeszerzések keretében tevékenykedőknek (lásd ebben az értelemben: Rüffert‑ítélet, EU:C:2008:189, 38–40. pont).
33 Mindenesetre az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás aránytalannak tűnik annyiban, amennyiben annak hatálya az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetre is kiterjed, amikor a munkavállalók az ajánlatkérő tagállamától eltérő, olyan tagállamban teljesítenek valamely közbeszerzési szerződést, ahol a minimálbér alacsonyabb.
34 Azzal ugyanis, hogy e szabályozás egy ilyen helyzetben olyan rögzített összegű minimálbért tesz kötelezővé, amely az ajánlatkérő tagállamában a létfenntartással összefüggő, ott érvényes költségekre tekintettel megfelel a munkavállalóknak járó megfelelő díjazás biztosításához szükséges összegnek, de amely nincs arányban azokkal a létfenntartással összefüggő költségekkel, amelyek a szóban forgó közbeszerzéssel kapcsolatos szolgáltatások majdani teljesítési helye szerinti tagállamban érvényesek, és ennélfogva megfosztaná az utóbbi tagállamban székhellyel rendelkező alvállalkozókat attól, hogy a különböző bérszintek közötti különbségekből versenyelőnyhöz jussanak, meghaladja a munkavállalók védelmével kapcsolatos cél eléréséhez szükséges mértéket.
35 A bérszint védelmére szolgáló, alapügyben szereplő intézkedés nem igazolható a szociális biztonsági rendszerek stabilitásának céljára tekintettel sem. Nem támasztották alá ugyanis, és egyébiránt nem is tűnik alátámaszthatónak, hogy ezen intézkedésnek az érintett lengyel munkavállalókra történő alkalmazása szükséges a német szociális biztonsági rendszer egyensúlya súlyos veszélyeztetésének megakadályozásához (lásd analógia útján: Rüffert‑ítélet, EU:C:2008:189, 42. pont). Ha ezek a munkavállalók nem kapnának megfelelő bért, és ennek következtében kénytelenek lennének a szociális biztonsági rendszert igénybe venni a vásárlóerő minimális szintjének biztosítása érdekében, akkor a lengyel szociális segélyekhez lenne joguk. Márpedig ez a következmény nyilvánvalóan nem terhelné a német szociális biztonsági rendszert.
36 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amikor az ajánlattevő valamely közbeszerzési szerződést kizárólag az ajánlatkérő tagállamától eltérő tagállamban székhellyel rendelkező alvállalkozó által foglalkoztatott munkavállalók igénybevételével kíván teljesíteni, ellentétes az EUMSZ 56. cikkel az ezen ajánlatkérő tagállamában érvényes azon szabályozás alkalmazása, amely alapján ez az alvállalkozó köteles az említett munkavállalók számára az e szabályozásban rögzített minimálbér megfizetésére.
A költségekről
37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
Az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amikor az ajánlattevő valamely közbeszerzési szerződést kizárólag az ajánlatkérő tagállamától eltérő tagállamban székhellyel rendelkező alvállalkozó által foglalkoztatott munkavállalók igénybevételével kíván teljesíteni, ellentétes az EUMSZ 56. cikkel az ezen ajánlatkérő tagállamában érvényes azon szabályozás alkalmazása, amely alapján ez az alvállalkozó köteles az említett munkavállalók számára az e szabályozásban rögzített minimálbér megfizetésére.
Aláírások