NIILO JÄÄSKINEN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2012. március 29.(1)
C‑5/11. sz. ügy
A Titus Donner elleni büntetőeljárás
(A Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
(Áruk szabad mozgása – Ipari és kereskedelmi tulajdon – A vevő tagállamában szerzői jogi védelem alatt álló, az eladó tagállamában viszont szerzői jogi védelem alatt nem álló áruk értékesítése – Az értékesítésben és szállításban közreműködő személyre kiszabott büntetőjogi szankció – Távértékesítési szerződések – Művek többszörözött példányainak terjesztése – 2001/29 irányelv)
I – Bevezetés
1. A Dimensione Direct Sales Srl (a továbbiakban: Dimensione) egy bolognai (Olaszország) székhelyű cég. A Dimensione közismert designbútorok és lakberendezési tárgyak utángyártott darabjait (a továbbiakban: az árucikkeket) értékesíti, és marketingtevékenységének egy része németországi vevők felé irányul. E tevékenység németországi újságokban megjelentetett hirdetéseken, mellékleteken, levélreklámokon (direkt marketing), illetve német nyelvű honlapokon keresztül valósul meg.
2. Az árucikkeket német vevők részére értékesítik és szállítják, egy In. Sp. Em. Srl (a továbbiakban: Inspem) nevű olasz fuvarozó cég közreműködésével. Németországban ezek az árucikkek szerzői jogi védelem alatt álló iparművészeti alkotások többszörözött példányainak minősülnek. Olaszországban ezek az árucikkek a nemzeti jog szerint vagy egyáltalán nem állnak szerzői jogi védelem alatt, vagy a hozzájuk fűződő szerzői jogok a gyakorlatban nem érvényesíthetők.
3. A kérdést előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni a Bíróságtól, hogy a német hatóságok hivatkozhatnak‑e az EUMSZ 36. cikkre,(2) különösen annak az ipari és kereskedelmi tulajdonra vonatkozó rendelkezéseire a Titus Donner – az Inspem vezető tisztségviselője és többségi tulajdonosa – ellen indult büntetőeljárásban. A büntetőeljárásban T. Donnernek az árucikkek nemzeti szerzői jogi rendelkezések állítólagos megsértésével történt németországi terjesztésében játszott szerepe a kérdéses. Az EUMSZ 36. cikkel kapcsolatos kérdés azért merült fel, mert kétségtelen, hogy a büntetőeljárás az EUMSZ 34. cikk szerinti, tagállamok közötti behozatalra vonatkozó, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést eredményez. Tehát felmerül a kérdés, hogy az az EUMSZ 36. cikk alapján indokolható‑e.
4. Az ügy lényege tehát az EUMSZ 36. cikkben említett „ipari és kereskedelmi tulajdon védelmének” terjedelme, valamint az, hogy valamely határon átnyúló ügylet esetén a Németországi Szövetségi Köztársaság tekintetében létezik‑e olyan kapcsolóelv, amelynek alapján az említett cikk alkalmazhatóvá válik. Az e kérdésre adott válasz attól az előzetes kérdéstől függ, hogy vajon a német szerzői jog területi hatályára tekintettel megvalósult‑e a szerző kizárólagos terjesztési jogának megsértése az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001/29/EK irányelv (a továbbiakban: szerzői jogi irányelv)(3) 4. cikke (1) bekezdése értelmében, lévén hogy e rendelkezés harmonizálta a terjesztési jogok fogalmát.
5. Ha jogsértés történt, akkor az a kérdés merül fel, hogy az EUMSZ 36. cikk alkalmazása nem vezet‑e a belső piac részekre bomlásához, illetve a kereskedelembe történő aránytalan vagy önkényes beavatkozáshoz.
6. A szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdése első mondatában szereplő, „adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztés” fordulat értelmezése fontos következményekkel jár mind a belső piacra, mind a külkereskedelmi kapcsolatokra nézve. A szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése igyekszik harmonizálni a terjesztési jogokra vonatkozó nemzeti szabályok sokféleségét. Ezenkívül a 4. cikk (1) bekezdése értelmében vett terjesztés jelentése és hatálya kihatással van mind a szerzői jogi jogosultnak az EU‑n belül rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeire, mind a szerzői jogot sértő áruk kereskedelmét illetően nemzetközi szinten rendelkezésre álló védelemre.
7. Figyelemmel az online marketing és az elektronikus kereskedelem nyújtotta jelenkori kihívásokra, az EU által a szerzői jog védelmére kidolgozott olyan szabályokat, mint a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, úgy kell értelmezni, hogy annak révén az internet korában is kellőképpen biztosított legyen e jogok teljes körű védelme. A 4. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmas legyen azon tevékenységek ellenőrzésére, amelyeket a tagállamok a vámhatóságok közreműködésével az Európai Unión belüli határok eltörlését megelőzően a vámáruellenőrzés során ki tudtak szűrni. Másként fogalmazva, az EU és a tagállamok TRIPS Megállapodás(4) szerinti, az áruknak a belső piacon belüli szabad mozgásának hatálya alá tartozó, szerzői jogi védelmet élvező művek jogellenes behozatalának megakadályozásával kapcsolatos kötelezettségei többé már nem teljesíthetők a nemzeti vámhatóságok által az áruk tekintetében megtehető intézkedésekkel. E tevékenységeket ma már a szerzői jogra vonatkozó, harmonizált uniós jogszabályok rendelkezéseinek alkalmazásával kell felügyelni.
8. Ezek a kérdések, a területiség elvének a határokon átnyúló távértékesítési szerződésekre történő alkalmazásával járó problémákkal együtt, lehetőséget nyújtanak a Bíróság számára, hogy felülvizsgálja az áruk szabad mozgásával kapcsolatos klasszikus ítélkezési gyakorlatát, a szerzői jogi védelem alatt álló művek többszörözött példányaira vonatkozó terjesztési jogokra vonatkozó, új uniós szabályok kontextusában.
II – Az alapeljárásbeli jogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
9. T. Donner, német állampolgár, üzleti tevékenységét főként németországi székhelyéről folytatja. A 2005. január 1. és 2008. január 15. közötti időszakban (a továbbiakban: a releváns időszak) a Dimensione, amellyel T. Donner együttműködött, nem rendelkezett a szerzői jogi jogosultaktól beszerzett engedélyekkel az árucikkek németországi értékesítéséhez. Ezenfelül nem szereztek be engedélyt az árucikkek olaszországi értékesítéséhez sem.(5)
10. A releváns időszakot megelőzően, körülbelül 1999 áprilisától kezdve, T. Donner részt vett a Dimensione által utángyártott, Bauhaus stílusú bútorok forgalmazásában, aminek eredményeként a bútorokat Olaszországból egy Németországban található bútorraktárba szállították. Ezt követően az árukat értékesítették, majd T. Donner cége, az Inspem közreműködésével azokat a németországi vevők részére kiszállították. Miután az ügyészség vádat emelt T. Donnerrel szemben szerzői jogi védelem alatt álló művek engedély nélküli kereskedelmi hasznosítása miatt, az Amtsgericht München úgy döntött, hogy a 120 000 EUR összegű bírság kiszabásán felül további intézkedést nem rendel el T. Donnerrel szemben.
11. Később a Dimensione megvásárolt egy bútorraktárt az olaszországi Sterzingben. Az egyes árucikkeket az azokat megrendelő személyek nevének és címének vagy a megrendelési számnak a csomagoláson való feltüntetésével értékesítette. Az adásvételi szerződés feltételei értelmében a vevők az árucikkeket vagy saját maguk szállították el, vagy maguk gondoskodtak azok elszállításáról. Ha a vevő nem tudta saját maga elszállítani az árut, vagy nem tudott annak elszállításáról saját maga gondoskodni, akkor a Dimensione az Inspemmel való kapcsolatfelvételt ajánlotta neki. Egyéb esetekben, vagyis amikor a vevők az árucikkeket nem személyesen rendelték meg a Dimensionénél, olyan reklámprospektust kaptak, amelyben az Inspemnek az árucikkek Olaszországból Németországba történő szállítására vonatkozó ajánlata szerepelt. A Dimensione reklámanyagában az szerepelt, hogy a vevők az árucikkeket Olaszországban vásárolják meg, de azokat csak a németországi kiszállításukkor kell kifizetniük. A számlákat a Dimensione közvetlenül a vevőknek küldte meg.
12. Az Inspem sofőrjei az egyes vevők részére szánt árucikkeket azoknak a sterzingi raktárban történő berakodásakor kifizették a Dimensionének. A sofőrök ezt követően az árat a vevőkkel a németországi kiszállításkor fizettették ki, a szállítási díjjal együtt. Ha a vevő megtagadta a fizetést, akkor az árucikket az Inspem visszaszállította a Dimensionének Olaszországba, ez utóbbi pedig visszafizette az Inspemnek az áru vételárát és a szállítási költséget.
13. A Dimensione és a vevők közötti szerződésre az olasz jogot kell alkalmazni. Az olasz jog szerint a tulajdonjog akkor szállt át, amikor a Dimensione bútorraktárában a megnevezett vevő részére értékesített árucikket külön azonosítóval látták el.
14. A tulajdonjog átszállására a német jog szerint viszont csak akkor kerül sor, amikor az áru a vevő birtokába kerül, abban az értelemben, hogy az áru feletti tényleges rendelkezési jog de facto átszáll a vevőre. Erre Németországban került sor, amikor a vevők az árucikkeket – fizetés ellenében – átvehették az Inspem sofőrjeitől.
15. T. Donnerrel szemben ezen új értékesítési mód alapján indítottak büntetőeljárást. A Landgericht München II T. Donner bűnösségét szerzői jogi védelem alatt álló művek tiltott kereskedelmi célú hasznosításában részesként való közreműködés miatt állapította meg. Az utaló végzés szerint a Landgericht azt is megállapította, hogy a terjesztés azáltal valósult meg, hogy a Dimensione az árucikkek forgalmazásával művek többszörözött példányait terjesztette.
16. T. Donner fellebbezést nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz, többek között azzal érvelve, hogy a büntetőeljárás a behozatalnak az EUMSZ 34. cikkében említett mennyiségi korlátozásával azonos hatású intézkedésekre vonatkozó tilalom megsértését képezi, és a piacok mesterséges feltagolását eredményezi. Az ügyész elismerte, hogy az eljárás valóban ilyen korlátozással jár, azonban úgy érvelt, hogy e korlátozás az EUMSZ 36. cikkére és az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmének követelményére figyelemmel igazolható.
17. A Bundesgerichtshof az alábbi előzetes döntéshozatali kérdés előterjesztését ítélte szükségesnek:
„Úgy kell‑e értelmezni az áruk szabad mozgását szabályozó EUMSZ 34. cikket és EUMSZ 36. cikket, hogy azzal ellentétes a szerzői jogi védelem alatt álló művek – részesként elkövetett – engedély nélküli terjesztésének(6) a nemzeti büntetőjogi előírások alkalmazásából fakadó büntetendősége akkor, ha valamely Németországban szerzői jogi védelem alatt álló mű határon átnyúló eladása során
– ezt a művet az Európai Unió valamely tagállamából viszik Németországba, és a tényleges rendelkezési jog átszállására Németországban kerül sor,
– a tulajdonjog átszállására azonban abban a másik tagállamban került sor, ahol a mű nem állt szerzői jogi védelem alatt, vagy az nem volt érvényesíthető?”
18. T. Donner, a Generalbundesanwalt beim Bundesgerichtshof, a cseh kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételt terjesztett elő. A cseh kormány kivételével mindannyian részt vettek a 2012. január 26‑i tárgyaláson.
III – Elemzés
A – Előzetes észrevételek
1. Az előterjesztett kérdés hatálya
19. A Bundesgerichtshof Bíróság elé terjesztett kérdése az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk értelmezésére korlátozódik. Nincs utalás a kérdésben a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmére, amelyet a Bundesgerichtshof az utaló végzés meghozatala előtt saját maga értelmezett.
20. Bár az előzetes döntéshozatali eljárásnak nem az a célja, hogy a Bíróság felülvizsgálja az uniós jog nemzeti bíróságok általi értelmezését, még kevésbé az, hogy az utóbbi által tett ténybeli megállapításokat megkérdőjelezze, a jelen ügyben az EUMSZ 36. cikk a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének figyelembevétele nélkül nem értelmezhető. Mivel a 4. cikk (1) bekezdése teljes harmonizációt ír elő az uniós terjesztési jogokat illetően, az EUMSZ 36. cikkre csak akkor lehet hivatkozni, ha a terjesztés a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott módon történt. Ezenfelül, az ügyészség a büntetőeljárásban az EUMSZ 34. cikkre alapított védelem megdöntéséhez az EUMSZ 36. cikkre támaszkodott. Ez még fontosabbá teszi a vonatkozó jogelvek teljes körű elemzését.
21. A Bizottság szintén észrevételezte, hogy az előterjesztett kérdés megválaszolása előtt meg kell határozni azt, hogy a jelen esetben milyen mértékben sérültek a szerző terjesztési jogai a német jog, illetve a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint. Ezen elemzés eredménye a Bizottság érvelése szerint fontos lépcsőfok a szóban forgó kérdés megválaszolásához, vagyis annak megválaszolásához, hogy az áruk szabad mozgásának a T. Donner elleni büntetőeljárás révén történő korlátozását igazolhatja‑e a szerzői jog védelme.
22. Emiatt az alábbi C. részben vizsgálni fogom a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmét, a vonatkozó uniós szerzői jogi elvek kontextusában. Mivel e szerzői jog területileg korlátozott jogok megteremtésén alapul, és ezen elv alkalmazása szoros kapcsolatban van a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésével, ezért a területiség elvét a szerzői jogban a B. részben fogom vizsgálni. Ezek a kérdések, az EUMSZ 36. cikk alkalmazásával együtt, miként arra a nemzeti bíróság is hivatkozott, képezik az elbírálandó kérdés lényegét. Az EUMSZ 36. cikk értelmezésére a D. részben térek ki.
23. Végül, tekintettel arra, hogy a szerzői jogok érvényesítését illetően rendelkezésre álló jogorvoslatok uniós szabályozás tárgyát képezik,(7) és tekintettel arra, hogy számos uniós jogelv irányadó olyan esetben, amikor a tagállamok úgy döntenek, hogy az uniós jogot büntetőjogi szankciók előírásával hajtják végre, mint a jelen esetben is, az E. részben néhány további észrevétellel zárom e kérdéskör vizsgálatát.
2. A szerzői jog harmonizációja
24. A szerzői jog az EU‑ban, mint bárhol máshol a világon, javarészt a nemzeti jogalkotás keretébe tartozik. Jelenleg több mint 150‑féle nemzeti vagy regionális szerzői jogi szabályozás létezik egymással párhuzamosan a világon.(8) Anélkül, hogy megpróbálnánk teljes képet adni az EU jogalkotási aktusairól a szerzői jog területén, a jelen ügy szempontjából hasznos néhány észrevételt tenni.
25. A szerzői jog harmonizációja az EU‑ban egy részleges és teljes harmonizációból álló vegyes folyamat. Példaként, az úgynevezett szomszédos jogok közül néhány az uniós jog szerint csak minimálharmonizáció tárgyát képezi, oly módon, amely jelentős mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamoknak.(9) Ezzel szemben egyes kizárólagos jogok, mint például a szerzői jogi irányelv 2–4. cikkében említettek, teljes körű harmonizáció tárgyát képezik.
26. Szintén részleges harmonizációra került sor uniós szinten a szerzői jogsértések esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok terén. A TRIPS Megállapodás és a jogérvényesítési irányelv együttesen értelmezett rendelkezései alapján a jogosultaknak – szerzői jogaiknak akár az EU‑n belül, akár az EU‑n kívül történő megsértése esetén – joga van a hatékony jogorvoslatra.(10) Ugyanakkor a hamisított és a kalóz termékekre(11) vonatkozó uniós jogszabályok csak a harmadik országok viszonylatában alkalmazandók.(12) E háttér a releváns a jelen ügy szempontjából, mivel a TRIPS Megállapodás 51. cikke minimális jogot biztosít az engedély nélküli másolatoknak a védelem területére történő, engedély nélküli behozatalának megakadályozására.(13) Ez a jog azonban csak a külső vámellenőrzés keretében gyakorolható, és így nem biztosított az EU területére érkező árukkal kapcsolatban.
27. Ezenkívül a szerzői és szomszédos jogok érvényesítése alapvetően a nemzeti jogtól függ. Ez azt jelenti, hogy a jogok fennállását és érvényesítésük feltételeit a nemzeti intézkedések határozzák meg,(14) és a jogok csak annak az államnak a területén érvényesek és érvényesíthetők, ahol azokat érvényesíteni szeretnék.
28. Ennélfogva a jelen esetben kizárólag a német jogon múlik, hogy az érintett árucikkek szerzői jogi védelem alatt állnak‑e Németország területén. Arra a kérdésre viszont, hogy történt‑e „terjesztés” e területen, a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése irányadó.
29. A tagállamoknak továbbá nincs mérlegelési jogköre azt illetően, hogy kizárják‑e a szerzői jogi védelem hatálya alól az olyan iparművészeti alkotásokat és ipari, illetve formatervezési mintákat, mint amilyenek a jelen ügy tárgyát képező árucikkek.(15) Ez a formatervezési minták jogi oltalmáról szóló 98/71/EK irányelv(16) miatt van így, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy e területen szerzői jogi oltalmat biztosítsanak.
30. Végül a szerzői jog területén a jogszabályok ütközése esetén a lex loci protectionis elve alkalmazandó, miként az a 864/2007/EK rendelet (a továbbiakban: Róma II. rendelet)(17) 8. cikkében és a Berni Uniós Egyezmény 5. cikkében is tükröződik. Ezen elvnek azért van jelentősége a jelen jogvita megoldása szempontjából, mert megerősíti a tagállamoknak a területükön történő szerzői jogi jogsértések elbírálására vonatkozó igazságszolgáltatási hatáskörét.
3. Az iparművészeti alkotások uniós jog szerinti védelme
31. Olaszországban folyamatos ellenállást váltott ki a szerzői jogi védelem iparművészeti alkotásokra történő alkalmazása.(18) A Flos‑ügyben 2011. január 27‑én hozott ítéletében azonban a Bíróság összeegyeztethetetlennek ítélte a 98/71 irányelv 17. cikkével a formatervezési minták oltalmára vonatkozóan az olasz jog által 2001. április 19‑étől kezdődően 10 évre adott türelmi időt.(19) Úgy tűnik, hogy azok az olasz jogszabályok, amelyeket összeegyeztethetetlennek minősítettek a 98/71 irányelv 17. cikkével, megegyeznek a jelen ügyben a Bundesgerichtshof által az előzetes döntéshozatalra utalást megelőzően vizsgált jogszabályokkal.(20) Véleményem szerint a Flos‑ügyben hozott ítélet azt mutatja, hogy bár a jelen ügy tárgyát képező árukcikkek a releváns időszakban az olasz szerzői jog értelmében nem álltak védelem alatt, az uniós szerzői jog értelmében védelem alatt álltak.
32. Ezenfelül a Flos‑ügyben hozott ítélet később született, mint a Peek and Cloppenburg ügyben hozott ítélet.(21) A Peek and Cloppenburg ügyben született ítélet meghozatala idején sem a Bíróság, sem a főtanácsnok nem tudhatott arról, hogy a Bíróság a Flos‑ügyben később milyen ítéletet fog hozni.
B – A területiség elve a szerzői jogban
33. A tagállamok nemzeti jogrendszerei, a nemzetközi egyezmények és az uniós jog arra a premisszára épül, hogy a szerzői jog területileg korlátozott jogokat keletkeztet. Miként a Bíróság megjegyezte, „e jogok területiségének elvét a nemzetközi jog és az EK‑Szerződés is elismeri […]. E jogoknak tehát területi jellegük van, és a nemzeti jog egyébként csak az ország területén elkövetett cselekményeket tudja szankcionálni.”(22) A jogelmélet ezenfelül kifejti, hogy a bíróságok e jogokat csak akkor részesíthetik védelemben, ha mind a tevékenység, mind annak piaci hatása nemzeti területen történik, illetve tapasztalható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jogosult a védelemre a lex loci protectionis elvének megfelelően abban az országban – jelen esetben Németországban – tarthat igényt, ahol a szerzői jogok megsértésére állítólagosan sor került, és ezen ország bíróságai döntik el, hogy a nemzeti jog értelmében történt‑e jogsértés. E jog részben vagy egészben a nemzeti határokon kívüli területen folytatott tevékenységek esetében is érvényesíthető.(23)
34. E helyzetek, amelyek minimum korlátozott mértékben területenkívüliséget eredményeznek, legtipikusabban az olyan oltalom alatt álló, immateriális jogtárgyakkal kapcsolatos tevékenységekkel összefüggésben merülnek fel, mint például a művek sugárzása vagy online terjesztése. A szellemi tulajdonjogi oltalom alatt álló művek materiális formában megjelenő, többszörözött példányaival kapcsolatos tevékenységek, mint például a határokon átnyúló távértékesítés azonban hasonló kérdéseket vethetnek fel. Eddig a Bíróság ezeket a kérdéseket a határokon átnyúló ügyletek kontextusában két alkalommal vizsgálta. A Bíróság mindkét esetben megerősítette, hogy az a tevékenység, amelyet azon a területen kívül folytatnak, ahol a jogok oltalom alatt állnak, de amely e területre irányul, az uniós jog által harmonizált szellemi tulajdonjogi rendelkezések hatálya alá tartozik. Az említett két esetet az alábbiakban ismertetem.
35. A L’Oréal és társai ügy többek között a védjegyek oltalmával volt kapcsolatos, az Európai Gazdasági Térségen kívülről származó olyan értékesítési ajánlatok kapcsán, amelyek az online piacon keresztül voltak elérhetőek.(24) A L’Oréal úgy érvelt, hogy e tevékenység a közösségi védjegyjogok megsértését képezi. A Bíróság kimondta, hogy a nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy összes körülményére figyelemmel, a közösségi védjegy oltalma alá tartozó területről elérhető online piacon megjelenő értékesítési ajánlat vagy hirdetés e terület fogyasztói felé irányul‑e. A védjegyjogosult azonban – akár a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104/EGK első tanácsi irányelv(25) 5. cikke, akár a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet(26) 9. cikke alapján – felléphet ezekkel az értékesítésekkel, ajánlatokkal vagy hirdetésekkel szemben.
36. A Stichting de Thuiskopie ügy(27) egy szerzői jogi ügy volt, és a szerzői jogi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjára és (5) bekezdésére vonatkozott. E rendelkezések kivételeket engednek a szerzői jogi védelem alól a védelem alatt álló művek magáncélú másolatai tekintetében, amennyiben a szerzők ellentételezésként méltányos díjazásban részesülnek. Egy németországi székhelyű cég az interneten keresztül üres hordozókat értékesített, és tevékenysége főként Hollandia felé irányult. A Bíróság a következőket állapította meg:
„A 2001/29 irányelvet és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam, amely magáncélú másolat utáni, a védelem alatt álló művek többszörözésére alkalmas adathordozók gyártóját vagy importőrét terhelő díjra vonatkozó rendszert vezetett be, és amelynek a területén a szerzőket a műveik e tagállamban lakóhellyel rendelkező vásárlók általi magáncélú felhasználásán keresztül hátrány éri, köteles biztosítani, hogy e szerzők ténylegesen megkapják az e hátrány megtérítésére szolgáló méltányos díjazást. E tekintetben ezen eredménykötelemre nincs hatással az a körülmény, hogy a többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók hivatásos eladója azon tagállamtól eltérő tagállamban telepedett le, mint amelyben a vásárlók lakóhellyel rendelkeznek.(28) Amennyiben lehetetlen a méltányos díjazás vásárlóktól való beszedésének biztosítása, a nemzeti bíróság feladata a nemzeti jog értelmezése annak érdekében, hogy lehetőség legyen e díjazásnak a kereskedőként eljáró, díjfizetésre kötelezett személytől való beszedésére.”(29)
37. A Stichting de Thuiskopie ügyben szereplő értékesítési rendszer hasonló az alapeljárásbelihez. A jogi rendszer lényege mindkét esetben az volt, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyben a terjesztés jogilag úgy minősül, mintha arra külföldön kerülne sor, és az árukat magáncélú behozatal jogcímén léptetik át a határon egy olyan tagállamba, ahol szerzői jogi védelem áll fenn, és érvényesíthető is. Mindkét eset olyan távértékesítésekkel volt kapcsolatos, ahol a célbavett vevők az utóbbi tagállamban élő vevők voltak, és a tulajdonjog átszállására az adásvételi szerződések értelmében annak a tagállamnak a területén kívül került sor, ahol a szerzői jogi védelem fennállt. A fuvarozó cég mint közreműködő igénybevétele a Stichting de Thuiskopie ügyben is megfigyelhető volt, habár ott korlátozottabb volt a szerepe, mint az Inspemé, abban az értelemben, hogy nem járt el közvetítőként a vevő és az eladó közötti fizetésnél.
38. Fontos azonban elkülöníteni egymástól a határokon átnyúló polgári jogi ügyletek esetében fennálló szerzői jogi védelmet, és a szerzői jogok megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókat. Mind a L’Oréal és társai ügy, mind a Stichting de Thuiskopie ügy polgári jogi esetek voltak, amelyekben a szellemi tulajdonjogi jogosultak saját nevükben indítottak polgári jogi keresetet a hazai bíróságok előtt, polgári jogi jogorvoslatok iránt. A jelen esetben viszont az ügyészség szeretné érvényesíteni a német jog szerint védelmet élvező szerzői jogokat, mégpedig büntetőeljárásban.
39. Nyilvánvaló okokból az azon következtetésre vezető megállapítások, hogy a szerzői és szomszédos jogok megsértésére került sor, nem alkalmazhatók közvetlenül büntetőjogi kontextusban, abban az értelemben, hogy a szóban forgó jogsértés indokolná, hogy a jogsértőre büntetőjogi szankciót vessenek ki. Ennek ellenére a Bíróság fenti ítélkezési gyakorlata szerint bevett dolog, hogy a nemzeti területen kívül megvalósult olyan cselekmény, amely olyan terület felé irányul, ahol szellemi tulajdonjogi oltalom áll fenn, az uniós jog által harmonizált szellemi tulajdonjogi szabályok alkalmazásával bírálható el.
C – A szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése
1. Előzetes észrevételek
40. A szerzői jogi védelem lényege az, hogy a szerző, a nemzetközi és a nemzeti jog által elismert személyhez fűződő jogokon felül, eldöntheti, hogy művét gazdaságilag hasznosítja‑e, és ha igen, akkor miként. Ezt az alapvető kiindulópontot tükrözik a jogalkotási aktusokban a szerzők arra vonatkozó különféle kizárólagos jogai, hogy műveik különleges célú hasznosítását engedélyezhetik vagy megtilthatják. A különféle jogrendszerek különféle jogalkotási technikákat alkalmaznak a szerzők kizárólagos jogainak védelmére és szabályozására.
41. E jogok meghatározhatók pozitív módon megfogalmazva, vagy lehetnek hallgatólagosan megfogalmazottak is, kivételek és korlátozások meghatározása révén. Ezenkívül a kizárólagos jogok rendszere különféle fogalommeghatározásokon és fogalmi hierachiákon alapulhat. Például a bérleti és haszonkölcsönzési jogokat egyes jogrendszerek a terjesztési jogok közé sorolhatják, más jogrendszerekben pedig külön jogoknak foghatják fel. A különféle tagállamok közötti megközelítésbeli eltérések jelentős mértékben hozzájárultak az EU‑n belüli szerzői jogi jogharmonizációs folyamat töredékességéhez.
42. Ebben a kontextusban hasznos megjegyezni, hogy sok jogrendszerben a terjesztési jog, amely a többszörözés mint alapvető jog szükségképpeni folyománya,(30) úgy kerül meghatározásra, mint értékesítésre való felkínálás, rendelkezésre bocsátás vagy forgalomba hozatal. Néhány nemzeti szerzői jog törvényileg tiltja a védelem alatt álló művek engedély nélküli behozatalát is, mint olyan tevékenységi formát, amely a terjesztési jog hatálya alá tartozik vagy abból levezethető.(31)
43. 1996‑ban külön nemzetközi jogi szabályt vezettek be a Szerzői Jogi Szerződés (a továbbiakban: a WCT)(32) 6. cikkébe a terjesztési jog jelentésével kapcsolatban. E rendelkezés szerint „az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga van műveik eredeti vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételének engedélyezésére”. Ezt a rendelkezést az uniós jogba a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése ültette át. Az alábbiakban ez utóbbi rendelkezést fogom vizsgálni.
2. A szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezése
44. A szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövege némileg eltér a WCT 6. cikkének vonatkozó rendelkezésétől. A szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására”. A WCT 6. cikke a „nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel” fordulatot tartalmazza, míg a szerzői jogi irányelv „[…] módon megvalósuló nyilvános terjesztést” említ.
45. A megszövegezésbeli eltérés ellenére a Bíróság által a Peek and Cloppenburg ügyben(33) alkalmazott megközelítést tartom elfogadhatónak, és erre támaszkodom, mivel a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdését a WCT vonatkozó rendelkezésének megfelelően célszerű értelmezni. Ezenfelül, annak ellenére, hogy a WCT csak a szerzői jogi védelem azon minimális szintjére vonatkozó szabályokról rendelkezik, amelyeket a szerződő felek elfogadnak, a Peek and Cloppenburg ügyben a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerzői jogi irányelv nem kíván ennél magasabb szintű védelmet biztosítani a szerzők részére.(34)
46. Továbbá, amint azt már megjegyeztem, véleményem szerint a szerzői jogi irányelv teljes mértékben harmonizálja a 2–4. cikkben említett három kizárólagos jogot, nevezetesen a többszörözési jogot, a műveknek (az előadás helyszínén jelen nem lévő) nyilvánossághoz közvetítésének jogát és a terjesztési jogot. A szerzői jogi irányelvben nincs arra vonatkozóan utalás, hogy a tagállamok – e rendelkezések hatályának kiterjesztésével vagy leszűkítésével – eltérhetnének e rendelkezésektől a nemzeti szerzői jogukban.
47. A 4. cikk (1) bekezdésében szereplő terjesztési jog egymástól eltérő értelmezéseiben a Bundesgerichtshof, a felek, a cseh kormány és a Bizottság is arra a válaszra támaszkodik, amelyet a Bíróság a Peek and Cloppenburg ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott. Mindegyikük hangsúlyozza a tulajdonjog átszállásának jelentőségét a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdésében szereplő terjesztési jog fogalmának meghatározásánál. De véleményem szerint ez a vita nem sokat segít.
48. A Peek and Cloppenburg ügyben a Bíróság egy olyan kérdést válaszolt meg, amely alapvetően arra vonatkozott, hogy mi értendő az adásvételtől eltérő módon megvalósuló terjesztésen. Az említett ügyben olyan bútorok utánzatairól volt szó, amelyeket egy cég Olaszországban gyártott, de Németországban álltak szerzői jogi védelem alatt, és amelyeket női és férfi ruházati üzletek kirakataiban állítottak ki, illetve az üzletek pihenésre kijelölt részein bocsátottak rendelkezésre használat céljából. Az előzetes döntéshozatalra utalás azon tény miatt merült fel, hogy sok nemzeti jogrendszer beleérti a terjesztés fogalmába azokat az eseteket is, amelyek nem eredményeznek tulajdonjog‑átszállást. Ezt az ún. belefoglaló értelmezést a Bíróság a Peek and Cloppenburg ügyben elvetette. A Bíróság megállapította, hogy a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdése szerinti, adásvételtől eltérő módon megvalósuló terjesztésre csak olyankor kerül sor, amikor az eredeti mű vagy a védelem alatt álló mű többszörözött példányának tulajdonjoga átszáll.(35)
49. A jelen ügyben adásvétellel megvalósuló terjesztésről van szó. Nem vitás, hogy árucikkek adásvételére került sor, amelyek tekintetében jogvita merült fel a szerzői joggal kapcsolatban. Az adásvétel, fogalmánál fogva a tulajdonjog ellenérték fejében történő átengedésével jár. Így tehát a jelen esetben az igazi kérdés az, hogy valamennyi ténybeli körülményt figyelembe véve, a szóban forgó adásvétel a szerzői jog megsértését képezte‑e Németországban.
50. T. Donner és a Bundesgerichtshof e kérdést a polgári jogi tulajdon fogalma alapján közelíti meg. T. Donner szerint Németországban nem történt terjesztés, mivel az árucikkek tulajdonjoga a szerződésre irányadó olasz jog szerint Olaszországban szállt át a vevőkre. A Bundesgerichtshof szerint nem a tulajdonjog Olaszországban történt átszállása a döntő tényező, hanem az árucikkek feletti tényleges rendelkezési jog átszállása, amely a német jog szerint ahhoz szükséges, hogy a tulajdonjog átszállása teljes mértékben megtörténjen. Erre pedig Németországban került sor. A Bizottság ezenfelül azt állítja, hogy a terjesztésre Németországban került sor, de nem a tényleges rendelkezési jog átszállása miatt, hanem azért, mert az árucikkeket a vásárlók csak Németországban vehették kézhez, ahol kifizették azok árát T. Donner gépkocsivezetőinek.
51. Véleményem szerint a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett terjesztés uniós jog szerinti fogalma nem függhet ilyen tényezőktől. A Róma II. rendelet 8. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a szellemi tulajdonjogok területén a felek nem választhatják meg a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra irányadó jogot. Ha megengednénk, hogy az adásvételi szerződésre a felek által irányadónak tekintett jog döntse el azt, hogy sor került‑e a szerzői jogi védelem alatt álló mű többszörözött példányainak adásvétele révén terjesztésre, és ha igen, hol, az ellentmondana ennek az elvnek, és lehetővé tenné a felek számára azt, hogy megkerüljék a szerzői jogi jogosultakat.(36)
52. Én azt is megkérdőjelezem, hogy adásvétellel megvalósuló terjesztésre csak akkor kerülhet sor, ha az ügylet sikeresen végbement. Ha ez így lenne, akkor a szerzői jogi védelem alatt álló művek másolatainak a szerző engedélye nélküli értékesítésre való felkínálása nem minősülne terjesztésnek. Ugyanez igaz a részletfizetéssel történő adásvételi ügyletekre is. Az utóbbi esetekben a tulajdonjog átszállása sokkal később történik meg, mint a tényleges rendelkezési jog átszállása.
53. Véleményem szerint az adásvétellel megvalósuló terjesztés fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az a szerzők számára biztosítsa műveik többszörözött példányai forgalmazásának tényleges és hatékony ellenőrzését, azoknak a kereskedelmi csatornákon keresztüli többszörözésétől kezdve a szerzői jogi irányelv 4. cikke (2) bekezdése szerinti kimerüléséig.(37) Ezen oknál fogva a 4. cikk (1) bekezdésében szereplő „adásvétellel megvalósuló nyilvános terjesztés” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az ugyanazt jelenti, mint a WCT 6. cikke (1) bekezdésében szereplő „nyilvánosság számára adásvétel […] útján való hozzáférhetővé tétel” fordulat.
54. A nyilvánosság számára adásvétel útján való hozzáférhetővé tétel az értékesítésre való felkínálástól a szerződés létrejöttéig és teljesüléséig terjedő cselekmények sorozatát foglalja magában. Másfelől, véleményem szerint a szerzői jogi védelem alatt álló művek többszörözött példányainak az értékesítésre való felkínáláson kívüli puszta reklámozása nem tartozik a szerzők kizárólagos terjesztési jogának hatálya alá, bár a védelem a védjegyjog alapján erre is kiterjed.
55. Határokon átnyúló távértékesítések esetén annak értékelésénél, hogy a többszörözött példányokat a nyilvánosság számára abban a tagállamban teszik‑e hozzáférhetővé, ahol a szerzői jogot érvényesíteni szeretnék, a Bíróság által a L’Oréal és társai ügyben hozott ítéletben(38) felállított szempontokra kell támaszkodni. Ha az eladó egy adott tagállambeli fogyasztót céloz meg, és a részére speciális szállítási és fizetési feltételeket dolgoz ki vagy biztosít, amelynek alapján a fogyasztó a szerzői jogi védelem alatt álló mű többszörözött példányait e tagállamban vásárolhatja meg, akkor adásvétel útján megvalósuló terjesztés történik e tagállamban.(39) A német nyelvű honlap, a Dimensione reklámanyagainak tartalma, és az Inspemmel – mint a Németországba irányuló értékesítéssel és szállítással foglalkozó céggel – való folyamatos együttműködés mind erre irányuló, célzott gyakorlatra utal. Valójában az a fontos, hogy vajon az eladó célzott értékesítési és szállítási csatornákat alakított‑e ki a vevők részére ahhoz, hogy azok a saját tagállamukban szerzői jogi védelem alatt álló műveket tudjanak vásárolni.
56. E tekintetben a többszörözött példányok szállítása megszervezésének módja már csupán másodlagos jelentőségű. Adásvétel útján megvalósuló terjesztés történt A tagállamból a B tagállambeli célbavett vásárlóközönség részére, akkor is, ha az adott forgalmazási rendszerben a művek többszörözött példányait postán vagy forgalmazó szolgáltatás igénybevételével szállították ki. A fuvarozó adásvételben való közreműködésének mértéke kihat arra, hogy a fuvarozót a forgalmazási rendszerben résztvevőnek vagy csupán a szerzői jogi irányelv 8. cikke (3) bekezdésében(40) említett olyan közvetítőnek kell‑e minősíteni, akinek a szolgáltatásait a harmadik személy igénybe veszi. Az ilyen közvetítővel szemben a szerzői jogi irányelv 8. cikkének (1) bekezdése és a jogérvényesítési irányelv 11. cikkének vonatkozó rendelkezése szerint ideiglenes intézkedést el lehet rendelni, azonban (büntetőjogi) szankciót nem.
57. Másfelől, ha az A tagállambeli eladó nem dolgoz ki speciális csatornákat a B tagállambeli vevők részére annak érdekében, hogy ezzel lehetővé tegye számukra a B tagállamban szerzői jogi védelem alatt álló művekhez való hozzáférést, akkor a B tagállamban nem valósulhat meg az adásvétel útján történő terjesztés.(41)
58. Ezen elemzésre tekintettel véleményem szerint a Bundesgerichtshof nem tévedett annak megállapításakor, hogy a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdése értelmében vett adásvétellel megvalósuló terjesztés történt Németországban, annak ellenére, hogy nem osztom azt az érvelést, amellyel erre a következtetésre jutott. Miként a Bíróság a L’Oreal és társai ügyben hozott ítéletében az uniós védjegyjog releváns rendelkezéseit amiatt értelmezte, hogy annak révén meg tudja határozni a (valamely konkrét földrajzi területre) irányuló tevékenység fogalmát, a Stichting de Thuiskopie ügyben pedig a szerzői jogi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját és (5) bekezdését szintén emiatt értelmezte, így a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése esetében is hasonló értelmezésre van szükség, különösen a szellemi tulajdonjogot az internetes marketing által érő kihívásokra való tekintettel. Ezenfelül, miként a bevezetésben említettem, a szerzői jogi védelem alatt álló művek (áruk) engedély nélküli többszörözött példányainak EU‑n belüli feltartóztatására irányuló nemzeti vámeljárások hiányában az EU és a tagállamok nemzetközi szerzői jogi kötelezettségeinek betartatásának egyetlen módja az uniós jog harmonizációjára irányuló intézkedések e szabályokkal összhangban történő értelmezésének biztosítása.
D – Az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk értelmezése
1. A Bíróságnak az EUMSZ 36. cikkel és a kereskedelem rejtett korlátozásával kapcsolatos klasszikus ítélkezési gyakorlata
59. A jelen ügyben nem az a klasszikus probléma merül fel, mint ami az EUMSZ 36. cikk alapján annak meghatározásakor, hogy a szerzői vagy szomszédos jogok jogosultjának jogai kimerülnek‑e azzal, ha az érintett műveket valamely uniós tagállamban forgalomba hozzák, vagy olyan tevékenységet folytatnak, amely kizárja e jogok érvényesítését.(42) Épp ellenkezőleg, egyértelmű, hogy az árucikkekhez fűződő szerzői jogok jogosultjai itt nem végeztek olyan cselekményt, amelynek alapján a jogaik kimerültek volna.(43) Ezenfelül, mint azt már említettem, az uniós jog szerint – ahogyan azt a Bíróság a Flos‑ügyben értelmezte – továbbra is kétséges, hogy az árucikkeket jogszerűen hozták‑e forgalomba Olaszországban.(44)
60. Ez azt jelenti, hogy amennyiben T. Donner a műveket a szerzői jogi irányelv megsértésével szállította (terjesztette) a vásárlóknak, a Bíróság csak azt akadályozhatja meg, hogy az ügyészség az EUMSZ 36. cikkre támaszkodjon, ha az a tagállamok között mesterséges akadályt hozna létre,(45) vagy ha a nemzeti szerzői jog szóban forgó szabályai a személyek között állampolgárság(46) vagy az áruk földrajzi származása alapján hátrányos megkülönböztetést alkalmaznának.(47)
61. Ugyanakkor a Bíróság azon ítélkezési gyakorlata, amelyre T. Donner támaszkodott, és amely korlátokat állított fel az EUMSZ 36. cikk alkalmazásával kapcsolatban, nem közvetlenül releváns a jelen eljárás szempontjából, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy nem segíti az ügy elbírálását.
62. A Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet(48) azt az állítást támasztja alá, hogy az áruk szabad mozgásának elvétől való eltérést szigorúan kell értelmezni, azonban nem tesz hozzá semmi olyasmit az EUMSZ 36. cikk értelmezéséhez, ami a jelen ügy szempontjából releváns lenne.
63. A Merck kontra Stephar és Exler ügyben(49) az A tagállamban oltalom alatt álló gyógyszerszabadalom jogosultja nem hivatkozhatott az EUMSZ 36. cikkre ugyanezen termék azon B tagállamból történő behozatalának megakadályozása érdekében, ahol a terméket nem lehetett szabadalomként levédeni. Ez azért volt így, mert az A tagállamban oltalom alatt álló szabadalom jogosultja úgy döntött, hogy a terméket annak ellenére forgalmazza a B tagállamban, hogy ott nem állt rendelkezésre szabadalmi oltalom. A Bíróság azt állapította meg, hogy annak a jogosultnak, aki ilyen lépésekre szánja el magát, tudomásul kell vennie e döntésnek az áruk közös piacon belüli szabad mozgására gyakorolt következményeit. Az ezzel ellentétes megállapítás a nemzeti piacok feltagolódását eredményezte volna, amely ellentétes lenne a Szerződés célkitűzéseivel.
64. Bár a jelen ügyben leírt tények nem vonnak maguk után a művekhez fűződő szerzői jogok jogosultjainak részéről semmiféle intézkedést, Olaszországban, Németországban vagy más országokban ez megakadályozná, hogy az EUMSZ 36. cikkére hivatkozzanak.
65. Ehhez hasonlóan, az EMI Electrola ügy(50) egy olyan hangfelvétel‑előállítóval volt kapcsolatos, aki nem engedélyezte a hangfelvételek A tagállamban való forgalmazását, majd később az EUMSZ 36. cikkre és többszörözési, illetve terjesztési jogaira hivatkozott annak érdekében, hogy megakadályozza azok B tagállamba történő behozatalát. A Bíróság kimondta, hogy mivel a műveket az A tagállamban nem azért forgalmazták jogszerűen, mert megszerezték a jogosult vagy annak jogutódjának beleegyezését, hanem azért, mert lejárt az A tagállam jogszabályai által meghatározott oltalmi idő, ezért a jogosult a B tagállambeli oltalomra hivatkozhatott. A probléma a nemzeti jogszabályok közötti, a szerzői és szomszédos jogok oltalmi idejére vonatkozó eltérésekből, és nem a jogosult részéről tett intézkedésből adódott.
66. Lévén, hogy az alapeljárásbeli probléma az árucikkek szerzői jogi védelmét illetően Olaszországban, illetve Németországban fennálló jogi és ténybeli eltérésekből adódik, ez az ügy az EMI Electrola ügyhöz(51) hasonlít. Az említett ügyben kidolgozott elvek a jelen esetben is alkalmazandók. Az alapeljárásbeli probléma, akárcsak az EMI Electrola ügyben, a tagállamok közötti szerzői jogi védelem terén fennálló eltérésekből adódott, ami teljes mértékben alkalmazhatóvá tette az EUMSZ 36. cikket, azon általános elveknek alárendelve, amelyeket alább tárgyalok.
2. A nemzeti piacok aránytalan feltagolódásának és a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályozásának tilalma
67. Az EUMSZ 36. cikk alkalmazása nem korlátozza aránytalanul az áruk szabad mozgását. Mindössze azt írja elő az olyan kereskedők számára, mint a Dimensione és T. Donner, hogy szerezzék be a szerzői jogok jogosultjainak engedélyét, mielőtt olyan tevékenységbe kezdenének, amely Németországban az adásvétellel megvalósuló nyilvános terjesztés egyik formájának minősül. Miként azt kifejtettem, ez magában foglalja az árucikkek ezen tagállamba irányuló kereskedelmi forgalomba hozatalát is.
68. Ha ezt a logikát követjük, akkor az nem eredményezi a nemzeti piacok jogellenes feltagolódását. Tekintettel annak szükségességére, hogy egyensúlyba hozzuk az áruk szabad mozgását az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmével, miként azt az EUMSZ 34. és az EUMSZ 36. cikke előírja, a kereskedőkkel szembeni azon követelmény, hogy tiszteletben tartsák az azon tagállamokban hatályos szerzői jogi védelmet, ahol a terjesztésre sor kerül, nem mondható, hogy aránytalan hatással járna az áruk szabad mozgására. Ezenfelül az áruk szabad mozgásának bármely olyan korlátozása, amely annak biztosítását szolgálja, hogy az EU és tagállamai betartsák nemzetközi szerzői jogi kötelezettségeiket, nem lehet aránytalan.(52)
69. Ha a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdése szerinti adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztést úgy kellene értelmezni, hogy az kiterjedjen azokra a független (harmadik személy) fuvarozókra is, akik nem végeztek adásvétellel történő terjesztést magában foglaló cselekményeket, akkor elismerem, hogy ez az Unión belüli fuvarozási és szállítási szolgáltatások aránytalan akadályozását eredményezheti. Ez azért van így, mert az ilyen értelmezés megkövetelné azt, hogy a fuvarozó vállalkozások ellenőrizzék, hogy az általuk szállított áruk szerzői jogi védelem alatt állnak‑e abban a tagállamban, amelybe azokat szállítják, különben a fuvarozókkal szemben büntetőeljárás indulhatna. Az ilyen általános ellenőrzési kötelezettség komoly elrettentő hatással járna az Unión belül a nemzeti határokon átnyúló fuvarozási szolgáltatások nyújtására.
70. Mindazonáltal én még nem vontam le ilyen következtetést. T. Donner a szerzői jogi irányelv 4. cikke (1) bekezdése, és ennélfogva az EUMSZ 36. cikknek a tárgyi hatálya alá is tartozik, mivel olyan cselekményeket végzett, amelyek a szerzői jogi védelem alatt álló művek adásvétellel megvalósuló terjesztésének körébe tartoznak. Ez azzal valósult meg, hogy ő finanszírozta a vételár Olaszországban történő kifizetését, majd gépkocsivezetőivel átvetette a vevőktől Németországban az árucikkek vételárának ellenértékét, és amennyiben a vevők megtagadták a fizetést, visszavitette velük az árukat Olaszországba, ahol a vételárat és a szállítási költségeket a Dimensione visszatérítette a részére. E tevékenységek olyan mérvű közreműködésre utalnak, amely messze túlmutat azon, amit a Dimensione terjesztési rendszerén kívül álló, független fuvarozó vállalkozások a határokon túlra történő bútorszállítás szokásos menetének megfelelően készek lettek volna elfogadni.
3. Az önkényes megkülönböztetés tilalma
71. Az egyenlő bánásmód elve alkalmazandó a szerzői jogoknak a szerzői jogi irányelv 4. cikke (2) bekezdésében említett kimerülésének a szabályaira is. Az egyenlő bánásmód elve szerint ugyanis nem lehet a hasonló helyzeteket eltérő módon, illetve a különböző helyzeteket azonos módon kezelni, kivéve, ha ez a bánásmód objektíve igazolható. Ezenfelül, a Bíróság megszilárdult ítélkezési gyakorlata szerint, azokra a szerzői és szomszédos jogokra, amelyek a Közösségen belüli árukereskedelemre és szolgáltatásnyújtásra gyakorolt hatásaik miatt a Szerződés alkalmazási körébe tartoznak, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elve irányadó.(53)
72. Emiatt az uniós jog általános elvei akadályát képezik az EUMSZ 36. cikk, illetve a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése olyan értelmezésének, amely azt eredményezné, hogy hasonló helyzeteket eltérő módon kezeljenek anélkül, hogy az objektív módon igazolható lenne.
73. Ugyanakkor nem vezet hátrányos megkülönböztetéshez az uniós jog olyan értelmezése, amelyet én szorgalmazok. Azok a vevők, akik azért utaznak Olaszországba, hogy átvegyék a Dimensionétől megvásárolt árukat, vagy hogy ott olyan független fuvarozót bízzanak meg, aki nem vesz részt a terjesztési rendszerben, nincsenek össszehasonlítható helyzetben T. Donnerrel. Ők csupán a szerzői jogi védelem alatt álló művek többszörözött példányainak magáncélú behozatalát valósítják meg, amely úgy tűnik, hogy Németországban megengedett.
E – Szankciók
74. Az uniós jog nem tiltja, hogy a tagállamok arányos büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek az olyan szándékos jellegű magatartások elleni küzdelem jegyében, mint amelyről a jelen esetben szó van. Épp ellenkezőleg, a jogérvényesítési irányelv (28) preambulumbekezdése kifejezetten kimondja, hogy „a büntetőjogi jogkövetkezmények is megfelelő esetben a szellemi tulajdonjogok érvényesítési eszközének minősülnek”,(54) a szerzői jogi irányelv 8. cikkének (1) bekezdése pedig megköveteli a tagállamoktól, hogy biztosítsanak megfelelő szankciókat és jogorvoslatokat az irányelvben meghatározott jogok és kötelezettségek megsértése esetére, valamint kötelezettséget ír elő azok alkalmazásának biztosítására. Az uniós jog vonatkozó alapelveivel összhangban a szerzői jog 8. cikkének (1) bekezdése azt is kimondja, hogy az ennek megfelelőn előírt szankcióknak „hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell” lenniük.(55)
75. Annak megítélése, hogy az előírt szankció arányos‑e, a nemzeti bíróságok feladata, és e bíróságoknak megfelelőképpen figyelembe kell venniük azt is, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) egyaránt előírja az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmét,(56) valamint a büntetőjogi szankciók arányosságának követelményét.(57) Ezenfelül a jogérvényesítési irányelv (17) preambulumbekezdése kimondja, hogy a jogorvoslatokat úgy kell meghatározni, hogy az figyelembe vegye az adott eset „jellemző vonásait, ideértve az egyes szellemi tulajdonjogok sajátosságait és szükség esetén a jogsértés szándékos vagy nem szándékos voltát”.
76. Továbbá megjegyzendő, hogy az olyan magatartás, amely visszaélésszerű jellege miatt polgári jogi szankciókat vagy jogorvoslatokat, illetve polgári eljárást vonhat maga után, elképzelhető, hogy nem tartozik a büntetőjog körébe, tekintettel a nulla poena sine lege elvének elválaszthatatlan részét képező előreláthatósági követelményre, amely a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében is tükröződik.(58) Végül a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint létezik egy további biztosíték is azon jogorvoslatokra vonatkozóan, amelyek akkor merülnek fel, amikor a tagállamok az irányelveket büntetőjogi szankciók előírásával ültetik át. A Bíróság kimondta, hogy amikor büntetőjogi szankciók egész skálája áll rendelkezésre, akkor a tagállamok nem hivatkozhatnak a vonatkozó irányelvre annak érdekében, hogy szigorítsák a büntetőjogi felelősséget, vagy hogy visszamenőlegesen szigorúbb büntetési tételeket határozzanak meg.(59)
IV – Végkövetkeztetések
77. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesgerichtshof által előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:
„Az EUMSZ‑nek az áruk szabad mozgására vonatkozó 34. és 36. cikke nem zárja ki azt, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló művek tiltott terjesztése a nemzeti büntetőjog alkalmazásában bűncselekménynek minősüljön, ha a szerzői jogi védelem alatt álló művek többszörözött példányait valamely tagállamban úgy terjesztik adásvétel útján, hogy azokat e tagállamban az Európai Unió egy olyan másik tagállamában létrejött, határokon átnyúló távértékesíti szerződés révén teszik elérhetővé a vásárlóközönség részére, ahol a művek tekintetében nem létezett szerzői jogi védelem, vagy nem volt érvényesíthető.”