Language of document :

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-138/07. sz., Schindler Holding Ltd és társai kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2011. július 13-án hozott ítélete ellen a Schindler Holding Ltd, Schindler Management AG, Schindler SA, Schindler Sàrl, Schindler Liften BV és a Schindler Deutschland Holding GmbH által 2011. szeptember 30-án benyújtott fellebbezés

(C-501/11. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: Schindler Holding Ltd, Schindler Management AG, Schindler SA, Schindler Sàrl, Schindler Liften BV és Schindler Deutschland Holding GmbH (képviselők: R. Bechtold és W. Bosch ügyvédek, valamint Professor Dr. J. Schwarze)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

1.    A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (nyolcadik tanács) T-138/07. sz. ügyben 2011. július 13-án hozott ítéletét;

2.    semmisítse meg a 2007. február 21-i (COMP/E-1/38.823 - Felvonók és mozgólépcsők ügy) bizottsági határozatot,

másodlagosan: törölje vagy csökkentse a fellebbezőkkel szemben e határozatban kiszabott bírságot;

3.    az 1. és 2. pontban foglalt kérelmekhez képest másodlagosan: a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi a Bíróság ítéletében foglalt jogi értékelésnek megfelelően hozzon határozatot;

4.    minden esetben az Európai Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült felperesi költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők összesen tizenhárom jogalapra hivatkoznak:

─    Először: mivel a Törvényszék - anélkül hogy a bizottsági határozatot teljes körűen felülvizsgálta volna, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság hatásköre kiterjed a bírságkiszabásra - megsértette a hatalmi ágak szétválasztásának elvét és a jogállami eljárás követelményét.

─    Másodszor: a Törvényszék megsértette a közvetlen bizonyításfelvétel elvét, mivel elfogadhatónak tartja a koronatanúk általi bizonyítást, amint ez a Bizottság jelenlegi gyakorlatában is történik.

─    Harmadszor: a Törvényszék megsértette a törvényi meghatározottság elvét (az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény [a továbbiakban: EJEE] 7. cikke), mivel az 1/2003 rendelet1 23. cikkének (2) bekezdését a bírságkiszabás kellően meghatározott jogi alapjának tekintette.

─    Negyedszer: a Törvényszék téved, amikor nem ismeri el, hogy a Bizottság hatáskörének hiánya miatt nem alkalmazható a Bizottság 1998. évi bírságkiszabási iránymutatása.

─    Ötödször: a Törvényszék jogsértő módon utasította el, hogy a Bizottság 1998. évi bírságkiszabási iránymutatása sérti a visszaható hatály tilalmát és a bizalomvédelem elvét.

─    Hatodszor: a Törvényszék megsértette a vétkesség elvét és az ártatlanság vélelmét (1/2003 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése; az Európai Unió Alapjogi Chartája [a továbbiakban: Charta] 48. cikkének (1) bekezdése; az EJEE 6. cikkének (2) bekezdése), mivel szükségtelennek tartotta, ezért az alkalmazottaik által elkövetett jogsértést nem az érintett vállalkozásoknak tudta be.

─    Hetedszer: a Törvényszék jogsértő módon fogadta el a Schindler Holding egyetemleges felelősségét. Az ebben az esetben alkalmazott, az anyavállalat egyetemleges felelősségével kapcsolatos elvek beavatkoznak a tagállami hatáskörökbe. Továbbá a Törvényszék túlterjeszkedett a Bíróság ítélkezési gyakorlatán, valamint megsértette az ártatlanság vélelmét (a Charta 48. cikkének (1) bekezdése; az EJEE 6. cikkének (2) bekezdése).

─    Nyolcadszor: a Törvényszék jogsértő módon ítélte úgy, hogy a Bizottság nem haladta meg az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében foglalt felső határokat.

─    Kilencedszer: ezáltal a Schindler Holding tulajdonjoga is sérült, mivel a bírságkiszabás ugyanolyan következményekkel jár, mint a tulajdontól való megfosztás (a Charta 17. cikkének (1) bekezdése; az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke).

─    Tizedszer: a Törvényszék jogsértő módon tartotta indokoltnak a Bizottság által elfogadott túlzottan magas alapösszegeket.

─    Tizenegyedszer: a Törvényszék jogsértő módon hagyta jóvá, hogy a Bizottság bizonyos körülményeket nem tekintett enyhítő körülménynek. Ennek során a Törvényszék különösen a németországi kartell önkéntes megszüntetését, valamint a fellebbezők megfelelőségi intézkedéseit nem ismerte el.

─    Tizenkettedszer: a Törvényszék indokoltnak tartotta az együttműködéshez kötődő bírságkedvezményeket, amelyeket a Bizottság vagy alacsony mértékben határozott meg, vagy jogsértő módon meg sem adott. Ezáltal a Törvényszék nem ismeri el a fellebbezők hozzájárulását. A Törvényszék abban is téved, hogy nem ismeri el, hogy a Bizottság jogsértő módon nyújtott túlzottan alacsony bírságkedvezményt az engedékenységi közleményen túlmutató együttműködés fejében.

─    Tizenharmadszor: a Törvényszék megsértette az arányosság elvét, mivel a bírságok összegét még elfogadhatónak tartotta.

____________

1 - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).