A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-138/07. sz., Schindler Holding Ltd és társai kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2011. július 13-án hozott ítélete ellen a Schindler Holding Ltd, Schindler Management AG, Schindler SA, Schindler Sàrl, Schindler Liften BV és a Schindler Deutschland Holding GmbH által 2011. szeptember 30-án benyújtott fellebbezés
(C-501/11. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbezők: Schindler Holding Ltd, Schindler Management AG, Schindler SA, Schindler Sàrl, Schindler Liften BV és Schindler Deutschland Holding GmbH (képviselők: R. Bechtold és W. Bosch ügyvédek, valamint Professor Dr. J. Schwarze)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbezők kérelmei
1. A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (nyolcadik tanács) T-138/07. sz. ügyben 2011. július 13-án hozott ítéletét;
2. semmisítse meg a 2007. február 21-i (COMP/E-1/38.823 - Felvonók és mozgólépcsők ügy) bizottsági határozatot,
másodlagosan: törölje vagy csökkentse a fellebbezőkkel szemben e határozatban kiszabott bírságot;
3. az 1. és 2. pontban foglalt kérelmekhez képest másodlagosan: a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi a Bíróság ítéletében foglalt jogi értékelésnek megfelelően hozzon határozatot;
4. minden esetben az Európai Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült felperesi költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezők összesen tizenhárom jogalapra hivatkoznak:
─ Először: mivel a Törvényszék - anélkül hogy a bizottsági határozatot teljes körűen felülvizsgálta volna, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság hatásköre kiterjed a bírságkiszabásra - megsértette a hatalmi ágak szétválasztásának elvét és a jogállami eljárás követelményét.
─ Másodszor: a Törvényszék megsértette a közvetlen bizonyításfelvétel elvét, mivel elfogadhatónak tartja a koronatanúk általi bizonyítást, amint ez a Bizottság jelenlegi gyakorlatában is történik.
─ Harmadszor: a Törvényszék megsértette a törvényi meghatározottság elvét (az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény [a továbbiakban: EJEE] 7. cikke), mivel az 1/2003 rendelet
1 23. cikkének (2) bekezdését a bírságkiszabás kellően meghatározott jogi alapjának tekintette.
─ Negyedszer: a Törvényszék téved, amikor nem ismeri el, hogy a Bizottság hatáskörének hiánya miatt nem alkalmazható a Bizottság 1998. évi bírságkiszabási iránymutatása.
─ Ötödször: a Törvényszék jogsértő módon utasította el, hogy a Bizottság 1998. évi bírságkiszabási iránymutatása sérti a visszaható hatály tilalmát és a bizalomvédelem elvét.
─ Hatodszor: a Törvényszék megsértette a vétkesség elvét és az ártatlanság vélelmét (1/2003 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése; az Európai Unió Alapjogi Chartája [a továbbiakban: Charta] 48. cikkének (1) bekezdése; az EJEE 6. cikkének (2) bekezdése), mivel szükségtelennek tartotta, ezért az alkalmazottaik által elkövetett jogsértést nem az érintett vállalkozásoknak tudta be.
─ Hetedszer: a Törvényszék jogsértő módon fogadta el a Schindler Holding egyetemleges felelősségét. Az ebben az esetben alkalmazott, az anyavállalat egyetemleges felelősségével kapcsolatos elvek beavatkoznak a tagállami hatáskörökbe. Továbbá a Törvényszék túlterjeszkedett a Bíróság ítélkezési gyakorlatán, valamint megsértette az ártatlanság vélelmét (a Charta 48. cikkének (1) bekezdése; az EJEE 6. cikkének (2) bekezdése).
─ Nyolcadszor: a Törvényszék jogsértő módon ítélte úgy, hogy a Bizottság nem haladta meg az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében foglalt felső határokat.
─ Kilencedszer: ezáltal a Schindler Holding tulajdonjoga is sérült, mivel a bírságkiszabás ugyanolyan következményekkel jár, mint a tulajdontól való megfosztás (a Charta 17. cikkének (1) bekezdése; az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke).
─ Tizedszer: a Törvényszék jogsértő módon tartotta indokoltnak a Bizottság által elfogadott túlzottan magas alapösszegeket.
─ Tizenegyedszer: a Törvényszék jogsértő módon hagyta jóvá, hogy a Bizottság bizonyos körülményeket nem tekintett enyhítő körülménynek. Ennek során a Törvényszék különösen a németországi kartell önkéntes megszüntetését, valamint a fellebbezők megfelelőségi intézkedéseit nem ismerte el.
─ Tizenkettedszer: a Törvényszék indokoltnak tartotta az együttműködéshez kötődő bírságkedvezményeket, amelyeket a Bizottság vagy alacsony mértékben határozott meg, vagy jogsértő módon meg sem adott. Ezáltal a Törvényszék nem ismeri el a fellebbezők hozzájárulását. A Törvényszék abban is téved, hogy nem ismeri el, hogy a Bizottság jogsértő módon nyújtott túlzottan alacsony bírságkedvezményt az engedékenységi közleményen túlmutató együttműködés fejében.
─ Tizenharmadszor: a Törvényszék megsértette az arányosság elvét, mivel a bírságok összegét még elfogadhatónak tartotta.
____________1 - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).