A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2013. október 8.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A glifozát hatóanyag forgalomba hozatalának első engedélyezésére vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés részleges megtagadása – Természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei megsértésének veszélye – Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (5) bekezdése – Nyomós közérdek – 1367/2006/EK rendelet – Az 1367/2006/EK rendelet 6. cikkének 1) bekezdése – 91/414/EGK irányelv”
A T‑545/11. sz. ügyben,
a Stichting Greenpeace Nederland (székhelye: Amszterdam [Hollandia]),
a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) (székhelye: Brüsszel [Belgium])
(képviselik őket: B. Kloostra és A. van den Biesen ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: P. Oliver, P. Ondrůšek és C. ten Dam, később: P. Oliver, P. Ondrůšek és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Bizottság 2011. augusztus 10‑i határozatának megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában, amely határozat megtagadja a hozzáférést a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) alkalmazásában a Németországi Szövetségi Köztársaság mint jelentéstevő tagállam által kidolgozott, a glifozát hatóanyagra vonatkozó értékelőjelentés‑tervezet 4. kötetéhez,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse és J. Schwarcz (előadó) bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 26‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperesek, a Stichting Greenpeace Nederland és a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe), 2010. december 20‑án a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) szerinti forgalomba hozatalának első engedélyezésére vonatkozó egyes dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be. A kérelem az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i európai parlamenti és tanácsi 1049/2001/EK rendeleten (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (HL L 264., 13. o.) alapult.
2 A kért dokumentumok a következők voltak:
– a Németországi Szövetségi Köztársaság mint jelentéstevő tagállam által a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe történő első felvételét megelőzően készített értékelőjelentés‑tervezet egy példánya (a továbbiakban: jelentéstervezet);
– a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által bemutatott valamennyi vizsgálat teljes listája, amely felvételről a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletének többek között a glifozát hatóanyagként történő felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2001. november 20‑i 2001/99/EK bizottsági irányelv (HL L 304., 14. o.) döntött;
– a vizsgálatoknak a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által 2001‑ben benyújtott teljes, hiánytalan és eredeti dokumentációja a hosszú távú toxicitásra mutagenitásra, rákkeltő hatásra és neurotoxicitásra vonatkozó vizsgálatokat és a reprodukcióra vonatkozó vizsgálatokat érintő részében.
3 2011. január 20‑i levelével az Európai Bizottság felhívta a felpereseket, hogy forduljanak a német hatóságokhoz a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele céljából.
4 2011. február 7‑i levelükkel a felperesek az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló megerősítő kérelmet nyújtottak be.
5 A Bizottság főtitkára, miután az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően a német hatóságok előzetes beleegyezését kérte, 2011. május 6‑i levelében engedélyezte a jelentéstervezethez való hozzáférést, annak 4. kötete kivételével (a továbbiakban: vitatott dokumentum), amelynek hozzáférhetővé tételét az említett hatóságok megtagadták, és amely a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő első felvételét kérelmezők által bemutatott vizsgálatok teljes listáját tartalmazza. A Bizottság főtitkára tájékoztatta a felpereseket arról, hogy a Bizottság nincs birtokában a vizsgálatok teljes, hiánytalan és eredeti dokumentációjának, és ezt soha nem is küldték meg a számára. Az említett főtitkár kifejtette továbbá, hogy a német hatóságokkal továbbra is folyamatban van a konzultáció a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételéről, és döntést a későbbiekben hoznak majd.
6 2011. augusztus 10‑i határozatával (továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság főtitkára megtagadta a vitatott dokumentumhoz való hozzáférést annak alapján, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a megtagadás mellett foglalt állást.
7 A megtámadott határozatban a Bizottság főtitkára bemutatta azokat az okokat, amelyekre hivatkozva a Németországi Szövetségi Köztársaság tiltakozott a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kivétel, nevezetesen a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelme alapján. A Németországi Szövetségi Köztársaság azon a véleményen volt ugyanis, hogy a vitatott dokumentum a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők szellemi tulajdonjogaira vonatkozó, bizalmas információkat tartalmaz, melyek az alábbiak: az egyes kérelmezők által előállított hatóanyag részletes kémiai összetétele, részletes információk minden egyes felvételt kérelmező hatóanyagának előállítási eljárásáról, a szennyeződésekre, a végtermékek összetételére és a felvételt kérelmező különböző személyek közötti szerződéses jogviszonyokra vonatkozó információk.
8 A Bizottság főtitkára, miután megjegyezte, hogy a német hatóságok kijelentették, hogy álláspontjuk szerint nem áll fenn a 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti nyomós közérdek, amely a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét igazolná, megvizsgálta, hogy az 1367/2006 rendelet fényében ilyen közérdekre lehet‑e hivatkozni. Kijelentette, hogy e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése a vitatott dokumentum tekintetében nem alkalmazható, mivel nem tartalmaz olyan információt, amelyet a környezetbe jutó kibocsátásra vonatkozó információknak lehetne tekinteni.
9 Márpedig, a Bizottság főtitkára véleménye szerint, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó információk a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által történő előállításának eljárására vonatkoznak, és az érdekek kiegyensúlyozására tekintettel e kérelmezők szellemi tulajdonjogai védelmének szükségessége meghaladja az információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdeket. A vitatott dokumentumban foglalt információk hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné ugyanis a versenytárs vállalkozások számára, hogy lemásolják a glifozát felvételét kérelmezők előállítási eljárását, ami jelentős veszteséget okozna ez utóbbiak számára, valamint sértené kereskedelmi érdekeiket és szellemi tulajdonjogaikat. Az információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdeket a korábbiakban tekintetbe vették, mivel a glifozátkibocsátás lehetséges hatásairól a jelentéstervezet többi, nyilvánosságra hozott része is említést tesz, többek között a releváns szennyeződések és metabolitok tekintetében. Ami a vitatott dokumentumban foglalt, nem releváns szennyeződésekre vonatkozó információkat illeti, azok olyan tényezőkkel kapcsolatosak, amelyek nem jelentenek veszélyt az egészségre vagy a környezetre, ám az egyes termékek előállítási eljárásának felfedéséhez vezethetnek.
10 A Bizottság főtitkára ezt követően megjegyezte, hogy a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére irányuló eljárásból következik, hogy az 1367/2006 rendelet által az e hatóanyag környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozó információk nyilvánosan hozzáférhetővé tétele tekintetében előírt kötelezettségeket figyelembe vették. Ilyen körülmények között e hatóanyag előállítói érdekeinek védelmének kellett elsőbbséget élvezniük.
11 A Bizottság főtitkára ebből arra következtetett, hogy a kért információk a 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének értelmében nem a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, és nincs bizonyíték olyan nyomós közérdek fennállására, amely igazolná a hozzáférhetővé tételt az 1049/2001 rendelet értelmében, mivel, álláspontja szerint, ilyen érdek a glifozátot előállítók kereskedelmi érdekeinek és szellemi tulajdonjogainak védelme tekintetében áll fenn.
Eljárás és a felek kérelmei
12 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2011. október 14‑én benyújtott keresetlevelükkel indították meg a jelen keresetet.
13 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– mondja ki, hogy a Bizottság eljárásával megsértette a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én Aarhusban aláírt egyezményt (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény), az 1049/2001 rendeletet és az 1367/2006 rendeletet;
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.
14 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
15 A Törvényszék pervezető intézkedésként két kérdést tett fel a felpereseknek, amelyekre ők a Törvényszék Hivatalához 2013. január 18‑án érkezett levelükkel válaszoltak.
16 2013. január 9‑i végzésével a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be a vitatott dokumentumot, és határozza meg, hogy mely részek vonatkoznak a glifozát tisztaságára, a benne található összes szennyeződés „minőségéreˮ és mennyiségére, valamint az ellenőrzésekhez használt tételek analitikai profiljára, de nem hívta fel a vitatott dokumentum feleknek történő megküldésére. 2013. január 25‑én érkezett levelével a Bizottság benyújtotta a vitatott dokumentumot.
17 A vitatott dokumentum három aldokumentumból áll. Az első aldokumentum címe: „Monográfia – 1998. december 11. – 4. kötet – A rész – Glifozátˮ, és nyolc pontot tartalmaz, amelyek címe az alábbi: „C.1 Bizalmas információˮ, „C.1.1 Részletes információk a hatóanyag előállítási folyamatáról (II A melléklet 1.8)”, „C.1.2 A hatóanyag részletes specifikációja (II A melléklet 1.9–1.11.)ˮ, „C.1.3 A készítmények részletes specifikációja (II A melléklet 1.4)ˮ, „C.2 A közös dosszié benyújtására vonatkozó információk összefoglalása és értékeléseˮ, „C.2.1 A benyújtott információk és dokumentáció összefoglalása és értékelése (dosszié, B dokumentum)ˮ, „C.2.2 A benyújtott információk és dokumentáció értékeléseˮ és „C.2.3 Állásfoglalás a bejelentő vállalkozás által foganatosított intézkedések ésszerű vagy ésszerűtlen jellegérőlˮ. A második aldokumentum címe: „Monográfia – 1998. december 11. – 4. kötet – A rész – Glifozát – Kiegészítés – Glifozát – Glifozát‑trimesiumˮ, 2000. január 14‑i dátummal van ellátva, és egyetlen pontot tartalmaz, amelynek címe: „C.1.2.1 Az izomerek, szennyeződések és adalékok meghatározása (II A melléklet 1.10)”. A harmadik aldokumentum címe: „Monográfia – 1998. december 11. – 4. kötet – A rész – Glifozát – 2. kiegészítés – Glifozát – Glifozát‑trimesiumˮ, 2001. május 12‑i dátummal van ellátva, és három pontot tartalmaz, amelyek címe az alábbi: „C.1.1 A hatóanyag előállítási folyamatára vonatkozó részletes információk (II A melléklet 1.8)ˮ, „C.1.2 A hatóanyag tisztaságának részletes specifikációjaˮ és „C.1.2.1 Az izomerek, szennyeződések és adalékok meghatározása (II A melléklet 1.10)ˮ.
18 2013. január 25‑i levelével a Bizottság meghatározta továbbá, hogy a vitatott dokumentumot képező három aldokumentum mely részei vonatkoznak a glifozát tisztaságára, a benne jelen lévő összes szennyeződés „minőségéreˮ és mennyiségére, valamint az ellenőrzésekhez használt tételek analitikai profiljára.
A jogvita tárgyáról
19 A jogvita tárgyát három szempont alapján kell pontosítani.
20 Először is, a Bizottság arra hivatkozott, hogy sem a 2011. május 6‑i határozat, sem a megtámadott határozat nem tartalmazza a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által bemutatott vizsgálatok teljes, hiánytalan és eredeti dokumentációjához való, a felperesek által a 2010. december 20‑i levelükben kért hozzáférés megtagadását. A növényvédő szerekben található hatóanyagok vizsgálatára vonatkozó szabályozásnak megfelelően a Németországi Szövetségi Köztársaság a Bizottságnak csak egy, a glifozátra vonatkozó összefoglaló dossziét küldött meg, amely tartalmazza a bejelentés másolatát, a hatóanyag használatának feltételeire tett javaslatot, valamint az összefoglalókat és kísérleti eredményeket, de nem tartalmazza maguknak a vizsgálatoknak a jegyzőkönyveit és az e vizsgálatokról készült jelentéseket.
21 A felperesek kijelentették a tárgyaláson, hogy tényként fogadják el, hogy a Bizottság e dokumentációnak nincs birtokában. Meg kell állapítani tehát, hogy a jogvita nem vonatkozik az e dokumentációhoz való hozzáférés esetleges megtagadására.
22 Másodszor, a felperesek kijelentették, hogy a vitatott dokumentum azon része, amely a hatóanyagot bejelentő különböző gazdasági szereplők közötti szerződéses jogviszonyokra, illetve e hatóanyag előállításának módjára vonatkozó információkat tartalmaz, nem tart számot érdeklődésükre. Ennélfogva a megtámadott határozatnak csak azon részében kérik a megsemmisítését, amelyben a Bizottság a hatóanyag tisztaságának fokára, a technikai anyagban jelen lévő szennyeződések „minőségéreˮ és mennyiségére, a tételek analitikai profiljára és a létrehozott termék pontos összetételére vonatkozó információkhoz való hozzáférést tagadta meg.
23 Harmadszor, a felperesek kifejtették a tárgyaláson, hogy mit értenek a szennyeződések „minőségéreˮ és mennyiségére, valamint a tételek analitikai profiljára vonatkozó információk alatt. Ami a szennyeződéseket illeti, kijelentették, hogy azt szeretnék tudni, hogy a glifozát előállítási eljárása során milyen más vegyi anyagok keletkeznek és milyen mennyiségben. Ami a vállalkozások által a vizsgálat céljából benyújtott tételek analitikai profilját illeti, a felperesek kijelentették, hogy szeretnék megismerni a tételek tartalmát és összetételét, különösen a hozzáadott vegyi anyagokat, illetve a vizsgálatok leírását és azok tényleges hatásait.
24 A jogvitát tehát a vitatott dokumentumok azon részére kell korlátozni, amely a hatóanyag tisztaságának fokára, a technikai anyagban jelen lévő szennyeződések „minőségéreˮ és mennyiségére, a tételek analitikai profiljára és a létrehozott termék pontos összetételére vonatkozó, a fenti 23. pontban pontosan meghatározott információkat tartalmazza.
A jogkérdésről
25 A felperesek keresetükben három jogalapot adnak elő. Először is, úgy vélik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése nem biztosít valamely tagállam számára vétójogot, és a Bizottság nem fogadhatja el e tagállam véleményét az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti egyik kivétel alkalmazása tekintetében. Másodszor a felperesek azt állítják, hogy a hozzáférés joga alóli, a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmére irányuló kivételt el kell vetni, mivel a kért – a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó – információk hozzáférhetővé tételét nyomós közérdek igazolja. A felperesek harmadszor arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat nem összeegyeztethető az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével és az Aarhusi Egyezmény 4. cikkével, mivel a Bizottság nem értékelte a hivatkozott kereskedelmi érdekek megsértésének tényleges veszélyét.
26 Elsőként a kereset második jogalapját célszerű vizsgálni, amely mindenekelőtt a hozzáférés jogának az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondatából következő terjedelmének, ezt követően pedig a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk fogalmának meghatározását teszi szükségessé.
A hozzáférés jogának a 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondatából következő terjedelméről
27 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet az (1) preambulumbekezdése szerint az EU‑Szerződésnek az Amszterdami Szerződés által beiktatott 1. cikke második bekezdésében kifejezett azon szándékhoz illeszkedik, hogy új szakaszt jelentsen az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Amint arra e rendelet (2) preambulumbekezdése emlékeztet, az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga az intézmények demokratikus jellegéhez kapcsolódik (lásd a C‑506/08. P. sz., Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben 2011. július 21‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑6237. o] 72. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
28 Ennek megfelelően az 1049/2001 rendelet célja – amint azt a (4) preambulumbekezdése és az 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (lásd a fenti 27. pontban hivatkozott Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben hozott ítélet 73. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 A dokumentumokhoz való hozzáférési jogra azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak. Konkrétabban, és a (11) preambulumbekezdésével összhangban, az említett rendelet 4. cikkében olyan kivételrendszert határoz meg, amely feljogosítja az intézményeket, hogy megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha ez utóbbi sértené az e cikkel védett valamely érdeket (lásd a fenti 27. pontban hivatkozott Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben hozott ítélet 74. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Különösen e cikk (5) bekezdése kimondja, hogy bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye hozzáférhetővé.
30 Amennyiben valamely tagállam élt az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel, és kérte, hogy valamely tőle származó konkrét dokumentumot előzetes beleegyezése nélkül ne tegyenek hozzáférhetővé, e dokumentumnak az intézmény általi esetleges hozzáférhetővé tételéhez e tagállam beleegyezésének előzetes megszerzése szükséges (a Bíróság C‑64/05. P. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑11389. o.] 50. pontja).
31 Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése csak akkor hatalmazza fel az érintett tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az e cikk (1)–(3) bekezdésében említett anyagi jogi kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja (a fenti 30. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja).
32 Ugyanakkor az ilyen kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd a fenti 27. pontban hivatkozott Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
33 Amennyiben a hivatkozott kivétel az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése által meghatározott kivételek sorába tartozik, annak a tagállamnak, amely tiltakozik a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben, értékelnie kell, hogy nem áll‑e fenn a dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek.
34 A jelen ügyben a megtámadott határozatból az következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, amelytől a vitatott dokumentum származik, tiltakozott annak hozzáférhetővé tételével szemben, és a hozzáférés e megtagadását a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei, ideértve a szellemi tulajdont is, védelmének megsértésére vonatkozó, a 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kivétellel indokolta, és úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn a dokumentum hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek.
35 Másodszor, az 1367/2006 rendelet 3. cikke kimondja, hogy az 1049/2001 rendeletet kell alkalmazni a környezeti információhoz való hozzáférés iránti bármely kérelemre. Az 1367/2006 rendelet (8) és (15) preambulumbekezdéséből, különösen pedig „az e rendeletben foglalt, a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozó különös rendelkezésekre figyelemmel” fordulatból, azokat a szóban forgó rendelet 3. és 6. cikkével együttesen értelmezve, az következik ugyanis, hogy e rendelet az 1049/2001 rendelet egyes rendelkezéseit felváltó, módosító vagy pontosító rendelkezéseket tartalmaz, amennyiben a hozzáférés iránti kérelem környezeti információkra vagy a „környezetbe való kibocsátásra” vonatkozó információkra irányul (a Törvényszék T‑29/08. sz., LPN kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑6021. o.] 105. és 106. pontja, amely ítélet a Bíróság előtt folyamatban lévő C‑514/11. P. és C‑605/11. P. sz. fellebbezés tárgyát képezi).
36 A környezeti információkat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférés jogát illetően, az 1049/2001 rendeletben előírt kivételek szigorú értelmezésének az 1367/2006 rendelet (15) preambulumbekezdésének második mondata, valamint a 6. cikke (1) bekezdésének második mondata által megerősített kötelezettségét alátámasztja egyrészt az ezen információk közzétételéhez fűződő közérdek érintett intézmény általi figyelembevételének szükségessége, valamint az arra irányuló utalás, hogy ezek az információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak‑e, másrészt pedig az a tény is, hogy az 1049/2001 rendelet nem tartalmaz hasonló pontosításokat az e kivételeknek e jogterületen történő alkalmazását illetően (a fenti 35. pontban hivatkozott LPN kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 107. pontja).
37 Az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata jogi vélelmet ír elő, amely szerint a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, amennyiben a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, kivéve ha ezek az információk vizsgálatot, különösen pedig az uniós jogból eredő kötelezettségek lehetséges megszegésére vonatkozó vizsgálatot érintenek (a fenti 35. pontban hivatkozott LPN kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 108. pontja).
38 Következésképpen, az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata azt írja elő, hogy az érintett intézmény, amelyhez valamely dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelemmel fordultak, tegye e dokumentumot hozzáférhetővé, amennyiben a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, még akkor is, ha e hozzáférhetővé tétel sértheti a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek, ideértve szellemi tulajdonjogait is, 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti védelmét.
39 A Bizottság által az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondata ettől eltérő értelmezésének alátámasztásául előadott érveket feltétlenül el kell utasítani.
40 Először is, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a vitatott dokumentumban foglalt információk hozzáférhetővé tétele súlyosan megzavarhatja az uniós jogalkotó által a 91/414 irányelvben létrehozott egyensúlyt azzal, hogy jelentős gazdasági következményekkel jár azon gazdasági szereplők számára, akik követték a hatóanyagok ezen irányelv által előírt engedélyezési eljárását. Márpedig, noha ezen irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a hatóanyagok általa szabályozott engedélyezési eljárásának keretében benyújtott, ipari és kereskedelmi titoknak minősülő információk bizalmas kezelésének védelmét célozzák, elegendő annyit megállapítani, hogy e szabályok léte nem teszi lehetővé az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondatából következő megdönthetetlen vélelem vitatását (lásd a fenti 38. pontot).
41 Másodszor ugyanez vonatkozik arra a körülményre, miszerint a valamely hatóanyagban található szennyeződésekre vonatkozó bizonyos mennyiségű információ hozzáférhetővé tételét úgy kell tekinteni, hogy az sérti az érintett személyek kereskedelmi érdekeinek a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 309., 1. o.). 63. cikkének (2) bekezdése szerinti védelmét. E rendelkezés nem tesz mást ugyanis, mint utal az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdése által védett közérdekre, amelyhez képest elsőbbséget élvez az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondatában említett nyomós közérdek.
42 Harmadszor a Bizottság az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amellyel a Bíróság különleges szabályokat határozott meg az 1049/2001 rendelet értelmezése tekintetében, amennyiben a hozzáférhetővé tétel iránti kérelemmel érintett dokumentumok ugyancsak különleges szabályok hatálya alá tartoznak az érdekelt felek részére különös eljárásban való közlésüket illetően (a Bíróság C‑139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑5885. o.] 58. pontja és C‑514/07. P., C‑528/07. P. és C‑532/07. P. sz., Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑8533. o.] 100. pontja). Még ha feltételezzük is, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének értelmezéséhez tekintetbe kell venni azt a körülményt, hogy a jelen ügyben kért információkat megküldték a jelentéstevő tagállamnak a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele iránti kérelemre vonatkozó eljárás során, ez, a fent hivatkozott ítéletekkel összhangban, csupán olyan általános vélelem felállításához vezetne, amely szerint ezen információk hozzáférhetővé tétele sértheti az e rendelkezés által védett érdekeket. Egy ilyen következtetés nem lenne kihatással az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata által rögzített szabály hatályára, amely az ebben említést nyert nyomós közérdek megdönthetetlen elsőbbségét mondja ki a kereskedelmi érdekek, ideértve a szellemi tulajdont is, megsértésének kockázatához kapcsolódó érdekkel szemben.
43 Negyedszer, a Bizottság úgy véli, hogy biztosítani kell az 1049/2001 rendelet és az 1367/2006 rendelet olyan értelmezését, amely összhangban áll az uniós joggal és az Unió által aláírt nemzetközi megállapodásokkal, a jelen esetben az Európai Unió Alapjogi Chartájával (HL 2010. C 83., 389. o.; a továbbiakban: Charta) és a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, (a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény 1. C. mellékletét képező) 1994. április 15‑i megállapodással (HL L 336., 214. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 305. o.; a továbbiakban: TRIPS Megállapodás).
44 Egyrészt, noha emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 16. és 17. cikke biztosítja a vállalkozás szabadságát, illetve a tulajdonhoz való jogot, amely utóbbi egyébként, az üzleti titok védelméhez hasonlóan, az uniós jog általános alapelveinek sorába is tartozik (lásd a Bíróság C‑1/11. sz. Interseroh Scrap and Metal Trading ügyben 2012. március 29‑én hozott ítéletének 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Mindazonáltal nem megengedhető, hogy az uniós jogszabályok egységes értelmezése érdekében egy egyértelmű és feltétel nélküli másodlagos jogi rendelkezés érvényességét kétségbe vonják (lásd analógia útján a fent hivatkozott Interseroh Scrap and Metal Trading ügyben hozott ítélet 44. és 46. pontját). Márpedig a tulajdonhoz való alapvető jog ‑ amelynek részét képezik a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok – védelme és a többi alapvető jog védelme közötti megfelelő egyensúly leple alatt a Bizottság érvelése arra irányul, hogy eltekintsen az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondatának alkalmazásától, nem pedig az, hogy biztosítsa az 1049/2001 rendeletnek és az 1367/2006 rendeletnek a Charta, a 91/414 irányelv vagy az 1107/2009 rendelet rendelkezéseivel egységes és ellentmondásmentes értelmezését. E megközelítés semmi esetre sem tartható fenn, mivel egy uniós rendelet egyértelmű és feltétel nélküli rendelkezése alkalmazásának mellőzéséhez vezetne, amelyről még csak azt sem állítják, hogy ellentétes egy magasabb szintű jogszabállyal.
45 Másrészt a TRIPS Megállapodás rendelkezései, amely megállapodás a Közösség nevében aláírt, majd a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK határozattal (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) jóváhagyott WTO‑megállapodás részét képezi, az uniós jogrend szerves részét alkotják. Amennyiben a TRIPS Megállapodással érintett területen már létezik uniós szabályozás, akkor az uniós jog az irányadó, ami azzal a kötelezettséggel jár, hogy amennyiben lehetséges, a TRIPS Megállapodással összhangban lévő értelmezést kell alkalmazni, anélkül hogy ugyanakkor közvetlen hatállyal ruháznánk fel e megállapodás szóban forgó rendelkezését (lásd a C‑431/05. sz. Merck Genéricos – Produtos Farmacêuticos ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑7001. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A Bizottság azt állítja, hogy az 1049/2001 rendeletet és az 1367/2006 rendeletet, valamint a környezetbe való kibocsátásra vonatkozóan az Aarhusi Egyezményben foglalt kikötéseket kiegyensúlyozott és arányos módon kell értelmezni annak érdekében, hogy ne álljanak ellentmondásban a TRIPS Megállapodás 39. cikkének (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseivel, amelyek a kereskedelmi értékű információkat védik a nyilvánosan hozzáférhetővé tétellel szemben. A Törvényszéktől lényegében azt kérik, hogy biztosítsa az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondata rendelkezéseinek a TRIPS Megállapodás 39. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban álló értelmezését. Mindazonáltal e tekintetben újból meg kell állapítani, hogy a Bizottság érvelése az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondata alkalmazásának mellőzéséhez vezet, nem pedig e cikk szövegének a TRIPS Megállapodás 39. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltakkal összhangban álló értelmezéséhez, mivel a szellemi tulajdonjogoknak biztosított védelem elsőbbségét mondja ki az információk hozzáférhetővé tételére vonatkozó megdönthetetlen vélelemmel szemben, amennyiben ezen információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak. Márpedig e megközelítés semmi esetre sem tartható fenn, mivel valójában az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első mondata jogszerűségének a TRIPS Megállapodás 39. cikke (2) és (3) bekezdésével összefüggésben való vitatásához vezet (lásd analógia útján a Törvényszék T‑201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3601. o.] 800. pontját).
46 A fenti 35–45. pontból az következik, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata kötelezően előírja a dokumentum hozzáférhetővé tételét, amennyiben a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, még akkor is, ha e hozzáférhetővé tétel sértheti az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése által védett érdekeket, és ezen értelmezés nem vonható kétségbe egy egységes, ellentmondásmentes, vagy a Charta 16. és 17. cikkével, a TRIPS Megállapodás 39. cikkének (2) és (3) bekezdésével, a 91/414 irányelvvel vagy a 1107/2009 rendelettel összhangban álló értelmezés leple alatt.
A környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk fogalmáról
47 A felperesek szerint a Bizottság nem vett tudomást az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő vélelemről, hiszen a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó környezeti információk. A közvetlenül a glifozát tisztaságával, különösen a benne található valamennyi szennyeződés „minőségévelˮ és mennyiségével, valamint az ellenőrzésekhez használt tételek analitikai profiljával kapcsolatos információk, továbbá azok a vizsgálatok, amelyekre tekintettel az említett hatóanyagot felvették a 91/414 irányelv I. mellékletébe, ilyen információknak minősülnek, mivel a termék összetétele alapján meghatározhatók a kibocsátott toxikus elemek.
48 A Bizottság mindenekelőtt azt állítja, hogy a kibocsátás fogalma megszorítóan értelmezendő, és összhangban az Aarhusi Egyezmény végrehajtási útmutatójával, amelyet az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) 2000‑ben bocsátott ki (a továbbiakban: végrehajtási útmutató), az anyagoknak a létesítményekből történő közvetlen vagy közvetett kiengedését jelenti. A Bizottság ezenfelül azt állítja, hogy a kért információk nem a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, mivel a vitatott dokumentumban foglalt információk a glifozát előállításának a mellékletbe való felvétel egyes kérelmezői által leírt és a szellemi tulajdonjogaik védelme alá tartozó módszereiről adnak részletes tájékoztatást, lévén hogy az információknak a felperesek érdeklődésére számot tartó kategóriája nem megkülönböztethető és szétválasztható a hatóanyag előállítási módszereire vonatkozó információktól, amelyek ugyancsak a vitatott dokumentum tárgyát képezik.
49 Először is, noha a Bizottság arra hivatkozik, hogy a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó rendelkezések megszorítóan értelmezendők, meg kell állapítani, hogy az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jogának logikája, amint e jogot az EUMSZ 15. cikk és az 1049/2001 rendelet meghatározza és a környezeti információk vagy a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk tekintetében az 1367/2006 rendelet pontosítja, nem enged erre következtetni.
50 Az intézményeknek ugyanis, amennyiben tiltakozni kívánnak valamely, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel szemben, az említett kivételt szigorúan kell értelmezniük és alkalmazniuk (lásd a fenti 27. pontban hivatkozott Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), oly módon, hogy az ne hiúsítsa meg a dokumentumokhoz való, a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés általános elvének érvényesülését (a Törvényszék T‑109/05. és T‑444/05. sz., NLG kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. május 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑2479. o.] 123. pontja).
51 Márpedig, az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata, mivel úgy tekinti, hogy amennyiben a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak, azok hozzáférhetővé tételéhez olyan nyomós közérdek fűződik, amely felette áll a kivételek által védett érdekeknek, az említett általános elv konkrét végrehajtását teszi lehetővé.
52 Azt is hangsúlyozni kell, hogy az 1367/2006 rendelet (15) preambulumbekezdésének értelmében kizárólag a környezeti információhoz való hozzáférés megtagadásának indokait kell megszorítóan értelmezni, tekintetbe véve azt a közérdeket, amelyet a kért információk hozzáférhetővé tétele szolgál, és azt, hogy a kért információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkoznak‑e. Márpedig, amint az a tárgyaláson elhangzott, a 2003. október 24‑i COM(2003) 622 végleges bizottsági jogalkotási javaslat a dokumentomokhoz való hozzáférés alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdése szerinti kivételek alkalmazását írta elő a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmek tekintetében, anélkül hogy különleges fenntartással élt volna a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk vonatkozásában. A 2005. július 18‑i tanácsi közös álláspont öntötte formába a hozzáférés joga alóli kivételek megszorítóbb megközelítése melletti döntést, átfogalmazva a (15) preambulumbekezdést a végleges változatához közeli szövegezéssel, és beiktatva a 6. cikk (1) bekezdésének első mondatát, amely jogi vélelmet tartalmaz a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk hozzáférhetővé tétele javára.
53 A fentiek alapján sem az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jogának az 1049/2001 rendeletből, az 1367/2006 rendeletből és az alkalmazásukból eredő logikájából, sem ezen utóbbi rendeletnek az előkészítő munkálatai által pontosított szövegéből nem következik, hogy a környezetbe való kibocsátás fogalmát megszorítóan kellene értelmezni. Következésképpen ahhoz, hogy a hozzáférhetővé tétel jogilag megalapozott legyen, elegendő, ha a kért információk kellően közvetlen módon vonatkoznak a környezetbe való kibocsátásra.
54 A Bizottságnak a végrehajtási útmutatóra történő hivatkozása, amellyel azt kívánja alátáamsztani, hogy a kibocsátás fogalma a létesítményekből származó kibocsátásra utal, nem teszi lehetővé e megállapítás felülírását.
55 A Bíróság már kimondta, hogy a végrehajtási útmutató nem adhatja az Aarhusi Egyezmény kötelező erejű értelmezését (a Bíróság C‑204/09. sz. Flachglas Torgau ügyben 2012. február 14‑én hozott ítéletének 36. pontja), és Sharpston főtanácsnok arra a következtetésre jutott, hogy ez a dokumentum nem bír kötelező jelleggel az említett egyezmény értelmezésére nézve (a fent hivatkozott Flachglas Torgau ügyre vonatkozó indítvány 58. pontja). Ennek feltétlenül érvényesnek kell lennie az 1367/2006 rendelet értelmezésére is.
56 Egyébként a végrehajtási útmutató a kibocsátásnak a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelvből (HL L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.) eredő fogalmára utal, amely irányelv 2. cikkének 5. pontja úgy határozza meg a kibocsátás fogalmát, mint „anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kiengedése a létesítmény egyedi vagy diffúz forrásaiból a levegőbe, vízbe vagy a talajbaˮ; míg a létesítmény olyan rögzített műszaki egység, ahol egy vagy több, az irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységet folytatnak. Az ilyen meghatározás magyarázata a 96/61 irányelv tárgyában keresendő, amely nem más, mint a kizárólag ipari tevékenységből eredő környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése Márpedig hangsúlyozni kell, hogy sem az Aarhusi Egyezmény, sem az 1367/2006 rendelet nem korlátozza alkalmazási körét az ilyen tevékenységekből eredő következményekre. Ennélfogva a környezetbe való kibocsátás fogalmának a végrehajtási útmutatóból következő meghatározása szintén nem szolgálhat az 1367/2006 rendelet értelmezésére.
57 Másodsorban azt kell meghatározni, hogy a vitatott dokumentum olyan információkat tartalmaz‑e, amelyek kellően közvetlen módon vonatkoznak a környezetbe való kibocsátásra.
58 Először is emlékeztetni kell arra, hogy amint arra a fenti 22. pont rávilágít, a felperesek nem a glifozát hatóanyagot bejelentő különböző gazdasági szereplők közötti szerződéses jogviszonyokra, illetve e hatóanyag előállításának módjára vonatkozó információkhoz kérnek hozzáférést, amelyek a Bizottság által a Törvényszéknek megküldött első aldokumentum „C.1.1 Részletes információk a hatóanyag előállítási folyamatáról (II A melléklet 1.8)” című C.1.1 pontját (1–11. o.) és „A közös dosszié benyújtására vonatkozó információk összefoglalása és értékeléseˮ című C.2 pontját (88. és 89. o.), valamint a Bizottság által megküldött harmadik aldokumentum „A hatóanyag előállítási folyamatára vonatkozó részletes információk (II A melléklet 1.8)ˮ című C.1.1 pontját (1–3. o.) alkotják.
59 Másodsorban, a felperesek a tárgyaláson pontosították hozzáférés iránti kérelmük bizonyos pontjait. A glifozátban jelen lévő szennyeződések „minőségéreˮ és mennyiségére, a vizsgált tételek analitikai profiljára, különösen összetételükre, a vizsgálatok során hozzáadott más vegyi anyagok mennyiségére, valamint e vizsgálatok időtartamára és azoknak a hatóanyagra gyakorolt tényleges hatásaira vonatkozó információk birtokába szeretnének jutni.
60 Ekként kizárólag akkor állapítható meg, hogy a Bizottság értékelési hibát követett el, amikor megtagadta a hozzáférést, ha a vitatott dokumentumnak a fenti 58. pontban említett részeken kívüli részei olyan információkat tartalmaznak, mint amelyeket a fenti 59. pont pontosít, vagy a glifozát tartalmú növényvédőszerek összetételére vonatkozó információkat tartalmaznak, és csakis azzal a feltétellel, hogy ezen információk a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak minősülhetnek.
61 Harmadsorban a felperesek pontosítással szolgáltak a tekintetben, hogy a glifozátban jelen lévő szennyeződések „minőségéreˮ és mennyiségére, a vizsgált tételek analitikai profiljára és az e hatóanyagot tartalmazó termék összetételére vonatkozó információk milyen módon vezethetnek az említett szennyeződések környezetbe való kibocsátása szintjének meghatározásához.
62 Keresetlevelükben a felperesek azt állítják, hogy a hatóanyag környezetben előforduló maradványai, valamint azok emberi egészségre gyakorolt hatásai közvetlen kapcsolatot mutatnak a hatóanyag tisztaságával, közelebbről a glifozátban jelen lévő szennyeződések ‑ és nem csupán a Bizottság által relevánsnak tekintett szennyeződések – „minőségévelˮ és mennyiségével. Álláspontjuk szerint az ellenőrzésekhez használt tételek analitikai profiljának ismerete ugyancsak lényeges ezen ellenőrzések, valamint azon vizsgálatok értelmezéséhez, amelyek alapján a glifozátot felvették a 91/414 irányelv I. mellékletébe. Ez indokolja a létrehozott és ellenőrzött termékek pontos összetételének hozzáférhetővé tételét, amely lehetővé tenné annak meghatározását, hogy milyen toxikus elemek kerülnek kibocsátásra a környezetbe, illetve maradhatnak ott egy bizonyos ideig.
63 A felperesek a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszukban azt is pontosították, hogy az általuk kért információk mennyiben kapcsolódnak a környezetbe való kibocsátás fogalmához. Álláspontjuk szerint a glifozátban jelen lévő szennyeződések a glifozáttal egy időben szabadulnak fel. Ezenfelül e szennyeződések, mennyiségük függvényében, befolyásolhatták a glifozát káros hatásaira vonatkozó, a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele céljából előírt vizsgálat eredményeit. Annak meghatározásához, hogy az e felvétel céljából végzett vizsgálatok reprezentatívnak tekinthetőek‑e azon, környezetbe való kibocsátás tekintetében, amely a glifozáttartalmú növényvédő szerek használata során valósul meg, a tételek analitikai profiljára vonatkozó információk ismerete szükséges A felperesek válaszuk mellékleteként csatoltak egy olyan dokumentumot, amely többek között a glifozát előállításának folyamatát, illetve az e hatóanyag előállítása céljából hozzáadott elemeket mutatja be, és amely kitér arra, hogy a létrehozott hatóanyagban jelen lévő szennyeződések ki fognak jutni a környezetbe. Egyébként ugyanezen dokumentum hangsúlyozza, hogy milyen jelentősége van a vizsgált tételek analitikai profiljára vonatkozó információk ismeretének annak vizsgálatához, hogy e profil megfelel‑e a piacon forgalomba hozott termékek profiljának, mivel a kis mennyiségben történő előállítás a glifozát eltérő analitikai profilját eredményezheti, a forgalmazás céljából, nagy mennyiségben előállított termékéhez képest. Ezen információk birtokában lehetséges a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele céljából vizsgált tételek analitikai profilja, illetve a forgalomba hozott termékek analitikai profilja közötti esetleges eltérések ellenőrzése, és annak meghatározása, hogy az elvégzett vizsgálatok relevánsak voltak‑e a glifozát környezetbe való tényleges kibocsátásához képest. Végül az említett dokumentum kiemeli, hogy a kért információk alapján meg lehetne tudni, hogy azon származék szintje, amellyé a környezetbe kibocsátott glifozát átalakul, a földalatti vizekben állandó és szennyező jellegű‑e.
64 Noha a Bizottság egyetért abban, hogy minden hatóanyagot szükségszerűen kibocsátanak a környezetbe életciklusa egy adott pillanatában, úgy véli, hogy a vitatott dokumentum nem a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak tekinthető információkat, hanem a glifozát 91/414 irányelv I. melléketébe történő felvételének céljából bejelentő egyes gazdasági szereplők előállítási módszereire vonatkozó információkat tartalmaz. A Bizottság tiltakozik a szennyeződésekre vonatkozó információk és a tételek analitikai profiljára vonatkozó információk hozzáférhetővé tételével szemben, és arra hivatkozik, hogy az lehetővé tenné a hatóanyag előállítási módszereinek rekonstruálását és a kapcsolódó üzleti titkok felfedését, lévén hogy az információk ezen különböző kategóriának megkülönböztetése és szétválasztása lehetetlen. Végezetül a Bizottság azt állítja, hogy a toxikológiai szempontból, illetve a hatóanyag egészségre gyakorolt hatásai tekintetében releváns valamennyi információt beható vizsgálatnak vetették alá, és azokat a 2011. május 6‑i határozattal hozzáférhetővé tették, továbbá rámutat arra, hogy a felperesek nem jelölik meg azokat az okokat, amelyek folytán a már hozzáférhetővé tett dokumentumok nem elégségesek a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére irányuló eljárás megalapozottságának értekeléséhez.
65 Negyedsorban emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék pervezető intézkedések keretében birtokába jutott a vitatott dokumentumnak, amely több aldokumentumból áll, amint erre a Bizottság erre felhívta figyelmét a vitatott dokumentumot kísérő levelében.
66 Az első aldokumentum tartalmazza többek között „A hatóanyag részletes specifikációja (II A melléklet 1.9–1.11)ˮ című C.1.2 pontot, amely egyrészt a jelentéstevő tagállamhoz a glifozátnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét szorgalmazó gazdasági szereplők által benyújtott bejelentéseket tartalmazza, megjelölve az előállított glifozátban jelen lévő különböző szennyeződéseket, valamint ezen szennyeződések mindegyikének pontos vagy maximális mennyiségét (C.1.2.1 pont: „Az izomerek, szennyeződések és adalékok meghatározása (II A melléklet 1.10)”, 11–61. o.), másrészt a vizsgált tételek analitikai profilját, táblázat formájában feltüntetve az egyes tételekben jelen lévő minden egyes szennyeződés mennyiségét, valamint a szennyeződések minimális, átlagos és maximális mennyiségét és a szóban forgó gazdasági szereplők legnagyobb része által ugyancsak benyújtott adatok vizsgálatának és hitelesítésének módszereit (C.1.2.2 pont: „A tételek analitikai profilja (II A melléklet 1.11)ˮ, 61–84. o). Az első aldokumentum tartalmazza továbbá „A készítmények részletes specifikációja (II A melléklet 1.4)ˮ című C.1.3 pontot, amely az e hatóanyagot bejelentő egyes gazdasági szereplők által előállított, glifozátot tartalmazó növényvédőszerek összetételét tünteti fel (84–88. o.).
67 A második aldokumentum egyetlen alrésze (lásd a fenti 17. pontot) egy olyan táblázatból áll, amely feltünteti a glifozátot bejelentő egyes gazdasági szereplőket, az említett minden egyes gazdasági szereplő hatóanyagaiban jelen lévő összes szennyeződés szerkezeti képletét és e szennyeződés mindegyikének pontos vagy maximális mennyiségét (1–6. o.).
68 A harmadik aldokumentum tartalmazza többek között „A hatóanyag előállítási folyamatára vonatkozó részletes információk (II A melléklet 1.8)ˮ című C.1.2 pontot és „Az izomerek, szennyeződések és adalékok meghatározása (II A melléklet 1.10)ˮ című C.1.2.1 pontot (4–13. o.). A C.1.2 pont a glifozát‑trimesiumban jelen lévő különböző szennyeződéseket mutatja be, valamint e szennyeződések mindegyikének pontos vagy maximális mennyiségét (4. o.) és a vizsgált tételek analitikai profilját, táblázat formájában feltüntetve az egyes tételekben jelen lévő összes szennyeződés mennyiségét (7. o.). A C.1.2.1 pontot egy, a második aldokumentumban szereplő táblázathoz hasonló táblázat alkotja, amely ugyanilyen jellegű információkat tartalmaz (8–13. o.).
69 Meg kell állapítani, hogy a felperesek állításának megfelelően a vitatott dokumentumot alkotó, a fenti 66–68. pontban említett aldokumentumokból származó adatok nagy része a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére irányuló eljárásban részt vevő egyes gazdasági szereplők által bejelentett hatóanyagban jelen lévő különböző szennyeződések meghatározására és mennyiségeire vonatkozik. Mivel a hatóanyagot növényvédő szernek kell tartalmaznia, amelyet minden bizonnyal kibocsátanak majd a levegőbe, főként permetezés útján, az e hatóanyagban jelen lévő összes szennyeződés „minőségeˮ és mennyisége olyan információnak tekinthető, amely kellően közvetlen módon vonatkozik a környezetbe való kibocsátásra, amint arra a felperesek helytálló módon rámutattak (lásd a fenti 62. és 63. pontot).
70 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az egyes érintett gazdasági szereplők által bejelentett hatóanyagban jelen lévő szennyeződések megnevezése és pontos vagy maximális mennyisége a felperesek által kért egyetlen információ, amint azt a tárgyaláson is megerősítették.
71 Ami a vizsgált tételek analitikai profilját illeti, ugyancsak azt kell megállapítani, hogy az egyes tételekben jelen lévő szennyeződések és e szennyeződések mindegyikének minimális, átlagos és maximális mennyisége (lásd a fenti 66–68. pontot), amely táblázat formájában van feltüntetve az első aldokumentumban, és összefoglaló táblázat formájában a második és harmadik aldokumentumban a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmező minden egyes gazdasági szereplő tekintetében, a szennyeződések két utolsó táblázatban feltüntetett szerkezeti képleteinek kivételével olyan információnak tekinthetők, amely kellően közvetlen módon vonatkozik a környezetbe való kibocsátásra.
72 Ezzel szemben a tételek analitikai profiljának alátámasztása céljából benyújtott adatok vizsgálatának és hitelesítésének módszerei nem minősülnek a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információknak, tekintettel arra, hogy a vitatott dokumentum egyetlen, ezen információkat tartalmazó részének – az első aldokumentum C.1.2 pontjának részét képező „A tételek analitikai profilja (II A melléklet 1.11)” című C.1.2.2 pontnak – a vizsgálatából nem derül ki, hogy olyan információkat tartalmazna, amelyek kellően közvetlen módon lehetővé teszik a hatóanyag különböző összetételei környezetbe való kibocsátása mértékének meghatározását.
73 Ami a glifozát 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezők által előállított növényvédő szerek összetételét illeti, meg kell állapítani, hogy a hatóanyag és az ennek előállításához felhasznált adalékok pontos, kilogrammonként vagy literenként megadott mennyiségei az első aldokumenum „A készítmények részletes specifikációja (II A melléklet 1.4)ˮ című C.1.3 pontjában szerepelnek, és olyan információkról van szó, amelyek kellően közvetlen módon vonatkoznak a környezetbe való kibocsátásra (lásd a fenti 69. pontot).
74 A Bizottság által előadott érvek egyike sem alkalmas a fenti 69–73. pontban foglalt megállapítások megkérdőjelezésére, mivel nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy a kért információk nem a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk (lásd a fenti 64. pontot).
75 A fentiekből az következik, hogy a Bizottság értékelési hibát követett el, amikor elutasította a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet azon információkat érintő részében, amelyek a környezetbe való kibocsátásra, nevezetesen, először is, amint az a fenti 70. pontban pontosítást nyert, az egyes gazdasági szereplők által bejelentett hatóanyagban jelen lévő minden szennyeződés „minőségéreˮ és mennyiségére vonatkoznak, és az első aldokumentum C.1.2.1 pontjában (11–61. o.), a második aldokumentum C.1.2.1 pontjában (1–6. o.) és a harmadik aldokumentum C.1.2.1 pontjában (4. és 8–13. o.) szerepelnek, másodsorban az egyes tételekben jelen levő szennyeződésekre és e szennyeződések mindegyikének minimális, átlagos és maximális értékére vonatkoznak, és az egyes gazdasági szereplőkre vonatkozóan az első aldokumentum C.1.2.2 pontjában (61–84. o.) és a harmadik aldokumentum C.1.2.4 pontjában (7. o.) található táblázatban szerepelnek, és harmadsorban a gazdasági szereplők által előállított növényvédő szerek összetételére vonatkoznak, és az első aldokumentum „A készítmények részletes specifikációja (II A melléklet 1.4)ˮ című C.1.3 pontjában (84–88. o.) szerepelnek.
76 Következésképpen a kereset második jogalapjának helyt kell adni, és – anélkül, hogy az első és harmadik jogalap vizsgálata szükséges lenne – a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni azon részében, amely megtagadja a hozzáférést a fenti 75. pontban meghatározott információkhoz.
A költségekről
77 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, kötelezni kell a saját és a felperesek költségei viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a Bizottság 2011. augusztus 10‑i határozatát, amely megtagadja a hozzáférést a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) alkalmazásában a Németországi Szövetségi Köztársaság mint jelentéstevő tagállam által kidolgozott, a glifozát hatóanyagra vonatkozó értékelőjelentés‑tervezet 4. kötetéhez, amennyiben e határozat megtagadja a hozzáférést az említett kötet azon részeihez, amelyek a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információkat tartalmaznak: nevezetesen az egyes gazdasági szereplők által bejelentett hatóanyagban jelen lévő minden szennyeződés „minőségeˮ és mennyisége, amely e kötet első aldokumentumának C.1.2.1 pontjában (11–61. o.), második aldokumentumának C.1.2.1 pontjában (1–6. o.) és harmadik aldokumentumának C.1.2.1 pontjában (4. és 8–13. o.) szerepel; az egyes tételekben jelen levő szennyeződések és e szennyeződések mindegyikének minimális, átlagos és maximális értéke, amely az egyes gazdasági szereplőkre vonatkozóan az említett kötet első aldokumentumának C.1.2.2 pontjában (61–84. o.) és a harmadik aldokumentumának C.1.2.4 pontjában (7. o.) található táblázatban szerepel; valamint a gazdasági szereplők által előállított növényvédő szerek összetétele, amely ugyanezen kötet első aldokumentumának „A készítmények részletes specifikációja (II A melléklet 1.4)ˮ című C.1.3 pontjában (84–88. o.) szerepel.
2) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Forwood | Dehousse | Schwarcz |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. október 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások