JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2012. május 24.(1)
C‑441/11. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Verhuizingen Coppens NV
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Az EK 81. cikk (1) bekezdése és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése – A nemzetközi költöztetési szolgáltatások belga piaca – Három egyedi megállapodásból álló átfogó kartell – Egységes és folyamatos jogsértés – Annak bizonyítatlansága, hogy a kartell csak egyetlen egyedi megállapodásban részt vevő egyik résztvevője tudott a többi egyedi megállapodásról – A Bizottság határozatának részleges vagy teljes megsemmisítése”
I – Bevezetés
1. Mikor semmisítheti meg az Európai Unió Törvényszéke az Európai Bizottság kartelljogi határozatát teljes egészében, és mikor kell a részleges megsemmisítéssel beérnie? Lényegében ez az a jogkérdés, amelyről a Bíróságnak a jelen fellebbezési eljárásban határoznia kell, és amelynek gyakorlati jelentősége nem becsülendő alá.(2) Az említett kérdés a Bizottság által a nemzetközi költöztetési szolgáltatások belga piacán néhány évvel ezelőtt feltárt és 2008. március 11‑én egy bírságot kiszabó határozat(3) (a továbbiakban: vitatott határozat) tárgyává tett „költöztetési kartellel” összefüggésben merül fel.
2. Az említett költöztetési kartell esetében a Bizottság megállapításai szerint egy egységes és folyamatos jogsértésben megnyilvánuló átfogó kartellről volt szó, amely a részt vevő költöztető társaságok között létrejött három különböző típusú versenyellenes megállapodáson alapult: az árakra vonatkozó megállapodásokon, a piac hamis árajánlatok (látszatárajánlatok) rendszere révén való felosztására vonatkozó megállapodásokon, valamint az elutasított ajánlatok vagy az ajánlattételtől való tartózkodás esetén pénzügyi kompenzációt nyújtó rendszerre (jutalékok) vonatkozó megállapodásokon.
3. Kilenc másik vállalkozás, illetve vállalatcsoport mellett a Bizottság a Verhuizingen Coppens NV (a továbbiakban: Coppens) terhére rótta az átfogó kartellben való részvételt. A Bizottság a Coppens esetében mindazonáltal csak az átfogó kartell három elemének egyikében, mégpedig a látszatárajánlatok rendszerében való aktív részvételt tudta bizonyítani. Azt, hogy a Coppens tudott‑e, vagy neki tudnia kellett‑e arról, hogy a látszatárajánlatok rendszerében való részvétel által az átfogó kartellhez is csatlakozik, nem sikerült tisztázni. A Törvényszék e körülmények között a 2011. június 16‑án hozott ítélettel (a továbbiakban többek között: a Törvényszék ítélete vagy megtámadott ítélet)(4) teljes egészében megsemmisítette a Coppens kartellben való részvételének megállapítását, valamint a Coppensre kiszabott bírságot.
4. Ezt vitatja a Bizottság jelen fellebbezésével. Úgy véli, hogy a Törvényszék csak részlegesen semmisíthette volna meg a vitatott határozatot annak a Coppensre vonatkozó részében, mivel mindenesetre a Coppensnek a látszatárajánlatok versenyellenes rendszerében való részvétele bizonyítást nyert.
5. A Bíróságnak több további jogkérdéssel kell majd a közeljövőben foglalkoznia a költöztetési kartellel kapcsolatban még folyamatban lévő többi fellebbezési eljárásban.(5)
II – A jogvita háttere
A – A tényállás és a közigazgatási eljárás
6. A nemzetközi költöztetési szolgáltatások belga piacán a bizottsági vizsgálat eredménye szerint 1984 és 2003 között kartell állt fenn, amelyben tíz költöztető társaság(6) vett részt különböző időtartamokban(7) és különböző mértékben.
7. A vitatott határozatban a Bizottság megállapította, hogy az említett kartell esetében egy egységes és folyamatos jogsértésben megnyilvánuló átfogó kartellről volt szó(8), amely összesen három különböző típusú megállapodáson alapult(9):
– az árakra vonatkozó megállapodásokon, amelyekben a részt vevő költöztető társaságok az ügyfeleik részére nyújtott szolgáltatásaikért járó díjakban állapodtak meg;
– az elutasított ajánlatok vagy az ajánlattételtől való tartózkodás esetén pénzügyi kompenzációt nyújtó rendszerre (jutalékok) vonatkozó megállapodásokon; a nemzetközi költöztetésre vonatkozó megbízást megszerző vállalkozás versenytársai ennek révén bizonyos mértékű pénzügyi kártérítést kaptak függetlenül attól, hogy maguk is tettek‑e ajánlatot a megbízásra, vagy sem; az említett jutalékokat az ügyfelek fizették meg észrevétlenül a költöztetési szolgáltatások végső árában;
– a piac hamis árajánlatok (látszatárajánlatok) rendszere révén való felosztására vonatkozó megállapodásokon; a látszatárajánlatot az ügyfélnek vagy a költöző személynek olyan költöztető társaság tette, amely nem szándékozott a költöztetést végrehajtani; e célból a vállalkozás megjelölte versenytársainak azon árat, biztosításidíj‑mértéket és raktározási költségeket, amelyeken a fiktív szolgáltatást számlázniuk kellett.
8. Míg a jutalékokra és látszatárajánlatokra vonatkozó megállapodásokat a kartell teljes időtartama alatt (1984‑től 2003‑ig) alkalmazták, addig az árakra vonatkozó megállapodások 1990 májusát követő végrehajtása nem volt bizonyítható.(10)
9. Az általa megállapított tényállásból a Bizottság a vitatott határozatban arra a következtetésre jutott, hogy a részt vevő vállalkozások „Belgiumban a nemzetközi költöztetési szolgáltatások árainak közvetlen és közvetett rögzítésével, a piac egy részének egymás közötti felosztásával, valamint a közbeszerzési eljárás manipulálásával” különböző időszakokban megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését.(11)
10. A vitatott határozatot összesen 31 jogi személynek kézbesítették, amelyekre a Bizottság részben külön, részben egyetemlegesen különböző mértékű bírságokat(12) szabott ki a jogsértés miatt.
B – A Coppens kartellben való részvétele
11. A Coppens átfogó kartellben való részvételét a Bizottság a vitatott határozat 1. cikkének i) pontjában az 1992. október 13‑tól 2003. július 29‑ig terjedő időszak tekintetében állapította meg. A Coppensre ezért – egyetemleges felelősség megállapítása nélkül – a vitatott határozat 2. cikkének k) pontja szerint 104 000 euró bírságot szabott ki.
12. Amint az azonban a megtámadott ítéletből kiderül(13), a Bizottság nem bizonyította, hogy a Coppens a látszatárajánlatokra vonatkozó megállapodásban való részvételekor tudott a többi vállalkozás jutalékokra vonatkozó versenyellenes tevékenységeiről, vagy azokat ésszerűen előre láthatta. Amint azt a Bizottság maga is elismeri, a kartell többi résztvevője jogsértő magatartásának a felperes általi ismeretét illetően a vitatott határozat nem konkrét bizonyítékokon alapult.
C – Az elsőfokú bírósági eljárás
13. A vitatott határozattal szemben annak több címzettje első fokon a Törvényszék előtt kért jogvédelmet megsemmisítés iránti kereset útján.(14)
14. A Coppens által 2008. június 4‑én indított kereset tárgyában a Törvényszék a megtámadott ítélettel 2011. június 16‑án határozott. A Törvényszék ezen ítéletben a Coppens keresetének teljes mértékben helyt adva megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkének i) pontját és 2. cikkének k) pontját, és a Bizottságot kötelezte az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.
III – A Bíróság előtti eljárás
15. 2011. augusztus 25‑i beadványával a Bizottság a Törvényszék ítélete ellen a jelen fellebbezést nyújtotta be. Abban azt kéri, hogy a Bíróság
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– a megsemmisítés iránti kereset utasítsa el, vagy – másodlagosan – a vitatott határozat 1. cikkének i) pontját semmisítse meg annyiban, amennyiben az megállapítja a Coppens felelősségét a jutalékokra vonatkozó megállapodásért;
– a bírság mértékét az általa méltányosnak tartott összegben állapítsa meg; valamint
– a Verhuizingen Coppenst kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére, valamint a Törvényszék előtti eljárás költségei azon részének viselésére, amelyet a Bíróság méltányosnak tart.
16. A Coppens azt kéri, hogy a Bíróság
– hagyja helyben a megtámadott ítéletet;
– másodlagosan, amennyiben a Bíróság a megtámadott ítéletet teljesen vagy részben hatályon kívül helyezi, a Bizottság által kiszabott bírságot mérsékelje a Coppens érintett piacon elért forgalma 10%‑ának megfelelő mértékre; valamint
– kötelezze a Bizottságot a Törvényszék előtti eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.
17. A Bíróság a fellebbezést írásbeli eljárásban vizsgálta meg.
IV – A fellebbezés értékelése
18. A Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik: kifejti, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és túllépte a hatáskörét annyiban, amennyiben a Coppens vonatkozásában teljes egészében megsemmisítette a vitatott határozatot. A Bizottság véleménye szerint a Törvényszéknek ehelyett a részleges megsemmisítésre kellett volna szorítkoznia, mivel legalábbis a Coppensnek a jogsértés egy részében – a látszatárajánlatok versenyellenes rendszerében – való aktív részvétele bizonyítást nyert.
A – A fellebbezés elfogadhatósága
19. Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Coppens a Bizottság által hivatkozott jogalap pontatlanságát kifogásolja.
20. Ha a Coppens ily módon kívánja kétségbe vonni a fellebbezés elfogadhatóságát, akkor érvelése kevéssé meggyőző. A Törvényszék Bizottság által kifogásolt téves jogalkalmazását ugyanis a fellebbezés részletesen ismerteti. Eltérően attól, amint azt a Coppens látszólag véli, a Bizottság azt is pontosan megjelöli, hogy mely jogi rendelkezések megsértését kifogásolja: az EUMSZ 263. cikkről és az EUMSZ 264. cikkről van szó. A Bizottság ezenkívül az arányossággal, az eljárásgazdaságossággal, a versenyszabályok hatékony végrehajtásával és a ne bis in idem elvével kapcsolatos megfontolásokra is hivatkozik.
21. Nem férhet tehát kétség a jelen fellebbezés elfogadhatóságához.
B – A fellebbezés megalapozottsága
22. A Bizottság fellebbezése akkor sikeres, ha a Törvényszék nem teljes egészében, hanem csak részlegesen semmisíthette volna meg a vitatott határozatot a Coppens vonatkozásában.
23. A Bizottság véleményétől eltérően e kérdés vizsgálata szempontjából nem az arányosság elve bír jelentőséggel, és végképp nem annak az EUSZ 5. cikk (1) bekezdésének második mondata és (4) bekezdése szerinti, az Unió és annak tagállamai közötti hatáskörmegosztással kapcsolatos különös kifejeződése.
24. A sedes materiae sokkal inkább egyedül az EUMSZ 264. cikk.(15) E rendelkezésből fakadnak a Törvényszéket – mint az „Európai Unió Bírósága” intézményének egyik részét – az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megsemmisítés iránti keresetekről való döntéshozatal során megillető hatáskörök. Az EUMSZ 264. cikk első bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha a kereset megalapozott, az Európai Unió Bírósága a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja.”
25. Ez utóbbi rendelkezés nem értelmezhető „mindent vagy semmit” szabályként. Ha ugyanis a megsemmisítés iránti kereset csak részben megalapozott, akkor aligha adható hely a kereset egészének. A felperes máskülönben többet kapna annál, mint ami jog szerint megilleti. Az EUMSZ 264. cikk első bekezdése ezért szükségszerűen úgy értelmezendő és alkalmazandó, hogy a megsemmisítés iránti keresettel megtámadott jogi aktust annyiban kell semmisnek nyilvánítani, amennyiben a kereset megalapozott.
26. Amint azt a Bíróság e tekintetben megállapította, pusztán az a tény, hogy a felperes által hivatkozott jogalapot megalapozottnak minősít, nem teszi lehetővé a Törvényszék számára, hogy automatikusan megsemmisítse teljes egészében a megtámadott aktust. A teljes megsemmisítés nem lehetséges, ha nyilvánvaló, hogy a szóban forgó, kizárólag a megtámadott aktus egy sajátos részére vonatkozó jogalap csak részleges megsemmisítés elérésére alkalmas.(16)
27. Az eljárásgazdaságosság elve ezenfelül mindenekelőtt a közigazgatási jogi jellegű eljárásokban amellett szól, hogy az uniós jogi aktusokat kétség esetén csak részlegesen semmisítsék meg, mert ily módon elkerülhető a közigazgatási eljárás esetleges megismétlése és egy lehetséges új bírósági eljárás, vagy legalábbis korlátozható azok tárgya. Ezenkívül a közigazgatási eljárás megismétlése különösen a kartelljogi ügyekben a tényállástól függően összeütközésbe kerülhet a ne bis in idem elvével(17) is. A bizottsági határozatok csak részleges megsemmisítése ezenkívül nagyobb összhangban áll az uniós versenyszabályok hatékony végrehajtásának alapvető követelményével(18), mint azok teljes megsemmisítése.
28. Mindazonáltal valamely uniós jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől (az úgynevezett elválaszthatóság követelménye).(19) Hiányzik ez az elválaszthatóság, ha a megtámadott jogi aktus részleges megsemmisítése folytán a jogi aktus lényeges tartalma megváltozna.(20)
29. Az EUMSZ 264. cikk első bekezdése szerinti hatáskörét gyakorolva tehát a Törvényszék teljes egészében megsemmisíthette a vitatott határozatot a Coppens vonatkozásában, amennyiben a részleges megsemmisítés az említett határozat lényeges tartalmát megváltoztatta volna. Ezt objektív szempontok alapján kell megítélni.(21)
30. A Törvényszék sajnálatos módon nem tett a megtámadott ítéletben ezzel kapcsolatos konkrét megállapításokat. Csak azt vette figyelembe, hogy a Bizottság megállapítja a Coppens felelősségét az egységes és folyamatos jogsértésben való állítólagos részvétele miatt, jóllehet a Coppensnek csak ezen átfogó kartell három elemének egyikében – mégpedig a látszatárajánlatok rendszerében – való részvétele volt bizonyítható.(22)
31. A Törvényszék – akárcsak a Coppens – látszólag abból indult ki, hogy a vállalkozás egységes és folyamatos jogsértésben való részvétele annak lényeges tartalma tekintetében alapvetően különbözik az EK 81. cikk (EUMSZ 101. cikk) „egyszerű” megsértésétől.
32. Ez mindazonáltal nem így van.
33. Valamely vállalkozás egységes és folyamatos jogsértésben való részvételének megállapítása nyilvánvalóan tartalmaz bizonyos „többletet” az e jogsértés csupán egy vagy több részében való részvételének megállapításához képest. Ez mindazonáltal semmiképpen sem jelenti azt, hogy egy átfogó kartell esetében az azt alkotó egyedi megállapodásokhoz képest másról lenne szó. A különbségek sokkal inkább csak fokozatbeliek.
34. Az egységes és folyamatos jogsértés megállapítása a jelenlegihez hasonló ügyben azzal jár, hogy – akárcsak a tettestársak esetében – a kartell valamennyi résztvevőjének betudhatók a kartell többi résztvevőjének cselekményei, mégpedig akkor is, ha maguk nem vettek részt aktívan az átfogó kartell minden egyes elemében.
35. E betudhatóság feltétele az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak bizonyítottsága, hogy a kérdéses vállalkozás tudott a többi résztvevő jogsértő magatartásairól, vagy e magatartásokat ésszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni.(23)
36. Más szóval, a cselekmények akkor tudhatók be kölcsönösen, ha a kartell adott résztvevője tudott, vagy neki tudnia kellett arról, hogy saját cselekményei által az átfogó kartellhez csatlakozott, és magatartásával hozzájárult a kartell valamennyi résztvevője által közösen megvalósítani kívánt versenyellenes célok eléréséhez.(24) Az adott cselekmények átfogó kartellhez viszonyított köre és súlya a bírság kiszámítása keretében a kartell minden egyes résztvevője tekintetében egyedileg figyelembe vehető.(25)
37. Ha a cselekmények nem tudhatók be kölcsönösen, mert a kartell egyik résztvevője – akárcsak a jelen esetben – egyáltalán nem tudott az átfogó kartell fennállásáról, és azt ésszerűen előre sem láthatta, az mindazonáltal semmiképpen nem jelenti azt, hogy e résztvevőt automatikusan fel kellene menteni valamennyi szankció alól. Ellenkezőleg, semmi nem szól az ellen, hogy őt továbbra is felelősségre vonják azon egyedi megállapodások miatt, amelyekben bizonyítottan aktívan részt vett(26), és amelyek ugyanazt a versenyellenes célt szolgálták.
38. Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy több versenyellenes megállapodás alkalmasint egységes és folyamatos jogsértésnek tekintendő, nem zárja ki, hogy önmagában minden egyes megállapodás az EK 81. cikk (EUMSZ 101. cikk) megsértésének minősülhet.(27) A Törvényszék ezt mindenképpen el is ismeri(28), anélkül azonban, hogy ebből ítéletére nézve a szükséges következtetéseket is levonná.
39. Amint azt a Bizottság helyesen megjegyzi, mind az átfogó kartell, mind az annak alapjául szolgáló egyedi megállapodások rendelkezhetnek ugyanazzal az EK 81. cikk (1) bekezdése (az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése) értelmében vett versenyellenes céllal.(29) A belga költöztetési kartell esetében e közös versenyellenes cél Belgiumban a nemzetközi költöztetési szolgáltatások árainak közvetlen és közvetett rögzítése, a piac egy részének egymás közötti felosztása és a közbeszerzési eljárás manipulálása volt.(30) E cél mind az egyedi megállapodásokban, mind az átfogó kartellben kifejezésre jutott.
40. E körülmények között a jelen ügyben nem kellett attól tartani, hogy a vitatott határozat csak részleges megsemmisítése annyiban, amennyiben az a Coppenst az átfogó kartellben való részvétel miatt felelősségre vonta, megváltoztatta volna a vitatott határozat lényeges tartalmát. A részleges megsemmisítés sokkal inkább azzal járt volna, hogy – még ha immár csak a Coppensnek azt átfogó kartell egyetlen részében, a látszatárajánlatok rendszerében való aktív részvételére korlátozottan is – továbbra is a Coppens terhére rónák az átfogó kartell céljával megegyező versenyellenes célt szolgáló jogsértést.
41. Mindent egybevetve tehát a Törvényszék az EUMSZ 264. cikk első bekezdése alapján csak részlegesen lett volna köteles megsemmisíteni a vitatott határozatot. Azáltal, hogy a vitatott határozatot a Coppens vonatkozásában is teljes egészében megsemmisítette, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.
42. A Bizottság fellebbezése ennélfogva megalapozott, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
V – A Coppens megsemmisítés iránti keresetének tárgyában történő határozathozatal
43. A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
44. A Törvényszék a jelen ügyben hozott ítéletében a Coppens elsőfokú eljárásban hivatkozott jogalapjainak csak egy részét vizsgálta meg. Ilyen helyzetben indokolt lehet az ügyet újabb határozathozatalra a Törvényszékhez visszautalni.(31) Nem kötelező azonban így eljárni. Az eljárásgazdaságosság sokkal inkább amellett szól, hogy a Bíróság az ügyet maga döntse el érdemben, ha az iratok hiánytalanul rendelkezésre állnak, minden szükséges adat ismert, és a felek a Törvényszék előtt minden releváns szempont kapcsán állást foglalhattak.(32)
45. A jelen ügyben ez a helyzet. Egyrészt a tényállás a releváns pontokban nem vitatott, és nem igényel további tisztázást. Másrészt a feleknek mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárásban elegendő alkalmuk nyílt arra, hogy álláspontjaikat a jelen ügy eldöntése szempontjából releváns valamennyi szempont kapcsán kifejtsék az uniós bíróságok előtt.
46. Ezért azt indítványozom a Bíróságnak, hogy éljen önálló döntési jogával, és az ügyet maga döntse el érdemben.
A – A Coppens jogsértésben való részvételének megállapításáról
47. A Coppens jogsértésben való részvételét a vitatott határozat 1. cikkének i) pontja az 1992. október 13‑tól 2003. július 29‑ig terjedő időszak tekintetében állapította meg. A Coppens az elsőfokú eljárásban ezzel szemben lényegében három kifogást hozott fel, amelyeket a következőkben más sorrendben vizsgálok meg.
48. A vállalkozás egyrészt arra hivatkozik, hogy nincsenek a terhére rótt 1994. és 1995. évi versenyellenes magatartást alátámasztó bizonyítékok.
49. A vitatott határozat valóban nem tartalmaz konkrét bizonyítékokat arra nézve, hogy a Coppens maga 1994‑ben és 1995‑ben látszatárajánlatokat tett volna, vagy a kartell többi résztvevőjétől ilyen látszatárajánlatokat kért volna. A Bizottság kifejezetten elismerte, hogy nem rendelkezik ilyen bizonyítékokkal. Csak az 1992‑es és 1993‑as, valamint az 1996–2003‑as évek vonatkozásában állnak rendelkezésre megfelelő bizonyítékok.
50. Önmagában ebből a körülményből azonban legfeljebb arra lehet következtetni, hogy a Coppens 1994‑ben és 1995‑ben nem vett részt aktívan a látszatárajánlatokra vonatkozó megállapodás végrehajtásában. Ez alkalmasint a bírság összegének kiszámítása során vehető figyelembe.(33)
51. Ezzel szemben nem vonható le ezt meghaladóan olyan következtetés, amely szerint a Coppens 1994‑ben és 1995‑ben teljes mértékben kivonta magát a kartellből, és így egyáltalán nem követett el jogsértést. Ugyanis önmagában az a körülmény, hogy egy vállalkozás nem a versenyellenes célú tanácskozások vagy megállapodások eredményeinek megfelelően cselekszik, nem hárítja el e vállalkozás kartellben való részvételéből adódó felelősségét, kivéve ha nyilvánosan elhatárolódott annak tartalmától.(34) Ennek bizonyítása az adott vállalkozást terheli.(35)
52. A Coppens a jelen ügyben egyszer sem fejtette ki részletesen, hogy konkrétan 1994‑ben és 1995‑ben nyilvánosan elhatárolódott a látszatárajánlatok rendszerére vonatkozó megállapodástól. Egy ilyen elhatárolódás egyébként sem tűnik valószínűnek, tekintettel arra, hogy a következő évek tekintetében ismét számos bizonyíték áll rendelkezésre a Coppens látszatárajánlatok rendszerében való aktív részvételének alátámasztására.
53. E körülmények között nem kifogásolható, hogy a Bizottság az 1994‑es és 1995‑ös „hézagok” tekintetében nem feltételezte a Coppens kartellben való részvételének teljes megszakadását, hanem csak a Coppens kartell végrehajtásában való részvételének átmeneti felfüggesztéséből indult ki. Ennélfogva a Coppens által felhozott első kifogást el kell utasítani.
54. A Coppens másrészt azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a kartellben való részvételének relatív súlyát.
55. Ez a kifogás sem magát a jogsértés megállapítását érinti azonban, hanem legfeljebb a bírság összege szempontjából bírhat jelentőséggel. A jelen összefüggésben e kifogás mindenesetre irreleváns.
56. A Coppens harmadrészt az átfogó kartellben mint egységes és folyamatos jogsértésben való részvételének megállapítását kifogásolja.
57. Az utolsó kifogás megalapozott. Jóllehet megállapítást nyert, hogy a Coppens aktívan részt vett a látszatárajánlatok versenyellenes rendszerében, minek alátámasztására a Bizottság összesen 67, a Coppens által nem vitatott egyedi bizonyítékot mutatott be. A Coppens átfogó kartellben való ezt meghaladó részvétele azonban nem volt bizonyítható. A Bizottság ugyanis sem a vitatott határozatban, sem az uniós bíróságok előtti eljárásban nem mutatott be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a Coppens – a látszatárajánlatoktól eltekintve – tudott az átfogó kartell többi résztvevőjének versenyellenes magatartásairól, vagy e magatartásokat ésszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni.(36) A Bizottság azáltal tehát, hogy a Coppenst is az átfogó kartell résztvevőjeként vonta felelősségre, nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett.
58. Amint azt a Coppens helyesen megjegyzi, e mérlegelési hiba nem orvosolható kizárólag a vitatott határozat 2. cikkének k) pontjában kiszabott bírság mérséklése révén. Ellenkezőleg, az említett hibát ezenfelül a jogsértésnek a vitatott határozat 1. cikkének i) pontja szerinti megállapításával összefüggésben is figyelembe kell venni. Ugyanis nemcsak a szankciót, hanem a szankció alapjául szolgáló versenyellenes magatartást mint olyat is helyesen kell megállapítani a vitatott határozat rendelkező részében. Ellenkező esetben az érintett vállalkozásnak a vitatott határozatban való elmarasztalása meghaladná azt, ami jog szerint a vállalkozás terhére róható. Ez egyrészt negatív hatást gyakorolhat a vállalkozás jó hírnevére, másrészt hátrányos helyzetbe hozhatja a vállalkozást harmadik személyek polgári jogi igényei vonatkozásában, valamint a jövőbeli kartelleljárásokban.(37)
59. A Bizottság mérlegelési hibája mindazonáltal – amint azt már fent kifejtettem(38) – nem indokolja a vitatott határozatnak a Coppens tekintetében történő teljes megsemmisítését. Ellenkezőleg, a vitatott határozat 1. cikkének i) pontját az EUMSZ 264. cikk eső bekezdésével összhangban csak annyiban kell semmisnek nyilvánítani, amennyiben az a Coppens látszatárajánlatok rendszerében való részvételén túl a Coppens egységes és folyamatos jogsértésben – tehát az átfogó kartellben – való részvételét is megállapítja.
B – A bírság összegének újbóli megállapításáról
60. A vitatott határozat 1. cikke i) pontjának általam indítványozott részleges megsemmisítése azzal jár, hogy az említett határozat 2. cikkének k) pontjában megállapított bírság tárgyában is új határozatot kell hozni. A Bíróság az alapokmány 61. cikkének első bekezdése szerinti önálló döntési joga körében e vonatkozásban – az 1/2003/EK rendelet(39) 31. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 261. cikkben biztosított – korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik. A bírságot tehát szabad mérlegelése szerint újból megállapíthatja.(40)
A bírság kiszámításának kiindulópontja
61. A bírság alapösszegének a Coppens által az érintett szolgáltatásokkal a jogsértésben való részvételének utolsó teljes évében elért forgalomhoz kell igazodnia.(41) A Coppens esetében ez a 2002‑es évben a nemzetközi költöztetési szolgáltatásokkal elért forgalom, amely nem vitatottan 58 338 euró volt(42). Ily módon vehető leginkább figyelembe az adott vállalkozás érintett piacon fennálló viszonylagos mérete és jelentősége is, amint arra a Coppens többször is felhívta a figyelmet.
A jogsértés súlya és időtartama
62. A költöztetési kartell esetében egy rendkívül súlyos jogsértésről van szó, amelynek keretében a részt vevő vállalkozások „Belgiumban [közvetlenül és közvetve rögzítették] a nemzetközi költöztetési szolgáltatások árai[t] […], [felosztották egymás között] a piac egy részé[t] […], valamint [manipulálták] a közbeszerzési eljárás[t] […]”(43).
63. Nem meggyőző ezen összefüggésben a Coppens azon érve, amely szerint a látszatárajánlatok rendszerében való részvétele kevésbé súlyos, mint a többi vállalkozásnak az árakra vonatkozó megállapodásokban és a pénzügyi kompenzációs rendszerben való részvétele. Amint azt ugyanis a Bizottság helyesen megjegyzi, a látszatárajánlatok rendszere is alkalmas a verseny tartós torzítására, az érintett szolgáltatások árainak növelésére, és ezáltal végső soron a fogyasztók jelentős mértékű megkárosítására. Az semmiképpen sem tekinthető tehát kisebb súlyú szabálysértésnek.
64. A Coppens arra sem hivatkozhat, hogy a látszatárajánlatok rendszerében csak viszonylag csekély szerepet játszott. Nem vitatott ugyanis, hogy a Coppens 67 egyedi esetben – vagyis a kartell legtöbb résztvevőjénél gyakrabban – tett látszatárajánlatokat.(44) Figyelembe kell venni továbbá, hogy a Coppens nemcsak tett látszatárajánlatokat, hanem maga is többször kérte a kartell többi résztvevőjét ilyen ajánlatok megtételére. A Coppens tehát mind aktívan, mind passzívan jelentős mértékben részt vett a látszatárajánlatok rendszerében.
65. Nem bír továbbá jelentőséggel, hogy a Coppens a látszatárajánlatok rendszere alapján milyen gyakran nyert el egy‑egy költöztetési megbízást.(45) A látszatárajánlatok megtétele ugyanis általánosságban magában rejti a versenytorzítás és a magasabb árak kockázatát, függetlenül attól, hogy ki szerez meg egy bizonyos megbízást. A verseny, és ezáltal végső soron a fogyasztó tehát akkor is károsodhat, ha a konkrét esetben nem pontosan a kartell résztvevői által kívánt eredmény következik be.
66. E körülmények között úgy tűnik számomra, hogy a Bizottság által a költöztetési kartell tekintetében választott, a releváns forgalom 17%‑ával megegyező mértékű tényező(46) főszabály szerint alkalmas arra, hogy a bírság kiszámítása során kifejezésre juttassa a jogsértés súlyát. A Bizottság által kiegészítésképpen alkalmazott, a releváns forgalom további 17%‑ával megegyező mértékű elrettentési tényező(47) szintén arányosnak tűnik számomra(48); e tényezőt egyébként a Coppens a bírósági eljárásban nem kifogásolta részletesen.
67. Mivel a Coppens általi jogsértés időtartama tekintetében a Bizottság általi téves jogalkalmazást nem tudtam megállapítani(49), a Coppensre kiszabandó bírság összegének kiszámítása során a vitatott határozatban foglaltaknak megfelelően egy 10 év, 9 hónapos időszakot kell alapul venni, ami 11‑es szorzótényezőnek felel meg.(50)
68. Ily módon a bírság alapösszege – 119 000 euróra lekerekíthető – 119 009,52 eurót tesz ki.(51)
A bírság mérséklése
69. Figyelembe kell venni mindazonáltal, hogy a jelen ügyben nem volt bizonyítható a Coppensnek az egységes és folyamatos jogsértésben megnyilvánuló átfogó kartellnek tekintendő költöztetési kartellben való részvétele.(52) Ellenkezőleg, kizárólag a látszatárajánlatok versenyellenes rendszeréhez való csatlakozás róható a terhére. Ennek – amint azt a Bizottság is elismeri – a bírság mérséklését kell eredményeznie.
70. Elképzelhető lehet a bírság kiszámított alapösszegének rövid úton történő megfelezése. A látszatárajánlatok rendszere esetében a Coppens kartellben való részvételének ideje alatt mégiscsak az átfogó kartell akkoriban még alkalmazott két külön elemének egyikéről volt szó, amely elemek súlyuknál és hatásaiknál fogva alighanem körülbelül azonos súllyal esnek latba.(53)
71. Ez az eljárásmód azonban véleményem szerint nem venné kellő mértékben figyelembe, hogy az átfogó kartell több, mint egyes elemeinek összessége. Az átfogó kartell éppen különleges összetettségére és több egyedi megállapodás egyetlen átfogó képződményen belüli kölcsönhatására tekintettel különösen alkalmas a verseny korlátozására. Az átfogó kartellben részt vevő vállalkozás jogsértése ezért relatíve sokkal súlyosabb, mint e vállalkozásnak e kartell egy vagy több elemében való puszta részvétele.
72. Ezért azt tekintem arányosnak, ha a Coppensszel szemben a jelen ügyben a kiszámított alapösszeg felénél egyértelműen kisebb összeget – körülbelül az alapösszeg harmadát, vagyis 39 600 eurót – alkalmazunk.
73. Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy az 1994‑es és 1995‑ös évek, tehát a közel tizenegy évből két év vonatkozásában nem áll rendelkezésre bizonyíték a Coppens látszatárajánlatok rendszerének végrehajtásában való aktív részvételére nézve. Jóllehet ez nem eredményezhet az érintett évek vonatkozásában teljes büntetlenséget, mivel a Coppens ezen időszakban továbbra is a kartell tagjának volt tekintendő.(54) Mindazonáltal arányosnak tűnik az alapösszegnek a kétéves időszakra eső összegnek körülbelül a felével, tehát alig 10%‑kal történő további mérséklése. A bírság összege ezáltal 35 900 euró lenne.
74. Mivel a Bizottság egyébként nem állapított meg súlyosító vagy enyhítő körülményeket, és ilyenekre az uniós bíróságok előtti eljárásban sem hivatkoztak, a kiszámított bírság további emelése vagy mérséklése nem indokolt.
75. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az így kiszámított bírság a Coppens teljes forgalmának 10%‑ával megegyező mértékű, jogszabályban előírt maximális összeget sem lépi túl(55) (az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdése).
76. Ami végezetül a Coppens által hivatkozott arányosság elvét illeti, az megkívánja, hogy a bírság arányban álljon a megállapított jogsértés jellegével, súlyával és időtartamával.(56) Mivel a Coppens egy sokéves időszak alatt egy rendkívül súlyos jogsértést követett el, mindenképpen indokolt, hogy a kiszámított bírság a nemzetközi költöztetési szolgáltatások érintett piacán elért éves forgalmának nagy részét feleméssze, amely egyébként a Coppens költöztetési szolgáltatásokkal elért teljes éves forgalmának csak relatíve csekély részét teszi ki.
Közbenső következtetés
77. A konkrét eset összes körülményét – különösen a jogsértés jellegét, súlyát és időtartamát, valamint a Coppens érintett piacon fennálló viszonylagos méretét – újból mérlegelve a cselekménnyel és a bűnösséggel arányosnak tűnik a 35 900 euró összegű bírság. Az különösen nem kelt aggályokat az arányosság elve szempontjából.
VI – Költségek
78. Ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről (az eljárási szabályzat 122. cikkének első bekezdése).
79. Az eljárási szabályzat 118. cikkével összefüggésben értelmezett 69. cikke 3. §‑ának első bekezdése szerint részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását. A jelen ügyben ez a helyzet: a fellebbezési eljárásban helyt kell ugyan adni a Bizottság elsődleges kifogásának, az ügy érdemében azonban az általam indítványozottak szerint a Coppens tekintendő pernyertesnek a Bíróság előtt megsemmisítés iránti keresetével. E körülmények között indokoltnak tűnik az első‑ és a másodfokú eljárás költségeinek együttes figyelembevétele, minek körében a Coppenst kell kötelezni saját költségei harmadának viselésére, és a Bizottságot kell kötelezni az eljárás egyéb költségeinek viselésére.
VII – Végkövetkeztetések
80. A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1) Helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T‑210/08. sz., Verhuizingen Coppens kontra Bizottság ügyben 2011. június 16‑án hozott ítéletét.
2) Semmisítse meg a COMP/38.543. sz. ügyben 2008. március 11‑én hozott C (2008) 926 végleges bizottsági határozat 1. cikkének i) pontját annyiban, amennyiben az a látszatárajánlatok rendszerében való részvételen túl a Verhuizingen Coppens NV egységes és folyamatos jogsértésben való részvételét is megállapítja.
3) 35 900 euróban állapítsa meg a Verhuizingen Coppens NV‑vel szemben az említett határozat 2. cikkének k) pontjában kiszabott bírságot.
4) A Verhuizingen Coppens NV‑t kötelezze az első‑ és a másodfokú eljárásban felmerült saját költségei harmadának viselésére. Az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás egyéb költségeinek viselésére.