T‑341/07. sz. ügy

Jose Maria Sison

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – 2001/931/KKBP közös álláspont és 2580/2001/EK rendelet – Pénzeszközök befagyasztását elrendelő intézkedésnek a Törvényszék ítélete által történő megsemmisítése – Szerződésen kívüli felelősség – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése”

Az ítélet összefoglalása

1.      Eljárás – Ítélt dolog – Terjedelem

(EK 235. cikk és EK 288. cikk)

2.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – A közösségi intézmény korlátozott vagy nem létező mérlegelési mozgástere az aktus elfogadása során – Az összefüggések figyelembevételének szükségessége

(EK 288. cikk, második bekezdés)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály – Fogalom

(EK 288. cikk, második bekezdés; 2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés)

4.      Európai Unió – Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat

(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló kereset keretében, amennyiben a Törvényszék első ítéletében azt állapította meg, hogy a kártérítési kérelmet el kell utasítania, mivel sem a felperes által hivatkozott károk ténylegessége és terjedelme, sem pedig a károk és az e kérelem alátámasztására hivatkozott érdemi jogellenesség közötti okozati összefüggés nem került jogilag megkövetelt módon megállapításra, az ítélethez kapcsolódó jogerővel ellentétes az, hogy a felperes az EK 235. cikk és az EK 288. cikk alapján újra kérelmezhesse azon kár megtérítését, amely megfelel annak, amelynek az ugyanezen jogcímen történő megtérítése iránti kérelmét a hivatkozott ítéletben már elutasították.

A hivatkozott károk ténylegességének és terjedelmének hiányára vonatkozó megfontolások, valamint a károk és a hivatkozott érdemi jogellenesség közötti okozati összefüggés hiánya nem minősíthető „esetinek” vagy „szükségtelennek” a Törvényszék értékelésében.

(vö. 22–24. pont)

2.      Annak elismeréséhez, hogy a Közösségnek az intézményekkel szemben felrótt magatartás jogellenessége miatti szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó feltétel teljesül, az szükséges, hogy megállapítható legyen valamely, „a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető” jogszabály kellően súlyos megsértése.

A döntő tényező annak megállapításához, hogy e követelmény teljesült‑e, az, hogy az érintett intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e. Az ilyen jogsértés fennállása megállapításának döntő szempontja tehát az a mérlegelési mozgástér, amellyel a kérdéses intézmény rendelkezik. Ily módon, amennyiben az érintett intézmény csak jelentősen csökkentett mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, vagy egyáltalán nem rendelkezik mozgástérrel, a közösségi jog egyszerű megsértése is elegendő a kellően súlyos jogsértés megállapításához.

Mindazonáltal nem létezik semmiféle automatikus összefüggés egyrészt az érintett intézmény mérlegelési jogkörének hiánya, másrészt pedig a jogsértés közösségi jogot kellően súlyosan sértő jellegűnek való minősítése között. Ugyanis az érintett intézmény mérlegelési jogkörének terjedelme ugyan meghatározó jellegű, ám nem kizárólagos kritérium. Ezzel kapcsolatosan az EK 288. cikk második bekezdése alapján kialakított rendszer figyelembe veszi különösen a megoldandó helyzetek összetettségét, és a szövegek alkalmazásának, illetve értelmezésének nehézségeit. Ebből következően az olyan szabálytalanság puszta megállapítása alapján, amelyet a szokásosan elővigyázatos és gondos közigazgatási szerv hasonló körülmények között nem követett volna el, megállapítható a Közösség felelőssége.

Az uniós bíróság feladata tehát, hogy – miután először is megállapította, hogy a kérdéses intézmény rendelkezik‑e mérlegelési mozgástérrel – figyelembe vegye a megoldandó helyzetek összetettségét, és a jogszabályok alkalmazásának, illetve értelmezésének nehézségeit, a megsértett jogszabály egyértelműségét és pontosságát, valamint azt, hogy a téves jogalkalmazás szándékos, illetve nem kimenthető volt‑e. A közösségi jog megsértése abban az esetben mindenképpen kellően súlyos, ha az a felrótt kötelezettségszegést megállapító vagy az előzetes döntéshozatal keretében hozott olyan ítélet kihirdetése vagy az e területre vonatkozó olyan következetes ítélkezési gyakorlat ellenére sem szűnt meg, amelyből következik a szóban forgó magatartás jogsértő jellege.

(vö. 33., 35–37., 39., 40. pont)

3.      A Közösség szerződésen kívüli felelősségének területén az a feltétel, miszerint a megsértett jogszabálynak magánszemélyek számára kell jogokat keletkeztetnie, akkor teljesül, ha a megsértett jogszabály, miközben természeténél fogva általános jellegű érdekeket véd, az érintett személyek egyéni érdekeinek védelmét is biztosítja.

E tekintetben a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése az érintett személyek egyéni érdekeinek védelmét biztosítják, következésképpen azokat a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályoknak kell tekinteni. Amennyiben e közös állásfoglalás 1. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben tekintett ezen rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt érdemi feltételek nem teljesülnek, az érintett magánszemélynek ténylegesen joga van, hogy magára nézve ne tekintse kötelezőnek a szóban forgó intézkedéseket. Az ilyen jogból szükségszerűen következik, hogy az a magánszemély, akivel szemben a korlátozó intézkedéseket a szóban forgó rendelkezések által elő nem írt feltételek mellett fogadják el, kérheti az ezekből az intézkedésekből következő károk megtérítését, ha bizonyítást nyer, hogy ezek előírása a Tanács által alkalmazott érdemi jogszabályok kellően súlyos megsértésével történt.

(vö. 47., 52. pont)

4.      A Tanács nem rendelkezik semmiféle mérlegelési jogkörrel annak értékelése során, hogy fennállnak‑e valamely ügyben azon ténybeli és jogi elemek, amelyek befolyásolhatják a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett, a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott személyekkel, csoportokkal vagy szervezetekkel szemben pénzeszközeik befagyasztása iránti intézkedés alkalmazását. Ugyanez vonatkozik különösen az ügyiratok olyan pontos információi, illetve anyagai meglétére irányuló vizsgálatra, amelyek arra utalnak, hogy az említett közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése szerinti fogalommeghatározásnak megfelelő nemzeti hatóság az érdekelt vonatkozásában ilyen határozatot hozott, illetve, a továbbiakban, az e határozathoz nemzeti szinten kapcsolódó későbbi határozatok vizsgálatára.

Mindazonáltal ez a puszta körülmény önmagában nem elegendő ahhoz, hogy e rendelkezések megsértése a Közösség felelősségének megállapíthatósága tekintetében kellően súlyosnak minősüljön, amennyiben a Tanács valamely terrorcselekményre irányuló nyomozás vagy büntetőeljárás megindítására vonatkozó nemzeti határozat alapján fogad el a pénzeszközök befagyasztását elrendelő határozatot. A bíróság feladata ugyanis, hogy megvizsgálja a megoldandó helyzet jogi és ténybeli összetettségét, valamint a jogszabályok alkalmazási vagy értelmezési nehézségét, figyelembe véve különösen a követett közérdekű célkitűzések elsődlegességét annak megállapítása érdekében, hogy a Tanács téves jogalkalmazása olyan szabálytalanságnak minősül‑e, amelyet a szokásosan elővigyázatos és gondos közigazgatási szerv hasonló körülmények között nem követett volna el.

(vö. 57., 58., 61. pont)