PEDRO CRUZ VILLALÓN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. április 14.(1)
C‑70/10. sz. ügy
Scarlet Extended SA
kontra
Société belge des auteurs compositeurs et éditeurs (Sabam),
a következők részvételével:
a Belgian Entertainement Association Video ASBL (BEA Video),
a Belgian Entertainement Association Music ASBL (BEA Music), és
az Internet Service Provider Association ASBL (ISPA)
(A cour d’appel de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Információs társadalom – Szellemi tulajdonjogok – 2004/48/EK irányelv – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – Illegális letöltés az internetről – »Peer‑to‑peer« szoftverek segítségével történő fájlcserélés – Az elektronikus hírközlés szűrésére szolgáló rendszer – A szellemi tulajdonjogok megsértésével cserélt fájlok blokkolásának mechanizmusa – A magánélet tiszteletben tartásához való jog – A személyes adatok védelme – A Charta 7. és 8. cikke – Az EEJE 8. cikke – 95/46/EK irányelv – 2002/58/EK irányelv – A közlések titkossága – Véleménynyilvánítási szabadság – A Charta 11. cikke – Az EEJE 10. cikke – A közvetítő szolgáltatók felelőssége – Az információk nyomon követésére vonatkozó általános kötelezettség – 2000/31/EK irányelv – Jogállam – A jogok és szabadságok »törvény általi« korlátozása – Törvényi minőség – A jog uralma”
Tartalomjegyzék
I – Bevezetés
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. A szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó szabályozás
a) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv
b) A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004/48 irányelv
2. A személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozás
a) A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46 irányelv
b) Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58 irányelv
3. Az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozás: a 2000/31 irányelv
B – A nemzeti jog
III – Az alapeljárásbeli jogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A – A tényállás és az alapeljárás
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
C – A Bíróság előtti eljárás
IV – Elemzés
A – Előzetes észrevételek
1. Az első kérdés újrafogalmazása: az EEJE és a Charta
2. A válasz felépítése
3. Négy lépésben történő megközelítés
B – A kért intézkedés (eltiltó határozat) és a megkövetelt „rendszer” (szűrés és blokkolás)
1. A szűrő- és blokkolórendszer
a) A „szűrőmechanizmus”
b) A „blokkolómechanizmus”
2. Az eltiltó intézkedés jellemzői
a) „[…] időbeli korlátozás nélkül […]”: az intézkedés időbeli hatálya
b) „[…] valamennyi – kimenő és bejövő – elektronikus közlés […]”: az intézkedés tárgyi hatálya
c) „[…] teljes ügyfélköre vonatkozásában […]”: az intézkedés személyi hatálya
d) „[…] in abstracto és megelőző jelleggel […]”: a kért intézkedés megelőző és visszatartó szerepe
e) „[…] saját költségére […]”: a kért intézkedés végrehajtásával kapcsolatos költségek viselése
3. Közbenső következtetés
C – Az intézkedés minősítése az irányelvekre és a Charta 7., 8. és 11. cikkére tekintettel: a Charta 52. cikke (1) bekezdése értelmében vett „korlátozás” fogalma
1. „[…] többek között a Charta 7. és 8. cikkére figyelemmel értelmezett […]”: a magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelméhez való jog
a) A személyes adatok védelme (a Charta 8. cikke)
b) Az elektronikus közlések titkossága (a Charta 7. cikke)
2. „[…] többek között a Charta 11. cikkére figyelemmel értelmezett […]”: a véleménynyilvánítás szabadságának és a tájékozódáshoz való jognak a biztosítása
3. Közbenső következtetés
D – A Charta által elismert jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozására vonatkozó feltételek, különösen a „törvényi minőségre” vonatkozó feltétel (Charta 52. cikk, (1) bekezdés)
E – „[…] pusztán a következő jogszabályi rendelkezés alapján […]”: a nemzeti jogszabály vizsgálata a „törvényi minőségre” vonatkozó feltétel szempontjából (Charta 52. cikk, (1) bekezdés)
V – Végkövetkeztetések
I – Bevezetés
1. A jelen ügy alkalmat kínál a Bíróságnak arra, hogy saját maga tanulmányozhassa a szerzői és szomszédos jogok interneten – védelem alatt álló művek illegális letöltésén, azaz a zeneművek, filmek, audiovizuális vagy irodalmi művek tekintetében rendszerint „kalózkodásnak” nevezett jelenségen – keresztül történő megsértésének kérdését, és figyelemmel követhesse az e jogok jogosultjai vagy jogutódjai által e világméretű jelenséggel szemben folytatott harcot.(2) A Bíróságnak konkrétan arról a ki nem mondott kérdésről kell nyilatkoznia, hogy kivitelezhetők‑e uniós jogi szempontból a kalózkodással szembeni küzdelem jegyében hozott egyes műszaki intézkedések, amelyeknek a megbízhatósága ugyan nem teljesen bizonyított, és folyamatosan függ a technológiai haladástól és a gyakorlat fejlődésétől, mégis esetlegesen megfelelő válasznak tűnnek a „világhálón” naponta elkövetett szellemi tulajdonjogi jogsértésekkel szemben.
2. A jelen ügyben előzetes döntéshozatal iránt a Bíróság elé terjesztett kérdések értelmezést igényelnek mind a másodlagos jog rendelkezéseinek egészét, mind az elsődleges jog, pontosabban az Európai Unió Alapjogi Chartájának(3) rendelkezéseit illetően, figyelemmel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre.(4) Ugyanakkor rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a jelen indítvány keretében nem veszünk számba minden olyan jogi kérdést és műszaki problémát(5), amelyet a szóban forgó intézkedések felvetnek. Maguknak a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdéseknek a megfogalmazására, valamint az alapeljárásbeli ügynek az ugyanezen bíróság által kifejtett jogi és ténybeli háttérre támaszkodva megpróbálunk az előbb említett bíróság számára hasznos válasszal szolgálni, a legalapvetőbb aspektusokra koncentrálva.
3. A Bíróságot e tekintetben főként arra kérik, hogy jelölje meg konkrétan a kérdést előterjesztő bíróság számára azt, hogy uniós jogi szempontból lehetséges‑e, hogy valamely nemzeti bíróság olyan intézkedést hozzon, mint amilyet az alapeljárásbeli ügyben kértek, és amely valamely internethozzáférést nyújtó szolgáltatóval(6) szemben az elektronikus adatátvitel szűrését és blokkolását szolgáló rendszer alkalmazását rendeli el. Márpedig, mivel a kért intézkedésnek teljesen eltérő a hatálya ezen IHSZ vonatkozásában, mint az IHSZ szolgáltatásainak használói, szélesebb értelemben az internetezők vonatkozásában, ezért nekünk e kettős perspektívára kell figyelemmel lennünk, még akkor is, ha az előterjesztett kérdés főként a használók jogait érinti.
4. Elöljáróban azt is pontosítani kell, hogy a jelen ügy eltér a Promusicae‑ügyben(7) hozott ítéletben tárgyalt esettől, annak ellenére, hogy jogi hátterük és általános összefüggéseik egyértelmű hasonlóságokat mutatnak. Bár a jelen ügy, akárcsak a fent hivatkozott Promusicae‑ügy, megköveteli a különböző alapjogok védelmével kapcsolatos elvárások összebékítését, a két ügy olyan eltéréseket mutat, miként azt a kérdést előterjesztő bíróság maga is hangsúlyozta, amelyek kizárják, hogy a Promusicae‑ügyben adott iránymutatás, főként a jogoknak az ítéletben meghatározott helyes egyensúlyának elve, elegendő legyen ahhoz, hogy a kérdésben határozni tudjon. A Promusicae‑ügyben ugyanis azt kérték az egyik IHSZ‑től, hogy egy bírósági eljárásban adja ki az IP‑címükkel(8) beazonosítható személyek nevét és lakcímét, valamint internethez való kapcsolódásuk pontos idejét. Ott tehát ismert és beazonosított adatoknak egy bírósági eljárásban való közlése volt a téma. A jelen alapeljárásban viszont egy internetszolgáltatóval szemben azt rendelik el, hogy az a szellemi tulajdonjogot vélelmezhetően sértő elektronikus adatátvitelt és fájlokat szűrő és blokkoló rendszert alkalmazzon. Ez nem utólagos, a szerzői vagy szomszédos jogok megsértésének megállapítását követően kért beavatkozás, hanem annak érdekében történő előzetes beavatkozás, hogy e jogsértés ne történjen meg, pontosabban olyan beavatkozás, amely megelőző jelleggel alkalmaz egy, a szellemi tulajdonjogok jövőbeli megsértésének megakadályozására szolgáló rendszert(9), olyan szabályokat követve, mint azt látni fogjuk, amelyeket számos bizonytalanság övez.
5. Ennek pontosítását követően a jelen alapeljárásbeli ügyet mégis – szinte természetszerűleg – alapjogi perspektívából kell megvizsgálnunk.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
6. A Bíróságot főként a szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó 2001/29/EK irányelv(10) és 2004/48/EK irányelv(11), a személyes adatok védelmére vonatkozó 95/46/EK irányelv(12) és 2002/58/EK irányelv(13), valamint az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv(14) értelmezésére kérik, amely irányelvek között összetett a kapcsolat. Tekintettel ezen összetettségre, az ügy jogi hátterének bemutatása során csak az alapeljárásbeli jogvita megértéséhez nélkülözhetetlen rendelkezéseket ismertetjük.
1. A szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó szabályozás
a) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv
7. A 2001/29 irányelv „Szankciók és jogorvoslatok” című 8. cikkének szövege a következő:
„(1) A tagállamok az irányelvben foglalt jogok és kötelezettségek megsértése esetére megfelelő szankciókról és jogorvoslatokról rendelkeznek, továbbá minden szükséges intézkedést megtesznek e szankciók és jogorvoslatok alkalmazásának biztosítása érdekében. Az előírt szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek kell, hogy legyenek.
(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a jogosultak, akiknek érdekeit a tagállam területén végzett jogsértő tevékenység érinti, kártérítési igénnyel élhessenek, és/vagy ideiglenes intézkedést, illetve szükség esetén a 6. cikk (2) bekezdésében említett jogsértő anyagok, eszközök, termékek vagy alkatrészek lefoglalását kérhessék.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a jogosultak kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe.”
b) A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004/48 irányelv
8. A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a bíróságok a felperes kérelmére:
a) ideiglenes intézkedést rendelhessenek el a feltételezett jogsértő ellen a szellemi tulajdonjogot fenyegető sérelem megakadályozására, vagy ideiglenes jelleggel és szükség esetén – feltéve, hogy arról a nemzeti jogszabályok rendelkeznek – pénzbírság kiszabásával párhuzamosan a feltételezett jogsértés folytatásának megtiltására, vagy a jogsértés folytatásának olyan biztosíték nyújtásától való függővé tételére, amely a jogosult kártérítését szolgálja; ugyanazon feltételek mellett ideiglenes intézkedést rendelhessenek el olyan közvetítő ellen, akinek szolgáltatásait harmadik személy szellemi tulajdonjog megsértésére veszi igénybe; olyan közvetítő ellen, akinek szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jog megsértésére veszi igénybe, elrendelhető ideiglenes intézkedések a 2001/29/EK irányelv hatálya alá tartoznak.”
9. A 2004/48 irányelv „Bíróság által elrendelt eltiltó határozatok” című 11. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben bírósági határozat szellemi tulajdonjog megsértését állapítja meg, a bíróságok a jogsértőt eltiltó határozattal a további jogsértéstől eltiltsák. Amennyiben a tagállam joga így rendelkezik, az eltiltó határozat be nem tartása esetén indokolt esetben pénzbírságot vethetnek ki a teljesítés kikényszerítése érdekében. A tagállamok emellett biztosítják, hogy a jogsértő magatartástól való eltiltást a jogosultak kérelmezhessék olyan közvetítők ellen, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szellemi tulajdonjog megsértése céljából veszi igénybe, a 2001/29/EK irányelv 8. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül.”
2. A személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozás
a) A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46 irányelv
10. A 95/46 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontja a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok jogszabályokat fogadhatnak el a 6. cikk (1) bekezdésében, a 10. cikkben, a 11. cikk (1) bekezdésében, valamint a 12. és a 21. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek körének korlátozására, amennyiben a korlátozás az alábbiak biztosításához szükséges:
[…]
g) az érintett vagy mások jogainak és szabadságainak védelme.”
b) Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58 irányelv
11. A 2002/58 irányelvnek a közlések titkosságára vonatkozó 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok nemzeti jogszabályok révén biztosítják a nyilvános hírközlő hálózatok, és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságát. Különösen megtiltják a közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelését, kivéve ha az ilyen személy a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban jogszerűen jár el. Ez a bekezdés nem akadályozza a közlés továbbításához szükséges műszaki tárolást, a bizalmas adatkezelés elvének sérelme nélkül.”
12. A 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése, amely a 95/46 irányelv egyes rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az ezen irányelv 5. és 6. cikkében, 8. cikkének (1), (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonatkozóan, ha az ilyen jellegű korlátozás – a 95/46/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint – egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság (vagyis az állam biztonsága), a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, valamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének a biztosítása érdekében. E célból a tagállamok többek között jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az adatoknak az e bekezdésben megállapított indokok alapján korlátozott ideig történő visszatartására vonatkozóan. Az e bekezdésben említett valamennyi intézkedésnek összhangban kell lennie a közösségi jog általános elveivel, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében említetteket.”
3. Az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozás: a 2000/31 irányelv
13. A 2000/31 irányelvnek a közvetítő szolgáltatók felelősségére vonatkozó 4. szakaszt lezáró 15. cikke a nyomon követésre vonatkozó általános kötelezettség hiányának elvét mondja ki a következő szöveggel:
„(1) A tagállamok nem állapítanak meg a szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint a 12., 13. és 14. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása során az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk.
(2) A tagállamok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára megállapíthatnak olyan kötelezettségeket, amelyek szerint azonnal tájékoztatniuk kell az illetékes közigazgatási hatóságokat a szolgáltatásuk igénybe vevői által folytatott, jogellenesnek vélt tevékenységekről vagy nyújtott információkról, illetve olyan kötelezettségeket, amelyek szerint az illetékes hatóságokkal, azok kérésére, közölniük kell azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik szolgáltatásuk olyan igénybe vevőinek azonosítását, akikkel, illetve amelyekkel adattárolási megállapodásaik vannak.”
B – A nemzeti jog
14. A szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló – és a 2001/29 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének és a 2004/48 irányelv 11. cikkének átültető 2007. május 10-i törvénnyel módosított – 1994. június 30‑i törvény(15) 87. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A Tribunal de première instance elnöke […] megállapítja a szerzői vagy szomszédos jogok megsértését, és elrendeli annak megszüntetését.
Emellett eltilthatja a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe”.
III – Az alapeljárásbeli jogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A – A tényállás és az alapeljárás
15. 2004. június 24‑én a Société belge des auteurs compositeurs et éditeurs (Sabam) a szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló, 1994. június 30‑i törvény alapján keresettel fordult a Tribunal de première instance de Bruxelles (brüsszeli elsőfokú bíróság) elnökéhez, aki a Scarlet Extendeddel(16) – mint IHSZ‑szel – szemben benyújtott, jogsértéstől való eltiltás iránti kérelem tárgyában ideiglenes intézkedést hozott.
16. A Sabam arra hivatkozik, hogy IHSZ‑i minőségében a Scarlet ideális helyzetben van ahhoz, hogy megtegye azokat az intézkedéseket, amelyekkel megakadályozhatja az ügyfelei által – vagyis azon internetezők által, akik illegálisan töltenek le az ő katalógusában szereplő műveket „peer‑to‑peer” szoftverek segítségével, anélkül hogy ehhez joguk lenne – elkövetett szerzői jogok megsértését, amely gyakorlatból a Scarlet haszonra tesz szert, hiszen e cselekmények alkalmasak forgalmának, és ennélfogva a szolgáltatásai iránti keresletnek a növelésére is.
17. A Sabam elsőként azt kérte, hogy a megkeresett bíróság állapítsa meg az ő gyűjteményébe tartozó művek tekintetében elkövetett szerzői jogok megsértésének megtörténtét, különösen a többszörözési jog és a nyilvánossághoz közvetítés jogának megsértését, amely jogsértések a Scarlet által nyújtott közvetítői szolgáltatások révén az elektronikus zenefájlok „peer‑to‑peer” szoftverek segítségével történő, jogosulatlan cseréjével valósulnak meg.
18. A Sabam ezt követően azt kérte, hogy a bíróság pénzbüntetés terhe mellett kötelezze a Scarletet a jogsértés oly módon történő megszüntetésére, hogy ez utóbbi tegye lehetetlenné vagy akadályozza meg a zeneműveket tartalmazó fájloknak a jogosultak engedélye nélküli, „peer‑to‑peer” szoftverek segítségével ügyfelei által történő küldésének és fogadásának valamennyi formáját.
19. A Sabam végül azt követelte, hogy a Scarlet az ítélet kézbesítésétől számított nyolc napon belül – pénzbüntetés terhe mellett – tegyen eleget az abban foglalt intézkedéseknek, tegyen közzé internetes honlapjának nyitólapján egy meghatározott szöveget, valamint az említett ítéletet tegye közzé a választása szerinti két napilapban és egy hetilapban.
20. 2004. november 26‑i ítéletével a bíróság elnöke megállapította a kifogásolt szerzői jogok megsértésének fennállását. Ugyanakkor, mielőtt azokkal kapcsolatban eltiltás iránti kérelemről határozatot hozott volna, szakértőt jelölt ki annak megvizsgálására, hogy a Sabam által javasolt műszaki megoldások műszakilag kivitelezhetők‑e, alkalmasak‑e arra, hogy kizárólag a fájlok illegális cseréjét szűrjék ki, léteznek‑e más módszerek a „peer‑to‑peer” szoftverek használatának ellenőrzésére, valamint a tervezett módszerek költségének meghatározására.
21. A kijelölt szakértő 2007. január 29‑én nyújtotta be szakvéleményét, amelynek az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban idézett következtetései az alábbiak voltak:
„1. A peer‑to‑peer hálózat a tartalommegosztás átlátható, független és decentralizált eszköze, amely fejlett keresési és letöltési funkciókkal van ellátva;
2. Az Audible Magic által javasolt megoldás kivételével minden megoldás a peer‑to‑peer hálózatok használatának megakadályozását célozza, függetlenül az azon forgalmazott tartalomtól;
3. Emellett a peer‑to‑peer alkalmazások szűrését célzó megoldások tartóssága középtávon (2–3 év) korántsem biztosított, figyelemmel a titkosítás egyre fokozódó használatára az ilyen típusú alkalmazásokban;
4. Az Audible Magic társaság által javasolt megoldás tehát az egyetlen, amely specifikusan a problémára próbál reagálni. Ez a megoldás, amely lényegében az oktatás területét célozza meg, ugyanakkor alapvetően nem felel meg egy IHSZ forgalmának. Amennyiben ezt a megoldást alkalmazzák valamely IHSZ esetében, az a fenti alulméretezettség kiküszöbölése érdekében jelentős beszerzési és üzemeltetési költségnövekedéssel jár;
5. Ezt a költséget össze kell vetni azzal az időtartammal, amelynek során a megoldás hatékonyan működne, mivel a fent említett titkosítás következtében e megoldás sem hatékony az adattovábbítás szűrésénél;
6. A peer‑to‑peer hálózaton belül lefolytatott belső vizsgálatok alkalmazása, bár bonyolultabban kivitelezhető, jobb eredményekkel jár. Ezek a módszerek eleve csak az adatcserék kifogásolható részét célozzák, és lehetőséget teremtenek azok körülményeinek figyelembevételére;
7. Ezek a módszerek emellett nem, vagy határozottan kevésbé érzékenyek a titkosításra, és álláspontunk szerint közép- és hosszú távon azt az optimális beruházást képezik, amellyel biztosítani lehet a szerzői jogok védelme mellett mindenki más jogainak tiszteletben tartását is.”
22. A szakértő ezen szakvéleménye alapján a Tribunal de première instance de Bruxelles elnöke 2007. június 29‑én hozott második ítéletében kötelezte a Scarletet a 2004. november 26‑án kelt ítéletben megállapított szerzői jogi jogsértések megszüntetésére oly módon, hogy tegye lehetetlenné, vagy blokkolja ügyfelei számára a Sabam katalógusában szereplő zeneművet tartalmazó adatfájlok „peer‑to‑peer” szoftveren keresztül történő küldésének, illetve fogadásának minden formáját, napi 2500 euró bírság terhe mellett, amennyiben a Scarlet hat hónapon belül nem tesz eleget az ítéletben foglaltaknak.
23. A Scarlet ezen ítélettel szemben 2007. szeptember 6‑án fellebbezést terjesztett elő a cour d’appel de Bruxelles‑nél.
24. A Scarlet ezenkívül 2007. december 7‑i beadványában kérte a tribunal de première instance de Bruxelles elnökétől a vele szemben kiszabott pénzbüntetés eltörlését, illetve amennyiben ez nem lehetséges, akkor annak felfüggesztését. A Scarlet arra hivatkozott, hogy gyakorlatilag, illetve átmenetileg nem tud eleget tenni az eltiltó határozatban foglaltaknak, mivel az Audible Magic rendszer nem működik, és nem biztos, hogy az internethozzáférést nyújtó szolgáltatók műszakilag meg tudják oldani a „peer‑to‑peer” adatforgalom hatékony szűrését, illetve blokkolását.
25. 2008. október 22‑i határozatával a tribunal de première instance de Bruxelles elnöke elutasította ezt a kérelmet, mivel úgy ítélte meg, hogy a fellebbezés devolutív hatályával ellentétes volna, ha a felek az üggyel kapcsolatban ismét hozzá fordulhatnának. Ugyanakkor – elismerve azt, hogy az Audible Magic által nyújtott megoldás nem alkalmazható sikerrel – megállapította, hogy a Scarlet nem próbálkozott más szűrésre, illetve blokkolásra szolgáló megoldásokkal, és így nem bizonyítható, hogy az eltiltó határozatban foglaltaknak nem lehet eleget tenni. Ennek ellenére 2008. október 31‑ig felfüggesztette a pénzbüntetés megfizetését, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Scarlet részére más módszerek feltárását.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
26. E körülmények között a cour d'appel de Bruxelles úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A 95/46, 2000/31 és 2002/58 irányelvekkel összefüggésben értelmezett 2001/29 és a 2004/48 irányelvek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. és 10. cikkére figyelemmel lehetővé teszik‑e a tagállamoknak, hogy felhatalmazzák az alapeljárásban eljáró nemzeti bíróságot arra, hogy az internethozzáférést nyújtó szolgáltatót (rövidítve: IHSZ‑t) arra kötelezze, hogy teljes ügyfélköre vonatkozásában in abstracto és megelőző jelleggel, kizárólag saját költségére és időbeli korlátozás nélkül valamennyi, szolgáltatásán áthaladó – kimenő és bejövő – elektronikus adatátvitelt szűrő rendszert működtessen, különösen a peer‑to‑peer szoftverek vonatkozásában, annak érdekében, hogy hálózatán azonosíthassa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlokat, amelyekre nézve a felperes állítása szerint jogokkal rendelkezik, majd blokkolja ezek továbbítását, akár lekéréskor, akár elküldéskor, pusztán a következő jogszabályi rendelkezés alapján: »Emellett [a nemzeti bíróság] eltilthatja a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe«?
2) Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz igenlő, az említett irányelvek arra kötelezik‑e a nemzeti bíróságot, hogy alkalmazza az arányosság elvét, amikor a kért intézkedés hatékonyságáról, illetve visszatartó hatásáról kell döntenie az olyan közvetítő jogsértő magatartástól való eltiltására irányuló kérelem ügyében, amelynek szolgáltatásait harmadik személyek a szerzői jogok megsértése céljából veszik igénybe?”
C – A Bíróság előtti eljárás
27. A Scarlet, a Sabam – a Belgian Entertainement Association Videóval (BEA Video) és a Belgian Entertainement Association Videóval (BEA Music), illetve az Internet Service Provider Associationnel (ISPA) együttesen –, valamint a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság, a Finn Köztársaság és az Európai Bizottság írásbeli észrevételt terjesztettek elő.
28. A Bíróság a 2011. január 13‑i tárgyaláson meghallgatta a Scarlet, a Sabam, az ISPA, valamint a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság képviselőjét és az Európai Bizottság meghatalmazottját.
IV – Elemzés
A – Előzetes észrevételek
1. Az első kérdés újrafogalmazása: az EEJE és a Charta
29. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy előzetes döntéshozatalra terjesztett első kérdése a másodlagos uniós jog több rendelkezésének „az EEJE 8. és 10. cikkére való figyelemmel” történő értelmezésére irányul. Emiatt az említett bíróság nyugodtan támaszkodhat az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésére, amelynek értelmében „[a]z alapvető jogok, ahogyan azokat az [EEJE] biztosítja, […] az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei”. Mégis olyan előzetes észrevételek merültek fel e tekintetben, amelyek a kérdés pontosabb megfogalmazására vezetett engem.
30. Először is, maga az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése is annak pontosításával kezdődik, hogy a Charta „ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”, miként azt a Bíróság is hangsúlyozta legutóbbi ítélkezési gyakorlatában.(17) Mivel a Chartában említett jogok, szabadságok és elvek így önmagukban véve jogi értékkel, méghozzá elsőrangú jogi értékkel rendelkeznek, ezért az említett általános elvekre való hivatkozás – legalábbis ha az előbbiek azonosak az utóbbiakkal – már nem is szükséges. Ez az első tényező, amely ceteris paribus a kérdésnek inkább a Charta, mint az EEJE rendelkezéseire való figyelemmel történő vizsgálata mellett szól.(18)
31. Ezt követően, a Charta 52. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az [EEJE]‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek”, pontosítva azt, hogy „[e]z a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson”(19). Márpedig, az alapeljárásbeli ügy körülményeire tekintettel, az EEJE 8. cikkében biztosított jogok a Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében „megfelelnek” a Charta 7. cikkében („A magán- és a családi élet tiszteletben tartása”) és 8. cikkében („A személyes adatok védelme”) biztosított jogoknak, illetve ehhez hasonlóan az EEJE 10. cikkében biztosított jogok „megfelelnek” a Charta 11. cikkében („A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága”) biztosított jogoknak, az alkalmazott megfogalmazások és a használt fogalmak eltéréseinek ellenére.(20)
32. Végül, fontos hangsúlyozni, hogy az EEJE‑nek az ekként biztosított jogok és szabadságok bizonyos feltételek melletti korlátozását lehetővé tévő rendelkezései, a jelen esetben annak 8. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (2) bekezdése, kissé eltérő megfogalmazással ugyan, de szintén megfeleltethetők a Charta egyik olyan átfogó rendelkezésének, amely az általa biztosított valamennyi jogra és szabadságra vonatkozik, nevezetesen „A jogok és elvek hatálya és értelmezése” című 52. cikke (1) bekezdésének.
33. Ez utóbbi rendelkezés a „jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozását” számos feltételnek veti alá. Maga a „korlátozás” szó az EEJE 8. cikkében használt „beavatkozás” kifejezésnek és az EEJE 10. cikkében alkalmazott „korlátozásoknak való alávetés” kifejezésnek felel meg, amely rendelkezések azon különböző feltételeket sorolják fel, amelyek javarészt szintén megfelelnek a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, és amelyeknek az Európai Emberi Jogi Bíróság által adott értelmezését a Bíróságnak figyelembe kell vennie.(21) Ugyanakkor mivel e feltételek eltéréseket tartalmaznak, számomra világosnak tűnik, hogy a Charta rendelkezéseinek önálló értelmezést kellene adni.(22)
34. Következésképpen, a fent kifejtett fenntartásokra figyelemmel azt javaslom, hogy az előterjesztő bíróság kérdését akként módosítsuk, hogy az EEJE 8. és 10. cikkére való utalást „a Charta – 52. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett – 7., 8. és 11. cikkére” való hivatkozással helyettesítsük, „szükség esetén az EEJE 8. és 10. cikkére való tekintettel értelmezve azokat”.
2. A válasz felépítése
35. A Scarlet és az ISPA, valamint a belga, a cseh, az olasz, a holland, a lengyel és a finn kormány úgy vélik, hogy általánosságban véve, a vonatkozó rendelkezések anyagi jogi elemzését elvégezve, a probléma megközelítését illetően tapasztalt eltérések miatt, az uniós joggal ellentétes az olyan intézkedés elfogadása, mint amelyet a jelen ügyben kértek. A Bizottság szerint magukkal a szóban forgó irányelvekkel nem ellentétes a kért, szűrésre és blokkolásra szolgáló rendszer alkalmazása, annak konkrét végrehajtási módozatai azonban nem felelnek meg az arányosság elvének. Ezért a Bizottság lényegében úgy véli, hogy mindent összevéve az elsőfokú nemzeti bíróság hagyta figyelmen kívül az arányosság elvéből eredő követelményeket, hiszen a vonatkozó nemzeti jogszabályi rendelkezések nem kifogásolhatók.
36. Természetesen e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése – egyéb feltételek mellett – azt is megköveteli, hogy a jogok és szabadságok korlátozása az arányosság elvének tiszteletben tartásával történjen. Az arányosság elvének tiszteletben tartása kétségtelenül felmerül, hiszen az említett rendelkezés értelmében vett korlátozás kérdése nemcsak a rendelkezés bíróság által történő konkrét alkalmazásának szakaszában, ami pontosan a második kérdés tárgya, hanem azt megelőzően, a rendelkezésnek a jogalkotó által történő, elvont meghatározásának szakaszában is felvetődik. A Bizottság érvelése véleményem szerint alapjában véve a probléma ezen aspektusára alapoz.
37. Mindenesetre aligha kétséges, hogy még ha a „törvényt” arányossági kontrollnak kell is alávetni, ez utóbbi adott esetben csak magának az említett „törvény” létezésének megállapítása után lehetséges. E tekintetben nem meglepő, hogy a Charta által biztosított jogok és szabadságok Charta 52. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bárminemű korlátozásának elsőszámú feltétele az, hogy azok csak „törvény által” korlátozhatók. Márpedig úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azzal, hogy azt kérdezi, hogy a szóban forgó intézkedés meghozható‑e „kizárólag” az általa idézett „jogi rendelkezés alapján”, elsőként ezen első feltétel tiszteletben tartásának megvizsgálására kér engem. A kérdés ezen aspektusa véleményem szerint megkerülhetetlen, és minden mást megelőz.(23) A Charta 52. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „törvény” hiányában ugyanis nincs helye azon feltételek – különösen az arányosság feltétele – egymást követő megvizsgálásának, amelyeknek a Charta által elismert jogok és szabadságok gyakorlása bárminemű korlátozása alá van rendelve. Bár a Bíróságnak eddig ritkán volt alkalma arra, hogy e feltételt illetően vizsgálódjon(24), a feltétel az EEJE 8. és 10. cikkében is megtalálható, és hosszú időre visszanyúló ítélkezési gyakorlatot eredményezett az Európai Emberi Jogi Bíróság részéről, ami miatt különösen figyelembe kell vennem ezt az ítélkezési gyakorlatot, a kérdést előterjesztő bíróság számára adandó kimerítő és főként hasznos válasz szükségességére tekintettel.
3. Négy lépésben történő megközelítés
38. A cour d’appel de Bruxelles előzetes döntéshozatal iránti kérelmét két kérdés formájában fogalmazza meg, amelyek közül a másodikat, az arányosság elvének a nemzeti bíróságok által történő tiszteletben tartására vonatkozót, csak másodlagos jelleggel teszi fel, arra az esetre, ha a Bíróság az elsőre igennel válaszolna. Engedtessék meg, hogy előrebocsássam, hogy mivel úgy ítélem meg, hogy az első kérdésre nemleges választ kell adni, ezért a második kérdést nem szükséges megvizsgálni.(25)
39. Ezt követően, maga az első előzetes döntéshozatali kérdés megfogalmazása alapján, amely igen alapos és pontos, érvelésemet közvetlenül a benne foglalt elemekre alapítva fejthetem ki. E célból az érvelést négy szakaszra javasolnám bontani.
40. Első lépésben a kérdést előterjesztő bíróságtól meghozni – pontosabban a fellebbezés keretében megerősíteni vagy hatályon kívül helyezni – kért intézkedésnek, a jelen esetben a szűrést és blokkolást szolgáló rendszer bevezetésének a természetét és jellemzőit kellene részleteiben tanulmányoznom, elkülönítve egymástól a kért intézkedésnek, vagyis magának az eltiltó határozatnak a jellemzőit annak tartalmi jellemzőitől. Ezen intézkedés elemzése már lehetővé tenné számomra azt, hogy a feltett kérdésre elvi jellegű választ adjak, legalábbis a Scarlet jogainak és érdekeinek szempontjából. Ugyanakkor, mivel tőlem főként a feltett kérdésnek a Scarlet szolgáltatásainak felhasználói, szélesebb értelemben az internetezők alapvető jogai szempontjából vett megválaszolását kérik, ezért vizsgálatomat ebből a perspektívából nézve kell folytatnom.
41. Ezen elemzés alapján, második lépésben a kért intézkedést a hivatkozott irányelvekre, és főként a Chartának, adott esetben az EEJE‑nek a kérdést előterjesztő bíróság által említett vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel értelmezett releváns rendelkezéseire való tekintettel lehet vizsgálni. A szóban forgó intézkedés alapos elemzésének ugyanis lehetővé kell tennie számomra annak a jogoknak és szabadságoknak a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében említett korlátozása szemszögéből történő megvizsgálását.
42. Miként azt meg fogom állapítani, ezen intézkedés a Charta által elismert jogoknak és szabadságoknak a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „korlátozásai” közé tartozik, ezért harmadik lépésben azt kellene megvizsgálni, hogy az milyen feltételek mellett fogadható el, különös figyelemmel a „törvény által” való korlátozás követelményére. Az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés szövegére tekintettel és az arra adandó hasznos válasz miatt ugyanis nem kellene az intézkedést szembesíteni az e rendelkezésben foglalt egyéb feltételekkel.
43. E fejleményekre való tekintettel, harmadik és egyben utolsó lépésként azt a kérdést vizsgálom meg, hogy a Scarlet szolgáltatásainak felhasználói, szélesebb értelemben az internetezők szempontjából az olyan intézkedés, mint a jelen esetben kért intézkedés, meghozható‑e kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott nemzeti jogszabályi rendelkezések alapján.
B – A kért intézkedés (eltiltó határozat) és a megkövetelt „rendszer” (szűrés és blokkolás)
44. Ami ezen aspektust illeti, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne tőlünk választ kapni, hogy kötelezhet‑e valamely tagállami bíróság valamely IHSZ‑t arra, hogy az valamennyi ügyfelével szemben, kizárólag a saját költségére vezessen be in abstracto és megelőző jelleggel, időbeli korlátozás nélkül, valamennyi, szolgáltatásán áthaladó – kimenő és bejövő – elektronikus közlés, különösen a [„peer‑to‑peer”] szoftverek tekintetében egy szűrőrendszert, annak érdekében, hogy hálózatában beazonosíthassa az azon zeneműveket, filmalkotásokat vagy audiovizuális alkotásokat tartalmazó elektronikus adatfájlok mozgását, amelyeknek a jogosultja – annak állítása szerint – a felperes, majd ezt követően blokkolja azok átvitelét, akár a lekérés, akár az elküldés alkalmával, mindezt pedig eltiltó határozat formájában.
45. Mi a kérdés ezen részében használt szavakra és kifejezésekre támaszkodva fogjuk megvizsgálni mind magának a szűrő- és blokkolórendszernek, mind a kért eltiltó intézkedésnek a jellemzőit.
1. A szűrő- és blokkolórendszer
46. Az alkalmazni kívánt „rendszer” kettős jellegű. Először is, biztosítania kell a Scarlet hálózatán végbemenő valamennyi adatforgalom szűrését, azoknak az észlelése, vagy ha így jobban tetszik, izolálása érdekében, amelyek szerzői jogsértést valósítanak meg.(26) E szűrést követően a rendszernek másodsorban garantálnia kell az olyan kommunikáció blokkolását – akár „a lekérés szintjén”, akár „a küldés alkalmával” –, amely ténylegesen szerzői jogot sért.(27) Bár a szűrőrendszer hatékonysága a blokkolórendszer hatékonyságának is egyik feltétele, e két művelet, amely szorosan összefügg egymással, eléggé eltérő jellegűnek tűnik, és így eltérőek a velük járó következmények is.
a) A „szűrőmechanizmus”
47. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a kért intézkedés először is azt írná elő a Scarlet számára, hogy léptessen működésbe teljes ügyfélköre vonatkozásában a szolgáltatásain áthaladó valamennyi – kimenő és bejövő – elektronikus közlés, különösen a „peer‑to‑peer” kommunikáció tekintetében egy szűrőrendszert. Továbbá pontosítja, hogy az e szűréssel elérni kívánt cél az, hogy ezáltal beazonosítható legyen azoknak a zeneműveket, filmalkotásokat vagy audiovizuális alkotásokat tartalmazó elektronikus adatfájloknak a mozgása, amelyekkel kapcsolatban a [Sabamot] – annak állítása szerint – jogok illetik.
48. Az ellenőrzés célja úgy lett meghatározva, hogy annak lehetővé kell tennie a Scarlet hálózatán áthaladó – bejövő és kimenő – elektronikus kommunikáció szűrését. Magának e szűrésnek lehetővé kell tennie a Scarlet szolgáltatásait feltehetően szerzői jogot vagy szomszédos jogokat sértő módon használó előfizetői által küldött és fogadott „elektronikus adatfájlok” beazonosítását. Az alkalmazott ellenőrzést tehát, amely egy szűrési és egy azonosítási szakaszból áll, alapvetően az ellenőrzés által hozott eredmények határozzák meg az olyan adatfájlok blokkolásának célja vonatkozásában, amelyek az észlelések alapján szellemi tulajdonjogot sérthetnek. Annak igazodnia kell a technológiai fejlődéshez is. Ahhoz pedig, hogy hatékony lehessen, szisztematikusnak, univerzálisnak és fejlődőképesnek kell lennie.(28)
49. Le kell szögeznem, hogy sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a Sabam nem szolgáltatott információt arra vonatkozóan, hogy melyek azok a konkrét módszerek, amelyek alapján ezt az ellenőrzést el lehet vagy el kell végezni, sem a szűrés technikáit, sem a vélhetően kalózkodással érintett fájlok beazonosításának eljárását illetően.(29) A Bíróság így nem rendelkezik semmilyen pontos információval az elvégzendő ellenőrzés intenzitását és mélységét illetően.
50. Bár e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nem a Bíróság, hanem kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata, adott esetben, e kérdés technikai aspektusainak vizsgálata(30), ugyanakkor fontos pontosítani, hogy nem evidens, hogy az elvégzendő szűrésnek jogi szempontból nincs jelentősége .(31)
b) A „blokkolómechanizmus”
51. A kérdést előterjesztő bíróság közli, hogy a blokkolómechanizmusnak vagy „a küldés alkalmával”, vagy „a lekérés szintjén” kell tudnia akcióba lépnie, azonban nem szolgál további pontosítással e mechanizmus modus operandiját illetően. A Sabam ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy az alkalmazandó mechanizmust lényegében annak a célja határozza meg, vagyis az arra való alkalmassága, hogy „megakadályozza a Sabam repertoárjába tartozó zeneművet tartalmazó elektronikus fájloknak az ügyfelei által, »peer‑to‑peer« szoftverek segítségével történő küldésének és fogadásának valamennyi formáját”. Pontosítja, hogy itt bizonyos információknak olyan, ún. „time out” üzenetek kézbesítésével történő továbbításának megakadályozásáról van szó, amelyek arról tájékoztatnak, hogy a továbbítás elvégzése nem lehetséges.
52. Valójában lehetetlen leírni(32) annak a szűrőrendszernek és blokkolómechanizmusnak a konkrét működését, modus operandiját, amelynek alkalmazására a kért intézkedés kötelezne. A szűrésnek a kért alkalmazási köre, vagyis az ellenőrzéssel érintett személyek, az ellenőrzéssel érintett közlések és az alkalmazandó ellenőrzés intenzitása túlságosan általános, és részben meghatározhatatlan. Következésképpen sem annak konkrét hatása az adatok cseréjére, sem annak globális gazdasági költségei, különösen a telepítés költsége és a karbantartási költségek, nem határozhatók meg előre.
2. Az eltiltó intézkedés jellemzői
53. A kért szűrő‑ és blokkolórendszer imént leírt természete és fő jellemzői közvetlen kihatással vannak magának a bíróságtól kért intézkedésnek a jellegére. Az alkalmazandó rendszer túlságosan általános alkalmazási köre magának az eltiltás formájában kért intézkedésnek a személyi és tárgyi hatályát is szükségképpen általános jellegűvé teszi, akárcsak annak időbeli hatályát, miként azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti.
54. A kért intézkedésnek egyéb jellemzői is vannak, amelyeket fontos kiemelni. Az intézkedés egyrészt megelőző jelleggel eredménykötelezettséget ró a Scarletre, bírság terhe mellett, másrészt pedig a szűrő‑ és blokkolórendszer életbeléptetésének költségeit is rá hárítja. Ez az intézkedés tehát szintén annak fő célja által határozható meg, ami az, hogy az IHSZ‑ekre hárítja át a művek és alkotások interneten fellelhető kalózpéldányainak illegális letöltése elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi és gazdasági felelősséget. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről.
a) „[…] időbeli korlátozás nélkül […]”: az intézkedés időbeli hatálya
55. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az intézkedést „időbeli korlátozás nélkül” rendelték el. A Sabam írásbeli beadványaiban megerősítette, hogy a kért intézkedés, magának a szerzői jogi védelemnek az időtartamán kívül, nincs időbeli korlátozáshoz kötve. A Sabam ezenfelül hangsúlyozza az intézkedés evolúciós dimenzióját, mivel azt a technológia mindenkori fejlődéséhez kell igazítani, és emiatt időnként kiigazításoknak kell alávetni.
56. A kért intézkedés így azt az egyidejűleg állandó és örökös kötelezettséget róná a Scarletre, és amint azt látni fogjuk, szélesebb értelemben véve az IHSZ‑ekre általában, hogy fejlesszék ki, teszteljék, léptessék életbe és frissítsék azt a szűrő- és blokkolórendszert, amely kizárólag a szellemi tulajdonjogok védelme érdekében kitűzött cél tekintetében vett eredményeinek hatékonysága alapján határozható meg.
b) „[…] valamennyi – kimenő és bejövő – elektronikus közlés […]”: az intézkedés tárgyi hatálya
57. A szűrésnek és adott esetben blokkolásnak alávetett közlések, amint láttuk, nem képezik további részletes leírás tárgyát. Nem lehet megállapítani, hogy az ellenőrzéseknek valamennyi közlésre ki kell‑e terjedniük, vagy csak azokra, amelyek „peer‑to‑peer” szoftverek közbeiktatásával történnek, de mindenesetre úgy tűnik, hogy az életbe léptetendő ellenőrzésnek hatékony eredményeket kell produkálnia, és egyszerre kell szisztematikusnak és univerzálisnak lennie.
58. Következésképpen a kért intézkedés, amely úgy jelenik meg, mint egy polgári eljárás keretében elrendelt, valamely IHSZ‑nek címzett egyszerű eltiltás, amely a szellemi tulajdonjogok megsértésének megállapítására és szankcionálására, valamint az ebből eredő károk megtérítésére irányul, valójában az említett IHSZ szolgáltatásain átmenő valamennyi közlés állandó és örökös, szisztematikus és univerzális szűrésére szolgáló rendszer életbeléptetésére irányul.
c) „[…] teljes ügyfélköre vonatkozásában […]”: az intézkedés személyi hatálya
59. Az életbe léptetendő rendszer küldetése – ami a közlések összessége szűrésének a közvetlen következménye – nemcsak a szóban forgó IHSZ szolgáltatásainak előfizetői, hanem annak valamennyi felhasználója magatartásának vizsgálata. Miként a Sabam azt írásbeli beadványaiban pontosította, nem sokat számít, hogy az IHSZ ügyfele a közlés küldője vagy címzettje. Ahhoz, hogy hatékony legyen, a rendszernek az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés szövegét követve kell működnie, anélkül hogy az elkövetett szerzői jogi jogsértés feltételezett elkövetőit előzetesen beazonosítanák, függetlenül az említett személyek és az IHSZ közötti bárminemű szerződéses kapcsolattól.
60. Az életbe léptetendő rendszernek blokkolnia kell tudnia a Scarletnél előfizetéssel rendelkező valamennyi internetező által a valamely más internetezőnek (függetlenül attól, hogy ez utóbbi a Scarlet előfizetője‑e, vagy sem) küldött valamennyi olyan fájlt, amely vélhetően sérti a Sabam által kezelt, gyűjtött és védett jogok valamelyikét. De szintén blokkolnia kell tudnia a Scarletnél előfizetéssel rendelkező valamennyi internetező által fogadott valamennyi, a többi internetezőtől (függetlenül attól, hogy ez utóbbiak a Scarlet előfizetői‑e, vagy sem) származó, szerzői jogot sértő fájlt. A rendszernek lehetővé kell tudnia tennie valamennyi olyan fájl blokkolását, amelynek tartalma a Sabam repertoárjába tartozik, anélkül hogy a szerzői jog megsértését előzetesen és egyedileg beazonosították volna.
61. A kért intézkedés túlságosan széles alkalmazási körének egy másik dimenzióját is feltétlenül ki kell emelni. Bár világos, hogy az alapeljárásbeli jogvitában csupán a Sabam áll szemben a Scarlettel, ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből, akárcsak a beavatkozók írásbeli beadványaiból, kiderül, hogy a jogvita terjedelme szükségszerűen túlmutat az alapeljárás feleinek érdekein. Az alapügyben hozott döntés tagadhatatlanul kihat majd, és azt általánosítani fogják nem csupán az IHSZ‑ek egészére, hanem szélesebb értelemben az internet többi fontos szereplőjére is(33), nemcsak abban a tagállamban, ahol az előzetes döntéshozatali kérdés felmerült, hanem valamennyi tagállamban, sőt még azokon kívül is.(34) A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis, miként azt már hangsúlyoztuk, arra kéri a Bíróságot, hogy állapítsa meg, hogy ellentétes‑e az uniós joggal az, ha elismerik az ő arra vonatkozó jogát, hogy olyan intézkedést rendeljen el, amelyet kértek, és szélesebb értelemben ellentétes‑e az uniós joggal az, hogy a jogosultak egyre erőteljesebb küzdelmet folytatnak az illegális letöltésekkel szemben, aminek eredményeként valamennyi tagállamban, sőt, még azokon kívül is megsokszorozódik az ilyen jellegű kérelmek száma.(35)
62. Következésképpen a kért intézkedés, amely egy konkrétan beazonosított jogi személynek címzett olyan eltiltás formájában jelenik meg, amely egy szűrő- és blokkolórendszer életbeléptetésére kötelezi őt, valójában arra szolgál, hogy tartós kihatással legyen a jogi vagy természetes személyek egy meghatározatlan körére, az IHSZ‑ekre vagy az internetezőkre, az információs társadalom szolgáltatóira és e szolgáltatások használóira.
d) „[…] in abstracto és megelőző jelleggel […]”: a kért intézkedés megelőző és visszatartó szerepe
63. A kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy őt a Scarlettel szemben elrendelni kért intézkedés „in abstracto” és „megelőző jelleggel” történő meghozatalára kérték, azonban nem pontosította, hogy ez alatt mit ért pontosan. Mindenesetre feltételezhető, hogy a kért intézkedésnek nem az a célja, hogy valamely IHSZ‑szel szemben azt a kötelezettséget rendelje el, hogy az a szerzői vagy szomszédos jogok tényleges sérelmének vagy az azok sérelmével fenyegető veszélynek a valamely bíróság által polgári eljárás keretében történő in concreto megállapítására támaszkodjon. Így ez utóbbi úgy fogható fel, mint egy egyszerre megelőző jellegű és visszatartó hatású intézkedés.(36)
e) „[…] saját költségére […]”: a kért intézkedés végrehajtásával kapcsolatos költségek viselése
64. A kérdést előterjesztő bíróság végül kifejti, hogy a kért szűrő- és blokkolórendszer üzembe helyezésének költségeit a szolgáltatónak kell viselnie. Ebből a szempontból a szóban forgó intézkedésnek az a hatása, hogy a Scarletre hárítja azoknak az egyáltalán nem elhanyagolható költségeknek a viselését, amelyek azon polgári eljárások megindításával kapcsolatosak, amelyeket általában a szerzői jogok vagy a szomszédos jogok jogosultjainak, illetve ezek jogutódjainak kell megindítaniuk a jogsértés megállapítása, a szankció kiszabása és adott esetben az említett jogok megsértése miatti kár megtérítése érdekében.
65. A szóban forgó intézkedés közvetlen gazdasági hatását(37), amely valójában(38) nem képezi, és nem is képezheti semmiféle értékelés tárgyát, emellett tovább súlyosbítják a kért intézkedéshez társítható bírságok is, különösen a szűrő- és blokkolórendszer életbeléptetésére meghatározott határidők be nem tartásának szankcionálására szolgáló bírságok.
3. Közbenső következtetés
66. Az előbbiekben kifejtettekből az következik, hogy a kért intézkedés, azzal, hogy arra kötelez egy IHSZ‑t, hogy az léptessen életbe olyan szűrő- és blokkolórendszert, mint a fent leírt rendszer, valójában olyan általános jellegű, új „kötelezettségnek” tűnik, amelynek idővel az lesz a küldetése, hogy azt állandó jelleggel valamennyi IHSZ‑re kiterjesszék. Önmagában nem mutat olyan konkrétságra és egyediesítésre jellemző tulajdonságokat, amelyek általában elvárhatók a valamely vélelmezett, konkrétan meghatározott magatartásra válaszként adott megtorló intézkedésektől vagy reakcióktól. A többé‑kevésbé egyedileg beazonosítható szellemi tulajdonjogi jogsértésekre adott válaszlépésként a kérdést előterjesztő bíróságtól egy olyan intézkedés elfogadását kérték, amely, ismétlem, jellegénél fogva nem is lehet más, mint minden – személyi, térbeli és időbeli – szempontból általános.
67. Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy ebből a szempontból, bár az előterjesztő bíróság kérdését kizárólag a Scarlet jogainak és érdekeinek szemszögéből kell megközelíteni, a törvényesség elvét a legáltalánosabb értelmében alkalmazva a kérdésre nemleges válasz is adható. Ugyanis, miként azt a Bíróság a fent hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében(39) hangsúlyozta, „a közhatalomnak a személyek – akár a jogi, akár a természetes személyek – magántevékenységi szférájába történő beavatkozásának mindig jogi alapja kell legyen, és törvényben meghatározott indokokkal alátámasztottnak kell lennie”. E biztonsági követelmény, amely az uniós jog egyik általános elveként elismert követelmény, a törvényesség elvének és a jogbiztonság elvének a folyománya, amelyek a jogállamiság fogalmából következnek.(40) A Bíróság így már többször kimondta, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalanyok tekintetében terheket előíró(41), rájuk nézve kedvezőtlen következményekkel járó(42), illetve a megjelölt személyek jogaira és szabadságaira jelentős kihatással lévő korlátozó intézkedéseket előíró(43) szabályozásnak egyértelműnek és pontosnak kell lennie, annak érdekében, hogy az érdekeltek félreértések veszélye nélkül ismerhessék meg jogaikat és kötelezettségeiket, és hozhassák meg ennek következtében intézkedéseiket.(44) Márpedig, miként azt az alábbiakban alkalmam lesz – a Scarlet szolgáltatásai használóinak, szélesebb értelemben véve pedig az internezetők szempontjára összepontosítva – pontról pontra bebizonyítani(45), az a nemzeti jogi rendelkezés, amelynek alapján a Scarlet részére előírt kötelezettség elfogadható lenne, nem felel meg többek között ezeknek a követelményeknek.
68. Egyébként a többek között a Bizottság által is helyesen védett megközelítést követve elég egyértelműen kitűnik, hogy a felderített szellemi tulajdonjog megsértése és a kért intézkedés között nincs megfelelő arányossági viszony. Véleményem szerint azonban nem ez az elsődlegesen előterjesztett kérdés. A felmerült kérdés az, hogy előírható‑e a fentebb leírt jellemzőkkel rendelkező szűrő- és blokkolórendszer életbeléptetésére vonatkozó ezen új kötelezettség – az említett IHSZ felhasználóinak, vagyis az internetezők alapvető jogaira gyakorolt hatására tekintettel – az IHSZ‑ek részére meghagyás formájában, egy olyan jogi alapra hivatkozva, amelyet még meg kell vizsgálnom.
C – Az intézkedés minősítése az irányelvekre és a Charta 7., 8. és 11. cikkére tekintettel: a Charta 52. cikke (1) bekezdése értelmében vett „korlátozás” fogalma
69. Az előzetes döntéshozatali kérdés a „95/46 irányelvvel, a 2001/31 irányelvvel és a 2002/58 irányelvvel együttesen értelmezett, és többek között a Charta 7., 8., 11. cikkére és 52. cikkének (1) bekezdésére tekintettel értelmezett 2001/29 irányelv és a 2004/48 irányelv” Bíróság általi értelmezésére irányul. Lényegében annak meghatározásáról van szó, hogy tekintettel a fennálló nemzeti szabályozásra, ez az elsődleges és másodlagos uniós jogból álló jogszabályhalmaz lehetőséget nyújt‑e a tagállami bíróságok számára arra, hogy meghagyás útján a fent leírthoz hasonló intézkedést rendeljenek el. Az alapügyet elsődlegesen mégis az elsődleges jogra való tekintettel kell vizsgálni, a másodlagos jogot pedig az elsődleges jogra való tekintettel kell értelmezni, hiszen a szóban forgó intézkedés a Charta 7., 8. és 11. cikke által garantált jogokat és szabadságokat, miként azt látni fogjuk, közvetlenül érinti. E megállapításhoz néhány előzetes észrevételt kell tennem.
70. Emlékeztetnem kell itt arra, hogy a kérdésben hivatkozott irányelvek képezik azt a jogi hátteret, amelybe a kért intézkedés meghozatalának elvileg illeszkednie kell(46), mivel egyesek úgy vélik, hogy azok megengedik vagy legalábbis nem képezik akadályát az intézkedés elfogadásának, mások ezzel szemben úgy vélik, hogy azok nem teszik lehetővé annak elfogadását, sőt, az intézkedés meghozatala azokkal ellentétes.(47) Ezek az irányelvek többé‑kevésbé explicit módon hivatkoznak az EEJE, illetve már a Charta által is garantált alapvető jogokra.(48) A Promusicae‑ügyben hozott ítéletében a Bíróság kimondta, hogy ezen irányelvek átültetése és alkalmazása során a tagállamok feladata ügyelni az általuk biztosítani kívánt alapvető jogok közötti helyes egyensúlyra.
71. A Charta 7., 8. és 11. cikke biztosítja, mint tudjuk, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, valamint a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát. Aligha kell hangsúlyozni, hogy a jelen ügyben más alapvető jogok is érintettek, különösen a Charta 17. cikkének (1) bekezdése által biztosított tulajdonhoz való jog, valamint ezen belül a Charta 17. cikkének (2) bekezdése által biztosított szellemi tulajdon védelméhez való jog, amelynek az interneten keresztül történő illegális letöltésekkel megvalósuló megsértése igen nagy mértéket ölt, és nyilvánvaló módon az alapeljárás központi kérdését képezi. Ugyanakkor, tekintettel a kért intézkedésre, az előírt szűrő- és blokkolórendszerre, valamint az előterjesztett kérdés megfogalmazására, főként a Charta 7., 8. és 11. cikke által garantált jogok képezik a kérdés tárgyát, mivel a tulajdonjog csak másodlagosan érintett, azáltal hogy a rendszer üzembe helyezésének költségeit kizárólag az IHSZ‑nek kell viselnie.(49)
72. Mindezek alapján most azt kell megvizsgálnunk, hogy a kért intézkedés a Charta 52. cikke (1) bekezdése értelmében a jogok és szabadságok „korlátozásának” minősíthető‑e, az EJEE 8. cikke (2) bekezdésére és 10. cikke (2) bekezdésére figyelemmel. Ha az említett intézkedést korlátozásnak(50) kell minősíteni, akkor biztosítani kell, hogy az megfeleljen az e rendelkezések által előírt különböző feltételeknek.
1. „[…] többek között a Charta 7. és 8. cikkére figyelemmel értelmezett […]”: a magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelméhez való jog
73. A kért intézkedést egyrészt, mint a személyes adatok védelméhez való jog lehetséges korlátozását, másrészt pedig mint a közlések titkosságának tiszteletben tartásához való jog lehetséges korlátozását kell megvizsgálni. Általánosságban, miként azt a Bizottság néhányszor már megállapította(51), az anonimitás megőrzésének lehetősége alapvető jelentőségű, amennyiben fenn akarjuk tartani a magánélethez fűződő jogokat az internet világában. Ugyanakkor, bár egyértelműen úgy tűnik, hogy a 95/46 irányelvet és a 2002/58 irányelvet a Charta 7. és 8. cikkével együttesen kell értelmezni(52), adott esetben az EEJE 8. cikkére is figyelemmel(53), a személyes adatok védelméhez való jogot (a Charta 8. cikke) és a kért szűrő- és blokkolórendszer kivitelezését egyesítő kapocs sokkal kevésbé világos számára.(54)
a) A személyes adatok védelme (a Charta 8. cikke)
74. A szűrő- és blokkolórendszernek a személyes adatok védelméhez való jogra gyakorolt hatásának konkrét értékelése bizonyos fokú nehézségekbe ütközik. Az első nehézség a szóban forgó személyes adatok azonosításában rejlik, mivel ez utóbbiakat, az „IP‑címeket” leszámítva(55), nem lehet egyértelműen beazonosítani. A technológiai semlegesség ugyanis, amelyre a Sabam hivatkozik, azt jelenti, hogy a priori nem lehet meghatározni, hogy az életbe léptetendő rendszer a személyes adatok feldolgozásával jár‑e. A fortiori nem lehet meghatározni, hogy a rendszer az IP‑címek gyűjtésére és visszafejtésére is kiterjed‑e.
75. A második nehézséget annak meghatározása jelenti, hogy az IP‑címek személyes adatokat képeznek‑e. A Bíróság eddig csak olyan ügyeket tárgyalt, amelyekben az IP‑címekhez köthető nevekre vonatkozó adatok voltak érintettek(56), viszont még sohasem volt alkalma azt vizsgálni, hogy valamely IP‑cím önmagában személyes adatnak tekinthető‑e.(57)
76. Az európai adatvédelmi biztos korábban már rámutatott(58) arra, hogy „az internethasználók magatartásának nyomon követése, valamint ezt követően IP‑címük lekérése a magánéletük és kapcsolattartásuk tiszteletben tartásához való jog megsértésének tekinthető”.(59) A személyesadat‑feldolgozás vonatkozásában az egyének védelmével foglalkozó, a 95/46 irányelvvel létrehozott munkacsoport(60) szintén úgy véli, hogy az IP‑címek minden kétséget kizáróan személyes adatot képeznek az említett irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében.(61)
77. Ezen állásfoglalások megfelelnek a 2006/24/EK irányelv(62) 5. cikkéből eredő jogi realitásnak, amely arra kötelezi az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatókat, hogy egyes adatokat megőrizzenek, többek között a súlyos jogsértések megvizsgálása, felderítése és üldözése érdekében. Ezek közelebbről egyrészt „a közlés forrásának megtalálásához és azonosításához szükséges adatok”, mint például az előfizető vagy az IP‑címmel rendelkező regisztrált felhasználó neve és címe, másrészt az „az internet‑hozzáférési szolgáltatásba való belépés és az onnan való kilépés napja és időpontja egy meghatározott időzóna alapján, valamint az internet‑hozzáférés szolgáltató által a közléshez rendelt, dinamikus vagy statikus IP cím […]” megállapításához szükséges adatok.
78. Ebből a szemszögből nézve az IP‑cím személyes adatnak minősülhet, amennyiben lehetővé teszi valamely személy beazonosítását, valamilyen azonosítószámra vagy egyéb olyan azonosító elemre való hivatkozással, amely csak rá jellemző.(63)
79. A felmerülő kérdés ennélfogva nem annyira az, hogy mi az IP‑címek jogi státusza, hanem annak meghatározása, hogy milyen feltételek mellett és milyen célból lehet azokat gyűjteni, milyen feltételekkel lehet azokat visszafejteni, és az azokból nyert személyes adatokat feldolgozni, illetve milyen feltételeket lehet előírni azok gyűjtésének és visszafejtésének elvégzéséhez.(64)
80. Amit itt fontos megjegyeznem, az az, hogy az olyan szűrő- és blokkolórendszer, mint amilyet a jelen esetben kérnek, a fent hivatkozott technológiai jellegű bizonytalanságok ellenére vitathatatlanul oly mértékben kihatással lehet a személyes adatok védelméhez való jogra(65), hogy azt a Charta 52. cikke (1) bekezdése értelmében vett korlátozásnak lehet minősíteni.
b) Az elektronikus közlések titkossága (a Charta 7. cikke)
81. Az elektronikus közlések szűrésére szolgáló olyan rendszer alkalmazása, mint a jelen ügyben kért rendszer, nem marad következmények nélkül a kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jogra nézve sem, szélesebb értelemben véve pedig a Chartának az EEJE 8. cikkére és az Európai Emberi Jogi Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatára figyelemmel értelmezett 7. cikke által biztosított közlések titkosságához való jogra nézve sem.(66)
82. Az Európai Emberi Jogi Bíróságnak eddig még nem volt alkalma sem az elektronikus közlések ellenőrzésére szolgáló olyan konkrét intézkedéseknek, sem a fortiori az olyan szűrő- és blokkolórendszernek az EEJE‑vel való összeegyeztethetőségéről döntést hozni, mint a jelen ügyben alkalmazni kért intézkedések és rendszerek. Ugyanakkor – a telefonos lehallgatásokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára tekintettel(67) – megállapíthatjuk, hogy az ilyen intézkedések az EEJE 8. cikke értelmében vett beavatkozásokat képezhetnek. A többit illetően az említett bíróság korábban már kimondta, hogy valamely személy telefon‑, e‑mail‑ és internethasználatával kapcsolatos személyes adatoknak az ő tudta nélküli gyűjtése és megőrzése az EEJE 8. cikke értelmében a magánélet tiszteletben tartásához és a kapcsolattartáshoz való jog gyakorlásába történő beavatkozást képez.(68)
83. A 2002/58 irányelv(69) 5. cikke meghatározza és biztosítja a nyilvános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságát. E rendelkezés főként azt a kötelezettséget írja elő a tagállamok számára, hogy azok – az említett irányelv 15. cikkének megfelelően jogszabályilag előírt eseteken kívül –tiltsák meg e közlések nyomon követését és megszakítását. Ez utóbbi rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára azt, hogy a közlések titkosságához való jog hatályának korlátozására vonatkozóan jogszabályi intézkedéseket hozzanak olyan esetben, amikor e korlátozás többek között a büntetőjogi jogsértések/bűncselekmények megelőzésének, felderítésének és üldözésének lehetővé tételéhez szükséges intézkedést képez. Az erre való tekintettel elfogadható intézkedéseknek mindenesetre összhangban kell lenniük a közösségi jog általános elveivel, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében említetteket.
2. „[…] többek között a Charta 11. cikkére figyelemmel értelmezett […]”: a véleménynyilvánítás szabadságának és a tájékozódáshoz való jognak a biztosítása
84. A Charta 11. cikke, ami nemcsak az információk közlésének (elküldésének) jogát, hanem az azokhoz való hozzáférés (kézhezvétel) jogát is biztosítja(70), nyilvánvaló módon az internetre vonatkozóan is irányadó.(71) Miként azt az Európai Emberi Jogi Bíróság hangsúlyozta, „az internetes oldalak – hozzáférhetőségüknek, valamint a nagy mennyiségű adat megőrzésére és terjesztésére való alkalmasságuknak köszönhetően – nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek könnyebben értesüljenek a hírekről, és általában véve is elősegítik az információk terjesztését”.(72)
85. Aligha fér kétség hozzá, hogy – miként azt a Scarlet is hangsúlyozta – az olyan szűrő- és blokkolórendszer életbeléptetése, mint a jelen ügyben kért rendszer, különösen a blokkolómechanizmus, amely a szolgáltatásain áthaladó elektronikus közlések egészének ellenőrzésével jár, természeténél fogva a Charta 11. cikke (1) bekezdésében említett (hír)közlési szabadság EJEE 10. cikke értelmében vett „korlátozásoknak való alávetésének” minősül,(73) függetlenül a közlések ellenőrzésének elvégzésére szolgáló konkrét technológiai módszerektől, az elvégzendő ellenőrzés terjedelmétől és mélységétől, valamint a ténylegesen elvégzett ellenőrzés hatékonyságától és megbízhatóságától, amelyek, mint azt fentebb hangsúlyoztuk, vita tárgyát képezik.
86. Miként azt a Scarlet említi, a szűrés és a blokkolás kombinált rendszere elkerülhetetlenül kihat majd a jogszerű tartalomcserékre is, és így következményekkel jár majd a Charta 11. cikke által biztosított jogok tartalmára nézve, már csak azért is, mert az, hogy az adott közlés jogszerű‑e, vagy sem, ami a szóban forgó szerzői jog terjedelmétől függ, országonként eltérő, és így a technikától független. Amennyire meg lehet ítélni, semmilyen szűrő‑ és blokkolórendszer sem tűnik alkalmasnak annak garantálására, hogy a Charta 11. cikke és 52. cikkének (1) bekezdése követelményeivel összeegyeztethető módon kizárólag azokat a tartalomcseréket blokkolja, amelyeknek a jogellenessége kifejezetten megállapítható.
3. Közbenső következtetés
87. Az előzőekben kifejtettekből az következik, hogy a kért intézkedés, mivel az elektronikus közléseknek a fent leírt módon működő szűrő- és blokkolórendszere életbeléptetését írja elő, negatív kihatással lehet a fentiekben elemzett, a Charta által védett jogok és szabadságok gyakorlására, és így azt a Scarlet szolgáltatásainak felhasználói szempontjából, szélesebb értelemben pedig az internethasználók szempontjából a Charta 52. cikke (1) bekezdése értelmében vett „korlátozásnak” kell minősíteni.(74) Márpedig a felhasználók alapvető jogai gyakorlásának olyan korlátozása, amely ilyen jellegű szűrő- és blokkolórendszer életbeléptetésével jár, csak akkor engedhető meg, ha megfelel annak a számos egyéb feltételnek, amelyet itt most meg kell vizsgálnunk.
D – A Charta által elismert jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozására vonatkozó feltételek, különösen a „törvényi minőségre” vonatkozó feltétel (Charta 52. cikk, (1) bekezdés)
88. A Charta – a már ismert szófordulatokkal – meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek az általa elismert jogok és szabadságok korlátozása alá van rendelve, hasonlóan ahhoz, ahogyan az EEJE meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett többek között a magánélethez való jogba történő beavatkozás vagy a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásoknak való alávetése jogszerűnek minősíthető.
89. A Charta 52. cikke utal mások jogainak és szabadságainak védelmének szükségességére, valamint annak szükségességére, hogy minden ilyen jellegű intézkedésnek közérdekű célokat kell szolgálnia, és meg kell felelnie az arányosság elvének. Bár a szellemi tulajdonjogok védelme bizonyosan közérdekű célt képez, miként azt a 2001/29 irányelv és a 2004/48 irányelv is tanúsítja, a kért szűrő- és blokkolórendszernek ugyanakkor az alapügy körülményei alapján a fő indoka mások jogainak és szabadságainak védelme. A szerzői vagy szomszédos jogok jogosultjai jogainak védelme képezi a jelen ügy magvát, hiszen ez az alapvető indoka a Sabam által a Scarlettel szemben megindított polgári peres eljárásnak.
90. Ismételten hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a tulajdonjogra jelenleg a Charta 17. cikke vonatkozik, de nem szabad elfelejteni, hogy e cikk (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a szellemi tulajdonjog védelem alatt áll. Arra is emlékeztetünk, hogy a Bíróság korábban már foglalkozott a tulajdonjoggal mint az általános jogelvek részét képező alapjoggal,(75) és elismerte, hogy a szerzői jogok részét képezik a tulajdonjognak.(76) A 2001/29 irányelv és a 2004/48 irányelv(77) célja éppen a szellemi tulajdon magas szintű védelmének biztosítása. Ezenfelül a Bizottság és az Európai Emberi Jogi Bíróság visszatérő joggyakorlata szerint a szellemi tulajdon vitathatatlanul az EEJE 1. sz. jegyzőkönyve 1. cikkének hatálya alá tartozik.(78)
91. A Bíróság végül rámutatott arra, hogy a szerzői jog létjogosultságát az adja, hogy az egyéni és eredeti művek szerzőjének kizárólagos jogot biztosítson e művek hasznosítására.(79) A szerzői és szomszédos jogok így gazdasági jelleget mutatnak azt illetően, hogy többek között magukban foglalják a védelem alatt álló mű forgalomba hozatalának kereskedelmi célú hasznosításának jogát is, főként díjfizetés ellenében adott engedélyek formájában.(80)
92. Így tehát egy, a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan jog védelmével állunk szemben, amely legitimálhatja az ugyanezen rendelkezés értelmében vett más jogok és szabadságok „korlátozását”.
93. Miután ezt tisztáztuk, rá kell mutatni arra, hogy nem kell részletesen megvizsgálnunk a Charta által elismert jogok és szabadságok korlátozásának valamennyi feltételét ahhoz, hogy hasznos választ adhassunk a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére. Ez utóbbi ugyanis kifejezetten azt kérdezte tőlünk, hogy ha a jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozása, miként azt fent kifejtettük, a kért szűrő- és blokkolórendszer életbeléptetéséből áll, akkor az előírható‑e azon egyedüli nemzeti jogi rendelkezés alapján, amelyet a szerzői és szomszédos jogokról szóló, 1994. június 30‑i törvény 87. cikkének (2) bekezdése képez, amelyet egyébként az említett bíróság teljes terjedelmében idéz. Az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés ezen aspektusa elsőként a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében meghatározott első feltételnek – a „törvény által” történő előírás feltételének – a vizsgálatát igényli, amit szó szerint mind az EEJE 8. cikkének (2) bekezdése, mind annak 10. cikkének (2) bekezdése tartalmaz. E vizsgálatot az Európai Emberi Jogi Bíróság azon idevágó határozatainak fényében fogjuk elvégezni, amelyek e két utóbbi rendelkezést értelmezik. E két rendelkezés, miként azt korábban már hangsúlyoztuk, idővel olyan különösen gazdag ítélkezési gyakorlatot teremtett, amelynek segítségével megvilágíthatjuk e feltétel lényegét.
94. Az Európai Emberi Jogi Bíróság már többször kimondta, hogy az EEJE‑nek az általa biztosított jogok, illetve szabadságok gyakorlásába való beavatkozást, illetve azok korlátozásoknak való alávetését ahhoz a feltételhez kötő rendelkezései, amely szerint azoknak „törvény által” előírtaknak kell lenniük,(81) nemcsak azt jelenti, hogy az intézkedésnek valamilyen jogi alapja, akár „nemzeti jogi alapja” kell legyen, hanem ezenfelül – annak szóhasználatával élve – annak „törvényi minőségére” vonatkozó követelményeket is előír.(82) E „törvénynek” ugyanis kellőképpen hozzáférhetőnek és előre láthatónak kell lennie, azaz azt olyan pontosan kell megfogalmazni, hogy az lehetővé tegye a jogalanyok számára – szükséges esetben világos tanácsokkal együtt – magatartásuk ehhez való igazítását, és a rájuk gyakorolt következmények előreláthatóságát(83), és azt, hogy a körülmények alapján ésszerű mértékben előre láthassák a valamely meghatározott cselekményből eredő esetleges következményeket.(84)
95. A „törvénynek” tehát kellően világosnak(85) és előre láthatónak kell lennie az alkalmazandó intézkedések mibenlétét és jellegét illetően(86), valamint kellő világossággal kell meghatároznia az EEJE által biztosított jogok gyakorlásába való beavatkozás terjedelmét és részletes szabályait(87). Az olyan törvény, amely mérlegelési jogkört biztosít, önmagában nem ütközik e követelménybe, amennyiben e jogkör terjedelme és az annak gyakorlására vonatkozó szabályozás kellően világosan van meghatározva, tekintettel a jogszerű célra, vagyis arra, hogy az egyén számára biztosított legyen az önkénnyel szembeni megfelelő védelem.(88) A mérlegelési jogkört adó törvénynek tehát meg kell határoznia a hatályt.(89)
96. Következésképpen a korlátozás csak akkor engedhető meg, ha az valamely olyan nemzeti jogi rendelkezésen alapul, amely hozzáférhető, világos és előre látható(90), amely feltételek a jog uralmának elvéből következnek.(91) A jog uralmának e követelményéből ered annak szükségessége(92) is, hogy a törvénynek az érintett személy által hozzáférhetőnek és előre láthatónak (kiszámíthatónak) kell lennie.(93)
97. Az a feltétel tehát, miszerint minden korlátozásnak „törvény által” előírtnak kell lennie, az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azt jelenti, hogy a közhatalmat gyakorló személyek intézkedésének a jogszabályok által előre meghatározott keretbe kell illeszkednie, ami bizonyos olyan követelményeket tesz szükségessé, amelyeknek mind maguknak a jogszabályoknak, mind az azok tényleges tiszteletben tartásának biztosítására szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük.(94)
98. Az Európai Emberi Jogi Bíróság korábban már azt is kimondta, hogy a törvény előreláthatóságának és hozzáférhetőségének fogalma nagymértékben függ a szóban forgó szöveg tartalmától, az általa szabályozott területtől, valamint címzetteinek számától és minőségétől.(95) A törvény előreláthatóságával nem ellentétes, hogy az érintett személynek világos jogi tanácsokért kelljen folyamodnia ahhoz, hogy ésszerű szinten felmérhesse, hogy bizonyos jogi cselekménynek az adott ügy körülményei között milyen következményei lehetnek.(96) Ez különösen igaz a szakmai tevékenységet ellátó személyek esetében, akik megszokták, hogy foglalkozásuk gyakorlásakor nagy gondossággal kell eljárniuk.
99. Végül az Európai Emberi Jogi Bíróság korábban már pontosította, hogy a „törvény” szó – „anyagi”, és nem csupán alaki értelemben – úgy értendő, hogy az magában foglalhatja mind az „írott jogot”, mind az „íratlan jogot”, illetve a bíróságok által „alakított jogot” is.(97) Ebből a szempontból különösen szükséges lehet figyelembe venni adott esetben az ítélkezési gyakorlatot. A közzétett, tehát hozzáférhető és az alacsonyabb szintű bíróságok által követett „állandó ítélkezési gyakorlat” bizonyos körülmények esetén kiegészíti a jogszabályi rendelkezést, és azt oly módon pontosítja, hogy ezáltal előre láthatóvá (kiszámíthatóvá) teszi.(98)
100. Következésképpen, mind a Charta, mind az EEJE elismeri az általuk biztosított jogok és szabadságok korlátozásának, a jogok gyakorlásába való beavatkozásnak, illetve a szabadságok gyakorlásának korlátozásoknak való alávetésének a lehetőségét, amennyiben az „törvény által” kerül előírásra. Az Európai Emberi Jogi Bíróság – főképp az EEJE preambulumában szereplő, a jog uralmának elvére támaszkodva – alapvetően e kifejezésből kiindulva és a törvényi minőség fogalmán keresztül alkotta meg(99) azt a tant, miszerint minden korlátozásnak, beavatkozásnak vagy korlátozásoknak való alávetésnek előzetesen olyan jogszabály által előirányzottnak kell lennie, legalább a szó anyagi jogi értelmében, amely kellően pontos az általa megvalósítani kívánt célt illetően, azaz megfelel a minimális követelményeknek. Ezen ítélkezési gyakorlatot a Bíróságnak figyelembe kell vennie a Charta vonatkozó rendelkezéseinek hatálya értelmezésekor.
E – „[…] pusztán a következő jogszabályi rendelkezés alapján […]”: a nemzeti jogszabály vizsgálata a „törvényi minőségre” vonatkozó feltétel szempontjából (Charta 52. cikk, (1) bekezdés)
101. Most, hogy a vizsgálat e szakaszához értünk, már csak azt a kérdést kell megválaszolni, hogy az a jogi alap, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság pontosan megjelölt a tagállami belső jogrenden belül, az IHSZ‑ek szolgáltatásait használók, szélesebb értelemben véve pedig az internetezők szempontjából tényleg a Charta által előírt „törvényt” képez‑e, az Európai Emberi Jogi Bíróság fent vizsgált és adott esetben az Unió jogrendjének jellegzetességeihez igazított ítélkezési gyakorlata értelmében.
102. Először is felidézzük a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezés – azaz a szerzői és a szomszédos jogokról szóló, 1994. június 30‑i törvény 87. cikke (1) bekezdése második albekezdésének – szó szerinti szövegét, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság nagy gondossággal, in extenso (teljes terjedelmében) idézett magában az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben: „Emellett [az elsőfokú bíróság elnöke és a kereskedelmi bíróság elnöke] eltilthatja a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe”.
103. Ennek pontosítását követően nem kétséges, hogy a belga jog tartalmaz jogi alapot ahhoz, hogy a polgári peres eljárás keretében valamely szerzői vagy szomszédos jog megsértésének megállapítása, szankcionálása és reparációja iránt indított kereset alapján, akárcsak az alapügyben, bírói eltiltó határozatot (meghagyást) fogadjanak el valamely olyan IHSZ‑szel szemben, mint amilyen a Scarlet is, az említett jogsértés tényleges megszüntetésének biztosítása céljából. A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett probléma mindenesetre nem annak a kérdése, hogy az illetékes belga bíróság általában véve kiadhat‑e bírósági meghagyást ilyen esetben ilyen célból, hanem az, hogy az EEJE, illetve a Charta értelmében vett törvényi minőségből eredő követelményekre tekintettel elrendelhet‑e az ezen eltiltásra (meghagyásra) vonatkozó jogkör alapján egy olyan jellegű intézkedést, mint a jelen ügyben kért intézkedés.
104. Ebből a szemszögből nézve először is vissza kell térnünk a kezdeti elgondolásunkra a kért intézkedés jellemzőit, illetve annak „természetét” illetően.
105. Miként azt fentebb láthattuk, a Scarlet és az IHSZ‑ek szemszögéből nézve az a kötelezettség, hogy kizárólag saját költségükre léptessenek életbe egy olyan szűrő- és blokkolórendszert, mint a szóban forgó rendszer, egyrészt annyira jellegzetes, mondhatni sajátos, másrészt pedig annyira „új”, mondhatni váratlan, hogy az csak azzal a feltétellel engedhető meg, ha arról a Charta értelmében vett valamely „törvény” kifejezetten, előzetesen, világosan és pontosan előírt módon rendelkeztek. Márpedig nehezen tekinthető úgy, hogy a kért intézkedésnek a szóban forgó nemzeti rendelkezés alapján történt elfogadásával az illetékes nemzeti bíróság a törvény által kifejezetten, előzetesen, világosan és pontosan meghatározott keretek között maradna, különösen ha figyelembe vesszük a 2000/31 irányelv 15. cikkének rendelkezéseit.(100) A Scarlet szemszögéből nézve az ilyen jellegű intézkedés belga bíróság általi elfogadása nehezen látható (számítható ki) előre(101), és tekintettel annak várható gazdasági következményeire, már-már önkényesnek is nevezhető.
106. A Scarlet szolgáltatásait használók, szélesebb értelemben véve pedig az internetezők szemszögéből nézve a kért szűrőrendszer küldetése az, hogy – függetlenül annak konkrét működési szabályaitól – szisztematikus és univerzális módon, tartósan és örökösen alkalmazzák, ugyanakkor üzembehelyezéséhez nem társul semmiféle külön garancia, többek között sem a személyes adatok védelmét, sem a közlések titkosságát illetően. Ezenfelül a blokkolómechanizmust – szintén függetlenül annak konkrét működési szabályaitól – úgy kellene akcióba léptetni, hogy az érintett személyek, vagyis az internethasználók részére nincs kifejezetten biztosítva az a lehetőség, hogy valamely meghatározott fájl blokkolásával szemben tiltakozhassanak, sem az, hogy annak megalapozottságát vitathassák.
107. Ez nem is nagyon lehetne másként, hiszen a szóban forgó nemzeti törvénynek egyáltalán nem az a célja, hogy felhatalmazza az illetékes nemzeti bíróságokat arra, hogy a szóban forgó tagállam területén működő IHSZ‑ek előfizetői elektronikus közléseinek egésze tekintetében szűrő intézkedést fogadhassanak el.
108. Az ebből eredő következtetés tehát az, hogy a nemzeti jog szóban forgó rendelkezése – a Charta 7., 8. és 11. cikkére, valamint többek között a „törvényi minőség”, illetve szélesebb értelemben a jog uralmának követelményére figyelemmel – nem tekinthető kellő jogi alapnak az olyan bírói intézkedés elfogadásához, amely az alapügyben kért szűrő‑ és blokkolórendszert ír elő.
109. A többit illetően, a „törvény” „anyagi” értelemben vett fogalma szempontjából azt is meg kell állapítanunk, hogy azt egyáltalán nem övezi olyan, a belga bíróságok által kialakított, széles körű ítélkezési gyakorlat, amely a kért intézkedés értelmét alátámasztva az uniós joggal és az EEJE jogával összhangban megismételné vagy tovább finomítaná a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezés értelmezését és alkalmazását, és így lehetővé tenné annak megállapítását, hogy tiszteletben tartották‑e a törvény előreláthatóságának (kiszámíthatóságának) követelményét.(102)
110. A fenti megállapításra való tekintettel nem szükséges vizsgálni az uniós jognak a nemzeti jogi alap „minőségére” gyakorolt jelentőségét.(103) Kokott főtanácsnok a fent hivatkozott Promusicae‑ügyben(104) ismertetett indítványában e tekintetben hangsúlyozta, hogy „[a]z érintett alapvető jogok közötti egyensúlyt először a közösségi jogalkotónak kell megteremtenie”, és „ezt az egyensúlyt a tagállamok is kötelesek azonban figyelembe venni az irányelvek átültetése keretében a fennmaradó szabályozási mozgástér kihasználása során”.
111. Így olyan esetben, amikor az irányelvek a nemzeti átültető intézkedésekkel együtt képezik a tárgyát a Charta által biztosított valamely jog vagy a Charta által elismert valamely szabadság „korlátozásával” járó alkalmazásnak, felmerül az Unió és a tagállamok „felelősségének” különösen kényes kérdése, tekintettel a fentiekben vizsgált jog elsőbbségének követelményeire. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés szövege alapján, amely kifejezetten a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó 2001/29 és 2004/48 irányelv átültetését szolgáló nemzeti jogszabályok rendelkezéseire vonatkozik, ezt a kérdést – miután előzetesen megállapítottuk, hogy a szóban forgó irányelvek egyike sem írja elő olyan szűrő‑ és blokkolórendszer életbeléptetését, mint az alapügyben kért rendszer – átmenetileg félretehetjük.
112. Végül azt a gondolatot illetően, miszerint a szóban forgó irányelveket, különösen a 2000/31 irányelvet az aktuális helyzetnek megfelelően – figyelembe véve a technológia és az internethasználat fejlődését – újra kellene értelmezni, ebben az összefüggésben el kell vetni. Bár nyilvánvaló módon az előreláthatóság (kiszámíthatóság) követelménye nem jelent abszolút bizonyosságot, miként azt az Európai Emberi Jogi Bíróság már többször megállapította(105), a jogszabályszövegek „életszerű” értelmezését támogató megközelítés nem segít kiküszöbölni azt a hiányosságot, hogy nincs olyan nemzeti jogi alap, amely kifejezett módon az elektronikus közlések szűrésére és blokkolására szolgáló rendszert említene. Az uniós jog, és különösen a 2000/31 irányelv 15. cikkének olyan értelmezése, amely lehetővé teszi, illetve nem tiltja az olyan intézkedés elfogadását, mint a jelen ügyben kért intézkedés, nem felelne meg a „törvényi minőség” követelményeinek, és ellentmondana a jogbiztonság(106) és a bizalomvédelem elvének is.
113. Hadd legyen szabad ehhez hozzátennem néhány záró megállapítást. A Charta, akárcsak az EEJE, annak előírásával, hogy a jogok és szabadságok bárminemű „korlátozásának” (vagy az azokba történő „beavatkozásnak”, illetve azok „korlátozásoknak való alávetésének”) „törvény által” meghatározottnak kell lennie, igen specifikus módon visszautal a törvény, pontosabban a jog funkciójára, mint a tranquillitas publica (köznyugalom) forrására, egy olyan különösen érzékeny területen, mint amelyet éppen tárgyalok. Márpedig a Charta nem csupán azt akarja, hogy a törvény „megelőzze” a jogok és szabadságok korlátozását, hanem azt is, hogy e korlátozás tartsa tiszteletben azok „lényeges tartalmát”, ami gyakorlatilag megkerülhetetlen módon a jog korlátozása és e lényeges tartalom főszabály szerint érinthetetlen területe közötti határvonal meghatározását illetően a jogalkotó beavatkozását igényli. Ugyanígy a Charta megköveteli, hogy az általa elismert jogok és szabadságok korlátozása tartsa tiszteletben az arányosság elvét, feleljen meg a szükségesség elvének, és a gyakorlatban is az Unió által elismert közérdekű célokat kövesse, illetve feleljen meg mások jogainak és szabadságainak védelmének is. E követelmények egészére tekintettel véleményem szerint ismét magának e „törvénynek” a megléte hiányzik, „törvény” alatt „megvitatott”, azaz demokratikus értelemben legitim jogszabályt értve. Ugyanis csak a szó „parlamentáris” értelmében vett törvény érdemes arra, hogy a Charta 52. cikke (1) bekezdésében foglalt többi feltétel vizsgálatát tovább folytassam. E tekintetben hozzátehetem, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése a „megvitatott” törvény hallgatólagos követelményét is tartalmazza, a társadalmi vita intenzitásával összefüggésben. Mindenesetre itt a törvénynek mint „már létező jognak” a kifejezett követelményéről van szó. És mivel megállapítottam, hogy ez utóbbi a jelen esetben hiányzott, ezért az a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdésre megadhatom a választ.
114. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Cour d’appel de Bruxelles által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adjon nemleges választ, és ennek következtében állapítsa meg, hogy a másodlagos jelleggel előterjesztett második kérdésre nem szükséges választ adni.
V – Végkövetkeztetések
115. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Cour d’appel de Bruxelles által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
„A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel és a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) együttesen értelmezett, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 8., 11. cikkére és 52. cikkének (1) bekezdésére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok európai egyezményének 8. és 10. cikkére figyelemmel – úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha a nemzeti bíróságok kizárólag azon jogszabályi rendelkezés alapján, miszerint »[az illetékes bíróságok] eltilthatják a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe«, olyan intézkedést hozhatnak, amely valamely internethozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben elrendeli, hogy az »teljes ügyfélköre vonatkozásában in abstracto és megelőző jelleggel, kizárólag saját költségére és időbeli korlátozás nélkül valamennyi, szolgáltatásán áthaladó – kimenő és bejövő – elektronikus adatátvitelt szűrő rendszert működtessen, különösen a 'peer‑to‑peer' szoftverek vonatkozásában, annak érdekében, hogy rendszerében azonosíthassa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlokat, amelyekre nézve a felperes állítása szerint jogokkal rendelkezik, majd blokkolja ezek továbbítását, akár lekéréskor, akár elküldéskor«”.