A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)
2014. november 6. (*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság – A ténybeli háttér kellően részletes ismertetésének, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz szükségességét igazoló indokoknak a hiánya”
A C‑366/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2014. július 28‑án érkezett, 2014. július 11‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Herrenknecht AG
és
a Hév‑Sugár Kft.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: C. Toader (előadó), a nyolcadik tanács elnökeként eljáró bíró, E. Jarašiūnas és C. G. Fernlund bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 23. cikke (1) bekezdésének és a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19‑én aláírásra megnyitott egyezmény (HL L 266., 1. o.; magyar nyelvi változat: HL 2005. C 169., 10. o., a továbbiakban: Római Egyezmény) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelem előterjesztésére a Herrenknecht AG (a továbbiakban: Herrenknecht), német jog szerint alapított vállalkozás és a Hév‑Sugár Kft. (a továbbiakban: Hév‑Sugár), magyar jog szerint alapított társaság közötti, bérleti díj megfizetésére vonatkozó jogvitában került sor.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. Az ilyen joghatóságot kikötő megállapodást meg lehet kötni:
a) írásban vagy szóban, amelyet írásban megerősítettek; vagy
b) a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában; vagy
c) nemzetközi kereskedelemben annak a szokásos gyakorlatnak megfelelő formában, amelyet a feleknek ismerniük kell, vagy ismerniük kellett volna, és amelyet az ilyen kereskedelemben az érintett ügylet szerződésével azonos típusú szerződések szerződő felei széles körben ismernek, és rendszeresen betartanak.”
4 A Római Egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, vagy annak a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie. Választásukkal a felek a szerződés egészére vagy annak csak egy részére alkalmazandó jogot határozhatják meg.”
A magyar jog
5 Az alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezések lényegében az uniós jogi rendelkezéseket veszik át.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2008. július 11‑én a Herrenknecht mint bérbeadó és a Hév‑Sugár mint bérlő adásvételi szerződéssel vegyes bérleti szerződést kötöttek, melynek értelmében előbbi alagútfúrás céljából építőipari gépeket adott bérbe az utóbbinak. E szerződésben azt is kikötötték, hogy a Herrenknecht a szerződés tárgyát képező berendezést a bérleti időszak lejárta után értékesíti a Hév‑Sugárnak.
7 A szóban forgó szerződéshez öt melléklet kapcsolódik, melyek különböző szerződéses kikötéseket tartalmaznak, és amelyekben a kérdést előterjesztő bíróság szerint szerepelnek olyan záradékok is, amelyek jogvita esetére vagy valamely választottbíróság – ahogyan az e szerződés 1. számú mellékletében szerepel –, vagy valamely rendes bíróság – ahogyan az az említett szerződés 2. és 4. számú mellékletéből kitűnik – joghatóságát kötötték ki. Ez utóbbi esetben abban is megállapodtak, hogy jogvita esetén a felperes választhat a kijelölt német vagy magyar bíróság joghatósága között.
8 Továbbá jogvita esetére a szóban forgó szerződés termékek szállítására vonatkozó 1. számú melléklete a német jogot jelölte meg alkalmazandó jogként, míg e szerződésnek a személyzet biztosítására, illetve az általános bérleti feltételekre vonatkozó 2. és 4. számú melléklete a svájci jogot jelölte meg alkalmazandó jogként.
9 A kérdést előterjesztő bíróság a Herrenknecht által indított, bérleti díj megfizetése iránti kereset tekintetében hivatalból vizsgálta saját joghatóságának fennállását, tekintettel arra, hogy a felek szerződésükben a joghatóságot tekintve eltérő tartalmú kikötéseket tettek.
10 Így annak megállapítása mellett, hogy Magyarországon az alapügyben szereplő jogvita elbírálására általános illetékességgel rendelkezik, e bíróság azt kérdezi, hogy ő maga vagy más, a felek joghatóságra vonatkozó kikötései által kijelölt bíróság rendelkezik‑e kizárólagos joghatósággal a 44/2001 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének megfelelően, és hogy a Herrenknechtet megillette‑e a szóban forgó szerződésben kikötött bíróságok közötti szabad választás joga.
11 Emellett a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy jelen ügyben mely jog alkalmazandó, tekintettel a Római Egyezmény 3. cikkének (1) bekezdésére, és arra, hogy a szerződő felek a szóban forgó szerződés különböző mellékleteiben mind a német, mind a svájci jogot alkalmazandó jogként jelölték meg.
12 E körülmények között a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Hogyan kell értelmezni a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdését olyan szempontból, hogy mely bíróság rendelkezik kizárólagos joghatósággal, ha a szerződő peres felek a közöttük létrejött szerződésből eredő jogvita elbírálására a szerződéshez kapcsolódó Általános Szerződési Feltételekben különböző bíróságok joghatóságát kötötték ki, továbbá a felperest a kizárólagosan és vagylagosan kikötött bíróságok között szabad választás joga megilleti‑e[,] és levonható‑e az a következtetés, hogy a jelen eljáró bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik?
2) Hogyan kell értelmezni a Római Egyezmény 3. cikkének (1) bekezdését a szerződés elbírálására irányadó anyagi jog szempontjából, ha [a] felek a szerződéshez kapcsolódó Általános Szerződési Feltételekben a szerződésre irányadó jogként különböző tagállamok jogát jelölték meg[,] és ezen esetben alkalmazandó jogként melyik az irányadó?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
13 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
14 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogviták megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén (lásd ebben az értelemben: Geistbeck‑ítélet, C‑509/10, EU:C:2012:416, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Impacto Azul ítélet, C‑186/12, EU:C:2013:412, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 Ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak ezenkívül pontosan meg kell jelölnie azon okokat, amelyek arra indították a nemzeti bíróságot, hogy felvesse az uniós jog értelmezésének kérdését, és amelyek alapján szükségesnek tartotta előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszteni a kérdését (Mulders‑ítélet, C‑548/11, EU:C:2013:249, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
16 Ezek az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó követelmények kifejezetten szerepelnek az eljárási szabályzat 94. cikkében, és tükröződnek az Európai Unió Bírósága által a nemzeti bíróságok számára az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlásokban is (HL 2012. C 338., 1. o.). Ezen ajánlások 22. pontjából többek között kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek „kellően teljesnek kell lennie, valamint tartalmaznia kell valamennyi releváns adatot annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bíróság, valamint az észrevételek előterjesztésére jogosult érdekeltek megérthessék az alapeljárás ténybeli és jogi hátterét” (lásd ebben az értelemben: D’Aniello és társai végzés, C‑89/13, EU:C:2014:299, 20. pont).
17 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak nem kizárólag azt kell lehetővé tenniük, hogy a Bíróság hasznos válaszokat adhasson, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke értelmében észrevételeket terjeszthessenek elő. A Bíróság feladata arra ügyelni, hogy ez a lehetőség biztosított legyen, figyelemmel arra a tényre, hogy e rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokat közlik az érdekeltekkel (lásd: Adiamix‑végzés, C‑368/12, EU:C:2013:257, 24. pont; Mlamali‑végzés, C‑257/13, EU:C:2013:763, 24. pont).
18 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nyilvánvalóan nem felel meg a jelen végzés 15. és 16. pontjában említett követelményeknek.
19 Először is, noha a kérdést előterjesztő bíróság további pontosítás nélkül „bérleti díjtartozás iránt indított perként” határozza meg az alapügy tárgyát, nem ismerteti azon ténybeli hátteret, amelyen a két kérdés alapul. Pontosabban nem mutatja be az említett jogvita tárgya és az alapügyben szóban forgó szerződésben vagy annak egyik mellékletében található különös szerződéses kikötés közötti esetleges kapcsolat fennállását.
20 Amennyiben ilyen kapcsolat például az alapügyben szóban forgó szerződés 2. vagy 4. számú mellékletével fennállna – amely feltételezés azonban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem vezethető le –, a felek joghatóság megválasztására vonatkozó akaratautonómiája elismerésének elve alapján a kérdést előterjesztő bíróság volna illetékes, az egyetlen alkalmazandó jog pedig a svájci jog volna.
21 Továbbá hiányzik a kérdést előterjesztő bíróság joghatóságának felek általi esetleges vitatására vonatkozó kifejezett utalás is, e bíróság ugyanis illetékességének hivatalból történő vizsgálatának említésére szorítkozik. Az ilyen utalás különösen azért lett volna hasznos, hogy megerősítse a felek joghatóságra vagy az alkalmazandó jog kijelölésére vonatkozó szerződéses kikötésekben kifejezett szándékát.
22 Végül, és e megfontolásokra tekintettel, a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki kellően világosan és pontosan azon indokokat, amelyek az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdések megfogalmazására vezették.
23 E körülmények között a Bíróság nem tud hasznos választ adni az előterjesztett kérdésekre, és az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján már az eljárás e szakaszában meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
A költségekről
24 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság (Magyarország) 2014. július 11‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C‑366/14. sz. ügy) nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
Aláírások